Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

Vasárnap, 1976. január 11. 3 Közéleti napló CZXNEGE LAJOS FOGADTA KRIVDA ALTÁBORNAGYOT Czinege Lajos vezérezre- Filipovics Krivda altáborna­des, honvédelmi miniszter a gyot, az ideiglenesen Ma­Honvédelmi Minisztérium gyarországon állomásozó katonai tanácsának tagjai szovjet déli hadseregcsoport jelenlétében fogadta Fedőt új parancsnokát. MAGYAR—JAMAIKAI TÁRGYALÁSOK A Magyar Népköztársaság ter. A magyar—jamaikai és Jamaika között a gazda- diplomáciai kapcsolatok fel­sági együttműködés kiépíté- vétele óta ez az első minisz­. ten szintű hivatalos énntke­sérol az év eleje óta szakér- zés a két ország között. Ma­tői tárgyalások folynak Bu- gyarországi tartózkodása so­dapesten. A tárgyalások ve- rán Thompson eszmecserét zetésére vasárnap Budapest- f°!ytat ,?f ™agyar k°rmány , , „ __ képviselőivel az országaim; re érkezik Dudley Thomp- közötti kapcsolatok fejleszté­son, jamaikai külügyminisz- sének lehetőségeiről. Százezer méter kutatófúrás A zalai szénhidrogánkuta­tók ebben az évben 27 terü­leten végeznek kutatómun­kát. Az eddiginél intenzí­vebb munkát végeznek Pór­szombat, Szilvágy és Zebec­ke, a már termelő Ortaháza környékén és Pusztaederi­c«®n Zala megyén kívül ? Dráva völgye és a Kisalfö.J kutatása kerül előtérbe. A délnyugati határvidé-' ken, a legrégebbi hazai olaj- { lelőhelyen, Bázakereltye és Csesztreg térségében foly­tatják a nagymelységű, a 4 ezer méte nél mélyebb föld­tani szerkezetek kutatását. A zalai szénhidrogánku'a­tók 1976-ban néhány méter híján 109 ezer méter kutató fúrást végeznek. Csomagolta: a Kállai Éva Brigád Gondoskodók Látszólag egyszerű az egész: a fiatalok etetik, ru­házzák az idős embert, aki ezért átengedi egyik szobá­ját. így mindketten jól jár­nak. A fiatalok lakáshoz jut­nak, s az öreg magatehetet­iensége, magánya, elviselhe­tőbb lesz. De a társadalom­nak sem közömbös, hogy a nyugdíjasok milyen körül­mények között élnek. A Belváros I—IL párt­alapszervezet titkára, Nyilasi Péter a közelmúlt egyik eseményét néhány szóval el­intézi: „Emberi dolog az egész." Először a hírt egy tanács­ülésen hallottam, ahol nem győzték köszönni az L ke­rület vezetői a párt- és nép­írontaktivistáknak, a tanár­képző főiskola diákjainak, amit tettek. Valóban sokat tettek. Nyilasi Péter szerint sen­kinek sem kellett különös­képpen megmagyarázni, hogy mit kell csinálni. Nem is azért vállalták a mun­kát, mert pártmegbízatás. Szívesen mentek, járták es­ténként a házakat, mert tud­ták, lelkiismeretük szerint cse.ekednek. — Már régóta jó a kap­csolatunk az I. kerületi hi­vatallal — mondja a párt­titkár, miközben az íróasz­talában keresgél. Egy papír­lapot tesz elém. Rajta név­sor. Nyilasi Péter mutatja a neveket, és magyarázatot is ad mellé. — Az aktivisták társadalmi munkában felül­vizsgálták az eltartási szer­ződéseket, s azt is nézték, hol élnek veszélyeztetett helyzetben gyerekek. Olyan környezettanulmány-félét végeztek, és tapasztalataikat írásban elküldték a tanács­nak. Ha a jövőben ilyen se­gítséget kérnek tőlünk, azt bármikor megadjuk. Valaki mondta, hogy a társadalmi ellenőrök nem szívesen látott vendégek voltak. Sőt, még olyan ese­tet is hallottam, miszerint elküldték őket. Beck Sándor körzeti nép­fronttitkárhoz fordultam Esténként ő is többször fel­kereste az eltartókat. — Sehol nem zárták be előttem az ajtót, s minden­hová beengedtek. Igaz, egy­két nehezebb esettel is talál­koztam. Például az egyik helyen az eltartó fiatalok az­zal fogadtak, miért akarok beszélni az öregasszonnyal, hiszen az úgyis bolond. Azért panaszkodik, mert nem normális. Mondani sem kell, egy szó sem volt igaz belőle Az eltartott idős asz­szony valóban panaszkodott, de jogosan. A fiatalok a für­dőszobába nem engedték be, és durván bántak vele. Mindezt megírtam a tanács­nak, ahová behívták a fiata­lokat. Ügy tudom, azóta vi­szonyuk megjavult, legalább­is én ilyen információt kap­um az I. kerületi hivataltól • — Milyen gondokkal ta­lálkozott mág? — Általában az eltartók teljesítik kötelezettségeiket. Ahol nem volt valami rend­ben, oda többször is kimen­tem. De nagyon sok hslyen mondták az öregek: „Üljön le, beszélgessünk, ágyhoz vagyok kötve, nem szól hoz­zám senki." Sorsok elevenednek meg a nyomtatványokon. Nem tu­dom feltételezni — olvasva a kézzel írt mondatokat —, hogy az együttlakók úgy szeretik egymást, mint a Rómeók és Júliák. A városi tanács I. kerületi hivatalá­ban mégis biztatnak. A szer­ződések 90 százalékával nincs baj. Nem kell behívni, vagy bíróságra küldeni a feleket „Felek" — sérti a fülemet De mégis az együtt­lakók felekké válnak gyak­ran, s a pereskedő, egymás­ra támadó, kibírhatatlan ter­mészetű emberek kegyetle­nül megkeserítik saját éle­tüket is. A társadalmi ellenőrök szinte a pszichológusok módszerével fürkészték a lelkeket, és arra is, feleletet találtak, ami a hivatali szo­bából, vagy a bírói emel­vényről nehezen áttekinthe­tő. Nem mindig angyali ter­mészetűek az eltartottak sem. Sokszor ők kezdik a vitát, mert olyat kérnek, amit képtelenség teljesíteni. Z. esete bármelyik komé­diába bekerülhetne. Hat év­vel ezelőtt 40 ezer forintot adott egy fiatal házaspárnak. Ezért őt magukhoz vették, lakásukba költöztették, gon­dozzák és eltartják. Az idős ember a pénzt kocsira ad la. azzal a kikötéssel, őt is vi­szik majd az orvoshoz, meg kirándulni, Budapestre a rokonokhoz.. Az öregúr azon­ban mindennap akar furi­kázni, és sofőrjének tekinti az eltartót Gondolom, nem könnyű Z. kedvtelését ben­zinnel és idővel bími. Utólag derült ki, már a tanácsnál, hogy K. fölösle­gesen panaszkodott a társa­dalmi ellenőrnek. Eltartója kórházi ápolása miatt nem tudta rövid ideig gondozni. „A szomszédok csittítgat­ják, ha dühöng. Az eltartó azt mondja, nem mindig tiszták a gondolatat." A je­lentés hosszú, kimerítő, sza­bályos környezettanulmány. Épp ezért tovább nem idé­zem, csak annyit: N. nem engedi eltartójának, hogy ta­karítson, mosson utána. Hogy miért, az nem dérült ki. Végül is a tanács megke­reste az idős asszonyt, s próbálta jobb belátásra bír­ni. Külön öröm, hogy az ügy nem került a bíróságra Az aktivisták lelkiismere­tes munkát végeztek. És egy dolgot nemcsak felfedeztek hanem az együttlakók tudo mására is adták: csak türe­lemmel, megértéssel, gondos­sággal lehet együtt élni. Halász Miklós Hatalma.) csarnok a Sze­gedi Konzervgyárban. Bejá­ratának közelében ízlésesen berendezett sarok, ' asztal­kákkal, székekkel, itt töltik az étkezési szüneteket a csomagolók.. A falon nagy­méretű tábla, színes dekorá­cióval, plakátokkal, amelyek közül egyik a legújabban megjelent szépirodalmi ki­adványokra hívja fel a fi­gyelmet. A csomagoló üzem­ben vagyunk, ahol már csak készárut láthatunk. Üvegek, dobozok futnak a szalagon, miután gondos asszonyke­zek letörülték róluk az utol­só porszemeket is, olajjal eltüntették az itt-ott felbuk­kanó rozsdafoltokat. 16 étvágyat, Európa! * Ebből a csarnokból utaz­nak a konzervgyár termékei határainkon túlra. Magukon viszik a szorgos asszonyok utolsó simítását a befőttek, savanyúságok, húskonzervek. A magyaros ízek mellé a magyar háziasszonyok lelké­ből, rendszeretetéből is ke­rül egy adag a csomagokba: az exportáru kívül-belül kifogástalan. Ahogy a házi­asszony kritikus szeme vé­gigpásztázza otthon az élés­kamra polcait, úgy nézik a csomago'.ók is a kezükbe került konzerveket. Nem ad­nak akármit Európa aszta­Együttműködés a Dunán Á KGST is részt vesz az európai vízi út tervezésében A Duna az európai konti­nens legfontosabb vízi útja. Ennek egyik bizonyítéka, hogy 1950-től 1972-ig a dunai teherforgalom 5,7-szeresére nőtt Ma a folyón mintegy 25 ország hajói közlekednek. A 24 nagy dunai kikötőben évente több mint százmillió tonna terhet raknak át. Hat­vanhat híd ível át a folyón, összekapcsolva partokat és népeket. A csaknem háromezer ki­lométeres vízi úton a leg­különfélébb árut továbbítják. Így például krivojrogi vasér­cet a magyar kohókhoz és szovjet berendezéseket a bulgáriai építkezésekhez. A folyón szállítják az osztrax, a csehszlovák, a magyar, a jugoszláv, a román, a bolgár exportcikkek jelentős részét :.s. Románia és Jugoszlávia a Szovjetunió segítségével fel­építette a vaskapui vízlép­csőt, amely jelentősen meg­könnyítette a hajózást a Du­nának ezen a veszélyes sza­kaszán is. Korábban a Vas­kapu évi áteresztő képessége nem haladta meg a 12 mil­lió tonnát, ez ma már 50— 60 millió, és lényegesen csökkent a hajók áthaladási ideje is. A Dunának — mint össz­európai vízi szállító útvonal­nak — a jelentősége tovább növekszik az NSZK és "Ausztria területén épülő Rajna—Majna—Duna-csator­nával. Forgalomba helyezé­sével a korszerű folyami-ten­geri hajók az Északi-tenger­től a Fekete-tengerig közle­kedhetnek majd. Jelentősen javulnak a dunai hajózás feltételei is, miután Bulgá­ria és Románia, valamint Csehszlovákia ,és Magyaror­szág megvalósítja nagyszabá­sú építkezéseit A dunai hajózás nemzet­közi szabályozásának alapja az 1918-ban Belgrádban alá­írt megállapodás. Ennek be­tartásáért a Duna Bizottság a felelős. A bizottság műkö­désének több mint negyed­százada alatt fontos szere­pet játszott és játszik ma is az össz-európái gazdasági együttműködés fejlesztésé­ben, és a jó szomszédi kap­csolatok erősítésében. A KGST öt Duna menti országa, Bulgária, Magyaror­szág, Románia, Csehszlová­kia és a Szovjetunió termé­szetesen nagy figyelmet for­dít a Dunával kapcsolatos problémákra. A KGST szer­vezetei javaslatokat dolgoz­nak ki a külkereskedelmi jellegű áruk dunai szállítá­sának növelésére, illetve a szállítások lebonyolításában részt vevő kikötők, folyami flották stb. munkájának ja­vítására. A KGST részvéte­lével folynak a Duna—Odera —Elba vízi út tervezési munkái. A KGST és a Du­na Bizottság közötti munka­kapcsolat 1957-ben jött lét­re, és nemrég lépett életbe a két szervezet közötti együtt­működési megállapodás. En­nek értelmében a KGST, vagy a Duna Bizottság ülé­sein megfigyelőként vesz részt a másik szervezet kép­viselője. Tájékoztatják egy­mást saját szervezetük ter­vezett munkáiról, és kijelölik a közös feladatokat. 6APN) laira. Munkából iiaiasieió szovjet . nők rakják kompó­tos tálkákba a szegedi ve­gyesbe ő. let, német tűzhe­lyen sült hús mellé adja a csemegeuborkát Hildegard, Trudi és Grfitchen, a dzse­meket francia nebulóknak kenik kenyérre, s lehet, ho«v Hollandiában tálalja valá'.i jövő héten a marhagulyást. Anglia, Ausztria, Svájc, Bel­gium és Luxemburg, Cseh­szlovákia és Lengyelország bevásárló kosaraiban cipelik a zöldborsót és a lecsót, zöldbabot ós paradicsomot, körtebefőttet, sárga vagy őszibarackot Jó étvágyat, Európa! Ez az őszinte gondolat kísér minden csomagot meg egy cédula, amit aláír az az asszony, aki csomagolta. Nem frázis tehát csupán a házias gondosság, hanem felelősség. Ha valami hiba van a csomagban, annak a nevére jön vissza, aki ,Jel­adta". És ez súlyos felelős­ság. A konzervgyár termé­keinek háromnegyed része exportáru. Az pedig nem mindegy, hogy a világpiac milyén véleményt alkot azokról, akiktől vásárol. Mi kerül a csomagba? A csomagolóüzem igen ak­tív részese az exportnak. Nemcsak arra kell ügyelni, hogy a csomagolás hibamen­tes, Időtálló legyen, hanem arra is, mi kerül a csomag­ba. A készárukat a termelő üzemek rakodólapokon szál­lítják a csomagolóba. Ott ezeken tárolják addig, míg sorra nem kerülnek. Meg­történhet, hogy egy-egy üveg menet közben eltörik. A várakozásban rozsdásodni kezd a konzervdoboz. A zá­rógép hibájából rom'.ik a zöldborsó, mintha otthon kipukkanna a celofánpapír. A csomagolók egyúttal mi­nőségi ellenőrök is, még egyszer, utoljára A csomag­ba csak kívül-belül kifogás­talan áru kerülhet. Gyakor­lott szemmel meg is lehet ítélni a szalagon futó ter­mékről, van-e hibája? S ha van, itthon marad. Természetesen a csomago­lóba szállított árukat előze­tesen is ellenőrzik. A gyü­mölcskonyha vagy a főze­léküzem nem ad ki selejtes terméket. Vonatkozik ugyan­ez a hús- és halkészítmé­nyekre is. Csak a tárolás alatt keletkezett — illetve ez idő után észlelt — hibák­ról lehet szó. Mégis, a cso­magolás nem nevezhető egy­hangú, „szolgai" munkának. A Kál'aí Éva Brigád Kilenc éve döntöttek úgy, hogy indulnak a szocialista címért. A csomagoló üzem­ben dolgoznak, Vitcrsi Mztcs, hoer * legjobb kollektíva, *s viszont teny, nem a legrosz szább. Jelenleg. A brigád­mozgalomban éppen az : szép, hogy • versenyenek egymással a. csapatok, min­díg többet akarnak elárn. A Kákái Éva brigádnak i sikerült: tavaiy április 4-ér, aranykoszorút érdemelt Ap­ró Erzsébet, Elekes Jenőné, Csúri Gyuláné, Daka Ist­vánné, Heintz Gyuláné, Me­zei János, Kovács Ernőne brigádvezető és a többiek normateljes itménye a múlt évben 106 százalék. Volt jobb is, ez az átlag. Össze­sen húszan vannak a bri­gádban, közülük tizenegyen még nem érték el harmin­cadik életévüket Nyolc kis­mamájuk van, akik most gyermeküket gondozzák, de visszajönnek a közösségbe. Mindent szívesen csinálnak. Reklamáció nélkül csoma­golnak, hozzájuk nem érke­zett tavaly egyetlen csomag sem, nem kaptak ilyet: „vissza a feladónak". ' — Talán el se hiszi, mi­lyen jol magvagyunk együtt Első szóra ugrunk, bármiről legyen szó, pedig zömmel családanyák vagyunk, sokan vidékről járunk be. Társa­da'mi munkában ott a he­lyünk, a szegedi kiállítások­ra „delegálunk" magunk közül tago..at, akik elmond­ját, mit láttak. A brigádvezető büszke kis csapatára, sokan járnak szakmunkásképzőbe, marxiz­mus középiskolába, és sem vonakodnak a , társadalmi megbízatásoktól sem. Van köztük szakszervezeti bizal­mi, párt- és KiSZ vezetősé­gi tag. Ügyes-bajos közös dolgaikat az étkezési szüne­tekben beszélik meg, a ked­ves kis sarokban. Szokvá­nyos értekezleteket nemig* 1 tartanak, munkaidő letel t­vel mindenki siet haza, ti z­teletben kell tartani a vidé­kiek érdekeit is. — A vidék ek problémája néha súlyosan érint bennün­ket — szól közbe Apró Er­zsébet. A vál'alat autóbu­szain utaznak. Munkaidő után indul a járat, s mi gyakran maradnánk egy-egy rendezvényen. Rendszerint maradunk is. Ilyenkor pél­dául Kelebiára nehezen jut­nak haza a társaink, mégse lógnak ki a sorból, megold­ják, ahogyan tudják. Apró Erzsébet lelkesen szól a színházlátogatásokról is, rae'yekre a szakszerve­zettől kapnak jegyet Az egészben a közös élmény a lényeg. Ugyanúgy, mint a kirándulásokban. Az idén Miskolc—Liila'üred táján néznek szét három napra — vagy csak kettőre —, attól függően, hogy adja ki a sza­bad idő. Kovács Ernőné nyolc napot tölthet jutalom­ként Moszkvában és Lenin­grádban. Erezzék jól magu­két valamennyien, munká­jukkal megérdemelték a pi~ heséet is­w^vf-irí gibeüsa.

Next

/
Thumbnails
Contents