Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-15 / 90. szám

CsmSrfok. W76. április 15. 3 Lázár György képviselői beszámolója Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Miskolc 5. számú választókerületének képviselője szerdán Miskolcra látogatott Készt vett a pedagógus pártbízottság által rendezett megbeszélésen, amelyen a Borsod megyei és a miskolci városi pártbizottság és tanács, valamint több oktatási intézmény vezetői, a közművelődéspolitikai feladatokról tárgyaltak. Lázár György ezután a 40. számú általános iskolában képviselői beszámolót tartott választóinak. Indiai miniszter hazánkban Szerdán Budapestre érkezett Tonsze Anath Pai indiai ipari és közellátási miniszter, a magyar—indiai gazdasági műszaki és tudományos együttműködési vegyes bizottság indiai tagozatának elnöke, a vegyes bizottság csütörtökön kezdődő második ülésére. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter a bizottság társelnöke fogadta. Ott volt K. P. S. Menőn, India budapesti nagykövete is. Magyarországnak a fejlődő országok között India a második legnagyobb kereskedelmi partnere. A magyar külkereskedelmi vállalatok elsősorban acélárut, vegyipari és gyógyszeripari alapanyagokat szállítanak Indiába, a magyar gépek, berendezések csak 20—25 százalékot képviselnek az exportban. Az idei árucsereforgalmi megállapodás, a két éve alakult magyar—indiai gazdasági, műszaki és tudományos együttműködési vegyes bizottság Delhiben megtartott első ülésének eredményei lehetővé teszik, hogy gépkivitelünk elsősorban a híradás- és vákuumtechnikai berendezésekből, valamint az egészségügyben és az oktatásban használatos műszerekből, felszerelésekből tovább fokozódjon, s bővüljön a kooperációs együttműködés néhány gépipari ágazatban. (MTI) Gyermekorvosra várva Mórahalom egészségügyi ellátásáról Ha az egészségügyi ellátás helyzete kerül szóba Mórahalmon, kevesebb szó éri a ház elejét, mint a korábbi években. Amióta felépült az új egészségügyi kombinát, nemcsak az egészség őrzői dolgozhatnak jobb munkakörülmények között: tágasabb, kulturáltabb környezet fogadja a betegeket is, s gazdagabb felszerelés szolgálja gyógyulásukat Itt kap helyet a körzeti rendelőkön kívül a fogászat is, amely egyben ellátja az iskolafogászat teendőit * Külön épületben dolgozik a zoldkereszt és a „mozgó" szakorvosi szolgálat van reumatológiai és ideggyógyászati szakrendelés is a községben. „Mozgó" szakorvos: a nőgyógyász-onkológus, és a szemész szakorvos, akik két védőnő segítségével látják el a bstc^ökct. Jókora folt is éktelenkedik azonban az egészségügyi ellátásról alkotott képen, noha erről nem a község tehet. Nincs — már egy éve — állandó gyermekorvosa Mórahalomnak Miért miért nem — egyetlen jelentkező nem akadt az Egészségügyi Közlönyben rendszeresen meghirdetett állásra. Mellékállásban látta el a gyerekeket rövid ideig egy szakorvos, aztán ő is magukra hagyta őket. Jelenleg napi két órában rendel a legkisebbeknek is felváltva a két körzeti orvos. Szükségmegoldás — és nem is a legszerencsésebb. De legalább van, aki szakember szemével ránéz a mórahalmi beteg gyerekekre. A végtelenségig azonban így nem mehet — tudja jól mindenki, csak éppen nem akad gyermekorvos, aki meghallaná a hívó szót Pedig, úgy tudjuk, üres lakás is vár rá_. * A nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén általában kielégítőnek találták Mórahalom egészségügyének tárgyi és személyi feltételeit. A vb azonban felhívta a tanácselnököt ismét vegye fel a kapcsolatot ez ügyben a járási hivatal egészségügyi osztályával. Ügy tudjuk, ez ideig együttműködésük nem járt sikerrel: még mindig hiányzik a harmadik, a gyermekorvos. Mint ismeretes, van Mórahalmon tüdőgondozó Intézet is. A szakrendelésen, sajnos — bár elég ritkán — szűrnek ki friss tbc-s betegeket. Tavaly például 12 új megbetegedés történt, közülük három volt mórahalmi. (Az intézet a környező községek betegeit is fogadja.) A fogászati rendelést egy vizsgázott fogász és egy aszszisztens látja el, hetenként kétszer iskolafogászati nap Közlekedünk? Itt a tavasz! S ha ez az időjárásról nem is mindig derül ki, annál inkább az utakon. Főként hét végén. Felbödülő motorok, csikorgó gumik, vészes lendülettel előző, új kocsik — tavasz van. Téli álmából felébredő gazda és kocsija egyaránt igyekszik bizonyítani — nem, ők nem felejtettek el száguldani a télen, s.a szembejövő elől billenve farol vissza a sorba fékektől fogott, füstölgő kerekekkel a Zsiguli, megkönnyebbülten sóhajt gazdája: nem ártott a kihagyás, csak tudok én még vezetni! Vezetni — esetleg, de közlekedni? Aki egész télen járta az utakat, szívszorongva lesi a tavasz első pillanatait, mert benne jól működnek a reflexek, a mindennapos úton járás rutinja. A veszély tudat adta közlekedési, s nem vezetői reflexek, amelyek még hiányoznak a tavasz hétvégi pilótáiból, ök még nem közlekednek, csak vezetnek, s életveszélyesek. És a példa — úgy látszik — ragadós. Tarjánban is száguldanak a járművek a járdán. Igaz, csak egy gyermekerővel hajtott kétkerekűek. Szédületes mégis a tempó, ahogyan kerülgetnek nyílként suhanva öregeket, gyermekeket. Csak egy rossz mozdulat, pillanatnyi kihagyás, és kész a baj. Egy gyermekkocsit toló asszony végül nem bírja tovább, szól: — Gyerekek, a járda nem arra való, hogy itt rohangáljatok biciklivel! Több sem kell, mar megvan' az új célpont, aki lehet kerülgetni, csúfolni. Gyerekek, ők nem tehetnek róla. De hol vannak ilyenkor a szülők, akiknek alkalmasint fizetni kell az esetleges büntetést vagy kártérítést? Hol a meggyőző szülői szó, s yégül is hol a büntetés? Közlekedni megkell tanulni. S a közlekedés nem csak Irezetni tudás vagy játék — emberi magatartás, t Ss.1. van. Nagy szükség lenne korszerűbb, turbinás fúrógépre, amellyel fájdalommentesen és lényegesen gyorsabban lehetne dolgozni. Milyen a község szociális ellátása? Szociális otthonában 20—93 éves gondozottak élnek, százkilencen. A kilencven ágy harminccal bővült, ugyanis kétszemélyes házastársi szobákat alakítottak ki a műhelyek területén. Nemrégiben épült fel Mórahalmon a napköziotthonos konyha, berendezése, felszerelése egy első osztályú étteremével vetekszik. A 25 személyes bölcsődében jelenleg 38 kisgyermeket lát el hat gondozónő. A zsúfoltság gondokat okoz, ám fokozott figyelemmel ügyelnek az ott dolgozók a tisztaságra, s sokat javítanak a körülményeken a különböző intézmények társadalmi munkájukkal. A község gazdája még az óvodának, a gyógyszertárnak és a fürdőnek — a vb-ülés értékelte még- ezeknek az egészségügyi intézményeknek a munkáját is. * Néhány szót érdemes még ejteni a lakosság egészségi állapotáról. Tavaly a legtöbb megbetegedést a megh űlés okozta, és a gyakran előforduló balesetek. Ezeket a sérüléseket többnyire azzal lehet magyarázni, hogy rohamosan nő a községben az iparban dolgozók száma. (És talán azzal is, hogy nem tartják be eléggé a munkavédelmi előírásokat!) Elgondolkodtató adat: a legtöbb táppénzes napot azonban a várandós anyák veszik ki. Meglepően sok ugyanis a veszélyeztetett terhes. Ezek a leendő édesanyák megszülető gyermekeiket is szeretnék biztoságban tudni — és a község vezetőivel együtt tárt karokkal várják gyermekorvosukat. Ch. A. Gazdálkodjunk a tudással A

védőnő ismereteket terjeszt, s a védőnő nevel. Felelőssége hasonlatos a pedagóguséhoz. A különbség csupán annyi, hogy „baklövéseit", mulasztásait nemcsak lelki-szellemi betegségek követhetik, ezek a testet romboló kóroknak legfeljebb következményei lehetnek. Ahhoz, hogy valaki gyermekeket és felnőtteket az egészséges életmódra nevelhessen, elengedhetetlen a jó felkészültség. Ez is indokolta, hogy tavaly főiskolai rangra emelték a védőnőképzést. Mint ismeretes: az Orvostovábbképző Intézet egészségügyi főiskolai karának Szegeden is működik (és Budapesten) védőnői tagozata. A képzés változása vajon a védőnők számát növeli-e, s az életbe kikerült — immár diplomás — szakemberek megtalálják-e majd a gyakorlatban választott hivatásuk szépségét, fel tudják-e használni nagyobb tudásukat? Kezdjük a létszám alakulásával! A „gólyák" az idén fejezik be az első évet, s csak 1978-ban szereznek diplomát. Ebben az esztendőben a korábbi, kétéves képzési rendszer szerint oktatott védőnők közül még százat bocsát szárnyra az iskola, jövőre azonban egyetlen frissen végzett védőnő sem lép ki a képző kapuján. Ezt az átmeneti hiány még átvészelné az egészségügy. De ha azt nézzük, hogy enélkül is tartósan üres az országban a védőnői állások 30 százaléka, már nem lehetünk optimisták. És akkor sem, ha mindemellett tudjuk azt is, hogy míg 1970—1974-ben évente átlag 500—600 jelentkezőből 120-at tudott fogadni kétéves képzésre az iskola, a hároméves főiskolai tagozat azonban csupán 66 hallgató felvételére vállalkozik. S ami ennél is elgondolkodtatóbb: vesztett vonzásából ez a pálya. Olyan kevesen jelentkeztek tavaly, hogya csaknem felére csökkentett létszámot is alig sikerült elérniük. Az ok nyilvánvalóan az, hogy az érettségizett lányok visszariadtak az orvoskaréval azonos felvételi követelményektől:, fizikából és biológiából ugyanazt a teljesítményt várják el tőlük, mint az orvosjelöltektől. Talán — a cél érdekében — nem ártana újból megfontolni, helyes-e ez a „szigor", hiszen aki erre a főiskolára jelentkezik, a munka szépségét elsősorban a nevelésben, gyermekgondozásban látja — helyesen —. nem pedig a fizikapéldák megoldásában. S talán őket igazolja a gyakorlat is, az élet másfajta gondok elé állítja őket saját körzetükben. S már el is érkeztünk a másik kérdőjelhez: a védőnőkkel szemben támasztott jelenlegi munkaköri követelményekhez. Dr. Szél Éva docens, a gyermekkórház főorvosa kandidátusi disszertációjában elemzi a védőnők munkáját az ország egész területén végzett vizsgálatai alapján. Többek között megállapítja, hogy „a védőnők összes munkaidejüknek 44,4 százalékát fordították szakmai munkára, 20,8 százalékát adminisztrációra (vizsgálatunk alatt a védőnők 72-féle. írásos munkát végeztek), 16,8 százalékát közlekedésre, 18 százalékát pedig egyéb tevékenységre, mint például vásárlásra, fűtésre, takarításra." Mindehhez nemhogy magas szintű fizikatudásra, de félmunkaidőben még egészségügyi szakismeretekre sem igen van szükségük. Mindez pazarlás mások nehezen megszerzett tudásával akkor is, ha védőnőképzőben tettek szert rá, s akkor is. ha a főiskola padjait nyomták három éven át. S ez a fajta képzés pénzkidobás, nem éri meg az árát, ha a tudás megfeneklik csip-csup irodai munkában, nem is beszélve a takarításról, s egyebekről. E- sszerűsíteni kellene végre a védőnők munkaköri beosztását, valamivel okosabb szervezéssel kellene beosztani napjukat. Hiszen ők maguk érzik az elhivatottságot, az édesanyák, a gyerekek pedig érzik a hiányukat, ha rengeteg egyéb teendőjüktől nem jutnak el hozzájuk. Chikán Ágnes Sárospatakon Rákóczira emlékeztek Ünnepi ülést tartottak szerdán a Sárospataki Tanítóképző Intézet dísztermében II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója alkalmából. A felsőoktatási intézet dísztermében rendezett ünnepségen a tanítóképző tanári karán és növendékein kívül részt vettek a város, valamint különböző intézmények képviselői is. Dr, Rácz István, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem docense előadásában a vezérlő fejedelem szerepét méltatta q szabadságharcban. Az intézet irodalmi színpada „Megjártuk a hadak útját" címmel a kuruckori irodalmi emlékekből összeállított műsort mutatott be, míg a tanítóképző '.nézet énekkara korabeli dalokat adott elő. Ugyancsak megemlékeztek szerdán II. Rákóczi Ferencről a Bodrogközi Állami Gazdaság sárospataki központjában is, ahol gazdaságpolitikáját, közte a Tokajhegyaljai borvidék fellendítésére hozott intézkedéseit ismertették. (MTI) Ültetik a korai káposztát Jó egy hete kezdték el a baksi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben a korai káposzta ültetését. Két MTZ 50-es traktor vontat egy-egy hatsoros ültetőgépet. Így naponta két és fél, három hektár területen tudják elültetni a szentesi korai káposztát. E vidék korai káposztatermelése közel egy évtizedre tekint vissza, s mindig jó jövedelmet jelentett a termelőszövetkezetnek. A palántákat a téesz termálfűtéses fóliaházaiban nevelték. Böröcz József főagronómus tájékoztatása szerint a káposzta kiültetésével a hideg elhúzódása miatt késtek, s ezért a palánták kissé már „túlkorosak". Most igyekeznek a kedvező jó időt kihasználni, és nagy lendülettel végzik e munkát. Remélik, hogy hamarosan befejezik a tervezett 20 hektárra a káposzta ültetését Az ültetőgépek után aszszonyok haladnak, hogy rögtön pótolják a hiányzó palántákat, s a szükséges tőszám hektáronként meglegyen. Az ültetéshez sok női dolgozóra van szükség, ezért a téesz melléküzemét, ahol kályhacsöveket gyártanak, az ültetés időszakára leállították. Most a palántaszedésnél és ültetésnél dolgozik mindenki. Az ültetett palántákat rögtön öntözik. A vizet a szomszédos tömörkényi halastavakból emelik át a baksi kertészethez. Szarvas István brigádvezető irányításával az öntözőfürt követni tudja az ültetést. Az öntözött területeken „kapaszkodnak" is a kis növénykék. Sajnos már a földibolha kártétele látható. ezért ha az ültetők munka után hazamennek, esténként porozzák a területet. Szakmunkásnevelés Az elmúlt hónapokban a szegedi Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tantestületének oktató-nevelő munkáját vizsgálta a Csongrád megyei és a szegedi városi tanács vb művelődésügyi osztálya. A vizsgálat zárása tegnap volt, amikor Korom Ilona és Búzái Sándor általános tanulmányi felügyelők — felhasználva a megyei szakfelügyelők és a fővárosi Pedagógiai Intézet Szakfelügyeleti csoportjának megállapításait — értékelték a tantestület munkáját. Elismeréssel szóltak azokról az erőfeszítésekről és eredményekről, amelyeket a jelenlegi körülmények között az iskolavezetés és a tantestület kifejtett, illetőleg elért. Érdemük, hogy a szakmunkásnevelést nem csupán munkaerő-utánpótlás nevelésnek, hanem fontos társadalompolitikai kérdésnek is tekintik. Megérdemlik, hogy az új iskolában jobb feltételek mellett folytathassák az oktató-nevelő munkát. Molnár József felvétele üttetik a káposztapalántái