Délmagyarország, 1975. december (65. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

» 91 Vasárnap, 1975. december 14.' Kék bölcsőben ifjú állampolgár V. BUDÁN: TROJKA (A TASZSZ BUDAPESTI FOTÓKIÁLLÍTÁSÁRÓL) Aszfaltos úton a zöldbe „Vissza a természethez !*\ „Mű­veljük kertjeinket!" A felvilágo­sodás óta nem akad nemzedék, amely ne áhítozná vissza a tisz­ta levegőt, a napfényt, a hűs for­rást és a zöld lombét. Nekünk megadatott, hogy még 70—80 éve­sen is álmodozhatunk ezekről a „boldog" időkről, miközben ab­lak mögül lessük a pöfékelő gyirkéményt és szívjuk a füst­jét, madárfütty helyett aszfalt­fúró gép és autóbusz szolgáltat mindehhez, kísérőzenét, áttetsző, tiszta forrás helyett klóros vi­zet kortyolgatunk, s ha valamire­való erdőt akarunk látni, és szív­ni szeretnénk virágok illatát, ki­lométereket kel! utaznunk. Va­ló Igaz; sima aszfaltos űton, ben­zin hajtotta négykerekű kocsin. És vihetünk magunkkal konzer­veket. spirituszégőt vagy kis gáz­palackot, bepakolhatjuk a rádiót, a magnót, a hordozható tévét, civilizált ember módjára Csak­hogy ritkán utazhatunk a tere­bélyesedő város zsugorította zöld. be, hogy kiszellőztessük magun­kat. Munkánk, mindennapos el­foglaltságunk a városhoz köt. Márpedig az általa kínált civi­lizációnak ára van. Csak nem fizettünk-e túl ma­gas árat többet akarásunkért, ké­nyelmünkért? Nem mondtunk-e le eközben apránként a termé­szet adománvair I. melyeknek mi is részei vagyunk és életünk tör­vényei szerint nem lenne szabad feszegetnünk az együvé tartozás bilincseit. A tudomány megálljt paran­csol ezen az úton, de hova. mer­re tovább? Erről ls beszélt dr. Bakács Tibor, az Orvostovább­képző Intézet professzora a SZAB Urbanisztikai Munkabizottságá­nak legutóbbi ankétján. A környezet az emberben ma­gában is tükröződik A szervezet optimális működésének feltétele a környezettel való megfelelő kapcsolat. De mire való kongat­ni a vészharangot, amikor az át­lagéletkor napjainkban több, mint háromszor annyi, mint a ter­mészeti környezetben élő őseinké volt? Nem vészharangot ütöget­nek a tudások, főként n~m teszik ezt Magyarországon. Figyelmez­ető csengettyűszók ezek. ame­lyekből. ha nem figyelünk oda •dejében. nag- obb lármát is le­het csannf. De ki tudja, akkor lesz-e eredménye. A jelenlegi helyzet tehát ez: magas az átlarélHkor és roha­mos iramban nő a népszaporulat. Ilonnon indult el ez a tenden­cia? A tteknmeron szerint 1348­han a firenzei pestis magnegye­dei te a lakosságot. Egyesek sze­rint 1352-ben érte el a járvány az angol szigetet. Az emberrel a munkaerő is elhullt A társa­dalmi okokon Wv*M HroíV'áro ez is « fejlődés felé' Jtérxysaerftettei* a céheket. Erre az időszakra te­hető ugyanis a manufaktúrák, a munkáskezet helyettesítő eg> sze­rű gépek megjélenése. Ugyanak­kor az iparosodás kezdetleges fo­kát és a vele együtt járó váro­siasodást pedig érdekes jelenség kísérte: 1500-ig megdupláz dott az emberiség eddigi lélekszáma. 1800-tól az ipari forradalom ha­tására robbanásszerűen fejlöd­nek a városok, szívják magukba a környék lakosságát. A század­forduló fordulópont az emberiség életében is: a tudomány és a technika fejlődése lehetővé teszi, hogy a járványok nagy részé­nek leküzdésével egyre magasabb legyen az átlagéletkor. Ugyanak­kor ettől kezdve egyre erőtelje­sebben fejtik ki ellenhatásukat az ember teremtette mesterséges környezet ártalmai. A becslések szerint 1965-től 2000-ig 3,5 mil­liárdról.? milliárdra nő az embe­riség lélekszáma, tehát már 35 év alatt megduplázódik. 2003-ben a 7 milliárdnyi emberiség fele, tehát amennyi ember tíz éve az egész földgolyót benépesítette, városokban fog élni. Méghozzá egyre több sokmilliós városban. Ha ugyanezen az úton halad­nánk tovább, a füsttől, koromtól beláthatatlan lenne a jövőnk is. Milánó messze földön híres nap­sugaras város volt egykcr — ma átláthatatlan füsttömeg. A New York-i Manhattenben sincs nap­sütés, a szupermesterséges kör­nyezetben fokozott az urbanizá­ciós ártalom. Hasonló gondokkal küzd a nagy népsűrűség miatt Párizs és már Budapest is. A vá­roslakó emberek ilyen mérgekkel teli övezetekbe kényszerülnek. A környezetnek ezek az úgyne­vezett mikroártaimai nem enge­dik az életkor továbbnövekede­sét. Jelenleg úgy tűnik, hogy aki elérte a 60. évet, van esélye arra, hogy megélhet 80 esztendeig is. Ugyanakkor egyre nyilvánval bb, hogy például a tumorokat a ki­pufog gáz alkotórésze, a benzin­pirén okozza. Nem véletlen hát, hogy bizo­nyos városellenes nézetek is szárnyra keltek, többek között a kertvároshirdetők elképzelései. Jelszavuk: ki a városból! Az 1967-ben Torontóban megrende­zett első urbanizációs világkong­resszuson három világrésznagy­ságú ország képviselői felvetet­ték: telepítsük az ipart a pré­rire. És akkor mi lesz? — hang­zott el a kézenfekvő kérdés. A válasz: ott lesz a város. A keleti tengerparton. Bostontól Washing­tonig 100 millió embr él, akiket rém'átomás gyötör. Úgy vélik. 2050-re néhány szuperóriás vá­ros alakul itt ki és a mezőgazda­ságot a megmaradt kis hézagok­la* préselik s* Ezek a nézetek azonban meg­buktak. A megcldás nem a vá­rosok megszüntetése és nem a zöldterület, a mez gazdaság ki­szorítása. Humanizálni kell a vá­rosokat. Mit jelent ez? Többek között a helyes településszerke­zetet. Álljon itt példának New York A belvárostól, az ipar ott­honául szolgáló külvárostól 40— 50 mérföldre négy kertvárosban lakik 8 millió emter. De jelenti a humanizálás a fokozott, szigorú intézkedésekot, s következetes be­tartásukat. Hogv ne forduljon elő az. ami Detroitban: a gépkocsi­gyár annyira megszennyezte a közeli folyó vizét olaiial hogy hídja meggyulladt és leégett. Ja. pánban százával haltak meg az emberek miután ettek bizonyos halakból. A hozzátartozók első fokon elvesztették a pert, má­sodfokon megnyerték: kiderült, hogy a csáváz szert gyártó üzem higanyt engedeti az egyik öböl­be, s az innen kifogott halak kerültek a niaert., aztán az aszta­lokra ... De ne menjünk túl mess'ire: figyelmeztetett már bennünket is a balatoni halpusz­tulás. s Békéscsabán a talajból szivárgó gáztól felrobbant a víz­torony. Hogvan tud 1a hát az ember az ellene fordulj technikát csu­pán hasznot hajtővé változtatni? Ügy, hogy ne a városiak'k szed­jék a sátorfájukat, ha üde, tisz­ta levegőre, iható vízre és meg­nyugtató zöldre vágvnpk. A ter­melés technikáját kell olyanná tenni, amely eleve megkíméli a környezetet a szenn""z"dóstől. Semmiféle káros terméket nem szabad kiengedni a gyárból, a te­lepről 6em a kéményen át. sem a csatornán keresztül. Az már akkor a mienk, az egész emberi­ségé, ártalmaival, az okozott gon­dokkal egvütt. Szükséges a mező­gazdaság kemízálása. de talán helyesebb lenne úgy fogalmaz­ni: szükséges a kártev'k elleni küzdelem. Ennek egyik ideális módja a biológiai védekezés lenne. Hogy egészségesen élje le éle­tét a városi ember, ahhoz az is szükséges, hogv alkalmazkod óké­pescége is segítséget kapjon. Ez pedig a várostervezők tudatos környezetvédelmi tevékenységé­től függ, áttol, gondolnak-e ar­ra, hogy a lakótelepek zaját le­hetőleg minimálisra csökkentsék, hogy ne szürke betontom'-ök me­redezzenek. amerre csak a szem ellát, és az úgynevezett „hul­ladékhőtől" se szenvedjenek »2 emberek a nap 24 óráián keresz­tül. S nem mindegv az sem, hogy milyen a szem'életük a vá­rosért felelős vezetőknek: Duna­újvárosban néldéul nin^s hónap hogy ne kellene harcolni azért az erdőért, amelyet annak Ide­jén nagy n"t,ot',ti „ndeWtovőrög­íek" az erőmű és a lakótelep kö­zé. Mi. stagtalek nedie. úgv űnik, bátran btoik-toh,ttunk- e'k<szűTt a város á'talános rendezési ter­vének részeként a zöldövezeti terv is, s a megval ésulás sem várat sokáig magára. CHIKÁN AGNES , Az anyakönyvvezetőn nemzeti­színű szalag. A család és a társa­dalom eltéphetetlen kapcsolatéról beszél. A nevükre váró csöppsé­gek régi. kék parasztbútorokat idéző kicsiny bölcsőkben várják az eseményeket. Piros nyakken­dős úttörők k .rusa köszönti az if­jú állampolgárt, kék nyakkendő­vel fogadják máris soraikba. A névadó szül knek vörös szegfű­csokor jár. s habzó pezsgőt ürí­tenek a picinyek egászs igére. Mindez a jelenetsor szinte min­dennapos a városi tanács I. ke­rületi hivatalának reprezentatív termében. Az emberek ősidők óta megün­neplik a legkisebb közösség, a család jeles napjait. Születés és halál, há :asságkötés és évfordu­lók minden nép történetében szép szokásrendszereket alakítot­tak ki. Napjainkban keressük a szocialista család bensőséges ün­nepeinek új tartalmi töltését és formai kereteit. Ennek szellemé­ben alakultak a múlt években országszerte a családi és társadal­mi eseményeket rendező intéze­tek. Társadalmi igények sürget­ték megvalósításukat, s a kezdeti eredmények bizonyítják, hogy az intézetek rendezvényei megfelel­nek a párt- és kormányhatáro­zat előírásainak, keretein belül sok új színfolttal gazdagodott, házasságköt ós és névadás, élmé­nyekben bővelkedő eseményeket jelentett a családok számára minden egves rendezvény. Jelen­tős feladatot vá'lalnak ezek a szervek a társa lalmi tudat for­málásából és a szocialista em'er­tícus nevelésének feladataiból. Céljuk, hogy a rendezvények csa­ládközpontúvá váljanak, a csalá­dokkal. mint ügyfelekkel szem­ben tanúsított humanitásukkal, örömükben. bánatukban való együttérzésükkel a rendezvények tartalmi és formai egységének színvonalemelésével mind na­gyobb népszerűségre tegyenek szert. Új feladatokat kell teljesí­teniük a családi és társadalmi eseményeket rendező intézetek­nek. ám kapcsolódnak is a népi kultúra hacyomáqyvilágához, az ősi szokásokhoz. Nemcsak felku­tatják, gyűjtik, de össze is ál­lítják és be is mutatták a haj­dani család jeles napjainak meg­annyi eseményét, mozz-n'tát. Ugyanakkor felv'ataik között sze­repe] a társada'mj események rendezése, szervezése is. mint például a nemzetközi nőnap, a gyermeknap megünneplése, vala­mint a jubileumi ünnepségek, él­üzemavatók. kitüntetést adomá­nyozó aktusok, személyi igazol­ványok és szakmunkás-bizonyít­ványok átadása, koszorúzások, emléktábla- és szoborleleplezé­sek stb. Felmerül a kérdés, mi kell ah­hoz, hogy egy család ma életé­nek fontos eseményeit — házas­ságkötés, névadó ünnepség, há­zassági évforduló, polgári teme­tés stb. — az intézet segítségével bonyolítsa? Milyen igényeket kell kielégíteni az intézet munkatár­sainak? A ma embere is igény­li az ünnepeket, s nagyon fontos, hogy a család fontos eseményei megfelelő tartalommal telítődje­nek és emlékezetes formát öltse­nek. Az intézet munkája szol­gáltatás. Vállalják a rendezvé­nyek szervezését és lebonyolítá­sát, s ezenkívül Igyekeznek mi­nél maradandóbb érzelmi élményt nyújtani. Lehetőségeik egyre bő. vülnek. A szegedi családi, és tár­sadalmi eseményeket rendező In­tézetnek 500 lemeze van. 90 ta­gú gyermekkórusa, női kara, hangszeres csoportja, versmondói, iroda'mi köre szerveződött. Egy­egy házasságkötésen vagy név. adó ünnepségen Petőfi Sándor, József Attila, Nagy László, Weö­res Sándor verseit, Bach, Mozart, Beethoven, Bartók mű­smí hallhatják. Kapcsolatot resnek a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola nemrég alakult népművelési tans ékével annak érdekében, hogy még tudatosab­ban még sz.rvezettsbben tudja­nak részt vállalni a szocialista tudat alakításából, formálásá­ból. Amikor a fejlődés mértékéről érdeklődtem. Kerek Atdla, az In­tézet igazgatója beszédes szám­adatokat mutat. 1972. július else­jén alakult a családi és társadal­mi eseményeket rendező iroda Szegeden, s 1973. decemberében költöztek a Lenin körúton levő reprezentatív helyiségükbe. 1973­ban 75 rendezvényt bonyolította le, melyeken 154 különféle szol­gáltatást szerveztek. Ez a s'ám a következő évben már 1751 rer. dezvónyre és 4703 szolg iltatásr rúgott, mig ez év december ele­jéig 2245 rendezvény szervezés-5 vállalták 5506 szolgáltatással. Tán ennél is beszédesebb az a tény, hogy az intézet által szerveze t családi rendezvén veken egy év alatt megfordult Szeged teljes la kossága. Természetes, ez csak lelkiismeretes, önfeláldozó mun­kával, nagyfokú szervezettséggel lehetséges. A családi és társadalmi esemé­nyeket rendező irodának nincs külön rendezvényterme a város­ban. Eseményeiket a három ke­rületi anyakönyvi hivatal házas­ságkötő termében, illetve Tápé. Algyő Kiskundorozsma és Sző­reg házasságkötő termeiben bo­nyolítják le Sok vállalat, üzem és Intézmény fordul közös név­adó finnen lebonyolításának meg­szervezésével az intézethez. Je­lentős eredményként könyveljük el, hogy ezeket a névadó ünnep­ségeket már nem csupasz, és étel­szagú ebédlőkben, hanem klu­bokban, kulturált körülmények között rendezik. Mintegy 100 tár. sadalmi aktivista szervező és fel­világosító munkája, segíti, hogy az intézet munkájával és szolgál­tatásaival minél több üzemben és vállalatnál ismerkedjenek meg. A szegedi intézet egyik leg­főbb törekvése, hogy állandóan megújítsa szolgáltatásainak tar­talmi és formai módszereit, emel­je színvonalát. Ennek érdekében 1975-ben minden kisgyereknek, akinek névadó ünnepségét az in­tézet szervezte, csillagképpel dí­szített emlékplakettet nyújtottál? át A következő évre új emlék­lapot nyomnak, s minden bi­zonnyal a gyarapodó lemeztár a gltárkísírettel előadott, megzené­sített versek, a hangszeres cso­port és az Irodalmi együttes még mélyebb és emlékezetesebb él­ményt nyújt a családoknak. A szegedi intézet munkájának, szolgáltatásai színvonalának ál­landó emelkedése, az események száma, dolgoz'inak lelkesedése, eddigi nagyszerű eredményei a::­oka, hogy itt rendezik meg de. cemher 15 és 17. között az I. dél-magyarországi tájkonferen­ciát, melyen hat megye — Bara­nya, Bács-Kiskun. Békés. Csong­rád, Somogy és Tolna — családi és társadalmi eseményeket ren­dező intézeteinek munkatársa! vesznek részt. Előadásokon és kötetlen beszélgetéseken cserélik ki tapasztalatalkat s formálják 'közösen a továbblépés lehetősé­gélt. X. U * A

Next

/
Thumbnails
Contents