Délmagyarország, 1976. március (66. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

Vasárnap, 1976. március 21. 3 Magyar- jugoszláv gazdasági tárgyalások A magyar—jugoszláv gaz­dasági együttműködési bi­zottság társelnökei — Aszen Szimitcsijev, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság Végrehajtó Taná­csának tagja és Faluvégi La­jos, a Magyar Népköztársa­ság pénzügyminisztere — 1976. március 19 és 20-án tárgyalásokat folytattak Bu­dapesten. A tárgyal ís közép­pontjában a két ország közti áruforgalom elemzése és fej­lesztési lehetőségeinek vizs­gálata. továbbá olyan nagy jelentőségű tartós együtt­működési kapcsolatok kiala­kítása szerepelt, mint az Ad­ria kőolajvezeték építése, il­letve a szovjet eredetű föld­gáz tranritólása Jugoszlávia részére. Kiemelten foglalkoz­tak az ipari kooperáció és szakosítás továbbfejlesztésé­vel is. Megállapították, hogy hosszú távú termelési együtt­működésre széles körben mutatkozik lehetőség a vegy­iparban, a szíses. és vasko­hászatban, a vasúti és köz­úti járműiparban, valamint a híradástechnikában és a műszeriparban,' főként azo­kon a területeken, ahol már eddig is eredményes koope­ráció alakult ki. A távlati együttműködés fejlesztése érdekében néhány fő terü­letre közös koncepciók ké­szülnek. A tárgyalások alkalmával került aláírásra a két ország közötti új határ menti áru­forgalmi egyezmény. Aszen Szimitesi.ievet bu­dapesti tartózkodása során fogadta Szekér Gyula, a Mi. nisztertánács elnökhelyette­se. A baráti légkörben lezaj­lott beszélgetésen részt vett dr. Vitomir Gasparovics, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság budapesti nagykövete is. Magyar delegáció a lipcsei vásáron Nemeslaki Tivadar kohé­, és gépipari miniszter vezeté­sével minisztériumi delegá­ció utazott szombaton az NDK-ba. A küldöttség a lip­csei tavaszi vásár megtekin­tése után tárgyalásokat foly­tat az NDK gépipari minisz­tereivel országaink eddigi gazdasági, műszaki-tudomá­nyos együttműködéséről, és meghatározza az együttmű­ködés továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokat. Kötik a szerződéseket Együttműködés a sertéstenyésztés fellendítésére Csütörtöki számunkban sajtótájékoztató alapján rész­letesen írtunk a kistermelők sertéstenyésztését segítő köz­ponti intézkedésekről. Teg­nap délelőtt a Csongrád me­gyei Allatforgalmi és Hús­ipari Vállalat szegedi köz­pontjában érdeklődtünk, mi­lyen ütemben halad az in­tézkedések megvalósítása. Lobkovitz Sándor, a vállalat igazgatóhelyettese arról tá­jékoztatta lapunk munkatár­sát, hogy körültekints és alapos szervező munka kez­dődött el és kézzelfogható eredményei is vannak már. A ..körültekintő" és az „ala­pos" szó semmiképpen nem jelent most „menthető" las­súságot, fontos érdekeink fű­ződnek ahhoz, hogy a köz­ponti Intézkedések minél hamarabb megvalósulhassa­nak. Az új intézkedések egyik sarkköve, hogy legyen ele­gendő takarmány: olyan, amire valóban szükség van és akkor, amikor szükség van rá. Első lépésként tehát a Gabonavásárló és Feldol­gozó Vállalat és a húsipari vállalat kötött együttműkö­dési sz.erződést. Kocotápot, malactápot, süldőtápot és hízótápot, valamint kukori­cát, dúsított takarmánylisz­tet és zöld takarmány-lisztet a termelőszövetkezetekkel, ÁFÉSZ-ekkel, illetve állami gazdaságokkal kötendő kü­lön szerződés értelmében ha­táridőre, állami áron biztosí­tanak a kistermelőknek Az elmúlt héten hét termelőszö­vetkezet — köztük a baksi, a forráskúti—üllési tsz és Szőreg, Üiszentiván, Tiszaszi­get és Kübekháza egvesült közös gazdasága — vállalta, hogy szervezi a kistermelők körében a sertéstenyésztés minden ágazatát. A megálla­podások értelmében a terme­lőszövetkezet házhoz szállít­ja a takarmányt és elszállít­ja a hízót, süldőt vagy mala. lacot, ha a termelő ezt kért Ismételjük a sajtótájékozta­tó anyagából, hogy takar­mányt altkor is biztosítanak, ha nem szövetkezeti tag a kistermelő, és akkor is, ha nem eladásra, hanem saját fogyasztásra hizlal a család sertést Továbbra is fönnáll az a lehetőség, hogy a termelők előre kössenek értékesítési szerződést — most már nemi a húsipari vállalattal. ha­nem a termelőszövetkezettel —, és előleghez jussanak, de nem szükséges 90 nappal előre megkötni az előleg ér­dekében sem a szerződést, a hatvan nap is elegendő. A szövetkezet az átadást meg­előző hőnap 15-ig köthet a feldolgozó vállalattal értéke­sítési megállapodást. Fönn­áll annak a lehetősége is, hogy a7. egyforintos kilón­kénti mennyiségi felárat a szövetkezet megossza a kis­termelőkkel. A szerződések átvételi garanciát jelentenek, azok 30 százalékkal túlt.elje­sfthetők, a malacokat azon­ban szerződés nélkül is át­veszi és a bejelentés után nyole napon belül el is szál­lítja a vállalat 36 forintos kilónkénti — több évre szó­ló szerződés esetén kilón­ként 40 forintos — áron. A szerződő termelőszövet­kezetek megkezdték a ta­karmányigények felmérését. Természetesen élhetnek az­zal a lehetőséggel is, hogy á közös gazdaság termékeit adják tovább a kistermelők­nek, ha azt kérik. Az új in­tézkedések nyomán az álla­mi gazdaságok 195 vemhes kocát máris tenyésztésre ad­tak dolgozóiknak. Az elmúlt év végén 49 ezer 228 sertéstenyésztő kis­termelőt tartottak számon megyénkben. Az új Intézke­désektől azt várják, hogv ezek zökkenők nélkül mű­ködhessenek tovább, de szá­mítani lehet arra is, hogy az új lehetőségeket tébfaen is kihasználják majd. Új törvényeink A honvédelem az egész nép ügye Űj honvédelmi törvényt fogadott el csütörtöki ülésén az országgyűlés, hatályon kívül helyezve az 1960. évi 4. törvényt. Mint Czincge Lajos vezér­ezredes, honvédelmi miniszter a törvényjavaslat indokolásában elmondot­ta, az elmúlt másfél évtizedben olyan pozitív változások történtek társa­dalmunkban, amelyeknek a hatása a honvédelemben is érvényesül: „A hon védelme nemzeti üggyé, az egész nép feladatává, mindennapi munkájának részévé vált. Ifjúságunkra az jellemző, hogy becsülettel, az áldozat tuda­tos vállalásával teljesíti sorkatonai szolgálatát, s tesz. eleget kötelezettsé­gének a hadseregben és a határőrségnéL" A változó körülmények, a fejlődés különféle mozzanatai tették te­hát szükségessé az új honvédel­mi törvény megalkotását Az elmúlt évek gyakorlata némely részletében már meghaladta a korábbi törvény­ben rögzített elveket. Meghaladta, hi­szen nem szabályozhatták több mint másfél évtizeddel ezelőtt a még csak néhány éve meglevő sajátosságokat. A törvényalkotásnak természetes vele­járója az időnkénti megújulás, újra­alkotás. Enélkül a gyakorlat elszakad­na az elvektől, a törvény fékezné a fejlődést. Aki némileg járatos a ka­tonaéletben, maga is tapasztalhatta, hogy az elmúlt években módosultak a szolgálatukat teljesítő fiatalok körül­ményei és kötelességei is. Nem könnyebbé vált a szolgálat, nem kisebbé a felelősség, sőt, a hadi­technika korszerűsödésével inkább bonyolultabbá, felelősségteljesebbé. Ugyanakkor bővültek — egyebek kö­zött az ifjúsági törvénnyel összhang­ban — a katonafiatalok jogai. A ko­rábbinál is többet vállal magára a néphadsereg a fiatalok neveléséből. Elegendő arra utalnunk, hogy több ezren sorkatonaként fejezték be a nyolc általánost, s hogy ma már 16 szakmában folyik szakmunkásképzés a honvédségnél. A civil életben Is hasznosítható a sorkatonai szolgálat­ban szerzett ismeretek jelentős része. Nem utolsósorban ezeknek a változá­soknak is köszönhető, hogy a lakosság körében tovább nőtt a katonák, a fegyveres testületek tagjai iránti tisz­telet és bizalom. A honvédelmi törvény nemcsak a katonai szolgálatukat teljesítő fiata­lokra, nemcsák a fegyveres erők és testületek tagjaira terjed ki. Bár Igen fontos fejezetei róluk szólnak, őket érinti egyebek között a sorköteles korhatár módosítása. Az eddigi! 23 év­ről 28 évre emeli a törvény' a behív­hatóság felső korhatárát, a szolgálat alól jogellenesen kibúvókat pedig negyvenéves korukig behívhatják. "A mai gyakorlatnak megfelelően csök­kenti, 24 hónapban szabja meg a tör­vény a sorkatonai szolgálat időtar­tamát. A lakosság dőntő többségét érinti a törvény a polgári védelmi kötelezett­ség új szabályozásával — az alsó kor­határt nőknél is, férfiaknál is 14 év­ről 16 évre emelve. Az életkor. meg­hosszabbodása, az egészségügy általá­nos javulása tette lehetővé, egyben indokolttá, a katonaköteles kor felső korhatárának emelését. Nincs lehetőség valamennyi cik­kelyre kitérnünk, nem is lehet fel­adatunk a részletek kommentálása. A törvény tanulmányozását — ajánlatos mindenkinek időt szakítania rá, ép­pen mert közvetlenül vagy közvetve valamennyi állampolgár érdekelt — nem helyettesítheti a kurta gondolat­sor. Mindössze a lényegre utalhatunk, mely szerint az elfogadott törvény be­illeszkedik társadalmi valóságunkba, figyelembe veszi a már kialakult gya­korlatot, szabályozza mindazt az új jelenséget, amely a régebbi törvény megszületése óta keletkezett. Ismer­niük kell a gazdasági vezetőknek, hi­szen a gazdasági egységekről is tar­talmaz intézkedéseket. Sokakat, érdek­lő fejezet szól á személyi tulajdonban levő ingatlan és ingóság felhasznál­hatóságáról, az esetleges kisajátítás és kártalanítás módjáról. A haza védelme nem szűkíthető Jjx le a sorkatonai szolgálatra, a ^^ technikai ismeretek elsajátítá­sára. A törvény bevezető részében er­ről e.zt olvashatjuk: „A haza fegyve­res védelme elsősorban a fegyveres erők és testületek tagjainak köteles­sége, ' amelynek teljesítésére minden­kor készen állanak. Korunkban azon­ban a honvédelem az államtól és az egész társadalomtól, a szocialista ha­zafiság és internacionalizmus eszmé­jétől áthatott, összehangolt erőfeszí­tést követel meg mind békében, mind háborúban." A törvény e követel­mény teljesítésének mikéntjéről ha­tároz, Állampolgári jogunk az emberhez méltó környezet Dr. Antalffy György országgyűlési képviselő nyilatkozata Az országgyűlés által törvényerőre emelt környezetvédelmi törvény új szakaszt nyit Magyarországon a környezeti ártalmakkal szembeni védeke­zésben. Mint Bondor József, építésügyi és városfejlesztési miniszter, a tör­vényjavaslat előterjesztésekor mondotta: a törvény az emberi környezetet a maga komplexitásában helyezi jogi védelme alá, vagyis fontos, új sza- , kaszt nyit a környezetvédelmi jogalkotásban. Lapunk munkatársának a törvény jogi alapjáról, s főbb jellemzőiről a következőket mondotta el dr. Antalffy György országgyűlési képviselő, a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem jogászprofesszora: A z egészséges, kedvező környezet kialakítása. fenntartása az egész társadalom érdeke, ugyanakkor a kedvező életfeltételeket biztosító környezet ma már nem te­kinthető természetes adottságnak. Ennél fogva a megfelelő, harmonikus környezetet intézményes formák igénybevételével is biztosítani szüksé­ges, vagyis a megfelelő, emberhez méltó környezethez való jogosultságot állampolgári jognak kell felismer­nünk, a környezetvédelem megvalósí­tását pedig alapvetően állami-közha­talmi feladatnak. Alkotmányunk mindezt úgy fogal­mazza meg, hogy „a Magyar Népköz­társaságban az állampolgároknak jo­guk van az élet, a testi épség és az egészség védelméhez". (57. paragrafus [Íj). „Ezt a jogot a Magyar Népköz­társaság a munkavédelem, az egész­ségügyi intézmények és az orvosi el­látás megszervezésével, az emberi környezet védelmével valósítja meg" (57. paragrafus [2]). Ehhez képest az emberi környezet védelméről szóló törvény: végső so­ron alkotmányunkban már lefektetett alapvető jog, illetve állami feladat részletesebb kibontásának, kimunká­lásának is tekinthető. így maga az alkotmány az egységes, átfogó kör­nyezetvédelem megvalósításának jogi alapja. Környezetünk megóvásában már eddig is jelentékeny eredményeket értünk el, és ugyanez mondható el a környezet védelmének jogi szabályo­zásáról is, .. Az emberi környezet védelméről szóló törvény első alkalommal foglal­ja össze a környezetvédelem alapvető, fő jogi kérdéseit. Alkotmányunknak megfelelően ál­lampolgári jogként fogalmazza meg az emberhez méltó környezethez való jogosultságot, a környezetvédelem megvalósítását pedig elsősorban álla­mi feladatként határozza meg. Ehhez azonban azt is hozzá kell tenni, hogy szocialista államban ezek a feladatok a társadalom és szervei nélkül nem valósíthatók meg, kezd­ve a törvény társadalmi vitájától — amint ez megtörténi — egészen a végrehajtás legapróbb részletéig, amikor társadalmi ügy lesz a szocia­lista állam által alkotott jogszabály. Ezért szól a törvény a társadalmi szervek szerepéről is. A környezetvédelemben az elsőd­leges cél a megelőző, tervszerű kör­nyezetalakítás. Az ehhez szükséges feltételeket fokozatosan lehet bővíte­ni, elsősorban helyes beruházási poli­tikával, a megfelelő termelési tech­nológiák megválasztásával, átgondolt, következetes településfejlesztéssel. Emellett természetesen a meglevő környezeti ártalmak és károsodások kiküszöbölése, illetve csökkentése is fontos feladat. Alapelvszerű előírásnak tekinthető, hogy a környezetvédelmi feladatok végrehajtásában a fokozatosságnak kell érvényesülnie. Az alapvető gazdasági és társadalmi összefüggések környezetvédelmi szem­pontból való szabályozása mellett a javaslat az emberi környezettel, mint egyetlen nagy összefüggő egésszel kapcsolatos fő. általános magatartá­si szabályokat is előírja. Környezetünknek összefüggő ter­mészeti — továbbá az ember alkotta, művi egységeit egyaránt védelem alá helyezi. A törvény tehát komplex szabályo­zási anyag, egyrészt abban az érte­lemben, hogy a környezetet a maga teljességében helyezi jogi védelem alá, másrészt abban az értelemben is, hogy ezzel, a környezettel kapcsolatos tevékenységet is komplex, átfogó öszi­szességében szabályozza: a népgazda­sági tervezéstől egészen az egyes ál­lampolgárok magatartásáig. Jelentős körülmény, hogy a tör­vény nem csupán adminisztratív kor­látozó rendelkezéseket tartalmaz, ha­nem sokrétű szabályozási módszert alkalmaz. Ennek során megjelöli a környezet­védelem egészére kiterjedő általános tilalmakat és követelményeket is. Általánosan meghatározza a kör­nyezet védelmével kapcsolatos jogi felelősség különböző formáit, az al­kalmazható szankciók egységes rend­szerét. Emellett rögzíti a környezeti károsodások megelőzését szolgáló kö­telező előírásokat, amelyek az emberi környezet védelmének megvalósításá­ra, a fő feladatokra, az együttműkö­dés és a koordináció alapvető kérdé­seire vonatkozik. Az emberi környezet védelméről 8ZÓ1Ó törvény korszerű, átfogó, általá­nos törvénytervezete: rendelkezése­ink legtöbbje nem speciális, hanem általános szabály. Tehát mindazokat az előírásokat egybefoglalja, ame­lyek a környezetvédelemmel kapcso­latban általánosan irányadók. Ebben a formájában azonban sokkal több, mint alapelvszerű szabályozás. Ren­delkezései egyrészt kijelölik a további részletszabályozás elvi Jelentőségű ál­talános jogi kereteit, másrészt a kör­nyezetvédelmet szolgáló hatályos jog­szabályok egységes értelmezésének és alkalmazásának szempontjait. Az előbb említett okokból, de a tudo­mányos-technikai forradalom folyto­nos előrehaladása miatt is szükséges­nek látszik hatályos jogszabályaink­nak abból a komplex környezetvédel­mi szempontból való felülvizsgálata, amelyet a törvény tükröt J ogszabályaink tökéletesítése, mind korszerűbbé tétele a kör­nyezetvédelem területén külö­nösen fontos, a hatékonyság fokozá­sa minden állampolgár érdeke Per­,sze az emberi környezet védelme ér­dekében történő jogi szabályozás a környezeti politika, a környezet, meg­óvásával kapcsolatos állameál és álla­mi feladatok megvalósításának haté­kony eszköze lehet, de csakis az esz­közök egyike. E területen az egyéb eszkőzök súlya, jelentősége egyaránt fontos. Éppen ezért hadd utaljak a jogi eszközök hatékonyságának véges vol­tára is. Ha a környezetvédelemről való gondoskodás valamennyi eszköz­tár segítségével jól valósul meg, an­nak előnyei minden állampolgárt érintenek, s az egyben elősegíti a szo­cialista társadalmi fejlődést is. X i

Next

/
Thumbnails
Contents