Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-03 / 28. szám

i 3 Kedd, 1976. február 3. Bánya az erőmű mellett Dolgozik az automata vezérlésű gép A Mátra hegység déli Jan- lió tonnát. 1976-ban pedig meg —, amilyeneket először káin több mint egy évtized el fogja érni a 6,5 millió alkalmaztak hazánkban és alatt kiépült Magyarország tonnát — az ország szénter­legkorszerűbb és legnagyobb melésének egynegyedét —a amelyek a magyar szénbá­külfejtéses szénbányája, a bánya termelése. Az ötödik nyászatban eddig példa nél­Thorez bányaüzem. Vison- ötéves terv során 6,8—7,2 küli magas eredményekre tán 1964-ben kezdték meg a millió tonna lessz a bánya- képes. Az NDK-ban gyár­külfejtéses bánya nyitását üzem hozama évente; attól tott óriási gépekkel való és 1969-ben termelték ki az függően, hogv mennyit igé- munka elsajátítása nem kis első lignitet A szomszédos nyel a Gagarin Hőerőmű. erőfeszítésbe került az ott hőerőműnek 1970-ben már A visontai szénmezőn az dolgozóknak, hiszen koráb­1,5 millió tonna szenet ad- utóbbi években olyan nagy ban nem alkalmazott eljá­tak át Az elmúlt esztendő- teljesítményű és automata rások és módszerek beveze­ben megközelítette a 6 mii- vezérlésű gépek jelentek téséről volt szó. A beruházás indítása: 197é Konverteres acélmű Az elmúlt egy-két évben millió tonna Simens—Mar- végzi az építési munkála­feszültségek keletkeztek a tin acél. A minőségi köve- tokát. Ez a vállalat már hazai acélpiacon. Igaz a telmények fokozódása kö- több nagyberuházáson bi­vélemények megoszlottak: vetkeztáben ez a termelési zonyított és bizonyít. Pél­egyesek szerint a belső ke- mennyiség hosszabb távon dául — csak a legutóbbi reslet volt túlságosan nagy, nem biztosítható, a meglevő években — ők dolgoztak a mások szerint a hazat ko- acélműben 1980-ra már csak Dunaújvárosi Hullámverti­hászat a belföldi és export 700 ezer tonna acél termel- kum építésén a Dunámén­acéligényeknek mennyiség- hetó. Hőerőműnél, az ó felada­ben nem tudott eleget ten- A kiesés pótlását, illetve ni. Tény: több acélra lett a termelés bővítését szol- tuk a Paksi Atomer mu volna szükség. gólja az új, konverter tech- munkálatainak is nem cse­A IV. ötéves terv idósza- notógiával dolgozó acélmű, kély hányada. Ehhez kell kában a vaskohászat kö- amelynek kapacitása évi 1,1 rülbelül 15 milliárd forint- millió tonna. A Vasmű a nyi beruházással bővítette tervek szerint az elciirány­állóalapját, ez az összeg az zott kapacitást 1980-ra éri ötödik ötéves tervidőszak- el. Ez a már folyamatban ban 22 milliárdra nő. A fej- levő ózdi, ugvan-sak oxi­lesztések fontos fejezete a génnel intenrifikólt acélmű Dunai Vasmű konverteres termelésével és további még a témában, bár új a tech­acélműve. véglegesen el nem döntött nológia és ilyen berendezé­Az Állami Tervbizottság fejlesztésekkel adja meg a seket nem szereltek mé". már 1974-ben és 1975-ben tervezett acé'mennyiságet a foglalkozott a fejlesztéssel és tervidőszak végére, azzal egvetórtett. Az acél- Jelenleg kb. 200 ezer mű tervezésére és az alap- tonna acélhiány van — a vető gépek szállítására a hengerdei kapacitáshoz ké­Szovjetunió vállalkozott, ma pest — az országban. Éppen áttanulmányozni, hogy ké­illesztenl a Vasműben vég­zendőket. Látni: mindez nem könnyű. A másik fontos résztvevő a Kohászati Gyáréoítő Vál­lalat. Ök specialisták ebben Jellemzésül: a szovjet mű­szaki leírás és tervdoku­mentáció 12 vaskos köte+b"' áll. Ezt kell most. már a kezdet-kezdetén alaposan már aláírt szerződések ala- ezért igen fontos, hogy a pozzák meg a beruházás beruházás a tervezett ha­megvelósítását. A beruházás táridőre elkészüljön. Du­részleteiről véglegesen az év naújvárosban immár ruti­első felében dönt az Állami nos szakgárda irányítja a Tervbizottság. A beruházás beruházás lebonyolítását, az előzetes kalkulációk sze- Náluk már bevált gyako-lat rint — több mint 6 milliárd- a beruházások szervezésé­ba kerül. hez másutt idegenkedve Érdemes a dunaújvárosi használt hálós programterv fejlesztést beilleszteni az or- alka'mazása. ságos vaskohászati „kénbe". Minden ilyen nagy léte­Jelenleg az ország acél- sítménvnél rendkívül sok termelése kb. 3.6—3,7 millió gonddal jár a résztvevő vál­tonna évenként. A távlati lalatok munkájának öss'e­célok s'erint az acéPerme- hangolása. A dunaú'városi lés 1980-ra évi 4.7—4 8 mii- fejlesztés egyedi nagvberu­lió tonnára nő. 1999-re ne- házás tehát a kivitelezőket dig 5,1—5.2 millió tonnára, központilag jelölik ki. E' Ebből a Dunai Vasmű ter- azonban az ütemes érités­vezett termelése 1930-Kan hez szereléshez nem elég. évi 1,8 millió tonna. 1990- Menet közben állandóan ben nedig évi 2,4 millió t">n- egyeztetni kell a terveket, a na. Tehát a Dunai Vasmű termrtéri programokat. Mi­az ors'ág acéltermelésének nél több a résztvevő, an­majdnem 40 százalékát adja nál nehezebb. S7eren~síre a öt év múlva Dunai Vasmű bővítésének A Dunai Vasmű acélter- esetében a rutinos 26-es melése jelenleg évente 1,1 Állami Építőipari Vállalat sőbb senkit lepetés. se érjen meg­B. M. Szeged a megyei tervekben A mint a csoportfényképen rendszerint minden ember önmagát szokta ke­resni legelőször, úgy az országos és a megyei tervekben rögtön azt nézik­böngészik a szegediek, hogyan fest azok­ban városuk fejlődése. És nem is annyira a múlt, a már elvégzett sok-sok munka, a számtalan szép eredmény izgatja őket, hanem inkább a jövő, az új célok, amely­nek eléréséért ismét keményen meg kell majd küzdeni. Nos, elégedettek lehetünk. Az ötödik ötéves tervre szóló területfej­lesztési irányelvekről a következőket mondja a Csongrád megyei pártbizottság határozata: „Szeged fejlesztését továbbra is kiemelten kezelve, lehetővé kell tenni, hogy a területi szerepköréből adódó fel­adatokat minél eredményesebben lássa el, ugyanakkor erősíteni a kölcsönhatást Sze­ged és a megye többi területe között, job­ban fölhasználva a város lehetőségeit, a megye egész lakosságának színvonalasabb ellátására." Csupán a legutóbbi öt esztendőben is oly nagyot változott szűkebb pátriánk ké­pe, hogy már ránézni is öröm. S milyen felemelő érzés lenne, ha lajstromba ve­hetnénk mindazt, ami szemmel kevésbé látható ugyan, de az értelem tudja, hogy a tényleges gyarapodást jobban kifejezi. Mert igaz, a többi között építettünk jó tíz­ezernyi lakást, s ezzel mintegy negyven­ezer lakosunk jutott lényegesen jobb kö­rülmények közé, de talán még fontosabb: ezek az emberek tudatilag is formálódnak és mind nagyobb részt vállalnak a társa­dalmi gondokból. Nagyon sokat mond mindannyiunknak az a tény, hogy Szeged horizontálisan és vertikálisan is nagyobb, több, mint öt évvel ezelőtt volt, de még többet jelent, hogy ezrek és ezrek érzik különös szükségét az odaadó tanulásnak párt- és állami iskolákban egyaránt, vagy éppen az önrm~ alésnek, egyre többre be­csülve ezáltal a szocializmust és önmagu­kat. A modern technika kétségtelenül igen fontos dolog, mert kényelmesebbé teszi az életet, de az élet szebbé, értelmesebbé alighanem csak a tudás elmélyítése, a lá­tókör tágítása révén válhat. Ezért üdvö­zöljük a megyei pártbizottság határozatá­ban mindazt, ami a szegedi iskolák, tan­intézetek, kollégiumok, oktatóműhelyek építéséről vagy kulturális intézmények létrehozásáról szól. S csoda-e, hogy a kommunisták együtt örülnek a város egész lakosságával? A Szeged városi pártbizottság legutóbbi ülé­sén 23-an tartották fontosnak hangsúlyoz­ni, hogy a párt tagjai becsülettel kivették részüket az elmúlt öt esztendő küzdelmei­ből, illetve, hogy a páratlan ütemű gaz­dagodás csakis a párt irányításával való­sulhatott meg. Természetesen a legjobb irányítás sem vezetett volna célhoz, ha a lakosság nem teszi magáévá szándékain­kat. A várósi tanács elnöke sajnálattal em­lítette meg fölszólalásában, hogy főleg építőipari kapacitáshiány és más problé­mák miatt nem készült el néhány terve­zett közintézmény, ugyanakkor azonban — hangsúlyozta — kétségtelen: Szeged a maga 170 ezer főnyi lakosságával, egyre erősödő iparával, fejlődő mezőgazdaságá­val mind erőteljesebben kapcsolódik Csongrád megye egészéhez. Nemcsak a vá­ros tekintélyes ipari munkássága és alkotó értelmiségi rétege hat pozitívan az egész környékre, hanem a megye is jelentősen támogatja élelemmel, munkaerővel, jó ta­pasztalatokkal természetes központjának fejlesztését. Vannak, és még sajnos, lesznek egy ideig, akik képtelenek azonosulni a lakos­ság zömének gondolkodásával, törekvései­vel, és neheztelnek, hogy „már megint nyomják nekünk a sódert". Vagyis nem tetszik nekik, hogy a kommunisták a la­kosság eszére és szívére, megértésére és becsületére, hozzáértésére és szorgalmára apellálnak az ötödik ötéves terv feladatai­nak megoldásáért is. De hát ez másként nem lehetséges. A most zajló beszámoló párttaggyűlések is tanúsítják, hogy ahol a kommunisták szót értettek és összefogtak a pártonkívüliekkel, ott mindig sikeresen lehetett megoldani akár a legnehezebb kérdéseket is. Semmiből nem lesz soha semmi. Sóhaj, fohászkodás, csodalesés nem ér fabatkát sem. Értéket, boldogító élet­javakat csak dolgozó, gondolkodó embe­rek hozhatnak létre, olykor bizony megfe­szített energiával. Már előre megjósolha­tó: nemcsak a most elkezdett, hanem a többi ötéves terveket is mozgósító, ha úgy tetszik, lelkesítő agitációval indítjuk majd. Nem azért, mert ez a mániánk, vagy mert romlik az emberek hozzáállása közös ügyeinkhez, hanem a változó körülmények miatt. Mert csak látszólag „fújunk min­dig egyet", a tennivalók évről évre változ­nak aszerint, hogy a szocializmus teljessé formálásához milyen speciális tennivalók kerülnek előtérbe, illetve válnak szüksé­gessé. Szegeden a többi között most a régi üze­mek felújítása és bővítése van napiren­den, nemcsak a termékek olcsóbbítása és minőségének javítása végett, hanem azért is, hogy munkaerőt szabadítsunk föl a többi sok-sok dolgunk elvégzéséhez. A kö­vetkező öt esztendőben mintegy 20 mil­liárd forint áll rendelkezésünkre külön­féle iparfejlesztési, népjóléti, kulturális tervek megvalósításához. Ezt a hatalmas összeget azonban csak úgy tudjuk elköl­teni, illetőleg legjobban felhasználni, ba ki-ki rendszeresen és felelősséggel végzi azt, amit rábíztak, továbbá lesz elég mun­káskéz a tervezett 12 ezer lakás, a bölcső­dék, óvodák, üzletek, utak, vezetékek el­készítéséhez. Honnan várhatnánk segítsé­get? Kecskeméten vagy Békéscsabán ia sok most a dolog, nem érnek rá ide jönni, nekünk kell megszerveznünk és maradék­talanul elvégeznünk a szerencsénkre egyre jobban szaporodó szocialista munkát. e hát mit tehet az egyes ember? — D kérdezték már többen is. Nagyon sokat tehet, s ez nem is olyan sok­ból álL Aki a munkaidőt valóban a mun­ka idejének tekinti, és belátja, hogy fe­gyelmezett munkájával nem a párttitkár­nak, hanem önnön magának cselekszik jót, máris megtette a legfontosabbat. Ha emel­lett még arra is gondol, hogy mindenütt eladható exportterméket kell gyártania, s ezért ügyel a minőségre, ezzel jelentősen hozzájárul az országos gondok enyhítésé­hez is. És olyan nagy dolog lenne rászólni a hanyag, a takarékossággal mit sem tö­rődő, csellengő szaktársra, hogy „ejnye, ejnye, öregem?" Szó sincs tehát nagyobb fizikai megeről­tetésről, csak egy kicsit több figyelmet, na­. gyobb felelősséget vár el minden tagjá­tól a mi társadalmunk, segítséget olyan er­kölcsi légkör megteremtésében, amelyben a munkafegyelem elemi kötelességnek számít. Amikor tehát a pártszervezet az összes dolgozók megértő segítségét kéri a mi országunk, a mi megyénk, a mi váro­sunk továbbépítéséhez, erre gondoljunk valamennyien. F. NAGY ISTVÁN Minden út járható A KPM központi űtügye- szélesíteni. A központi szol­letének hétfői jelentésesze- gálát ügyeletesei azonban rint valamennyi közút jár­ható, sehol sincsen hóaka­dály. Még a korábbi hófú­vások során keletkezett út­szűkii" eteket is sikerült ki­Tudományos ülés: A műholdak felvételeinek felhasználásáról Több mint 50 olyan mes- Az MTESZ központi aszt­terséges hold kering boly- ronautikai szakosztályának gónk körül, amelynek a hétfőn megkezdődött kétna­,..,,,. , , , , ., pos ülésszakán a különböző földfelszínről nyer, adatait ágazatok szakembcrei ­a különböző tudományágak geológusok, h'drológusok. felhasználhatják. A műboly- biológusok, me'eorológusok gók egy része — mintegy — a mesterséges holdakró' 6—7 — Magyarországról ls nyert információk hazai készít értékelhető, haszno- hasznosítási lehetőségeit vi­sítható információkat arra figyelmeztetik a gépko­csivezetőket, hogy a sza­baddá tett utakon továbbra is óvatosan kell közleked­niük, továbbra sem szabad növelni a sebességet, mert bár az utakat mindenütt megfelelően kiszélesítették, sok helven találni jeges út­felületeket. Bács-Kiskun megyében az 51, 52. 53, 54. 55-ös útvona­lak síkosak, Zala megyében szintén fokozott óvatosságra van szükség az országuta­kon, Győr-Sopron megyé­ben a hajnali órákban köd­szitálás volt, emiatt romlot­tak az útviszonyok. Az M 7-es útvonal Szé'"es'ehsrvár körül eléggé síkos, másutt azonban kifogástalan a pá­lya. A fővárosban az éjszaka 52 gépkocsi do'go'ott az. út­vona'ak sózásán és a hó el­távolításán. Hétfőn egész nap folytatják a munkát. Szegeden is folytatták teg­nap a hő eltakarítását. Párinap a ruhagyárban Tegnap délután a Szente­si Ruhagyárban tartottak szabad pártnapot az üzemi munkásnők részvételével. Megnyitójában Bátyai Je­nőné, a ruhagyár párttitká­ra külön üdvözölte Nagy Gizellát, a Szegedi Textil­művek munkásnőjét, a roew gyei párt-vágrehajtóbizott­ság tagját, a szabad párt­nap előadóját. Nagy Gizella a többi kö­zött kiemelte, hogy most, a korábbi tervidőszak lezárá­sakor és az újabb ötéves terv indításakor szükség van mindenütt az eredmé­nyek összege-ésáre a gyá­rakban is. akárcsak az elő­retekint tsre. Fontos, hogy a kommunisták és a párton­kívül'ek egyaránt világos kénét kapjanak feladataink­ról, egységesen értelmezzék a közös cé'okat és maga­sabb színvonalon dolgozza­nak a kongresszusi határo­zatok végrehajtásáért

Next

/
Thumbnails
Contents