Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

Vasárnap, 1976. február 8. WC DM: MAGAZIN ''fi-:,^'-. ,-K Az elnök A csillogó aszfalt ezernyi tündökléssel szórta a feketébe burkolózó lámpák sugaras fényét Az útmenti tócsák napok óta tartó esős idő bizonyítékaként sorakoztak egymás után. Későre járt. A falu csönd és sötétség mögé rejtőzött. Itt-ott elfüggönyözött ablakokból kiszűrődő fény viaskodott az éjszakával. Valahol egy kutya csaholt, aztán felelt rá egy másik. A délutáni eső lassan havazássá vált. Egyre több hópehely kacérkodott a színtelen esőcseppek között a játékos széllel. Egyszerre motorzaj verte fel a falusi éjszaka szelíd csöndjét. Az elnök jött meg, s megállt a szolgálati lakás kapujánál. A kis Simson gázfogantyúján rántott még egyet, az felbőgött, sűrű füstöt lövellt, majd megadva magát, elhalkult. Lassú léptekkel tolta be a vaskapun. Megállt egy pillanatra. lábával belökte a kaput. Tovább ment. A ház falán a motorkormány ütötte sebek fehérlettek. Most is odatámasztotta. Csikordult egyet a fal, mozdult egy kicsit a kormány, mintha kényelmes helyet keresne az éjszakai pihenőre. Elindult a lépcsőn. Csizmáiát próbálta még tisztogatni a lábtörlővel, de ráunt, mert kicsit fázott, a vizes esőkabátban. Havaseső esett, s csípősen futkározott a kertek alatt a szél. — Fél tizenegy — nézett órájára, és elgémberedett ujjaival a kulcsok után matatott. Nehezen találta meg, sokáig bíbelődött az ajtónyitással is. Belépett a lakásba. Hideg csend fogadta. Egyedül élt már évek óta. Felesége és gyereke beköltözött a városba, hiszen ő alig töltött valami kis időt otthon, családjával. Így a távolság legalább magyarázat a ritkább találkozásra. Sokszor elgondolkozott, s igazat adott feleségén-k, pedig így mindkettőjüknek nehezebb. A termelőszövetkezet rabul ejtette, s nem tud, de nem is akar szabadulni. Minden idejét a kö2ös ügynek szentelte. Most is azért jött ilyen későn, mert az állattenyésztést és a kertészetet nézte meg. A ma érkezett aoró csibéket hogyan fogadták? Meleg-e a helyük? Elnézegette a csipogó kis sárga pontokat, ahogy a melegítőlámpa alatt összebújtak. Kipróbálta. működik-e az önetető. és megnézte, van-e víz az ítatóbari? Betért a tehénistállóba is Végigsétált a száz férőhelyes istállón. Némelyik tehenet megszólította, homlokára vert, belenézett a jászolba, s tovább ment. — Jó éjszakát — búcsúzott az éjjeliőrtől. Közel volt a kertészet, oda indult még. — Érik a paradicsom, s most a fűtést jobban kell figyelni — járt fejében. A gépház áttetsző üvegén sugarasan szűrődött ki a fény. A szivattyúkezelő,' hátát a termálvezetékhez támasztva, szunyókált. — A hőmérséklet jó? — kérdezte szúrósan. Bosszantotta, hogy máris alszik. Megnézte az ellenőrzőtáblát. Megnyugodott. — Nem rossz. De nem szeretném, ha alvással telne el az éjszaka — nyomta meg a mondat végét, mikor elköszönt. Lefeküdni nem volt kedve. Gondolatait rendezgette. A másnapi zárszámadás tartotta izgalomban. Idegesítette az is, hogy a kocsmák is csendesek voltak az este. Nem hallotta, hogy az emberek hogyan vélekednek, pedig az irodából kiszűrődő hírek eljutottak már mindenkihez. — Mérleghiányosak vagyunk — fakadt ki. A főkönyvelővel ma egész délelőtt beszélgettek, vitatkoztak. Hihetetlennek tűnt az igazság. Próbálták a magyarázatot megtalálni. Tíz éve tölti be az elnöki tisztséget, de mérleghiánya még nem volt. Nagyon bántotta s kereste a hibát önmagában. — Jól ment minden — gondolkodott. — Ha a belvíz és jégkár kisebb mértékű! — sóhajtott fel. Leült a heverőre, s a csizmahúzó kutyával szabadította meg lábát a sáros, vizes csizmától. Az olajA SZEGEDRE INGÁZOK TERÜLET! MEGOSZLÁSA* kályha lassan bemelegítette a szobát Vetkőzni kezdett, de újra és újra előtörtek az emlékek, s kesernyésen mosolygott. A vitrinhez ment, keresgélt egy darabig, egy kis üveg pálinkát talált hátul a sarokban. Nem szokott inni, de most nagyon megkívánta. Kihúzta a dugót, és pohár keresésére indult. Lépett kettőt, majd megtorpant. A hideg konyhába kimenni nem volt kedve. Az üvegből jó kortyot húzott. — A tagok nem kapják meg a fizetéskiegészítést... — tanácstalan volt. Tudta, milyen sok családnak lenne nagy szüksége a pénzre. Számítgatták, ezt meg azt vesznek, vagy kifizetik az adósságukat. A terveknek vége A termelőszövetkezet mérleghiányos. — Az állattenyésztés jó volt. Talán a tejhozam jobb is lehetne. Régen mondtam, ki kell selejtezni néhány tehenet — úira ivott. Megkereste a Magyar Mezőgazdaságot, s lapozni kezdte. Bentről hozta haza, nem volt ideje és türelme eddig elolvasni. Most is csak nézegette a lapokat — A kertészet is elég jól gazdálkodott. Igaz, az átadási árak nem alakultak olyan jól. Sok volt az apró, alacsonyabb minőségű paprika. Vírus fertőzte meg a talajt. Mondta a fökertész, hogy dinnye után ne tegyünk paprikát! — Megágyazott. Lekapcsolta a villanyt. — A növénytermesztésben voltak gondok. Sokat maszekoltak a traktorosok. No, meg hányszor kellett bemenni a kocsmába is napközben, hogy munkába küldje őket. A sötétben az üveget keresgélte. Ivott még egy keveset. Eszébe jutott, hogyan választották meg elnöknek. Már jól elmúlt a tavasz, mikor engedte a jelölését. Mindenki rá szavazott. Öröm volt szívében és remény, s érezte, ez csillog vissza a tagok szeméből is. — Meg kellene nézni a beszámolót — gondolta. Pedig néhányszor elolvasta már. Újat úgysem tenne hozzá, így nem mozdult A meleg, az ital kissé elbágyasztotta. Fáradtnak érezte magát, s hiányzott már az erő, ami tíz évvel ezelőtt a választásakor még megvolt. — Talán ott hibáztam legtöbbet, hogy a szakemberekre- nem hallgattam eleget Nem vontam magam mellé őket — villant még át agyán, s az álom lassan elnyomta. A szél vidáman kavargatta a hókris*ályokat. Felemelte, leejtette őket, s örömében valahol becsapott egy ajtót. KADICS FERENC BARAh TOLNA SOMOGY. BácsaTmás / iVÍ '1975 májusi adatok alapján A felszabadulást követő szocialista iparosítás során az állandó jellegű munkaerő-vándorlás mellett kibontakozott egy — korábban soha nem tapasztalt méretű — ideiglenes jellegű. de rendszeresen megismétlődő munkaerő-vándorlás, az úgynevezett ingázás. Az ingázás növekedése világjelenség, azonban Magyarország ebből a szempontból nemzetközi viszonylatban is kiemelkedik. (Minden negyedik kereső ingázik.) Kétségtelen, hogy az ingázás segít olyan problémák megoldásában, mint a foglalkoztatottság növelése vagy a jövedelmek területi differenciáltságának csökkentése, azonban sok káros következménye is van. Az ingázás nemcsak terhes életmód, amely leköti a szabad idő jelentős részét, hanem igen nagy terheket is ró a társadalomra. Bár Szeged az ingázást illetően nem emelkedik ki a városaink közül, azonban e probl'ma vizsgálata nálunk is időszerű. A továbbiakban — a rendelkezésünkre álló statisztikai adatok b!rtokában — bemutatjuk Szeged munkaerőmozgásának néhány jellegzetességét. Szeged egyike azoknak az Iparilag fejlett városoknak ahol az éjs akai és a nappali népességszám között jelentős a különbség. A város csaknem 165 ezer embert kitevő lakónépessége 16 ezer 358 munkavállaló és tanuló ingázóval bővül. Az ingázás volumene gyorsan nőtt (3,6-szoros lett) az elmúlt tizenöt év alatt. Míg 1960-ban — az agglomerációs övedet nélkül — 3755. 1964-ben 5243, addig Szeged és ingázói A munkaerőmozgás néhány jellegzetessége 1975-ben 13 ezer 550 ember ingázott Csongrád megyéből Szegedre. Nemcsak az ingázók száma változott meg ilyen jelent "sen, hanem a város vonzáskörzetének övezetei közötti megoszlás mértéke is. Míg az agglomerác'ós öv részaránya csökkenő tendenciát mutatott, addig a belső gyűrű részaránya kisebb, a külső gyűrű részaránya pedig nagyobb mértékben növekedett. Tehát 1960-tól 1975-ig a külső övből ingázóknak mind a s'áma (700-rál 6 ezerre), mind pedig a részaránya nőtt. Nyilvánvaló, hogy Szeged nagy intenzitású vonzóereje egyre kiterjedtebbé vált. Azonban nemcsak Szeged fejlődött sokat az utóbbi években, ezért azután a más városokból Szegedre ingázók abszolút száma csak minimálisan növekedett, az összes ingázókból való részaránya pedig csökkent. A különböző irányból ideiáró ingázók számát térképen ábrázoltuk. (A kartodiagram vonalvastagsága méretarányos.) A térkép jellemzően mutatja a Szegedre ingázás fő irányait. Mindenekelőtt szembetűnik, hogy kelet felől csupán Makó és a Maros menti községek játszanak jelentős szerenet városunk munkaerő-ellátásában. Kiemelkedő még az északnyugati és a délnyugati irányból érkező ingázás. E területről elsősorban Baks, Balástya. Bordáoy Sándorfalva és Szatvmaz. illetve Ásotthalom. Mórahalom és Röszke biztosít nagyobb létszámú munkaerőt Szegednek. A felsorolt községek gazdaságát az jellemzi, hogy saját iparuk gyenge, ily módon a munkaerőmozgás fő iránya az iparilag kevésbé fejlett területek felől indul ki. Más megyéből 2790 ember ingázott Szegedre 1975 májusában. Közülük 434-en Bács-Kiskun és \ Békés megyéből naponta jártak be, a többi 2356 pedig hetente vagv kéthetente. B-tes-Kiskun és Békés megyén kívül Szolnok és Hajdú-Bihar megye tűnik még ki a Szegedre ingázók jelentősebb számával. Az ingázók számának jelentősebb továbbnövekedése már nem várható, hisz a közeli települések munkaerőforrása kimerült, a távoli településekből pedig a napi ingázás ésszerűtlen. A továbbiakban megvizsgáltuk azt is, hogy az ingázók a népgazdaság egyes ágazataiban milyen mértékben tevékenykednek. A termelő és a nem termelő szférában a megoszlás a következő: Tavasz Tóth Rózsa metszete nehézipar könnyűipar élelmiszeripar mo-ö^azdasag egyéb tanulók 27,2% 15,7% 7,3% 1,6% 26,"% 21,3% E megos-lási viszonyszámok azt mutatják, hogy az ingázók legnagyobb hányada az iparban dolgozik. Ezen belül legtöbben a nehéziparban, ami — megítélésünk szerint — összefügg városunk nehéziparának dinamikus fejlődésével, és a bérszínvonal relatíve magas voltával. Nyilvánvaló, hogy a megye községeiből jórészt szakképesítés nélküli segéd- és betanított munkások vállalnak munkát Szegeden. Felmérésünk nem terjedt ki a nemek szerinti megoszlásra de irformáci'ink szerint a nehéziparban az ingázó férfiak részaránya messze meghaladja az ipari főcsoportot jellemző arányt. Igen jelentós, 26,9 százalék a harmadik szektorban foglalkoztatottak körében is az ingázók száma. A bejáró tanulók magas száma Szeged iskolaváros voltával magyarázható. A bejárók ágazatonkénti megoszlása kedvező összehasonlítási lehetőséget nyújt Szeged foglalkoztatottsági struktúrájával. Eredményül azt kaptuk, hogy az iparba ingázók az összes ingázók részarányából valamivel nagyobb, a mezőgazdaságba ingázók pedig jelentős mértékben alacsonyabb részarányt mutatnak, mint a megfelelő ágak súlya az összfoglalkoztatottakból. Ez a dinamikusabb fejlődés adta nagyobb szívóhatással, a jövedelem-színvonallal és más, a speciális ágazatot jellemző okkal magyarázható. Megvizsgáltuk az eljárók arányát a helyben dolgozó aktív keresőkhöz viszonyítva is. Eredményül igen differenciált képet kaptunk. (Kartogramunk szinte parallel az Ingázók községsoros megoszlását a lakónépesség százalékában szemléltető térképpel.) Az ábráról leolvasható, hogy a várostól távolodva az intenzitási viszonyszám értéke csökkenő tendenciát mutat. Mivel Szege* munkaerőmérlege azt jelzi, hogy a — munkaerő-gazdálkodás szempontjából fontos — munkaképes korú népesség aránya csökken, ez a munkaerőforrás szűkülését eredményezi. Ily módon a város fejlődése során a foglalkoztatottsági szint tovább fog emelkedni. Tekintettel arra, hogy az ötödik ötéves terv idején a munkaerő-csökkentés minden területre kiterjed, továbbá, hogv a munkaidő-kedvezmények tovább nőnek, összességében a munkaerő-gazdálkodásban jelenleg is fennálló nehézségek súlyosbítják a munkaerőgondokat, s egyben arra hívják fel a figyelmet, hogy a továbbfejlődés járható útja a termelőeszközök fejlesztésében van. ABONYI GYULANÉ DR., DR. KKAJKÖ GYULA