Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-13 / 37. szám

6 Péntek, 1976. február 13. 5 XII. téli olimpia Sport­egyesületi közgyűlés A közelmúltban tartotta vezetőségválasztó közgyűlé­sét a Szegedi Textilművek sportegyesülete. A közgyűlé­sen Rácz József, a Textil­művek SE elnöke értékelte az elmúlt négy év munkáját, valamint ismertette a kö­vetkező időszak célkitűzése­it. A beszámolót követően a tagság megválasztotta az új tisztségviselőket. Elnök: Rácz József, elnökségi tagok: Mészáros János, Farkas Já­nos, Hanker Sándor, Kovács Zsigmondné, Lovászi János, Csorba Pál, László Géza és Sziveri István. A számvizs­gáló bizottság elnöke: Kuz­rnán József né. Tagjai: Tom­bácz Mária és László And­rásné. Győzött a Ferencváros Romániában A Ferencváros labdarúgó­csapata szerdán Nagyvára­don 10 000 néző előtt 2:1 fl:0) arányban győzött a román elsőligás FC Bihor ellen. A Ferencváros mindkét gólját Magyar szerezte. A zöld-fehérek vasárnap újabb nemzetközi mérkőzést játsszanak: Újvidéken, 11 órai kezdettel a Vojvodina ellen. Tömegsport Kilenc nemzet csapata in­dult a női északi olimpiai­síszámok befejező viadalán, a 4X5 kilométeres síváltó­ban csütörtök délelőtt See­feldben. A szovjet—finn párbaj az idei ötkarikás já­tékok női stviadalainak jel­lemzője, ezúttal is folytató­dott. Az utolsó számban a Szovjetunió biztosította a sportágban harmadik arany­érmét A 4X5 kilométeres női sí­futóváltó olimpiai bajnoka: a Szovjetunió négyese, Nyi­na Baldicseva (17:31.01). Zi­najda Amoszova (17:02.81), Raisza Szmetanyina (16:20.32), Galina Kulakova (16:49.61). — 1:07:49.75 óra. 2. Finnország (1:08:36.57 ó). 3. NDK 1:09:57.95 ó. A csütörtöki versenynap második, egyben utolsó dön­tőjét a férfi gyorskorcsolyá­zók az 1000 méteres távon vívták, amelynek érdekessé­ge, hogy az első alkalommal szerepelt a téli olimpiák műsorában. Az 1000 méteres férfi gyorskorcsolyázás olimpiai bajnoka: Peter Müller (Egyesült Államok) 1:19.32 perc. 2. Jörn Didriksen (Nor­végia) 1:20.45. 3. Valerij Mu­ratov (Szovjetunió) 1:20.57. A jégkorongtorna A cso­port mérkőzéseinek eredmé­nyei: összefogással! USA—Len gyei ország 7:2 (3:1, 1:1, 3:0); Csehszlovákia —NSZK 7:4 (4:0, 3:2, 0:2) (A Finnország—Szovjet­unió mérkőzésről nem kap­tunk jelentést.) Az olimpiai játékok 9. ver­senynapján csak két arany­érem talált gazdára. A hát­ralevő három versenynapon a 37 aranyéremből még tí­zért lesznek versenyek. Az éremtáblázat állása: 1. Szovjetunió (11 arany, 5 ezüst, 8 bronz). 2. NDK (6 arany, 4 ezüst, 4 bronz). 3. NSZK (2 arany, 4 ezüst, 1 bronz). 4. Egyesült Államok (2 arany, 3 ezüst, 4 bronz). 5. Finnország (2 arany, 3 ezüst, 1 bronz). (A szerda esti férfi mű­korcsolyaversenyeken az an­gol John Curry szerezte meg az olimpiai aranyérmet a szovjet Volkov és az NDK­beli Hoffmann előtt.) Egy nap a torontói sportmúzeumban kupa Az IBUSZ országjárók klubja a tömegsport és a kispályás labdarúgás népsze. rűsítése érdekében kispályás labdarúgó tömegsport kupát írt ki. A mérkőzések helye a Radnóti Miklós Gimnázium pályája. Kezdete: március hó 6. A mérkőzések szomba­ton délután és vasárnap délelőtt lesznek. Nevezési ha­táridő február hó 21. A ne­vezés helye: az IBUSZ or­szágjárók klubja helyisége (Hazafias Népfront pince­klubja, Vörösmarty u. 3.) A nevezés ideje: hétfőn és csü­törtökön 17—21 óráig. Totózóknak 1. Internazionale (5.)— Lazió (12.) 1 2. Ascoli (11.)— Cagliari (16.) x 1 3. Bologna (7.)— Verona (14.) 1 4. Napoli (3.)— Fiorentlna (8.) I x 5. Perugia (10.)— Torino (2.) x 2 6. Róma (9.)— Cesena (6.) 1 x 7. Sampdoria (13.)— Milán (4.) x 2 8. Brescia (9.)— Pescara (6.) 1 x 9. Catanzaro (3.)— Atalanta (8.) x 1 10. Foggia (4.)— Genoa (1.) x 11. Novara (5.)— Taranto (11.) x 1 12. Palermo (18.)— Modena (7.) 2 x 13. Placenza (17.)— Ternana (12.) x 1 Pótmerkózésck: x, x, L A Bathurst Streeten száll­tam villamosra. Magabizto­san helyezkedtem el az ütött­kopott padok egyikén. Tehet­tem, hiszen úticélom a vég­állomás, a kiállítási park volt. Komótosan döcögtünk az Ontario-tó felé. Évszáza­dokkal korábban, áruval megrakva, az indiánok igye­keztek ezen az úton. Legna­gyobb csapásuk a jelenlegi Young Street vonalán ért ki a tóhoz. Az volt az igazi sportteljesítmény! Az ősla­kók a Huron-tavi Georgian­öbölből indulva kenuztak le — egy-két szakaszon cipel­ve járművüket — találkozó­helyükre, Torontóba. A 2,5 milliós metropolis neve a hu­ronok nyelvén ugyanis any­nylt jelent: „hely, ahol em­berek találkoznak". Csak Nancy Green? Én egy rendhagyó találko­zó miatt kerestem fel Kana­da Nemzeti Kiállítási Park­jának télen kihalt, és ennek megfelelően barátságtalan fa­sorait. Az impozáns stadion közvetlen szomszédságában szerényen húzódik meg a to­rontói sportmúzeum. Itt akar­tam „találkozni" az olimpiá­ra készülő ország egykori bajnokaival, no meg az oly népszerű hokijátékosokkal. A bejárat két egyforma részre osztja az épületet. Bal kéz felől, a Hockey Hall of Fame (a hoki hírességek csar­noka), jobb oldalon pedig a Canadas Sport Hall of Fame (Kanada sporthírességeinek csarnoka) várja az érdeklő­dőket. A jégkorong őshazá­jában, úgy gondoltam, illet­lenség a jobb oldali terem­ben kezdeni a szemlélődést. Egyébként is ott, abban a pillanatban — Nancy Gree­nen kívül egyetlen kanadai olimpiai bajnok neve sem jutott az eszembe. Az igaz­sághoz tartozik: sokkal több nevet most sem tudnék fel­sorolni. Még mielőtt végigvezetném az olvasót a trófeák, mezek, ütők, képek birodalmán, egy­két szót az épület történeté­ről. 1960. szeptember 9-én í'red Taytor, hírneves jégko­rongjátékos nevéhez fűződik az első kapavágás. 1961. au­gusztus 26-án pedig már az avatás alkalmából durrogtak a pezsgősflaskák. A Hockey Hall of Fame az NHL-hez tartozik, fenntartásáról pe­dig Toronto város gondosko­dik. Érdekesség még: min­den évben neves újságírók és tapasztalt szakértők dönte­nek a „halhatatlanság" kér­désében. A megdicsőülés szi­gorú feltételei között szere­pel: a tehetség, a játéktu­dás és a sportág népszerűsí­tése. Tretyak meze, Jakusev botja Az ajtó melletti sarokban Terry Sawchuk, a legendás­hírű kapus felöltöztetett fi­gurája meredt rám. Húsz esztendeig őrizte a különbö­ző — Detroit, Toronto, Los Angeles, New York Rangers — csapatok hálóját. 953 és egyharmad meccsen állt őrt a „ketrec" előtt, és további 106 Stanley Cup döntőn is főszerepet vállalt. 1929-ben született, és egy szomorú adat, 1970-ben halt meg. Ezek itt Gordie Howe ütői. Ezzel asszisztált 1000. alka­lommal, ezzel pedig a 700. NHL-beli gólját bombázta a kapuba. Ha valahol, akkor Kanadában elismerik a ne­mes ellenfél, a szovjet válo­gatott tudását. Erről a mú­zeumban is meggyőződhet­tem. A terem fő helyén ta­lálhatók a szovjet játékosok­ról készült színes képek, va­lamint Tretyak meze és Ja­kusev botja. A szovjet „pavi­lonban" látható Paul Hen­derson mindent eldöntő utolsó gólja ls, amit 1972 őszén, Moszkvában lőtt Tre­tyaknak, 5:5-ös állásnál. Fürdőruha, kesztyű, síléc A Sporthírességek Csarno­ka sokkal tágasabb, állapí­tottam meg az első percek­ben, és azután még valamit. No, de várjunk még a vég­ső következtetéssel. Az egyik üvegvitrinben Petra Burka és a szőke jégtündér, Karén Magnusson kűrruhája és éremgyűjteménye látható. A következő „pult" üveglapja is sok érdekes rekvizitumot őriz. Így többek között Elaine Tanner fürdőruháját (a kitűnő úszónő Mexikóvá­rosban két olimpiai ezüstér­met nyert), azután George Chuvallo nehézsúlyú profi ökölvívó kesztyűit. Az egyik párral Érnie Terrelt, a má­sikkal pedig Muhammad Alit akarta harcképtelenné tenni a Maple Leaf Garden ring­jében. Ali mereven elzárkó­zott az ötlet elől... Érdek* lődéssel mustrálgattam Nancy Green síléceit is, amelyek győzelemre röpítették 1968­ban, Grenoble-ban. Marylin Bell fényképe előtt viszont libabőrös lett a hátam. Hogyne, hiszen ez a 16 éves kislány úszta át elsőként, 1954-ben, az Ontario-tavat Az Ontario pedig a legnagyobb kánikulában sem melegszik fel 12 Celsius-fokra. A teremőr barátságos mo­soly kíséretében adta tud­tomra a „műszak" végét. Ta­lálomra indultam el a ha­talmas parkban, arra, amerre a belváros felhőkarcolóit sej­tettem. Pontosan öt éve, a szeren­csétlen sorsú Kozma „Pici" Váci utcai lakásának vitrin­je előtt, éremgyűjteménye láttán gondoltam arra: vajon miért nincs Sportmúze­umunk? Pedig sportolóink eddig 101 arany-, 89 ezüst­és 102 bronzérmet szereztek a modern olimpiai játékokon. Csodás teljesítmény! Thékes István A Csongrád megyei Labdarúgó Szakszövetség február 15 én, va­sárnap délelőtt 9 érakor hivata­li helyiségébén (Szeged, Tanács­köztársaság ut.ia 6.) összevont értekezletet tart a területéhez tartozó labdarúgó-szakosztályok vezetőinek, tagjainak. Ezen be­számolnak a különböző szintű bajnokságok őszi Idényének ta­pasztalatairól, ekkor adják át az MNK, az országos Ifjúsági Kupa és a Serdülő Kupa megyei selejtezőinek vándordíjait, okle­veleit. A hónap végén befeje­ződnek megyénkben a ve­zetőségválasztó közgyűlé­sek. Nagy állomása ez a magyar sportnak, hiszen az elmúlt négy év munkáját értékelik ezekben a napok­ban a sportegyesületek, és meghatározzák öt év felada­tait, célkitűzéseit. A magyar sport átszer­vezése óta lényegesen ja­vultak a feltételek, egyszó­val középpontba került a sport és testnevelés. Sze­geden és az ország bármely városában hajlamosak ar­ra a szurkolók, hogy egy sportegyesület munkáját, a labdarúgócsapat jó vagy rossz szereplésével mérjék. Pedig a labdarúgás egy nagy sportegyesületnél csak egyetlen szakosztály, így van ez a SZEOL ese­tében is. Pedig a sportegye­sület, ha összes szakosztá­lyainak munkáját vesszük alapul, óriásit fejlődött. Most jutottak el oda, reális az a törekvésük, hogy or­szágosan kiemelt sport­egyesületté legyenek. Íme, csak egy példa: 1971-ben a SZEOL 65 olimpiai pontot szerzett, és az egyesületi rangsorban a 42. helyen végeztek. 1975-ben 224,5 pontot szerezve, a 16. hely­re jöttek föl. Tizenegy szakosztályuk közül a ka­jak-kenusok 79,5, az atléták 60, a cselgáncsosok 33, az evezősök 27, a súlyemelők pedig 15 olimpiai pontot szereztek. Sportolóik közül többen szerepeltek Európa­és világbajnokságokon. A legnagyobb sikert 1975-ben Csapó Géza és Svidró Jó­zsef világbajnoki cime je­lentette. De sorolhatnánk még az eredményeket. Erre azonban a hétfői vezetőség­választó közgyűlés után té­rünk vissza. A SZEOL ezeket a sport­sikereket nem érhette vol­na el odaadó sportvezetők, társadalmi aktivisták mun­kája nélkül! Ezek olyan emberek, akik mindenna­pos munkájuk mellett szív­ügyüknek tekintik a me­gye, Szeged sportjának fej­lődését. És ezért nagy ál­dozatokat is vállalnak. Nél­külük hiába tervezünk mi előre, hiába buzdítunk kö­zös összefogásra. Mert nemcsak mi, de a sport ls számit ezekre a társadalmi munkásokra. Számtalan szép példa volt már erre az utóbbi időben, egy-egy nemzetközi visszhangot ki­váltó sportrendezvény után. S hogy így lesz ez a jövő­ben is, arra biztosíték a megye, a város párt-, ta­nácsi, társadalmi, gazdasá­gi és tömegszervezeteinek a hozzáállása. Minden sportágban máról holnapra élsportot, hibátlan sportvezetést biztosítani nem lehet. Négy-öt év ke­mény munkája volt szüksé­ges ahhoz, hogy a kajako­sok, az atléták, a cselgán­csozók kimagasló eredmé­nyeket érjenek el. S bízunk abban, hogy a SZEOL töb­bi szakosztályában is ha­marosan eljutnak erre a szintre. Mert a jövő ezt ígéri. Csak akkor léphe­tünk előre, ha agilis sport­vezetők, lelkes aktivisták dolgoznak egy-egy sportág sikereiért. Végre elmozdult a SZE­OL a holtpontról. S itt kö vetkezhet a megye, a vá­ros összefogása. Csak kö­zös akarattal és lelkesedés­sel tehetünk valamennyien az elkövetkező évek sporl­síkereiért. Komár János (Tarján, 813.) írja szerkesz­tőségünk címére küldött le­velében: én a magam nevében, mint egyszerő szurkoló írhatom, fogjunk össze, és csináljuk együtt! A szakvezetést gondolom nem nekünk szánták, de ba olyan valamit kér a szak­osztály, amiben segíthe­tünk, C6ak szólniuk kell, és én hiszem, sokan fogunk tudásunkhoz, erőnkhöz mérten segíteni!..." Mi is hisszük, nemcsak Komár János hajlandó se­gíteni, hogy Csongrád me­gye és Szeged sportolói ki­emelkedő eredményeket ér­jenek el. hogy a SZEOL a délterület reprezentáns sportegyesülete legyen. Ezért valamennyiünknek többet kell segítenünk, mint eddig tettük! Bagaméry László Úttörők a sakktábláknál A Magyar Úttörők Szövet­ségének Szeged városi elnök­sége általános iskolai sport­bizottsága 1976. február 1-én és 8-án tartotta az úttörő­olimpia sakkversenyeinek szegedi döntőit, melyre az ezer kisdobos és úttörő részt­vevőből 93-an jutottak be. Az egyéni verseny eredmé­nyei. Kisdobos lányok: 1. Szikszai Erzsébet (Rókusi isk.), 2. Bitó Júlia (Móra F. isk.). 3. Gáspár Katalin (Al­győi isk.), 4. Gyukity Krisz­tina (Rókusi isk.), 5. Tóth Edit (Rókusi isk.), 6. Fehér Ildikó (Móra F. isk.). Kisdo­bos fiúk: 1. László Nimród (Rókusi isk.), 2. Vidács Lász­ló (Algyői isk.), 3. Túrán Sándor (Rókusi isk.). 4. Krui György (Zrínyi isk.), 5. Mi­hály József (Algyői isk.), 6. Halász László (Zrínyi isk.). Úttörő lányok: 1. Magda Gyöngyi (Algyői isk.), 2. Tóth Erzsébet (Algyői isk.), 3. Pigniczki Erika (Algyői isk.), 4. Méhes Vera (Móra F. isk.), 5. Steinbach Andrea (Móra F. isk.), 6. Bozsó Klá­* MINDENFELŐL A CSLASZ április második re­lében a scrdülöcsapatok részére felkészülési tornát rendez. Eze­ken a mérkőzéseken az 1964. augusztus ál. után született fi­úk szerepelhetnek. Egy-egy egyesület színeiben azok is játszhatnak, akik még nincse­nek igazolva; csupán sportorvosi igazolás szükséges. Az egvesü­lete.k március i5-|g nevezhetik csapataikat. ra (Zrínyi isk.). Úttörő fiúk: 1. Dobos József (Gutenberg u. isk.), 2. Kovács Sándor (Algyői isk.), 3. Németh San. dor (Béke u. isk.), 4. Tajtl Levente (Béke u. isk.), 5. Csernus Gábor (Gutenberg u. isk.), 6. Bódi László (Ró­kusi isk.). Csapatversenyben. Kisdo­bos lányok: 1. Rókusi Ált. Iskola, 2. Móra Ferenc Ált. Iskola. 3. Algyői Alt. Iskola. Kisdobos fiúk: 1. Rókusi Ált. Iskola. 2. Algyői Alt. Iskola, 3. Zrínyi I. Alt Is­kola. Úttörő lányok: 1. Al­győi Ált. Iskola, 2. Móra Ferenc Alt. Iskola, 3. Zrínyi I. Alt. Iskola, 4. Kiskundo­rozsmai I. sz. Ált. Iskola. Út. törő fiúk: 1. Béke u. Alt. Iskola, 2. Gutenberg u. Ált. Iskola. 3. Algyői Alt. Iskola, 4 Kiskundorozsmai I. sz. Ált. Iskola, 5. Rókusi Alt. Iskola, 6. Ságváritelepi Ált Iskola. A győztesek képviselik városunkat a megyei olimpia sakkversenyein, Hódmező­vásárhelyen. Az aktívan már nem Játszó, de spo.tolnl vágyó, 35. életévü­ket betöltött labdarúgók részé­re a CSLASZ - az igénvektől faggően - „öregfiúk bajnoksá­ga" elnevezéssel rendszeres Já­téklehetőséget kíván biztosítani. A versenyzők bármelyik szakosz­tály színeiben szerepelhetnek, függetlenül attól, hogy korábban hol voltak Igazolva. Az egyesü­letek, Illetve a szakosztályok, amennyiben csapatat kívánnak nevezni. Jelentkezésüket Írásban március 15-ig juttassák el • CSLASZ címére.

Next

/
Thumbnails
Contents