Délmagyarország, 1975. december (65. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-23 / 300. szám

4 Keddi, 1975, december 23. 4 A látóhalár szélén Túl az erdőn, túl a pusz­tán, a szétszórt tanyák kö­zött, az égbolt rózsaszín pa­lástjába kapaszkodtak az ezerujjú fék. Az olajfasö­vény torzonborzan összeol­vadt, a horizont fekete fel­hőkoszorújával. A szénásker­ti szárkúpok között kígyó­ként tekergőzött a hideg északi szél, időnként felkap­ta a szétszórt, zizegő levele­ket, hogy alkalomadtán a kazlak tövében gyűjtse. Hol ide, hol oda bújkáitak fé­lénken a verebek az alacso­nyan repülő varjak károgá­sától. Csipogó hang ült a környékre. A szomszéd házi­bolt felől hallatszott egy-két hangosabb kiáltás. Rohamos léptekkel közeledett az est A léckerítés tövében a kaz­lak melletti külső karám­ban az éhes malacok ver­ték az önetetőt, gumiskocsi­zörejre emlékeztetően. A tyú­kok távolban mozgó gémes­küthoz hasonlóan begyei ték az esti kukorica-adagot. Többször szétrebbentek az odatolakodó disznóktól. A deszkával fedett ólvégen a galambok Indultak a helyük­re. A fiú, miután beállt a Wartburggal a garázsba, felkapta az otthoni dolgozó ruháját hátára vette a teli papírzsákot és elindult hogy tápot öntsön a malacoknak. — Hát nem veszik észre, hogy nincs előttük semmi? — morgolódott Ez a „nem veszik észre" a feleségének és az apjának szóit, akik sze­rinte az ilyesmire nem tud­nak felfigyelni. Magyarázat .»kad bőven: — egész nap dolgozunk, te csak könnyen vagy, mert reggel kiadod a parancsot és elszaladsz. A főzés meg a takarítás mel­lett állandóan a két gye­rek... A tata a tanya körül tett­vett Mondása szerint: —ez­zel a sok jószággal az isten se bfr. Alighogy adok a tyú­koknak, máris szaladni kell a birkák után.., mert az a rohadt kos (jövőre úgyis eltakarítom a háztól), mind­járt elszalad a Cékiáékhoz Jobb neki az idegen... — gyakran hajtogatta, amikor bukdácsolt a zsombékos, buc­kás semlyéken az állatok után. A birkaszidás elma­radhatatlan napirendi pont­ként szerepelt minden va­csoránál, ha együtt volt a család. — Hiába küldöm rá a kutyát akkor is odasza­lad, de holnap megkötöm, vagy koloncot teszek rá. Aztán majd mehet. — Vala­mi miatt azonban mindig elmaradt ez a művelet. A fiatalember menetköz­ben leverte magáról a sár­gás-zöldes takarmány-mara­dékot, megnézte, hogy „a fi­úsok alatt van-e alj", majd a látványtól megnyugodva jékésen ballagott az udvar felé, ahol kislánya az ap­rójószágok egyikét akarta elkapni. Sehogysem sikerült a csöppségnek: — Oppá, ba­öuka, nem kaptad e a pipi­két — selypítéssel újra ne­kilendült. Ezek láttán gon­dolta magában a fiú: — No, majd ha te megnőssz, szó nélkül öntesz vizet a mala­coknak, apája helyett. Mi­lyen kár, hogy nincs fény­képezőgépem, most megörö­kíteném, hogy játszik a ba­romfikkal. — Továbbment az istállóba, ahol a két Üsző ropogtatta a szénát. — Eze­ket is meg kellene pucolni — majd vasárnap, akkor er­re is jut idő. Dobott még eléjük egy villával, kihozta a sparheltről az abáit kuko­ricát és nekilátott a libatö­mésnek. — Karácsonyra kel­lenek, nem jó a sok disznó­hús, régen az urak is liba­májat ettek. Mire elvégezte a munká­ját, megjött a tata is. Os­torral a vállán az ajtóban megállt, a villanyvilágítástól hunyorogva, visszaköszönt a dcséértsk-re, a kancsikát fel­akasztotta a szögre: — Mi­kor jöttél.. „ nem látta­lak .. „ a birgékkel voltam elfoglalva. Hoztál-e a zseb­lámpába elemet? — Becsukott már a bolt, mire odaértem, nappal meg a leltárral voltunk elfoglal­va. — Fiatalabbnak füllents — legyint a tata és mint a magnetofon, ha lenyomják az indítógombot, úgy szórta a zsörtölődést. — Sajnos, hasztalan beszélek.. „ hiába mondom én .. „ mennyiből tartana nektek.. „ á, nem is akarjátok, ott mentek el mel­lette, nem igaz, hogy nem jut az eszetekbe — mintha a kutyának mondaná — bár csak döglene meg az ember, mielőtt megöregszik. A fiú felvette az ülőkét, a szalmával teletömött zsákot. Megitatta a borjakat, ügyet sem vetett a szóáradatra. Is­merte, megszokta már az apját, tudta, hogy egész na­pi egyedüllét után ilyenkor kinyílik a szócső. — Mínusz tízet mond a rádió, tenni kéne a hidro­forra szárat Nehogy bele­fagyjon a víz. — Toltam én rá jócskán, még a bálás szalmából is vittem egy talicskával. A n^gy kutya lihegve visz­szaérkezett az esti körútjá­ról, csipkés bőrkabátnyak­hoz hasonló szájából vonal­zónyi nyelve lógott. Tolako­dott a világosra, mert a múlt éjszaka hidege ide szo­rította, a nagykasba helye­zett rongydarabokra. A kiskonyhában a me­nyecske már odakészítette a vacsorát, a gáztűzhelyen ebédről megmaradt leves gő­zőlgött, a teának- való víz is suhogott világnak, nem ért rá elzárni a palackot, mert a benti lakásban a kisfiú han­gosan bömbölt. Oda kellett mennie, a cumlval jobb be­látásra babusgatni. — Ne sírjál, mindjárt hozza anya a vacsorát. — Persze, az em­berpalánta ügyet sem vetett az Ígérgetésre, tovább' sziré­názott A vacsora érintkezési pont­ja a közölt gondolatoknak. Beszélgettek napi problé­mákról, a holnapi tenniva­lókról. — Elege van szegény asszonynak — kapcsolódott be a tata, aki eddig dur­cásan hallgatott, mert afa­latozás kezdetekor úgy vél­te, hogy nem figyeli senki a beszédét. — Csuda, hogy bírja. Itt két asszony is megtalálná a munkát. Csak az tudja, aki egész nap itt van. — A fiú is sejtette.de a szónoklat végét nem vár­ta meg, bement a meleg csempekályha mellé a bá­ránybőrre, hogy felmelegítse a hátát. Bekapcsolta a tévét, mire a képernyőn megjelent a Híradó ismert stábja, ő már horkolt. Lassan becso­szogott a tata is, elhelyez­kedett — De jót is tesz ez a meleg, kár hogy kidob­ták a kemencét. —- Ilyen gondolatok közben beleme­rült a belpolitikai események napi összefoglalójába, de úgy, hogy a várható időjá­rásra riadt fel, hosszúkat pislantva. Az asszonyka jött be utoljára. Előbb elpakolt az asztalról, kiöntötte a ku­tyának a csőrmeléket, be­zárta az ajtókat, mire be­ért, már csendesebb lett a lakosztály, mindenki aludta tévé elótt. A kislány az ap­ja ölében, az apja a kály­ha mellett, oldalra bicsaklott fejjel, a tata meg az ágyon Lehet,/ hogy már álmodtak is. Majoros Tibor Év végi reminiszcenciák Azt hiszem, hogy így, a nap­tári év végefelé mindnyájan készítünk bizonyos számve­tést a múlófélben levő esz­tendőről; mit sikerült való­ra váltani és mit nem abból, amit év elején elterveztünk. De a december az intézmé­nyek, vállalatok életében is a számítgatás, statisztikák készítése jegyében telik el. A mezőgazdaságban szintén le­zárul egy termelési ciklus, amely egyben az új esztendő, az új termeivény csíráit is magában hordozza. A termé­szet elenyészik, a vegetáció szunnyadni látszik. Az ember pedig megméri és felméri munkájának gyümölcsét, és terhez. Tervez egy újabb cik­lust, egy új évet, egy új öt­éves tervet... A születés velejárója a ha­lál — szoktuk mondani. Meg azt is, hogy legfőbb érték az ember, bár egyre többen va­gyunk. S hogy mennyien, ez :s csak papír és ceruza kér­dése, de ez korántsem csak statisztika. Ha idősebb em­bertársunk távozik az élők sorából, sajnáljuk, de mégis­csak természetesebb, mint egy húszévest eltemetni. Nem akarok ünneprontó lenni, de idén sok ilyen esetről kellett hallanunk. Szocialista társadalmunk harminc éve mentes a hábo­rúktól, s még csak nagy hős­tettekre, önfeláldozásra sincs szükség. Erkölcsi kódexünk egyforma dolgozni akaró, a felelősséget egyaránt vállaló, művelt, közösségi emberek „klnemesítését" trja elő, s nem ama „unlformis"-embe­rekét, akiknek ugyan egyfor­ma a bőrük színe, a hajuk hossza, de ugyanakkor a szél­sőségek iránt fogékonyabbak, mint a normál halandó. Rohanó világunkban szin­te alig lehet követni a tech­nika fejlődését. Mihelyst az információk hozzánk eljut­nak, a másik póluson már új találmányok, felfedezések, módszerek látnak napvilágot. Sokszor érezzük saját bő­rünkön is, hogy egy-egy nap huszonnégy órája oly kevés, de az időt sem hajtani, sem megállítani nem lehet — Ne­künk kellene hozzáigazodni! Gyorshajtással, betöréssel nem fogjuk hamarabb elérni célunkat. Egyszer nyáron láttamegy biciklist, amolyan világjáró­féle volt. Ezt írta a zászlócs­kájára: „Inkább öt perccel később a célban, mint tíz perc múlva a kórházban." Milyen igaza volt!... De láttam „jóindulatú" autóst is, aki vészjelzésekkel tudatta kollégájával, hogy vegye le a gázpedálról a lábát, mert nem messze várja a traffi­paxos rendőrkocsl. „Köszö­nöm ..." — mondja magá­ban, aztán elhagyva a „ve­szélyes zónát", újra rákap­csol és.., és esetleg rövid idő múlva a kórházban éb­red, ha egyáltalán még fel­ébred .., Ember! Gondoltál-e már arra, hogy otthon vár­nak, vagy hogy feleséged, gyermeked melletted ül? S te 18—20 éves gyermek! (mert csak. gyermek még akkor), láttad-e édesanyád arcát ma­gad előtt, amikor elloptad a slusszkulcsot, s esetleg a hecc kedvéért még egy-két félde­cit is bekaptál? Nem kurá­zsi volt az, hanem méreg!.... Mi, akik örülünk, hogy a halál mezsgyéjén innen va­gyunk — holott hasonló hi­bákat sokszor elkövettünk —, próbáljuk meg „rendezni" sorainkat! Aki viszont e mezsgyén túljutott — akár a mi hibánkból, akár önhibá­jából —, már aligha tud visszakozt csinálni... Közle­kedésünkben, de mindenfajta alkotó-, építőmunkában van­nak új, ésszerű szabályozók, új munkavédelmi előírások, amelyek szinte együtt szület­nek az új gépekkel, új mun­kafolyamatokkal, egyszóval — a technikával. S ha mind­ezt áthatja saját felelősség­érzetük, és ez egyben közös­ségi felelő-.ség, akkor, ha mégis hibázunk, könnyebb szívvel bízhatjuk arra a bi­zonyos filozófiai értelemben vett véletlenre. Aztán Itt ván a kará­csony ... Túl érzelgős em­lékképeken és vallási hókusz­pókuszon, ez mégiscsak a sze­retet ünnepe, ahol akarva­akaratlanul ls megszámoljuk a fa körül állókat. Magamról tudom, nem jó, ha bárki ls hiányzik... Legyünk tehát bizakodók, és köszöntsük így az új évet: Hurrá, hurrá!... Egy eszten­dőt ugyan öregedtünk, de egy beosztással „nagyobbak" ls lettünk, s ne szégyelljük, ha jövőre már nem leszünk olyan vakmerőek! Inkább örüljünk, ha nem növeljük tovább a baleseti statiszti­kát!... Palágyl András Számok - Budapestről A most megjelent vaskos kötetben — Budapest Sta­tisztikai Évkönyvében — a Gyermekkarnevál a Parlamentben December 25-én és 28-án ebben az esztendőben 'is gyermekzsivajtól lesz hangos a Parlament kupolacsarpoka A KISZ Budapesti Bizottsága, a Magyar Üttörők Szövetsé­gének budapesti tanácsa és az SZBT az idén is itt rendezi a kisdobosok és úttörők hagyományos fenyőfaünnepélyét. Reggeltől estig színes műsor várja a mintegy háromezer pajtást, akik példamutató közösségi munkájukkal érdemel­ték kl csapatuk bizalmát, és ezzel a részvétel jogát. ' A gazdag műsorban neves színészek, művészek és spor­tolók lt fellépnek. Többek között Hadics László érdemes művész, az Operettszínház tagja Hűvösvölgyi Ildikó, a veszprémi Petőfi Színház művésze, az artistaképző iskola növendékei, az úttörőegyüttes és a Montrealban világbaj­nokságot nyert öttusacsapat tagjai szórakoztatják a Parla­ment ifjú látogatóit. A műsor után a gobelin- és vadászte­remben filmvetítés. Levente Péter bábműsora valamint flGdolfó bűvészmutatványai színesítik a programot (MTI) HÁZASSÁG L kerület Széfed: Vörös István és Bá­lint Erika. Pósa László és Bakró Terézia. Keserű Sándor és Ko­rom Judit Dukál László Lukács és Basa Katalin, Nádor László József és Brenner Katalin. Tóth István és Mágorl Ilona, Mlha­leczky József és Szilágyi Kata­lin, Berta Mihály és Katona Piroska, Pálma Gyula és Jan­csik Judit, Kurucsal István és Hegyes Mária Zsuzsanna, Ele­kes János és Kovács Erzsébet, Paskuli József és Szalma Mária Margit házasságot kötöttek. III. kerület Szeged: Miklós István László és Rozgonyl Mária házasságot kötöttek. SZÜLETÉS 1. kerület Szeged: Szegedi Imrének és Aggod Máriának Imre Marton Jánosnak és Koszó Gizellának Marianna Ildikó, I.ajkó Jánosnak és Csábrádi Anna Viktóriának Andrea Anna, Balázs István Sándornak és Suba Magdolna Gyöngyinek' Andrea Gyöngyi, Jani Ferencnek és Bagényl Te­réznek Ildikó Ilona, Pósa Lajos Ferencnek és Lóval Etelkának Ágnes, Halász Pálnak és Bakos Klárának Dánlel Pál, Zsótér Fe­rencnek és Szin Ilonának Edit, Barát Andrásnak és Bitó Máriá­nak KrtszUán András, Lengyel József Lászlónak és Lajos Ág­nesnek Tamás Szabolcs Boros László Györgynek és Horváth Katalin Máriának Tímea Emilla, Varga Árpád Szilveszternek és Mlg Magdolna Katalinnak Il­dikó, Kalmár Jenőnek és Borsi Katalin Juditnak Jenö. Oláh Al­bert rstvánnak és Szakács Ág­nesnek Ágnes Anita, Bozsó Géza Jánosnak és Szécsi Arankának Kornélia, dr. Pál Attila Dezső­nek és dr. Krajkó Zsuzsanna Évának Kata. Gazdag Józsefnek és Füle Viktória Évának Edit Anikó. Boros Árpádnak és Bod­nár Ilonának Árpád, Csamangó Mihálynak és Hegedűs Ilona Pi­roskának Péter Kovács György­nek és Nagy Máriának Györgv. Matuszka Tamás Istvánnak és Vincze Ilonának Tamás, Papo Péter Pálnak és Márton Iloná­nak Ildikó. Tőth-Molnár István­nak és Veszelovszki Erzsébetnek István. Pöltl Zoltán Antalnak és Murátl Judit Ágnesnek Ingrid Tudlt, Szabó Imrének és Bába Svának Danlella Irén, Emődl Albertnek és Klement Erzsébet­nek . Albert Rudolf, dr. SÍPOS Miklós Sándornak és dr. Hor­váth-Czakó Ilonának Beáta Laura. Simon Mártonnak és Ka­oás Máriának Szilvia Szabó Gyulának és Szabó Mária Évá­nak Róbert. Farkas Istvánnak ás Aklan Ibolya Rónának Anikó. Bálint Jánosnak és Molnár Ilo­nának Ágnes. Márkus András­nak éj Koszó Erzsébetnek Anita Erzsébet. Markó Vilmosnak és Németh Erzsébetnek Gábor Vil­mos, Keim*" Mihálynak és Vor­Családi események ka Eszternek Tünde. Antal Ist­vánnak és Kollár Irén Annának Helga Izabella, Ülés Istvánnak és Antal Katalinnak Emese, Kristóf István Jánosnak és Gyu­lai Eva Máriának Attila Csaba. Dúczi Kálmánnak és Németh Ilonának Ilona. Tóth Ferenc Ár­pádnak és Pattogató Juditnak Beáta Illés Györgvnek és Illa Jolánnak Gábor, Soós Zoltán Kálmánnak és Gyuris Márta Arankának Ágnes Mária. Mol­nár Antalnak és Csillag Mártá­nak Zsolt. Födi Tibornak és Bus Eleonórának Andrea, Berkó An­talnak és Gárgyán Ilonának An­tal Ferenc, Almásl Sándornak és Gábor Erzsébetnek Sándor. Hor­váth Ferenc Mihálynak és Oyörfy Erzsébet Mártának Hen­rietta. Kiss Józsefnek és Slsák Erzsébetnek Rita Rona Farkas Istvánnak és Varga Máriának István, Mihály Jánosnak és Sza­bó Rona Rdlkónak Rdikó. Zakar Ferenc Pálnak és Bódl Éva Ju­ditnak Szilvia. Pavelesák And­rásnak és Torda Rózsának And­rás, Kürti Béla Józsefnek és Seres Évának Katinka. Sándor Tibor Jánosnak és Szász Anná­nak Anna. Móni Imrének és Benkocs Éva Katalinnak Ákos, Sári József Istvánnak és Donáth Erzsébetnek Tamás Zsolt Simon Latosnak és Sütő Katalinnal: Attila, Buttv Lászlónak és Lu­kács Rónának László, Szekeres Józsefnek és Szűcs Évg.Rónának Sándor Szekeres Józsefnek és Szűcs Éva Ilonának Attila, Ba­lasl Sándor Józsefnek és Hnr­math Rónának András. F'-ák Jánosnak éa Szekeres Erzsébet­nek Zoltán. Gárgván Istvánnak és Tóth Zsuzsannának István. Makra Józsefnek és Ábrahám­Ködmen Honának Tímea Svtdró Józsefnek és Kármán Éva Ka­talinnak János Zoltán, Terhes Ferencnek és Tóth Jusztinának Jusztin*. Naev István Fer—caek és Makó Juliannának Tímea. Boldizsár Sándor Imrének és Csorba Julianna Teréziának Ta­más. Kelen-zés Gv«r»vnek és Szabó Erzséhe-nek Mónika. Kiss Istvánnak és Pe-ti FrzeAV,a+nek Judit Er--Abef neme rtvörsv­nek és Bán fsoz-sannának Ar­nold Róbert. Beonsik István Já­nosnak és Boda Erzséhg-nek Sri'vln Erzsébet nevű gyerme­kük született. III. kerület Szeged: Karácsonyi Sándornák és Palatínus Erzsébetnek Nor­bert Kisülés Károlynak és Pin­tér Máriának Mária, Nagy ity saefnek é» Varga Rozáliának Sarolta. Patak Antalnak és Géczl Franciskának Annamária, Szal­ma Józsefnek és Dobó Etelkának Szilvia, Temkó Lászlónak és Szalma Magdolnának Zoltán Ró­bert, Abonyl-Tóth Andrásnak és Kolonlcs Erzsébetnek Julianna. Lórik Lászlónak és Sutka Ro­zália Máriának Gábor Zoltán. Magyar Mátyásnak és Mészáros Máriának Zoltán Gábor Markó Sándornak és Tóth Ágnesnek Roland, Tanács Józsefnek és Dakó Arankának Attila. Tan­darl Ferencnek és Ocsokó Évá­nak Éva. Tóth László Dánielnek és Bálint Zsuzsannának Eszter Katalin. Füri Sándor Károlynak és Kollarlk Eszternek Lüla, Kó­más János Istvánnak és Né­meth Rónának riona. Tóth Lász­lónak és Rakonezai Máriának László. Bereez Zoltánnak és Ko­vács Máriának Zoltán Csánvl Zoltán Pálnak és Dudás Ilona Erzsébetnek Eva Katalin. Kocás Istvánnak és Márta nonának István. Fehér Istvánnak és Dán Máriának Csaba. Tóth Mátvásnak és Kása Ibolvánnk Ibolvn. Gvevl-Varaa Lás-iónak és Du­dás Glze'lának Éva. Imre Ist­vánnak és Tóth Rona Kata'ln­nak Zoltán Zádori Zoltánnak és Czukutván Máriának Arnold. Balogh Sándornak és Pátnok Rona Arankának Szabolcs Ka­kuszl Cvörev Tibornak és Csi­kós Juliannának Krisztián Lász­ló, Kiss Józsefnek és Ábrahám Juliannának Attila. Pásztor Je­nőnek és Tátrai Katalinnak Ka­talin. Szabó Ferencnek és Naw­mthá'v Olgának Szilárd Ferenc ádeihardt Lászlónak és Szőke Máriánok László Zsolt nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Kiráiv M'hálvné Boros Viktória. Szobosztal-Szabó Sán­dor. Szabó Rozália. S-eodozk* István Tomhá-z József. Tom­háez Antstoé Hegedűs Jull-nn* Kószó Vince. Pásztor Pálné Krlzsa Julianna. Kasza Zsig­mond. Gelgner Béla. Mészáros Ts-ván, S-l'ágvl Antal. Balusz Pálné Beraczkó Zsuzsanna Csonka Mátvásné Rerta Ro-áltn Béla Antal. Kovács Józsefné Máthé Em"la Emma. Bei-tus Szabolcs. Ü'szászl István, Vér Gvörgvoé Sloos Terézta, Szol­csányt Frigyes. Beoke Imre Ba­logh János. SchRer Cvörgv. Varga Bé'a. Hallal Gvula. Kvasz­nlcza Frígvesné Pomázi Rózsa. Roszik Istvánné Növik Mária* Terézia, Tánns meghalt ITT. kerület Szeged: Báovav Aladárné T.lohten-tein Glzei'a Csánvl <3*n­dor Királv Vince Dávid Mi­hálvné Rano Katalin. Széli M<­hátv. Kiss Józsefné Samu Pi­roska. Pa-sánvl 'Járta Julianna Ba1t.ai János. Farkas Mária Vincze Józsefné Czakó Etelka. Göndör, Lászloné Forintos Jusz­tina. Csioak Károlvné Ocskó Róza. Pignlczld Ferenc. Tom­bacz Ferenc. Urbán Györgyné Krobák Margit meghalt. főváros lakosságának életé­ről 1970-es számokat vethe­tünk össze további négy év adataival, soron követhetjük szokásaink, tevékenységeink változását. Megtudjuk: 1974-ben a 21 348 házasság­ból a legtöbbet augusztusban és decemberben kötötték, s abban az évben 6968 házas­ságot bontottak fel. Keve­sebben váltak el, mint 1970­ben. 1970-ben naponta átla­gosan 66 újszülött jött a vi­lágra, tavaly 84. Egy-egy csecsemő születési súlya át­lagban mintegy 100 gram­mal volt kisebb a múlt esz­tendőben, mint őt évvel ko­rábban. Tavaly 25115 új gyerekkocsit vásároltak a fővárosban. Ha a fogyasztásról szőlő fejezetét nézzük, megtudhat­juk a többi között, hogy ösz­szesen 266 millió 816 ezer to­jás fogyott 1974-ben a bol­tokból, 7649 tonna kávét vá­sáro'tak, az állami oincegaz­daság 39 045 000 liter bort, az Országos Sörinari Válla­lat 143 024 000 liter sört. a Dohányértékesítő VáHa'at 5378 millió darab cigarettát értékesített. Jobb, korszerűbb tálálko­zásról tudatnak a következő adatok: zöldség- és főzelék­'élékből javult az ellátás, '974-ben mintegy 5000 vagon 'ogyott. A hazai gyümö'cs­termécbő' csaknem ugvan­ennvit adtak el, s 3214 vagon déHeyümö'csőt vásároltak a múlt télen. A 406 oldalas könw érde­kes olvasmány a szakembe­reknek. de valamennyiünk­nek. hiszen amiről szól — az élet, számokban. Tápszerújdonság Gyógyszeriparunk legújabb gyára, a körmendi Lacta Tápszergyár termékei ma már a teljes hazai gyermek­tápszer-szükségletet kielégí­tik. A Robébi—A. a Robébl —B. a Linoiac és a Robo­lact kiszorította a drága im­port bébiételeket. A körmen­di tápszerek megnyerték az orvosok, a szülők és főleg a legapróbbak tetszését. Aa üzem évente mintegv 1200 tonna bébitápszert gyárt,

Next

/
Thumbnails
Contents