Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-17 / 92. szám

3 Szombat, 1976. április 17: Jászberényből Kubába A Jászberényi Aprítógép­gyár, az egyedi gépgyártás egyik jelentős hazai üzeme, belföldre és export-megren­delésekre speciális ipari ke­mencéket is gyárt. Az Al­másfüzitői Timföldgyár ré­szére például nagy teljesít­ményű forgókemencét ké­szít. Ugyancsak két-'forgó­kemence készül a Jugoszlá­viában épülő, évi három­százezer tonna kapacitású limföldgyárhoz. Az ötödik ötéves tervben várhatóan Görögországba timföldgyári, Kubába nikkelérc-feldolgozó üzemi szárító és izzító ke­mencék gyártására kap meg­bízatást az üzem. A gyártási folyamatban világszerte egyre jellemzőbb a forgókemencék átmérőjé­nek növekedése. Az aprító­gépgyár műszaki kollektívá­ja házilag megteremtette a nagyobb átmérőjű kemencék gyártásának feltételeit: új nagy teljesítményű lemezbe­hengerlőt tervezett, amely lehetővé teszi a 70—100 mil­liméter vastagságú lemezek hengerlését, tehát a na­gyobb méretű kemencék gyártását. A kész tervek . alapján még az idén sor ke­rül az új technológia beve­zetésére. Ezzel a vállalko­zással a gyár felzárkózik a világszínvonalhoz. Öj elképzelések és szükségletek a mezőgazdaságban Üvegház épül A Szegedi Városgazdálkodási Vállalat az újszegedi kerté­szeti telepén új üvegházat épít. A 2600 négyzetméteres üvegházat termálvízzel fűtik majd, s automatizált szellőző­berendezés biztosítja a jó levegőcserét. Az alapozástól az üvegezésig a Fémmunkás szocialista brigád végzi a mun­kát, Gajda József vezetésével. Május elsejére szeretnék el­készíteni és átadni az új üvegházat. A kertészek 60 ezer tő szegfűt ültetnek majd ide, és az ószi Erzsébet és Katalin névnapokra már innen akarják szedni a különböző színű szegfűket. Képünkön: a Fémmunkás szocialista brigád, munka közben. Erdő, erdő, erdő... Fásítási ankét Szegeden Huszonöt esztendeje min­den tavasszal összejövetelt rendeznek az erdősítéssel, a fásítással foglalkozó szakem­berek részére. Kezdetben a „fák hete", majd 1958-tó] a „fásítási hónap" keretében széles körű társadalmi ügy­gyé vált a környezetünk szebbé, csinosabbá tételére indított mozgalom. Tegnap, pénteken az Országos Erdé­szeti Egyesület Csongrád me­gyei csoportja, a Magyar Agrártudományi Egyesület Csongrád megyei szervezete, a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottságának me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya és a MÉM szegedi állami erdőrendezősége fásí­tási ankétot tartottak Szege­den, a Technika Házában. Megnyitó beszédet Szilágyi Ernő, a Csongrád megyei ta­nács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osz.tályának vezetője mondott. Megemlí­tette többek között, hogy Csongrád megyében az. el­múlt ötéves tervben kétezer hektáron telepítettek erdőt, amelyből a termelőszövetke­zetek 1530, az. állami gazda­ságok 330, az. erdőgazdasá­gok pedig 140 hektárt ültet­tek. A most kezdődő terv­időszakban várhatóan 200 hektárral nagyobb területre kerülnek facsemeték. Ebben az évben 500 hektárt a ter­melőszövetkezetek, 60 hek­tárt az erdőgazdaságok, 20 hektárt az állami gazdasá­gok fásítanak. Szebbé teszik a környezetet, ezáltal részét képezik a zöldövezeti mun­káknak is, amelyet az idén Szeged környékén 200 hek­táron kezdenek el. És a ter­vek szerint tizenöt év múl­va 2913 hektáron fejezik be. Néhány érdekes adatot tudhattunk meg Gáspár Hantos Géza, a MÉM főosz­tályvezető-helyettesének elő­adásából, hazánk múltbeli, jelenlegi és jövőbeni faállo­mányáról, többek között ar­ról, hogy a felszabadulás után 445 ezer hektárral gya­rapodott az erdőterületünk. És ebben nagy érdeme van a Hazafias Népfront aktivis­táinak és a KISZ-eseknek. Az előrejelzések szerint 40— 60 év múlva hazánk terüle­tén kétszeresére emelkedik a jelenlegi erdőterület. Az ankét befejezéseként Bartucz Emil. a Csongrád megyei Erdőfelügyelőség igazgatója az erdőtelepítés­ben és a fásításban élenjáró közösségeknek, a rúzsai Napsugár és a csengelei Aranyhomok Termelőszövet­kezet képviselőinek fásítási emlékplakettet; nyolc sze­mélynek, köztük Kiss Gyu­lának, a Csongrád megyei Erdőfelügyelőség vezetőjé­nek, Torma Józsefnek, a Szegedi Erdészet műszaki osztályvezetőjének, dr. Tor­riot Mihálynak, a Csongrád megyei tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztálya főelőadójának és Széli Já­nosnak, a szatymazi Finn— Magyar Barátság Termelő­szövetkezet elnökének, Mé­nesi Ferencnek, a baksi Ma­gyar—Bolgár Tsz képviselő­jének államtitkári dicsérő oklevelet; Mayer Györgynek, az Állami Gazdaságok Szak­Szolgálati Állomása érdészé­nek, Vincze Miklósnak, a rú­zsai Napsugár Tsz főmező­gazdászának, Terecskei Sán­dornak, a csengelei Arany­homok Tsz erdőfelelősének, Gavallér Józsefnek, a szaty­mazi Finn—Magyar Barát­ság Tsz főmezőgazdászának. Visnyovszki Józsefnek, a kisteleki Üj Élet Tsz főme­zőgazdászának pedig pénzju­talmat adott át, eredményes munkájukért. Még várja a föld az esőt Országszerte nedvesség­utánpótlásra lenne szüksége a földeknek, a vetési mun­kák miatt viszont kifejezet­ten jól jött az elmúlt két hét száraz, napsütéses időjárása. De kétségkívül inkább az esőmentes napoknak örültek jobban a termelők, miután így lehetőségük nyílt arra, hogy behozzák a késői kita­vaszodás miatt a vetésben és más munkáknál mutat­kozó lemaradást. A kéthetes késést jórészt sikerült pótol­ni április első felében, így a hónap közepén normális helyzet alakult ki a tavaszi munkák és az időszerű ten­nivalók tekintetében. Viszont az elmúlt egy-két nap esői­nek most már örültek a me­zőgazdászok, miután az őszi jFetésú növények várhatóan rövid időn belül „lábra kap­nak". Jól jött a csapadék a magágyba került növényi szaporítóanyagoknak, mag­vaknak is. A gazdaságok és a kister­melők az utóbbi két hétben nagy területen készültek el a munkával. A cukorrépa tervezett 130 ezer hektáros vetésterületének mintegy 85 százalékán földben van már a mag. A burgonya-terület felén ültették el a gumókat, és csaknem ilyen eredményt értek el a napraforgó veté­sénél is. A hazánkban leg­nagyobb területen termesz­tett növény, a kukorica ve­tése is megkezdődött. A gazdaságoknak elegendő vetőmag áll rendelkezésük­re, s az. elmúlt évekhez ké­pest idén lényegesen kedve­zőbben alakult a fajtavá­laszték. A termelök már beszerezték a vetéshez szük­séges gépeket, szükség ese­tén a kereskedelem további gépmegrendelést is kielégít. A vetési munkák előrehala­dását jelzi, hogy a rizs és a szója vetése szintén meg­kezdődött és jó ütemben halad. „Nagyüzem" van a zöld­ség- és gyümölcs-kertekben. A kijelölt zöldségtermő­terület felén vetették el a magokat. A gyümölcsösök­ben véget ért a nagy tavaszi munka, a metszés, amely a szőlőkben is a végéhez kö­zeledik. Országszerte nagy erővel dolgoznak a növényvédelmi gépek. N apjainkban komoly tervezés alapoz­za meg a mezőgazdasági nagyüze­mekben az elkövetkezendő öt esz­tendő feladatait, elképzeléseit. Nyilvánva­ló, hogy a középtávú terv készítésénél nél­külözhetetlen a visszatekintés a negyedik ötéves terv tapasztalataira, eredményeire, hiszen mindezek világosan és egyértelmű­en mutatják, hol van még javítani való, melyek a legfontosabb teendők. Csongrád megyében a közös gazdaságok földterülete 274 ezer 352 hektár, a szakszövetkezeteké pedig 22 ezer 999 hektár. A gazdakollektí­vákban 55 ezer 747 dolgozó talál megélhe­tést, közülük rendszeresen 31 ezer 645-en dolgoznak, a szakszövetkezeti létszám pe­dig 6800. A termelőszövetkezetek és szakszövetke­zetek termelési színvonala az elmúlt öt esztendőben jelentősen emelkedett. Ked­vezőbben alakult a termelékenység, az élőmunka felhasználása és a jövedelmező­ség fis, ugyanakkor a területi koncentráció, az eszközkoncentráció és a termelés szako­sodása számottevően előrehaladt. Az egy termelőszövetkezetre jutó összes vagyon a hetvenes évekhez viszonyítva 41,8 millió forintról 1975 végére 82,5 millió forintra változott. Eredményes tervidőszakot zártak a gaz­dakollektívák. Szűkebb pátriánkban a tervciklus folyamán több esetben jelentős belvízkár és más elemi csapás sújtotta a földeket, s rabolt az eredményességből. Jellemző például, hogy tavaly a termelő­szövetkezetekben 651 millió forint terme­lési értékkiesés történt, ebből az Állami Biztosító 51 millió 900 ezer forintot vállalt magára, térített meg. Viszont a nagyará­nyú terméskiesés következtében a szövet­kezeti eredmény tavaly alacsonyabb volt, mint a negyedik ötéves terv bármely más évében. Mindenképpen érdemes elemezni a mű­velési ágak összetételét, hiszen a miértek­re itt kereshetjük a választ, s a jövő gaz­dálkodása szempontjából ez elengedhetet­len. A szántóterület hasznosításában az árunövény, takarmánynövény aránya nö­vekedett Ehhez hozzájárult, hogy tért hó­dított a zártrendszerű kukoricatermeszt es, de megnőtt az évelő pillangósok területe is. A buza termésátlaga megyénkben ta­valy volt a legalacsonyabb a negyedik öt­éves terv alatt, hektáronként 27,8 mázsa. A kedvező terület- és termelésiszínvonal­változás következtében az elmúlt tervidő­szakban a megye közös gazdaságai 36 ezer 156 vagonnal több búzát adtak a népgaz­daságnak, mint az előző ötéves terv alatt. Igaz az is, hogy a búza termésátlaga 1974­hez viszonyítva mindössze nyolc téeszben javult. így, a rendkívül kedvezőtlen idő­járás ellenére, az árpádhalmi Árpád, a vá­sárhelyi Rákóczi, a szentesi Felszabadulás, a nagymágocsi Viharsarok és a szentesi Május 1. Tsz-ben értek el hektáronként 36 mázsás, vagy ennél magasabb termés­eredményt. A termőhelyi adottságok Csongrád megyében jelentősen hozzájárul­nak a differenciáltsághoz. Hangsúlyoznunk sem kell. hogy a szegedi járásban, ahol a terület kétharmada gyenge termőhelyű ho­mok, a termésátlagok elmaradnak a me­gyei átlagtól, és a többi járás, város szö­vetkezeteinek eredményeitől. A rozs termésátlaga az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva csaknem más­félszeresére nőtt. Mégis egyértelmű, hogy a 11,2 mázsás hektáronkénti termés nem rentábilis, ez az ágazat egyáltalán nem versenyképes, s az. elkövetkezendő években a rozs vetésterülete csökkenni fog. Ugyan­ez mondható el a rizstermelésről is. Ami a megyét már sokkal intenzívebben érinti, az ipari növények területe a negyedik ötéves terv idején 400 hektárral volt alacso­nyabb. mint a korábbi középtávú tervidő­szakban. Különösen a rostkender termesz­tése esett vissza az 1970—75-ös években. Tavaly már történt némi javulás, az ipar­szerű termelési rendszer kialakulása a garancia a továbblépésre is. A cukorrépa vetésterülete a központi intézkedések ha­tására nőtt, s tavaly például 1405 hektár­ral nagyobb területen (38.8 százalék) ter­meltek répát a termelőszövetkezetek, mint tavalyelőtt. Igaz, a tervezett átlaghozam nem valósult meg. A negyedik ötéves tervben hektáronként 333.3 mázsát taka­rítottak be a közös gazdaságok, s ez né­mileg alatta maradt az előző ötéves terv átlagának. Lényegesebb momentum, hogy az alacsonyabb átlagtermés mellett a ré­pa cukortartalma is a kívánt színvonal alatt maradt. A cukorrépa vetésterületé­nek tavaly 49,3 százaléka tartozott a kü­lönböző termelési rendszerekhez. Ez azt jelenti, hogy jobb agrotechnikai feltételek mellett, magasabb termelési színvonalon az átlagtermés is elfogadhatóbb. Bizonyít­ja, hogy a rendszerbe tartozó gazdaságok hektáronként 481 mázsát takaríthattak be 1974-ben, 1975-ben pedig 365 mázsát. A megyének, a szegedi tájnak különösen nagy jelentősége van a zöldségtermesztés­ben. A szántóföldi zöldségnövények terü­lete a negyedik ötés tervben csökkent. Ez a gépesítés megoldatlanságára, a munka­erőhiányra, az alacsony jövedelmezőségre, esetenként a termelői és felvásárló érdek­ellentétekre vezethető vissza. Sajnálatos, hogy a zöldségtermesztés kormányprog­ramja megyénkben nem valósult meg. A harmadik ötéves tervben évente átlagosan 11 ezer 200 hektáron, a negyedik ötéves tervben viszont átlagban 9 ezer 555 hek­táron termett szántóföldi zöldség. Mégin­kább sajnálatos, hogy a legjelentősebb tc­rületcsökkené6 1974-ről 1975-re követke­zett be, amit úgy is magyarázhatunk, hogy a harmadik ötéves tervben a szántóterület 6,2 százalékán, ugyanakkor tavaly 4,3 szá­zalékán termett zöldség megyénk tájain. Enyhe gyógyír, hogy a megyei tervelő­irányzat tavalyra 12 ezer hektár szántóföl­di zöldségterülettel számolt, ugyanakkor a tényleges terület 8203 hektár volt, s a me­gye speciális zöldségtermesztő adottságai következtében az említett kedvezőtlen ten­dencia ellenére is, területi arányainál lé­nyegesen nagyobb mértékben veszi ki ré­szét az ország zöldségellátásából. Itt kon­centrálódik az ország vöröshagymatermő­területének fele, a fűszerpaprika területé­nek 40 százaléka, és a zöldpaprika-terület 16 százaléka. Mivel mindhárom zöldség­félénél csökkent a termőterület, a jövőt il­letően a gépesítéssel, az iparszerű termelés további térhódításával lehet javítani a kedvezőtlen arányokon. Az is elgondol­kodtató, hogy a fűszerpaprika, a zöldpap­rika, a paradicsom termésátlaga alacso­nyabb volt az elmúlt öt év alatt, mint a korábbi öt esztendőben. Ez 3410 vagonnal kevesebb piros aranyat juttatott a feldol­gozókhoz a közös gazdaságokból, mint a korábbi években. A szántóföldi zöldségtermesztésben mu­tatkozó kedvezőtlen tendenciáktól eltérő­en, igen jelentős előrelépés történt a haj­tatott zöldségtermelésben. Ennek a terüle­te mintegy megkétszereződött. A megye szövetkezetei igyekeznek jól kihasználni a geotermikus energia adta lehetőségeket. A negyedik ötéves terv eredményei szi­lárd alapot garantálnak a közös gazdasá­gokban és szakszövetkezetekben az ötödik ötéves tervidőszak gazdaságpolitikai, szö­vetkezetpolitikai céljainak megvalósításá­hoz. Az elvárásoktól és az előirányzatok­tól eltérően Csongrád megyében, a szegedi tájban is a helyi adottságok alapján gyor­sabb ütemű gazdasági fejlődést érhetnek el a nagyüzemek. Igaz, ez fokozott erőfeszí­tést kíván, hiszen az anyagi, műszaki le­hetőségek, az ismert népgazdasági feszült­ségek következtében korlátozottabbak lesz­nek, mint a korábbi években. Különösen az idén és jövőre, a gazdasági egyensúly megteremtésével párhuzamosan, lesz feszí­tett, a termelési és pénzügyi terv. Vitatha­tatlan, hogy az idei és a középtávú ter­veket csak takartékos gazdálkodással, az anyagi és szellemi tartalékok feltárásával, mozgósításával, a ráfordítások hatékony­ságának fokozásával, a termelékenység, jövedelmezőség növelésével, az üzem- és munkaszervezés színvonalának állandó emelésével teljesíthetik a kollektívák. Várható az is, hogy a rendelkezésre álló anyagi erőforrások optimálisabb hasznosí­tása érdekében az elkövetkezendő eszten­dőkben a beruházásokon belül megnő a gépek és a gépi berendezések aránya, ugyanakkor az építések volumene és aránya csökken. Előtérbe kerül a meglevő épületek rekonstrukciója, korszerűsítése és bővítése, valamint az alacsonyabb költsé­gű, gyorsabban épülő létesítmények, épü­letek építése. A szövetkezetpolitikai feladatok között kiemelt jelentősége van a szövetke­zeti demokrácia fokozásának, az ön­kormányzat tartalmi gazdagításának, a szocialista munkaverseny továbbfejleszté­sének, a nő- és ifjúságpolitikai határozatok maradéktalan végrehajtásának. Az ötödik ötéves terv sikere érdekében, többek kö­zött, a TESZÖV elnöksége elemzi az 1976— 1980-as évek tennivalóit, és időben felhívja a szövetkezetek figyelmét azokra a kriti­kus területekre, pontokra, amelyek a kö­zös gazdaságok, szakszövetkezetek tervel­képzeléseiben a népgazdasági elvárások­kal nincs összhangban. Ugyanakkor segít a jövedelmező termelési és pénzügyi elő­irányzatok kidolgozásában, azok gyakorlati megvalósításában. SZ. LUKACS IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents