Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-16 / 13. szám

Péntek, 1976. január 16. A közelmúltban úgy írat­ták alá a leltárjegyzéket nem egy helyütt: „haszná­latra és megőrzésre átvet­tem". Az íróasztalt is, pél­dául. Vicefaragók erőltessék magukat, én „prózában" írom: lehet is kapaszkodni az asztalokba, őrizni kell. Mert a másik asztalhoz ve­zető út előtt stoptábla van. 7. Ha van rendelet, amely a levegőben is érződött már, akkor ez az adminisztratív létszámgazdálkodás szabá­lyozása volt Szóbeszéd tár­gya ez már régóta üzemben, téeszben, mindenütt, ahol íróasztalt szült De távolod­junk el a kabarétréfák me­zejétől, mert bár a humor­ral vitriolt lehet fröccsente­ni, az igazság mérlegére te­gyük most a közgazdászok érveit Nyugtathatnánk magun­kat, hogy az adminisztráció felduzzadása világjelenség, van, aki azt állítja, hogy tenni sem lehet ellene. Nem is olyan régen gazdaságpoli­tikai hetilapunk széles körű vitában foglalkozott azzal a kérdéskörrel, hogy a ter­mékstruktúra-változások nem hagyják érintetlenül az adminisztrációt sem, hiszen egy-egy új termék sok mű­velet útján születik, s egyre többhöz kell több kooperáló vállalat — vagyis az együtt­működés szervezése dagaszt­ja a termelés adminisztráció­ját is. De szükségszerű-e, hogy az alkalmazotti létszám növekedjék? Kesk/enyvá gányú észjárás­sal egyszerű lenne a felelet: több munkához, több mun­kaerő kell. Ez a kérdés nem ilyen egyszerű pedig. A ter­melés gazdaságossága az a követelmény, amely alapvető — ezt mindenki tudja. Ha pedig elefnezni kezdik, ki­derül, hogy éppen azoknál a vállalatoknál nőtt meg in­dokolatlan méretekre az ügy­vitel, ahol szervezetlenség van, ahol a raktározási és értékesítési gondok hajazzák a gazdaságtalan termelést. Ahol nem tudják megoldani a szervezést, meghíznak az adminisztrációs terhek is. S ez tovább terheli természe­tesen a termelési költségeket is. Hiba lenne persze azt állítani, hogy a gazdaságosan termelő" vállalatoknál ezzel szemben semmi teendő nincs, már ami az igazgatá­si és adminisztratív létszám csökkentését illeti. Egyszerű­síteni, az ügyintézési folya­matokat rövidebb útra terel­ni — minden gyárnak, üzemnek törekvése. Közös recept nincs, de pillanatnyi pánik után — ami most bi­zony tapasztalható: kiskapu­kat keresnek sokan — való­színűleg mindenütt a mun­kaszervezésben találják meg az orvosságot. Ebbe pedig nemcsak az tartozik bele, hogy már a vállalati, gyári termelési döntéseknél gon­doljanak az adminisztratív következményekre is, de — senkire ne öltsünk nyelvet, csak aki érdemli — az is kell, hogy a munkaidőt job­ban használják ki az iro­dákban is, amit persze meg is kell tudni szervezni. (El tudom képzelni, van, aki er­re azt felelné: de most nem vehetek fel munkaszerve­zőt!...) de az már biztos, hogy csak részfeladatokat végeztethe­tünk velük. Olyan ez, mint a régi fajta mosógép: köny­nyít a munkán, de nem vég­zi el önmaga, mint például az automata géptestvére. Az irodában is dolgozik néhány gép, de mellettük nem csök­kent például a gépírónők feladata, mert nincsenek a gépi adatfeldolgozáshoz szabványosított számlák vagy megrendelőlapok s egyebek Ezen is változtatni kell per­sze, mielőbb. 1 2. \ A munkaerővel takarékos­kodni kell — persze, nem olyan értelemben, ahogy so­kan ezt nyomtatásban is szeretnék olvasni. Más az, hogy néhányan takarékos­kodnak munkaerejükkel, meg más, hogy vállalatok — furcsa közgazdasági fogalom­mal szólva — élőmunkával takarékoskodjanak. Fejlett ipari országokban az ügyvi­telt gépek könnyítik, s ami­att nem panaszkodhatunk, hogy nincsenek hasznos, szellemes, okos irodagépeink, Nincs az a vállalat, gyár. ahol azt vallanák, nincs munkaerőhiány. Hol van hát a munkaerő? Lehet, hogy éppen az úton, két munka­hely között? Valószínűbb, hogy mégiscsak kapun belül, irodán beiül van. Még csak azt sem állítjuk, mindenki csak az íróasztalt őrizte, s annyira kapaszkodott bele hogy nem tudta emiatt a munkát is kézbe venni. Va­lószínűleg most mindenki kezébe munka jut az iro­dákban is, mivel nem szá­míthatnak rá, hogy új em­berrel' oszthatják meg az új feladatokat. Sz. M. Rába-futoművek Megkétszerezik a termelést Több mint 48 ezer futómű került le a szerelőszalagok­ról az elmúlt évben a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban. A futómúgyár éves termelési értéke jóúal a 3 milliárd forint fölött van. Az idei évben tovább nö­vekszik a gyártás, a tervidő­szak végére pedig megkét­szereződik. 1980-ban már 100 ezer — autóbuszokba, teher­génkocsikba és mezőgazda­sági erőgépekbe beépíthető — futóművet gyártanak Győrött. Gyár­építések Kilencmilliárd forintná1 nagyobb értékű építési mun­kát tervez a 3l-es Állami Építőipari Vállalat az ötödik ötéves tervidőszakra, 45—50 százalékkal többet az 1971— 75-ös években elértnél. A legjelentősebb munkák: a népgazdaság számára külö­nösen fontos állami nagybe­ruházások kivitelezése. Az idén és a következő években hat ilyen gyár vagy na­gyobb üzemrész feléoftésé­ben vesznek részt. (MTI) Bővítették az üllési óvodát Ahhoz, hogy minden gyer­mek járhasson óvodába Ul­Iésen, a meglevő óvoda ki­csinek bizonyult. Hónapok­kal, évekkel előretekintve még több gyermekre számít­hatunk, kézenfekvő feladattá lépett tehát elő az óvoda bő­vítése. Az ÁFÉSZ szakembe­re társadalmi munkában el­készítette a bővítés terveit, a megvalósításban csatlako­zott hozzá szinte az egész fa­lu: szocialista brigádok tag­jai, úttörők, kisiparosok, a kisüzemek és hivatalok dol­gozói összesen 87 ezer 500 fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek, a DÉMÁSZ kis­teleki szocialista brigádja 10 ezer forint értékű villany­szerelési munkával segítette, az építőket. A szükséges anyagok megvásárlására a | Haladás Termelőszövetkezet, | az ÁFÉSZ és a tanács adott < jelentős összegeket. A jól szervezett társadalmi munkának köszönhető, hogy az eddig 50 személyes óvoda 75 személyire bővült, ízlé­ses, szép Berendezésével a jelenlegi igényeket kielégíti. A gyermekgondozási segélyrendszerről Tapaszlalatok — További intézkedések A Minisztertanács határo­zatot hozott a gyermekgondo­zási segélyrendszer tapaszta­latairól és a további intéz­kedésekről. A kormány meg­állapította, jjogy a gyermek­gondozási segély rendszere társadalompolitikai szem­pontból a gyakorlatban ked­vezően bevált. Így a rend­szer lényeges változtatására nincs szükség. Indokolt azon­iyewfe szé&i Csaknem egymilliárd forin­tot fordított fejlesztésre a negyedik ötéves tervben a Borsodi Szénbánya Vállalat. Ebnek eredményeként a gép­pel fejtett szén aránya — az országos átlagot meghaladó mértékben — hatvan száza­lékra emelkedett. A termelés mintegy negyven százalékát komplexen gépesített front­fejtésekről szállították a fel­színre — állapították meg a Borsod megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság csütörtökön, Miskolcon tartott ülésén, ahol a borsodi szénbányáknál folytatott vizsgálat tapaszta­latait vitatták meg. A kedvező jelenségek mel­lett azt is megállapították, hogy a gépi berendezések nagy része elavult. Azt is megállapították, hogy a na­gyobbrészt külföldi gépek tartalékalkatrészekkel történő ellátása akadozik. A boriodi szénbányáknál sz ötödik ötéves tervben évente átlagosan ötmillió ton­na szenet termelnek. Ennek mintegy felét a két borsodi hőerőmű használja fel, míg a többit a lakosság ellátásá­ra fordítják. Az elkövetkező években három bánya szén­vagyona kimerül. Ezt a ki­esést más bányák termelésé­nek fokozásával egyenlítik ki. Ez viszont fokozott gépesítést tesz szükségessé. A népi ellenőrzési bizott­ság megállapította, hogy a bányászok letelepítéséhez ki­lencszáz lakás szükséges, A Borsod megyei és a helyi ta­nácsok messzemenő megér­tést tanúsítanak a bányászok lakásigényeinek kielégítésére. A borsodi szénbányák a bá­nyászok családi ház építésé­re két év alatt háromszáz­tíz dolgozónak adott építés' kölcsönt. A népi ellenőrzési bízott ság a vizsgálat tapasztalata alapján több javaslatot tett az illetékes szerveknek. Ja vasolta többek között, hogy gyorsítsák meg az elavult gé­pek csaréjét, valamint a kül­földi gépekhez szükséges al­katrészek beszerzését _ ban — figyelemmel egyes ágazatok tényleges munkaerő­hiányára — olyan kisebb mó­dosításokat bevezetni, ame­lyek elősegítik ezeken a te­rületeken a munkaerőhiány enyhítését. A Minisztertanács ennek érdekében felhatalmazta a munkaügyi minisztert, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a gyermekgondozási segélyre való jogosultság feltételeit 1976-ban módosítsa. A mó­dosítás értelmében a gyer­mekgondozási segély időtar­tamát — az érvényes ren­delkezésekben edd g szabá­lyozott eseteken kívül — a dolgozó nő munkába állás céljából naptári évenként egy ízben megszakíthatja. Ebben az esetben a meg­szakítás lejártát követően a gyermekgondozási segély a hátralevő időtartamra to­vábbra is megilleti. Lehető­vé kell tenni, hogy a gyer­mekgondozási segélyben ré­szesülő anya megfelelő dí­jazás ellenében vállalhassa! további, legfeljebb két-há- j rom éven aluli, de 1 évnél • idősebb — gyermek gondo­zását. Az ilyen tevékenység nem minősül olyan kereső foglalkozásnak, amely kizár­ná a gyermeket gondozó anya számára a gyermekgon­dozási segély folyósítását. A gondozással járó költségeket és díjazást a gondozásba adó szülő viseli. • A kisgyermekes anyák egészségügyi körülményeinek vizsgálatát a jelenleg rend­szeresített keretek és for­mák között el kell végezni a gondozásba adott gyermek tekintetében is. A gyermekgondozás válla­lását nyugdijasok részére is lehetővé kell tenni. A gyer­mek gondozásáért fizetett díjazás a nyugdíj folyósítását nem korlátozhatja, és ennek öíszegét nem lehet figye­lembe venni a házastársi pótlék folyósításánál megba­tározott kereseti összeghatár tekintetében. Itjúsági agitációs és propagamtatanícskozás A KISZ Központi Bizottsá­ga január 14—15-én kétna­pos országos agitációs és pro­nagandaértekezletet rendezett ludapesten. Az ifjúsági szövetség ve­tető propagandistáinak Hu­szár István, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese népgazdaságunk helyze­téről, az V. ötéves tervről és az 1976. évi népgazdasági fel­adatokról, Gyári Imre, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára a gazdaságpo­litikai agitáció és propagan­da időszerű feladatairól, Ba­rabás János, a ICISZ KB tit­kára pedig az ifjúsági szö­vetség agitációs és propagan­damunkáiénak 1976 első fél­évében elvégzendő feladatai­ról tartott előadást A részt­vevők az előadások témáiról konzultációt folytattak. _ Az V. ötéves terv adataiból IPAR Évi átlag : 6% Az ipar hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez Évi átlag: 7Y. j . Szénhidrogének /artnyiJHO/ 100 % Földgáz /(cikMtaiUf, 1*10/ 10 milliárd üt Hazai termeiéi 6 milliárd m Kőolaj /tcraeléf,IM0/ Évi 3 midid tonna Széntermelét 23,5-34,5 millió tonna Villámot energia • 1500 MW-ul ndvckrtik ai tranOvck telj«ltdk*peu<|« TEWU-KS NEMZETI JÖVEDELEM IJO-H3V. A nemzeti jövedelem felhasználási toov. Föfyatztii: 71-75 V. Fcihahaezte37-S V. ÉLETSZÍNVONAL 11-30*/. így fdre jutó fogyasztás 76-7< lg H i BERUHÁZÁS 870 MOCFLUM ' ./ f'+v+Sfe+'f;.;: ' ' :f • Ipar: 340-350 Mezőgazdaság: 105-107 ^Szállítás és hírközlés: 105-107 ^Közúthálózat: 43-45 Belkereskedelem: 33-34 Egyéb: 227-244 i !

Next

/
Thumbnails
Contents