Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-07 / 5. szám

6 Szerda, 1976. január 7. Q tervezettnél több gabona­tároló épült A gabonaraktározási gon­dok fokozatos felszámolására 1973-ban kormányhatározat született. A programot —, amely a tárolóépítkezések meggyorsítását tűzte ki célul — a Gabonatröszt vállalatai­nál jól szervezett munkával sikerült túlteljesíteni. Ez fő­képpen azért jelentős, mert a nem megfelelő tárolós miatt a korábbi években raktározási veszteségeket okozott. A negyedik ötéves terv időszakára összesen 55 200 vagon befogadóképességű tá­rolótér kialakítását irányoz, ták elő. A tervet 2200 ton­nával túlteljesítették, össze­sen tehát 57 400 vagon ga­bona korszerű raktározását tették lehetővé új vasbeton és fémsilókban. Amíg 10—15 évvel ezelőtt többnyire csak 600 vagonos 'silók épültek, addig az új tárolók már ezer vagonosak, vagy ennél is nagyobbak. Az úi létesítményekben a rako­dást, az anyagmozgatást gé­pekkel végzik. A tároló be­ruházási programot az ötödik ötéves tervben is folytatják. Új kályha­csempegyár A Komárom megyei tanács végrehajtó bizottságának keddi ülésén többek között az esztergomi Kályhacsem­pegyártó és Építő Vállalat fejlesztési terveit vitatták meg. A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága új, kor­szerű kályhagyár építését határozta eL Az elavult, régi kályha­csempegyárat szanálják, az újat 1977-ben adják át ren­deltetésének. Az igazgatási és adminiszlratív-iigyviíeii létszám-felvételi zárlatról A Magyar Közlöny 1975. évi 87. száma közli a mun­kaügyi miniszter és a pénz­ügyminiszter együttes rende­letét, amely az igazgatási s adminisztratív-ügyviteli lét­számfelvételi zárlatról in­tézkedik. A január l-én életbelépett jogszabály az igazgatási szer­j veknél (minisztériumoknál, országos hatáskörű szervek­nél, tanácsoknál) teljes lét­számfelvételi zárlatot rendel el, a vállalatoknak, szövet­| kezeteknek, költségvetési in­tézményeknek pedig az ad­minisztratív-ügyviteli dolgo­zók felvételét tiltja meg. Ide sorolható^ például a vállalati igazgatási, rendészeti, revi­zori munkakörben foglalkoz­tatottak, tervgazdászok, be­ruházók, statisztikusok, anyaggazdálkodók, üzletszer­zők, számlázók, utókalkulá­torok, titkárnők, génírók, adminisztrátorok, iktatók stb. Az érintett munkakörök lis­táját a rendelet melléklete­ként közölt kulcsszámok alapján a „foglalkozások egységes osztályozási rend­szere" című KSH összeállí­tásban lehet megtekinteni. A meghatározott munka­körökben az 1975. december 31-én munkajogi állomány­ban levők munkába való visszatérésén túlmenően új dolgozó akkor sem alkal­mazható, ha bármilyen okból megüresednek egyes állások, beleértve azt az esetet is, ha sorkatonai szolgálatra bevo­nultak, gyermekgondozási szabadságra, vagy három hó­napon túli fizetés nélküli szabadságra menők munka­helye üresedik meg. A Munkaügvi Miniszté­riumban az MTI munkatár­sának elmondták, hogv a rendelet kiadását az alkal­mazotti létszám indokolat­lan növekedése tette szüksé­gessé. A hetvenes évek ele­jén az alkalmazottak létszá­ma kétszer, sőt háromszor olyan gyorsan nőtt, mint a munkásoké, s az alkalma­zottak létszáma az utóbbi két évben is tovább nőtt, amikor a munkáslétszám stagnált, illetve csökkent. Sok a párhuzamos munka, a fölösleges adminisztráció, egész sor vállalatnál rosszul tervezi^ meg az alkalmazotti létszámot, nem egy helyen rosszul szervezik munkáju­kat. A Minisztertanács 1974­ben már foglalkozott az al­kalmazotti létszámgazdálko­dással, s határozatában fel­hívta az intézményeket, vál­lalatokat a fölösleges mun­kák, munkakörök megszün­tetésére, a létszám helyes megtervezésére, a munka jó szervezésére. Ezt a határozatot zömében nem hajtották végre, s ahol történtek is Intézkedések, azok nem bizonyultak kielé­gítőnek. A kormány felha­talmazása alapján most ki­adott miniszteri rendelet rá­kényszeríti a vállalatokat, hogy a korábbi intézkedése­ket hajtsák végre. A csök­kenő létszámot munkaszer­vezési intézkedésekkel, az ügyintézés és adminisztrá­ciós ügyviteli munka ész­szerűsítésével s a munkafe­gyelem erősítésével lehet és kell ellensúlyozni. Ugyan­akkor a kormányzat arról is gondoskodik, hogy a rende­letet ne játszhassák kl. Szi­gorúan felelősségre vonják az érintett vezetőket, ha pél­dául valakit más munkakör­ben foglalkoztatnak, mint ahová besorolták őt. A vállalatoknál különösen indokolt esetben az elkerül­hetetlenül szükséges mér­tékig a felügyeletet gyakorló miniszter, megyei, illetve fő- | városi tanácselnök engedé­lyezheti a munkaviszony megszűnése miatti létszám­csökkenés pótlását. (MTI) Üj vi m % l t - • í' f i / * 1 1' <w.. f • í A növénynemesítők az egész világon azt kutatják, melyik fajta teremhetne többet, de legalább ennyire figyelik azt is, melyik fajta tartalmaz több fehérjét, és a táplálkozás szempontjából fontos egyéb anyagokat. A szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet most egy olyan berendezéssel fölérő műszert vásárolt, amely 2,5 perc alatt meghatározza egy­egy lisztminta fehérje-, olaj-, nedvesség- és kemé­nyítőtartalmát. Egy nap alatt folyamatos ütemben dolgozva 160 min­tát vizsgálhatnak. Ezt a teljosí'rr.ényt akkor értékel­hetjük igazán, ha tudjuk, hogy hagyományos módsze­rekkel — csak a fehérjét mérve! — min lösszé húsz mintát vizsgáiba .tak napon­ta. A különböző nemesítési programok igenjeit ezzel a Munkában az új műszer lassú, több lépcsőcs megha­tározási módszerrel nem tudnák kielégíteni, hiszen a központi laboratóriumtól évente körülbelül 10 ezer minta pontos meghatározá­sát kérik az intézet kutatói. Az új berendezés — angol nevének rövidítése után 8 GQA — az infravörös fény­visszaverődés elvén műkö­dik, adatait beépített kis számítógép segítségével szol­gáltatja. Csehszlovák gazdasági napok Budapesten Csehszlovák gazdasági na­nok eseménysorozata kezdő­dik március elsején Buda­pesten a Csehszlovák Keres­kedelmi Kamara ás a Ma­gyar Kereskede'mi Kamara szervezésében. A négynapos rendezvényről kedden sajtó­tájékoztatót tn-ott Frantisek Hála, Csehszlovákia buda­pesti nagykövetségének ke­reskedelmi tanácsosa. Elmon­dotta, a magyar—csehszlo­vák kereskedelmi kapcsola­tok fejlődésé..ez hozvijárul­nak a rendszeresen — az idén negyedik alkalommal — megrendezésre kerülő gaz­dasági napok is, amelyen mód nyílik az üzletkötések, kooperációk előkészítésére. Avult szemlélettel nem megy H át akkor, elvtársak, az elgondolással rendben is volnánk. Odafönt meg­csinálták az országos számvetést, s úgy hírlik, idelent is kész a leltár. Tudjuk, mennyi pénz áll rendelkezésünkre, s a szakértők abban is megállapodtak, hogy hová érdemes azt befektetni. Dolgozunk tehát, hogy ma többre menjünk, mint teg­nap, a holnap többet hozzon a konyhára a mánál. Ez most a legfőbb gond rajtunk. Nem a megélhetésért gyürkőzünk már, ezen túl vagyunk szerencsésen, hanem a teljesebb, a még vonzóbb életforma meg­honosításáért. A zászlót lobogtató, szíve­ket lángra hevítő harci menetelések he­lyett most okos, átgondolt tervekre, dicsé­retes munkára, ügyes, hasznot hajtó gaz­dálkodásra van szükség. A szilárd, köz­napi helytállásnak, a tisztességes szándék ' megértésének ma nagyobb a becsülete, mint a gyanakvó, kötekedő, radikális ma­gatartásnak, akár közülünk valóhoz kötő­dik, akár kívülállóhoz. Ahogyan azonban ma élünk, az sokak szerint a béke egyhangúsága, majdhogy­nem unalma. Nekifogni valaminek, aztán vagy sikerül befejezni, vagy nem — bi­zonyos fokú fásultságot tüKróz. „Ez van, nem tehetünk róla" — tárják szét néha a tenyerüket még a közgazdászok is. ha megkérdezik tőlük, miért nem ruháztunk be például az elmúlt öt év sorún is mint­egy hétszázmillió forintot a megyében. Már a problémafelvetés is érzékelteti: igen is van nálunk igény arra, hogy vala­mi rendhagyót, izgalmasat, esetleg meg­hökkentőt produkáljunk. Talán a már-már állandósulni látszó tátovaság és késedel­mek miatt. S akik „házon belül" elégedet­lenek, akik badarságnak tartják, hogy a létező összes állapotok között legtökélete­sebb a mai, azoknak hiába mutogatjuk a már elvégzett munka impozáns jelelt, a megszépült, meggazdagodott várost. Stra­pabíró híd feszül a Tisza fölött. Igen, de mikor látjuk ívelni a másodikat? öt év alatt tíz és fél ezernél is több lakást épí­tettünk Szegeden. Jó, jó. de mikor lesz végre minden családnak kényelmesebb otthona? Temérdek pénzt költöttünk a ka­maraszínházra. De miért nem vonják fe­lelősségre azokat, akik miatt hosszú évek óta • tart a drága építési huzavona? Szó sincs róla, akik így beszélnek, korántsem passzív szemlélődők. Ott vannak a tudo­mányos kutatás, az adminisztráció, a ter­melés. vagy a pártmunka élvonalában, s bár jól tudják, hogy az ötödik ötéves terv kötelezően írja elő több fontos építkezés befejezését, mégsem veszik le napirendről a problémát. Nem veszik le, mert erős a gyanújuk, hogv nem minden lemaradásrtak a szűk kapacitás az oka. Nem veszik le, mert attól félnek — Ismerve itt-ott a rá­. érős hozzáállást —. hogv megkövesedik az. amit már el kellett volna takarítani az útból. Vitathatatlan, főként a nyugtalan ter­mészetű fiatalok érzik néha, hogy az öre­ges maradiság lenyesegeti a szárnyakat, hogy ebben a „fuvolázó békekorban" ne­héz kibontakozniok. Leginkább ők fogal­maznak úgy. hogy most nincs lehetőség grandiózus tettek, merész vállalkozások végrehajtására, hiszen a lélektelen, közna­pi tevékenység inkább untat, mint lelkesít. Nem a harminc- meg hatvanméteres tor­nyokkal elégedetlenek, nem a teremtő szocializmussal perlekednek, hanem a „rá­érünk. minek ugrálni"-féle, szánalmas hoz­záállással. a .szocializmus már nélkülünk is megáll a lábán"-fajta, idegesítő szemlé­lettel. Valószínűleg igazuk van, ha hézago­san is. Mert odavághatjuk ugyan nekik, hogy mit lelkiznek oly sokat, fogják meg és csinálják, amit kell, de nem biztos, hogy az effajta közhely segít. Előfordult már — ajaj. hányszor előfordult —, hogy aki legharsányabban biztatta a fiatalokat, hogy „hajrá, előre, srácok" — éppen az vetett gáncsot nekik értetlenségével, pozí­cióféltésből és hasonló okok miatt. Figyelemre méltó jelenség a fiatalok tü­relmetlensége. Arra vall, hogy hallatlan erők szunnyadnak még a ml társadal­munkban, amelyeket okos felszabadítással, megfelelő iránybh tereléssel jól hasznosít­hatnánk. Nem papolni kell a húsz-har­minccveseknck. nem szidni kell őket az idősebbektől elütő alkatuk miatt, hanem megérteni és megszívlelni a párt állás­pontját. Emlegetjük, idézgetjük Kádár Já­nps intelmét, miszerint a legjobban be­vált recept c, konkrét megbízatás, amely­nek nagyságival, nehézségével arányosan fejlődik a fiatal ember, de néha mintha csak lelkiismeretünket akarnánk ezzel megnyugtatni. Változatlanul nehézkes ug; anis a rátermett fiúk és lányok felelőj posztra állítása. Az ok alighanem jellem­,5: félelem a talonba ke-üléstől, a meg­szokott, nyugalmas ál'apoco., megbolyga­tásától. v.szolvgás olyan új módszerektől, .melyek sut bt. dobhatják a fáradsággal teremtett, a szubjektfve egyedül üdvözítő­nek >41111 régit, de az objektíve minden­képpen elavultat. Igen, akár bevallják, akár nem, valamiféle leülepedett bizal­matlanság ez a modernebb stílusú, bát­rabb, kritikusabb szemléletű fiatalokkal szemben. Vajon mikor jutunk el odáig, hogy az elfáradt és megfásult vezetők ne félté­kenykedjenek a már többet produkáló fiatalokra, hanem büszkék legyenek azok sikereire! Ha a szimpatikus példa láncre­akció-szerűen terjedne a társadalomban, már rég nem kellene e témával foglalkoz­ni. Fölsorolni sem lehet itt azoknak a ru­galmas szegedi vezetőknek a nevét, akik meggyőződéssel állítják: tehetséges fiatal munkatársaik nemhogy árnyékot vetnének az ő személyükre, hanem ellenkezőleg, produktumaikkal növelik a főnökük által irányított vállalat vagy Intézmény jóhírét. De mind'árt hozzátehetjük, hogy ahol ön­álló munkát bíznak a fiatalokra, ahol lel­kesítő távlatot nyújtanak nekik, ott rend­szerint fiatal az igazgató. Ha nem is kor­ban. de fölfogásban, szemlé'etben, alkotó­készségben mindenképpen. És éppen azért, mert még korántsem keseredett meg hiva­talában, és jól értl-tudja azt. amit a mai kor követel tőle. szívesen, sőt örömmel „futtatja" ifjabb beosztottjait. Nekifogtunk az ötödik ötéves terv vég­rehajtásának, benne vagyunk az 1976-os esztendő gondjaiban. A párt vezetői nem győzik hangsúlyozni, milyen nehéz és szer­teágazó gazdasági problémákat kell meg­oldanunk. Vállalva a sötéten látás vádját, kijelentjük: régi, elavult szemlélettel ez nem megy. Könnyű megjósolni, hogy va­lamennyi munkahelyen kötelességszerűen apellálnak majd a fiatalok munkabírására, a KISZ-szervezetek segítségére. De jus­son eszébe műhelyfőnüknek és osztályve­zetőnek egyaránt: az ifjúsági párthatáro­zatra való formális hivatkozás, a vállvere­gető, lekicsinylő gesztus idegesíti a pro­dukálni akaró új szakembert, vagy friss­diplomást. A „mit pattogsz, öcsi, úgyse válthatod meg a világot"-féle leintés In­kább a rossz társaság felé löki az érzé­keny fiatalt, mint a hasznos tevékenység­hez. Az a KISZ-ista, aki tiszta szívvel, forradalmi lendülettel indul az élet küz­delmeibe, és a munkahelyén — ellentét­ben az iskolával, a mozgalomban tanultak­kal kényelmes, „nyugi, nyugi"-maga­tartást tapasztal, jogosan teszi szóvá a párttitkárnak: hát ezt hogyan lehet ná­lunk csinálni? B izony, fontos lenne mindenütt olyan tapasztalt vezetőkre, pártmunká­sokra bízni a fiatalokat, akik nem érik be ünnepi jelszavak és általános fel­adatok ismételgetésével, ismert prédiká­ciókkal. Ahol halaszthatatlanná vált pél­dául a fáradságos és haladatlan kézi mun­ka gépesítése, a korszerű munka- és üzemszervezés megoldása, vagy az elad­hatóbö árugyártás elkezdése, ott efféle ösztönzést kaphatna a hozzáértő techni­kus, az Ifjúmunkás: ne törődj, Jóska, a vaskalaposok berzenkedésével, tegyél ja­vaslatot arra, hogyan csináljuk ezután. Azért mondjuk ezt így. óhajtás formájá­ban, mert tudjuk, egy-egy munkahelyen sokféle érdeket, presztízst, szempontot, vi­szonyt kell számításba vennie annak, aki szakítani próbál bizonyos bürokratikus be­idegződésekkel. Azonkívül: élesztgetni, őrizgetni a fiatalok lángját, újat, jobban akaró lendületét — ez rendkívül munka­igényes. sok türelmet emésztő tevékenység, számolni kell vele. hogv esetleg kirúgnak • a hámból, és ezzel netán magbotránkoz­tatják a vénséges lelkületű kollégákat. Ko­rántsem elég, ha az illetékes vezetők, úgy­mond, élére állítják a kérdést, mert a frá­zisokkal nem fognak meg, nem késztetnek gondolkodásra senkit. Rövid, velős és főleg ősz'nte beszéddel lehet csak boldogulni a lényeghez, a tartalmas dolgokhoz vonzódó fiatalsággal. Különben sincs annak értel­me, hogy kipróbált forradalmárok egy­mást győzködjék a szocializmus szépségei­ről. Többet ér ennél a gyümölcsöző eszme­csere. s annak köntörfalazás nélkül fel­tárása. hogy mit rontottunk el, s abból a tanulságokat levonva, miként kell hol­nap vagv holnapután cselekedni. A májusban összeülő KISZ-kongresszus — magától értetődően — csak nagv vona­lakban- vázolhatja a tennivalók sokaságát az ifjúkommonisták. s az egész magyar ifjúság számára. Azt. hogv szűkebb pát­riánkban milyen és menpyi munkát kell már az idén és a következő esztendőkben elvégezni, az a megvei pártbizottság állás­foglalásából még pontosabban a helyi párt- es KISZ-szervezetek munkatervéből tudható meg. Már lőre is bizonyosra ve­hető azonbat.. lesz munka bőven, nem pa­naszt odhatunk. _ F. NAGY ISTVÁN J

Next

/
Thumbnails
Contents