Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-21 / 94. szám

Szerda, 1976. április 21. napló GÁSPÁR SÁNDOR TATRALOMNICON Gáspár Sándor, az MSZMP KB tagja, a SZOT főtitkára kedden Tátralomnicra uta­zott a Szakszervezeti Világ­szövetség végrehajtó irodájá­nak ülésére. ERDEI LÁSZLÖNÉ SZÓFIÁBAN A szocialista országok nő­mozgalmi vezetőinek tanács­kozására Szófiába utazott a Magyar Nők Országos Taná­csának küldöttsége Erdei Iásziónénak, az MNOT el­nökének vezetésével. ÜGYÉSZI KÜLDÖTTSÉG UTAZOTT MOSZKVÁBA Dr. Szíjártó Károly, a Ma­gyar Népköztársaság legfőbb ügyésze vezetésével R. A. Ru. denkónak, a Szovjetunió leg­főbb ügyészének meghívásá­ra kedden ügyészi delegáció utazott Moszkvába, hogy ta­nulmányozza a Szovjetunió ügyészségi munkáját DR. POLINSZKY KÁROLY JUGOSZLÁVIÁBAN Dr. Polinszky Károly ok­tatási miniszter hivatalos lá­togatásra utazott Jugoszlá­viába, Trpe Jakovleski, a ju­goszláv szövetségi tudomá­nyos és kulturális bizottság elnökének meghívására. A látogatás során eszmecserét folytat a két ország oktatás­ügyének időszerű kérdései­ről, valamint a két ország közötti oktatási együttműkö­dés helyzetéről, továbbfej­lesztésének lehetőségeiről. Ingázók a térképen A közelmúltban egy két- ezen túl a művelődési lehe- változott. Városra nom köl­tözöm, összehoztam nagyne­helybeli juk méregetni. Aki két he- hezen a falumban egy szép menetét- lyen él, két hely között ap- kétszobás házat, gyönyörű rózza fel az idejét, egyik he- gyümölcsösm van, nem bír­ezres lélekszámú község nép­fronttitkárával a társadalmi munka akadályait tanulmányozva körülnéztünk egy kicsit az lyen se nagyon fűlik a foga nám megszokni a városi éle­úgynevezett ingázók berkei- a tanuláshoz, a művelődés- tet. Meg aztán mostanában ben. Ezt a tanulmányutat hez, reggel korán indul, este, arra is kell gondolni, hogy megelőzően csak Íróasztal ha megtér, befészkeli magát azért előbbre vagyunk vala­mellól ismertem a témát, s a családba, sok közülük éve- mivel. Példának okáért, mi­már az első tapogatózások ken át építkezik, s mire fel- óta megvan a televízió, én meggyőztek, hogy itt is más szabadul egy kicsit, azt nem érzek semmiféle hiányt, az elmélet és más a gyakor- mondja, elment már a ked- Addig is hallgattuk a rádiót, lat. Kósa János negyvenéves ve mindentől, ami valami- de ez most több, teljesebb a lyen lekötöttséggel jár. művelődéshez. Ennél többre Nyers tények' ezek, látszat- én nem is vagyok képes. Na­bejáró munkás, közel két­száz hasonló sorsú társára ls hivatkozva kereken ki jelen- ra nincs is kiskapu, amelyen tette, hogy ő semmiféle tár­sadalmi munkát nem vállal­hat a falujában; egyszerűen azért, mert a munkaszünetes napok kivételével egyáltalán nem is tartózkodik a lakó­helyén. — Reggel háromnegyed hatkor Indulunk, este jóval öt óra után érkezünk. Nyolc­órás kemény munka van a kezünkben, kétórai utazás ide-oda összesen, lődörgés a vonat előtt, mire hazaér az ember, azt mondja, no, má­át változtatást szándékkal a közelükbe tudnánk férkőzni. A párt, a kormány, a társa­dalmi szervezetek közössége mégis folyamatosan napiren­pl nyolc óra munka, két óra utazás, több is kettőnél, mert a vonathoz való út is időbe telik; ami hátra van a nap­ból, az énnekem nem arra való, hogy ilyen-olyan élő­dén tartja az ingázók közmű- adásokra, fejtágítókra jár­velődési problémáit, megol­dásokat keresnek az utazó­kat fogadó gyárak, a mun­kásokat adó falvak; elöljá­róban az általános iskola el­jak. Ez az igazság, ami ezen túl van, akárki mondja is, a magamfajta embernek csak elméleti okoskodás. Mégis fölvetettünk néhány gondolatot ennek a makacs végzését szorgalmazzák, de nak tűnő munkásnak elmé­ott csúcsosodik a feladatok leti okoskodásainkhoz. Nem között a művelődési lehető- lenne-e érdemes például a ma jóllaktam munkával. Van ségek sok más Maknázattan- mi?velödési otthonokban lét­- rehozni aZ ingázok klubját. Olyan kis közéleti, baráti fó­rumokat, ahol az utazók is összeülnének olykor, hogy ne csak a várótermekben persze miközöttünk, aki köny- _ látszatra kiaknázatlan ­nyen . kivágja magát Idehaza tömege is Péidáui ^ ho_ is, a gyárban is. Itt azt mond ja, végez- valami társadalmi munkát a gyárban, ott meg azt, hogy idehaza tesz eleget a kívánságoknak. Ne járjuk körül üres szóval a dolgot: az az igazság, hogy akik el­járunk — kevés kivétellel — sehol sem teszünk többet, mint amiért a pénzt kapjuk. gyan lehetne minél több in­gázót bevezetni a művelődé­si intézményekbe, a külön­böző szakkörökbe, közkönyv­tárakba és igy tovább. — Az nagyon nehéz — mondta annak időjén Kósa János ingázó munkás. — Én elég régen utazgatok már, emlékszem, neveztek valami­kor kétlaki nak, bejárónak, Körülbelül ez az alaphely- ennek-annak, de a helyzet, zet, ha az ingázók társadalmi mármint az én helyzetem sokon. vas­úti kocsikban, s a munkahe­lyükön találkozzanak, hanem idehaza is megtalálnák egy­mást közös ügyeikben. Ha nem is születnének ebből fal­rengető művelődéspolitikai eredmények, legalább az ugartörés nehéz műveletén jutnánk túl, az ingázók dol­gaiban nem az ő távollétük­ben okoskodnánk a megoldá­munkához való viszonyát, ha azóta jóformán semmit se Eltűnnek a félholdak Egy furcsa földmérés utolsó parcellái Ságváritelep és Mihályte- lel minden megkérdezett lek között, az út és a kis- ember a legegyszerűbb ma­vasút által határolt terüle- gyarázatot adja: ha félhold, ten mostanáig fönnmaradt a akkor török. A Pocokfalunak földmérésnek egy máig meg- nevezett dűlőben is vannak magyarázatlan érdekessége: ilyen görbe földek, termé­félhold alakú parcellák so- szetesen azokat is a török rakoznak egymás után. Az kívánságára görbítették a út mellett, a parcellák lábá- néphit szerint. Tiszaszigeten nál már kiásták az árkot a a Kristóf-földje is kifli ala­városból érkező vízvezeték- kú parcellákból állt, a téesz ellene, hogy a feketeföldön ismerős volt, a homokon, ahol éppen funkciója lehe­tett volna, nem. ' Bármit hoz megalapozott magyarázatul a tudomány, érdekességként hadd írjam le, hogy az általam megkér­dezett emberek közül senki nem emlékezett rá, hogy görbe barázdával is elszán nek. Azért ezen az oldalon tagosítása előtt, itt ls a török tott^k voina a szomszéd föld- párt' a kormány, a táreadal­— Hát, ha elmennének oda az emberek — mondta Kósa János —, akkor hozhatna a dolog valamit Nem is kelle­ne ott eleinte több összejö­vetel kéthetenként egynél. De hogyan lehetne azt ösz­szeszedni, kik járnak1 el egy­egy faluból. Feleltünk. — Minden tanács tudja, ki, hol dolgozik. A közülük va­lóknak kellene elsősorban ke­zükbe adni a listát, azoknak, akik megértik, miről van szó, s azt is, hogy érdemes meg­fogni a kezeket. Nem lehet azt elvárni, hogy bármilyen szívélyes szóra egyszerre ott terem minden ingázó a meg­beszélésen, de ha sikerülne ezt a magot elvetni, maguk az ingázók vehetnék válluk­ra a művelődési gondokat, amelyeknek terhét most a jön a víz, mert az egész te- világ szolgált magyarázatul, rületet házhelynek mérik ki Tápén, a Völgyköz görbe a közeljövőben. Hamarosan földjeire már azt a magya­eltűnnek tehát a félholdak, a rázatot is adta egy racionált­görbe földek. Lehet, hogy sabb észjárású fiatalember, valaha más területeken is hogy görbe 4olt a Várme­mértek ilyen szalagparcellá- gyei út, hozzáhajlott a szán­kat, de tagadhatatlan, hogy tóföld is. (Az is lehet persze, később is elegendő támpon­Szeged környékén maradt hogy a Vármegyei út követ- ^t teletett ú^v h^ a fönn legtovább, jó lenne, ha te a görbülő földek határ- parceUa ^reká^'eSrűe^ aT-' Ulén+álr" ..].. --A jét, és ebből vita támadt volna. Pedig Tápén a föld egyik végéről látni sem le­hetett a másikat. A mezsgye sokáig fönnmaradt, ez a kis gazfészekcsík látható határ volt sokáig. A mezsgyekaró hozzáértő emberek újra vonalát.) megkísérelnék a magyará­zatát, amíg szémmel is lát­ható, miről van szó tulaj­Ionképpen. Reizner ezt írja Szeged történetében: „Sajátságos azonban, hogy az egyes bir­tokrészieteket elkülönítő bo­rozdákat sarló alakra, a hold formájára húzták. Az öthalmi és dorozsmai dűlők­ben az egyenlő nagyságú birtoktestek ezen hajlott, holdszerü alakja máig fönn­maradt." Reizner nem ad magyarázatot rá, de előtte is, utána is arról beszél, hogy földközösség Szeged kör­Bálint Sándor a Szeged „lelépték", van-e olyan szé­les ott is, mint a karóval vilá^rautel^Xh™^ SoU két 'széién- Txs^zige­világra utaló néphagyományt t ü haIlottam középre :s lejegyz.: „...a varos ko- js karót> hof^ vit/ne ^ffü^üzi legyen. Mihályteleken a ka­rül ősidők óta feketeföldek egyes tagjai fél­hold alakúak, a múlt század óta feltört járásföldek, ho­mokok viszont már nem ilyenek. Ezt a szegedi nép­hagyomány a török hódolt­sággal, az iszlám félhold­szimbólumával hozza kap­csolatba. Egy félnépi magya­rázat szerint a törökök for­málták ilyenné, hogy Allah kedvét találja bennük, ha letekint az égből, és tartsa meg török híveinek... Gya­nyékén tovább fharadt fönn, nakodhatunk azonban ar­mint másutt. Az a fajta gaz- chaikus, matriarkélis hagyo­dálkotíás. amely a néhány évig művelt földet egysze­rűen otthagyta pihenni, és másikat' hasított ki a meg­műveletlenből, megengedhet­te, hogy a barázdák ne egye­nesen haladjanak, hanem sarló alakba görbüljenek. Így nem kiabált a szomszéd, miért szántják el az övét. mányokra, a Földanya kul­tuszára is". Bár a török beleszólt tá­junk mezőgazdaságába, a paprika és a dohány megho­nosítása is az ő közvetítésé­vel történt, a muzulmán fél­hold szimbólumát látni eb­ben a földmérési furcsaság­ban mégis olyan lehet, mint­Persze, ez csak lehetőség, és ha valaki a keresztútban a nem magyarázat. Tény, hogy kereszténység jelvényét fe­görbén mérni a földet nehe- dezné föl. Praktikusabb ma­zebb, mint egyenesen, oká- gyarázat lehetne a minden nak kellett lenni, ha ezt, a oldalról támadó szél útjá­számunkra furcsa megoldást nak ötletes lezárása a gör­választották. bén ültetett növényi sorok­Mihályteleken egy kivétel- kai, dg ennek; meg, 4*4 rót néha a föld alá süllyesz­tették, az eke járhatott fö­lötte, és kibontották, ha szükség volt rá. Aki szán­tott, az tartotta kötelességé­nek, hogy ügyeljen a tisztes­ségre, és tévedés esetén vagy „visszaszátott", vagy szólt a szomszédnak, hogy ő húzassa vissza az elszántott barázdát. Hallottam igen egyszerű magyarázatot is a félholdra. Volt, aki azt mondta, hogy az ökör elkajszult a job­bágyföldeken szántás köz­ben, ebből lett a görbe föld. Minden bizonnyal nem ilyen „kajszult földek" ezek, ala­pos kutatás talán meggyő­zőbb magyarázatot adhat. Ha ilyen sokáig fönnmaradt Mi­hálytelken (sorvonalát még a szélső három utca is kö­veti), éppen arra bizonyíték, hogy a birtokhatárok igen nehezen változtak. Lehet, hogy a török világnál régeb­bi félholdakat osztanak új méréssel házhelyként a kö­zeljövőben Szeged határá­ban. B*ff—f*n nmúi mi szervek szakemberei hor­dozzák. Persze, könnyen meglehet, hogy mindez nem több az ed­digi okoskodásoknál. Az in­gázók két*helyen élnek a tér­képen, lehet, hogy nagy többségük mindkét helyen megtűri, könnyen viseli ma­ga körül a fehér foltokat. Lehet, hogy a jólét egyre zárkózottabbá keményíti az embereket, de a fejlődésük érdekében való közösségi tö­rekvések sohase merevedhet­nek meg, hiszen az ingázók ugyanolyan értékes .tagjai a dolgozó társadalomnak, mint azok, akik a lakóhelyükön dolgoznak. Ormos Gerő Ember, munka R es varos éges-régi vélemény, ha a társadalmi munkáról van szó: könnyű falun, kisközségben szervezni. Hiszen az embereket saját közeli érdekeik mozgatják. Ha nincs járda, ha gödrös-sáros az utca, ha feltöltődött a víz­elvezető árok, könnyen kaphatók, hogy lapátot, ásót fogja­nak, s nekilássanak rendbe tenni házuk táját. Hiszen mun­kájuk gyümölcsét ők élvezhetik, s nem utolsó sorban, azon­nali foganatja van a közös munkával eltöltött délutánok­nak. Járda épül, hát nem kell a sárban caplatni, feltöltik az út kátyúit, hát haza tudják szállítani a tüzelőt; rendbe hozzák a vízelvezető árkot, hát nem önti el a legközelebbi nagy eső a kerteket. Könnyű tehát falun megmozgatni az embereket, társa­dalmi munkát szervezni, lapátra-ásóra kapatni egy-egy ut­ca lakóit. Jóval nehezebb mindez a városokban, minél na­gyobb a város. Már csak azért is, mert például Szegeden kevés embernek van lapátja, ásója. Látszólag megmosolyogni való ez a megkülönböztetés.' Lapáton, ásón múlna mindez? Hát azon is. Mert amikor rendre azt hallja az ember, hogy nehéz az összkomfortos, hideg-meleg vízzel folyó, központi fűtéses lakások lakóit megmozgatni, akkor a szervezésre is gondolni kell. Igen, az összképhez ez is hozzátartozik. No meg a sze­mélyes érdekeltség. Mert hát elsősorban mégis ez mozgatja az emberek nagy részét. Községekben többnyire nyilván­való a közösen végzett munka haszna, minél kisebb a tele­pülés. Íme, néhány, bizonyítaó adat. A tavalyi megyei tele­pülésfejlesztési versenyt a községek kategóriájában Eperjes nyerte. Egy-egy. lakójára 1182 forint értékű társadalmi munka jutott. A nagyközségek, között nyertes Csanádpalo­tánál ez az adat már csak 951 forint, a városok közt győztes Makó esetében 626 forint, Szegeden pedig 229. Az adatok, a számok magukért beszélnek — szokás mondani. Vagy mégsem? Nem, mert sok mindent nem tük­röznek, például a tendenciákat, s az érdekeltségi viszonyok­ba sem adnak közelebbi bepillantást. És talán éppen ez az, amit érdemes egy kicsit körüljárni. Kezdjük a tendenciákkal. 1971-ben Szeged egy-egy la­kójára 32 forint értékű társadalmi munka jutott, ez az érték tavaly megközelítette a 230 forintot. Tekintélyes te­hát a növekedés, öt év alatt több mint hétszeres. Vajon mi­ért? Megváltoztak volna közben az érdekeltségi viszonyok? Nem, aligha erről van szó. Sokkal inkább a szervezés és a szemlélet változásáról. Mert hát közben megalakult'a váro­si tanács vb társadalmi munkát szervező szakbizottsága, a tanács, a társadalmi és tömegszervezetek mind nagyobb fi­gyelmet fordítanak a szervezésre, az eredmények felméré­sére és összesítésére. S ha a szervezésnek ily nagy szerepe lehetett — márpedig volt és van —, leszögezhetünk egy újabb tételt: minél nagyobb egy település, annál alaposabb és átfogóbb szervezésre van szükség. Ennek igazságát nemcsak az adatok, az utóbbi évek tendenciái bizonyítják, hanem az oly sokat emlegetett érde­keltségi viszonyok is. Mert minél nagyobb egy település, annál áttételesebbek a viszonyok, annál kevésbé közvetle­nek. A kisközség lakója naponta élvezheti társadalmi mun­kája hasznát: a járdát, az elegyengetett utat. vagy a kitisz­tított árkot. Erre mondják: igen, ők érdekeltek a munká­ban, de a házgyári épületek központi fűtéses lakásaiban la­kók, ahol aszfaltjárdák és utak veszik körül a házakat, úgy érezhetik, hogy nekik már mindenük megvan, minden kényelmük, amiről társadalmi munkában, közösségi össze­fogásban lehetne gondoskodni. Igaz lenne ez? Nem, és újra csak nem. Csak hát az összefüggések nem olyan egyszerűek, mint falun. Mert mást' is gyakorta emlegetnek, ami figyelmet érdemel. Azt, hogy aki lakásra vár, annak az a legfontosabb, hogy be­költözhessen, aki pedig végre megkapta a várva várt új otthont, az hetek alatt elfelejti előző gondjait, és már az a legnagyobb problémája, hogy nincs üzlet, iskola a szom­szédban, hogy gyermekét nem tud.ia óvodában, vagy böl­csődében elhelyezni. A gondok változása természetes is, csak azt illik számításba venni, hogy éppen azért kevesebb a kelleténél az üzlet, a bölcsőde, az óvoda, hogy minél több lakás épüljön és minél gyorsabban. Ez természetesen nem valarríi kedvező, s nem is túl jó dolog, de sajnos — tény. Legalábbis egyelőre. S éppen ebben tehet rengeteget a társadalmi össze­fogás. Az olyan összefogás, amelynek eredményeként épült például a Tabán utcai óvoda, s amelynek révén több száz óvodai hellyel gyarapodik Szeged. Csakhogy mindez már többet igényel, mint lapátot meg ásót fogva, kimenni az utcára dolgozgatni. A társadalmi munka új minősége ez, amely óriási szervező munkát és körültekintést igényel. S ráadásul a résztvevők nem is mindig közvetlenül a saját érdekükben dolgoznak. Ez pedig már új embert minőséget! is igényel: a szocialista embert. A szocialista embertípus születéséinél pedig ott bábáskodik a társadalmi munka is. A szervezés, a munka és az alkotó ember új minőségét is igényli tehát a Szeged méretű város fejlődése. Nagy szükség van a közösségi munkára, hiszen jele­nünket és jövőnket egyaránt formálja, olyan értékeket hoz létre, amelyek gazdagítják mindennapjainkat. Nélkülük, a társadalmi munkások nélkül szegényebbek lennénk több száz óvodai hellyel, sok ezer fával, rengeteg virággal, ren­dezett utcákkal és városrészekkel. Tisztelet, megbecsülés és köszönet jár mindazoknak, akik lelkesen dolgoznak, szer­veznek — mindannyiunkért. > Szávay István Újabb árhullám a Tiszán A múlt heti szegedi tető- Az A TI VÍZIG 650 centi- győi Tisza-hfdtól a Tiszaugig zés után a Tisza vízszintje méteres vizállásnál szokta el- terjedő folyószakaszra. ismét emelkedik. Az ATIVI- rendelni Szegednél az első- . .. ..... . . . ZIG-től kapott tájékoztatás fokú árvízvédelmi készültsé- ,, ^ ivorosoKon nincs Kiaia­szerint a Tisza felső szaka- get, amely {olyamatos figye- g™™ ^^ lószolgálatból áll. Tekintve játszik szerepet a Tiszán le­azonban,' hogy nem kell je- vonuló árhullám növelésé­szerint a Tisza felső szaka szán kialakult az előzőnél kisebb értékű árhullám, amely utolérte a múlt heti szegedi tetőző vízszintet. Ez lentősebb áradással számoL­ben. A jelentések szerint a a^mérsékelt 6radá» a jellem- ni) a készültségi fokozatra mag?t, a^víz^tőt^hulTott nincs szükség. Mindszentnél márciusi hó már elolvadt, a azonban, ahol már a 680 kialakult árhullám levonult, centiméteres vízállást mer %% Makónál ^renttmé­cen- tek, készültségi fokozatot nincs újabb árhullám kiala­cendeltek el» illetne az aU ' ző Szolnoktól az országha. tárig: naponta 5—10 centi­métert árad a folyó és vár­hatóan e hét szerdán vagy csütörtökön tetőzik 670 Ximéter kerüli értékkel. t

Next

/
Thumbnails
Contents