Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

3 Vasárnap, 1976. február í." A KSZV-ben, újítás eredményeként Devizamegtakarítás, többlettermelés Sokan vagyunk, vagy kevesen? A

ttól függ, hogy mire értelmezzük a kérdést. Jelen esetben gondoljunk a munkaerőhelyzetre, s úgy próbáljunk választ adni. Is, is — mondhatná bárki —, s aligha tévedne. A szakemberek úgy fogalmaznak, hogy feszültségekkel terhes a hazai munkaerőhelyzet. Mit értenek ezen? Valószínű a jelen helyzet reális értékeléséből és a jövő feladatainak prognózisából indulnak ki. A valóságot nem lehet elkendőzni: a munkaerőhelyzet zavarja a meglevő géppark kihasználását, sőt ellátási gondokat is okoz. De kérdezzünk még egyszer vissza, valós ez a létszámhiány? Üjból az e témával foglalkozó szakemberek véleményét hozom föl: „A népgazdaság strukturális vonalának munkaerőigénye nem egyezik a dolgozók fölkészültségének struktúrájával. Tehát struktúra-összehangolás szükséges." Elhiszem, hogy túl szakmai ízű a megfogalmazás, de ettől függetlenül értjük, miről van szó. A hajdani munkaerő-fölösleg régen eltűnt, már nagyítóval sem lehet szabad munkavállalót találni. Hogyan, miként jutottunk idáig? Örömünkre, megnyugvásunkra hiszen a szocialista társadalmi rendszer előrehaladása adott lehetőséget, hogy gyárakat építsünk, hogy korszerű nagyüzemekké fejlesszük mezőgazdaságunkat, hogy minden embernek ne csak a munkához való jogot garantáljuk, hanem a munkaalkalmat is. De egy olyan elmaradott ország, mint amilyen a miénk is volt, első lépésként az extenzív fejlesztést követhette, mert az ilyen út biztosított új üzemeket és munkahelyeket. S mint minden, ez az út is véges. Az iparfejlesztésnek is megvan a maga határa, mértéke, a munkaerőnek ugyancsak véges a száma. Régen elérkeztünk az intenzív fejlesztés küszöbéhez, amikor a munkaerőt már nem keresni, csalogatni kell, hanem — elnézést a kifejezésért — korszerű gépekkel helyettesíteni. Ezt az utat próbálja járni a szegedi és a megyei vállalatok többsége is, helyesen. Például az újszegedi szövőgyárban ajánlatként zümmögő NSZK-beli és francia gyártmányú ragadókaros szövőgépek tízszer olyan termelékenyek, mint elődeik, bár azok sem idősebbek egy évtizednél. S nei fussunk tovább ennél a példánál! Hajdanában egy-egy gép harminc, sőt ötven esztendeig is bírta a versenyt, állta a sarat. A mai világban, a gyors műszaki és technikai rohanásban bizony az évek összezsugorodnak, ami tegnap még korszerű volt, holnap már avult. x A fejlődésünk hozta magával — de lehet, hogy sok minden más is —, több a munkahely nálunk, mint a munkáskéz. S gyakran fölnagyítva jelenik meg gondunk is: a vállalat húsz embert keres, akkor is, ha ötre van szüksége, „hátha megmarad a szükséges létszám"-a!apon. Ebből természetesen nem szabad végleges következtetéseket leszűrni. De annyi bizonyos, hogy emiatt majdnem mindenütt akad belső munkaerő-fölösleg. Ugyan kérem — szólhatnak vissza az üzemek vezetői —, nincs fölösleges munkaerő a gyárkapun belül, hiszen akkor nem keresnénk állandóan újakat. Igen ám, de ha jobban megnéznék és megvizsgálnák a vállalaton belüli munkaerő-gazdálkodást, valószínűleg tapasztalnák, hogy nem hiindenki ott dolgozik, ahol a legtöbbet tud produkálni, néhol teljesen fölöslegesen tartanak meg beosztásokat, és a munkaerővel való foglalkozás gyenge színvonalon áll. Pedig a munkaerővel való foglalkozás legalább annyira lényeges, ha nem lényegesebb, mint a termékekkel, az energiával vagy a nyersanyagokkal való okos gazdálkodás. Oly régi alapszabály, hogy éppen azzal kell legkörültekintőbben gazdálkodni, amiből szűkösen állunk. Senki ne higgye, hogy az időtényezőről csak divatból beszélnek napjainkban. Az idő — pénz. S pontosan ki lehet számolni, mennyit nyerhet vagy veszthet egy vállalat, ha közömbösen szemléli a munkaerővel való gazdálkodást, illetve annak jelentőséget tulajdonít. Egy hevenyészett felmérés szerint állítólag 20 százalékra is fölugrik a munkából elvett, elveszett idő üzemeinkben. Ez annyit jelent, hogy száz emberből csak nyolcvan dolgozza ki meghatározott munkaidejét, tehát százan vannak alkalmazva ott, ahol a végeredmény mindössze nyolcvan ember produktuma. Hol tűnik el az említett 20 százalék munkaidő? A fölmérések szerint legtöbb az üzemés munkaszervezés gyöngeségei miatt megy veszendőbe: anyagellátási nehézségek, korszerűtlen technológiai sorrendiség, indokolatlan -munkafolyamatok, avult termék erőltetése, és más egyebek. De nagyon sókra rúg az az idő is, amely a műszakok kezdésekor és befejezésekor, munkaközi szünetek idején porlik el. Sorolható tovább: tanfolyamok, értekezletek, vizsgák, tárgyalások, egyéb állampolgári kötelezettségek teljesítése munkaidő alatt,. Ezek jelentős része kiküszöbölhető volna. De sok az az idő is, amely törvényesen jár minden dolgozónak. Nyugodtan lehet számolgatni, hány napot tesz ki egy esztendő során a vasár- és ünnepnapok, a fizetett ünnepek száma a renáes szabadság ideje, a pótszabadságok, a jutalom- és a tanulmányi szabadságok napjai, s a szabad szombatok. Könnyű belátni, hogy sok kedvezményben részesülünk, egyre kevesebb a kötelező munkanapok száma, tehát azt a mérsékelt időt illenék sokkal jobban kihasználni. A megmaradt munkaidő minden percére szükségünk van éppen azért, hogy a kedvezményeket, a szociális vívmányokat garantálni lehessen. M

it mondhatunk végül is: sokan vagyunk, vagy kevesen? Talán akkor közelítjük meg legpontosabban a kérdésre adandó válaszban az igazat, ha úgy fogalmazunk, hogy aránytalanságok vannak a munkaerő foglalkoztatásában. Néhol nagyon is reális a munkáskezek hiánya, s ezért drága gépek kihasználatlanul állnak illetve műszakszámuk igen alacsony, máshol viszont bőven akad munkaerő-fölösleg a gyárkapukon belül. A munkderővel való gazdálkodást kellene magasabb színvonalra emelni. Ahol kevés a munkás, ott legalább azt a keveset úgy „mozgassák", hogy a legmagasabb hatékonyságot érjék el a termelésben segítségükkel. Ez viszont a vállalati tervezés, a helybeli üzem- és munkaszervezés egyik lényeges feladata. GAZDAGH ISTVÁN Muiikában a zsákkötő gépkomplexum zisai. Új konfekcióSomogyi Kirolyni (elvétele A Szegedi Fémipari Vállalat galvanizálóműhelyében dolgozik a Semmelweis szocialista brigád. A név is elárulja, hogy asszonyokról van szó. A brigád aranykoszorús jelvény birtokosa, tagjainak teljesítménye kiváló, lelkiismeretesen helytállnak ebben a nehéz munkakörben. Pontosan követik a munkavédelem szabályait, egészségük védelmében rövidített munkaidőben foglalkoztatja őket a vállalat. Csak Így lehetséges, hogy több éve folyamatosan képesek végezni ezt a munkát, foglalkozási ártalomból eredő betegség nem fordul elé. üzem A Nógrád megyei Textilipari Vállalat február elején új üzemházba költözik. A többszintes épületre 24 millió forintot költöttek, ebből 9 millió forintért berendezéseket vásároltak: az NDK-ban készült Textimákat és speciálgépeket. A vállalat idei feladatterve 180 millió forint értékű árutermelés Még három esztendeje sincs, hogy munkába állították az újszegedi szövőgyár kelmegyártó üzemében az első raschel zsókkötőíépet. A nyugatnémet Kari Mayer cég által gyártott berendezésből azóta további öt került a gyárba. A lánckötő gépeken olyan, a legigényesebb követelményeknek ia megfelelő polietilén alapanyagú zsákokat készítenek, amelyek a korszerű csomagolás elengedhetetlen eszközei, s mint ilyenek igen keresettek a tőkés piacokon. A zsákgyártó gépsor egy zsáktekercset készítő kötőgépből, és egy vágóberendezésből áll, amely a tekercset méretre szabdalja. Ez utóbbi csak egy része a konfekcionálásnak, a kész zsákokat ugyanis még meg kell s'ámolni és százas csomagokba kell kötni. Külön ember kezeli a kötőgépet, egy másik a vágót és emellett, két vágóberendezéshez még egy úgynevezett lerakó dolgozó is szükséges. A textilipart különösen erősen sújtó munkaerő-gondek miatt a gyár szakemberei már hosszabb ideje kísérleteztek a három munkaművelet összevonásával. Két fiatalember. Széli János üzemvezető mérnök és Kecskeméti György elektrote-hnikus munkáját a közelmúltban siker koronázta: olyan berendezésegyüttest készítettek. amely automatikusan elvégzi mind a hárem munkafázist. A kötőgépet ugyanis alkalmassá tették arra, hogv — emberi közbeavatkozás nélkül — méretre vágja a tekercset, sít meg is számolja a zsákokat. Emberi munkaerőre csak akkor van szükség: a százas kötegek — súlyuk egyébként ilyen mennyiségben is minimális —r csomagoláshoz való előkészítéséhez. A két fiatal újító munkájának anyagi eredményéről még nem állnak rendelkezésre pontos adatok. Az azonban biztos, hogy újításuk több millió forint megtakarítást jelent a vállalatnak, hiszen nincs s ükség az egyenként közel félmillió forint értékű tőkés importból származó vágó berendezések megvásárlására A vállalat vezetői egyébként — miután látták a sikerre' kecsegtető eredménveket —, az újabb zsákkötőgéoakhe". már n°m is vásároltak meg a szükséges végóbe*"en"ez seket s e'zel jelentős devizát takarítottak meg a néogaz''a-ág számára. Az úutos jelentős~g4t emeli a-" a t'nv. hoev e't a s"e"kezeti változtatás* még a gyár'ó cég srekembereiokev sem sikerült megtoaniuk. Éooen ez'ri nem véletlen, hozv a KSZV nemzetkört jogi vádelem alá kívánja vonni az újfajta l eren fe-"4** s mán meg is tette a szükséges léKlubok a laktanyákban A katonák életkörülményeinek további javítására irányuló törekvés lényeges része a szabad idő értelmes, kulturált eltöltési lehetőségeinek biztosítása. Ezt szolgálják egyebek közölt a laktanyákban létrahozott KISZklubok, amelyek a katonák társadalmi tevékeny ságének, kulturált pihenésének, kikapcsolódásának fontos bápéseket a találmány hazai és nemzetközi szabadalmi elismertetésére. A folyamatos üzemeltetés előfeltételei már ma adottak: valamennyi gépet új rendszerűvé alakították át s folyik a dolgozók betanítása is. Így nyugodtan várhatják február 16-át, amikor a folyamatos üzemelés megkezdődik. Ez azt jelenti, hogy a zsákgyártó gépek kezelői a jövőben 6+2-es munkarendben dolgoznak, tehát hat napi munka után két nap pihenés következik. Ez a változás anyagilag kedvezően érinti a dolgozókat, az előzetes számítások szerint ugyanis átlagosan havi 900 forinttal nő a keresetük. A folyamatos munkarend megszervezésénél figyelembe vették a dolgozók egyéni kéréseit is. így a 'ok, akik nem tudták vállalni a folyamatos üzemmel járó változásokat, olyan gépek mellé kerültek, amelyek továbbra is három műszakban dolgoznak. A 6-f-2-es munkarend az év hátralevő részében mintegy 30 százalékos termelésnövekedést eredményez. A tíz és fél hónap alatt 90 tonnával, vagyis kétmilli i 375 ezer zsákkal készítenek többet, mint a korábbi három műszakos üzemeléssel. A többletzsák értékesítése nem okoz gondot: a jó minőségű termák piacra talál a tőkés országokban, öregbítve ezzel a KSZV hírnevét. Relgl Endre Erdősítés a homokon A fa, az erdő, a környezet egyik természet adta kincse. Nélkülözhetetlen az ember, az ipar, a mezőgazdaság számára. Szeged és környéke lakóit nem kényezteti el a természet vadregényes tájaival, kéklő hegycsúcsaival. Az erreva'.óknak időbe, •pénzbe kerül, hogy megcsodálják az akácvirágzást. De az erdő nemcsak kirándulóhely, hanem értékes nyersanyagforrás is, sőt távlatokban nagy jövő elé tekint a zöldövezet. Ezért nagy jelentőségű az a kormányrendelet, amely a gyenge termásátlagú földek jobb kihasználása érdekében előírja a gazdaságoknak az erdősítést Az állam jelentős anyagi támogatást nyújt a vállalkozó kedvű téeszeknek, gazdaságoknak. Az erdők — beleértve a telepítettek is — az állami erdőgazdatagok és az erdővel rendelkező mezőgazdasági nagyüzemek gondozásában állnak. Népgazdaságunk ötödik ötéves terve az élőfa-készlet növelésére országosan 40—-45 ezer hektár telepítést irányoz elő. A Csongrád megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi .osztálya, karöltve a Debreceni Agrártudományi Egyetem termelésfejlesztési intézetének szegedi csoportjával, komplex fejlesztési programot dolgozott ki a tárás területére, amelyben szerepel az erdőtelepítés is. így a köze1 lövőben 830 hektár homokterületet erdős'tenek. Könnyen gépesíthető. nem kíván nagv szakérte'met a go-dozása. Igaz, hogy későn térül meg a befektetés. Mindenkéooen he've-e'endő, mert szebbé va_ -í'soria a 'tomvíkeh tisztttja a levegőt, védelmet nyújt a futóhomok ellen, és végül, de nem elhanyagolandó érvként kell megemlíteni, hogy a nyárfa nélkülözhetetlen alapanyaga a műanyagiparnak, mert feldolgozása után belőle nyerik a cellulózt, amiből többek között a papír is készül. M. T. Asszonyok a fémiparban