Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-22 / 45. szám

3 Vasárnap, 1976. február 22. Paprikaszüret Molnár József felvételei A mihályteleki Űj Élet Termelőszövetkezet tízezer négyzetméteres, termálfűtéses üvegházában szüretelik a hegyes erős paprikát. Százharmincezer tőről másfél millió darabot várnak a kertészek, mintegy hárommillió forint értékben. A leszedett paprikákat fóliazacskókba csomagolva küldik az üzleteknek. Bal oldalt Takács Jánosné, Papdi Istvánná, Szögi Istvánné és Sánta Aritalné szedik a paprikát. Jobb oldalt Papp József brigádvezető irányításával Szűcs Józsefné és Szécsi Gergelyné válogat és csomagol. Segíteni a többieknek MSZMPküiaöiisée slazott Törékeny termetű, csöpp asszony Darázs Józsefné. Mégis vállára vette egy egész gyár asszonyainak gondjátbaját, amikor elvállalta a nőfelelös posztját a textilművek párt-végrehajtóbizottságában. Tavaly novemberben. Persze sz egész nem akkor kezdődött Egy dunántúli vasútállomáson, Badacsonytomajban dolgozott Darázsné, mikor két kicsiny gyermekkel egyedül maradt Szegedre jött, hiszen súlyosan beteg édesanyja várt ápolásra, nem hagyhatta cserben. S megkezdődött a harc az életért — az élettel. Petiig kislánykorában kalapos szeretett volna lenni, majd varrónő, fodrász, iparművész vagy divattervező. Az álmokat elsodorta a háború, helyettük jöttek, boldog örömöt lopva az anyai szemekbe a gyerekek, cserébe. Egy idő után nem is maradt más melengető érzés, csak a kicsinyek szeretete, ragaszkodása. Értük érdemes volt élni, bármilyen küzdelmesen is. — A textilművekben jelentkeztem munkára, 1958ban. Olyan volt nekem ez a szép, új üzem, mint egy szanatórium. A gyűrűs fonodában dolgoztam. Kezdetben, míg bele nem tanultam, csak a munkám foglalkoztatott. Később kezdtem magam köré nézni, ismerkedni a gyári világgal. Vállaltam újságterjesztést, könyvterjesztést, minden olyan társadalmi megbízatást, ami közelebb vitt a munkatár-1 saimhoz. Abban az időben még elég nehezen éltünk mindannyian, napjainkhoz képest. Segítettünk egymásnak, ahogy tudtunk. Ügy éreztem, azzal is segítek, ha olvasnivalót adok az asszonyok kezébe, hogy ablakot nyitok nekik a mindenségre: lássátok és tanuljatok belőle. Tizenegy éve fölvettek a pártba. Nem sokkal később vezetőségi taggá választottak, agitációs-propaganda felelősként dolgoztam, a pártoktatás kérdéseivel foglalkoztam. Előző dolgaimat nem adtam fel, a sajtót például még ma is én terjesztem, meg a Kossuth Könyvkiadó kiadványait. Most a kártolóban vagyok. Van olyan pártmunka, amit nem lehet máskor, csak munkaidő alatt elvégezni. Ritkán. Ilyenkor beáll valaki a gépemhez, kisegít, míg távol vagyok. Legjobban azonban a műszak végeztével szeretek a megbízatásaim után járni, akkor több az idő, alaposabban elvégezhetek mindent. Darázs Józsefné élete könnyebb, mióta a gyerekek felnőttek. Az otthoni munkában segít — nagyon sokat — a menye is, szinte mindent megcsinál a mama helyett, a mama kedvéért. Hisz küszködött már eleget életében. Tizennyolc év három műszakban egyébként sem könnyű. Arcán nyomot hagyott a sok gond, törődés, de energiáját, sziporkázó kedélyét nem veszítette el. Szilárd akarata átlendítette az akadályokon, révbe juttatta a család hajóját. Most sok-sok család, sok-sok anya gondjaival bajlódik, vagy együtt örül velük. Kilenc pártalapszervezet nőíelelőseivel tartja a kapcsolatot a gyárban. Látogatja az óvodát. bölcsődét, odafigyel a nőpolitika minden kérdésébe. Foglalkozik a nők életés munkakörülményeivel, gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetével. Megpróbál a gyáron belül választ kapni — és orvoslást — minden problémára. — Az a célom, hogy segítsek az asszonyoknak. Szeretném átadni nekik a munka örömének érzetét, az alkotásvágyat, mindazt, ami bennem él, s ami belőlem jó. Különösen a fiataloknak. A mai asszonyok sorsa lényegesen jobb, mint akár tizenöt évvel ezelőtt. Azt szeretném elérni, hogy becsüljék meg ezt a jót, s tudják is megtartani. Nehogy elszalasszák nemtörődömséggel, vagy valami más hibával. Nem szabad. Azt szeretném, hogy tudjanak élni is ezzel a jóval, helyesen kihasználva a lehetőségeket... B. L az NSZK-ba A Német Kommunista Párt meghívására Pullai Árpádnak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével szombaton az NSZK-ba utazott a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége. Amerikába is száiiii a lisza Cipisyár A hazai cipőipar idei tőkés exportjának felét a martfűi Tisza Cipőgyár szállítja. Anglia, Franciaország után idén először az Amerikai Egyesült Államok is a vevők sorába lépett, öt évre szóló szerződést kötöttek a francia Adidas Sportcéggel, amelynek sportcipőket szállítanak. Az amerikai céggel történt üzletkötés már az első évben egymillió dollár bevételt eredményez. Szocialista picokra kétmillió pár lábbelit szállít a martfűi nagyüzem. Több műtrá A növénytermesztés hozamai nagymértékben függnek a műtrágyaellátástól, ezért figyelemre méltó, hogy az V. ötéves terv a felhasználható vegyianyagok tekintetében minden eddiginél jobb talajerőgazdálkodást irányoz elő. Az elkövetkező öt évben a műtrágya-felhasználás 30 százalékkal növekszik, 1980ban — hatóanyagban számolva — kétmillió tonna műtrágyát használ majd fel a mezőgazdaság. Ez azt jelenti, hogy az egy hektárnyi területre jutó műtrágygfogyasztás az 1975. évi, 219 kilogrammról 297 kilogrammra emelkedik. Az üzemek számára további előny, hogy kedvezően változik a ritrogén—foszfor —kálium vegyianyagok aránya. Az elmúlt. években ugyanis viszonylag elegendő mennyiségű nitrogén-műtrágya állt rendelkezésre, ellenben időszakos hiány volt káli-műtrágyából és esetenként foszfor-talajerőpótló anyagból, emiatt gyakran nem a legkedvezőbb volt a felhasznált vegyianyag öszszetétele. A műtrágya választéka is javul, többféle típusból válaszhatják ki a termelők a számukra a legmegfelelőbbeket. Az új péti műtrágyagyár a korábbinál lényegesen kedvezőbb ellátást tesz lehetővé összetett műtrágyákból. A termelők szempontjából kedvező az is, hogy több műtrágya-féle hatóanyag tartalmát növelik, tehát koncentráltabb készítményeket vásárolhatnak, ami csökkenti a kezelési, szállítási- és kiszórási költségeket. Az elmúlt években négy helyen épült az országban nagyobb mezőgazdasági kémiai központ, ahol megfelelő tárolótér áll rendelkezésükre és a vegyszerkezelés is korszerű. A tervidőszakban újabb kémiai központok épülnek a nagvüzmekben: a műtrágya táró'ók építéséhez tíz százalékos állami támo. gatást vehetnek igénybe. Az eddiginél magasabb színvonalú gépesítést szintén állami támogatás ösztönzi, az önjáró-rakodógépek, a technológiai gépek és a műtrágyaszórók beszerzéséhez 40 százalékos beruházási támogatást kapnak a nagyüzemek. H társadalmi ludat és közhelyeink A

z utóbbi években elég gyakran foglalkozunk a társadalmi tudat kérdésével. Ez természetes, hiszen .„.ociansla fejlődésünk a társadalom egyetemes, te„u. a,.yagi és szellemi gyarapodását és váuoz-zsát egyaránt igényá és eredményezi. Csakhogy jobbára társaaa-munk anyagi gazdálkodásának eredményeit szoktuk behatóbban vízsgá.m, anyagi siKereinkkel szoktunk előszeretettel foglalkozni — például a mérlegkészítések idején —, miközben társadalmunk tudati változásait többnyire elnagyoljuk, esetleg lebecsüljük, vagy megelégszünk egy-egy társadalmi tudatunkról a.kotott általánosítással. Ennek következtében az olvasóban, vagy a szemlélőben az a benyomás alakulhat ki, hogy szocialista társadalmunk összetevője egyfelől a dinamikusan és eredményesen fejlődő anyagi lét, másfelől viszont a visszahúzó, fejlődésében gátolt, „elmaradott" társadalmi tudat. Mindezt sokan magától értetődőnek tartják, s a „tudat elmarad a léttől" megállapítással nyugtázzák. Ez viszont már korántsem természetes, hiszen azt a látszatot kelti, hogy társadalmunk tudata valamiféle homogén tudatforma, amelynek legfőbb jellemzője az anyagi léttől való törvényszerű „elmaradás". Pedig ha csak egy kicsit tekintünk mélyebbre, okvetlenül látnunk kell, hogy a társadalmi tudat legalább anynyira sokszínű, mint az anyagi lét, vagy maga a társadalom. A társadalmi tudat, a társadalmi lét bonyolult áttételeken keresztüli tükröződése, azaz az anyagi termelés által létrehozott és meghatározott tudatformák összessége, amelybe nézetek és hiedelmek, eszmék és téveszmék, képzetek, szokások, politikai, jogi elméletek, esztétikai és etikai felfogások, az emberi gondolkodás hihetetlenül gazdag és sokszínű produktumai tartoznak. A társadalmi tudat tehát meglehetősen heterogén, a legkülönbözőbb, egymással merőben ellentétes tudatformákat foglalja, illetve foglalhatja magába. Szocialista társadalmunk osztályokra és különféle társadalmi rétegekre tagozódik.. Allíthatjuk-e, hogy társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában a társadalom tagozódása már nem befolyásolja a társadalmi tudat változását és formáit? S ebben a kérdésben nemcsak arról van szó, hogy társadalmunk alapvető érdekazonossága ellenére ma még eltér egymástól a munkásság és parasztság társadalmi tevékenysége, munkája, életmódja — és mindennek megfelelően gondolkodásmódja is —, hanem arról, hogy az alapvető osztályokon belül is az eltérő életmódok, tevékenységek és tudatformák sokaságát találjuk. Bármennyire is egységes — vagy legalábbis jól körülhatárolható — a munkásosztály tudata, jól tudjuk, hogy a munkásosztályon belül mennyire más és más életmódot, kötődést és gondolkodást jelent például Csepelen dolgozni, vagy bányásznak lenni Borsodban, mint kisüzemben termelni'vagy a „fekete vonatokkal" nap mint nap ingázni az üzem és egy nagyon távoli munkahely között, A munkássághoz hasonlóan sokszínű és heterogén a parasztság tevékenysége, életmódja és gondolkodása. A paraszti tárgyú szociográfiákból jól tudjuk, hogy milyen nagy különbség van például a tanyai parasztok és a falvakban, kisebb városokban élő parasztok között, és hogy a különféle tájegységek (a Viharsarok, Somogy, Szabolcs vagy a Kisalföld) parasztjait mennyire más termelési kultúra, gondolkodási forma és mentalitás jellemzi. Mindezt természetesen társadalmunk egészéről — többek közt az értelmiségről is — elmondhatjuk. Az alapvető érdekazonosság ellenére tehát az egyes ember tudatát eltérő tényezők motiválják. Az osztályhelyzeten kívül a konkrét tevékenység köre, munkája, munkahelyi közössége, származása, iskolai végzettsége, lakóhelyi környezete, társadalmi tevékenysége, családi állapota, családjának tradíciói mind-mind olyan tényezők, amelyek jelentős mértékben motiválják az egyes ember tudatát. Nyilvánvaló tehát, hogy a társadalmi tudatban egyidejűleg lehetnek jelen progresszív és retrográd tudatformáit, tendenciák. A kifejlődőben és erősödőben levő új, szocialista, kommunista tudatformák, szokások és emberi kapcsolatok mellett természetszerűleg léteznek a legkülönfélébb nem szocialista, polgári — nagy- és kispolgári — tudatformák, magatartásmódok és allűrök, a tudomány, a szocialista műveltség és kultúra mellett pedig babonák, tévhitek és ostoba előítéletek. Ezek mindegyike eltérő módon és mértékben, de mégiscsak része a társadalmi tudatnak. Kockázatos dolog tehát társadalmi tudatunkról sommás ítéletet alkotni, s benne csakis a retrográd, a nem szocialista vonásokat látni, s annak alapján a társadalmi tudat. egészét minősíteni. Sőt a társadalmi tudat mérlegelésénél, megítélésénél az sem elegendő, ha az emberek jelenlegi tudatállapotának az átlagára hivatkozunk. Feltéve, ha ki lehetne „számítani" társadalmunk jelenlegi tudatállapotának „átlagát", az átlag ismerete sem vezetne megfelelő eredményre, hiszen kiküszöbölné azokat a jellegzetességeket, amelyek a tudatformák változásának tendenciáira utalnak. Tehát mindazoknak, akik a társada'mi tudat kérdésével behatóbban foglakoznak nemcsak arra kell válszt keresniük, hogy mi és milyen a tudat, hanem arra is, hogy milyen tendenciák jellemzők a tudatformák változására, melyek a gyengülő, s melyek az erősödő tudatformák, és hogy milyen eszközökkel lehet a tudatformák változását szocialista fejlődésünk követelményeinek megfelelően elősegíteni. Ha ezzel az igénnyel közelítjük a társadalmi tudat kérdéseit, akkor feUé'lenül pontosabb és differenciáltabb — tehát valós — képet kanunk a társadalmi tudatról. Fnélkül viszont marad a leegyszerűsítés, és az üres általánosítás. Egy-egy jellegzetes tudatforma jelentkezési tüneteinek, körülményeinek a megismerése elvezet bennünket az adott jelenség kialakulásának okaihoz, s ily módon eiősegíti azt, hogy a társadalmi tudatról a1 kotott. felszínes deklarációk helyett egy felismert és megismert tudatformának a megváltoztatásához. befolyásolásához keressünk megfelelő társadalmi eszközöket. T

ermészetesen a tudat befolyásolása és megváltoztatása nemcsak a társadalom közvetlenül arra hivatott intézményeinek a feladata, hiszen végső soron az ember anyagi és érintkezési viszonyaival együtt termeli és változtatja meg gondolkodását és gondolkodásának termékeit. A hangsúlyt a tudatformálásban is az anyagi és tudati tevékenység együttes változására és megváltoztatására kell helyezni. Sem az anyagi lét, sem a társadalmi tudat változásai nem következnek be automatikusan vagy nem oldhatók meg kampányszerűen, hanem csakis a tudatos gazdasági és társadalmi építőmunka együttes eredményei lehetnek. BÖHM ANTAL