Délmagyarország, 1976. március (66. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-28 / 75. szám

Vasárnap, 1976. március 28. 63 A diplomácia útvesztőiben II. Rákóczi Ferenc államépító tevékenységének egyik fontos, mégis mindeddig kevéssé ismeri területe az önálló magyar diplomáciai szervezet megteremtése volt. A fejedelem ugyanis kezdettől fogva világosan látta, hogy Magyarország pusztán a saját erejéből nem tudja kivívni függetlenségét a Habsburg nagyhatalommal szemben. Ezért arra törekedett, hogy a szabadságharcot kiemelje az elszigeteltségből, a magyar ügyet európai' üggyé tegye, és a Habsburgok ellenségeit szövetségesként maga mellé állítsa. Külpolitikai céljai megvalósítására teremtette meg a független magyar állam bukása óta nélkülözött önálló diplomáciát. Magyar külpolitika, így diplomáciai szervezet 150 éve nem volt, volt, s Rákóczinak harc közepette, számos egyéb katonai, politikai, gazdasági feladata megoldása közben, nehéz körülmények közt kellett a semmiből megteremtenie. A fejedelem 1704 elején indította vítnak első követségét, s az ezt követő három év1 alatt a nemzetkőzi kapcsolatok egész sorát építette ki. 1707 őszén a szabadságharc tetőpontján, Rákóczinak már állandó követe volt XIV. Lajos francia király és Miksa Emánuel bajor választófejedelem mellett. Isztambulban a Portán, Nádorfehévárt, s szövetségese I. Péter orosz cár udvarában. Alkalmi követeivel találkozunk Vatikánban. Velencében, Hollandiában, Berlinben, a porosz királynál, továbbá a svéd, a lengyel és az angol udvarban. 1704-ben az európai hírek csak nagy késéssel jutottak el Rákóczihoz, 1707ben megbízottal hétről hétre elküldik jelentéseiket a nemzetközi eseményekről. M/g 1704-ben csak a legnagyobb nehézségek árán tudott érintkezést találni a külországokkal, 1707-ben már egységes diplomáciai vállalkozásokba kezdhet, s ezek hatósugara Párizstól Moszkváig, a Portától a svéd udvarig terjed. A külpolitika irányítását Rákóczi kezdettől fogva a maga kezében tartotta, a rendi szervek, az országgyűlés sem az elvi, sem a személyi kérdésekbe nem szóit bele. A fejedelem azonban nemcsak irányította a külvolitikát, hanem — különösen kezdetben — a diplomáciai ügyek egy részét személyesen is intézte, ö fogalmazta meg vagy diktálta az utasításokat, s a legbizalmasabb leveleket sajátkezűleg írta, igy XIV. Lajosnak, de gyakran még Bonnac márki francia követnek is. Később azután az utasítások, levelek formába öntése a fejedelmi titkár, majd a Kancellária vezetője, Ráday Pál feladata volt. A fejedelem a fogalmazványokat gondosan átolvasta, javításaival, széljegyzeteivel gyakran találkozunk a conceptusokon. Az egészen bizalmas ügyekbe, mint a cárral való tárgyalások utasításai, még írnokot sem vontak be — Ilyenkor Ráday maga tisztázta le az iratot. Többnyire ő végezte a rejtjeles levelek megfejtését is. Ahogy terebélyesedett a diplomáciai tevékenyság, Ráday is mond nagyobb önállóságra tett szert Hovatovább, az is szokássá vált, hogy a követek két jelentést küldenek haza, egyet Rákóczinak, egyet a kancellária vezetőjének, s ez utóbbira Ráday külön válaszolt, lényegi dolgokról is szólva a levélben. A külügyi szervezet kiépülése azonban végül sem vezetett külön külügyi kancellária kialakulására. Ennek magvnrázntát részben abban találhatjuk, hogy az ügyek egvrészét Rákócz.j maga Intézte, Ráday kikapcsolásával, részben pedig abban, hogy Ráday feladatai sem korlátozódtak csak a diplomácia területére. Mégis azt mondhatjuk, hogy a magyar viszonyok között, amelyek egyáltalában nem hasonlíthatók a francia abszolút monarchiáéhoz, Ráday gyakorlatilag ellátta a külügyi államtitkár tisztségét. Kökényesői László Franciaországból így is címezte neki egyik levelét: ,.az erdélyi fejedelem őfelsége államtitkárának". A diplomácia belső ügyintézésének nyelve a magyar volt. Az államok közti levelezésben a latin dívott, de aí uralkodók és az államférfiak egymás közt már rrrlndinkábh franciául érintkeztek. A diplomáciai levelezés szinte ipindig rejtjeles formában történt. Minden követ más-más jelkulcsot kapott, sőt a jelkulcsokat időnként cserélték is. A nemzetközi politikában való tájékozottságnak, a diplomáciai akciók kézben tartásának fontos feltétele volt a gyors és megbízható postai összeköttetés. Rákóczi nagy gondot fordított a magyarországi hadiposta kiépítésére. Az ország teriiletét négy főútvonal szelte át, hozzájuk csatlakoztak a mellékvonalak. A postaállomások egymástól másfél —kétórás lójirásra voltak, a lovak gyakori váltása növelte a posta gyorsaságát. A külföldre szóló leveleket többnvire futár, alkalmi küldönc vitte, aki idegenben csak útlevéllel közlekedhetett, ezt pedig ellenséges országban nem kapott. Ezért a nosták nemegyszer óriási kerülőkre kényszerültek. Mivel az utak bizonytalanok voltak, ugyanazt a leve'et három-néev másolatban is elindították különböző útvonalakon. Lőcséről, az északi postaközpontból át1 asosan három hát alatt ért el a futár Danckába (Gdansk), s onnan úiabb egy hét alatt Berlinbe. Párizsba — Danckán át, tengeri úton — átlagban három hónaoot számithatunk. Az oroszországi post.akfizlekedést télen he'ekre meebénította a szigorú időjárás. A török Portéra igyekvő futárokat pedig a közbiztonság hiánya tartotta rettegésben. Isztambulban különben esv—másfél hónap volt az út, Velencébe, Belgrádon át, két hónanot kellett számítani, innen a Vatikánba még továf-fii egyet. Gyakran azokban ennél ióvnl hoss-nbh Ideig úton volt a levél; a postának nagy kitérőket kellett tennie, sőt az is előfordult, hogy az ellenség elfogta. Ilyenkor persze a levél sohasem érkezett meg. Ezek után nem meglepő, hogy a levelezést nagy hézagok szakították meg. Nem egyszer előfordult, liogy mire a követi jelentés nyomóm az úiabb utasítás elért rendeltetési helyére, a külpolitikai helyzet már egészen megváltozott. A diplomáciai akciók sikere részben a diplomát.ik személyén múlott. Feltűnő, hogy míg a szécsényi országgyűlés után az arisztokrácia az államszervezetben kezébe kerítette a főbb tisztségeket, a külpolitikában sem ekkor, sem később nem jutottak szóhoz, az egy Bercsényit kivéve. A diplomaták között pedig egyetlen főnemest sem találunk: elsősorban köznemesek, de polgárok is akadnak köztük, mind akadémiát végzett., művelt emberek. Űgv látszik, Rákóczi az arisztokráciában sem hűség, sem rátermettség szempontjából nem bízott.. Ebben az Időben a nyugati országokban a követ mellett követségi személyzetet is találunk már: a titkárt, egy vagy több íródeákot, tolmácsot, inasokat stb. Ezek valamennyien a követség palotájában laktak. A velencei francia követség például 40 tagú volt. A magyar követek viszont mindössze egy-két szolgával vágtak neki a bizonytalan, messzi útnak, s megérkezve rendeltetési helyükre, ott nemhogy követségi palota nem várta őket, de legtöbbször még azt sem tudták, hol szálljanak meg. Régi dolog, hogy a követséghez sok.' pénz kell. A vatikáni ft-ancia követ dotációja évi 77 ezer tallér volt, a kisebb államok követel is 20—30 ezer tallért kaptak évente. Rákóczinak nem volt rendszeres külügyi költségvetése, a szükséges pénzt nagy erőfeszítésekkel, hol Innen, hol onnan teremtette elő. Az ország szegény volt, szegények voltak a követek • is. Rákóczi általában 2 ezer tallért utalványozott követelnek egy-egy évre, s ebből kellett műiden kiadásukat fedezniük. Az összeg átutalása is többnyire késéssel történt, s a pénzhiány nemegyszer tellesen megbénította a követek munkáját. Mindezeken a nehézségeken talán még úrrá lett volna Rákóczi diplomáciája, a legfőbb akadály az volt. hoey az Isten kegyelméből uralkodó királyok nem álltak szóba az uralkodója ellen fegyvert fogott nép vezérével. Rákóczi megbízottai nem jelenhettek meg nyilvános fogadásokon, velük csak titokban érintkeztek, s az uralkodóknak ez a szolidaritása a ..rebellis" nénnel és vezérévet szemben olyan falnak bizonyult. •ameiven csak a császári seregeket, e'söorő döntő kuruc katonai győzetem törhetett volna * rést. Pusztán saját erejére hacyatkózvi azonban a kuruc sereg nem tudta a Habsburgok hadereíót legvűrni. tgy a magyar szabad'ágharc végül sem lett európai üggyé, a nagyhatalmak a magvar felkelést mindvégig a Habsburg-birodalom belügyének tekintették csuván. BENDA K ALMÁN, a történettudományok kandidétusa II. Rákóczi Ferenc zászlaja A történelemkönyvek lapjain Csatajelenet, egykorú metszet után Ha méltó módon kívánjuk TT. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulóját ünnepelni, nem tehetjük másként, mint hogy számba vesszük azokat az eredményeket, amelyeket a régi és az új magyar történetírás az utóbbi 30 esztendőben elért a kuruc szabadságharc kutatáséban és megértésében. A hivatalos magyar történetírás 1848-ig mellőzte vagy ellenséges beállításban tárgyalta a Rákóczi-szabadságharc történetét., és hamis képet rajzolt a fejedelemről. A korabeli német közvélemény és a magyarországi labancok Rákócziban a „fórebbellist" látták, aki a lázadó szellem valóságos szimbóluma. Az 1848— 49-es forradalom és szabadságharc bukása után 48 felemelő emlékének hatása alatt Szalay IAszló kezdeményezése után tanítványa, Thaly Kálmán egész életét a Rákóczi-szabadságharc története kutatásának szentelte. Közzétette a Rákóczi-kor legfontosabb forrásait, többek között Rákóczi, Bercsényi Vak Bottyán levelezését, s ezzel megvetette a tudományos Rákóczi-kutatás alapját. Forráskiadványai mellett számos monográfiában, hadtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányban dolgozta fel a kuruckor egyes kérdéseit. E feldolgozásokra azonban romantikus nemesi történetszemlélete, nacionalista hóskultusza nyomta rá bélyegét, s ezzel együtt járt a szabadságharc társadalmi problémáinak mellőzése. Thaly Kálmán adatait nem mindig lelkiismeretes pontossággal használta fel, a forrásokat kritika nélkül, elnagyoltan közölte. Hogy a kuruc kort még fényesebbé tegye, gyakran ragadtatta magát túlzásokra, még a hamisítástól sem riadt vissza. A Rákóczi-kultusz, amely a reformkorban, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc idején, s az abszolutizmus korában a nemzeti függetlenség és haladás gondolatának kifejezője volt, a századfordulóra Thaly Kálmán töreténetírásának s pártjának, a Függetlenségi Párt politikájának hatására elvesztette eredeti tartalmát; hangzatos, de üres jelszó, díszes, de értéktelen, álkuruc költészetté vált. Thaly történetfelfogásával, a hamis Rákóczikultusszal először nem történetíró, hanem költő fordult szembe. Ady Endre az első, aki kimondta, hogy Rákóczi ügye a jobbágyság ügye is volt. Rákócziban nem pusztán a függetlenség bajnokát látta, de egyben, az „ipar pártolóját", a polgári haladást elősegítő abszolút monarchiát, Magyarország lehetséges XIV. Lajosát, s ugyanakkor azt a fejedelemet, ki — mint a vers írja — tudja, hogy „Merre van a föld népének / Boldogságos útja". Szekfü Gyula Rákóczija, mely 1913 nyarán készült el, ugyancsak más, mint Thaly ünnepelt Vezérlő Fejedelme. De nem a jobbágyok Édes Ura, nem Mikes Kelemen egyszerű nagy embere, „amit még ellenségei ls nagynak tartanak", hanem az útvesztőiben tévelygő, energiáit kicsinyes, kisszerű tervekre fecsérlő, elveszett, „Száműzött Rákóczi". A spirituálisnak. sőt misztikusnak mutatott idős Rákóczi alakjával — akarvaakaratlanul — eltakarta a harcot irányító, vezérlő fejedelmet. Szekfü munkájának politikai aktualitását és a körülötte kialakult vitát elsöpörte az első világháború, de az ő „száműzött" Rákóczijának a képe alapvetően meghatározta a későbbi szellemtörténeti kutatást. Különösen nagyarányú harcot folytatott a Rákóczi-szabadságharc történetének meghamisitósa és Rákóczi személyének az uralkodó osztály számára való kisajátítása érdekében az ellenforradalom korszakának történetírása, amely a szabadságharc hiábavalóságának, s a bukás szükségszerűségének álláspontjára helyezkedett. A fejedelem halálának kétszázéves fordulóla alkalmával 1935-ben megjelent „Rákóczi Emlékkönyv" tanulmányai a polgári-nacionalista történetírás hagyományos képét összegezték a szabadságharcról. Még a jószándékú kutatók is sokkal nagyobb figyelmet fordítottak az emigrációban írt öregkori vallomásos munkáira, Janzenlsta eretnekségének elemzésére, mtnt a szabadságharc élén kifejtett katonai és politikai tevékenységének vizsgálatára. . A felszabadulás a Rákóczi-szabadságharc történetének feltárásában is döntö fordulatot jelentett. A feudális, nacionalista és szellemtörténeti torzításokkal szembefordulva, a marxista történetírás igyekezett a szabadságharc méltó helyét meghatározni a magyar történelemben. A Rákóczi-szabadságharc megindulásának 250. évfordulója, az 1953 ns Rákóczi-év tette időszerűvé a Rákóczi-kutatás eddig elért eredményeinek összefoglalását. A magyar történészkongresszuson (1953) elhangzott előadások összefoglalták a kutatás addigi eredményeit, de ezt a felbuzdulást nemkövette elég módszeres, jól összefogott, kollektív munka. Egyéni eredmények születtek, de egységes terv nem alakult kl a kutatások fő céljainak megállapítására, a rendelkezésre álló erők bevonására. A. felszabadulás után is kísértett még a nacionalista historiográfia azon hagyománya, amely a nemzeti függetlenség kérdését nem kapcsolta össze az osztályharccal. Függetlenségi harcaink kérdéskörében is sokkal következetesebben kell érvényesítenünk a társadalmi haladás követelményeit, az osztályszempontokat, illetve a gazdasági-társadalmi szemlélet primátusát. Marxista történetírásunk helyesen állapította meg. hogy az ország, rossz gazdasági helyzete és elmaradottsága, a megfelelő katonai erő hiánya. az osztályharc kiéleződése mellett függetlenségi küzdelmeink — s így a Rákóczi-szabadságharc — bukásában is számottevő tényező volt a nemzet'-özi elszigeteltség, amely megakadályozta. hogy a túlsúlyban levő ellenséggel szemben külső szövetségessel együtt lehessen fellépni. A tényleges hibák marxista történetírásunkban főleg a leegyszerűsítésekben keresendők, amelyek nemcsak szemléleti okokkal, hanem a kuruc kor feltáratlan problémáival, sok fontös forrásának kiadatlanságával magyarázhatók. Más kérdés, hogy a politika miiven következtetéseket vont le ezekből a kutatásokból, s hogy a történeti hagvományok kérdését egyszerre ítélte meg egyes esetekben dogmatikus, más estekben revizionista alapon. Mindent öszszevetve, a marxizmus megismerése — á torzítások ellenére is — lényegesen és Jótékonyan befolyásolta a Rákóczi-szabadságharccal foglalkozó történetírásunkat, s új kutatások kiindulópontja lett. SZÁNTÓIMRE kandidátus, egyetemi tanán