Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-25 / 21. szám
Vasárnap, 1976. január 25. 55 ÜZKTŰM Lombikbúza Egy sejt, akármilyen kicsi is, magában hordozza a teljes élet programját: élni akar. Csodálat övezi a biológusok munkáját: vesznek egy növényt, sejtekre darabolják, apróbbra, mintha lisztet őrölnének belőle, „elültetik" a sejtet valamilyen táptalajba, gyökeret ereszt, csíra hajt ki belőle, és nő, mint bármelyik másik. Élni akar. Apja-anyja önmaga, és hajszálra ugyanaz a mellette növő is. (A „hajszál" itt olyan mértékegység, mintha évekkel hitelesítenénk a pillanatot.) A biológiai tudományok újszegedi központjában könnyen eltévedne az idegen. Ügy hasonlítanak egymáshoz a laboratóriumok, mint lakótelepen a gyári házak. Semmi kár nem származik itt belőle, csak a felületes idegen látja egyformának őket. A bennük folyó munka annyira más és más, száz építész nem győzné követni fantáziával. Az egyik emelet fél szárnyának a kutatószobáiba a sejtekből föltáplóit növények iránti kíváncsiság hozott. Kimondva végtelenül egyszerű, amit dr. Dudits Dénes kandidátus és kis csoportja — dr. Németh Gizella, Hajdú Zsolt és Lázár Gábor — segítő munkatársakkal együtt kutat. Azért is, mert' utólag számtalan fölfedezés tűnt ennél is egyszerűbbnek, meg azért ls, mert világos magyarázatot kapunk minden tétova kérdésünkre. — Minden növényre Jó a recept: végy egy sejtet... és kihajt az új növény? — A genetikai Ínformáció — a tulajdonságok átöröklését biztosító mechantzmus — minden élő növényi sejtben megvan, de nem mindig működik. Megfelelő behatásokkal azonban működésbe hozhatók azok a gének, amelyek a teljes növény kialakításához szükségesek. Sokan tudják, hogy a klasszikus kísérlet alanya a sárgarépa volt. Annyira kedvelt modellnövénye lett a kutatásoknak, néhány lombikban most ls itt látható sejtjeinek halmaza, és néhány kémcsőben a belőlük „sarjadó" új növény is. Ha kerti földbe kiültetik, vasárnapi húslevesben ugyanúgy megfőzhető, mint bármelyik elődje. Nagyszerű teljesítmény, finom munka, ezt a hozzá nem értő is látja, csak azt nem tudja, mi a jó ebben? Magról mégiscsak egyszerűbb sárgarépát termeszteni. — Jó lenne, ha itt szerzett tapasztalatainkat gazdaságilag hasznosabb növényeken is tudnánk alkalmazni. — Es azokat nem tudjuk magról szaporítani? — Nem erről van szó. Vegyük azt a példát, hogy a kutató keres egy új borsóváltozatot. Olyat, amelyik lényegesen különbözik társaitól, és elütő tulajdonságai valamilyen szempontból hasznonak lehetnek. Sok hold borsót kellene szálanként átvizsgálnia igen rövid idő alatt. Ha nem borsótáblákat fésülünk át, mintha tű gombját keresnénk a szalmakazalban, hanem lombikban tenyésztett sejtek tömegéből választjuk ki azt az egyet, amelyikre szükségünk van, és ebből állítjuk vissza az eredeti növényt, lényegesen egyszerűbb a dolgunk. Ismétlem, csak elmondva egyszerűbb. A különleges rázóasztalon levő üvegekben egy milliliternyi folyadékban akár egymillió sejtet tenyészthetnek és vizsgálhatnak. A sárgarépa mellett van szója, rizs, büza, árpa is. A már könnyűnek számító mellett sok nehéz lecke. Miért választják ezeket? — Riasztó számokat hallani arról, hány ember éhezik a világon. Országok, földrészek népe születik bele az elkerülhetetlen éhezésbe, ha a biológusok nem találnak megoldást századunk emberének egyik legégetőbb gondjára. Előfordulhat tehát, hogy a Szegeden rázatott búzasej leltnek a Föld túlsó felén is hasznát lá'ja a holnap embere. Fölemelő távlat. Közvetve vagy közvetlenül biztosan, hiszen az itt. dolgozó kulató ötletet vagy akár módszert is adhat társainak az egész világon akkor is, ha a végső megoldást neki nem sikerült meghálnia. A fiatal intézet fiató! kutatói ötéves programiuk lezárások ni j<l. .ságga! áútók a tudomány elé: búzát is tudnak sejtből növeszteni. Dudits Dénes kis üvegek sorozatát mutatja most. Jól látható, hogy a sejtek tömegéből nem lesz azonnal növény, van egy közbeeső — és nagyon nehezen elérhető — állomás is. A táptalajon táplált sejtekből előbb úgynevezett kalluszt kell létrehozni. Sejtek halmaza a kallusz, osztódni képesek, összetartoznak — már a sejt is társas lény! — de munkamegosztás nincs köztük, illetve Ilyet még nem fedezett fel a tudomány. Ha a kallusz sejtjeit hormonhatású serkentőkkel nemcsak szaporodásra, de átrendeződésre, az élő szövetek egyes funkcióinak átvállalására ls rá lehet bírni, akkor van csak remény, hogy növény haitaon ki belőle. A búzánál kritikus pont a kallusz létrehozása is, de legalább ennyire nehéz a kallusz növénnyé válása. ÜJabb és újabb kis üvegek kerülnek elő annak bizonyítására, hogy a búza kalluszából kis fonálkák, gyökerek ágaznak lefelé. Óriási lépés ez ls előre, de nem búza az, amelyiknek csak gyökere van. A sor egyik üvegében apró zöld pontocska látható szabad szemmel ls — ez az első biztatás. A mellette levőben nagyobb a zöld pont, kis folttá rendeződik a későbbiekben, és a sor végén ott áll az eleven bizonyíték: literes üvegben a búza. Gyökérrel, szárral, levéllel. Ilyen búzát arattak ls már az intézetben, maglát elvetve rendes utódokat kaptak. — Nyilván érdekli a kutatót, mit szól eredményéhez a tudományos világ. — Nemzetközileg egyik legismertebb folyóiratban publikáltuk. Rövid idő alatt kétszáz különlenyomatot kértek tőlünk, el is fogyott valamennyi. — Ha a búzánál sikerült, akkor a búzánál ez a kutatás le ls zárult? — Megvan tehát a lehetőség arra, hogy sok millió sejtből válogassunk, és a legmegfelelőbbet állítsuk vissza, de nem csupán a szelektálás a célunk. A növénynemesítés lényege, hogy egyik növény előnyös tulajdonságait átoltsák másfajta előnyös tulajdonságokkal rendelkező másik növénybe. Szenzációs eredményeket hoztak eddig is a nemesítések, de a rokonsági határokat nem sikerült átlépniök. Lombikban sikerült például a sárgarépa és az árpa sejtjeit ls kereszteznünk. — Meglepő az eredmény, de mit várhatunk tőle? Répa gyökerű árpát vagy árpa levelű répát? — Valószínű egyiket se. Először azt mondanám, hogy ez nem szegedi specialitás, fölkapott kutatási terület az egész világon. Nagy tehát a verseny. Hogy milyen növény várható belőle? A tudomány egyelőre nem ezt kutatja, csak arra kíváncsi, milyen sejtek olvaszthatók egybe, és melyek tarthatók életbe a fúzió után. — A módszer lényege? Meg kell fosztanunk a sejtet cellulózból alkotott sejtfalától, hiszen ez áthághatatlan akadályt jelenthet. A „meztelenre vetkőztetett" sejtet protoplasztnak hívjuk. Ha nincs sejtfal, össze lehet hozni két szomszédos sejtet. Olyan hibridsejtek állíthatók így elő, amelyekről a keresztezés hagyományos módszereinek ismeretében eddig nem beszélhettünk. Fényképeken nagyszerűen látszik a répa és az árpa sejtjeinek összeolvadása. A megfestett sejtmagok is mutatják, hogy egymásnak eddig idegen két növény sejtje került közös burokba, és az is, hogy a kromoszómák még csak közelednek egymáshoz, de nem keverednek. A kísérő magyarázat szerint az egyesült két sejt újra cellulóz falat növeszt. További kutatások föladata lesz, hogy a hibridsejtekből hibridkalluszok, azokból pedig hibridnöványek legyenek. Eddig maga az egyssü'és bizonyítható, és az, hogy tovább él az új sejt, sőt jól él, mert osztódik is. Ami itt történik, az már terem* és. Olyan sejtek születnek, amilyenek eddig nem voltak. Ha a további lépések sikerű1 nek, eddig ismeretlen növények bölcsőjénél vagyunk. — Most az a föladatunk, hogy apró lépésekkel különböző növényeknél megvizsgáljuk a protoplaszt elkülönítésének lehetősé- * geit, számbavegyük, melyiket lehet egy másikkal összeolvasztani, és megfigyeljük a hibridsejtek kialakulásának folyamatát. Némi előnyünk van most más nagy laboratóriumoKkal szemben, kötelességünk a fúzióval kapcsolatos metodikai lehetőségeinket kihasználni. Az új sejteket szülő tudomány megszületése pillanatában a csodálattal szinte egyidőben rémület is született: ha bele tudunk nyúlni az élő világ legrejtettebb titkaiba, jöhetnek majd emberek, csoportok, társadalmi rendszerek, amelyek megpróbálják a tudomány eredményeit az emberiség ellen fordítani. A rémület lényege: lehet, hogy öngyilkosságunk bölcsőjénél állunk? — Alig van felfedezés a világon, aminek legalább két éle ne lenne. A tűz melegít, süthetünk is, főzhetünk is vele, de városokat is pusztíthat. Az atom az áldás és a pusztítás lehetőségét egyaránt magában hordozza. Itt is észnél kell lennie az emberiségnek. Ballépésnek, rossz szándéknak beláthatatlan következményei lehetnének. A mi esetünk egyszerűbb, a növényeknél az Ilyen kutatásnak csak pozitív eredményei lehetnek. A mi célunk, hogy táplálékot adjunk az emberiségnek. Azért választottuk többek között a búzát A tudomány alapproblémáit akár gazokon folytatott kísérletekkel is tisztázhatnánk, de nincs Időnk rá, hogy később kezdjük meg az ott szerzett tapasztalatok ésszerű hasznosítását. Hangyaszorgalommal, morzsánként hordják a kutatók új elméletek és új gyakorlatok építőköveit Szegeden hétköznapibb föladatra is vállakoztak: lombikmódszerekkel válogatják ki azokat a növényeket, amelyek alapanyagot termelhetnek a gyógyszeriparnak. Keresik a lehetőségét annak ls, hogy egyes gyógyszerek összetevőit laboratóriumi körülmények között, sejttenyészetekben termeljék. HOBVATH DEZSŐ Dér Endre Egyedül — Mennem kell — szóltam, s otthagytam a KISZ-gyűlést, mihelyst lemontam a titkárságról. Végigmentem a ládákba rakott ' üvegpalackok között, s a kapusnak is bejelentettem: — Megyek! — Hová? — kérdezte az aszott öregasszony. „Furcsának találta, hogy odaszóltam hozzá" — állapítottam meg magamban. Visszanéztem hát rá, úgy mondtam: — El! Örökre! Nem szólt, csak a fejét csóválta. Fürkésző volt és szánakozó. A hídon, amely az üzemet öszszekötötte a faluval, nem mentem át, az erdő felé kerültem. A portásnő szemét még mindig a hátarfiban éreztem .., Az erdőben már sötét volt. Zúzmarás, ébredő, zsenge fűszálak nyúltak el talpam alatt. „Gondolkodnom kell most" — mondtam többször magamban, de teljesen üres voltam ... Sehol egy gondolat, sehol egy fogódzó ... Az éjszakai műszakra igyekvők húztak el melléttem. — Jó napot — köszöntöttem őket — Jó napot — válaszoltak, s ugyanolyan fürkészőn néztek meg, mint az előbb a kapusnő. — Üdvözlöm. Nóra — köszöntött a szembejövő párttitkár —, mit keres erre? — Sétálok egyet. Átadtam a KISZ-titkárságot. Tíz évig elég volt... az igát egyedül húzni. — A többiek még ott vannak? — Ott. — Mi van, Nóra? — kérdezte a párttitkár, s mosolygott. — Ml történt magával!? — Mondtam már a múltkor is: párttag szeretnék lenni 1 Csipetnyi bors Tavaly, 68 éves korában hunyt el Josephine Baker, világhírű revücsillag, aki élete utoleó heteiben is korát meghazudtoló frisseséggel szerepelt Európa színpadjain. Éppen Koppenhágában vendégszerepelt, amikor az egyik tapintatlan újságíró a művésznő életkora felől érdeklődött. Baker fanyar Iróniával így válaszolt: — Harmincnégy az egyik lábam ... Agatha Christie, a közelmúltban elhunyt neves angol krimiírónő egyik regényét egy brit kritikus alaposan elmarasztalta. Agatha Christie a kritika elolvasása után teára hivta meg a kritikust, és teázás közben elmesélte, hogy az első világháború idején önkéntes ápolónő volt, és a kórházak gyógyszertáraiban sok mérget ismert meg, ennek következtében regényeiben a tettes gyakorta bosszúbői mérget csempész be az áldozat teájába. Amikor a kritikus távozott, Agatha Christie így búcsúzott el tőle: — Nagyon örvendek, hogy személyesen is megismerkedhettünk ... Uram, ön úgy látom, bátor ember, mert minden habozás nélkül megitta nálam a teát... Johnny HolUday főszerepet vállalt egy párizsi színház zenés színművében. Négy napig iárt a próbákra, utána pedig elállt a vál'alkozástól. őszintén bevallotta, hogy nem tudja észben tartani a zenés komédia szövegét. — A gondolkodás sohasem volt valami erős oldala — jegyezte meg a popénekes egyik barátja... Mistinquette, a hires francia énekesnő, aki még nyolcvanéves korában ís a párizsi közönség kedvence volt, egyszer filmszerződést kapott. Carlo Rim rendező ugyanis hetvenöt éves korában felkérte, hogy új filmjében vállaljon szerepet. A rendező, amikor a filmről beszélgetett a művésznővel, így kezdte: — Drága Mistinquette! A filmnek összesen két női szerepe lesz. Egy öreg és egy fiatal nő. — Értem, elvállalom — válaszolta a színésznő. — Csak azt mondja meg. hogy ki játssza az öreg hölgyet? ... Alberto Sordi olasz filmszínész nemrég Londonban járt, és találkozott egy angol újságíróval, aki csapnivalóan rossz könyvet Irt Olaszországról. — Járt ön Olaszországban? — kérdezte Sordi a szerzőtől. — Hogyne, uram! — válaszolta meghökkenve az újságíró. — No és a könyvet olaszországi látogatása előtt vagy után írta?... Romy Schncidert társaságban megkérdezték, mi a véleménye a film mai és jövőbeni szerepéről. A népszerű színésznő így válaszolt: — A filmipar sohasem fog kiveszni — legalábbis míg a mozitermek sötétek... John Huston Ismert amerikai filmrendező, papírt és ceruzát vett a kezébe, számolgatott egy kicsit, majd áruba bocsátotta írországi. a XVIII. században épült kastélyát. Huston ugyanis kiszámította, hogy a kastély karbantartása évente ötvenezer dollárba kerül, ő viszont évente csak öt napot tölt ott RÉVÉSZ TIBOR — Egy év múlva, Nóra... — Tíz évig dolgoztam a mozgalomban, és most minden olyan üres ... Ennyit talán megérdemelnék 1 Sokáig beszéltem ott, azt hiszem, sületlenséget de mindent hévvel mondtam, mind hevesebben, s a párttitkár egyre szélesebb mozdulatokkal jelezte: semmit nem tehet az érdekemben ... Már megkezdték az esti műszakot. Targoncák szállították a tiszta üvegeket a hatezer literes, megcsapolt hordóhoz. Az esti világítás hangulatában ismeretlen árnyak mozogtak. „Ifjúsági műszak van most" — melegedett meg bennem valami, s visszamentem az üzembe. A nagycsarnokban megálltam. „Ezek az én gyerekeim" — mondogattam magamban, s hirtelen elhatározással intettem az egyik fiúnak: — Szervusz! Majd intettem egy másiknak ls: — Hahó! Semmi válasz. — Mit csináltok? — léptem közelebb. — Ml van? Leváltottak? — kérdezte egy kreolbőrű .cigiző legényke, aki görbén és röhögőhülyén állt elém. Kicsi, vézna, tizenkét évesnek tűnő siheder volt, frissen dauerozott hajjal. — Ügy mondtam le — emeltem fel a hangomat — Nél A kis durcás! A kis felvágós! — A csinibaba leereszkedett közénk... — Mi van, cicám? — ölelt magához a kis fekete siheder. — Csókold meg, mitől félsz?! — ordították innen is, onnan is. — Eddig egy hangotok se volt! Semmire nem lehetett megmozgatni benneteket! S most szemtelenkedtek is?! Inkább segítettek volna! — Mért nem szóltál?! Akármikor! A te bajodon... A srácok kihívón körülálltak, s én emelt fejjel, szótlanul néztem vissza rájuk. — De jól adja, figyeled? — rántott meg a karjával a kis fekete siheder, s nemezcipős lábát a lábam közé tartotta. — Dologra! — kiáltotta el magát a művezető, aki egy évvel fiatalabb nálam, s valahonnan a Dunántúlról jött ide dolgozni. — Most menjen innen Nóra — lépett mellém a művezető — éretlenek ezek, és nem felejtik, amiért nem állt velük szóba hosszú évekig. Értetlenül meredtem a művezetőre, s alig volt hallható a hangom, amikor megszólaltam: — De hiszen én csak értük... dolgoztam!... Mért nem segítettek?! — Majd később megkérdezheti tőlük. Dehát... Kért-e egyáltalán segítséget?! — Nem jelentkeztek ... — Ja, ha azt várta, hogy kérés nélkül tolongjanak... Kikísért az üdvarra, s a friss levegőn két kézzel markoltam meg a karját: — És a pártba se akarnak felvenni, mert most adminisztratív dolgozót nem javasolnak, hát érted ezt? A fiatal művezető bólogatott és talán arra gondolt, eddig mért. nem tegeztem... Szégyelltem magam. — Te legalább megértesz... Ha akarod ... tudod ... hiszen te mondtad a múltkor: „Elmehetnénk egyszer a moziba." A művezető bólogatott és megállt. Meleg, barna szeme volt, lágy hangja, s úgy beszélt Nórával, mint egy gyerekkel: — Majd egyszer... később. Nyugodj meg! Egy vörös halú, tizenéves fruska viharzott elő. Nyelvét nyújtotta Nórára. Miniben volt, tarka kendő a fején, lábán magas antilop csizma. Nóra a csizmáját nézte, amit 600 forintért látott kitéve a cipőüzlet kirakatában. Rajta leértékelt, 70 forintos csizma volt... — Nem tetszik? — nyújtotta Nórára a nyelvét. Nem nézett utánuk Az udvarban, az üveghegyek között széljegyedül volt, és üresen. 9 i