Délmagyarország, 1976. március (66. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-04 / 54. szám

Csütörtök, 1976- március 4. 3 A Cremona mesterei Répás! Istvánná tizenöt éve dolgozik a Dél-alföldi Erdőés Fafeldolgozó Gazdaság lemezüzemében. Tavaly, amikor felépült a Budapesti úton az új furaérüzem, megkérdezték tőle, volna-e kedve megbarátkozni a korszerű gépekkel, a modern technológiával? Igent mondott, s nem bánta meg. Természetes fényben A gazdasá g vezetői a tfirasgárdatagoknak adta meg a választás lehetőségét Akt akiart — bizonyos létszámhatárig — átjöhetett a szép, új Üzembe, a Cremonéba. Így nevezik a DEFAG-on belül ezt a csarnokot, mégpedig a benne működő berendezésről, melynek gépeit az olaszországi Monza városéban a Cremona cég gyártotta. A csarnok valamennyi dolgozója a régi lemezüzemből került át Egy műszakban tizennégyen dolgoznak, szinte összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között. — A régi helyen éjjel- A cukimra* nappal neonfényben dolgoz- ^ iUlYlw^aa tunk — mondja Répásiné —, I ott nem is lehet más megoldást találni. Itt az üvegfalakon át természetes fényt kapunk, míg kívül be nem sötétedik. Tiszta a levegő, tágas, kényelmes a munkahelyünklet képződjőn, hogy alkalmasak legyenek a „késelésre. Mármint arra a gépre, amelyik éles késével szeli a rönkökről a vékony lemezeket Kordás László és Gyuris Péter kezelik a késelőgépet Ketten kellenek hozzá. — Biztonsági okokból egy ember el se tudja indítani ezt a masinát — kapom a fölvilágosítást —. valaki kell a segédkapesolókhoz ls. Azok nélkül, csak a íőkapcsolóval, nem működik. Okos berendezés. Rágondolni is rossz, mi történne azzal az emberrel, akit elkapna ez a monstrum. A segédkezeié működteti a rönkmozgató darut is. Gombnyomással. Emelni semmit sem kelL A késeiőgép egy-egy hatalmas rönkkel a karmai között percenként nyolcvan furnérlapot fal, s löki tovább széles szalagon a szárítóba. S hogy milyen vastagok a lapok? Ez attól függ, mit igényélnek a bútorgyárak- A kés állítható: két tized millimétertől két egész milliméterig terjed a tartománya, melyen belül bármilyen vastagságú lemezt képes szelni. tudománya A régi lemezüzem munkásai száméra is igyekszik kedvezőbb munkakörülményeket teremteni a gazdaság. Lépésről lépésre javul a szociális ellátás, mégsem érheti el az új üzem színvonalát. A sok éves épületnek nincsenek meg ehhez az adottságai. A Cremonában modern öltöző-, fürdő-, étkező- és dohányzóhelyiségek állnak a munkások rendelkezésére, minden helyben, nem kell kttzaladgálni kezet mosni, vagy elszívni egy-egy cigarettát. A munkásokból árad a dicsérő szó, a megelégedettség. — Azt mondhatná bárki — szól közbe Torba Gyula művezető —, hogy ma már ez a természetes állapot, ami itt van. Csakhogy az öreg gyárakban mindezt nem lehet ilyen formában megvalósítani. Ezért örülünk' mi annyira, hogy itt dolgozhatunk, hogy mi kaptuk ezt a szép üzemet. A gépek mellett A csarnokon kívül készítik elő az óriási rönköket. Egzotikus fák, nagy többségük Afrikából utazik Szegedre. Az előkészítést prizmázásnak nevezik. A rönköket vagy félbe vágják hosszában, vagy negyedelik, nagyságuktól függően. Lényeg az, hogy egy-egy oldalukon sík íelüA művezető továbbvezet a soron. Tényleg mindent a gépek csinálnak, csak ki kell őket szolgálni. A gépek mellett könnyű az ember dolga. Az úgynevezett „kötegolló" lenyesegeti az egymásra rakott fumércaíkokat, szép egyenesre vágja a végeiket. A kötözőgép szorosra köti a csomagokat, s egy ügyes szerkezet megszámlálja, hány lap van bennült Répás! Istvánné a technológiai sor legvégén dolgozik. Ott, ahol megállapítják, hány négyzetméter furnér van egy-egy kötegben. — Sukkozásnak hívják ezt a műveletet — magyarázza. — Megmérjük a köteg felső lapját, mennyi a hossza és a szélessége. Ezeken az előregyártott láblázatokon a számtalan variáció között megkeressük a megfelelő ' számot, ami az éppen kezünkben levő méretek szorzatából megadja, hány négyzetméter ez a lap. Ezt az adatot a számológép segítségével megszorozzuk a lapok számával, s máris tudjuk, hány négyzetméter a köteg tartalma. Az egész művelet nem tart addig, amennyi ideig elmondják. A régi üzemben az ügyes gépek nélkül mindezt fejben kell kiszámítani, hoszszadalmasan és több hibalehetőséggel. Ez is jutalom Torba Gyula művezető azt is elmondta, hogy a Cremona folyamatos, összefüggő gépsor sokkal kisebb lármát csap, mint a másik üzem gépei. A zaj sokkal alatta marad a megengedett szintnek. Ez érzékelhető is, hiszen alig emelt hangerővel lehet beszélgetni az üzemben. Ez nem azt jelenti, hogy a régiben halláskárosodást szenvednek a munkások. Csak itt ezzel is jobb. — Jutalomként is értékelhetjük, hogy ide kerültünk. Uj dolgozókat nem vettünk fel ebbe az üzembe. A törzsgárdából válogattuk a szükséges létszámot, a jelentkezések alapján- Ez ls egyik formája a hűséges munkások megbecsülésének. Persze, legszívesebben minden régi emberünket áthoztok volna, de nem lehetett. Ezekhez a gépekhez kevesebb munkaerő kell. Igen. Jutalomként is értékelhető, hogy azok a munkások, akik nehezebb körülmények között ls hűségesek maradtak a szakmához, most a jobból részesülnek, ha nem is mindannyian. Akik ezt a jutalmat kapták, bizonyára a legjobban rászolgáltak. Bálint Ibolya Honismeret K

íváncsisággal kezdődött, majd hobbi lett belőle, aztán a gyűjtő-kutató szenvedély mozgalommá szélesítette. Érdekli az embereket otthonuk környéke. falujuk, városuk múltja és hétköznapjai. Nem tudom, hány ezren kutatják K öreg padlások zegzugaít, és horgásszák elő a pókhálós félhomályból azokat a megsárgult papírosokat, amely leírásokat már ismernek a mesének titulált elbeszélésekből. Amit már hallottak a nagyapától, vagy az öreg szomszédtól, és egyszerre hitetlenkedtek, csodálkoztak, csóválva fejüket a történeteken. Az a felismerés, hogy az elbeszélés arasznyi világukban játszódott le, mind jobban érdeklődővé teszi a tinédzsereket és az őszülő nagyszülőket, mert hiSí*>n a mozgalom soraiban az általános iskolásoktól kezdve a nyugdíjasokig, mindenki megtalálható. A padlások cserkésző! nél, a levéltárak, múzeumok kíváncsiskodóinál talán még többen vannak azok, akik szorgalmasan szaporítják napról napra a sorokat, hogy krónikájukkal emléket állítsanak falujuknak, városuknak, üzemüknek, téeszüknek. A sok kezdeményezés, a lelkesedés végül ls a mozgalmat egységessé forrasztotta és a mából tizenöt év távlatába visszatekintve mór könnyű megállapítani, hogy érdemes volt tenni ezért. Évekkel ezelőtt, amikor Szentes mellett az egyik tanyán egyetemistákkal találkoztam, hasonló dolgok jutottak az eszembe. A diákok vörös bort szopogattak és noteszeikből olvastak fel egymásnak. Beleizelődtem — mondta az egyik, és a furcsa hangzáson mindenki nevetett. Aztán rövid magyarázatot fűzött hozzá: „Egy Idős bácsitól hallottam, helyettesitette a prímást egy lakodalomban. Gyorsan belejött az új szerepbe, és ezt nevezte beleizelődésnek." Az elbeszélés után nem nevetett senki, sőt nagy mesélésbe kezdtek. Zamatos szavak kerültek teritékre, s a régi szólásokat olyan gyorsan megismerték, mint a nebulók az egyszeregyet. Végül is az egyikük felkiáltott; „Miért nem hallottam ilyeneket eddig?" Később, ezt már társától tudom, a 6zentesi fiú nagyobb érdeklődéssel kezdte nézni a vidéket és az embereket Az egyetemisták a megyei honismereti bizottság jóvoltából kerültek Szentes környékére, ahol a földrajzi nevek gyűjtésében vettek részt Igy el is érkeztünk napjainkhoz, hiszen a népfront honismereti bizottságának egyik legjelentősebb programja a névgyüjtés. Több éve tart ez a munka, s hamarosan befejeződik. Igy mentik a hagyományt a feledésbe tűnő néprajzi értékeket védve, A mezőgazdaság átalakulása, a táblásítás eltüntet minden olyan nyomot, szólást, elnevezést, amiben még benne van a történelem, de néhány évtized múlva már senki sem tudja elmondani a dűlők, a tanyák, vidékek történetét Természetcsen sokkal szélesebb a honismereti bizottság programja és a mozgalom nem szűkül le a tudományosságra. A honismeret nem disciplina, és amióta a népfront a mozgalom politikai koordinátáit meghatározta (már másfél évtizede), ügyelnek arra, hogy egy tudományág se vesse meg lábát a honismeretben, hanem a mozgalmi jelleg biztosítsa a nevelést—önnevelést. Mert már nem hobbiról, szenvedélyről, furcsa gyűjtésről van 6Zó, hanem a Hazafias Népfront politikai munkájáról. A honismeret ennek része lett és a társadalmi szükségletek határozzák meg a tartalmát. Szeretni a szülőföldet, megbecsülni a szűkebb pátriát. Ebben a szándékban az értelem útját a személves élmények is egyengetik. A sokfé'e klub, szakkör — Szegeden ls van belőlük néhány tucat — rendezvényei tágítják azt az élménykört, amely hozzásegíti az embereket, hogy megismerjék lakóhelyüket, becsüljék a történelmi értéket, a hagyományokat tiszteljék és ragaszkodjanak hazájukhoz. Mert a honismeret a szűkebb környezettel kezdődhet és onnan kiindulva kapcsolódhat a nemzethez. A népfront szervezte sok klub. szakkör egyúttal alkotóműhelye is a szocialista haza megszerettetésének. A helyi, a nemzeti és az egyetemes kerül egy olvasztótégelybe. A kört éi a gondolatmenetet tovább lehet tágítani: az önismeret megkönnyíti más népek értékeinek felfedezését, de a velük való barátság kialakítását is. A múlt és a jelen közötti hídon a hazafiság mellett másik fontos pillér a proletár internacionalizmus. A honismerethez ez is hozzátartozik. A

z MSZMP Központi Bizottságának 1974. márciusi közművelődési határozata is elismeréssel illette ezt a mozgalmat, és a népfront feladatává tette, hogy a honismerettel segítse a folyamatos művelődést. Ennek a feladatnak további állomásait jelölte meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsa rendezésében a II. honismereti konferencia, amelyet az elmúlt hetekben Kecskeméten tartottak. Itt egybehangzóan arról szóltak, hogy a múlt hagyományai és a jelen értékei között sok még a felfedezni való. A népfront pedig a jövőben megnövekedett felelősséggel törődik a mozgalom országos méretű továbbfejlesztésével. Arról ls gondoskodnak, hogy ezen belül azonos támogatásban részesüljön a nemzetiségi hagyományápolás. A megismerés és megőrzés szép kényszere állítja egymás mellé a munkást és a diákot, az egyetemi tanárt, a téesztagot, a tinédzsert és nyugdíjast Az elmélyült, okos hazaszeretet a motorja ennek a mozgalomnak, amely gazdagabbá tesz mindenkit. HALASZ MIKLÓS fií#&őé ahan»íív. I A baksi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet tagja Fülöp Vlncéné, a község párttitkárnője. Több mint egy éve tölti be ezt a tisztséget — Az emberek bizalommal fordultak hozzám. Ismertek, s elvárták, hogy ne utasítsam vissza a telkérést. Megmondom, örömmel vállalkoztam erre a feladatra, s tudtam azt is, nem lesz könnyű a dolgom. A pártba 1980-ban léptem be. Azért határoztam el a belépést, mert szerettem volna beleszólni az eseményekbe. Zűrzavar volt akkor, s kevesen voltak még, akik az emberek gondjait, nehézségeit megértették, szívükön viselték. A községben a termelőszövetkezet megalakulására is 1980-ban került sor. Nehéz körülmények között kezdődött a munka, de őt rögtön megválasztották vezetőségi tagnak. — Eleinte mondogatták az emberek, minek bízzuk magunkat asszonyokra, azok úgyis csak pletykálkodnak. Bizonyítani kellett, hogy nem ez az igazság. Felelősségteljes munka irányítani, meghatározni egy termelőszövetkezet tevékenységét, s dönteni jóbanrosszban. — Nem volt ismeretlen előttem a gazdálkodás. A téesz megalakulása előtt öt hold földet műveltem, mert a férjem iparosember volt, s vidékre járt munkára. így az én nyakamba szakadt még a család nevelése, az otthon ellátása, s a jószág gondozása is. Fülöp Vincéné nagyon csendes, nyugodt asszony. Hangját csak akkor emeli meg. ha a termelőszövetkezetről esik szó. — Nagyon bánt, hogy ismét veszteségesen zárt a téesz. Ügy látom, nincs meg, az összhang a vezetés és a tagság között, pedig a bajból kijutni csak összefogással lehet. Ismerem az embereket-, hiszen mindenkivel dolgoztam már együtt, s tudom, hogy milyen akarat és erő lakozik bennük, ezt kellene felszabaditani. A baksi termelőszövetkezetet évek óta sújtja a belvíz. Földterületük nagy része mélyfekvésű fekete öntéstalaj. A mostoha körülményekkel mégsem lehet egyértelműen magyarázni a veszteságeket. Az új párttitkárnő kutatja most is, hol a hiba, miért Ismétlődik a baj. Ez ügyben igyekezett a tanácsházára találkozásunkkor is. — Szerencsére a községben jóval kevesebb a gond és baj. A községi vezetők régi, rutinos emberek, s nagyon sokat segítenek. Kell is ez, mert csak így tudok több időt. energiát fordítani a termeloszo vetkezet ügyeinek intézésére. Fülöp Vincénét a múlt esztendőben a járási pártbizottságba is beválasztották, s munkájára figyelnek és segítik. Látják, mennyire szívén viseli a baksi emberek sorsát. — Egyetlen vágyam az, hogy a termelőszövetkezet is megerősödjön, s megvalósulhatna az, amit a jóindulatú emberek itt, Bakson szeretnének. Akkor örülnék igazán, ha elmondhatnám: A községben és a téeszben jól mennek a dolgok. Radics Ferenc Magyar technológia egy szovjet kőolajmezőn Sikeres együttműködés alakult ki a magyar kőolaj és földgázbányászati ipari kutató lalioratórium és a szovjet olajipari összcivetségi kutató intézet között: a földben rejlő kőolajkincs kiaknázásának új lehetőségeit kutatják közösen. A magyar szakemberek által kifejlesztett új eljárás: a föld alatti égetés módszere: a föld alatt lévő olaj egy részének elégetésével energiát szabadítanak fel, ennek ereje pedig a felszínre nyomja az olajat. Az Eger melletti Demjén kőolaját fogják ez évtől bányászni ezzel a módszerrel. A módszert előreláthatóan a Szovjetunióbeli romaskinói kőolajmező kiaknázásánál is alkalmazzák majd. A szovjet kutatóintézet spciális elektromos gyújtószerkezetet és különleges kábeleket szállított Demjénbe a föld alatti égetés beindításához, a laboratórium munkatársai pedig hozzáláttak a Romaskinóból küldött kőzet- és olajminták elemzéséhez, ennek alapján pedig előtanulmányok készítéséhez.