Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-22 / 45. szám
Terek és változások v áci Mihályról nagyon sok embernek-barátnak, kollégának, ismerősnek lehetnek feledhetetlen emlékei. Írói és költői erényeit kortársak, irodalomtörténészek kötelessége méltatni. Kiemelkedő emberi tulajdonságait, emberi nagyságát megőrizni azonban mindannyiunk feladata, akik valaha találkoztunk vele, megismertük őt. Azok közé az emberek közé tartozott, akiket az első találkozás alkalmával szívünkbe zárunk, s úgy érezzük, mintha mindig ismertük volna. Jómagam néhány feledhetetlen találkozás, beszélgetés emlékét őrzöm, s azokat az élményeket, melyeknek férjem elbeszélései révén közvetve jutottam a birtokába. Hegedűs András, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Irodalomtörténeti Tanszékének elhunyt tanszékvezető tanára 1957-ben ismerkedett meg Váci Mihállyal a Tankönyvkiadónál, ahol akkor a költő dolgozott. Váci örömmel üdvözölte a vidéki irodalomtanárt (H. A. akkor a kőszegi Tanítóképző igazgatója és irodalomtanára volt), aki egy másik költő. Arany János tanári tevékenységét dolgozta fel első könyvében. Barátságuk elmélyült volt, mint azoké, akik tudták egymásról, hogy egy helyről jöttek, s arra hivatottak, hogy más küzdőtéren, de közös célért dolgozzanak. Emberi kapcsolatuk szálai 57-ben kötődtek s csak a költő fájdalmasan korai halálával szakadtak meg. Hegedűs András néhány alkalommal irodalmi estet szervezett Váci Mihály közreműködésével Győrött, Sopronban, Szegeden (itt éppen halála előtt, 1969. dec. 18-án). Váci nagyfokú elfoglaltsága miatt több találkozásra és levélváltásra került sor. A levelezés egyik legszebb darabja az a lirai hangú levél, mely a győri rendezvény szervezése előtti levélváltás során íródott. E levél hű tükre a költő igazi arcának, csodálatos egyéniségének. Váci Mihályról Azt példázza, hogy a nagy emberekben nemes szív, példamutató emberség lakozik. Hegedűs András szerette volna papírra vetni Vácival kapcsolatos élményeit, pedagógiai és közművelődéspolitikai munkásságát, ezért haláláig ereklyeként őrizte a leveleket. A költő születésének évfordulója inspirált arra, hogy e finom és meleg hangú levelet közzétegyem. H. fi. Kedves Barátom! Bandikám! Leveled meg sem érdemlem, olyan szép és szeretettel szóló. Sajnos — én már márciusban nem tudok leutazni Hozzátok. Ha tudnád — mióta nem láttál, hogyan élek és mint temet maga alá a sok kézirat, meghívás, levél, kérvény, értekezlet, megnyitó, felavató, leleplező, beszentelö „rendezvény" és sok, személyes találkozó — megszánnál tiszta szívhői és könyörögnél az Úristenhez egy-egy jó délelőttért, amikor írni lehetne. Tudod, most volt a választás, előtte, és most, utána, le kell utazni oda. Nyolc községem van. Országgyűlés lesz, áprilisban költészet hete-hava; előre „elkötelezve" majd minden napom, aztán külföldre utazom, aztán élek még egy kicsit és utána meghalok — s nem marad utánam semmi, csak ilyen szép „találkozót lemondó" levelek, válaszok és feljegyzések, megnyitók szövegei és felavató beszédek. S akkor majd. ha azokat olvassák — legalább nem hívnak sehova és én nyugodtan fekszem, békén. Béke poraimra — poraim műveimre. E sorokból láthatod, hogy régi barátod intézi Hozzád a szót, ki szeret, mert szerető nagy szive az van — de ideje nincs. Így hát szeretettel üdvözöl Váci Mihály Bp. 1967. fit 20. Milliók a betegekért Ki ne hallotta volna már imígyen dicsérni a Széchenyi 'teret: Közép-Európa egyik legszebb és legnagyobb központi tere. S alighanem igaza van a dicséretnek, mint ahogyan általában jogosan vagyunk büszkék parkjainkra, tereinkre, a Móra sétánytól az újszegedi ligetig, az Aradi vértanúk terétől a Bartók Béla térig. Pedig hát az is tény, hogy e büszkeségünk nem lehet régi keletű, mert hiszen Szegeden még jónéhány ezren emlékeznek azokra az időkre, amikor a Bartók Béla tér még halpiac volt, vagy amikor még nemcsak a Roosewelt téren álltak az árusok asztalai, hanem a Lenin körúton, a Centrum környékén is sátrak sorakoztak, s ugyancsak a Lenin körúton, a Radnóti gimnáziummal szemben vastagon borította a járdát a piacoló kocsikról lehullott szalma. Igaz, e piacok lassanként eltűntek, de például a Honvéd tér még ezelőtt tíz évvel is kisebbfajta dzsungel volt. A város díszei Azután megkezdődtek a változások. Meglehetősen gyorsan, s talán nagyon is észrevétlenül zajlottak le. Igaz, láttuk, tudtuk, hogyan változik egy-egy tér, de aztán napok alatt elfogadtuk az újat, s olyan természetesen használtuk, mintha mindig is meglett volna. Még akkor is. ha születése idején kicsit értetlenül néztük a3 újat, mint például a Széchenyi tér esetében. Magam is tanúja voltam, hogy amikor 1965-ben bontották a Széchenyi tér vas korlátjait, sokan morogtak az építőkre: — Mi a csodának ezt lebontani? Szépek ezek a korlátok, évtizedekig jól megvoltunk vele, no meg hozzá tartoznak a tér hangúi alához. Miért bontják hát le? Aztán eltűntek a korlátok, s ma már senkinek sem hiányoznak, s a tér is megtartotta azt az elrendezést, amit 1890 táján adtak neki építői. Különálló parktükreivel, szobraival, medencéivel. gyönyörű platánsorával és a környező épületekkel valóban dísze Szegednek a Széchenyi tér. Dísze csakugyan, mint például a Tisza-parii parkok sávja. E parkok is csak 1360 után születtek, illetve születtek újjá. Hiszen a Korányi rakparton a hatvanas évek elején még a kisvasút sínéi húzódtak, s csak akkoriban született park helyettük. A Móra park mostani képe is 1960 után alakult ki, a Tanácsköztársaság útjának átépítésekor. Ek_ ker tűntek el innen is a korlátok. A most épülő új rakparttal és partfallal együtt méginkább teljesítheti hivatását a sétány, hiszen végre a Tisza is a város része lesz. Díszítik a várost ezek a zöldterületek, parkok és terek, mint például az Aradi vértanúk tere, amelyet 1971-ben építettek át, hogy a Dóm tér „előszobája" legyen, a szabadtéri játékok előtere. Jól is látja el új feladatát a tér gyalogútjaival, padjaival, parkjaival és szándékosan szűkre épített útjaival ^melyek az autóforgalmat kívánják más utakra terelni. Szép az új tér, ahol a vízmedence környéke a kisebb-nagyobb gyerekek kedvenc játszóterévé vált. Ugyancsak díszére válhat Szegednek az átépített Dugonics tér, ahonnan szintín eltüntették a korlátokat és alkalmassá tették pihenésre. Mindent a gyermekekért Bár az Aradi vértanúk terét nem azzal a szándékkal építették újjá, hogy játszótér legyen, egy kicsit mégis azzá lett. Pedig hát a környéken van néhány, játékra alkalmas terület, mint például a főiskolai-egyetemi kollégiumok között található „libalegelő". De hát úgy látszik, játszótérből sosincs elegendő, hát még az olyan városrészekben, ahol csak a terek adnak némi lehetőséget a játékra, testmozgásra. Ezért lett többek között játszótér az 1960-as évek végén átépített Honvéd tér amely valaha katonai alakulótér volt, de a laktanya megszűnése után csak kisebbfajta dzsungel borította a letaposott, poros föld foltjaival váltakozva. Most játszótér, a különböző korosztályok számára. Ugyancsak játszótér az 1972-ben több mint egymillió forintért átépített Bartók Béla tér, amely a környék gyermekei számára az egyetlen közeli lehetőség játékra, testmozgásra. Dehát játszótér született a még nem is olyan régen teljesen elhanyagolt Lechner téren, mint ahogyan a Szent György téren is. A pihenésre alkalmas park, vízmedence mellett megtalálhatók a kiépített játszóterek is, a valamikori, porosra kitaposott, hepehupás gyep helyett. Funkciók változása A terek sorsa természetesen nemcsak döntés kérdése. Sorsukat, funkciójukat a mindennapi élet igényeihez kell alakítani. A város polgárai nyilván már hatvan-hetven évvel ezelőtt is kiverekedték volna maguknak a szépen parkosított tereket, vagy játszótereket ha a város polgárainak életmódja igényelte volna. Dehát akkor még másként éltek az emberek, s másként élt a város is, amelynek terei az árvíz utáni átépítés során születtek. S e terekre is elsősorban mint piacokra volt szükség, hiszen nagyrészt azok látták el a várost élelemmel. Így volt ez még a felszabadulás utáni években is, hiszen a szocialista kereskedelemnek is tekintélyes időre volt szüksége, amíg a város nagy részének ellátását magára vállalhatta. Természetesen még ma is vannak piacok, szükség is van rájuk. A Marx tér sorsa ls külön regény lehetne, hiszen nemcsak piacként szolgál, hanem az 1960as években oda került az autóbuszpályaudvar a Takaréktár utcából, s néhány éve otthont ad a tér az ipari vásárnak is, amely a szűkké vált Horváth Mihály utcából költözött ki. E hármas feladattal természetesen meglehetősen nehezen képes megbirkózni a tér, amely ezért sincs eddig megfelelően rendezve. Tény. hogy tereinket mai életformánkhoz igényeinkhez alakítottuk az utóbbi tíz-húsz évben. Talán éppen ezért szoktuk meg oly gyorsan új formájukat, ezért válhattak oly könnyen részévé életünknek. A korábbi piacokból játékra, mozgásra, pihenésre és levegőzésre alkalmas terek és parkok lettek, amelyek díszítik és levegősebbé is teszik a várost. Olyanná lettek e terek, hogy megfeleljenek mai életünknek. A következő funkcióváltásra minden bizonnyal csak akkor kell sort keríteni, ha ismét jelentősen megváltozik a város. Szeged élete, amelyhez mindig alkalmazkodniuk kell a tereknek is. SZAVAY ISTVAN Orvostudomány és technika — manapság egyre inkább elválaszthatatlan fogalmak. A jobbulás-gyógyulás olykor nemcsak az orvos szaktudásán, lelkiismeretességén múlik, hanem a segítőtársául szegődött műszerektől, megbízhatóságuktól is. Ilyenformán a mérnök, a technikus is egyre többször jut szóhoz egyegy egészségügyi intézmény életében. Debrecen, Miskolc, Pest és Pécs után elkészült Szegeden az új műveseállomás az Orvostudományi Egyetem dr. Petri Gábor professzor vezette I. számú sebészeti klinikáján. Mint ismeretes, 1954-től idáig is folyt művesekezelés az intézményben, s 1971 óta dolgozik itt az öt angol gyártmányú, többezer dolláros készülék. Csakhogy ez a rendkívül igényes, több szempontból is „kényes" munka egyetlen szűk kis szobába szorult eddig. Az Egészségügyi Minisztérium költségvetéséből, mintegy 4 millió forintból jött létre az állomás — tudtuk meg vezetőjétől, dr. Gál György docenstől. Az udvar eddig széntárolásra hasznait területén most új épület áll, melynek kezelőszintjét úgy alakították ki, hogy az ide került, fertőzésre különösen érzékeny betegeket a leghigiénikusabb körülmények között láthassák el. Az osztályra nem szabad utcai cipőben és ruhában belépni, ezért is ilyen összkomfortos az intézet: előszoba és öltözőhelyiség szolgálja a betegek védelmét — és az itt dolgozók kényelmét. A kezelőtől üvegfal választja el az orvosi szobát, s távolabb, a szerelőhelyiség mögött kétágyas elkülönítőt is építettek az esetleges súlyosabb, vagy fertőző betegek részére. A tervezőknek nem éppen szokvány feladatokat kellett megoldaniuk, amikor az egészségügyi szakemberek közreműködésével papírra vetették elképzeléseiket, hiszen a különleges berendezések működéséhez alsó gépszintre, padló alatt húzódó, folyadékot vezető csövekre és speciális villanyszerelési munkákra volt szükség. A DÉLÉP — együttműködve a klinikai szaktanácsadókkal — végül is jó kivitelezőnek bizonyult A műveseállomásors már zavartalan a munka: négy orvos, asszisztensek, technikusok — és műszerek egyszerre általában tíz beteg kezelésén fáradoznak. Az angol berendezéseken kívül ugyanis még öt házi gyártmányú készülék is működik, melynek olcsóságán kívül előnye még, hogy egyidőben akár két beteget is kiszolgálhatnak. Egy ilyen művese van a kórház fertőző osztályán is, mely — mivel viszonylag könnyen hordozható — csírája egy továbbfejlesztendő konstrukciónak. Ebből szeretnének a szakemberek olyan készüléket kialakítani, amely a beteg otthonában is felszerelhető. A heveny és krónikus veseelégtelenségben szenvedő emberek ugyanis nem szorulnak állandó klinikai ellátásra. Általában heti két alkalommal hat-hat órás kezelés miatt kell bejönniük az állomásra. Lélektanilag tehát igen jótékony hatású lenne, ha még ennyi időt sem kellene családjuktól, otthonuktól távol tölteniük. Az orvosok és technikusok további sikeres együttműködése lehetővé teheti, hogy zavartalan családi élet közepette tartsa fenn a beteg munkára való készségét. Szegeden évente 1300 alkalommal kapcsolják be ezeket a készülékeket, hogy közreműködésükkel távozzanak el azok a mérgező anyagok a szervezetből, melyeket a vese nem képes kiválasztani. Egyetlen művesekezelés 1800 forintba kerül, de ezeket az anyagi terheket természetesen társadalmunk vállalja magára teljes egészében. Szegeden is korszerű körülmények között fogadja valamennyi betegét a műveseállomás. És az sem mellékes, hogy a gondok sorából kihullott a zsúfoltság okozta nyugtalanság, idegesség is. Márpedig a gyógyászatban ennek nincs helye: az orvosok, ápolónők és betegek közös céljának egyik alapvető feltétele a jó légkör, a jó közérzet CHIKÁN ÁGNES 4