Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

2 \ Szerda, 1976. február 25. Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója (Folytatás az 5. oldalról.) erővel mutatkozott meg a a pártmunka szerveként for- k™gresszust megelőző be" miif.ak és m Vts/a-teinek fej- számolási-választási kam­lesziúsét. VI nriez Különös pányban. A párt irányító szerepéről Szovjet társadalom dina­mikus fejlődése, a kommu­nizmus építésének növekvő méretei, a nemzetközi po­rondon kifejtett tevékenysé­günk megköveteli, hogy ál­landóan tökéletesítsük a pártirányítás színvonalát a gazdaság és a kultúra fej­lesztésében, a tömegek ne­velésében, javítsuk a töme­gek kőzött végzett szervező és politikai munkát. A párt vezető szervei te­vékenységének áttekintése után Brezsnyev hangsúlyoz­ta: A pártirányítás szintje közvetlenül függ attól, hogy mennyire harcosan és kez­deményezően tevékenyked­nek a pártunk gerincét ké­pező pártalapszervezetek. A pártalapszervezetek a gazdasági és kulturális épír tés első vonalában állnak, a tömegek sűrűjében tevé­kenykednek. Munkájuk nagy mértékben teszi lehetővé, hogy a párt politikája egye­süljön a néptömegek élő, alkotó tevékenységével, hogy sikeresen oldják meg a gaz­dasági-politikai és az esz­mei-nevelö feladatokat. A pártvezetés sikerének legfontosabb feltétele -j— foly­tatta — a lenini munkastí­lusban rejlik. A lenini stí­lus — alkotó, szubejktiviz­mustól mentes, amelyet a társadalmi jelenségekhez va. ló tudományos hozzáállás hat. át. Ez a stílus nagyfokú igényességet követel meg a kommunistáktól, igényessé­get. maguk és mások iránt, kizárja az önelégültséget, el­lentmond a bürokratizmus és a formalizmus bármiféle megnyilvánulásának. Ezzel kapcsolatban a kri­tika és az önkritika kérdé­séről szólva Brezsnyev hang­súlyozta, hogy az ember iránti bizalomnak és tiszte­letnek a kitűzött feladat iránti magas fokú igényesség­gel kell párosulnia. Ez a partmunka és egész mun­kánk törvénye. És természe­tes az, elvtársak, hogy a kritikára való helytelen rea­gálásra a pártszerveknek mindig határozottan, opera­tívan kell válaszolniok. A határozott válaszon ter­mészetesen nem a nyers ki­fejezéseket, hanem a dolog lényegét értjük. A kritika értéke igazságosságában, a felvetett kérdések társadal­mi jelentőségében van. Ami pedig az önkritika értékét illeti azt őszinte volta, a hi­bák és a hiányosságok gyors kijavítására való készség ha­tározza meg. A bírálat és az önbírálat kérdése mellett a Központi Bizottság áttekintett egy má­sik témakört is — a pártha­tározatok végrehajtása felü­gyeletének és ellenőrzésének problémáját. Az elfogadott határozatok teljesítésének felügyelete és ellenőrzése a szervező mun­ka legfontosabb része. Min­den pártvezető, minden ta­nácsi és gazdasági vezető, minden pártszerv, minden pártalapszervezet feladata. Minderről most nem azért beszélek, mintha pártunk­ban az elfogadott határoza­tok teljesítésével, vagy a bí­rálat és önbírálat helyzeté­vel kapcso'atban valamiféle aggasztó helyzet alakult vol­na ki. Másról van szó. A le­nini munkastílushoz való rendíthetetlen ragaszkodás minden pártszervezet, min­den tanácsi és gazdasági szerv tevékenysége sikeré­nek, valamennyi tervünk realizálásának előfeltétele. A káderpolitika jelentősége A párt káderpolitikájának jelentőségéről szólva meg­állapította: A korszerű vezetőnek egyesítenie kell magában a pártosságot a hatásköri ille­tékességgel, a fegyelmezett­séget a kezdeményező kész­séggel és a dolgokhoz va­ló alkotó hozzáállással. Ugyanakkor a vezetőnek bármely helyen tiszteletben kell tartania a társadalmi, politikai, nevelési szempon­tokat, érzékenynek kell len­nie az emberek szükségletei és igényei iránt, példát kell mutatnia munkájában és életmódjában egyaránt. A pártban — folytatta — tartósan megszilárdult a ká­derekről való gondoskodás. Véget vetettünk a pártmun­kások inodokolatlan, gyakori áthelyezése gyakorlatának. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a káder­stabilitás jelszavával vezető posztokon maradhatnak olya­nok, akik, mint mondják, nem húzzák a terheket, nem birkóznak meg kötelezettsé­geikkel. Még kevésbé lehet vezető munkakörben hagyni olyan embereket, akik fele­lőtlenek, nem tudnak meg­szabadulni a múlt terheitől, és feltételezik, hogy munka­körük egymagában biztosít­ja számukra a tekintélyt és a tiszteletet. Az SZKP Központi Bizott­sága a beszámolási időszak­ban azt az álláspontot kép­viselte. hogy nem lehet párt­•e/ctő ex, aki elveszíti sa­át tevékenysége kritikus ér­' kelésének készségét, elszá­nd a tömegektől, hízelgőket "s ta'wnralókat „termel ki" maga körül, aki elvesztette a kommunisták bizalmát Gondolom, hogy a kongresz­szus támogatja a kérdés ilyen módon való felvetését. A párt nagyra értékeli a kádereket, bízik alkotói ké­pességeikben, gondoskodással fejleszti és neveli őket Nem lehet kétség afelől, hogy ká­dereink a nép iránti felelős­ségük tudatában továbbra is minden erejüket, tudásukat és tapasztalatukat a kommu­nizmus érdekében kamatoz­tatják. Társadalmi rendünk ereje a tömegek tudatosságában rejlik. S a párt állandó fel­adatának tartja a kommu­nista tudatosság, a kommu­nizmus építésére való kész­ség, akarat és képesség nö­velését A beszámolási idő­szakban az emberek eszmei nevelésének kérdései, az új ember, a kommunizmus mél­tó építője kialakításának problémái nagy helyet fog­laltak el egész munkánkban. Az SZKP a kommunista nevelést, mint egész forra­dalmi átalakító tevékenysé­gét a marxista—leninista el­mélet szilárd alapján folytat­ja. A marxizmus—leninizmus a helyes stratégia és taktika kidolgozásának egyetlen meg­bízható alapja. Lehetővé te­szi, hogy megértsük a törté­nelmi távlatokat, segít meg­határozni sok évre előre a társadalmi-gazdasági és poli­tikai fejlődd irányát, helye­sen tájékozódni a nemzetkö­zi eseményekben. A marxiz­mus—leninizmus ereje az ál­landó alkotó fejlődésben van. Erre tanított Marx. Erre ta­nított Lenin. Útmutatásaik­hoz pártunk mindig hű ma­rad! lati tevékenysége teljes bi­zonyossággal megmutatták a marxizmus—leninizmus lé­nyegét kifejező elméleti té­telek és elvek megingatha­tatlanságát. A párt és az állam olyan problémák kutatását igényli, amelyek mindenekelőtt a ter­melés és a termelésirányítás sokoldalú fejlesztésével kap­csolatosak, olyan ajánláso­kat, amelyek lehetővé teszik a termelés hatékonyságának lényeges emelését. Lényegbevágóan fontosnak tűnik olyan kérdések mélyre ható kutatása, amelyek tár­sadalmunk, annak termelő­erői fejlődési tendenciáival kapcsolatosak. Ide tartozik például a munka jellege és tartalma fejlett szocializmus feltételei között, a társadal­mi szerkezet változásai. A különböző tudományok képviselőinek egyesített erő­feszítéseit követeli az olyan problémák áttekintése, mint a munka szerinti elosztás tö­kéletesítése, az erkölcsi és anyagi ösztönzés összekap­csolása, a szocialista min­dennapi élet és sokoldalú kultúránk fejlesztése. To­vább kell tanulmányozni ezen kívül államiságunk, a nevelő, ideológiai munka formáinak és módszereinek fejlődési problémáit Ezzel kapcsolatban nagy figyelmet érdemel a közvélemény ta­nulmányozása. Egyre inkább fokozódik a tudományos kutatás jelentő­sége, a világfejlődés és a nemzetközi kapcsolatok alap­vető problémái, a forradal­mi folyamat és különböző áramlatainak kölcsönhatása és egysége, a demokráciáért, valamint a szocializmusért folytatott, harc kölcsönhatá­sa, az erők egymás elleni harca, s korunk fő kérdése, a háború és béke kérdésé­ben. A világpolitika kedvező változásai, az enyhülés — hangoztatta a továbbiakban — jó lehetőségeket teremt a szocializmus eszméinek széles körű terjesztése szá­mára. Másfelől azonban a két rendszer eszmei harca tevékenyebbé, az imperializ­mus propagandája pedig ki­finomultabbá válik. A két világnézet küzdel­mében nem lehet helye a semlegességnek és a komp­romisszumoknak. Itt magas folcú politikai éberségre, te­vékeny, operatív és meg­győző propagandamunkára, az ellenséges ideológiai di­verzió idejében való vissza­utasítására van szükség. Az elmúlt időszakban a pártszervezetek sok erőfeszí­tést fordítottak a dolgozók hazafias nevelésére és egy­idejűleg a tömegek interna­cionalista tudatának erősíté­sére. Ebből a szempontból kiemelkedő szerepet töltött be a Szovjetunió fennállása 50. évfordulójának, a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 30. évfordulójának megünneplése. Az elmúlt fél évszázad munkasikereiben, a Nagy Honvédő Háború harci hős­tetteiben fejlődött ki és ed­ződött meg országunk összes osztályának és társadalmi csoportjának, népnek és nemzetiségének megbontha­tatlan egysége. S ez az egy­ség, minden szovjet ember­nek ez az összeforrottsága, odaadásuk nagy hazájuk iránt, a népek internaciona­lista testvérisége vált az el­múlt jubileumok alapgondo­latává. S ebben állt hatal­mas politikai és nevelő je­lentőségük. A párt egyik legfontosabb feladata volt és marad, hogy megerősítse a dolgozók, min­denekelőtt a fiatal nemzedék tudatában a szovjet hazafi­ság és a szocialista interna­cionalizmus eszméit, a szov­jetek országa, a hazánk irán­ti büszkeséget, a szocializmus vívmányai védelmére való készséget. Brezsnyev ezután méltatta a hadseregben folyó nevelő munka jelentőségét, majd megállapította, hogy a poli­tikai és a munkára való ne­velés szoros összefonódásá­nak szemléletes eredménye a szocialista verseny jelen­legi fellendülése. Mindannyian örülünk an­nak, hogy milyen mély gyö­kereket eresztettek a szocia­lista verseny lenini eszméi. Büszkék vagyunk arra, hogy a . verseny élvonalában a kommunisták haladnak. A verseny mély hatással van a gazdasági gyakorlatra, az or­szág társadalmi-politikai éle­tére, az erkölcsi légkörre. Közös harci jelszavunk, hogy minden módon fejlesszűk to­vább a szocialista versenyt, a munkához való kommunis­ta viszonyért folyó mozgal­mat. A népművelés és a szak­mai képzés és az egész köz­oktatási rendszer tökéletesí­téséről szólva megállapítot­ta: Semmi sem emeli úgy a személyiséget, mint a tevé­keny pozíció az életben, a társadalmi kötelezettségek Iránti tudatos viszony, ami­kor a szavak és a tettek egysége a magatartás min­dennapos normájává válik. Az ilyen pozíció kidolgozása az erkölcsi nevelés feladata. Jelentős eredményeket ér­tünk el a szovjet nép anya­gi jólétének javításában. A jövőben is következetesen te­vékenykedünk e feladat meg­valósításán. Az anyagi lehe­tőségek növekedésének azon­ban állandóan együtt kell járnia az emberek eszmei­erkölcsi és kulturális szín­vonalának emelésével. Más­különben a kispolgári pszichológia csökevényei je­lentkezhetnek. Ezt nem sza­bad figyelmen kívül hagyni. Minél magasabbra emel­kedik társadamunk fejlődé­se, annál tűrhetetlenebbé válnak a szocialista erkölcsi normáktól való, még tapasz­talható elhajlások. A nye­részkedés, a szűk tulajdono­si tendenciák, a huliganiz­mus, bürokratizmus és az emberek iránti közömbösség ellentétben áll rendszerünk lényegével. Az ilyesfajta je­lenségekkel vívott harcban messzemenően támaszkodni kell a dolgozói kollektíva vé­leményére. fel kell használ­ni a sajtó bíráló szavát, a megnyőzés módszereit és a törvény ereiét — minden rendelkezésünkre álló esz­közt. A tömegtájékoztató és a propagandaeszközök szerepét említve aláhúzta, hogy szük­ség van az újságok, folyóira­tok, a rádió és a televízió anyagi-műszaki bázisának megújítására is. ge és szakmai tudása a né­pet, a kommunizmus ügyét szolgálja. Az irodalom vagy a kép­zőművészet tehetséges alko­tásai a nép vagyonát gyara­pítják. Jól tudjuk, hogy a művészi szó, a színek játéka, a kő kifejezőképessége, a hangok harmóniája megihle­ti a kortársakat, és tovább­adja az utódoknak a szív és a lélek emlékeit nemzedé­künkről, korunkról, annak megpróbáltatásairól és vív­mányairól. Azt kívánjuk te­hát művészeinknek — párt­tagoknak, pártonkívüliek­nek egyaránt. —, hogy hozza­nak létre történelmünkhöz, nagy jelenünkhöz és jövőnk­höz, pártunkhoz és népünk­höz, nagy hazánkhoz méltó új alkotásokat. Felépült a fejlett szocialista társadalom A kommunista építés so­rári végzett egész munka fő irányvonalát a szovjet tár­sadalom politikai rendszeré­nek sokoldalú fejlesztése je­lenti. A szocialista államiság tökéletesítéséről, a szocialis­ta demokrácia továbbfejlesz­téséről, az állami és a tár­sadalmi élet jogalapjának megszilárdításáról, a társa­dalmi szervezetek tevékeny­ségének aktivizálásáról van szó. Ebben a munkában a párt, és Központi Bizottsága abból indult és indul ki, hogy or­szágunkban felépült a fejlett szocialista társadalom, amely fokozatosan kommunista tár­sadalommá alakul át: abból indult és indul ki, hogy álla­munk össznépi állam, amely kifejezi az egész nép érdekeit és akaratát. Megállapította, hogy az ál­lamszervezet építése terüle­tén a párt különleges figyel­met fordított a tanácsok munkájára. Majd foglalko­zott a törvényhozás tökélete­sítésének, a szocialista jog­rend megszilárdításának kér­désével. Nyilvánvalóan Itt/az ide­je, hogy kiadjuk a szovjet állam törvénykönyvét. Ez hozzá fog járulni egész jog­rendünk stabilitásának növe­léséhez. Törvényeinket hoz­záférhetőbbé teszi az összes szovjet állampolgár számára. Magától értetődő, hogy ál­landó figyelmet szenteltünk és a jövőben is szentelünk a rendőrség, az ügyészség, a bíróságok, az igazságügyi szervek tevékenysége tökéle­tesítésének, amelyek őrzik a szovjet törvényességet, a szovjet társadalom érdekeit, a szovjet állampolgárok jo­gait Az ország védelmi képességének megszilárdítása Megállapította, hogy: az imperialista államok hírszer­ző ügynökségeinek a külön­féle külföldi szovjetellenes központoknak és egyéb el­lenséges elemeknek akna­munkájától megbízhatóan vé­dik a szovjet társadalmat az állambiztonsági szervek. Mindezekben az években — folytatta a szónok — pár­tunk kellő figyelmet szentelt országunk védelmi képessége megszilárdításának és a fegy­veres erők tökéletesítésének. Fejlődött a fegyveres erők korszerű fegyverekkel és ha­ditecnikával való felszerelt­sége, nőtt a személyi állo­mány harci felkészültségének és ideológiai felvértezettségé­nek minősége. Mindent ösz­szevetve, elvtársak, a szov­jet nép bizonyos lehet ab­ban, hogy alkotó munkájá­nak gyümölcsei biztos vé­delmet élveznek. Senki sem kételkedhet ab­ban sem. hogy pártunk min­dent megtesz annak érdeké­ben, hogy a Szovjetunió di­cső fegyveres erői a jövőben is rendelkezzenek minden szükséges eszközzel felelős­ségteljes feladatuk végrehaj­tásához, ahhoz, hogy őrzői legyenek a szovjet nép békés munkájának, támaszai a vi­lágbékének. A fiatalok és a nők dőntő szerepe A művészet pártossága A világnézeti nevelés íontossága Ismeretes, hogy minden el- kásosztály és az összes dol­mélet valóságértékének is- gozó forradalmi harca, a mérve a gyakorlat A mun- kommunisták egész gyakor­Az irodalom és a művészet kérdéseire rátérve, megálla­pította: Az elmúlt évekre jellemző volt, hogy tovább aktivizáló­dott annak az alkotó értel­miségnek tevékenysége, amely egyre jelentékenyeb­ben járul hoízá az egész párt, az egész nép ügyéhez, a kommunista társadalom építéséhez. Hangsúlyozta: az iroda­lom és a művészet kérdései­nek pártos kezelésmódja egyesíti magában az alkotó értelmiségi iránti tapintatos magatartást, az alkotói út­kereséshez nyújtott támoga­tást és az elvszerűséget. Bár­mely alkotás társadalmi je­lentőségének értékelésében a fő szempont természetesen továbbra is az illető alkotás eszmei irányzata marad. így lenini módon jár el a KB és járnak el a pártszervek, nagy munkát végezve az ideológiai tevékenységnek ezen a területén. Mélységes elismerést érde­melnek a szovjet írók, fes­tők. zeneszerzők, a színház, a film, a televízió dolgozói, mindazok, akiknek a tehetsé­Brezsnyev ezután méltatta a szovjet politikai rendszer elválaszthatatlan részét ké­pező társadalmi szervezetek szerepét. Kiemelte, hogy a szakszer­vezetek mindenekelőtt arra hivatottak, hogy a dolgozók jogait és érdekeit védelmez­zék, aktívan foglalkozzanak a hétköznapi és szociális kér­désekkel. Megállapította, hogy a le­nini Komszomol 35 milliós serege a párt megbízható se­gítőtársa, s bármilyen felada­tot tűz ki a párt, a Komszo­mol a fiatalság lelkesedésé­vel harcol azok megoldásá­ért Kiemelte a szovjet nők rendkívüli szerepét az eddigi eredményekben és győzel­mekben. s hangsúlyozta: Azoknak a fontos feladatok­nak a megoldásához, ame­lyeket a kongresszusunk tűz ki a társadalmi élet minden szféráiéban, kétségtelen, hogy jelentősen hozzájárulnak majd dicső asszonyaink ls. Ezután emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió külföldi bírálói gyakorta elferdítik azoknak az intézkedéseknek az értelmét, amelyeket a szovjet állam foganatosít a törvényesség és a jogrend szilárdítása céljából. Rámu­tatott, hogy fegyelem és szi­lárd közrend nélkül a de­mokrácia megvalósíthatatlan. Ha minden állampolgár fe­lelősséget érez kötelezettsé­gei iránt, a nép érdekti iránt, csakis ez az egyedüli meg­bízható bázis a szocialista demokratizmus elveinek, a valódi sz amely: szabadság­nak a lehető legteljesebb megvalósításához. Emlékezzünk csak Lenin azon szavaira, hogy társa­dalmunkban erkölcsös min­den, ami a kommunizmus építésének érdekeit szolgálja. Ugyanígy elmondhatjuk, hogy demokratikus számunk­ra az, ami a nép érdekeit, a kommunista építés érdekeit szolgálja. Azt, ami ellent­mond ezeknek az érdekek­nek, elutasítjuk, és senki sem győzhet meg bennünket arról, hogy ez helytelen el­járás. Ma már nemcsak elmélet­ből, hanem több éves ta­pasztalatból is tudjuk: aho­gyan valódi demokrácia le­hetetlen szocializmus nélkül, épp úgy szocializmus is le­hetetlen a demokrácia szün­telen fejlesztése nélküL A szocializmus — folytat­ta Brezsnyev — dinamiku­san fejlődő társadalom. Egy napot sem állunk egy hely­ben, állandóan előre hala­dunk. Ennélfogva, annak a munkának, amelyet társa­dalmunk politikai rendszeré­nek tökéletesítése céljából végeztek, mélyen szántó tár­sadalmi értelme és jelentő­sége van. Ismétlem, sokat tettünk. Most itt az ideje, hogy ösz­szefoglaljuk mindazt, amit már megvalósítottunk. A Szovjetunió új alkotmány­tervezetének előkészítésénél ebből indulunk ki. Ez a mun­ka gondosan, sietség nélkül folyik azért, logy a lehető­ségekhez képest, minél pon-

Next

/
Thumbnails
Contents