Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

Vasárnap, 1976. fclbruár 29. 81 M Tóth Béla Gépszedők Az ötszáz évesen fiatal nyomdaipar háza táját járva, újra és újra tapasztalom, hogy betűszerető ember elfogódottság nélkül nem tud ezekben a műhelyekben megfordulni. A legnemesebb emberi tevékenységnek, a gondolkodásnak láthatóvá formáló, kiröppentő bölcsőhelye a nyomda. Vitatható források szerint 'Abadi Benedek 1567-ben könyvet állított elő városunkban. Nyomdai úton. Vitathatatlan dokumentumok szerint először Grünn Orbán 1801-ben nyitott nálunk nyomdát. Fadúcos préseken 20— 30 ember munkájával négynyelvű nyomtatványokat állítottak elő. Hírlapot csak a 48-as polgári forradalom tudott teremteni városunkban. Tiszavidéki Űjság címen. A szegedi újságcsinálás sokszor sivatagos futóhomokjág, dágványosan nehéz termőtalaján azért napjainkig háromszáznál is több újság és folyóirat serkent föl, fordult termő gyümölcsfává. Koronként hozott vackorkeserű, fanyar terméseket és férgeset, ehetetlent. Olykor már virágjában kár érte a készülő termést, és éjszaka lehulló sunyi ködök, jégverések ártottak az újsógterméseknek. Azonban az erősebbje, a természet törvénye szerint, mindig megmaradt. A Szegedi Napló Mlkszéthot, Gárdonyit, Tömörkényt, Mórát eltartva hatvanöt évig virágzott. A Délmagyarország most lesz hatvanhat éves. A többit elvitte a történelem hajója, elnyelte az idők végtelen tengere. Napjainkban mar csak kutatók, a mélytengeri búvárlásokkal hozzák felszínre valósunk egykori mivoltának eme jelentós dokumentumait. Grünn Orbán után ötven nyomda teremtődött. Némely időkben húsz kicsi nyomda is ketyegett Szegeden, melyek közül többen csak cukorkászacskókat készítettek. Hanem az erősebbek olykor két-három újságot is utcára dobtak. Az ipar, fiatal kora ellenére, igen gazdag szakmai és munkáshagyoményokra tekinthet yissza. A gondolat szolgálatában műveskedő nyomdászok első olvasói, befogadói a kezükön átfutó szellemi munkáknak. Tájékozottságuk ezért az élet sok területén szinte utolérhetetlen. A háromszorosan aranyérmes gépszedő brigád vezetőjével. Teleki Istvánnal beszélgetek. Szakmáját a nagyfülű világban tanulta egy vásárhelyi nyomdában. Négy polgári után négyéves inaskora a következő főbb szakaszokra oszlott: első évben műhelytakarítás', második évben a szöveggé szedett betűk szétrárnolása- harmadik évben kezdődött a\szakma, vegyes hirdetési szövegek szedése, negyedik évben táblázatok összeállítása. A háború utolsó évében hazafelé futó katona volt. Hanem mire az új világ első szavait szedni kezdték, itthon volt. Aram és géperő híján kukoricamorzsolók kerekével maguk hajtották a nyomdagépeket. Ami hiányzott a technikából, pótolta azt a meleg emberi akarat. S azóta egy percre sem tántorodott el a tanult kenyérkeresetétől. Mi több, modern gépeik nagy tehetségéhez a brigádokba tömörült tudás sokszorozza erejüket, ök a Móra Ferenc szocialista brigád háromszoroy aranyjelvényesei, a Szegedi Nyomda kiváló brigádja! — Mi teremtette ezt a megbecsülést? — A tizenöt éves brigádmunka! Ahogy ülnek a nagy teljesítményű szovjet szedőgépek előtt, Till Árpád, Engi Mihály, Forgó László, Szabó Károly, Sutáfc Alajos gépszedők, velük egy sorban Teleki István brigádvezető. Halk szavakkal, a gondos gazda körültekintésével ad rövidke információt a g'"pszedő brigádról. Este fél hatkor finom tapintásokkal érintik meg a szedőgépeket. \ hagyományos írógép billentyűi olyan erővel verődnek, hogy az kész fizikai fáradtságot okoz. Itt szinte játékosak a mozdulatok. A megérintett betű engedelmesen siet a kívánt sorrend szerinti helyére. A fegyelmezettséget, összeszokottságot és feszült figyelmet igénylő munkát beszéd zaja nem zavarhatja. Itt nem kószálhat el a gépszedő gondolata. Tudnia k.ell, mit szed, nemcsak szavanként, mondatonként, de az írás tartalma, szelleme szerint ls. Különben a szövegben megszülető gondolat sokfajta ferdülést, csorbát szenved. Különben a helyesírási hibák, értelemzavaró elszúrások, egybeés különírások, elválasztások és ezerfajta hibalehetőség révén a gépszedő mást mondatna a szerzővel, mint az mondani akar. Az örökkön való résen állás, az írásban lakó gondolat befogadása, továbbítása, hű, de nem szolgai visszaadása állandó készültséget kiván. Finom hallásúvá, széles kitekintésűvé fejleszti a lapok gépszedőinek látó- és tudáskörét. A Csongrád megyei Hírlap és a Délmagyarország teljes anyagát, a vezércikktől az apróhirdetésig ök szedik. Anyagukat úgy ismerik, mint jó orvos páciense magánügyeit, mint jó -kovács ezernyi szerszámait. Örökké talpon álló, mindennapos szakmai készültségük sohasem teljes. Nyelvünk olyan organizáció, amely állandóan változik. Vele együtt változnak a szabályok. A gépszedő úgy ismeri a változásokat, ahogy felelős ítélőbíró az új rendeleteket, különben félretájékoztat, törvénysértést követ el, aminek valahol nagyon súlyos következményei keletkezhetnek. Soha nem szünetelő ütközetben állnak a hibákkal szemben. Napi munkájukban, ahová a teljesitmenyt beírják, a hibák százalékait i« azonnal odavésik. Ezt az önkritikus pontosságot életünknek mé9 sok területén be kellene vezetni! Egy százalék körül van híbaszazalékuk. A brigádba tartozó borrektornak, azaz a szedéshibák javításával foglalkozó Korponay József nyomdásznak, a Móra Ferenc gépszedő brigádba való belépésekor mondott nyilatkozata olyan szép egyszerűséggel csendül, akár egy középkori orvosi eskü, ami a brigád naplójából ide kívánkozik. „A Móra Ferenc brigádba való belépésemmel és a mozgalomban való részvételemmel vállalom, hogy minden erőmmel elősegítem társaim célkitűzéseit. Korrektori munkámban arra törekszem, hogy az értelemzavaró és helyesírási hibákat tudásomhoz hiven kijavítsam. A helyesírási és nyelvtani szabályok elsajátítása érdekében a tanfolyamokon kívül is messzemenően képezem magam, tudásom átadom fiatalabb munkatársaimnak, a brigád mindenféle megmozdulásában részt veszek." A háromszor aranykoszorús szocialista brigádsághoz tizenöt év alatt nulla százalék alá szorított hibapontokon túl, még százféle követelménynek kell naponta megfelelniük. ' A tervteljesítésben folyamatosan száz százalék fölött kötelesek járni. Természetesen ez kenyér kérdése Ls. Hanem ami ezeken túl következik: nyomjad, munkás, húzzad, munkás, hozzad, munkás, vigyed, munkás! Alább a mozgalmak szerény fölsorolása következik, melyekben dokumentálhatóan, eredményeket fölmutatva vettek részt: 1. Szocialista munkaversenyek a X., XI. pártkongresszus tiszteletére. 2. A kiváló vidéki hírlapok közötti munkaverseny (III. helyezés). 3. A Szakma ifjú mestere mozgalom. 4. Mindent a helyére mozgalom. 5. Vietnamért! mozgalom, két alkalommal. 6. Véradómozgalom, folyamatosan. 7. Minőséget minden műveletnél mozgalom. 8. Televíziókészüléket minden tanyai iskolának mozgalom. 9. Könyvet a tanyai iskoláknak mozgalom. 10. ötszáz éves a könyvnyomtatás minőségi mozgalom. A szocialista brigádság további követelménye a társadalmi munka. Igazolt vállalásaik, teljesítéseik a következő tárgykörökben voltak: 1. Az új nyomda körüli téglahordó, kulizó munka. 2. Új óvodák építése körüli társadalmi munka. 3. Szociális otthonok támogatása (száz órákat kitevő idő). Társadalmi kötelezettségek (hetenként előfordulnak): 1. Munkatársak családtagjai körül: esküvők, névadó ünnepségek, lakásavatók, beteglátogatások. nem ritkán temetések. !. Üzemi ünnepségek, kitüntetések, jutalmazások, munkaértekezletek, termelési értekezletek, tapasztalatcserék, politikai, szakmai továbbképzések. 3. A brigádélet további követelménye a kultúra ágazataiban: a) mozi, szinház, könyvtár rendszeres használata; b) a közéletben való folyamatos jelenlét. A héttagú brigád mjnden tagjának van fuftkciója: bizalmi, b.ilegetvédelmis stb.; c) országos napilapok, és a legfontosabb szakmai folyóiratok jóratasa, tanulmányozása; d) a továbbtanulásban elfoglalt egy brigádtagnak a munkáját átveszik, ami külön gond, hisz külső segítségre nem szorulnak ; e) gépek munkaidő után való tisztogató karbantartása; f) az importmatricákkal, energiával való százalékokban paponta kifejezett takarékoskodás. Örökös vállalásuk: 1. Munkaidő, murikafegyelem megtartása (fegyelmezetlenségért tízévi brigádtagságból egy ízben zártak ki gépszedőt). 2. Baleset elleni védelem, nem csak papíron, a valóságban. 3. „Üszás" ellen védelem (az idővel való örökös harc, hogy a lap reggelre az olvasó asztalára kerülhessen). 4. Stőrung elleni harc. (A gépek munka közbeni kisebb meghibásodását kijavítani, a leállást megelőzni, tovább dolgozni). Az uralmon ]evő, nagyon elfoglalt munkásosztály kicsi, kollektívájának egynapi műveske? désébe pillantottunk bele. A kollektíva hajnal felé hazaér. Alszik a család. Esténként elölről kezdődik minden. Közötte helyezkedik el valahol az élet, az Élet. A brigád legfiatalabb tagja is 28 éves. Napjainkban kevesen jelentkeznek nyomdásznak a pályakezdő tfjak. Mi lesz ezzel a nagyon is jeles szakmával, és lesz-e friss újság a kezünkben? Ahogy kenyér nélkül nem élünk, lesznek nagyon is frissen készült lapjaink, készen állnak erre a fénvszedő gépek, és a lézersugár is szolgálatába fogva immár a hírközlésnek. Kevesebb ember, kevesebb töredelemmel, rövidebb idő alatt teszi majd le a reggeli kávé és ropogós péksütemény mellé a frissen nyomott, mindig csak jó hírekkel jelentkező hírlapot. Bepillantás a kulisszák mögé Belenézett a tükörbe és hangosan felnevetett. Szőke fürtjei megannyi felkunkorodott malacfarokra emlékeztették, valahányszor megpillantotta őket. Elmélyülten nézte magát, mintha szívesen beleolvadna a képbe, melyet lát, s mely olyan benyomást keltett, mintha ki szeretett volna lépni a tükörból. Ujjai bekúsztak a képkeretbe, arcához, szeméhez közeledtek, csupán egy mozdulatot tettek, majd eltűntek. Végigsimították szeme tövében a ráncokat: — Jé, ez meg hogy kerül ide? — Valahogy így.., Hirtelen elfordult és tekintetével végigportyézott a szobán. A kezeit úgy gyűrte a hóna alá, mintha önkéntelenül is oda szerette volna rejteni az újabbnál újabb gondolatokat, és attól félt volna, hogy valaki belép a szobába és megfejti őket. ökleit szorosabbra fogta' és leszorította könyökével. ... hat évvel ezelőtt is így készültem egy buliba — az elsőbe..." Lepillantott az ablakból, az utcán két ember éppen havat kotort, megborzongott, és a kabátjáért nyúlt Az utcán mélyen magába szívta a friss levegőt az iUata kedvéért benntartotta egy ideig, aztán erőteljesen kifújta. A szorongást szomorkás hangulat váltotta fel, melyben nem tudta feltalálni magát. Egyáltalán, zavarban volt ha kedélyállapotára egy külső inger oly erősen hatott, hogy emiatt önuralma veszélyben forgott. Kissé nehézkes léptekkel haladt a kollégium felé. A teremben enyhe nyüzsgés fogadta. „...mit bámulnak rajtom enynyire? •., Senkit sem ismert „ ... nekem is jogomban áll a szórakozás.. Kék mandulaszemei részegen falták a fényt a hangulatot Amióta kezébe kapta diplomáját kerülte az egyetem szórakozóhelyeit Mindenütt diákjaira bukkant. Ilyenkor ö félt — tőlük. E töprengés közepette valaki megragadta a vállait: — Csókolom! F.gy vidámképű, hosszú hajú srác állt előtte, s a szemén-e vagy nevetésén látszott, hogy ivott már egy kévését — Mondom, csókolom I - Na, szervusz, szervusz —• válaszolt az igazi felnőtt a tanárnő hangján, aki éppen arra készül, hogy megrója diákját helytelen viselkedése miatt,. Amint kimondta, kissé zavarba jött, és enyhébb tónussal, kedveskedön megismételte: — Szia! — Hogy tetszik lenni, néni? Kiss Attila Nyári emlék Az utolsó szó oly erősen ütődött dobhártyáján, hogy még másnap reggel is ott csengett, de azért: — Köszönöm, csak vagyok! — mosolygott rá. „ ... hogy hívják ezt a fickót, ismerem de... hogy is hívják?..." — Szép a szeme, néni! Nem tetszene velem táncolni? „ ... milyen aranyos ..." — Nem Ismersz? — Tessék? — Én ismerlek és te? — Én a nénit? — Ne nénizz ... Abban a pillanatban s sráe odaköszönt egy bájos, pirulós leányzónak: — Szia, néni! Ajkába harapott. A fiú úgy látszik megszokta a nénizést, de nála "fején találta a szöget. — Hogy ismerem-e? Fordult vissza, és merészen az arcába vetette tekintetét. Kutatott emlékeiben, vajon megtalálja-e azt az arcot, mellyel azonosítani tudná ezt a már nem kislányos, de mégis kedves képet, Klára? — Kockáztatta meg bizonytalanul — Ördögöd van! — Klára! Tényleg, igen emlékszem, hiszen Jártam is nálatok egyszer. Tudod, a húgod és én ... szóval éppen'akkor érkeztél cuccostól az egyetemről. Persze, persze hiszen hét vége volt. Milyen különös! Még jó, hogy nem ittam többet és megismertelek. Maiakkor is megcsodáltalak .,. milyen szép vagy most is! „...most is. most is... — hát milyennek kellene már lennem?" — Nem is változol te meg soha! Szerencsés nő vagy. „... szerencsés nö vagyok... — Köszönöm, nem táncolok— Kár. Akkor szervusz, Klára. Lábét felhúzta, neki támasztotta a falnak, maga is hátradőlt és a vidám fiú után nézett Ékkor váratlanul megragadta valaki a csuklóját, húzta a táncterem felé. Útközben megismerte, egyik jó barátja volt — Gyere Klári, ezt nekünk húzzák! Már nevetett , hátravetette a fejét a fényben vakított páratlanul szabályos fogsora, szemei is ragyogtak, s pillanatok alatt elvegyült a tömegben. Már csak a zenét hallotta, senkit sem látott, a diákok körötte csupán imbolyRÓ-vonagló testekké váltak, magát sem látta csupán érezte mellei között azt az erős lüktetést, melyet tánc közben mindig érezni szokott. A termet nézte, a falait, talpa alatt biztosabb lett a talaj, szilaj volt, büszke és féktelen. Időnként kérdő-meglepődő pillantásokba fűzte ez övet „.,, őrült vagyok...." Hangosan nevetett, 9 újro diáknak érezte magát Aztán ennek ia vége lett. Kedves táncosa elfordult tőle egy pillanatra, ő meg kiosont a teremből. m..,6t évvel ezelőtt azért mégis csak jobb volt..." A kabátját kereste, közben dudorászott — Csókolom a nénit! — a hosszú hajú srác intett és nevetett ő is vissza. „...mit is mondott, néni? Még hogy én?..." Az utcán fázott, remegett, szaladt ég fáradtnak érezte magát. A szobájában nyugtalanul tettvett, rendezgette asztalát, mintha szegyei te volna magát egy kissé békésen heverésző tárgyai előtt, melyekkel naponként találkozott. „... alvégre nekem is jogom van.,." Gyorsan vetkőzött, mi irha meg akart volna szabadulni ót 'femtől, s levetkőzni őket is, ruháival együtt. EGTEDV MARTA