Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 3. szám

Vasárnap, 1976. január 4. 11 Tóth Béla Kötélverő A két lábára emelkedő emberszabású ember, úgy lehet, kötélbe kapaszkodva tette meg első tétova lépéseit Annak idején még, néhány százezer évvel ezelőtt, ahogy foga és körme mellé szerszámnak vette kezébe a kötelet. A bot végére lándzsának való hegyes követ a kötél tartotta. A vízen hajózó ember' vitorláit a kötél tartotta. Aki először eresztett tutajt a Tisza tükrére, kötél nélkül nem indulhatott el, Valaki a legrégibb időkben is fonta hozzá a kötelet. Hánv emberöltővel ezelőtt, hirtelenjében össze sem lehet számolni. A szakmát 1522-ben már kenyérkereső foglalkozásnak minősítik Szegeden, mert a város adókönyve az asztalcsinálóval, sípossal, dobossal együtt így sorolja föl: köteles. Ember, aki a kötelet fonia. A civilizáció történelemóráján számolva az időt, az már csak két perccel ezelőtt történt, amikor Bakai Nándor, egykori kötélverő segéd az 1800-as évek derekán gyárszerűen készíti városunkban a kötélneműt. Hajózásra, húzásra, vonásra, kikötésre, árucsomagollsra alkalmasat. Tarsolyomban hurcolászva az imént mondottakat, a mai üzem mai kötélverő szakmunkását keresem. Meg is találom. Papdj Istvánnak hívják, negyven év óta sodor, fon, összeereszt. Fonja a gyártmányok közül a legvékonyabb árut, a dohánykötelet és fon hat centiméter keresztmetszetű, speciális vontatókötelet. ötvenöt évével még fiatal mozgású, fürgén siet az ötszl2 méteres fonícsarnok remegőn kígyózó kötélfonatai között. Naponta tíz kilométert gyalogol, aminek összege negyven év alatt fölrúghat százhúszezer kilométerre. Kezéből eregetett köteleivel az időnként szétrobbanásig feszülő földgolyónkat össze lehetne tán kötözni is néha. — Mikor, kezdte az ősi szakmák iegöregebbikében, Pista bátyám? — Tizenöt éves koromban. Anámnak, aki ebben az üzemben köteleskedett. én hordtam az ételt. Nvári deleken kiültek a gyár előtti árokpartra, s szavuk nvomiban másképp sem képzeltem el sorsomat, csak az övéké szerint. Sgeítőnek vettek maguk közé. mikor munka nélküli fölnőttek ácsorogtak a gyárak kapuiban. Nekem meg ..protekcióm" volt. Hat Paodi dolgozott itt a gyárban. Apáról fiúra papdisodott a kötélgvár. Apám kirokkant a kötelességből az én kötelességemmé lett, mohodzó .bajszú gyerek létemre, horv kenyér legyen a család asztalán. Pedig éngem is izgatott, mint 'gyerekpajtásaímat a világ, benne az újdonságok. A motorokért annyira oda voltam, tizenkét órás műszakok után még elmentem idegen műhelyekbe a titkokat megtanulni. A fölszabadulásig szakmunkásnak ugyan nem tekintettek bennünket a mesterek, hiszen féltvén a titkokat, csak leskelődve lophattuk el tőlük a tudást. Azért elvárták, mindent megcsináljunk, a drótkötéltől a ruhaszárítóig. Egész évben a nzitott elejű csarnokban dolgoztunk. Téli hónapokban hólapátolással kezdődött a műszak. Kesztyűben kötelet fonni, ki látott már? De nem fázhattunk. Fiatalok voltunk, a kényé .'harc melegített bennünket S ahogy ballagott velem az idő, család, kötél, kenyér között sodródott életem. Felnőtt gyerekeim, esztergályos fiam és két szakmunkás lányom, körülöttem élnek. Már szép vasgyúró unokáim vannak. Feleségemmel, a napi tízkilométeres munkával járó gyaloglás után is, sétálni megyünk. Másféle séta ez. A kctélfonásba belesodortam m'nden új városrészt, Tarjánt, Odesszát. A kötelet nem csak kenderből sodorja az ember. Szálai közé fonódik életem. Falujáró koromban, míg fületlen. feneketlen fazekakat foltoztunk, felvilágosítással szolgáltunk vasárnapjainkon. Mi volt akkor a téma? A termelőszövetkezet. Egy szorgalmas parasztember, lábát támaszra hányva, mondja: én a szomszédommal sem tud nék egy kenyéren élni, nemhogy az egész faluval. Hát én felveszem az e'h tllott kalászt, megpuszilom, a szomszéd egész kéve búzán is átbuk'k. otthagyja. H"gy lenne ilyen emberből közös gazdaság? Sétaképpen kint járok a fiatal korom óta ismert falvakban. Szép, kőlábas házban él az én kalászospéldázatú emberem. M'ndom nek1', emlékszik-e a reménytelenségre,' arra az időre, mikor rossz lábosait fol'ozéuk? Legyint — hol van az már, kár arra emlék-zr.l is. Versenyről vers'n're hatódva huszonhét éve futok az önké-.tes tűzoltótestületben. Arany koszorús brigádomban otthon vagyok. A jövő? Nyugdíjas kororrban majd gyakrabban ülök a Tiszapartra pícézni. A szakma? Tiszta, fűtött termekben folyik majd tovább, ahol a szakmunkások ülve ellenőrzik a sodrógép m"szereit. A kenderkötelet még sokáig nem pótolja a műanyag! Soha nem volt divatos szakma. de n'mcsak na~y múl ja vrn, hanem jövője! Mert a jövő-en sem lehet g-m lolattól. sugárnyalábbal összekötni a vmtatmán-okat. És a köteleket készítő entóer, bizonyoson, kö-vnyebben éli világát, mint én éltem. Simái Mihály Sanzon A hóvirág a hóvirág tal n c:ak albinó pipate s a ppacs rúzsos hóvirág lehet hogy így lehet hogy úgy igaz csöndem ha lesz eldúdolom dalom ha lesz elcsöndelem égen-futó faág vagyok földönfutó a gyökerem lehet hogy így lehet hegy úgy színleg igaz vagy színigaz az igazság m'n 'ig f'atal és legtöbbször pimasz kezemben egy rég-tárgytalan tárggyal éjfélig tirgyalok s mivel e tárgynak könnye van bőgök és bő-óként brummogok Irhrt hegy így lehet h-gy úgy de mindenk'pp rém-megható h-gy én m 'g itt hetek hatok s te-temben négy évszak ragyog h tóomsz 'z' a'vanöt n~pok s hogy híbe-"-óba hall a hő máskor meg hűl a hó. Alkotói szabadság, alkotói felelősség „JÖJJ ei szabadsági Te szülj neke a rendet.. (József Attila) A város újmidi, szocialista me_ cénási szerepének legfrissebb, szép példája az a pályázat, melyet az MSZMP Szeged városi bizottsága tanáeskoz termének falán elhelyezkedő pannó készítésére hirdettek. Kilenc szegedi képzőművész kapott meghívót, s az első megbeszélésen mindkét fél — megbízók és alkot ék — körvonalazta elképzeléseit, számba vette a lehetőségeket. A feladat természetéből adódóan olyan murális alkotást várnak a művészektől — ezt a kiírás is világosan megfogalmazza —, mely tükrözi a párt politikáját, kifejezi szocialista jelenünket, épít a munkásmozgalmi hagyományokra, s nem téveszti szem elől a „he'y szellemét" sem. Ezek után egyikük — az elbizonytalanodás, a talaj vesztés, a mentőövért való kapkodás pillanatában — m'gkárdezte, vajon egy ilyen műnél mennyire lehet absztrahálni, mii en mértékig kell valíságelvűnek maradni, s igényelnek-e valamiféle stílust a már meglevő gazdag repertoárból?... Miért idézem ezt az esetet? Azért, mert egész művészetpolitikánk egyik kulcskérdését vélem felfedezni benne, mégpedig az alko'.ói szabadság és alkotói felelősség dialektikus egységének problémakörét. Persze, egvszerűen és nagyon egyértelműen lehetne válaszolni a művésznek — mint ahogy tette azt ott. akkor a pártbizottság osztályvezetője —, felem'ítve az MSZMP XI. kongresszusának ide vonatkozó megállapításait. Első-orban Kádár János beszámolójának rés letét idézhetjük: „Az író, a művész maga választja meg témáját, kifejezési formáját és eszközei'. A témaválasztás, a stílus, a művészi irányzat szabadságának azonban mindig az a mértéke, hogy meny- . nyire segíti a társadalom ábrázolását, és hogy a mű mennyire képes a társadalomhoz szólni... Továbbra is biztosítjuk az alkotói szabadságot. Ugyanakkor a pár nak, a munkásállamnak jogában áll, hogy a művek között társadalmi és művészi értékük szerint válogasson. Az idők folyamán szükségszerűen változnak kifejezési formák is, művészeinek meg kell azonban érteniük, ' hogy a forradalom elsősorban nem a művészi formákban, hanem a társadalomban megy végbe." Vi'ágos, tiszta, egy érte1 mű megfogalmazás. Mégis, érdemes bcnckés a'á venni a sza^a'ság és felelősség művészi kérdéskomplexvmál hiszéh ezen áll vagy bukik a szocialista műv's-et megannyi fontos összetzv je. Egyformán dilemmája ez az irányító-mecé-áJó művás-etooliti'-ának és a művé-zetnszichol'g'ának. mint az alkot'i foivom-t indtó viduálís. személyes oldalának. A kong-ess'us hitót tóit az alkotói szabadság biztosítása mellett, de kiemelte és többszörösen ls aláhúzta a művészek társadalmi felelősságét. A kérdést nem lehet felvetni úgy, hogy szabadság vagy felelősség, hanem csakis úgy, szabadság és felelősség. Sokan még mindij* — bevallva, vagy elhallgatva — feloldhatatlannak érzik, egymás ellentéteként fogják fel a szabadság és felelősség, vagy másként, művészi lehetőség és elkötelezettség fogalmát. Pedig e két fogalom dialektikus egységének két mozzanatáról van szó. Ezért nem fogadhatunk el olyan müváází .alapállást, mely valami spekulatív módszerrel, vagy egyszerűen üzleti érdekből igyekszik különválasztani e két mozzanatot. Még napjainkban is gyakran hangoztatják egyes csoportok hogy a kultúra és a tömegek közötti szakadék nemhogy felt'iltődőben lenne, hanem mindinkább mélyül. Olyanok is akadnak szép számmal, akik elefántcsonttornyaikban — néha az ál zárás kedvéért terepszínű sátorlappal vonják be! — maroknyi elit számára készítenek ínyencségeket, ismét mások éppen alacsony színvonalú műveiket mentik „népszerűség'', „ez kell a tömegeknek", „közigény" felbélyegzéssel. A szabadság ma is a marxi megfogalma'ásban érvényes, nem más tehát, mint a felismert szükségszerűség. A szabadság társadalmunkban, szocialista énítőmunkánk közepette senki s ámára egy piFanatig sem lehet a „mindent szabad", az „azt csinálok amit akarok" (vagy ami jólesik) vásári hangulatú Hydeparkja. Sehol — nemcsa'c a művészetben! — senki sem élhet vissza szabadságával, nem használhatja lehetőségeit hatalm-skodásra. mások megtévesztésire, anarchikus ösztöneinek spontán kiélésére. A szabadság nálunk minden becsületes, felelősségteljes, komoly vélemény szabadsága, a művészek számára sem lehet más mint a társad"lmi szükségszerűségek felismerése, tudatos'tása és művészi tükrözése. Természetesen ez nem jelentheti azt. hogy az alkotókat szellemi kalodába, nehézkesen mozduló. nyikorgó páncélzatba,, vagy s'űk labirintusokba kényszerítenék. senkire nem tukmálnak s*íluskliséket, technikás Imákat, előregyártott művészi paneleket. Az alkot-'k szabadon bontakoztathatják ki kénessségeiket. s ha személyes érd-kük, tehetségük és felkészültségük találkozik szocialista tá-sadalmunk érdekeivel, minden bizonnyal utat ta1 álnak a széles tömegek szívébe, agyába — s ekkor érvényesül igazi szépségében a szabadság és felelősség di»lek'ik"s egysége. S lehet-e más alapái'ásből szembenézni a fehér nanírlaval, le'itm egv zon. gora hil1 autóút ét oc'aTni a vászon elé vagy kiléoni a kulié', s'ák mögü1 a s'ín-'adra!? A művészi alkotómunka lomo'v és fe1előse*7+etó°s bivtós. cos">k hite k»'l hoz-á. nem ei^g az életünk felett kifeszített dróton bravúrokkal kockáztatni életet, olcsó ámulatra késztetni közönséget. Üjabb csúcsok meghódítására kell vállalkozni művésznek és közönségnek együtt, kéz a kézben. Nem elég, ha minden művész olyan magaslatokra vágyik, ahol ő is csak légzőkészülékkel tartózkodhat. Mindezek nem 'zárják ki, sői tág teret biztosítanak a kísérletezéshez, ami nemcsak • joga, de kötelessége, az igazi művész hivatásból adódó belső igénye is. A társadalmi mozgások, a szocialista fejlődés parancsolóan követelik- hogy a művészi élet is lépést tartson velük. A tartalom és forma dialektikus kapcsolatából következik, hogy napjaink forradalmi átalakulását - tükröző művészet fő tendenciája is csak forradalmi lehet, s e forradalmi folyamat megragadásához a művészi formák forradalma is elengedhetetlen. •'..'• .....i Jó példa ennek igazolására Dér István kecskeméti intarziájának története. Nemcsak azért, mert egy es tenöeig készült-érlelődött, nemcsak azért, mert hosszú barangolások, beszélgetések, ismerkedések mélyítették a meglevő ismereteket, érzelmi motívumokkal gazdagították a száraz információkat, de azért is. mert szabadság és felelősség pólusai ebben a műben találtak igazán egymásra, ezt híven tükrözi a tartalom és forma egysége, a stílus és kivitelezés elválaszthatatlansága. Rengeteg vázlat, kísérleti darab, többször átdolgozott karton árulkodik az alkotói műhelymunka vívódásokkal terhes hónapjairól Ezek is közönségét kívánnak. A jó, a hiteles szán' dékú kísérletek előtt eddig is, ezután ís nyitva állnak a stúdiószínpadok, a kamaratermek, s kisgalériák ajtajai Sajnos, egyre idü'tebb kórtünete művészi életünknek a konvencióvá vált formai újítgatás, az a fajta kísérletezés, amikor a vígcél maga a formai kísérlet. Néha már ruerr: is hallani az üzene'et, az alkotói felszólítást, nem érezni a vonzást a szebb, igazabb és gazdagabb életre, arra, hogy holnap jobbak legyünk tisztábbak és erősebbek, mint eddig. Az alkotói s abadság és felelősség szocialista jelenünkben Új oldallal gazdagodott. A művész felel alkotásának sorsáért is. Közművelődési feladatainkból is vállalnia kell a réeső' részt, a közvetítő tevékenységet, az ismeretterjesztő, felvilágosító és művészeti nevelőmunkát. A művész-közönség fázieltol'dá-ának csökkenése nehéz, sók energiái!; és időt felemésztő, de nem reménytelen feladat. Az alkotói szabadság és alkotói felelősség egységének megtalálása a művé- , szeknek a történelem által rájuk rótt kötelesség és nekik nyújtott lehetőség egyszerre. Fontos feladat ez, hiszen — Benke Valéria emlékezetes szavaival —: „Egy tudást és kultúrát is kereső nép várja íróink, művészeink eligazító szív szavát, eszméitető alkotásait. Olyan alkotásokra vágyik. am'k önmaga megismerésére. az ember otthonosan és igazságosan berendezett életének eszményeire taníjik." TINÓI T * TOS niuszt-áctó-k Dér István f in' rz1 újának rézlete, a k- k éti megyei pá t- és íanácsszékháa aagyteraióbea.