Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-11 / 35. szám

6 Szerda, 1976. február TT. iragy i egy vállalat belső ellenőrzése jó, akkor nem érheti meglepetés kívülről, az ellenőrzéssel hivatalból és hivatásszerűen foglalkozók részérői. A vendéglátásban viszonylag sok lehetőség kínálkozik visszaélésre, amely a vendéget vagy a vállalatot sérti, sőt megkárosítja. Egy kimutatás arrói szói, hogy üzleteiben a Csongrád megye Vendéglátó Vállalat hányi és hányféle ellenőrzést végzett tavaly. A többi között volt próbavásárlás, ralinőség- és árellenőrzés, összesen 1675 esetben. Egy-e®r üzletbe tehát többször is „viaszanéztek" és érdemes volt A mérleg: 20 szabálysértési, 61 fegyelmi eljárás és 141 figyelmeztetés. A számok önmagukban nem mondanak semmit, ha nem vetjük össze a vállalat alapelvével: üzleteiben nem tűr meg semmilyen rendellenességet, amely rontja hitelét, becsületes dolgozóinak megbecsülését. Ételkínálat Arra a törekvésre viszont megmkább kíváncsiak voltunk: érvényesül-e a vállalat üzlet, és árpolitikájában az ételek nagyobb kínálata és választéka általában, vagy csak ezt hangoztatják. Amikor bejelentés nélkül előálltunk szándékunkkal, nogy szívesen résztvennénk most és azonnal belső ellenőrzésen, magunk válogatva az üzletek között. Szabó József igazgató messzemenő készséget tanúsított. Lakkozásra vagy elöltünk szaladó „forró drót"-ra aligha lett volna mód, hiszen nem tudhatta, hova nyitunk be. Fethes Andort, a vállalat ellenőrzési osztályának vezetőjét ezúttal mi vezettük. FJdazör a még vadonatúj tarjápi bisztróba. Ennek a városrésznek csak aludni hazajáró lakói mennyire szerették meg a több mint 10 millió forint költséggel épült, otthonosan világos, tiszta, a mai konyhai — és hűtési technika vívmányaival gazdagon ellátott üzletet? Csikós Györgyné üzletvezető statisztikája: forgalmuk — havi 650 ezer forint — 51,2 százaléka étel. Naponta mintegy ezer adagot főznek, közte kfmélőeket, speciális készítményeket nagy választékban. Innen kap tízórait, ebédet és uzsonnát két közeli iskola 300 tanulója is. A tarjániakat „megfogták" még vacsora-, sütemény-, hidegkonyhai- és tejszínes készítmények bemutatóival. Az érdem ebben Sashegyi Árpád főszakácsé, aki a cégnél tanult és bizonyltja például, hogy amit sertésből meg lehet csinálni, mindaz halból is elkészíthető, kapásból vagy 25 féle étel. Egy előttünk járt ellenőr jegyzőkönyvezte itt, bogy az italok árának tájékoztatásában Hibát talált. Két lejárt hitelességű mérő is a kezébe került. Üj üzletben? Már a raktárban sem volt hiteles a mérce. Ami viszon* nekünk „tűnt" fel: a férfi és a női mosdóban leszereltek/ elvittek négy osztrák keverőcíap-te'eoet, darabonként 1600 forint értékben, egy falitükröt és egy csapot. A feltaláló Vajon érdemes-e százezreket rákölteni öreg üzletek korszerűsítésére? Választ Nem a létszám emelése, hanem a szervezettség vezet a célhoz Pártnap Székkutason Acs S. Sándor felvétele Kisiskolások ebédelnek a Felsővárosi vendéglőben kérdésünkre a régebben nem túl jóhírű Bárka kisvendéglőben kaptuk Tóth Miklós üzletvezetőtől. Az átalakítás előtt havi százezret sem forgalmaztak itt. Most havi 30V ezer a forgalom és annak több mint egyharmad része étel. A vállalat üzletpolitikája itt úgy érvényesül, hogy az egyébként másodosztályú üzletben az ételeket harmadosztályon számolják, az italokat másodosztályon. Enni tehát itt érdemesebb, mint inni, s ennek megfelelően cserélődtek a vendégek. Tóth Miklós különben a vállalat egyik feltalálója. Olyan elektromos gépet szerkesztett, amely májat, marhabendöt, tokánynak húst, fejes káposztát, céklát szeletel, kikapcsolva egy ember lassú és fárasztó munkáját, amelyet azelőtt végzett. A masinát más üzletben is használják, ahol a pacal specialitás. A feltaláló mindén adag étel után tíz fillért kap, miután cégétől is kapott illő honoráriumot. Szép, jó, tiszta és kellemes üzlet ez is, és igazán nem megszóláskéopen, de igaz: mielőtt eljöttünk, a nyitáskor kitett három szappanból kettő eltűnt a mosdóból. A törülközőt itt nem lakatolják le. Olajbányász vagy pincér? A Felsővárosi vendéglő szintén százezrekért felújított üzlet. Profilja megváltozott, részt vesz a diákélelmezésben is. A Zalka és a Madách iskolából 70 gyerek ebédel itt. Közülük Tóth Ferenc hatodikost kérdeztük meg. hogy miért hagyott a tányérján annyi pürét — Jóllaktam. — tapintott a hasára. — Leves, rántott hal, köret és savanyúság • sorolta fel ebédjét. — Nyáron is jó lenne Idejárni, amikor szünet van — tette hozzá. — Semmi akadálya, gyere csak! — mondta Cseh Gergely üzletvezető, aki sietett leültetni újabb Vendégeit, 20 kislányt a szomszédos iskolából. Tóth Feritói azzal váltunk el, hogy nem tudott választani: olajbányász, szobafestő vagy pincér legyen-e? Egyelőre vízi úttörő és jeles tanuló. Ezt az osztályzatot érdemli a szintén bővített és felújított móravárosi kisvendéglő is, amely a „város kapuja" előtt — idegenforgal-, mi helyzeténél fogva — felfutás előtt áll Vidéki László és felesége, valamint egy szakács gondoskodik a vendégek fogadtatásáról: harmadosztályú besorolás, elsőosztályú kiszolgálás. Az üzlet nevében is benne van, hogy a konyhán, az ételeken a hangsúly. Aznap itt 12 féle ételt főztek, nem számolva a leveseket, koreteket Megállapításunk a körűt végén egyezett annak az igénynek a kielégítésével, hogy városszerte és a nap minden szakában lehessen étkezni jól, olcsón és kulturált környezetben. A korszerű vendéglátástól ma azt várjuk, amit tapasztaltunk is, hogy a háztartásoknak és a háziasszonyoknak kedvezzen. Lődi Feren,c Községi méretű pártnap volt tegnap este Székkutason, a HÓDGÉP gyáregységében. A szépen fejlődő község fő ipari bázisának munkásai és az Üj Élet Tsz népes közösségének képviselői, a Herbária üzem, az ÁFÉSZ dolgozói előtt dr. Ágoston József, a megyei párt-pb tagja, az SZMT pezető titkára beszélt időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről. Dr. Ágoston József mindenekelőtt arról szólt, hogyan keletkeztek gondok népgazdasági szinten, miközben egészében véve jól haladunk. Országunk egyenletes és biztos fejlődését a negyedik ötéves tervben elért nagy eredmények igazolják. Gazdasági életünk szinte minden területén jól haladtunk, és a további fejlődéshez is jó alapokkal rendelkezünk. Viszont tény az is, hogy az igények rohamosan növekednek. — Sőt — állapította meg az előadó — az igények bizonyos értelemben gyorsabban nőttek, mint a lehetőségek arra, hogy 'azokat kielégítsük. Előfordul az is, hogy egyesek munka nélkül próbálják nagyra nőtt igényeiket kielégíteni. Csakhogy az igények kielégítésének alapja a termelés. Szükséges, hogy olyan légkört teremtsünk, amelyben mindenki megérti és tudomásul veszi, hogy az igény csak a munka által növekedhet. A munka adjon alapot ahhoz, hogy az ember előbbre lépjen. Ismertette az előadó az ötödik ötéves terv fontosabb előirányzatalt, s felhívta a figyelmet: ez a tervidőszak a célokat tekintve azonos, mint az előbbi volt, a XI. pártkongresszuson meghatározott gazdasági, életszínvonal-politikai célokat követjük. De a munka, a végrehajtás nehezebb lesz. Többet követel mindenkitől. S mindenekelőtt jobb szervezést, fegyelmezettebb munkát, mert e téren gondjaink vannak. Ismeretes, hogy a nyersanyagok jelentős részét külföldről hozzuk. S az árakat — mint mindenki tudja — a világpiac egyik részében, Nyugaton gyakran emelik. Ez érint bennünket is. A nyugati világban most zajló válság másrészt azt jelenti, hogy nehezebben értékesíthetjük áruinkat. Mi lehet a kiút? Nyilvánvalóan az, hogy olyan szintre kell emeljük a gazdasági munkát, a termelést, ami ennek a mai helyzetnek megfelel. Azt termelni, ami kell, olyan minőségben, amire igényt tartanak. S nem utolsósorban olyan árakon, úgy, hogy gazdaságos legyen. Népgazdaságunk egyensúlyának helyreállítása múlik a jobb munkaszervezésen, a fegyelem szintjének emelésén. Az a követelmény, hogy mindenki becsületes gazdaként gondolja meg, mit termel, hogyan, milyen szinten, Nem mindegy, hogyan, milyen gyorsan valósítjuk meg fejlesztési terveinket. Nálunk jellemző, hogy lassú a tempó. A termelési egységek nehézkesen alkalmazkodnak az új körülményekhez. Túl lassan terjed péidául a DIlmunkarendszer. Nem gazdái* kodnak elég takarékosan a rendelkezésre álló eszközökkel, energiával, munkaerővel. Vannak ennek szemléleti okai is. Nálunk teljes a foglalkoztatottság, nincs lehetőség arra, hogy a megnövekedett feladatokat nagyobb létszámai oldjuk meg. Ezze! sokan visszaélnek. Ha valahol egy vezető szóvá teszi a fegyelmezetlenséget, a bírált ember elmegy máshova. Nem szabad tűrnünk ezt a lazaságot. S a rendteremtést kezdjük meg egyszerre mindenütt. A legfőbb a hatékonyság. Üj munkások beállítása, a létszám emelése nem járható út, hanem a technika, a jobb szervezés vezethet eredményre. A fejlesztés útja csak ez lehet. Fordítsunk mindenütt nagy figyelmet a belső tartalékokra, a munkaidő kihasználására, a teljesítményre. Nem jó az, hogy nálunk magas az időbéresek aránya. Át kell térni a mérhető teljesítményre. Mérhetővé tenni a munkát, és ellenőrizni. Aki így ad többet, az keressen többet. Ehhez fűződik a munkásosztály, a nép, a haza érdeke. , Szigorú úrellenSrzések — Az árak ellenőrzése az utóbbi időben fokozódott, a szabálytalanságokért a fele. lősségre vonás is gyakoribb és szigorúbb, mint azelőtt — mondotta a keddi országos árkonferencián Vallus Pál, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökhelyettese. A tanácsi osztályvezetők részvételével tartott konferencián az előadó rámutatott, hogy a szabálytalanságok nagyrészt a helytelen árvetésekkel függnek össze, ezért az árhatóságok továbbra is nagy körültekintéssel ellenZifisápltasápH öt paprika- és négy káposztaújdonságot jelentett be fajtaelismerésre a Vetőmag Vallalat szenteli Kertészeti Kutató Állomása. A konzervipar érdeklődésére tarthat számot a szentesi fehér paradicsompaprika, amelyet savanyításra ajánlanak a nemesítők. A gazdaságokat pedig azért is érdekelheti, mert a gabonák után másodnövényként termeszthető. A káposzta fajtajelöltek között szerepelnek kimondottan szabadföldi, illetve üvegházi vagv fólia alatti termesztésre alkalmasak. Az egyik fajtának a levelei rendkívül zsengék, ízletes saláta készíthető belőlük, őrzik a kalkulációkat. Szólt arról is, högv egyes kereskedelmi vállalatok rosszul képviselik vásárlóik érdekeit. Előfordul például, hogy árubeszerzéskor — nyilvánvalóan nem érdektelenül — ráígérnek az árakra, más esetekben fogyasztói áron szereznek be olyan alapanyagokat, amelyekhez nagykereskedelmi vagy termelői áron olcsóbban hozzájuthatnának. Különösen a ruházati iparban indokolatlan mértékű választékcserélődés is tapasztalható, ami szintén az árak növekedésével jár. Mint mondotta, ma már sok jól képzett szakember dolgozik az árellenőrző apparátusban, így lehetőség van arra, hogy még hatékonyabban harcoljanak a szabálytalanságok, a vásárlók megkárosítása ellen. A Minisztertanács határozatára is utalt, amelynek értelmében nagy figyelmet kell 'ordítani az árellenőrzésre, hogy az árszínvonalinövekedés a tervezett kehetek között maradjon. (MTI) Kisvasút — gyerekeknek Szegeden és környékén mindenki tudja, mit jeleni az a szó, hogy kisvasút. Hajdanában a homoki tanyavilágot kötötte össze a várossal. A híd lábától a „makai piactól" indult el a pöfékelő mozdony és bejárta az alsótanyai, a pusztamérges! és az ásotthalmi vidéket összeszedte a piacosokat, szép kényelmesen döcögött a vonat az utasokkal, kosarakkal. Micsoda dinnyehegyeket rakott le maga után a végállomáson, az akkori Rudolf téren. Sárga darazsak és hamvas méhek döngi, cséltek a kettészelt görögdinnyék körül. Gyerekkoromban magam is sokat utazgattam a kis-•asúton. Élménynek számított végig zakatolni a klinikai paloták előtt, majd a szőke homokvilágban. A háború után ruhaneművel, egy kevéske sóval indultunk el az ásotthalmi tanyák közé, hogy zsírt és szalonnát hozzunk. Mind ez részemről csupán nosztalgia, örülök, hogy elmúlt az a világ. A döcögős utazások és a csereberélések ideje. Az élet rohan, a változások fölmérhetetlenek. A tanyai emberek maguk mögött hagyták a kisvasutat. Teherautók, személykocsik, autóbuszok vették át a madzagvasút szerepét, — magasabb szinten. Megszüntették, — volt már szép búcsúztatás is. Én ettől függetlenül sajnálom a kisvasutat. Végleg nem temetném el. S eszembe jut annak a két kis szegedi diáknak a 'ölszólalása a legutóbbi úttörőparlamentben, amikor arra kérték a felnőtteket, hogy hagyják meg a gyerekeknek azt a szép vasutat. .Bizony igazuk van a gyerekeknek. Meg kellene menteni a végleges haláltól a közkedvelt vonatot Gondoljuk csak meg, mily sok pénzbe került, hogy Budapesten néhány kilométeres úttöróvasutat építettek, s emlékszem arra is, hogy Pécsett a Mecseken, az Állatkert és a Dömörkapu kö2őtt — alig egy kilométer hosszúságú — vasutat létesítettek a gyerekeknek. Ez meg itt van, még legalábbis itt van, alig kellene valamit újítani rajta. A temetési okiratot ugyan kiállították már, de kérdés, kell-e temetni? Rengeteg indokot sorolhatnék: az ásotthalmi erdőség igen közel esik Szenedhez. Alig van már egy kis zöld a városban, mily kitűnő alkalom lehetne a város kirándulóhelyévé tenni azt a szépséges erdőt. Ott úttörőtáborokat, e felnőtteknek is pihenőhelyeket létesíteni. Legszebb hétvégi üdülőnk, jó leve. gót adó „szippantó helyünk" lehetne. Tudom erre sokan azt mondhatnák, persze, persze, de minek ahhoz kisvasút, gyorsabb az autóbusz, s a személykocsi. Gyorsabb, ki tagadná. De nem erről van szó, hanem arról, hogy az utazás a kisvasúton egy külön élmény lehetne. Az igaz, hogy rrlndenki tud utazgatni, autóval, vonattal — expresszel — repülővel, lassan már űrhajóval Is, de éppen ebben a modern világban adna az embernek „újat" a hajdani madzagvasút A szegedi vállalatok munkásai, szocialista brigádjai valószínű segítenének a megteremtésben & fönntartásában ls. Sőt, itt van a közlekedés egyik tanintézete is. a vasútforgalmi technikum. Az ott tanuló fiatalok minden bizonnyal szakmai támogatást is nyújtanának a szegedi és a környékbeli úttö. rő Ifjúság ragyogónak látszó vasútjához. S ne gondolják, hogy eldobom a súlykot, amikor kijelentem: ha megteremtenénk ezt az ifjúsági kisvasutat, a szülők, a felnőttek legalább annyira megszeretnék, mint a gyerekek. Csak ötleteket, mondok: a városi és a megyei tanács, az iskolák, a szocialista brigádok, a MAV és a vasútforgalmi technikum, a KISZ és az Űttörő Szövetség és mindenki, aki valamit tudna segíteni adjon ötleteket S egyáltalán mondjanak véleményt, igaza van-e annak a két szegedi gyereknek, kik fölhívták figyelmünket kisvasút-' ra. Ügy vélem nemes ügyet támogatok, amikor a közvélemény elé tárom újra a kezdeményezők óhaját. Érzem, minden) I fölkarolná ezt az ügyet, hiszen gyermekeink, unokáink, s talán még önmagunk javát is szolgálnánk, ha nem hagynánk az enyészetnek a ma még megmenthető kisvasutat Gazdash István t \