Délmagyarország, 1975. december (65. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

Csütörtök, 1975. december 25. 13 Kikapcs... Nem tudom, más hogy van ezzel, de nekem eddig teljesen mindegy volt, szerda van-e vagy vasárnap, májust írunk-e vagy karácsonyt — ami bosszantó, az bosszantott akármikor. Ünnepnapon is, meg amolyan megszokott hétközin is. Es mindegy, hogy reggel volt-e vagy már elköszönt a nap, idegszálaim egyformán feszültek meg minden órában. így fordulhatott elő, hogy kétnapos ünnep és látszólagos semmittevés után is holtfáradtan kezdtem a következő munkanapot, s magam sem értettem, hogy lehet ez? Pedig egyszerű:'nem kapcsoltam ki magam a megfelelő pillanatban. Feldühített — még egy átlagos munkanapon is —, ha a frissnek mondott tej nem forrt fel, összement, mintha ez lenne az egyedüli életcélja. Vagy: a háröm zsemle közé egy tegnapit is becsempészett a feltűnően kedves eladó. Bár lett volna mogorva inkább, morogtam magam is egy sort. S ez így ment tovább egész nap. Lekéstem a villamost. és szidtam a vezetőjét, nem a magam lassúságát. Hiába tárcsáztam egész délelőtt a 06-ot, még véletlenül sem ugrott be a hívott pesti szám. Ettől is ideges lettem egy picurkát, remegő gyomromat a jéghideg leves kellő hőfokra hűtötte délben. Persze, hogy aztán undok voltam X-hez, pedig lehettem volna kedves is. Aznap a Csemege korábban bezárt, s már sosem tudom meg, volt-e virslijük? A családra otthon először fojtott csend telepedett, aztán: ne rágd a körmöd vacsorázás közben, és egyáltalán, viselkedj rendesen, nem látod, hogy milyen fáradt apád is? Ünnepnap talán még rosszabb a helyzet. A korai felkeléshez szoktatott csimoták vasárnap is a kakasokkal kelnek, a reggelinél már egy indián törzsfőnök vérmérsékletével és szívósságával rugdossák egymást az asztal alatt. Délelőtt a félig kész ebédnek felét elkóstolgatják, a porszívózás után párnacsatával erősítik gyengülő Izmaikat. Az eredmény a tollfelhőtól nem látszik jól. A mosogatást a család immárom megerősödött tagjai vállalják, „anyu, legalább ünnepnap pihenjél!" — felkiáltással. Amikor a jénai tái után a sótartó is eltörik, sürgősen indulniuk kel) a meccsre. A levetett otthoni ruhákat éppenhogycsak elpakolja az ember utánuk, amikor már a télikabátjukat kell elmenekíteni a gáztűzhely közeléből, vagy a fürdőszobai tus alóJ. A csapat ugyanis kikapott, ki figyeli ilyenkor a kabátját? Minek is folytassam, hiszen már megvan a megoldás Ki kell kapcsolnom magam a megfelelő pillanatban. Vagyis a tejet eleve altatni kell, és jobb, ha a boltban mindjárt száraz süteményt kérek. Villamos után egyáltalán nem futok, a telefonról nem veszek tudomást. Nincs. Mármint szabad vonal nincs. Ami a levest illeti, itt kissé bajban vagyok, enni, ugye, mégiscsak kell valamit, s többnyire azt, amit adnak. Nincs más hátra: merülőforralót kérek karácsonyra. Ilyen előzmények után már nincs okom rá, hogy X-szel tapintatlan legyek, őszinte, bűbájos mosoly uralkodik arcomon. Vacsorára tehát nem is veszek semmit, szellemi táplálékul elmondom a többieknek: miért egészségtelen a körömrágás. Vasár- és ünnepnapokon, kora hajnalban békepipát szívok el áz ifjabb nemzedékkel, és elküldöm őket a nagymamához. Amíg hazaérnek: enyém a világ. Béke és csend mindenütt. Most végre nyugodtan elkezdem — a nagymosást. Míg a mosógép végzi a dolgát, könnyedén tisztába teszem az egész lakást, megfőzök vacsorára és holnapra, kiszedem a szemöldökömet, és beszedek két C-vitamint. Elégedetten nézek estefelé a tükörbe: pihent vagyok, és cseppet sem ideges. Mindént megcsináltam, amire egész héten nem volt időm. Mondom, az embernek a megfelelő pillanatban ki kell kapcsolnia önmagát Kikapcs... P. K. Levél a hét törpéhez Kedves Szende, Szundi, Tudor, Vidor, Hapci (számolom az ujjaimon), Morgó és te, lapátfülű kis Kuka, ott az Óperenciás tengeren túl, a kásahegyeken innen, a rengeteg kerek erdő közepén, abban a csöppnyi meseházikóban! Mostanában sokat gondolok rátok, bár tudom, hogy modern információs csatornáinkon hozzátok is eljut mindennapi törpeségeink híre, a ti megcsúfolástok apró butaságokban, gipsz-szobrokban, bosszúságaikban és műanyagból rajzolt falra akasztható képeitekben. Azt is bizonyára tudjátok — bár tűzbe teszem a kezem, hogy be'eegyezéstek nélkül történt —, hogy reklámsztárok lettetek. Nemcsak a hétféle Márka-üdítőt propagálják a televízióban, hanem azt a WCíertőtlenítőt és szagtalanítót is, amely kék színűre festi a vizet Tehát itt tartunk, kis barátaim! Mert a testi törpeség a sors rossz tréfáia, sze'lemi törpeségeink azonban megbocsáthatatlan vétkek. Ehhez a felismeréshez a ti varázslatos, közös erőtök és segitókészségtek szentjánosbogár-fénye is kevés lenne. Hadd mondjam el, hogy életem első igazi törpéjét egy vándorcirkusz fürészporos porondján láttam, alig volt egyméteres, s bár tréfáin, idétlen mozdulatain jókat nevettem, torz vonásait nem tudtam kitörölni emlékezetemből. Egyszerre szerettem és féltem tőle, sajnáltam és segíteni akartam neki. Ugyanúgy, mint a vénséges vén, varjúhoz hasonlatos kontyos nénit, akinek mesélt ámulva hallgattam, s aki gyerekkori álmaim törzsvendége volt a mindig kántáló bo'ond Anti, a félfülű, kocsmaszagú favágó Pali bácsi és a púpos, fekete lepedője alól torz vigyorral ki-k'szóló fénvképészmester társaságában. ók voltak az én gyermeki fantáziám „törpéi". Bö'csek és kedvesek voltak, olyan varázslatos dolgokat tudtak, amit én nem. óriások voltak a mesemondásban, a dalolásban, a fűrészeiésben-faaprításban és a fényképészetben. Ha megláttam valamelyiküket, rátok is gondoltam. Szundi, Hapci, Kuka ... Mostanában más okból juttok eszembe. Figyelmeztet a képernyő, ahol olyanok vagytok, mini emlékezetemben, daloló, vidám és bölcs kis öregek, csak egy kicsit gusztustalan, ahogy a WC-kagylóba kényszerít benneteket a reklámra'zoló. De még mindig eredetibben, mint az az illető, aki a következő hirdetést adta fel ebben az újságban néhány hónapja: „Elveszett kerti törpém szobra. A nyomravezetőt magas jutalomban részesítem." Név, pontos cím. No, tessék! Egyeseknek már igazi törpére is telik — remélem, nem közületek alacsonyodott le idáig valaki?! —, sőt ennek a törpének meg is szoborták az alakját. Gondolom, már mindenük megvan: ház, nyaraló, kocsi, a legdivatosabb kutya, szobaszökőkút és a háziasszony olajportréja, már csak annak a kedves, igazi kerti törpének a „szobra" hiányzott a boldogsághoz. S mit ad isten, olyan jól sikerült a a mű, hogy ellopták. Hogy ki-volt a tettes, máig ismerefen, úgyszintén a nyomravezető sem. Egy azonban — sajnos — biztos, az akció nem sikerült, a „szobor" ismét áll. Nem díszíti valamelyik műgyűjtő házi galériáját, Tanuljon a macska németül? nem törték össze vandál huligánok, nem vár sorsára rejtett pince mélyén. Áll a virágoskert közepén, s hirdeti: én vagyok a csúcsgiccs! Nem csodálom persze, ha ez a feltűnően színes, apró, mázzal bevont, rút öregember felébreszti a kis ördögöt a környék kutyáiban, macskáiban, tántorgó részegeiben, sőt, jobbízlésű lakóiban is. Ennek a törpe-ügynek törpesége újabb lavinát indít meg benne ma törpeségekről. Mert, ugye, a törpék között, kedves barátaim, már nem lehet törpeségről beszélni. Törpeségről csak olyan emberek között szólhatunk, ak'k nagynak, óriásnak képzelik magukat, holott tetteik, szellemi kapacitásaik napról-napra törpeségre utalnakSzóval így állunk mai törpeségeinkkel, mai törpé nkkel. A helyetekben, Szende, Szundi, Tudor, Vidor, Hapc1, Morgó, és te, lapátfülű kis Kuka, szóval a helyetekben én a jogvédő hivatalhoz fordulnék, és kérném a rehabilitálásomat Maradok tisztelettel őszinte hívetek és barátotok: TANDI LAJOS A kis Mathias szendereg. Magyarul vagy németül álmodik? Csacsiság. Megkülönböztetni se tudja a szavakat. Még a maga bébinyelvén közöl mindent a világgal, a család meg kívácsian várja; hogyan szólal meg először. Anyanyelvén? Mert akkor németül. Lipcsében született, Telmel György és Petra Sprehn kisfia. Ha most felébred, Matyinak szólítják. Apuka van itt meg a magyar nagymama. Aki Mathiasnak hívja, az édesanyja „hazaszaladt!" Lipcsébe. A német nagymamához. Vitte volna Mathiast is, de még nem tisztázódott: milyen állampolgár ez a kis csimota? Hova kell neki útlevél, ott van a haza vagy itt! Hát most nem döncqlheti meg a német nagymami. Csak mi tudjuk, ő még nem, hogy valójában már igazi kis magyar ő is. Na, jó, hát papír, a.x mnes. De minden „jár" nem, mint más r kis pelenkásnak. Ennek külön története van. Pár hónapja költöztek Magyarországra a fiatalok. Petra női fodrász. De magyarul jószerint csak köszönni tud. Hát... legA fájdalom szobra A városszéli telepen olyan üres egy kertes, betelen vihar kerekedett, zengett az ég, és tarajos hullámok vágódtak a szikláknak. Terka sosem ért partra, pedig csónakról keresték még a vihar alatt, és utána ls, amikor kitisztult. Sári és Lajos maradtak még egy darabig az pucolatlan kis családi ház, hogy szinte nem is anyjukkal, akinek az arcáról leszáradt a mosoly lakják. Az élet zaja és öröme elült benne vagy ... lassacskán szállt ki onnan, alig tíz esztendő alatt, pedig azelőtt harsogó zsivaj járta át. Akkor élt még a kenyérkereső apa, Mózes Márton és két ikerfia, Miska és Lajos meg a két lány, Terka és Sári. Mózesné, a feleség és anya akkor még úgy magasodott föléjük az értük való gondosa szeme alá pedig mély barázdák árkolták be magukat. Nem látták többet imádkozni, istent emlegetni a bajban. Nem járt hozzájuk senki, és ők se mentek sehova. Sári feiét is csöndesen kötötte be a szomszéd fiú, akitől pedig tiltotta csak még nem látszott rajta. így hát átkölvo a az anyja, mert addig is sok pénzt vert el kodásban, mint házuk előtt a vihartól, széltől óvó s. .ocsmában. Sárinál azonban előre volt a gyejegenye. Azóta kiszáradt az égbe nyúló fa, sír, tözött a szemben levő házba, követte a gyereU dulong a torzsé, es kóró ágait verdesi a szél. apját, aki odahaza vadonatúj autót kapott nászAmolyan otthonmaradó ember volt Mózes Már- ajándékul, toh, amikor hazaért a munkából. Mindig tettvett, barkácsolt a ház körül. Nekiállt a villany. Lajos várt még egy darabig, aztán kereket oldott otthonról ő is. Azt mondta, hogy csak kiszerelésnek is a földes nyári konyhában. A fa- 177T Ion belülre vitte « veretálrelret A lÁtrín fZal?d njOtOFOn Bécsbe klcs!t kíváncsiskodni, látní-venni valamit. Utoljara Brazíliából küldött egy lapot, azóta nyoma veszett, semmi hír felőle. Ion belülre vitte a vezetékeket. A létrán állva a mennyezeti bekötésen matatott, amikor leriiías^sí&stj sarát . ján. A mentők már nem vitték el, addigra elszállt belőle az élet. A kis ház akkor kezdett elcsendesülni, és Mózesné fekete fejkendőt kötött állandóra. Esztendőre a nagyobbik gyerek, Miska halálhírét lyából a gyerek, ői is vittéK magukkal. Két esztendeje a Balatonra mentek, ahonnét nem jött visszá csak a férj. Azt is úgy hozták, amikor kikerült a kórházból. Azt mondják, részeg volt, és úgy ment össze egy másik autóval, ö kirepüli wnuuic a iiűgTuuuix gyeten, ívii&n-ci ucuctuurci ... a- - , , hozta a posta Miskolcról, összenyomta valami- ^kopo^bf" ^ ^ * lyen gép, amelyen dolgozott. A hirtelen újabb 7 F csapás először összefogta a megcsonkult családot, később azonban hallgatásba burkolóztak, es szinte menekültek egymás közelségétől. Kinekkinek az arcán jóformán föl se száradt még a könny, amikor Terka — 20 éves lehetett akkor Beszélik, hogy Mózesnénak akkor nem volt már könnye, csak nézett maga elé száraz, fénytelen szemekkel, és azóta sem látták őt sírni. A házban, amely kong az ürességtől egyedül él. Talpon van még, de nem magasodik már gon— azzal állt elő, hogy a vőlegényével lemegy a doskodásával senki fölé. Mindenkit túlélt, akit tengerpartra két hétre. Pár napja lehettek ott, szült és szeretett. A fájdalom szinte szoborrá meamikor egy délután olyan messzire merászke- revi tette alakját, amely olyan törékeny, mint az dett a vízben, hogy csak piros fürdősapkája vil- üveg. lant fel a szelídnek látszó hullámok tetején. HirLÖDI FERENC feljebb nem hallgatta volna » vendégek szóáradatát Viszont... viszont szeretett volna kisfiával máradni. Petra szülőhazájában nincsen meg az a jelentős szociálpolitikai rendelkezés, mint nálunk, hogy a gyermek hároméves koráig állami segéllyel otthon nevelheti az édesanya gyermekét A gyes — ahogy már ő is mondia. Viszont aki olyan államból érkezett magyar férjével hozzánk, amellyel szociálpolitikai egyezményünk van, ugyanolyan feltételek mellett mint akármelyik magyar anya, megkaphatja a gyermekgondozási segélyt Petrának ehhez munkát kellett kapnia Szegeden. A Fonalfeldolgozó az a vállalat amely segítséget nyújt A magyarrá honosodás feltételeit teremti meg: munkát ad a terheseknek, a nyelvet nem ismerőknek. M. Gáborné, Simoné is Itt dolgozott. Nyina, a leningrádi ifjú feleség is a fonalmentőben kapott munkát. Ügy emlegeti ma is: akor érezte igazán, hogy hazára talált nálunk, amikor szavát nem értő emberek szoktatták kezét a géphez, s ha rosszullét fogta el — nehezen viselte az első időben Julikát — helyette is dolgoztak, meg őt is ápolták. Azt mondia: restelli kissé, hogy mikor letelik a gyermekgondozási szabadsága, nem ezek közé a kedves munkatársak közé megy viszsza dolgozni. Ma már tud annyira magyarul, hogy szakmáját folytassa. Az ilyen véleményre viszont büszke lehet a város legnagyobb „gólyaüzeme", a Fonalfeldolgozó koi'ektívája. Petra is ott dolgozott. Megszerették a kis szőke német asszonykát. Bizonyára találkoznak még vele valamelyik fodrászüzletben — majd ha Matyi hároméves és óvodás lesz ... Az apró konyhában beszélgetünk az ifjú apával, Teimel Györggyel. Három évig — mint sok magyar társa — a lincsei nyomdagépgyárban tanult-dolgozott. Megismerték, megszerették egymást a német kislánnyal, öszszeházasodtak. Megszületett kis Matyi. — Maradhattunk volna. Ezernél több magyar fiú alapított családot Lipcsében. Mi pár hónapja hazaiöttünk. Nehéz volt Petra családja sírt. az enyémek vártak bennünket. Mi legyen? Itt több a napfény, sok a gyümölcs, kell a kicsinek — agitáltam a nejemet. A mama főztjét már nem is mertem mondani... Petra jól érzi magát az odeszszai kis lakásban. Kis szoba, kis lakás, de otthon. Magyarul az anyósától tarrul. Vicces, hogy milyen pontosan értik egymást! Petra ped'g nem tud még pontosan ragozni. — A szomszéd lépcsőházban is van egy család, ahol német & fiatalasszony. A gyerekek magyarul is, németül is tudnak. Mi is azt szeretnénk. A k's Mathias még biztos nem felejtette el a lipcsei nagymamát. De itt tanul járni, itt eszmél a világra, a magyar nagyi eteti-dédelgetí. A kutya, meg a kövér kandúr alighanem féltékeny rá. Na. hamarosan megkergeti maid őket a szöszi k'sf'ú! Milyen nyelven fogja majd őket csalogatni' Sz. ML