Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-15 / 12. szám

Csütörtök, 1976. január 15. 3 Beruházás bonyodalmakkal Az élelmiszeripari főiskola fejlesztési terve Néhány évvel ezelőtt ter­jedt el a hír, új élelmiszer­ipari főiskola és szakközép­iskola épül Szegeden. A Me­zőgazdasági és Élelmezésíigvi Minisztérium a terveket el- ,„ fogadta, s a beruházás első Ü^HHOHB- 1H ütemeként elkezdték a Fodor József Élelmiszeripari Szak­középiskola kollégiumának építését. A területről, ahol az építkezés megindult, a városi tanács mondott le. Az alapozások előtti feltöltésben a bizakodó és a nagy lelke­sedésű hallgatók is részt vet- /ff/Z I "flS^M^ Í tek, remélve, hogy meggyor­sítják a beruházás ütemét. A tervek szerint a kollégium építését a szakiskola éoülete követi, s a megmaradó há­rom hektárnyi területen lé­tesül az új főiskola oktatási egysége, a 260 személyes kollégium, a tanműhelyek és a tornaterem. Az építkezést modern és új technológiával tervezték, házgyári elemek felhasználá- alkalmazhattak, amit csak csak az újév után tudta s ,A talajvíz magas alvállalkozó végezhetett el. folytatni. Emiatt olyan nagy­szulfat-ion tartalma miatt A bonyodalom itt kezdődött, mértékű a lemaradás, hogy különleges cölöpös alapozást s a beruházást a DÉLÉP a jelentések szerint másfél éves késedelemmel is jár­hat. Most már a kollégium, épület mellé az üzemi kony­ha betonvázát állítják a dol­gozók, s várhatóan 1976 őszén elkészül az első ütem. majd a szakiskola 1977 őszé­re lesz kész. ' fp* .. V..-. •f " 4 4 \ 1 ff : 8 : 1 T A DÉLÉP dolgozói az étkező betonvázát állítják össze Előírások a közúti járművekre Végrehajtási menetrend A közúti közlekedés január l-e óta érvényes új szabá­lyaival változtak a közúti járművek előírásai is. Ezt fi­gyelembe véve a közlekedés­és postaügyi miniszter — a kohó- és gépipari miniszter­rel egyetértésben — rende­letet adott ki a közúti jár­művek forgalomba helyezésé­nek és forgalomban tartásá­nak műszaki feltételeiről. A rendelet a közúti közlekedés biztonságának növelését, s a környezet fokozottabb védel­mét szolgálja. A korábbi rendelkezésekkel szemben bizonyos gépjárműtartozékok kötelező felszerelését irja elő, egységesíti a járművek vilá­gító- és jelzőberendezéseinek számát, színét, meghatároz­za a biztonsági és a környe­zetvédelmi követelményeket. Mindezeket figyelembe véve n járművekkel kapcsolatos követelményeket, műszaki előírásokat a korábbiakhoz képest megszigorították. A rendelet egészében ja­nuár 1-én hatályba lépett, egész sor fontos, új előírásá­nak végrehajtására azonban — figyelembe véve, hogy a hozzá szükséges feltételek is csak folyamatosan teremt­hetők meg — különféle ha­táridőket állapítottak meg. Már január 1, óta érvé­nyes az az űj rendelkezés, amely a környezetvédelem érdekében előírja, hogy az Ottó-rendszerű motorok ki­pufogógáza — üresjáratban és a maximális fordulatszám 60 százalékánál — 4,5 térfo­gatszázaléknál több szén­monoxidot, a Diesel-rendsze­rű motorok kipufogógáza köbméterenként 550 milli­grammnál több kormot nem tartalmazhat Ugyancsak kö­telező ellátni a motoros jár­műveket olyan zavarszűrő­berendezéssel, amely meg­akadályozza, hogy az elektro­mos egységek a megbatáro­zott értéknél nagyobb rádió­frekvenciás sugárzást bocsás­sanak ki. A motoros jármű­vek megengedett legnagyobb zajszintjére vonatkozó előírá­sok- viszont csak a január 1-től úionnan forgalomra ál­lított járművekre vonatkoz­nak. A lényegesebb változások életbelépésének következő határideje július 1. Ettől az időponttól valamennyi újon­nan forgalomba állított sze­mélygépkocsinál megkövete­lik a ltot visszapillantó tűk-. rőt, az első két ülésen a há­rom ponton rögzített bizton­sági övet, és a rendeletben meghatározott lámpák min­denfajta izzóiból legalább egy tartalékot Ugyancsak július 1-től minden gépjár­művön — a személygépko­csikon, a mezőgazdasági von­tatókon és a pótkocsikon ls — csak a rendeletben előírt színű és számú világító- és fényjelző-berendezés lehet. Egész sor új előírás alkal­mazását követelik meg 1977. január 1-től. Így például ak­kor már minden újonnan for­galomba helyezett személy­gépkocsit el kell látni kiegé­szítő sárvédővel, és ablak­mosó-berendezéssel, a motor­kerékpárokat az előírt visz­szajelzőlámpákkal. A gyer­mekszállításra alkalmassá tett kerékpárokon megköve­telik a lábtartót, és a ka­paszkodót, ettől az időponttól valamennyi gépjárművön csak az úgynevezett európai asszimetrikus fényszórók használhatók, s csak boros­tyánsárga színű irányjelző lehet valamennyi gépjármű­vön. Akkortól már minden személygépkocsin kötelező lesz két, minden motorke­rékpáron egy visszapillantó tükör. Újabb határidők: 1977. jú­lius 1-től minden személy­gépkocsi első két ülésénél ott kell lennie a hárompontos biztonsági övnek — attól kezdve megkövetelik hasz­nálatát is —, 1978. január 1-től minden motorkerék­párt, és pótkocsiját fel keli szerelni féklámpával. A gép­kocsik vezető üléseit pedig napellenzővel. A mostani rendelet minden előírását lényegében 1979. ja­nuár 1-től érvényesítik. A Magyar Közlöny 1975. évi 90. számában megjelent miniszteri rendelet természe­tesen nemcsak ezeket a leg­fontosabb változásokat, új­donságokat tartalmazza. A rendelet részletcsen foglal­kozik a jármüvek forgalom­ba helyezésének egyéb köve­telményeivel, meghatámzzs például a járművek méretét, és súlyát, az általános biz­tonsági és környezetvédelmi követelményeket, a fékekre, a kormányműre és a futó­műre vonatkozó előírásokat, foglalkozik a mezőgazdasági járművekre, a vontatókra, a segédmotorokra, a villamos­kocsikra stb. vonatkozó ren­delkezésekkel is. A főiskolát az Elnöki Ta­nács döntése alapján 1970­ben alapították. Két karon üzemmérnököket képeznek az élelmiszeripari és mező­gazdasági üzemek, vállalatok részére. A szegedi oktatási intézetben az élelmiszeripari kar tevékenykedik, élelmi­szertechnológiai és élelmi­szergépész szakemberek ke­rülnek ki. Külön súlyosbítja a problémát, az élelmiszer­gépész szak oktatási felada­ta, amit 1974-ben indítottak be, s jövőre végez az első évfolyam. Ezzel 120 fővel gyarapodott a hallgatók lét­száma, s természetesen nö­vekedett az oktatók száma is. Ugyanakkor a főiskola kiemelt népgazdasági érdekű kutatásokat is folytat a MÉM megbízásából az élelmiszer­ipari és mezőgazdasági mel­léktermékek, hulladékanya­gok felhasználásával kapcso­latban. A megnövekedelt hallgatói létszám és a ko­moly kutatási munka indo­kolja a korszerű szakember­képzés alapvető feltételeinek biztosítását. Az iskola mű­szerezettsége, oktatási felké­szültsége jó, de a Jelenlegi épület — néhány év múlva százéves lesz — nagyon szűk. Az iskola bővítésére nincs lehetőség. Ezért új területen kellett tervezni az új élel­miszeripari oktatási komp­lexum felépítését. A beruházási programot az új ötéves terv elvei sze­rint készítették el. Dr. Hor­váth Károly főigazgató tá­jékoztatása szerint a főis­kola építésére az V. ötéves terv második felében kerül sor. Problémáikat ideiglene­sen enyhíteni fogja a szak­iskola kiköltözése, de ezzel csak az építkezés időszakát tudják átvészelni. Sajnos csak a Vt. ötéves terv első felében fejeződik be a be­ruházás. R. F. Mindenki húzza,..! E zekben a napokban alighanem álta­lános tünet az idegesség. Lega'ábbis azok körében tűn'k általánosnak, akii: tudják, mit vár lülük a közösség, és magukon kívül májakért is szokták törni magukat, tehát korántsem közömbös szá­mukra. hogyan lesz terveinkből valóság. Az egész ország új ötéves tervéért a fő­városban, a kormányzati szervek felelnek, a megyében elhatározott feladatok megol­dásáért Szegeden, a helyi irányítóknak kell hogv főjön a fejük. A start sikeréért idegeskednek mindazok, ak'kre kommu­nista elveink képviselete, értékeink gya­rapítása. emberek további boldogítása van bízva. Sz'nte természetes jelenség, hogv a terveket tárgyaló és indító tanácskozáso­kon mind kevesebb általánosságot hallani, ehelyett többnyire figyelemre méltó érve­ket, énkézláb javaslatokat, vagy megala­pozott bírálatokat. Az utóbbi azt jelenti, hogy a felszólalók rendet fegyelmet követelnek; a központi szándékok megértését és tiszteletét kivétel nélkül mindenkitől, azok nevében, akiket képviselnek. S igazuk van. A törvényeket nem csupán a jóhiszeműeknek alkotják, hanem be kell azokat tartani valamennyi állampolgárnak, vezetőnek és beosztottnak egyaránt. Jó lenne — hangoztatják töb­ben —, ha egyes felelős emberek nem a határozatok és rendeletek kijátszásán tör­nék a fejüket, hanem azon, hogy az irány­elvek megvalósuljanak. A Szegedi Posta­igazgatóság vezetője tarthatatlannak minő­sítette, hogy náluk azért legkisebb a lét­szám és legalacsonyabbak a keresetek, mert ők végrehajtották a minisztérium — egyébként helyes — utasításait. Az értekezletek vitáiban résztvevők ma­napság csak elvétve ismételgetik egymást, sőt olykor — egyazon cél felé egyengetve az utat — ellent is mondanak egymásnak. Legutóbb egv szegedi kommunista tanács­kozáson azt fejtegette valaki: már-már ag­gasztó méretű nálunk a papírmunka, s fé­lő, hogy végül egymásnak nem hiszünk, csak a papírnak. Természetesen, üdvözölte az irodai létszámstopot. Más azt tette föl szónoki kérdésként, hogyan bír el ez a csipetnyi ország ennyi főnököt, főnökhe­lyettesekkel és titkárnőkkel együtt? Jólle­het, az utána szóló bizonyos vezetőellenes jelenség veszélyeire hívta föl a figyelmet, az elnöki asztalnál ülők nem igazolták őt, illetve nem igazították helyre a burjánzó adminisztráció miatt aggódó fölszólalót. Nyilván azért nem, mert az úgynevezett vezetőellenesség értelmetlen valami és nem is létezik. Maguk a vezetők — briga­dérosok. vagy igazgatók — aligha vezető­ellenesek. Az élet jobbításáért küzdő, dol­gozó emberi csoportok, kollektívák pedig tudják, hogy vezető nélkül sehová sem juthatnánk el. „A harcunk nincsen jó ve­zér híján..." — idézi a dal az 1525-ben föllázadt német parasztoknak e témához való viszonyát. És így voltak ezzel a for­radalmi osztagok és seregek mindenütt a világon, s fgv érzik ma a hatalom birto­kosai is az építőmunka frontján. Aligha lehetne bárhol olyan épeszű embert talál­ni, aki tagadná a vezetők életbe vágóan fontos szerepét. Csakhogy a munkásembe­rek azokat tartják vezetőknek, azokat tisz­telik és követik, akik utat és célt mutat­nak számukra. A tehetetlen és a kelleté­nél több főnök idegesíti a dolgukat jól ér­tő és ellátó beosztottakat. És mint mindig, ezúttal is a párt vette észre, hogy Intéz­kedni kell a közhangulatot rontó, nem kívánatos jelenségek ellen. A velős dolgokat boncolgató polémia minden bizonnyal alkalmasabb életre való ötletek és indítványok megszületésére, mint „legvőzzük a nehézségeket", vagy a „hurrá, előre a szocializmus ügyének győ­zelméért"-féie, csekély értékű egyetértés. Egv a fontos: miután kibeszélte magát mindenki és megszavazták a határozatot, utána ne legyen apelláta. És nincs is. A kommunista tanácskozásokra az jellemző — talán jobban, mint valaha —, hogy dön­tés után azok is egységesen cselekszenek, akik előtte a vita során egy-egy kérdést másképpen ítéltek meg. De térjünk vissza az idegesség problé­májához! „Aki itt van, mindenki húzza..." — éneklik divatos modorban a fiatalok. Mi az, hát nincs itt mindenki? — kérde­zik, akik már rengeteget erőlködtek, cipe­kedtek, s kezdik unni, hogy egyesek mind­untalan a szekérre akarnak fölkapaszkod­ni, tehernek. Valószínűleg jogos az efféle potyautasok elleni tiltakozás. Ha elkészül az É5-ös út szegedi szakasza, azon nem­csak a terv kigondoló! és megvalósítói közlekedhetnek, hanem mindenki. A bel­gyógyászati klinika intenzív osztálya a la­kosság egészének egészségügyét szolgálja majd. Az új versenyuszodában valameny­nyi szegedi fiatal örömét lelheti, épp úgy, mint a már üzemképes sportcsarnokban. Ezért lenne méltányos és tlszteséges do­log, ha a lakosság egy emberként fogna most az ötödik ötéves terv megvalósításá­hoz. A megterhelés és az Idegesség ezeset­ben elosztódna, vagyis kevesebb gond nyomasztana bennünket, s bővebben me­ríthetnénk az alkotó élet örömeiből. Na, prédikálhatsz azoknak — mondják a szkeptikusok —, akik megszokták a „majd csak lesz valahogy" vállrángatást, meg a mások erőfeszítésén gúnyolódó ci­nizmust. Kétségtelenül van abban valami, hogy kezd eluralkodni valamiféle kísérte­ties viselkedés. Mintha a múlt makuláitól máig sem szabadultunk volna meg egé­szen. Némelyik emberben fölrázódik, mint rostált búza felszínére az ocsú. Újra hall­ható az „uram bátyám", az „alázatos tisz­teletem", a „szolgálatára, főnök úr" meg­szólítás, a bokacsattogtatás, s szemmel lát­ható itt-ott a görnyedt hízelgés. A tegnap még rendkívül vonalas Varjassy ötven esztendővel ezelőtti önmagát kezdi produ­kálni és újratermelni — tudniillik a fiával küld gyalázkodó levelet a szerencsétlen. Névtelenül persze, hiszen gerincessé ho­gyan lényegülne a született gyáva? Az­tán az is igaz, hogy egyesek, akik húsz­egynéhány évvel ezelőtt munkás-paraszt ősök fényében sütkéreztek, hogy a fiatal néphatalom számára is szalonképesek le­gyenek, mostanában kezdik szégyellni és letagadni őket. Sérti a Jóérzésűek fülét, hogy az ilyen kaméleonok most egvre­másra sütögetik el a nyilvánosság előtt: az ő szüleik, le- és felmenő rokonaik mind előkelő és jómódú tőről fakadtak, kivétel nélkül. Ezek a szekérre kapaszkodók, ha nem is sokan vannak már, nyugtalanítják a közvéleményt. Mert általánosan vissza­tetsző, ha valaki inkább önmaga rangso­rolásával, helyezkedésével foglalkozik, és nem akar tudomást venni a társadalom gondjairól. T ehát valóban számolnunk kell még a hízelgőkkel, a megtermelt javakhoz könnyen hozzájutókkal. De hát belenyugodhatnak-e ebbe azok, akik komolyan veszik az életet, s mégsem tudnak státuszszimbólumokat gyűjteni, cí­meres ősöket felmutatni? Nem és nem. A farkastörvényű régi világ szokásai és nor­mái azért hagyományozódnak nemzedékről nemzedékre, mert van rá bizonyos igény ma is, mert még szocialista elveket valló emberek között is akad. akinek rokonszen­ves a beosztottak hajbókolása, a szervili­sek pedig azt tapasztalják, hogy kifizetődő fölmagasztalni, zseninek titulálni akár os­tobákat is. Azt mondtuk, ha megszüntetjük az okokat, az okozat nem létezhet tovább. Szocialista rendünk immár harminceszten­dős, mégis cipeljük, mint a koloncot, a múlt maradványait. Tudjuk, hogy a tudat fejlődése elmarad a társadalmi és gazda­sági viszonyok mögött, de sokak szerint már többre juthattunk volna. Amikor te­hát a párt azt mondja: egy szívvel, egy akarattal végezzük a ránk háruló közös tennivalókat, tegyünk róla, hogy ezt ne magyarázhassa félre senki. A lakásépítéshez sok fáradság szükséges, de az emberformáláshoz valószínűleg még több. Ezért a párttagok segítséget várnak, A rendes, dolgos, tisztességes pártonkívü­liek kezét akarják megfogni, hogy még erősebbek lehessünk. Gyümölcsöt termő eszmecserére, a módszerek tökéletesítésére csak akkor és ott kerülhet sor, amikor és ahol a szocializmus alapvető kérdéseiben már egyetértenek a felnőtt emberek. F. NAGY ISTVÁN 1976. október Szerdán ülésezett az Ipari Szövetkezetek Országos Ta­nácsa (OKISZ). Az ülésen Rév Lajos, az OKISZ elnöke tájékoztatásában többek kö­zött elmondotta, hogy az ipari szövetkezetek az el­múlt 5 év alatt több mint 45 milliárd forint termelési értéket állítottak elő, minU egy másfél milliárddal ha­ladva túl az előirányzatot. A tervek szerint a szövetke­zetek össztermelési értéke 1980_ra várhatóan eléri a 67 milliárd forintot. Az ülésen határozatot hoz­tak, hogy az OKISZ VII. kongresszusát 1976 októberé­re hívják össze, Űj gyárat avattak Szerdán Dombóvárott ün­nepélyes kültsőségek között felavatták a Csavaripari Vál­lalat mintegy 165 millió fo­rintos költséggel létrehozott új gyárát. A 200 embert fog­lakoztató üzemben facsava­rokat és szegecseket készíte­nek évi 30 millió forint ér„ tékben. Később — bővítés révén — a gyár dolgozóinak száma 500 fölé emelkedik, az évi termelési érték pedig elérj a 90 millió forintot. Az avatóünnepségen dr. Betlej Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes adta át a gyár kulcsait Kincses Andor yáüalati igazgatónak. (MTI) /

Next

/
Thumbnails
Contents