Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

2 Csütörtök, 1976. április I; Vita a Bolgár KP XI. kongresszusán Szófiában, az Universzida Palotában szerdán reggel harmadik munkanapját kezdte meg a Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszusa. A délelőtti ülésen Cola Dragojcseva, a BKP KB Politikai Bizottságának tagja elnökölt. A kongresszusi küldöttek folytatták a Központi Bizottság beszámolójának vitáját, amelyben felszólalt Todor Sztojcsev, a BKP KP Politikai Bizottságának póttagja, a BKP Várna megyei bizottságának első titkára, valamint Georgi Pankov vegyipari miniszter. Todor Sztojcsev felszólalásában a BKP KB nemzetközi tevékenységét elemezve hangsúlyozta, hogy annak elsőrendű célja a szocialista integráció erősítése, a kommunista világmozgalom egységének szilárdítása és a burzsoá ideológia elleni harc fokozása. Georgi Pankov beszédében a KGST-tagországok integrációjának jelentőségét méltatta. Rámutatott, hogy a KGST komplex programjának keretében Bulgária eddig több mint 20 szakosodási és termékgyártási megállapodást kötött a többi KGST-tagországgal, felhívta a figyelmet arra, hogy a KGST-együttműködés révén kiépített vegyipari anyagiműszaki bázis lehetővé teszi Bulgária kölcsönösen előnyös együttműködését nem szocialista országokkal is. Mind a délelőtti, mind a délutáni ülésen több külföldi delegáció vezetője felszólalt. * A kongresszus munkája Iránt változatlanul igen nagy az érdeklődés. Csaknem kétszáz külföldi újságíró tudósítja a világsajtót a bolgár kommunisták legfelső fórumának eseményeiről. Munkájuk megkönnyítésére a bolgár házigazdák vasárnap óta már két nagyszabású sajtóértekezletet rendeztek, legutóbb kedden délután. Ezen Kiril Zarev miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke tartott tájékoztatót a bolgár népgazdaság helyzetéről és a most kezdődő hetedik bolgár ötéves terv legfőbb célkitűzéseiről. A miniszterelnökhelyettesen kívül a külföldi újságírók kérdéseire több miniszter és más felelős beosztású vezető adott pontos, szakszerű választ. A magyar küldöttség szerdán délelőtt vidéki körútra, Sztara Zagorába utazott. A bolgár testvérpárt XI. kongresszusa ma folytatja munkáját * ' Gustav Husik, a CSKP KP főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, a Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszusán részt vett csehszlovák delegáció vezetője szerdán hazautazott Szófiából. Szerdán utazott haza Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, a kongresszuson részt vett lengyel küldöttség vezetője is. Ugyancsak szerdán utazott el a bolgár fővárosból Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, a mongol küldöttség vezetője. Sorok Bulgáriából A Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszusának előestéjén, a kongresszusi előkészületek finisében jártam Bulgáriában. A magyar újságíró-delegációt lenyűgözte a látvány, a forró légkör, amely szemünk elé tárult ebben a szép balkáni országban. Szófia minden utcájában a kongresszust köszöntötték: munkával, a házak, az előkertek csinosításával, dekorá. cióval, plakátokkal. A gyárakban, az intézményekben, ha beszélgettünk bolgár barátainkkal, a kongresszus jelentősége, a meghatározandó feladatok, a delegációk várása, a Kádár János vezette magyar pártküldöttség érkezése, a szocializmus építésének közös ügye, a hasonló vonások, vagy éppen a sajátos eltérések kerültek szóba. A kongresszusvárás meghitt légkörében meggyorsult az emberek életritmusa is. Mindenki és mindenütt sietett, nem tolakodóan, inkább derűsen, igyekvően. A díszítések, a csinosítások jeleit a híres Vitosa most is hófödte lejtőin éppúgy megtaláltuk, mint Szófia belvárosában, vagy éppen a Duna-parti Vidinben. A vörös zászlók sokasága. a kiváló munkasikereket köszöntő feliratok' sora, az utak javítása, a parkosítások, a gyönyörű épületek márványfalainak lemosása: mind-mind a bolgár emberek tettre készségét, a párt iránti tiszteletét fejezte ki. Ebből a rendkívül látványos kongresszusköszöntőből csak egyetlen epizódot emelnék ki. A pártkongresszusra készült el Szófiában a Bolgár Nemzeti Színház felújítása. A gyönyörű, világoskékre festett, sok-sok díszítőelemmel kiemelkedő épület előtt hónapok óta le volt zárva az út. És a kongresszus előestéjén szinte órák alatt eltűntek a felvonulási épületek, a lakókocsik, a színház előtti térség betonlapjainak fugáit, a frissen készített parkban az örökzöld tujákat a társadalmi munkások serege, férfiak, asszonyok, diákok simítgatták, ültetgették: az újjávarázsolt épületben, a térben a szófiaiak ezrei gyönyörködtek a késő esti órákig. Az ott látottakból csak néhány sornyit elevenítettünk fel, hiszen az élményekét hosszan lehetne sorolni. Talán a közölt kép is hozzásegít ahhoz, hogy most, a bolgár pártkongmwais idején, RÁDIÚTEEEX CIPRUSI JAVASLATOK Ciprus Nemzeti Tanácsa és kormánya a keddi együttes ülésen elfogadta a görög közösség javaslatait a szigetország két közössége közti konfliktus megoldására. Ismeretes, hogy a Bécsben februárban megtartott tárgyalásokon a ciprusi görög és a török közösség képviselői megállapodtak: kölcsönösen javaslatokat terjesztenek elő a helyzet rendezésére. SALT-TARGYALAS Szerdán Genfben a Szovjetunió állandó ENSZ-képviseletének épületében újabb ülést tartott a szovjet és az amerikai küldöttség, amely a hadászati támadófegyverek korlátozásáról tárgyal. TILTAKOZÁSOK SPANYOLORSZÁGBAN Továbbra is letartóztatásban van Marcelino Camacho, az illegális munkásbizottságok vezetője és kedden vele együtt őrizetbe vett három ellenzéki vezető. Számos ellenzéki politikus tiltakozott a letartóztatások miatt. A madridi egyetem diákjai Simon Sánchez Monterónak, a Spanyol KP egyik vezető személyiségének szabadonbocsátását követelik. A diákok petíciót juttattak el Carlos Arias Navarro miniszterelnökhöz. Ebben rámutatnak Montero letartóztat ásának törvényellenes voltára, mivel az egyetemi gyűlést, amelyen felszólalt a hatóságok engedélyezték. Szovjet kormánynyilatkozat Szadat egyiptomi elnök a közelmúltban, mint ismeretes, egyoldalúan érvénytelennek nyilvánította az 1971-es szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződést. Ezzel egyidejűleg Egyiptomban zajos szovjetellenes kampány indult meg, amelynek során kísérletek történtek a Szovjetunió Egyiptommal kapcsolatos álláspontjának elferdítésére, valamint arra, hogy az egyiptomi politika legutóbbi kudarcaiért a Szovjetuniót hibáztassák. Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió kairói nagykövetsége március 31-én nyilatkozatot adott át az egyiptomi félnek. A nyilatkozat határozottan visszautasítja a hivatalos egyiptomi körök és a sajtó képviselőinek rágalmazó állításait, s tényeket sorakoztat fel, amelyek arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió Egyiptom és az egyiptomi nép irányában következetes és elvi baráti politikát folytat. Az antiimperialista harc és a népek szabadsága érdekében kifejtett szovjet— egyiptomi baráti együttműködés több mint két évtizede alatt — hangoztatja a szovjet kormány nyilatkozata — a Szovjetunió óriási segítséget nyújtott Egyiptom gazdaságának fejlesztéséhez és védelmi erejének szilárdításához. A nyilatkozat a továbbiakban kijelenti: az egyiptomi kormányzat az utóbbi években kezdett eltérni a Szovjetunióval való együttműködés politikájától, a szovjet—egyiptomi szerződés elveitől. Mindez a közel-keleti rendezéssel összefüggő kérdésekben nyilvánult meg szemléltető módon. Az egyiptomi vezetők külön ügyletei Izraellel, amelyeket az egyiptomi nép igazi barátai előtt eltitkolva, az agresszorral szembenálló más arab országok háta mögött kötöttek, gyakorlatilag kivonták Egyiptomot a megszállt arab földek felszabadításáért vívott harc frontjából. A szovjet kormány nyilatkozatában rámutat: Egyiptomban egyesek azt a látszatot szeretnék kelteni,' hogy a szovjet—egyiptomi szerződés felbontása alig változtat valamit a Szovjetunió és Egyiptom kapcsolatain és általában a közel-keleti helyzeten. Ez azonban távol áll a valóságtól. A nyilatkozat leszögezi: a Szovjetunió továbbra is támogatja azt a harcot, amelyet az arab népek folytatnak az imperia1 izmus és a gyarmatosítás ellen, az Izrael által megszállt arab területek teljes felszabadításáért, és a palesztin arab nép törvényes nemzeti jogainak szavatolásáért, a Közel-Kelet igazságos és tartós békéjének megteremtéséért. Viharos portugál tavasz Aggregát gépet szerelnek a Szófiai Gépgyártó Vállalat modern munkatermében ezúttal is fzlelítőt adjunk ab- gár gyárakban dolgozók ból a nagyszerű tevékeny- munkaversenye során kibonségből, amely Szófiában, Vi- takozott. dinben vagy másutt, a bol- Markovits Tibor £ Kommentárunk Sokasodnak a jelek. A Lisszabontól nem egészen ötven kilométernyire fekvő Olhalvóban szélsőjobboldali, uszító jelszavakat hangoztató provokátorok támadták meg a kommunista párt gyűlését. Viszonylag távol onnan, az ország északi részén levő Castelo Brancóban csaknem kísértetiesen ugyanez történt, csak a támadók nem ultrajobboldali, hanem ultrabaloldali, magyarul: maoista demagógiát rpellékeltek az ütlegekhez. Olhalvo és Castelo Branco együtt: sajnos, mind félreérthetetlenebb, hogy gondosan irányított és adagolt gyakorlatról van szó. A lényege: a portugál és a nemzetközi reakció minden eddiginél nagyobb propaganda- és néha valóságos tüzet zúdít a Portugál Kommunista Pártra, és ehhez minden segítséget megkap a hazai és külföldi maoista forrásokból. Van okunk arra, hogy felfigyeljünk a mostani portugál tavasz e két szomorú jelképpé vált város nevére, a reakciós és az ultrabalos provokációk riasztó összecsengésére. Portugáliában közelednek a választások. Április 25-én, az antifasiszta fordulat évfordulóján urnák elé járulnak a szavazók. Ez a nap kétségtelenül sokmindent eldönthet és ezt a haladás ellenségei is tudják. Minden eszközzel megpróbálnak olyan helyzetet teremteni, hogy a PKP szavazóit megfélemlítsék, hogy a szó fizikai értelmében is veszélyes legyen kommunista- vagy PKP-szimpatizáns hírében állni. »' Csakhogy a kommunisták fél évszázadon át Portugáliában is megszokhatták a veszélyt. Az a párt, amelyről ellenségei is elismerték, hogy a Salazar-korszak éjszakájában is élt és dolgozott, 1976-ban aligha lesz megfélemlíthető. Azok, akik most, a választási kampány küszöbén — szélsőjobbról, szélsőbalról és sajnos, nemegyszer a szocialista párt soraiból — segédkezet nyújtanak az Olhalvo és Castelo Branco stílusú hadjárathoz, felfrissíthetnék emlékezetüket. Ha máshonnét nem, a történelemből tudhatnák:'ha a reakció tort ül április 25-én, az nemcsak a PKP tragédiája ... (K. S.) BÁTYAI JENŐ: Lapok a szegedi tudományés technikatörténetből 56. Szeged helytörténetében, de ezen túl, a város technikatörténetében is méltóbb hely illetné meg azt a korának kiválóan képzett mérnökemberét, Czimeg Jánost, aki itt született a városban, és igen viszontagságos, de színes életút után ide visszatért meghalni, de előzőleg a Széchenyi teret ö rendezte elsőnek, több mint száz éve. Czimeg János 1823. május 15-én született Szegeden. Itt végezte iskolai tanulmányait, maid felsőfokú képesítését a Selmecbányái akadémián szerezte meg. A fiatal mérnök, aki később bányatanácsosi beosztást kapott egyik, akkor legjobbnak minősített bányánkban, a szabadságharc kitörése után egészen a világosi összeomló iig ott harcolt a haladó erők oldalán, mígnem 1849-ben Párizsba emigrált. A szabadságharc ideje alatt a honvédség mérnökkari osztályának vezetőjeként részt vett a főváros megerősítésében. Czimeg János Párizsban, főként a saját találmányainak hasznosítására, tükörgyártó üzemet létesített, és abban az időben szinte forradalminak számító ezüstözött tükör előállítási eljárása tőle származik, ő vezette be ebben az iparban az ón-klorür alkalmazását, és számos technikai módszer alkalmazásával is nagymértékben hozzájárult a franciák eme eléggé jelentős iparágának fejlesztéséhez. Tőle származik az ezüsttükör előállításának az az eljárási módszere is, amikor az ezüst borítására formalinos Seignette-sós és borkösavas módszert alkalmaznak. Ezt a fogást 1940-ig szinte az egész világon használták. Ma már a Bjashoai-féle módpe^ terjedt pl, amely jóval egyszerűbb, mint Czimeg eljárása volt. Szeged a múlt század hatvanas éveitől kezdve fokozatos féjlődésnek indult. A nagy nevű tudós, Kclety Károly: Hazánk és népe című. 1873ban megjelent munkájában Szegedet, abban az időben a 88. helyre sorolta. Sok felvidéki, kisebb jelentőségű városka is előbb szerepelt a ranglistán. A Szabados János nevű tanácsnok vezette bizottság fogta JJssge azokat a _ gazdasági és műszaki erőket, amelyekkel arra törekedtek, hogy Szegedet mielőbb vajóban városi rangra emeljék. Ehhez a nagy munkához Czimeget is hazahívták Párizsból, hogy a város főterét, a Széchenyi teret az ő tervei alaoján rendezzék. A tér kövezési munkáinak vezetője Nonákv György mérnök volt. Az ajánlati versenyhirdetés 1873. április 17-én volt. Ügy számítottak, hogy a tér burkolati munkáival május 10-re végeznek. Egyrészt az '1873. évi nagy kolerajárvány, másrészt amiatt, hogy az előbb négyezer négyszögölben meghatározott területet 4797 négyszögölre emelték, a munkálatokkal csak szeptember végére készültek el. A reformkori törekvések és ezek megvalósításához tehát Czimeg is hozzájárult, azonban a teljes kivitelezés csak a Bach-korszaki veszedelem csillapodása után, egy új nagy veszedelem, a Tisza, az állandó árvízveszély miatt nagyon sokáig elhúzódott. A mindig sok és kemény munkával élt mérnökember életét elég hamar feláldozta a hazaszeretet — a szabadságharcban megsebesült —• és a műszaki haladásért folytatott küzdelemben, és itt, Szegeden, 1876. február 26-án halt meg, 53 éves korában. A város gazdasági és ipari fejlődése már a múlt század derekán egyre sürgetőbbé tette állandó híd építését a Tiszán. A folyó két partja között volt ugyan kompjárat, sőt a törökök kiűzése utáni évben hajóhidat is építettek. Ez a lehetőség azonban már szűknek bizonyult, és a budapesti Lánchíd mintájára szerettek volna állandó hidat építeni. Félmillió forintra lett volna szükség ahhoz, hogy a lánchíd felépülhessen. Zsótér János, a hajóhíd vámiövedeimének bérlője 1844-ben nyújtott be javaslatot állandó kőhíd építésére. A terveket Fest Vilmos készítette el, és ennek a tervnek a megvalósítása is félmillió forintba került volna. Tehát, pénz nem lévén, a híd ügye megoldatlan maradt. Az állandó Tiszahíd kérdésének a vasútépítés adott új lendületet. A vasúti hídnak Szegednél történő átvezetésének gondolata 1852-ben vetődött fel először. Hosszas küszködés után a híd építése 1857-ben indult meg. A híd építésének van egy nagyon nevezetes technikatörténeti mozzanata, ugyanis itt sülylyesztették az ország legelső légnyomásos keszonjait, amelyek világviszonylatban is az elsők közé tartoztak. A híd terveit Cézanne francia mérnök készítette. Ez a hidunk sajnos ma nem áll, a második világháború veszteséglistáján kell keresnünk. A híd építésének, fennállásának és elpusztulásának teljes történetét dr. Ruzitska Lajos (1879—1972) tette közzé 1957-ben. (Folytatjuk.) I