Délmagyarország, 1975. december (65. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

2 Vasárnap, 1975. december 14.' mifftk t RÁDIÓJELEK MSZBT-KÜLDÖTTSÉG UTAZOTT MOSZKVÁBA Tegnap, szombaton Nagy Mária főtitkár vezetésével Moszkvába utazott az MSZBT küldöttsége, hogy részt ve­gyen a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság IV. össz-szövet­ségi konferenciáján és alá­írja a két társaság 1976— 1977. évre szóló együttműkö­dési egyezményét. (MTI) KGST-BIZOTTSAGI ÜLÉS EGERBEN A KGST gépipari állandó bizottságának 13. energetikai gépgyártás szekciója decem­ber 8—13. között Egerben tartotta meg 17. ülését. A ta­nácskozáson részt vett Bul­gária, Csehszlovákia, Jugo­szlávia, Lengyelország, a Né­met Demokratikus Köztár­saság, Magyarország, Romá­nia és a Szovjetunió delegá­ciója. A 13. szekció munkája szombaton a tanácskozás jegyzőkönyvének aláírásával zárult. (MTI) LETETTE AZ ESKÜT A SPANYOL KORMÁNY Az új életre keltett spanyol monarchia első kormánya szombaton letette a hivatali esküt A miniszterek előbb az uralkodónak esküdtek hű­séget, majd a falangista moz­galom elveinek, végül a ki­rályság törvényeinek betar­tására tettek ígéretet. Köte­lezték egyúttal magukat ar­ra, hogy titkoban tartják a minisztertanácsi vitákat. Az új kormány tagjai délután foglalták el hivatalukat. (AFP) A PORTUGÁL MINISZTERTANÁCS DÖNTÉSEI A portugál kormány szom­baton közleményben Jelentet­te kl, hogy a pénteki minisz­tertanácson hozott döntések értelmében korlátozza a föld­kisajátításokat, s egyúttal en­gedélyt adott a gazdálkodók vasárnapra tervezett földbir­tokkisajátítás ellen tiltakozó megmozdulásához is. A Rio de Mayorba összehívott gyű­léstől a Portugál Kommunis­ta Párt elhatárolta magát. A közlemény a továbbiak­ban bejelentette azt is, hogy a minisztertanács jóváhagyta katonai személyek kinevezé­sét a rádió és televízió igaz. gató tanácsának élére. (UPI) HEVES HARCOK BEJRÜTBAN A libanoni biztonsági erők szombaton nyilvánosságra ho­zott közleménye szerint Bej­rút legtöbb körzetében vál­tozatlan hevességgel folynak a harcok és a lövöldözések. A szembenálló felek nehéz és könnyűfegyvereket egyaránt bevetnek. A szombati ösz­szetűzésekben húsz személy vesztette életét és többen megsebesültek. A politikai pártok képviselőit tömörítő koordinációs bizottság szom­baton ismét ülést tartott, hogy megoldást találjon a harcok beszüntetésére. (Reu­ter) Az SZKP KB jóváhagyta a szovjet népgazdaság 10. ötéves tervégek tervezetét # Moszkva (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizott­sága jóváhagyta az SZKP XXV. kongresszusa alapvető irányelveinek tervezetét a szovjet népgazdaság fejlesz­téséről az 1976—30-as évek­re. Az okmány a többi között leszögezi: a 10. ötéves terv fő feladata, hogy továbbra is megvalósuljon a kommu­nista pártnak a nép anyagi és kulturális éle-színvonalát célzó irányvonala, amely a társadalmi termelés dina­mikus és arány >s fejleszté­sén, hatékonyságának növe­lésén, a tudományos és mű­szaki fejlesztés meggyorsítá­sán, a munkatermelékenység növelésén, valamint a mun­ka minőségének általános és sokoldalú javításán alapul. A tervezet rámutat, hogy a szovjet nép valóra váltva az SZKP XXIV. kongresszu­sának határozatait, a lenini párt irányításával újabb ha­talmas lépést tett a kommu­nista építés útján. Jelentő­sen megnövekedett az ország gazdasági kapacitása. Tovább emelkedett a nép életének anyagi és kulturális színvonala. Jelentős sikerek születtek a külpolitikában, a XXIV. pártkongresszuson kidolgo­zott békeprogram megvalósí­tásában. Az SZKP Központi Bizott­sága, összegezve a szovjet népgazdaság iejlődésének alapvető eredményeit, a most befejeződő 1971—75-ös ötéves tervidőszakban, töb­bek közt megállapítja: A kilencedik öteves terv­ben a Szovjetunió gazdasága gyors ütemben, kiegyensú­lyozottan fejlődött. A nem­zeti jövedelem 28 százalék­kal, azaz 76 milliárd rubel­lel növekedett. A növekedés négyötöde a munka termelé­kenységének emelkedéséből származott. A reáljövedelem 24 száza­lékkal emelkedett. A mun­kások és alkalmazottak bére átlagosan 20, a kolhozokban dolgozók munkájának ellen­értéke 25 százalékkal növe­kedett. Elmélyült a szocialista or­szágokkal, mindenekelőtt a KGST-tagállamokkal kiala­kított együttműködés. Kö­vetkezetesen megvalósul a szocialista gazdasági integ­ráció komplex programja. A tervezet az 1976—80-as évekre az alábbi alapvető feladatokat tűzi ki: 1 Biztosítani kell a tár­• sadalmi termelés ál­landó növekedését és struk­túrájának tökéletesítését. 24 —28 százalékkal Kelt növelni a nemzeti jövedelmet. 2 Intézkedések egész • rendszerét kell megva­lósítani a nép jólétének to­vábbi emelése ériekében. Az egy lakosra számított reál­jövedelmet 20—22 százalék­kal kell növelni. 3 Biztosítani kell a tár­. sadalmi termelés haté­konyságának és Intenzitásá­nak növelését, lokozottabb takarékosságra van szükség a népgazdaságban. J Fokozni kell a tudo­ra mányos és a műszaki fejlesztés ütemét, mint a tár­sadalmi termelés hatékony­sága és intenzívebbé tétele fokozásának döntő feltételét, g Tökéletesíteni kell a sát. népgazdaság irányítá­/ Intézkedéseket kell kl­dolgozni és megvalósí­tani a környezetvédelemmel kapcsolatban, ésszerűen kell kiaknázni és újratermelni a természeti tartatékokat. 7 Következetesen fejlesz­• teni és mélyíteni kell a sokoldalú együttműködést a szocialista orszigokkal, elő kell mozdítani a szocialista világrendszer megszilárdítá­sát Bővíteni kell a gazdasá­gi, a tudományos és a mű­szaki kapcsolatodat a fejlő­dő országokkal, és az Ipari­lag fejlett tőkés államokkal. Az ipar fő feladata, hogy minél teljesebben kielégítse a népgazdaság és a lakosság szükségleteit jó minőségű termékekkel, biztosítsa a termelés műszaki felújítását, és intenzívebbé tételét min­den egyes iparágban. E fel­adat megoldása végett az öt­éves tervidőszak alatt 35— 39 százalékkal kell növelni az ipari termelés , ezen be­lül 38—42 százalékkal a ter­melőeszközök gyártását. 30— 32 százalékkal pedig a fo­gyasztási cikkek előállítását. Minden' ipaéágban az eddigi­nél jóval több fogyasztási cikket kell előállítani. 30— 34 százalékkal keli növelni a munkatermelékenységet az iparban. A tervezet ezután megál­lapítja: a mezőgazdaságban fő feladat, hogy biztosítsák a mezőgazdasági termelés to­vábbi növekedését és stabili­tását, mindenképpen fokoz­zák a földművelés és az ál­lattenyésztés hatékonyságát abból a célból, hogy minél teljesebben elégítsék ki a la­kosság szükségleteit, élelmi­szerekben és az ipar szükség­leteit nyersanyagokban, hogy mezőgazdasági termékekből megfelelő állami tartaléko­kat halmozzanak fel. A ter­vezet előirányozza, hogy a mezőgazdasági termelést évi átlagban az előző ötéves terv­időszakhoz viszonyítva 14— 17 százalékkal növeljék és évente átlagban összesen leg­alább 215—220 millió tonna szemesterményt takarítsa­nak be. Az okmánytervezet magá­ban foglalja a szociális fej­lesztés és az életszín vonal­emelés széles körű program­ját. Előírja a többi között, hogy a munkások és az al­kalmazottak átlagbéréi 16— 18 százalékkal növeljék, és az ötéves tervidőszak végé­ig legalább havi 170 rubel­re emeljék. A kolhoztagok jövedelmei átlagosan 24—27 százalékkal növekszenek. összesen 545 —550 millió négyzetméter lakást építe­nek. Az okmány aláhúzza a szo­cialista gazdasági integráció nagy jelentőségét. Tervbe­vették, hogy a Szovjetunió és az érdekelt KGST-orszá­gok tovább fáradoznak azon, hogy közösen és komplex módon oldják meg a felada­tokat az alapvető nyers­anyagfajták, a fűtőanyagok, a gépgyártási termékek, a fogyasztási árucikkek kiak­názásának és termelésének szélesítésében, valamint a közlekedésnek, a közösen ki­dolgozott hosszútávú célprog­ramok alapján történő fej­lesztésében. Következetesen kialakítják a közös tervtevé­kenység újabb irányait, a KGST-országokkal való együttműködés gyakorlatá­ban bevezetik a termelési és gazdasági kapcsolatok jóval hatékonyabb szervezeti for­máit, aktívan kiaknázzák a termelés nemzetközi szakosí­tásának és kooperációjának lehetőségeit. Biztosítják a szorosabb koordinációt és az erők egyesítését a Szovjet­unió és a KGST-országok között a tudományos és a műszaki fejlődés feladatai­nak megoldására. A különböző társadalmi rendszerű államokkal való békés egymás mfilett élés elveiből kiindít Va, és a nemzetközi feszültség enyhü­lésével számolva, az ok­mánytervezet kilátásba he­lyezi a kereskedelmi, vala­mint a kölcsönösen előnyös gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés to­vábbi fejlesztésit hosszú le­járatú alapon az iparilag fejlett tőkés országokkal. Az okmány kimondja, hogy feltétlenül realizálni kell az európai biztonsági és együttműködési konferenci­án elfogadott záróokmány tételeit, amelyet szerint bő­víteni és mélyíteni kell a nemzetközi együttműködést a gazdaság, a tudomány és a technika területen, a kör­nyezetvédelemben és más te­rületeken. Az okmány végezetül le­szögezi: az új ötéves terv megvalósítása még jobban megszilárdítja a Szovjetunió nemzetközi pozícióit, előmoz­dítja a szocialista világrend­szer további erősödését és azoknak az erősnek a2 ösz­szefogását. amelyek a béké­ért és a társadalmi fejlődé­sért harcolnak. Két értisedünk as ENSZ-ben Húsz eaztendeje éppen, hogy 1955. december 14-én újra az ENSZ New York-i palotájának nagytermében új tagok jelentek meg, közöttük Ma­gyarország képviselői is. Sok esztendő következetes és határozott politikai tá­mogatása kellett a Szovjetunió részé­ről ahhoz, hogy hazánk Is elfoglalhas­sa helyét az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében. Az ENSZ-hez ugyanis már 1947. április 22-én elment az a levél — az akkori magyar külügyminisz­ter írta az ENSZ főtitkárának —, amelyben az ország bejelentette: kor­mányunk elfogadja az ENSZ alapok­mányában foglalt kötelezettségeket, aláírta a békeszerződést, és kéri, ve­gyék fel az ENSZ tagjai sorába ... A magyar jelenlét a világszervezet­ben mindig a béke, a megértés, a problémáknak tárgyalások útján való megoldása gondolatát szolgálta. Ha valaki végigpillant az ENSZ el­múlt húsz évének történetén, eszten­dőről esztendőre megtalálja a magyar külpolitika aktivitásának jeleit. 1963­ban Magyarország képviselőjét vá­lasztották meg az I. számú politikai bizottság alelnöki tisztére; 1965-ben hazánk képviselője ugyanennek a bi­zottságnak elnöke lett. 1966-ban a ma­gyar küldöttség tagját választották a közgyűlés egyik alelnökévé, 1968-ban és 1969-ben hazánk is tagja volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának. Felso­rolni is alig lehet azokat a javaslato­kat, tervezeteket, amelyeknek kezde­ményezői vagy társszerzői voltunk. Kgt évtized fordulója táján, az ENSZ-közgyűlés jubileumi ülésszakán külügyminiszterünk, Púja Frigyes jog­gal emlékeztethetett arra, hogy az enyhülés, a békés egymás mellett élés térhódításában a szocialista országok sorában hazánknak is szerepe volt. „A Magyar Népköztársaság kormánya rendkívül nagy jelentőséget tulajdonit mind az európai biztonsági értekezlet­nek, mind az ott elfogadott záróok­mánynak. Az a véleményünk, hogy az aláíró országoknak az elkövetkező hó­napokban és években mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a záróokmány rendelkezéseit átültes­sük az életbe" — mondotta a többi között a magyar külügyminiszter, és ezen a jubileumi ülésszakon beszélt az EN3Z-alapokmány elveinek tiszte­letben tartásáról, hangoztatta, hogy az ENSZ alapokmánya most is alkalmas a világszervezet céljainak és elveinek érvényre juttatására, ezért felülvizs­gálására nincs szükség. Ma is az a lényeg — hangzik ha­zánk álláspontja —, hogy a tagállamok olyan politikát folytassanak, amely összhangban van az alapokmány min­den ENSZ-tag által elfogadott elvével. Jövőt alapozó eszmecsere A VARSÓI Kultúra és Tudomány Palotájában öt napon át, gyakran az éjsza­kai órákig tanácskozott a Lengyel Egyesült Munkás­párt VII. kongresszusa. Meg­vonta az eltelt öt esztendő mérlegét, s felvázolta Len­gyelország társadalmi-gazda­sági fejlődésének útját a következő öt esztendőre. Mit hozott a kongresszus? A várakozásoknak megfele­lően szenzációkat nem. Vi­szont alkotó, nyílt vitát igen. A csaknem két és fél millió párttagot képviselő 1811 kül­dött közül százak mondták el véleményüket, tolmácsol­ták az elvtársaiktól kapott útravalót, az ország, egy-egy fontos munkaterület, vagy éppen gyáröriás helyzetéről, a dolgos mindennapokról. A kongresszus sajátos lengyel tükörképpen szolgált. Be­mutatva a méltán csillogó felületeket, a sok küzködés­sel és fáradsággal elért ered­ményeket, nem takargatva a homályos foltokat, jól tud­ván, hogy a gondok megmu­tatása, a megoldatlan problé­mák feltárása az erőt bizo­nyítja, és egyben — a len­gyel tapasztalatok ls tanúsít­ják — a továbblépés nélkü­lözhetetlen feltételei. ILYEN HATTÉR előtt nyugodtan nevezhetjük reá­lisnak Edward Giereknek, a párt újraválasztott főtitká­rának szavait: „mostani kongresszusunk a népi Len­gyelország három évtizedes történetének legeredménye­sebb öt évéről adhat szá­mot". Aki Lengyelországban járt, és az öt évvel ezelőtti helyzethez hasonlít, méltán lepődik meg a látványos változásokon. Akkor, 1971 decemberében a LEMP VI. kongresszusán az előző, aránytalanságokat, tájrsadalrni feszütségeket szülő és robbanásig kiélező politikát olyan program vál­totta fel, amelyet Varsóban a leggyakrabban „az új pers­pektívák politikája" kifeje­zéssel, „a szocializmus építé­se az emberekkel, az embe­rekért" jelszóval jellemeztek. E program lényege volt: a gazdaság elengedhetetlen korszerűsítése, az életszínvo­nal sürgős és számottevő emelése, a munkásosztály és pártja vezető szerepének megerősítése, á szövetségi kapcsolatok újraértékelése, és a politikai párbeszéd meg­kezdése. Vagyis: akkoriban méltán beszéltek korszakvál­tásról Lengyelország életé­ben. Az ugrásszerű fejlődést jelzik a VII. kongresszus elé terjesztett beszámoló adatai is. A nemzeti jövedelem a tervezett 38 százalék helyett 62 százalékkal növekedett. A belső és külső forrásokból végrehajtott hatalmas beru­házási program nyomán leg­alább 3 millió fiatal lépett munkába, s ezzel mintegy feloldották azt a társadalmi feszültséget, amelyet a de­mográfiai robbanás miatt foglalkoztatási gondok okoz­tak. A reálbérek csaknem 40 százalékkal nőttek, fel­emelték a legalacsonyabb béreket, s példásan bővült a fogyasztási cikkekkel való ellátottság. Több mint egy­millió új lakást adtak át. E gazdasági és szociális fejlődés aligha érthető meg az egész társadalmat átható „nyílt párbeszéd" légköre nélkül. Csak így válik vilá­gossá, hogy — a nehézségek idején is — miért találtak visszhangra a párt- és álla­mi vezetés felhívásai. „Ezek­ben az években — mondta a kongresszuson Edward Gierek — gyakran fordul­tunk a munkásosztályhoz, a parasztsághoz, és az értelmi­séghez segítségért és támo­gatásért. Társadalmunk so­hasem hagyott cserben." E TÁMOGATÁSRA szá­mít és épít a VII. kong­resszuson elfogadott program is. Az alapelvek nem változ­tak, de a program új belső és nemzetközi követelmé­nyeket, feltételeket vesz fi­gyelembe. Megfogalmazódott, hogy Lengyelország — éppen az eltelt években — a fej­lődés új történelmi szakaszá­ba lépett: már a fejlett szo­cialista társadalom építésén munkálkodik. Lengyel elvtársaink, bará­taink valós célokat határoz­tak meg kongresszusukon. A múlt Időszak kedvező mér­lege, a valósághű helyzet­értékelés és a továbbfejlesz­tett irányvonal — így együtt kínálja Immár a fejlett szo­cializmus énítése jövőbeni si­kereinek biztosítékát. K. S. Az első kongresszus előestéjén Havanna — virágoskert Havannát már régen úgy emlegetik Latin-Amerikában, mint a parkok és virágok városát. Most, ezekben a napokban különösen rászol­gál az elnevezésre. A szer­dán nyíló első pártkongresz­szus tiszteletére a csaknem kétmilliós fővárost virágba, zászlódíszbe öltöztették la­kói. A kubai emberek, akik gondolataikat, érzéseiket na­gyobb intenzitással fejezik ki külsőségekben, mint az európaiak, így köszöntik a párt legfelső fórumát, az ország minden részéből ér­kező küldötteket és vendé­geket, és a világ több mint 80 testvérpártjának delegá­tusait. A Miramar-városrész l-es utcájában, az ötezer szemé­lyes Marx Károly Színház­ban tartják a párt első kong­resszusát. Szerda reggel 3150 kongresszusi küldött népesiti majd be a hatalmas termet. Már jórészt Havannában tartózkodnak az ország közel kétszázezer kommunistájá­nak képviselői. Köztük olyan országos híresség, mint Laudelina Perez, a houlgini asszony, az első olyan nő Kuba történetében, aki a tavalyi cukorévadban 200 ezer arroba (több mint két­millió kg) nádat vágott le. A parkokban, tereken már sorra állit iák fel a televíziós készülékeket, amelyeken — a kellemes, plusz 24 fokos kubai télben — kollektíván kíséri figyelemmel a lakos­ság a tv esti kongresszusi beszámolóit. S aki ismeri a kubai emberek lelkivilágát, szokásait, az csaknem bizo­nyosra veszi, hogy a parki összejövetelek többségükben rumbázással fejeződnek be. A fővárost színesítő sok százezer plakát, felirat nem csupán a kiemelkedő mun­kasikereket hirdeti, hanem köszönti a szocialista közös­ség tagországait, amelyek a legnehezebb időkben siettek a szabadság szigetének se­gítségére. Az őszinte, baráti érzésekről, az együttműkö­désről, a testvériségről szól­nak a legújabb polbéatdalok is, amelyek a kongresszus tiszteletére születtek. Most, a küszöbönálló kongresszust köszöntő gaz­dag eseménysorozatban ha­zánkról, népeink, pártjaink kapcsolatáról ls mind több szó esik. A havannai Buda­pest kikötői rakparton, a Ganz-darukon magyar zászló leng. A Partagas dohány­gyár Kodály-kórusának tag­jai új magyar műveket ta­nultak be, az ide érkező pártdelegációnk köszöntésé­re. A Magyar—Kubai Ba­rátság nevet viselő üvtá­kombinátban pedig kiállítás mutatja be szépen fejlődő kapcsolataink fontos állomá­sait. NAGY JM ALTI A J

Next

/
Thumbnails
Contents