Délmagyarország, 1975. december (65. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-31 / 305. szám

Szeráa, 1975. december 31. SHBMMMMBBÍMHHBB 5 Az idén utoljára... \ i • * * -f/ — Érdekes, a hét törpe itt van, de hová lett Hófehérke? — Nem megmondtam, hogy abban az üvegben ricinus van? .. FA6MN..V;. • Több tápanyag a levesbe Makói találmány — háziasszonyoknak Miként tehető egyenletetesebbé a háztartások zöldséggel való ellátása, soványabbá a háziasszonyok bevásárló szatyra, hogyan hidalhatok át a zöldségtermelés hullámzásai? E kérdések foglalkoztatják Czirok Sándort, a paprikafeldolgozó vállalat makói telepének vezetőjét — immár két és fél éve. Nyolc zöldségfélével — sárgarépával, petrezselyem- és zellergyökérrel, karalábéval, vörös- és fokhagymával, valamint gyökerés zellerzöldjével — kísérletezett, először ezeket szárítás és őrlés után tablettákká sajtolta. A pasztillák a levesben apró szemcsékre esnek szét, s a megnövekedett érintkezési felületről lényegesen több tápanyag jut az ételbe, mintha azt, hagyományosan főznék. A kísérletről az 1974. évi Szegedi Ipari Vásáron is bemutatták a zöldségtablettákat. Czirok Sándor azóta továbbfejlesztette találmányát; szárítás és őrlés után természetes kötőanyaggal apró gömböcskékké — granulátummá — alakította a zöldségféléket. Ezek főzéskor — a tarhonyához hasonlóan — egyben maradnak, s természetesen a leves alján gyűlnek össze. Izük olyan, mint a zöldségé, amelyből készültek, tehát ehetők. Akinek pedig nem kell, otthagyja. Nem nagy mennyiségről van szó. egy liter leveshez fajtánként mindössze 4—5 gramm szükséges. A granulátummá alakított zöldséget elküldte a paprikafeldolgozó vállalat a KERMl-nek. A minőségellenőrzők véleménye: a leves kellemes, intenzív illatú, kristálytiszta, fűzés közben az íz, az aroma teljesen kioldódik. A sárgarépában a karotintartalom nem károsodik. Véleményükhöz javaslatot is fűztek a KERMI szakemberei: a gömböcskék celofánba való csomagolását ajánlották. Czirok Sándor sikerrel kecsegtető kísérletével hamarosan (vagy talán máris) a Találmányi Hivatal is foglalkozik, s ha a várt szakvélemény megszületik, megkezdődhet a piackutatás. A makói telepen a kísérleti gyártás során bebizonyosodott: valamennyi feltétel megteremthető a granulátum nagytömegű előállításához. Mivel e munka a paprikaőrlés utáni időszakban végezhető, nem kíván újabb dolgozókat, csupán egy szerény beruházást. Erre pedig van módja a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnak. Elképzelhető, hogy kezdetben még nem mindenki rokonszenvezik a • zöldséggömböcskékkel, fölmerülhet az a kérdés is, mit tegyen az a néhány ember, aki szívesen megeszi a levesben főtt zöldségféléket, ök nyilván továbbra is a megszokott módon főznek. A legtöbb háziasszonynak nem is erre kell gondolnia, hanem például a soványabb bevásárló szatyorra (vagy az üzletek üres zöldségespolcaira), a nem kielégítő tárolási lehetőségekre (különösen az új lakótelepeken), a főzés előkészületi idejének csökkenésére és a levesbe kerülő tápanyagok mennyisegére. Szirák József Megjelent a januári Tiszatáj és a Kincskereső MUtály Faitua ee BeU rajzai A mai magyar líra nemegy élvonalbeli alkotója szerepel a folyóirat legújabb számában. Csoóri Sándor három verse rendkívüli fegyelmet és keménységet sugároz, a költő a modern költészet adta lehetőségeket ís természetesen, veleszületett képességekként használja fel. (Talán nem tévedünk, ha az Anyám szavai c. verset Csoóri legjobb írásai között említjük ezután.) Fodor András versei a hagyományőrző lírai realizmus korszerű folytatására és egy rokonszenves, érett művészi eszközökkel megerősített költői világra példák. Az emberi lét általánosabb titkait kutatják Csorba Győző új versei. Orbán Ottó ezúttal is a huszadik szazadi ember gyötrelmeiről, megrázkódtatásairól ír lendületes szabadverseiben — nagy formakultúrával és leleménnyel. A Tiszatáj januári számából Tornai József Veres Péter-énekek c. ciklusá| nak újabb darabjait is megismerhetjük. A fiatalabb költőnemzedék két jelentős képviselőjének (Tandori Dezső és Rózsa Endre) írásai olvashatók még a vers rovatban. Török malom címmel Tóth Béla készülő regényének első része jelent meg a folyóirat űj számában. A török időkben játszódó, de a mába is elkalandozó történetben Tóth Béla írói erényei kivétel nélkül megtalálhatók. Minden bizonnyal sokak kedves olvasmánya lesz ez a fordulatos cselekményvezetésű, erőteljes és gazdag nyelvezetű regény. Több mint kilencszáz, 1922 és 1945 között megjelent, és József Attilaval kapcsolatos cikket gyűjtött össze az elmúlt években Bokor László. A nagy költő munkásságának neves kutatója ebből a gyűjteményből közli a negyedik József Attila-kötet (Döntsd a tökét) kritikai visszhangját tükröző bírálatokat. A két háború közötti magyar irodalom számos kérdésére világít rá ez az összeállítás. Azt is mondhatnánk: egy cseppben a korabeli magyar kritika ^ teljes belvize. A lap Örökség rovatában olvashatjuk még Katona Imre írását Tombácz János meséiről. A Kelet-európai Nézőben Molnár István sok, eddig ismeretlen adatot, összefüggést feltáró írása a Tiszatáj novemberi számának két tanulmányához kapcsolódik. A második világháború alatti lengyel—magyar kapcsolatokra olyan lengyel írók műveiből hoz példát, akik a német fasizmus elől Magyarországra menekültek. A kritikák közül két hoszszabb írást külön kl kell emelnünk. Hajdú Péter professzor, a finnugor nyelvek Európa-hírű kutatója őstörténetünk perspektívái címmel Szabédi László, a két évtizeddel ezelőtt elhunyt kiváló romániai magyar költő posztumusz könyvét bírálja. (Szabédi könyvében nem kevesebbet állít, mint hogy a finnugor nyelvek az indoeurópaiból származnak.) Hermann István Kocsis Rózsa Igen és nem című, a magyar avantgardról szóló könyvét elemzi. Recenziót olvashatunk még a keleti finnugor népek irodalmát bemutató antológiáról (Medveének), A vízimadarak népe c. finnugrisztikai tanulmányokat tartalmazó kötetről, Tornai József új verses kötetéről és Huszár Tibor tanulmányairól. Egy elfeledett szocialista író címmel Bokor László ír a Somogyikönyvtár kiadványaként megjelent Farkas Antal-válogatásról. A Művészet rovatban Bodri Ferenc írását olvashatjuk a Nemzeti Galériában november óta látható MoholyNagy-emlékkiállításróL A Tiszatáj januári számát Szalay Ferenc rajzai illusztrálják. Szántó Piroska rajzaival jelent meg a Kincskereső januári száma. 1976-ot, a gyermekek nemzetközi évét köszönti a lap hátsó borítóján Nacsa Andrea, szegedi kisiskolás plakátterve. A folyóirat legújabb száma Weöres Sándor, Tamkő Sirató Károly, Rákos Sándor, Kiss Anna és Christian Morgenstern verseit közli. A novellákat Guy de Maupassant Vadkaoeavadászat, Töke Péter Elveszett a kesztyűm, Bálint Tibor Tüsszentőpor és Mándy Inán Könyvtárrendezés című írása képviseli. Ez utóbbit Csert Péternek Mándy Ivánnal készített interjúja is kiegészíti. Folytatódnak Mikrobinak, a mesterdetektívnek kalandjai. A Pegazus őrs naplójában Kosztolányi Dezső Zászló című versét találják az ifjú olvasók. Az Édes anyanyelvünk sorozat ezúttal szócsaládokat ismertet, a rejtvényfejtők klubja pedig zanzák, azaz zsugorított irodalmi művek felismerésére hívja a pajtásokat. Új nyomda Csepelen Kedden, Csepelen felavatták a Zrinyi Nyomaa új gyáregységét. A több mint 400 millió forintos költséggel épült nyomdaüzemben nyolc modern gépet állítottak munkába, közöttük a jelenleg hazánkban legkorszerűbb ofszetrotációs gépet: 25 lap az eddigieknél színesebb, tetszetősebb kivitelben jelenhet meg, január 1-től, hiszen ezeken a gépeken négy színt is nyomhatnak. Üj köntöst kap többek között a Kertészet és Szőlészet, a Képes Sport, a Néphadsereg, a Nimród én a Magyar Rendőr. Giccs és művészet Szokatlan, hogy a megyes tanács kereskedelmi osztálya pedagógiai célzatú, ízlésnevelő, eligazító jellegű kiállítás létrehozójaként szerepel a Képcsarnok és a Bartók Béla Művelődési Központ neve mellett. A kereskedelem alkalmankérftl "közvetítésével, vagy éppen a hivatalos kereskedelem megkerülésével napjainkban terjesztett giccsek sorakoznak a tegnap délelőtt megnyílt kiállítás egyik felében. Láthatunk itt a csalóka hazugség minden mázával vászonra festve vagy kartonra nyomva libapásztort, őran gyalt, gémes kutat, hattyúkat, búcsúzó fejedelmet, csörgedező patakot, tengerpartot, fürdő nimfákat őzikés falvédők, tupírozott szobadíszek társaságában. Azért kerültek ezek ide, hogy kóstolót kapjon a látogató a szemenszedett giccsből, és alkalma legyen értéktelenségével, behízelgő vagy viszszataszító felületességével éa a terjesztők üzleti mohóságával egyaránt megismerkedni. Minden bizonnyal a mostani kiállítás nyomán is föltámad a vita: kell-e, szabad-e szemléltetni, ami rossz? Riasztunk vele, vagy kedvet csinálunk hozzá? A vitának akkor lenne alapja, ha csak a kiállítás egyik felét látnánk. A pedagógiai célzat azzal igyekszik jó hatást elérni, hogy rézkarcokat festett képeket kínál az előbbi vásznak helyett textilművészetet a falvédők divatjáért cserébe; arra akarja rávenni a látogatót hogy a mütyürkéket iparművészeti munkákkal, a kerti törpéket kisplasztikái alkotással cserélje föl. A Bartók Béla Művelődési Központban rendezett kiállítást Simoncsics Pálnd igazgató köszöntője után "ízelesi Zoltán művészettörténész, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa nyitotta meg a kereskedelem és a közművelődés szakemberei előtt H. n Tűzvédelmi kitüntetések A megyei tanács székházában tegnap délelőtt dr. Bozó Sándor, a megyei tanács vb titkára a k tűzvédelemben hosszú idő óta vegzett kiemelkedő munkáért önkéntes és vállalati tűzoltóknak, tanácsi és létesítményvezetőknek, tűzvédelmi szervezeti tagoknak adta át a belügyminiszter által adományozott Tűzbiztonsági Érem kitüntetést Az eseményen jelen volt dr. Csernus Ferenc, a megyei tanács vb igazgatási osztályának vezetője és Csete György alezredes, megyei t űzoltóparancsnok. A Tűzbiztonsági Érem arany fokozatát kapták: Antal István (Tömörkény), Barátit István (KSZV Szegvári Kendergyára), Breczán Mihály (Apátfalva), Borbas József (a makói Lenin Tsz elnöke), Farkas András (Rúzsa), Fejes István (a derek•egyházi községi tanács elnöke), Filáry Jenő (Magyar Kábelművek szegedi gyára), Király József (HODIKÖT), Korom Lajos (Klárafalva), Nacsa János (a forráskúti községi tanács elnöke), Hósa László (Szegedi Konzervgyár), Schmidt Antal (Pusztamérges), Szabó János (a KSZV vajháti telepének vezetője). A Tűzbiztonsági Érem ezüst fokozatát kapták: Gruber János (BMG makói gyára), Hegedűs Lajos (Zákányszék), Horváth György (KSZV újszeged! szövőgyára), Molnár János (Földeák); Papp Lajos (tömörkényi községi tanács elnöke), Pesti Sándor (Kiskundorozsma), Pópity János (Dél-alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság), ifj. Szálkái Ferena (Csongrád), Szarka Sándor (Arpádhalom), Tóth Imre (BMG makói gyára), Vastagh Attila (a Szabadtéri Játékok igazgatóságának előadója). Bronz fokozatot kaptak: Gőgh Imre (Pitvaros), Simon Emil (Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat szentesi körzeti üzeme), Szögi Imre (Bokros). A kitüntetettek nevében Filáry Jen§, a szegedi kábelgyár tűzvédelmi előadója köszönte meg az elismerést