Délmagyarország, 1975. december (65. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-07 / 287. szám

10 Vasárnap, 1975. december 7. ^JV SPORT Kijevbe tart A SZEOL őszi szerepléséről a női válogatott Lehet-e kiutat találni ? A n f ' a - - w — — 1 . A IXAM/4 « TűlcilftCcűrt n A mai műsor Kosárlabda: NB I. Nők. BEAC—Sz. Tanár­képző, Szentkirályi u.. 14 NB II Nők. Kclzt. SZMTE-S'ZEOL Szolnok. városi Sportcsarnok. 11.30. Középiskolás Kupa dön­tő mérkőzései, Hódmezővásár­hely. Növénytermesztési Főisko­la tornaterme. 8 órától Labdarúgás: NB III. Délkelet. SZVSE­Oyula. Vasutas-stadion. 13, Ká­vai. Lehel SC-Sz. Dózsa. Jász­berény, 13, Drizán HÉTFŐ Labdarúgás: Radnóti-hétfők Kispályás lab­darúgó-mérkőzések a gimnázium udvarán Vfzmű—Megvei Ven­déglátó válogatott. 15 óra 39. dr. Bánfalvi Alföldi Vendéglátó válogatott—Dózsa Öregfiúk, 18 óra 30. Bolbn. Szegcdi Állami Gazdaság—IBUSZ Országjárók K'.uh'a. 17 óra 30, Füzesi. AT1­VIZIG—Gyufagyár A Mikulás nem volt ke­gyes Magyarország női kézi­labda-válogatottjához pénte­ken délután: puttonyában 11 jugoszláv gól — és erre csak 8 magyar válaszul — hozott. És nem véletlenül! Az a fel­szabadultság. ami Török Bódog társaságát jellemezte a női teremkézilabda-világ­bajnokság B-selejtező cso­portjában, a sorsdöntő talál­kozó második félidejében a világbajnokkal szemben se­hol sem volt. A vereség úgy még jogosabb, ha ehhez a három kihagvott büntetőt és a hat kapufát is hozzászá­mítják. Hogvan is áll a világ a december 7—13. között a kijevi hatos döntő előtt? Formalitásnak bizonyult Ja­pán, az Egyesült Államok, s különösen Tunézia részvétele az eseményen; akiktől pedig esetleg meglepetést várt a nemzetközi kézilabda-élet, Lengyelország és Norvégia, csődöt mondott. Talán Dá­nia tette a legjobban kér­désessé az esélyesebb cso­portellenfelek (Jugoszlávia, Magyarország) továbbjutását, de jó első félidők után az erő elfogyott. A szocialista országok „házibajnokságát" láthatja tehát az ukrán főváros 9500 főt befogadó snortpalotája. Azt oedig ritka éles „kiadás­ban"! A magyarok idei ered­ményeikkel kiérdemelték Montreal jogát. Magyarország női kézilab­da-válogatottja az eredeti tervek szerint szombaton délelőtt indult volna Kijev­be, az ukrán főváros repülő­tere azonban nem fogadta gépüket. Az újabb tervezett utazási időpont, helyi idő szerint, a déli órák körül. Könnyen elképzelhető azon­ban, hogy a hét végét a ma­gvarok még a Don partján töltik. Miért a testnevelést választották? Az edzés nem áldozat — Szórakozásuk a spo rt Közel két éve vetődött fel m gondolat a szegedi Tisza­parti Gimnázium, Óvónői és Vízügyi Szakközépiskola igazgatósága, valamint a SZEOL Sportiskola kezdemé­nyezésére. hogy testnevelés szakosított osztályt indítsa­nak. A gondolatot azóta tett követte, a nemes szándék megvalósult, ösz óta ilyen osztály is van a gimnázium­ban. Annak idején részt vet­tem a beiskolázást segítő képességfelmérésen. Kevés gyermek jelentkezett, közü­lük igencsak nehéz volt ki­választani a legmegfelelőb­beket. Három hónap elteltével, kíváncsiságom nyitott ajtót a szóban forgó osztályra Az indulástól nem sok idő telt el, arra viszont mindenkép­pen elegendő, hogy megmu­tassa, ki, mire képes? A koe­dukált osztály — a másik fe­lét biológiaszakos lányok al­kotják — testnevelés tagoza­tába tizenhat fiú tartozik. A sportáganként! megoszlás a következőképpen fest: öten atlétizálnak, egy cselgáncso­zik, négy labdarúgó, egy ka­jakozik, kettő kosaras, egy vízilabdázik, egy tornázik, egy pedig vívó. S ami igen örvendetes, közülük tizen­öten a SZEOL szakosztályai­ban sportolnak. A gimnázium igazgatójá­val, dr. Török Lászlóval, a tanárokkal beszélgetve, ki­derült: mindössze egy tanuló bizonyult alkalmatlannak, sajnos, ő nem tud megfelel­ni az elvárásoknak. Rajta kí­vül még egy-két gyerek okoz gondot tanulmányi eredmé­nyével, a fél év vízválasztó lesz esetükben. Reálisan ér­tékelve az általános képes­ségeket. a közepes átlagú kö­zösségből szinte mindenkinek van esélye, hogy leérettségiz­zen, de tizenkettőnek min­denképpen. • Találomra három gyereket választottam riportalanynak, volt közöttük közepes, és négyes átlagnál jobbat pro­dukáló tanuló is. Tőlük azt kérdeztem, miért a testneve­lés tagozatot választották, s mik a terveik a gimnázium elvégzése után? F. András közepes bizo­nyítvánnyal érkezett a Tisza­partiba, jelenleg is ez az át­laga. A vívás a kedvenc sportága. — Nagyon szeretek mozog­ni. futkározni, jó érzés rend­szeresen sportolni. Mór az általános iskola alsó tagoza­tában vonzódtam a sporthoz, kedve'tem a testnevelést. Csak örülni lehet, hogy a gimnáziumban van ilyen ta­gozat. Ha sikeresen éreHsé­gizem, a Testnevelési Főis­kolára akarok jelentkezni, edző szeretnék lenni. R. Zsolt négyes tanuló, választott sportágában, az atlétikában több szép ered­ményt ért már el. — Imádok sportolni, kü­lönösen atlétízálni. Én példá­ul azért jelentkeztem a test­nevelés tagozatra, mert amellett, hogy a többi tan­tárgyból is magas színvonalú oktatásban részegülünk. az álta'ónos testi képzésünkre is nagy gondot fordítanak. Érettségi után az erdőmérnö­ki karra jelentkezem. A sporttal nem szakítok, de sem edző. sem testnevelő ta­nár nem leszek. B. Tibornak szintén né­gyes az átlaga. A futball a mindene, de könnyen meges­het. kiváló adottságai miatt, atlétát faragnak belőle. — Volt iskolám igazgatója hívta fel a figyelmemet, hogy ősztől indul testnevelés tagozatos osztály. Mivel •sportolni mindig szerettem, örömmel jelentkeztem a Ti­sza-parti gimnáziumba. Ké­sőbbi terveim is a sporthoz kötődnek, a testnevelő taná­ri, edzői pályát szeretném választani hivatásul. Ezek a fiúk az egyéb el­foglaltságok mellett hetente átlag tizenöt órát foglalkoz­nak a sporttal. Amikor afe­lől érdeklődtem, mikor szó­rakoznak, nem érzik-e te­hernek, áldozatvállalásnak, hogy ilyen sok időt töltenek rendszeres sportolással, hir­telen nem tudták mire vélni a kérdést. Rövid eszmélés után viszont meglepő érett­séggel, tudatossággal, egy­más szavába vágva bizony­gatták, hogy egyáltalán nem. Másoknak a magnó, a mozi, nekik a spotolás, a győzelem jelenti a szórakozást. Jó érzés volt hallani. Szerencsére vannak diá­kok, reméljük egyre többen lesznek, akik nem a cigaret­tabúzös pinceklubokban, ha­nem a szabad levegőn, a sportban keresik a felüdü­lést. * A tagozatos osztály életé­ről, a három hónap tapasz­talatairól, munkájáról Ke­lemen Béla testnevelő tájé­koztatott. — Minden hiedelemmel el. lentétben nem célunk a „versenyzőcsinálás"! Felada­tunk a minél tökéletesebb testi képzés. Tulajdonképpen az összes sportági alapké­pességet szeretnénk kifej­leszteni, amihez természete­sen az általános szellemi ne­velés is kapcsolódik. A spe­ciális képzést az edzőktől kapják a gyerekek, ezért kö­telező egy-egy szakosztály­ban dolgozniuk. Mi elsősor­ban a fizikai képességek növelésén fáradozunk a gim­náziumban. — Sokoldalú felméréssel kezdtük az évet, százalékos kimutatást készítettem fizio­lógiás és izometriás képes­ségeikről. Elszomorító képet kaptam, az átlag 30,4 száza­lék volt. Kiderült az is, hogy az említett átlagnál alacso­nyabb szintet elérők nem sportolnak rendszeresen! Ilyenkor felmerül a kérdés az embeben: vajon ki, és milyen céllal küldte ide őket? Nagyon szeretnénk, ha a jövőben — 1976-ban ismét indul tagozatos osztály, a felmérések január második hetében lesznek — hasonló esetek nem fordulnának elő. * Rohamosan közeleg janu­ár. Sok nyolcadikos, még több szülő töpreng, melyik pályát válassza, hová is ad­ja gyermekét? Az újtól, az ismeretlentől általában vi­szolygunk. Gondolom, van­nak, akik hasonlóan véle­kednek a testnevelés tagozat­ról is. Felesleges. Alapos fel­mérések bizonyítják, az ilyen osztályokba járók tanulmá­nyi átlaga magasabb az or­szágos átlagnál! Az ide jelentkezők, függet­lenül attól, hogy megfelel­tek-e vagy sem az alkalmi vizsgán, máshová is bead­hatják kérelmüket, nem kés­nek le sehonnan. A szülő­kön, a testnevelő tanárokon a ,sor, hassanak oda, hogy minél több gyerek vehessen majd részt a kiválasztáson. Gyfirki Ernő 3 Egyértelmű a felelet: • kell! Hogy nem köny­nyű, ezt nagyon sok dolog igazolja. Azonnal idéznünk kell a pénteki Népsport ész­revételét. „ ... A SZEOL Ta­tabányára 14 játékossal ér. kezett, de a bíró két labda­rúgót nem engedett szerepel, ni, mert nem volt rendben az orvosi igazolásuk (!). Így csak a tartalékkapus ült a kispadon. A találkozó elején megsérült egyik szegedi csa­tár. Csáky helyére Márkus (a tartalékkapus), állt be" — mezőnyjátékosnak. Mindez akkor, amikor a kiutat ke­ressük ... A SZEOL tartalékcsapata a bajnoki tabella utolsóelőtti helyén áll. Pedig közöttük több „iobb sorsra érdemes" labdarúgó kergeti a labdát. Csakhogy az első csapatban való szereplés nem lelkesítő számukra. Nem törik magu­kat. inkább békésen elfut­ballozgatnak a „fakóban". Hojszák például olyan ké­pességekkel rendelkezik, amilyennel az eiső csapat játékosai közül csak keve­sen. Mégis alig-alig kerül NB l-es mérkőzés közelébe. Képességeit senki nem vi­tatia, csuoán emberi hozzá­állását. Kevés azonban kéz­legyintéssel elintézni a dol­got, amikor ilyen gvenge játékosanvaggai rendelkezik a SZEOL. Valahogy iobb belátásra kellene bírni Hoj­szákot. Ha pedig nem megy, hát szépen elbúcsúzni tőle. Mi persze rendületlenül a kivezető utat keressük... A SZEOL játékosai közül (ha még a tartalékokról van is szó) többen az egvik szombat délelőtti mérkőzésre úgy „készültek", hogy pén­teken éjszaka nyilvános szó­rakozóhelyen töltötték idejü­ket és poharaikat. Miközben mi a kivezető utat keres­sük... Évek óta várjuk a SZEOL vezetőitől, hogv az eltávozó játékosok helyére megfelelő tudású (jobbat már nem is merek említeni) labdarúgó­kat igazoljanak. Hogy nem sikerül, nem teljesen az ő hibájuk. Szűkös anyagi le­hetőségeikkel nem vehetik fel a versenyt a fővárosi egyesületekkel. Az pedig kü­lön balszerencse, hogy a Délterület labdarúgó csapa­tai sem bővelkednek tehet­ségekben. Az a labdarúgó pedig, aki már „egyeneset tud a labdába rúgni", szinte teljesíthetetlen követelések­kel lép fel. Nagyobb hiba azonban, hogy a meglévő játékosanyaggal nem gazdál­kodik megfelelően a SZEOL. Miért van az, hogy tehetsé­ges fiatal játékosok, egy-két év után visszakerülnek ahhoz az alacsonyabb osztályú egyesülethez, ahonnan elin­dultak, illetve leigazolta őket a SZEOL? Különösen akkor, amikor az utánpótlás nevelé­se 6ok kívánni valót hagv maga utón. A mércét sajnos Szegeden igen alacsonyra kénytelenek helyezni. RENDKÍVÜLI ÁR! Tornacipő S5—40-ES NAGYSÁGBAN, 2*,— FORINT Csak agy hefyen, a gyermekcipő­boltban (KÁRÁSZ U. 15.) AMÍG A KÉSZLET TART! A gond, a felelősség a ve­zetők nyakán van. ök is ér­zik ezt. Gyakorta elgondol­kodom: ha én lennék a he­lyükben, mit is tennék? Ami­kor arra az elhatározásra jutok, hogy útilaout kötnék a „nem ide valók" taloára, nem' tudom, jól cseleked­nék-e? Pedig meggyőződé­sem, hogy csakis így lehetne elkezdeni valami mást, va­lami jobbat. Mert a jelenlegi gárdában sokan vannak olyanok, akik nem törődnek a várossal, a közönséggel, talán még a sportsikerekkel sem. Ehhez kapcsolódik az edzők státusza is. Naoi 2—3 órás elfoglaltsággal nagv fi­zetést vesznek fel, a csanat helyezésétől függetlenül. Va­jon megengedhető ez a sportban? Bizonyára sokan azt ls megkérdőjelezik, hogv miért idézünk „temetői" hangula­tot, amikor még félszezon hátra van. Nem szándékunk, csupán segíteni szeretnénk, hogy tavasszal már ne le­hessenek ilyen gondjaink. A téli időszakot erre kell most felhasználni, rendezni so­rainkat, mert még nem ké­ső. És a jelen esetben csak az őszinteség, minden mellé­beszélés nélküli segítő bírá­lat hozhat eredményt. Amikor megkérdeztük a SZEOL vezetőit, megnyug­tató választ nem kaotunk, de nem is várhattunk, hiszen az őszi szezont még csak ezután értékelik. A tényekel ők sem tudják megváltoztat­Téli Kupa ni, nevezetesen a csapat utolsó helyezését. Dr. Bá­náthy János, a SZEOL SC főtitkára bírálta a játékosok hozzáállását és önkritikus volt amikor megjegyezte: — az utánpótlásnevelésben sok kötelességünk maradt a jövő évre. Dr. Jáger László, a labdarúgó-szakosztály elnöke a fiatalok mellett érvelt: „a téli kupa mérkőzések jó al­kalmat adnak arra, hogy nagyobb türelemmel foglal­kozzunk a fiatal játékosok­kal és hosszabb távon is le­hetőséget kaojanak a bizo­nyításra". Polyvás Dániel technikai vezető szerint a nagy fordulatot a Kaposvár elleni hazai döntetlen jelen­tette. Ettől kezdve már erőn­léti hiányosságokat is fel­fedezett a csapat játékosai­nál. A jövőt oedig egy mon­datban fogalmazta meg:: „Meg kell értetnünk a játé­kosokkal, hogv ők ebből élnek, ez a dolguk, és csak becsületesen végzett munká­nak lehet eredménye!" Vass Ferenc csapatkapitány 14— 15 pontot remél a tavaszi szezonban. Hogy van-e kiút, erre ő sem tud egyértelműen fe'elni. Ilyesféle a SZEOL helvze­te az őszi bainokság befeje­zése után. Nagvon sok ten­nivaló vár sportvezetőkre, sportolókra egyaránt. Mert a kiutat mi hiába próbáljuk kutatni, azt a vezetőknek és a iátékosoknak kell minél előbb megtalálniuk. Bízunk, hogy így l°sz! Bagaméry László Bp. Honvéd— SZEOL 4:1 (2:1) Szeged, Tisza-parti sta­dion, 500 néző. Vezette: Lau­ber. Bp. Honvéd: Rabcsák (Pa. jer, a 79. percben) — Kő­halmi, Koesis I. Szűcs, Var. ga — Cyimesi (Egervári, az 58. percben). Szabó, Tóth E — Morgós, Weimper, Fehér­vári. SZEOL: Merlei — Szalai, Wachtler Kádár, V. Tóth — Pipicz (Ho iszák, az 57. perc­ben), Zámbori, Wenner — Hágelmann, Birinyi (Szeg­halmi, a 68. percben), Ka. nász. Kezdés után még egy perc sem telt el, máris helyzet adódott a szegedi kapu előtt. Morgós húzott el a jobb ol­dalon, beadását Weimper kapta, a csatár 11 méterró! lőtt, a labdát Merlei a me­zőnybe öklözte. A 14. perc­ben a felezővonal közelében Birinyi vesztette el a labdát A hosszú ind'tás Gy'mesié lett, aki a tétovázó Wacht­ler mellett 8 méte-ről a ka­pu bal olda'ába lőtt. 1:0. Nem sokkal később Morgós beadása áts-állt a szegedi középhátvéden, a mögötte helyezkedő Weimper kapás­ból alig lőtt kapu mellé. A 29. percben Wenner futott el a bal oldalon, Záborihoz játszott, a középpályás Há­gelmannhoz, akinek nem túl erős labdáját Rabcsdk köny­nyedén akarta védeni, ké­sőn mozdult, s a labda alat­ta a jobb alsó sarokba per. dült. 1:1. Egy perc múlva Wenner már a 16-oson belül járt, amikor Szűcs fellökte. A já­tékvezető határozottan a 11­es pontra mutatott. A bünte­tőt Birinyi végezte el, a labdát a jobbra mozduló Rabcsák mellett élesen a bal kapufára rúgta! A 34. perc­ben a Honvéd rúghatott szögletet. Beívelés után a rossz ütemben mozduló Mer. lei nem érte el a labdát, az Gyimesi elé hullott, aki két lépésről a bal felső sarokba emelet. 2:1. A 45. percben Birinyi szöglete után Kanász fejesét Szűcs majdnem saját kapujába rúgta. Rabcsók re'lexmozdulattal, lábbal hárított. Szünet után az 53. percben Gyimesi indította Morgóst, a szélső a bal oldalon az alapvonal közeléből kapura lőtt. labdája a beadást vá­ró Merlei mellett a jobb alsó sarokban kötött ki. 3:1. Há­rom perc múlva V. Tóth hosszú keresztlabdával Wer— nert indította, aki a kifutó, vetődő Rabcsák felett a fel­ső léc fölé emelt! A 70. perc­ben Szalai, Wenner volt a labda útja, a közéooályás Szeghalmihoz továbbított, aki egy csel után 14 méter­ről a jobb oldali léc mellé lőtt. A 75. oercben Wachtler hibájából Weimper törhetett kapura, de a középhátvéd visszahúzta. A szabadrúgást végző Weimper a sorfal mel­lett felfutó Tóth elé adta a labdát, aki 14 méterről a kapu bal oldalába rúgta. 4:1. A 84. percben Varga mrilett Hoíszák került óriási hely­zetbe, de 11 méterrő' köny­nyelműen a kifutó Pajer fö­lött a kapu mögé emelte a labdát! A mozgékonyabb, tervsze­rűbben játszó Honvéd meg­érdemelten győzött az ala­csony szíhvonalú mérkőzé­sen. A SZEOL játékosai igen sokat hibáztak, képtelenek voltak folyamatos játékot kialakítani. A védők nem fogtak szorosan embert, a csatárok pedig, ha ritkán helyzetbe kerültek, kép'ele­nek voltak azokat értékesí­teni. A Honvédban Gyimesi, Tóth és Morgós játszott jól, a SZEOL-ból csak Wenner és Kádár igyekezete dicsér­hető. Gy. R. További kupameccsek Békéscsaba—Videoton 1:0 (0:0), Békéscsaba. Haladás­Csepel 1:0 (0:0), Szombat­hely. MTK-VM—Ferencáros 1:1 (1:0) — tizenegyesekkel FTC, Salgótarján—Vasas 0:0 (tizenegyesekkel: Salgótar­ján javára 3:2). Salgótarján. Ü. Dózsa—Rába ETO 6:4 (4:2). Gyór. Kaposvári Rá­kóczi—Tatabánya 3:0 (1:0), Kaposvár. . Diósgyőr—Zala­egerszeg 3:1 (2:1), Diósgyőr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents