Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-08 / 6. szám

6 Csütörtök, 1976. január 44. Lemondott az olasz kormány FOGADÁS MOSZKVÁBAN KUBA FEL­SZABADULÁSÁNAK » 17. ÉVFORDULÓJÁN A Kubai Köztársaság moszkvai nagykövetségén szerdán fogadást rendeztek Kuba felszabadulásának és a forradalom győzelmének 17. évfordulója alkalmából. A fogadáson jelen volt Mi­hail Szusz]ov, az SZKP KB PB tagja. Konsztantyin Ka­tusev, az SZKP KB titkára és más magas rangú szovjet állami és pártvezető. (TASZSZ) PORTUGÁL KÜLDÖTTSÉG ÉRKEZETT BUDAPESTRE Az Országos Béketanács meghívására tegnap este Budapestre érkezett a por­tugál béke és együttműkö­dési tanács négytagú kül­döttsége. A küldöttség tag­jai: Silas Cerquira, a por­tugál béke és együttműkö­dési tanács főtitkára, i a Béke-világtanács tagja, Ma­rio Murteira egyetemi ta­nár, közgazdász, pinto Cor­reia orvosprofesszor és An­tonio Vasques, a légierők őrnagya. A küldöttsége a Ferihegyi repül itéren Mód Péter, az Országos Béketa­nács alelnöke fogadta. (MTI) HARCOK BEJRUTBAN A jobboldali erők által a Bejrút közelében levő Te! Zaatar palesztin menekült­tábor köré vont blokád a fegyveres összetűzések ki­újulásóhoz vezetett a liba­noni főváros több kerületé­ben. Bejrútban rakéta, és tüzérségi tűzzel tarkított, elkeseredett lövöldözések folynak. A palesztinai geril­lák erőinek szerdán sikerült áttörni ök a menekülttábor blokádvonalát. Folytatódnak az emberrablások ls. Bej­rúti lapjelentések szerint a szembenálló felek az el­múlt 24 órában több mint 40 embert raboltak. A fővá­ros valamennyi körzetét ve­szélyeztetettnek nyilvánítot­ták, és felszólították a la­kosságot, ho<rv ne hagyja el otthonát (UPI) 41 Róma (MTI) Az Olasz Szocialista Párt szerdai vezetőségi ülésén de Martino főtitkár beszámoló­jában javaso'ta, hogy az OSZP lépjen ki a kormány­többségből. Javaslatát a ve­zetőság elfogadta. A szocialista párt vezető­ségének határozata után nyomban összehívták a kor­mányt A minisztertanács Aldo Morö kormányfő el­nökletével 15 perces ülésen „levonta a szükséges követ­keztetést, az OSZP döntésé­ről, hogy megvonja támoga­tását a kormánytól. Moro a kormányülés előtt röviden tanácskozott Zaccagnini ke­reszténydemokrata főtitkár­ral és Tanassival, a szociál­demokrata part ve-etőjável, majd a Minisztertanács ülé­sén bejelentette a kormány lemondását. Ezt még este közölték a Quirinale palotá­ban Leone köztársasági el­nökkel is. Leone köztársasági elnök és Moro kormányfő megbe­szélése után a Quirinale pa­lotában közleményt adtak ki. Ebben az államfő közli, hogy „fenntartással" fogadta el a kormány lemondását, és hétfőre tűzi ki a kor­mányválság megoldását cél­zó konzultációk kezdetét Spanyolország Letartóztatások, sztrájk o Madrid. Barcelona (UPI) A spanyol rendőrség teg­nap ismét őrizetbe vette a liberális nézeteiről ismert Luis Maria Xirinachs katoli­kus papot aki a Franco-re­zsim idején többször sínylő­dött börtönben, s fogsága alatt jónéhányszor folytatott éhségsztrájkot az emberi jo­gok az egyéni szabadjágjo­^ok biztosítását követelve. Barcelonában elköve'ett kü­lönböző terrormerényletek kapcsán őrizetbe vették az úgynevezett szakszervezeti akciócsoport (GAS) szélső­jobboldali szervezet nyolc tagját. A 3,5 mi'Mő lakosú Mad­ridban szerdán súlyos köz­lekedési problémákat oko­zott a metró dolgozóinak harmadik napja tartó sztróü ja. A metró a spanyol főváros legjelentősebb tö­megközlekedési eszköze, na­pontként mintegy 2 millió utast szállít. Közvetlen tárgyalások A forradalmi lótaoperák O Peking (MTI) A kínai sajtó szerdán fölfedte, hogy az egyete­mi reform után a „kul­turális forradalom" egy másik „nagy" vívmá­nyát, az úgynevezett forradalmi mintaoperák rendszerét is támadások érik. Sajátos módon ezek a támadások nem kívülről jönnek, hanem, mint a szerdai Kuangming Zsi­pao írja, „művészkörből" — mint ahogyan az egyetemi reform bírála­ta. is „oktatói körökben" hangzott fel. Magától értetődik, hogy a pekingi lap cikkírója hevesen kiáll a forradal­mi mintaoperák mellett, és elveti a kritikát, mi­szerint e művek „fékez­nek a művészét fejlődé­séf'. Szerinte a „mintaope­rák elutasítása és a sok fecsegés a művészet úgy­nevezett fejlődéséről a földesurak, a burzsoázia és a revizionizmus mű­vészetének nyit kaput".' Végül is, mondja, ha a forradalmi mintaoperák („a proletariátus forra­dalmi művészete") féke­zik az effajta művészet kialakulását, akkor jó szolgálatot tesznek. nem folynak a metró igaz­gatósága, valamint a bér­emelést és egyéb szociális juttatásokat követelő sztráj­kolók között. Az igazgatóság a munkabeszüntetés ügyé­ben kihallgatást kért I. Já­nos Károly királytóL Szerdán, a késő esti órák­ban a hadsereget utasították, hogy „üzemeltesse" a mad­ridi fő metróvonalat, s „igyekezzék véget vetni" a három nap óta tartó sztrájk­nak. A metro-hálózat egyik főfelügyelője úgy nyilatko­zott, hogy a hadsereg speciá­lisan kiképzett személyzete várhatóan néhány órán be­lül üzembe állít 20 szerel­vényt, a földalatti hálózat mintegy egyötödét A főfelügyelő nera volt hajlandó közölni, ki adott parancsot a katonáknak ar­ra, hogy nyomuljanak be a földalatti hálózatba, de azt közölte, hogy a szerelvénye­ket „csak katonák" fogják működ tetnL Kalevi Sorsa Leningrádba utazott • Moszkva (TASZSZ) Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára tegnap fogadta a Szovjetunióban hivatalos lá­togatáson tartózkodó Kalevi Sorsa finn miniszterelnök­helyettest, külügyminisztert, a Finn Szociáldemokrata Párt elnökét. Az elvtársi légkörben folytatott megbeszélésen a két párt közötti kapcsolatok kérdéseit, valamint néhány más, kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdést vitattak meg. A felek hangsúlyozták, hogy teljes mértékben meg­őrizték aktualitásukat azok a megállapítások, amelyeket a két párt küldöttségei között 1974 decemberében folyta­tott tárgyalásokról kiadott közös közleményben rögzí­tettek. Kalevi Sorsa szerdán Moszkvából Leningrádba utazott. A szöviet és a finn zásziókkal feldíszített vnu­kovói repülőtéren á finn vendéget Andrei Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió küiflgvminiszte­re és Borisz Ponomarjov búcsúztatta. Bombamerénylet Portéban ® Porto (ADN) Szélsőjobboldali erők szer­dán reggel bombamerényle­tet követtek el az észak-por­tugáliai Portó városában. A támadás célpontja az az épület volt, amelyben a be­börtönzött katonatisztek csa­ládtagjaiból, valamint a ka­tonák ügyvédeiből allő bi­zottság tartja tanacskozásait, és amelyben a tervezett bí­rósági tárgyalások periratait őrzik. A portugál rádió je­lentése szerint a robbanás következtében az épületben súlyos károk keletkeztek. # Lisszabon <AP) A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága tegnap reggel kiadott közleményé­ben állást foglalt a törvény­hozó nemzetgyűlési választá­sok mielőbbi megtartása és a „demokratikus állam kéo­viseletí szerveinek intézmé­nyesítése" mellett. A párt vezető szerve han­goztatja, hogy a kormány­nak biztosítania kell a de­mokratikus szabadságjogo­kat, köztük a választói jog gyakorlását az ország terüle­tén. A PB „furcsának" tart­ja, hogv a katonai hatóságok még mindig nem engedélye­zik a KP működését az Azo­ri-szigeteken, ahonnan né­hány hónannai ezelőtt erő­szakkal kitoloncolták a leg­ismertebb kommunista akti­vistákat és más antifasisz­tákat. A közlemény követeli, hogy vessenek véget a re­akció erőszakos, megfélemlí­tő akcióinak Madeira szige­tén, továbbá az ország észa­ki, s közéoső részein. A forradalmi tanács, amely a kora reggeli órákig tanácskozott a portugál fő­városban, sajnálkozását fe­jezte ki a Custoias és Caxi­as börtönök előtt, újév nap­ján lezajlott, több áldozatot követelő összetűzések miatt. A forradalmi tanács jóvá­hagyott egy közelebbről meg nem határozott törvényt a feloszlatott fasiszta titkos­rendőrség. a PIDE egykori tagjainak elítélésérőL Egy. a kormány közlönyé­ben nyilvánosságra hozott rendelet a fasiszták feltéte­les szabadon bocsátását a forradalmi tanács határoza­tától teszi függővé. Politikai paralízis? Hiába festett a falra min- szünet nélkül a saját újra­denféle világpolitikai ördögöt választásukkal törődnek, meg a Fehér Ház és a külügymi­nisztérium — az amerikai szenátus az angolai beavat­kozás ellen szavazott. A kor­mány még a kongresszus má­sik testületében, a képvise­lőházban reménykedhet, de nem sok alappal. Mert ko­rántsem csak Angoláról van szó, nem csak arról, hogy a vietnami kígyó megmarta kongresszus fél az egyelőre még csak gyík méretű ango­lai CIA-akcióktól (persze: an­nak idején Vietnam is né­hány zsoldossal és fegyver­szállításokkal kezdődött...), sokkal inkább arról, hogy Angola ügyében is folytató­dik a kormány és a kong­resszus hatalmi kötélhúzása, amelyben a törvényhozás el­lenőrzése alá akarja vonni a külpolitikai irányítást. „Ha ez így megy tovább, kongresszusi külpolitikát fo­gunk folytatni" — zsörtölő­dött a külügyminisztérium, a State Department egyik ve­zetője. Az pedig fából vas­karika — fejtegeti minden beszédében, szinte már kö­nyörögve Kissinger. A kong­resszus megszabhatja az irá­nyokat, ellenőrizheti a kül­politikai gyakorlatot, mégsem szólhat bele a „napi diplo­máciába" — érvel a külügy­miniszter. Az egykor felső­fokon magasztalt „diplomá­ciai varázsló" érvel borsó­ként hullanak le a Capito­lium falairól: megkopott Kis­singer varázsa is. A szavai­nak ellentmondó titkos kül­politikai akciók (például Chi­lében) bizalmatlanná tették a honatyákat a professzori ékesszólással szemben. Dcami a fő: — ha tetszik, ha nem, ha ésszerű, ha nem — az amerikai kongresszus most revansot kíván venni a kor­mányon. Az „elnöki külpo­litika" Vietnamot, CIA-ügye­ket eredményezett, tetszetős hót a jelszó: „Nagyobb kong­resszusi ellenőrzést!" Igen ám, de mi a kong­resszus: egy felső- és egy al­sóház, 535 politikussal, aki a legkuszább érdekszövevé­nyeket képviseli, s jóformán főleg azzal, hogyan biztosít­hatják az ahhoz szükséges pénzt (vállalva a lekötele­zettségek sorát). Nem csoda tehát, hogy a jogos ellenőr­zési vágy szinte elválasztha­tatlanul keveredik a szerep­lésre törekvéssel és az érde­keltség aktív szolgálatával. S mivel a demokrata párt, vagyis az ellenzék van több­ségben, amelynek elnökje­lölti posztjára jóformán bár­ki pályázhat, sokan 1976 po­litikai ugródeszkájának te­kintenek minden olyan ügyet, amely biztosíthatja számukra az újságok első oldalát, a tévéhíradók figyel­mét. Ráadásul nem válasz­tott, azaz politikailag „meg-i nem mért" elnök ül a Fehér Házban, és szürke politiku­sok a demokraták capitoll­umi vezérposztjain. Megtört tehát az amerikai külpoliti­ka kétoárti folyamatossága, s helyreállítása 1976 novembe­réig aligha várható. Ezért sincs kimutatható következetesség a múlt év kongresszusi külpolitikai lé­péseiben. Lefogták a kor­mány kezét Indokínában és Angolában, a török segély és a CIA ügyében, ám a szov­jet—amerikai kereskedelmi törvény ügyében is, és a Pa­nama-csatornáról kötendő, Latin-Amerikában követelt új szerződés kérdésében. S máris latolgatják az elem­zők, minő szerepet játszana a kongresszus a kritikus vá­lasztási kampány hónapjai­ban egy esetleges új SALT­megállapodás kapcsán, avagy éppen az Egyesült Államok és a Közös Piac régi keletű piacvitáinak konkrét ügyei­ben? Most tehát a másik véglet felé lendült az amerikai po­litikai inga, s a legtöbb meg­figyelő szerint visszalendü­léséig, a hatalmi harc eldől­téig alighanem „politikai pa­ralízisra" kell számítani. So­kak szerint Kissinger — no­ha nem állt szándékában — végül is emiatt fog idő előtt lemondani. Avar János BÁTYAI JENŐ: Lapok a szened tudom; ÍRV­t ís technikatörténetből 23. A céhélet az 1700-as években Indult meg ismét. Az osztrák származású, a pékmesterségből meggazdagodott Harruckem-család és a népet az oszt­rákoknál is jobban elnyomó Károlyi­ak birtokain azonban az iparosodást elnyomták. A céhélet Szegeden indult meg leghamarabb, bár Szeged nem volt többé megyeközpont, de mégis a délvidék legforgalmasabb, legiparoso­dottabb és legkulturáltabb városa maradt. „Vitathatatlan, hogy a cégek ala­kulása legalábbis oly korszakos tény a népek történetében, mint akár a népvándorlások, vagy a keresztes hadjáratok, akár a politikai forradal­mak, vagy a hitújitási mozgalmak." Ezeket a mondatokat mintegy száz éve, néhány évvel a céhrendszer vég­leges magvarországi megszüntetése után írta Ipolyi Arnold, a magyar művelődés-történetírás egyik jeles müvelője. Első hallásra talán meglepő ez a megállapítás, és túlzottnak is hat, de ha alaposabban végigtekintünk a cé­hek történetén, gazdasági és társadal­mi szerepükön, lényegében igazat kell adnunk neki, mert a céhrendszer nemcsak az ipari termelés kereteit határozta meg közel fél évezreden át Európa-szerte, hanem a rendi társa­dalmon belül olyan szilárd, zárt és mégis, bizonyos belső demokráciát biztosító nemzetközi szervezetet je­'entette, amelynek számos eleme ma is továbbél. A céh az egyfajta foglalkozást űző kézművesek középkori eredetű érdek­véde'mi testülte, a helyi piac kizá­rólagos uralására. A szervezkedő? igé­nye a gazdasági fejlődés bizonyos fo­kán szükségszerűen jelentkezett. Meg­születése a középkori városok kiala­kulásával van szoros összefüggésben. Amint egyre inkább érvényesül a munkamegosztás a 12—13. századi Nyugat-Európában, és kialakul a falu és a város egymást kiegészítő gazda­sági szerepe. A családi jellegű, ön­ellátó gazdaságok megszűnnek, a há­ziipar helyébe a kézműipar lép. Ki­alakul az árutermelés, a piac. Elsőnek az élelmiszeripar, a mészárosok és a pékek tevékenységére támad fel az igény a városok hús- és kenyérellá­tásának biztosítása érdekében, majd sorba a bőr-, a ruházati és a vasipar legfontosabb ágai is kialakulnak. Az árutermelés és a piac létrejöttével fellép a konkurrencia, a verseny. A verseny kizárására, vagy leg­legalábbis korlátozására, a piac mono­polizál ására irányul az iparüzók szer­vezkedése. Kerete a céh. Működését, belső hierarchiáját a feudalizmus jel­legzetes intézménye, a kiváltság ha­tározza meg. A céhek kiváltságait a városi tanács vagy a földesúr, eset­lni maga az uralkodó foglaltatta Írásba. A céheket tehát a gazdasági szük­ségszerűség hozta létre, de első meg­jelenési formájukat a középkor szel­lemének meg'e'elően sűrűn át- meg átszőtték a vallásos elemek. Ezért so­káig úgy gondolták, hogy a céhek vallásoss társaságokból alakultak ki. Valóban testületileg jelentek meg egyházi szertartásokon, védőszenteket választottak maguknak. A városi la­kosság jelentős részét a kézművesek alkották, így a céhek a városi élet legfontosabb szervezetei lettek. Sora? íkból kerültek ki a városi tanácsok tagjai. A céhtagság együttjárt a pol­gárjoggal. A céhrendszer a vándorle­gényeken keresztül tartotta fenn euró­pai kapcsolatot, minden külön köz­ponti szerv nélkül. Törvényei és szo­kásai az egyes céhek rendtartásaiban, életében bamulatos egyöntetűséggel jelentkeztek. A céhrendszer évszáza­dokon át igen jelentős gazdasági, tár­sadalmi és kulturális kapcsolatot te­remtett a háborúktól sújtott, soknyel­vű és sokfajú, széttagolt Európa vá­rosai között. Néhány céhfogalom. Inasszegődte­tés: csak megbízható szülők 10—12 éves gyermekét vették fel inasnak, akinek kezeskednie kellett, hogy inas­éveit ki is tölti. Inasélet: az inasnak a mester házóban eltöltött ún. apró­esztendei. Legényavatás: az inas fel­szabadításával még nem vált azonnal teljes jogú legénnyé. Rendszerint fél év eltette után vették fel a legény­társaságba, amikor megtörtént az avatás. A legényélet egyenes velejáró­ja volt a vándorlás, ami rendszerint 3 évig tartott. A hároméves vándor­lást ma úgy neveznénk, hogy tanul­mányút. A remekelés követelményei­nek megre!elve vált a legény mester­ré. A céhek törvényesítését a céh­levél kiadása jelentette. Rendszerint pergament re írták, díszes iniciálékkal, és általában piros bársony kötésben tartották. A céh ügyeit a céhmester végez'e. akinek helyettese volt a kis­céhmcster. Az atyamester a legények ügyeit vitte. A mülátók a saját cé­heik ellenőrei, de a kontárokra ls fi­gyeltek. A szolgálómester a céhmes­ter futárszo'gálata volt. A céhjegyző a céh adminisztrátora. A kis-társaság a legények szervezete volt. Legfőbb szervük a céhgyűlés, amelyből éven­te rendszerint négyet tartottak, a céhmes'er házában. A megjelenés kö­telező volt, a távolmaradást büntet­ték. (Folytatjuk.) A

Next

/
Thumbnails
Contents