Délmagyarország, 1976. március (66. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-10 / 59. szám

I Szerda, 1976. március 10. Törvényjavaslat a környezetvédelemről A gépipar ötéves terve A ember egészségének vé- ges. Az utóbbi 15 évben szá- és az 1976-os év feladatairól delme, a jelenlegi és a ja. mos, a környezet védelmét számolt be az ipari bizottvő nemzedékek életfeltéte- szolgáló jogszabály jelent ság tagjainak Nemeslaki Tileinek javítása, az emberi meg. Az elért eredmények vadar miniszter. Elmondotkörnyezet védelmével kap- ellenére azonban a környe- ta, hogy az előirányzatok csolatos alapvető szabályok zetvédelmi tevékenység to- szerint a gépipar termelése kodifikálása a célja annak a vébbi javítása és fokozása évenként átlagosan 6—7 szátörvényjavaslatnak, amely- szükséges. Ennek keretében zalékkal, exportja pedig 10 ről Szilágyi lAijos építés- a hazai környezetvédelem százalékkal növekszik. Az ügyi- és városfejlesztési mi- törvényszintű, egységes, át- ágazat termelésében az exniszterhelyettes tájékoztatta fogó szabályozása szükséges, port részaránya 1980-ban tegnap az országgyűlés ipa- A gondosan előkészített új csaknem 50 százalékra emelri bizottságának tagjait A törvényjavaslat szerint ha- kedik. A miniszteri beszátermelési mód és a termeié- zánkban — ha az országgyű- moló különös figyelmet for_ si technika egyre gyorsuló lés törvényre emeli — az dított a gépipar helyzetére, átalakulása — különösen a emberi környezet megóvása valamint a közúti járműfejtermelőerők növekedése és érdekében a föld, a víz, a lesztési program végrehajterületl koncentrálódása — levegő, az élővilág, a táj és tásának körülményeire, lefolytán a tudományos-technikai forradalom előnyei mellett olyan hatások is jelentkeznek, amelyek elhária települési környezet egy- hetőségeire A vitában felaránt védelem alá kerül. szólalt Kangyalka Antal A gépipar felkészüléséről Csongrád megyei képviselő lásáról gondoskodni szüksé- az ötödik ötéves tervidőszak is. a retekföldeken Az első év nem sikerült — Időt adni Hárommillió 500 ezer cso- dik, hiszen a régi fajtát jól Nagy munkával, hihetetlen mó retekre kötött átvételi ismeri, de pénzre megy a akarattal, szinte erőszakkal szerződést az Üj Élet Terme- játék, a fillérek is számíta- szedik el a téltől ezt a valulőszövetkezet a tagjaival, nak, szívesen megválna tőle, tát, de elszedik. Csak ki kelArra számítanak most, leg- ha jobbat találna. Valóságos lett eddig nyújtani a két keföljebb 2 millió talán lesz, népvándorlás indult meg re- zünket Mihálytelekre, Röszde ebbe még a későn jött tekmagért Mihálytelekről, az kére és belecsurgott. így havat és hideget nem ltalku- ország minden táját bejár- szemlélve a dolgot, az az lálták be. A Csongrád me- ták, mindent megvettek, egy-két esztendő sem mindgyei MÉK 12 millió csomót ami gömbölyű és piros ret- egy tehát, ami az ideszoktavárt a megyéből, ennyire van ket ígért. táshoz kell. Van más szemszerződése, de sajnálkozva Ha tehát megtett mindent pont is, sajnos. A fiatalabb, mondja a kereskedelem em- a termelő, és mégsem sike- rugalmasabb kertész azt bere, a tervezett mennyiség- rült a retek, akkor marad- mondja, ha nem megy a renek közel 20 százalékát el hatunk az időjárásnál. Rossz tek, mást termel. Salátát, se vetették a termelők, és az idő, rossz a retek, kihez káposztát, karalábét, papriamit elvetettek, az sem fej- menjünk panaszra? Volta- kát, paradicsomot — korait, lődik rendesen, tehát veszte- képpen nem is az új fajta fólia alatt. Ez is jó lesz, ha ségekre kell számítani. miatt zúgolódnak, nem is a lesz, de a külföld nem foA hullámzásokat mostaná- hideg miatt, hanem azért, gadja úgy. Az öregebbje viig nem sikerült megszün- mert új fajtát követel a ke- szont nem vált át a retektetnünk a termelésből, egy- reskedelem, az összes fölvá- ről masra, legfeljebb abbaszerűen tudomásul vehet- sárlási árat ehhez szabta, de hagyja. Erre is számitanunk nénk tehát, hogy az idei év magot nem adott hozzá, és kell. nem sikerült. Van persze amit adott, azt is későn. Tény tehát, hogy rossz idő olyan ember is, aki nem sze- Nyakas magabiztossággal azt jár most a retekre. Rossz az ret egyszerűen tudomásul mondja a mihályteleki ker- is, hogy az árakat az elmúlt venni semmit, inkább utána- tész — szakértelmét kár len- két év nagyon jó, enyhe tanéz a részletproblémáknak ne vitatni —, hozzászoktat- vaszához mérték, és ez a is. Meleg volt a január, hi- ta volna ő a külföldről szár- szabásminta a mostani tavadeget hozott a március: ele- mazó új fajtákat is a mi vi- szi télben sehogy nem illik ve nem jó a reteknek. A ja- szonyainkhoz,_ ha időt adtak rá. igaz az is, hogy Ilyen nuár első napjaiban támadt volna rá. Sőt, a régit is időben a hagyományos fajta szélvihar már fóliatengerbe „meggömbölyítette" volna, többet tudott volna, mint az kapaszkodott Mihályteleken, ha azt kérte volna a keres- új, de minden új kockázattal tehát dolgoztak az emberek kedelem. De eddig csak az jár. Jó lett volna azonban a Idén is annyit, mint máskor, számított, hogy mekkora az fajtaváltást jobban előkésziOkolják a rossz időt — vég- átmérő. Azt mindenki tudja, teni. Egyrészt úgy, hogy csak eredményben azt, hogy télen a lapos, hasas retek hama- akkor követeljünk — árakigazi tél is volt —, de pa- rabb fönnmarad a mérősab- kai, ösztönzőkkel, mindennaszkodnak másra is. Ki pa- ionon, ezt szaporították ed- nel —, ha elegendő magot naszkodik? A termelő, aki dig. tudunk adni, másrészt halla tenyérnyi kis udvart, ker- Ha kívülről tudnánk nézni gassunk a termelőre is. Ha tet is fóliával takarta, és az egészet, abban is meg- tavaly a kísérlet nem sikealá retket rakott. Panaszko- nyugodhatnánk hogy áz új rult az e8y'k fajtával, idot dik a termelőszövetkezet is, fajta jS kiforrja" magát, kellett volna adni legalább, hiszen a háztáji és a nagy- csak id5 'ken hozzá. Majd h°gy körültekintő válogatásüzem kapcsolata itt régi ke- jdeszoktatják a mihályteleki sal ideszoktassák. Jól járt 'etű. A panasz oka: új faj- éghajlathoz. Azért jó nekünk volna a termelő, a fogyasztó tat kér a kereskedelem, különösen a nagyszabású re- és külkereskedelmünk révén olyat, ami után rögtön nyúl tekexport, mert mire föléb- valamennyien hasznát láta vevő, ha meglatja a pul- red tavasszal a mezőgazda- nánk. ság, ez már valutát termel. H. D. ton. Legyen piros, nagy és bömbölyű. A mihályteleki retek pedig lapos, lila és kicsi. Aki tehát emiatt panaszkodik, nincs igaza. Legalábbis úgy látszik. A mihálytelekiek azt mondják, az ő fajtájuk jobban bírja a hideget, az új, a gömbölyű retek viszont egyáltalán nem bírja. Ha megcsípi a fagy, „céklásodik", vastag gyökeret ereszt, mint a répa. Nem próbálták ki előbb az új fajtákat? A tefmelőszövetkezet tavaly kísérletekre kapott 12 kiló magot, és a kísérlet megbukott. A sikertelen kisárletért kárpótlásul az a kereskedelmi vállalat fizetett ki 40 ezer forintot, amelyik most mégis szorgalmazza az új fajtát. Enyhén szólva következetlenség. Lehet, hogy idegenkedik a termelő az újtól? LdegenkeŐszinte véleményt! Rl égen rossz, ha visszakérdeznek! Ha ugyanis valaki óvatoskodva visszakérdez: „De, ugye, mondhatom?" — és biztotást vár, akkor valami baj van. Vagy a kérdezőben nem bízik, vagy saját mondanivalóját akarja a biztatás foka szerint csomagolni. • Nemcsak a szavakra kell figyelni, arra is, ahogy az emberek mondanak valamit. Megkezdődtek ezekben a napokban a pártalapszervezetekben a tagkönyvcsere előtti beszélgetések. A párt Központi Bizottsága megfogalmazta, s a tagság előtt nem ismeretlen, hogy az elvárás igen nagy: őszinte véleménycserét, a tevékenység teljes áttekintését kell szem előtt tartanunk. Hogyan valósul ez meg, amikor egymás szemébe néznek, egymással beszélgetnek a kommunisták? Vád ne érjen, hogy a pártra tartozó dolgokat beszélek ki: nem lenne helyes úgy vélekedni, hogy a párt belső ügye, ha úgy tetszik, magánügy a beszélgetéssorozat, s azt követően a tagkönyvcsere. Hogy konkrétan mit mond az alapszervezet vezetőségének munkájáról Kiss és Nagy, az természetesen nem tartozhat a nem párttag Kovácsra, de hogy a nagy önvizsgálat mit eredményez, az nem lehet a párttagok közösségének belügye. A hangsúly az önvizsgálaton van. Az a lényeg, hogy minden párttag olyan komolyan készüljön fel a beszélgetésre, úgy fogalmazza meg önmagáról, munkájáról alkotott véleményét, mint amikor felvételét kérte, önként és tiszta szívvel, a tagság soraiba. A párttagság többsége ma is megállná azt a mércét, amit felvételekor szigorúan elvártak, a kommunisták százezreinek erkölcsi-politikai tisztasága kétségtelen, bárki megítélése szerint is megfelel az írott és íratlan normáknak — s nyilvánvaló, hogy ezután is meg tud felelni a még nagyobb követelményeknek is. De ha ez így van is, mindenkinek meg kell újra méretni és mérni önmagát: ma is olyan lelkesedéssel, cselekvő szándékkal, aktivitással tudja-e vállalni a feladatokat, mint régen, vagy akár csak tegnap? Van, aki soha nem fogalmazza meg életcélját se, nem készít „élettervet"; nem egy ember van, akit az éppen adódó lehetőségek, fordulatok sodornak ide, vagy tovább. Kommunista nem lehet ilyen! A nagy közösség tervezve él, felrajzolja a jövőt — hogyne keresnénk ebben a helyünket mi is, a munkában is, s majdan az elért eredményekben is? Azt a maximumot, amit a párt a felvázolt jövő — a XI. kongresszus és a programnyilatkozat által meghatározva: a fejlett szocializmus megvalósítása — eléréséhez a kommunistáknak adniuk kell, csak tudatos elhatározással lehet vállalni. Azért mondom én, hogy régen rossz, ha visszakérdeznek az elbeszélgetéskor: „De, ugye, mondhatom?" És van ilyen. Pedig tudniuk kell a kommunistáknak, hogy nemcsak mondhatják — így. felteteles módban —, hanem mondaniuk kell. Mindent, ami kikívánkozik belőlük. Persze, vetheti ellen bárki, minden taggyűlésen is mondhatná mindenki, s mégis, alig akad olyan alapszervezet, amelyikben hónapszámra ugyanazok — akár csak néhányan is — ne lennének némák, meg nem szólalók. Hogyan lehetnek köztünk olyanok, akik hallgatnak, akik a többiekre bízzák a megoldást kereső töprengést, amikor nehézségeinkről, tartalékaink mozgósításáról, erőnk összpontosításáról tanakodunk hangosan? Nincs önbizalma a viszszavonuló némáknak? Nem olyan a vezetőség, hogy megteremtse az alapszervezetben a valódi, kölcsönös megbecsülésen alapuló nyílt légkört? Mindez kiderülhet a beszélgetéseken, ha apzavakra is figyelnek, meg arra is, ahogy a bátortalan, vagy kevésbé aktív párttagok elmondják. Mert bizonyára elmondják, cl kell mondaniuk mindazoknak, akik továbbra is vállalni akarják a tagságot, s azt a kimondott célt, hogy még akcióképesebb, még egységesebb legyen minden alapszervezet. Ezért mindannyiunknak tenni és szólni kell; a felelősség közös, hiszen további jó munkánk alapkövetelménye ez! Azt hiszem, hiba lenne elhatárolni úgy; hogy vannak a pártban aktív és passzív tagok. De hogy vannak, akiket biztatni, noszogatni kell, az való igaz. Tanulmányt érdemelne ez a probléma, messze meghaladja egy cikk kereteit. Kiindulásként viszont érdemes arról töprengeni, nem egyik legsürgősebb teendönk-e a párttagság műveltségének, iskolázottságának javítása? Felelősen szólni csak politikai és általános műveltséggel rendelkező ember képes, s nem egy „néma" párttagunkat éppen ennek felismerése tarthat vissza attól, hogy beleszóljon közös dolgainkba, holott munkájával ékesen beszél. E

rre is fényt vethetnek a beszélgetések, hiszen az őszinte véleményekből — mert erre van szükség, s erre biztatja a párt minden egyes tagját — ez is körvonalazódhat. Mi kell hozzá? Erő és önbizalom. Igen, önbizalom, elmondani azt is: „Elvtársak, tisztán látom, hogy többet kellene tennem, meg is van bennem a szándék, de eddig nem volt rá lehetőségem (vagy éppen szemem, hogy meglássam), magam mérjem fel, miképpen léphetek előbbre." Tartalékai mindenkinek vannak — ez adhat önbizalmat a bátor önvizsgálatra. Amikor a párt, ez a hatalmas, milliók rokonszenvét élvező szervezet vállalja az önmegértést, csak azzal a bizakodással teszi, hogy tagjai nemcsak értik, hirdetik és terjesztik a politikát, hanem képesek is mozgósítani tartalékaikat, és szándékaikban megerősödve, a célokat tisztábban látva folytatják a rájuk váró feladatok sorozatát SZŐKE MARIA Barátságvonalok Háromszáz szovjet fiatalt lát vendégül március 13. és 26. között az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. A barátságvonat résztvevőit gazdag hazai program várja. A fiatalok utazási irodája nemcsak fogad, hanem küld is különvonatokat a Szovjetunióba. Március 14én indul az idei első. 300 magyar fiatalt utaztató barátságvonat a Szovjetunióba. A résztvevők gazdag programja " Moszkva—Riga— Mi nszk—Bra j nszk—Posz. kov—Szmolenszk útvonalon bonyolódik le. Hasznos a havazás a mezőgazdaságnak Jól értékesül majd a ked- ben is nagy károkat okozott vességtartalma általában orden lehullott hó a mezőgaz- a mezőgazdaságban. szágosan 70 százalékos volt, daságban. A talaj felső ré- Érdekes, hogy a rendkí- ami kedvező értéknek szátege ugyanis nem volt át- vül csapadékszegény tél el- mit. A felső félméteres réfagyva és az olvadásnál a lenére sem volt túlságosan tegben csak a Duna—Tisza hólé akadálytalanul felszí- nagy szükség a mostani csa- köz egyes vidékein csökkent vódik a talajrétegekbe, nem padékra, tudniillik csak 60 százalékra a víztartalom, folyik le a megfagyott rögök egészen ritkán fordul elő, ennél kisebb értéket csak a mellett az alacsonyabb fek- hogy az őszi kiadós esők rosszabb vízgazdálkodású vésü területek felé —mon- ilyen sokáig eltartsanak a nagykunsági—Kőrös vidéki dotta Dunai Sándor, az Ag- talajban. Idén ez történt; földeken mértek, rometeorológiai Központi 1975 október—novemberében a márciusi havazás a meSzolgálat, osztályvezetö-he- olyan nagy esők áztatták át zőgazdaságnak azért ls jól lyettese a márciusi nagy a földeket, hogy márciusra jött, mert a tavaszi vetésehavazás hasznáról. További a párolgás révén sem iUant ket megelőzően közvetlen előny, hogy a csapadék ,, , , . vízutánpótlást kapott a taegyenletes felszívódása csök- 61 imsagosan SOK neuvesseg lajnak az a legfelsőbb rétéként! a tavaszi belvízve- a talajból. Ezt jelzi, hogy a ge> amelybe rövidesen a szélyt, ami az elmúlt éveb- havazás előtt a talaj ned- mag kerül. Somogyi Károlyné felvétele Az ízletes és olcsó szegcdi olajos hal keresett cikk az élelmiszerüzletekben. Tavaly halkonzervekből a tervezettnél többet készítettek a Szegedi Konzervgyárban, így több jutott belőlük a hazai boltokba is. Képünkön: az asszonyok egy műszak alatt 30 ezer doboz olajos halat gyártanak a gépek segítségével Magyar-kubai kulturális, tudományos együttműködés A magyar—kubai kulturá- kubai külügyminiszter első lis, oktatási és tudományos helyettese nyozza elő az 1976-80-as Srter-helyette^dr'' Újévekre szolo munkaterv, nár Fer kulturális m amelyet kedden délben írt nisztériuntí öni^mdL alá Budapesten Rosta End- ™ftériu™ államtitkár ls. re, a Kulturális Kapcsola- Jelen volt a Kubai Köztártok Intézetének elnöke és saság budapesti nagykövete, de. Rene Anillo Capore, a, Floreai Chomon is.