Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-09 / 7. szám

Péntek, 1976. január 9. 3 Zárszámadások előtt Császár István hivatása, fog'a'kozása rendőrtiszt, őr­nagyi rendfokozatban a Csongrád megyei Rendőr­főkapitányság központi ügye'etének egyik vezelője. Amikor szolgálatban van — reggeltől másnap reggelig —, mondhatni, hogy az ezersze­mű és -fülű múszaki beren­dezéssel a megye, a városok és a falvak ülőerén tartja a kezét. Hozzáfut minden — a közrendet és a közbizton­ságot sériő — telefonhívás, szóbeli bejelentés. Tőle kap­nak gyors intézkedésre el­igazítást az URH-s kocsik járőrei. Másfél évtizede van ebben a beosztásban. Az itt töltött nappalok, éjszakák és hajnalok eseményei any­nyira változatosak, hogy a szolgálatot nem lehet meg­unni, mert soha nincs ket egyforma ügy, eset. Civilként is meg­tisztelő társadal­mi tiszt­HAROMEZER LAKÓ SZÓSZÓLÓJA sége van: tanácstag a 126-os számú szegedi választókerü­letben, amely területileg azonos a körtöltésen kí­vül eső, munkáslakta Ság­várite'eppel. Az első vi­lágháború után mintegy nyolcszáz hadirokkant és ha­diözvegy hat utcányi, na­gyon szegényes települése volt ez — villany, magas­nyomású víz, szociális és kulturális lehetőségek nél­kül. A telep mai arculatát jellemzően elégséges számba venni néhány tényt- Az egyéni építkezéseket nem számolva, csak társasházat építettek, közel kétszáza:, két-három szobával. Villany, magasnyomású vízhálózat, csatornázás, nyolctantermes modern általános iskola, óvoda, felnőtt- és gyermek­orvosi rendelő, szolgáltató­ház, két bolt, férfi- és női fodrászat, és mintegy há­romezer lakos bizonyítja, hogy ez a te'.ep is a szocia­lista rendszerben vált iga­zán Szeged szerves részévé. A tanácstag Császár Ist­ván — mint a te'ep egyik lakója is — mindezt már készen kapta, azok nyomdo­kain át, akik előtte voltak Itt kezdeményezők, társadal­mi munkások és tisztságvi­selők, szószólói közös ügyük­nek. Neki akkor már nem is maradt mára semmi teniii­való? belvízzel küszködünk, noha két és fél millió forintból nemrégen készült el egy csa­torna. A további csatorná­záshoz megvan már a tanul­mányterv. Megvalósításához pénz kell. Szeretnénk, ha a­földgázvezeték hozzánkig ér­ne már. Ez egyelőre függő kérdés. Kellene hozzá egy nagyfogyasztó vállalat, in­tézmény vagy gazdaság, hogy a gerincvezetékre csak rá kelljen kötnünk. Régi, sok éves ügy volt, hogy az iskolához vivő út járható legyen. Az úttest alapja kész, a telepi lakosok mun-> kája is benne van. Tavasz­szal csak beton kell rá. Mindezek hallatán gondo­lom, hogy Császár István si­keres tanácstag. Tudom róla azt, hogy nem ma tanulta meg a társadalmi gondolko­zással párosuló cselekvést, hanem korábban, amikor mtnt őrsparancsnok, Kistele­ken volt tanácstag, és a községi végrehajtó bizottság tagja, ö, a mórahalmi szü­letésű egykori napszámos és béres már akkor tevőlegesen beleszólhatott egy nagyköz­ség életébe. havi keretét, hogy megszűn­jön a lótás-futás, bosszanko­dás. A KÖZ ÉRDEKÉBEN A ta­nácsta­gi dosz­sziéból EGYÜTT V KÉPVISELŐ­VEL maradt! — hárítja el a fel­tételezést, és arról beszélge­tünk .hogy amikor szabad­napos, hányan és milyen problémákkal keresik fel odahaza. A főbb gondokat igy summázza: — Tófenék, mély fekvésű ez a telep, és nemrégiben még kubik, pocsolyás nádas is csúfította, amit már fel­töltöttek. Több járhatatlan utcánk melleit legtöbbször a ' Azt vi­szont csak most . tudtam meg tőle, ' hogy a Ság­váritelepet érintő nagyobb tennivalókat először meg­beszéli a választókerület képviselőjével, hogy egy nyomon haladjanak a lehe­tőségek megteremtésében. Nem tudom, más tanácsta­gok így cselekszenek-e, de hogy Császár István munka­módszerében a dolgok közös mérlegelése eddig eredmé­nyes volt, az bizonyos. A ki­sebb, de ugyancsak fontos ügyekben maga jár el. Té­vedés ne essék: nem kőzve tít a lakosság és a hivatalok között, hanem a közügy rangját megilletően érvel. Lapozgatok egy vastag dossziéban, amelyben min­den elintézett és függő ügy­nek írásos, a viszontválasz­nak pecsétes nyoma van. Ki­vizsgálást kért, hogy miért hézagos a Szabadkai út 7. szám alatt levő önkiszo'gáló bolt áruellátása. Kicsi is a bolt, bővíteni kell. Jelezte, hogy úttestjaví­tást. padkanyesést, rosszul végzett el náluk egy válla­lat. Több a kár belőle, mint a haszon. A munkát így nem lehet átvenni. írta, hogy az Eő-ös út átépítésekor a la­kosságot kötelezték átere­szek építésére a bejárókhoz. A KPM-hez tartozó csator­nát azonban „elfelejtették" kitisztítani, s a víz megáll benne. Kézi gyógyszertár ed­dig is volt, amit a telep körzeti orvosa kezelt, azon ban sok fontos gyógyszerár mégis a város közepéig kel­lett menni. Nem volt szük­ség befekte'ésre, elég meg duplázni a kézi gyógy szériái kitűnik, hogy egyazon hiva­talból egy napon különböző témában két válaszlevelet is címeztek Császár Istvánnak, aki — igaza van — a köz érdekében kér, sürget intéz­kedést. Sajnos van rá példa, hogy olyan levelet is kapott, amelyben hivatalból megdi­csérik egy utca lakóit olyan társadalmi munkáért, amit nem tudtak elvégezni, mert a kőtörmeléket, amelyet az utcába kértek, mindaddig ki sem szállították. A hivatali leve'ek egyike-másika pon­gyola, bükkfanye'.vezetű ami — félő —, elrontja a tanácstag egyszerű, de köz­érthető stílusát. Az ő leg­utóbbi leve'e is egyszerű és világos. Érdemes belőle idézni: „Felterjesztem a 126­os számú tanácsi választó­kerület lakói közül azokat, akik 1975-ben kitűntek tár­sadalmi munkájukkal: Héví­zi János, Horváth Lajos Ördögh László, Biczó Sán­dor, ördögh József." Rájuk és a telep számos lakójára épít, amikor az új év első napján már előter jesztette kérését újabb tele­pi utcák gyalogjárdáinál megépítésére. Csak homoko' és járdalapokat kér, a töb bit elvégzik ők, társadalm munkában. Lődi Ferenc A termelőszövetkezeti gépparkban 1 katonás rendben sorakoznak az őszi munkákban elfáradt gé­pek. Elült a határban a nyüzsgés, a lóerők hol eről­ködő, hol felsőhajtó zúgása ás a munkagépek , akaratos nyikorgása. Az ekék megtisz­títva, bezsírozva várják a ta­j vaszi ébredést, hogy ismét munkába szólítsák őket. Az emberek, akik eddig velük dolgoztak, most az állattar­tásban, a hajtatótelepeken vagy a gépműhelyekben se­gítkeznek. Itt van szükség rájuk, s nem válogatnak. Zsibong bezzeg az iroda. Kattognak az írógépek, zö­rögnek az elektromos össze­ad ők, zakatolnak a kéziszor­zók. A gazdaközösságeknél nagy a sürgés-forgás. Nincs egy percnyi pihenés. A füs­tös termekben most sová­nyabb illatot áraszt a feke­tekávé is. Az elmúlt év gazdálkodá­sa kerül a „boncasztalra", s újra idézik a nehézségeket, a legyőzött vagy megoldatlan problémákat. Ilyenkor a hi­bás határozatok és a hasz­IOS változások is" előkerül­lek, s bizonyítványt kap mindenki. Mint a fotolabor előhívójában lassan megjele­lő kép, kirajzolódik, melyik Igazat végezte ügyesebben, gazdaságosabban a rábízott "eladatokat, a vezetőság dön­tései pedig mennyire voltak eredményesek. A várakozás lapjai ezek. Azé a várako­zásé, amelynek elteltével az egész elmúlt gazdasági évről kell őszinte képet felmutatni a termelőszövetkezetek ve­zetőségeinek. A hiunkahelye­ken az emberek az irodából kiszűrődő újabb híreket tár­gyaüák. Ilyenkor a saját vé­leményüket is hozzáteszik, s iózanul mérlegelik a hallot­takat. Mert ismerik ők, hol a hiba, hol kellene tenni va­lamit, vagy hol várható a zlker és a jó eredmény. Év­közben látják meg, és ilyen­kor tudatosul bennük, s ér­zik, hogy ezt tanulságul kell elraktározni, ha majd a jö­vőről esik szó. Szeged és a szegedi járás termelőszövetkezeteiben biza­kodó a hangulat, noha tavaly az időjárás kedvezőtlen volt, s ez nagyban befolyásolta az eredményességet. A tenyész­dőszak alatt lehullott bősé­ges csapadék jelentős káro­kat okozott a környék közös gazdaságaiban. Különösen nagy belvízkára — 15 millió forint — valt a szegedi Fel­Híd—Pozsonynak ötvennyolc méter hosszú, felsőpályás, rácsos szerke­zető vasúti híd összeszerelését kezdték meg csütörtökön a Ganz-MÁVAG mítranováki híd- és darugyáregységében. A Pozsonynak készülő hídon kívül az idén még egy vasúti hidat készítenek Mátranovákon csehszlovák megrendelésre s a gyár fo'ytatja közreműködését a prágai metró építé­sében is, különböző acél tartószerkezetek előállításával. Az idén több üzemi futódarut gyártanak, s szerelnek r mátranovákiak a Dunai Vasműnek, a Lenin Kohászati Mü­veknek és az ózdi Kohászati Műveknek. Automata gyárkapuk Távirányítású, teleszkópos ipari kapuk sorozatgyártását kezdték meg svéd licenc alapján, a Hódmezővásárhe­lyi Vegyesipari Vállalatnál. Ezek gombnyomással nyit­hatók és csukhatok, például a poríásfü'kéből. Az áram­kör zárása megindítja a vil­anymotoros készüléket, amely a kapu elemeit — a eleszkópos szerkezetekhez hasonlóan — felfelé egy­másba to'ja. Nincsenek te­hát a sarkukon elforduló kapuszárnyak, ame'vek nagy he'yet foglalnak. Elő­nyös ez h-'ysz"kében levő üzemeknek. További előny a gyors, kényelmes működ­tetési lehetőség, valamint, hogy az anyaga alumínium: s így a kapu felényi súlyú, mint a hagyományos nyílás­záró-szerkezetek. A vállalat külön üzem részt létesí'ett a hazánkban új cikk gyártásira. A terv szerint évente 40 millió fo rint értékben készítene! automata kapukat, különféle méretben, kilenctől 45 négy zetmáteres nagyságig. Egye­lőre a hazai igényeket elé gítik ki, emellett várhatóan jelentős exportra is nyílik majd lehetőség. szabadulás Tsz-nek, de a Ti­sza—Maros-szög Termelőszö­vetkezet termelését is súlyos belvízkárok nehezítették, a tápéi Tiszatáj Termelőszö­vetkezet pedig a Tisza nyári magas vízállása miatt 300 hektár bevetett területét vesztette el. Gondok tehát voltak bőven, hiszen a ked­vezőtlen időjárás hatására az eredmények elmaradtak a ta­valyelőttitől. A nagymérté­kű belvízkárok okozta kiesés megyénkben 15—20 százalé­kos volt a legfontosabb szán­tóföldi kultúráknál. A búza termésátlaga egyötöddel ma­radt alatta a tavalyelőttinek, s legalacsonyabb volt az or­szágban — a megyei átlag 28;3 mázsa, az országos 32 mázsa volt hektáronként —, emellett megyénkben lénye­gesen gyengébb — exportra alkalmatlan — minőségű volt a kenyérgabona. Az időjárás kártételeit megpróbálták a gazdaközösségek ellensúlyoz­ni, s a bizakodó hangulatból arra lehet következtetni, hogy ez legtöbb helyen sike­rült is. Az elmúlt évről minden­nek ellenére elmondható, hogy mezőgazdaságunk előre­lépett. Nagyobb szigorúság­gal igyekeztek betartani a helyes agrotechnikai utasítá­sokat; több helyen már ipar­szerű termelési rendszereket is bevezettek, sikerrel. Jobb összhang alakult ki az érté­kesítésnél is, noha voltak súrlódások. Termesztésbe ke­rültek az új, nagy hozamú, gépi rendszerekben is ter­melhető fajták, melyeknek hozama tovább növelhető az agrotechnika csiszolásával, korszerűsítésével, helyes be­vezetésével, jó időrendiségé­vel. Nem csökkent azonban a hagyományos kétkezi mun­ka jelentősége, ami különö­sen a zöldség- és gyümölcs­termelésben volt tapasztalha­tó. Ezzel szemben mégis megállapítható, hogy több termelőszövetkezetben gyors ütemben növekedtek és kor­szerűsödtek a mezőgazdaság­ban felhasznált eszközök, anyagok és gépek. A szak­ember-ellátottságban is volt javulás, ami az irányítás szín­vonalát növelte. T ermészetesen más évek­hez hasonlóan sor ke­rül majd olyan zár­számadásokra is, ahol nem jó eredményekről számolhat­nak be a vezetők. Ilyen ese­tekben célszerű megelőzni a szanáló bizottságot, és alapos részletességgel érdemes fel­kutatni s megvitatni a hiba­forrásokat. Ha a labilis gaz­dasági helyzet úgy mutatja, hogy az új esztendő terme­lését valamely elmaradt munka befolyásolhatja, a ta­:ácsi segítséget, az óvadékos hitelt mielőbb el kell fogad­ni. A jövő év eredményessé­ge sohasem a termásbetaka­rításnál dől el, mert az első jól szántott barázdától a jól lebonyolított értékesítésig minden munkafolyamat meg­határozó lehet. A közeljövőben egymás után és egyre gyorsabban röppennek majd fel a hírek, mely termelőszövetkezet mi­kor tartja zárszámadását. Az időpont megjelölését azonban íem szabad elhamarkodni, mert ha a mérlegkészítés :em eléggé előrehaladott, ak­kor többet ártanak önmaguk­-ak a közös gazdaságok. El kell tekinteni ilyenkor a ri­valizálástól, s a türelmetlen tagok is megértik az indo­kolt k*s*st. Ha siettetjük a 1 munkát, könnyebben téved az amúgy is túlzottan igény­be vett emberi szellem. Elmúlt újra egy év, de ez­zel együtt most elmúlt egy ötéves terv is. A zárszám­adásoknál érdemes kitérni az ötéves tervben elért eredmé­nyekre, kudarcokra. Arra is, hogyan valósultak meg az elmúlt öt év alatt a tagság és a vezetőség elgondolásai. A téves és gazdaságtalan lé­péseket sem szabad eltitkol­ni. A becsületes, mindenkor helytálló, s kitartó tagságról is illendő a megemlékezés, hiszen az ő segítségükkel ér­ték el a jelent. De máris a jövőre kell gondolni, a kö­vetkező ötéves tervre, s az 1976-os gazdasági év várható tevékenységére. Az V. ötéves tervben magasabb lesz a mérce, ezért a hozamok to­vábbi javítása, a kapacitások maradéktalan kihasználása mellett a ráfordítások gaz­daságos növelését is reflek­torfénybe kell helyezni, hogy a termelési cél megvalósul­hasson, mely szerint a me­zőgazdasági termelés évi 3,2 —3,4 százalékos növekedése szükséges. A tervtárgyalásokra több­nyire a zárszámadásokkal egyidőben kerül sor. Ez a pá­rosítás mindenképpen elő­nyös, hisz a múlt év hibái míg elevenebbek, s így elke­rülhetőbb a hibás tervezés. A prospektusok, szakköny­vek, stencilezett szakmai le­írások az asztalokon hever­nek. Ezek a tervkészítés se­gítségnyújtói, de nem szabad megfeledkezni a régi, ruti­nos, helvbeli téesztagokról sem, velük is szót kell vál­tani, tanácsukat kérni. Ezzel is javul a tagság és a szak­vezetés összhangba. Az egy­szerű ember pedig, mint a termelőszövetkezet földjének jó ismerője, szívesen nyújt segítséget, örül, ha véleményt kérnek tőle. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetek a következő években szerénvebb keretek között tevékenykednek. Tu­domásul kell venni, hogy az állami erőforrások végesek. A termelés: eredményt, vagyis a hozamot elsősorban jobb fajtákkal és alaoosabb fel­készítéssel. megfelelő tech­nológia alkalmazásával kell növelni. Keresni kell a ku­tatóintézetek munkatársait, szaktanácsadóit, hogy az ál­taluk elméletben kidolgozott eredmények gyakorlattá vál­hassanak. A jövőben a szo­ros kapcsolatkiépítés min­denképpen előnyös lehet. Űj szellemet jelez a különböző termelési rendszerek elterje­dése, várható továbbfejlődé­se is. A növénytermesztésben és az állattenyésztésben egy­aránt megvan a lehetősége a növelésnek. Igyekezni kell elkerülni a korábbi években tapasztalt értékesítési nehéz­ségeket is. Időben és megfe­lelő átgondolás mellett kö­tött szerződések biztosíthat­ják az értékesítés zavarta­lanságát. Szükséges azonban, hogy nagyobb figyelemmel kísérjük a termelőszövetke­zetek értékesítési tevékeny­ségét. Meg kell szüntetni az elmúlt években gyakran elő­forduló állapotot, hogy a megtermelt áru és termék veszendőbe menjen, ne jus­son el a fogyasztókhoz. A tervek csak akkor vál­nak valósággá, s ezál­tal hasznosakká, ha teljesítésükre sor kerül. A kollektív tehervállalás, a jó összhang és kedvező kapcso­latkiépítés eredményességet hozhat. A tervek teljesítése nagymértékben a termelőszö­vetkezeti tagságra hárul. A tervet teljesíteni jó érzés, vagyis siker, s a sikeres ter­melőszövetkezeti zárszámadás együttes öröm. - Radks Ferenc v

Next

/
Thumbnails
Contents