Délmagyarország, 1975. december (65. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-21 / 299. szám

34 Vasárnap, 1975. december 21: Csillagszóró Nap'ótöredék 1915. év karácsonyának estéje... Ot'hon b'ztos éneklik a Mennyből az angyalt. Ki gondolta volna a múlt karácsonykor, hogy most idegen országban, egy lövészárokban fagyoskodva fogom nyálazni a tintaceruzát. A tava'yi volt az első közös karácsonyunk Esztimmel. Főző nao öltök le a hízót, volt hurka, kolbász, töJtöttkáooszta, anyám mókosrélest meg kalácsot sütött. Ittuk a jő karcos pálinkát, meg a sógor savanykás újborát Jöttek a betlehemes gyerekek az utca végéről, fújták mondóká.ukat Krisztus urunk szü'etésóről. Mi meg Esztimmel csak álltunk, fogtam a derekát, ő meg csak bújt hozzám. Állított karácsonyfát is, kivágta az udvarból a csenevész fenyőt — bezzeg itt annyi van belőle, hogy azt se tudjuk, melyiket nézzük. Majd meghaltunk a nevetéstől —, meg volt is már benndrk egy kicsi —, amikor a nagy disznó perzselés közben kirohant a szalma alól. Ügy futkározott a hajnalt udvaron, mint egy megbabonázott fáklya, véres jeleket rajzolva a hóra. Akkor még nem gondoltam, hogy egy év múlva már az embervért is megszokom. A mel'ettem hasaló, halkan imádkozó és káromkodó sajtára gőzölgő vérét. Jó, hogy elihold van, csak úgy sz krázik í hó, legalább lehet Írni. A tinaceruza nagyon fogy, de a hadvagy úr ígért más kat. Tudom, :ogy a több ek röhögnek a há'a n nögött, hogy még a kancámat Is eletirkálom. De legalább elütöm az időt. addig se féléit, és arról s elfe'edkezem, hogy fázik a lábam, a fülem, me3 az ujtaim, és hogy nagyon éhes vagyok. Sokat r.ondolok rád, Esztikém! Régen ; ött a posta, pedig már lehet, hogy meg ls van a gyerek. Az is meglódult már a felemben, jobb volna, ha nem gyerek lenne, hanem lány. Azoknak mégiscsak könnyebb. Kevesebbet kell a földdel vesződni, s háborúba se v sz k őket. Az állatokkal, a gyerekekkel meg ma'd csak e1 vesződik va'ahogy. M'lyen jó volna, ha éppen ma este születne meg, mint ni a bennünket eláruló Jézus Krisztus. Ha ez a füzet a tábori lelkész úr kezébe kerülne, biztos íem úsznám meg szárazon. De a '.eserúség még karácsony szent estéjén is istenkáromlásra ragad.a az embert... Azt mondta a mdnagy úr, tavaszra vége a háorúnak. Akkor tán meglóthaom a gyereket. De hol van az még... A kilencedik is'golya a koporsőnyi gödröt az ágy alatt, vödörrel hordták a földet a kertbe. Á felfeszített padló pontosan illet fedélnek. Napok'g reménykedtek, hátha nem kell kipróbálni! Negyvennégy decemberének végén ezen a* tájon harmonikázott a front. Márta második napja feküdt a fö'dbe váit szűk teknőben. Hirtelen jöttek, először viszszavonúó németek, majd orosz felderítők, s ismét utánuk a németek. Az első pillanatban érezte, hogy va'aml göröngy, vagy kavics nyomja a gerincét. Fáit. egyre jobban zs'bbadt, de nem rr.ert mozdulni. Később már nem érzett semmit... A német egység beszállásolta magát a tanterembe, a t'sztek a tanítói lakásba költöztek. Lentről, az ágy alatti koporsóból minden fé'e'metesebb volt. Csak a hangokból következtetett az é'rtre. Szerencsére hallotta a jól ismert mankók koppanásalt, s fériének furcsa jeladásait: rágcsálom a kockacukrot, vágom a fát... A német tisztek be-úgtak, énekeltek, aztán horko'ásuk hallatszott. Az egyik mankó kockacukrot igazított az ágy alá — hosszú ideig érezte a cukor édes ízét. ahogv elkeveredik a föld kesornyás morzsáival. A németek hlrte'en szedelőzködtek. egv fél óra sem te't bele, szovlet katonák pattogó hangjait hallotta Ismét k'ntről Fas sztákat kerestek, ennivalót kértek, pihenni akartak Náluk ne n most ünneplik a karácsonyt. Hallotta. hogy férte díszíti a karácsonyfát, mondta, hogy gyertyákat is tesz rá. Az orosz tisztek vodkát bontotiak, ittak az egészségére, meg a karácsonyra, kérfanását elnyomta a Pest felé igyekvő szovjet egységek zaja ... Az asszony előkereste a röntgenfelvételt, hosszasan szemlélte a k'lencedk cs'golya felnagyított, valószínűtlen képét. A pesti gyerek Szegény, de nyugodt karácsony volt az ötvenhatos. Bár a faluba nem igen értek el a pesti események dermesztő híre', még's izgalomban, várakozásteljes feszültségben teltek a betek. November közepén néhány pesti gyere rt hoztak az iskolába. Csa'ádoknál he'yezték el őket. Egyiküket — Barnabásnak hívták — a Tamásigyerek vitte haza. Barnabás szótlan. szemüveges, sápadt gyerek volt, kicsit ki is rítt az V/B parasz'.srácai közül. Ott aludt a nagyobbik fiúval, lábtól. Semmit se kel'ett neki ké'szer mondani, de kérdezés nélkül szinte sohasem beszélt. dezték, hol sebesült meg, egyedül van-e itt, biztatták, nemsokára megint lehet tanítani. Halnalban szedelőzködtek, akkarmár a kövesúton dübörögtek nyugatnak a szoviet csapatok. Márta nehezen mászott ki az égy a'atti sírból. Alig bírt mozdulni Odament a kis karácsonyfához, meggyújtott egy gvertyi.t. Sírni, zokogni szeretett volna, de csak annyit mondott: Megmozdult ... A két mankó tompa pufOtt töltötte a karácsonyi ünnep: ket is. A félig kopasz fenyőfa alatt egy csomagon ott olvashatta az ő nevét is. M'nd a négy gyerek ugyanazt kapta: me'og jégzoknit, itthon kötött egyensapkát. valami vöröskeresztes csomagból megmentett csokit, e-gyegy könyvet. Nem énekeltek, nem imádkoztak. Barnabás gyújtotta meg az egyetlen csillagszórói. Megvárták, amíg a drót izzása iS k'huny ..., akkor h'rtelen, minden átmenet nélkül Barnabás felüvöltött, s a könyvvel a hóna alatt kirohant az utcára. "Mikor visszaiött a több'ekke1, már nem sírt, ijedten nézett körbe, bepárásodott szemüvegét löro'gefte. S a vacsoránál szépen, pontosan elmesélte, hogyan kínoztál: és végezték ki a szemeláttára az apját és az anyját, mert kommunáink voltak. Végignézte, ahogy a bérház udvarán meztelenre vetkőztették őket, s röhögve meggyújtották a hajukat, leszedték a körmüket. Meg azt is, hogy lábuknál fogva akasztottál: fel őket a ház előtti fára, s néhány lépésről meghúzták a gépp'szto'yok ravaszát. Akkor őt va'aki kézénfocta, é3 elhozták ebbe a faluba... Ba rnabás ma felnőtt ember. Bel tlogabb karácsonyokat ünnepelnek. De rcokat a sebekot a rs"lagszóró fénye a Tamási-család tagjaiban ma is fe'smkítia. TANDl LAJOS Nagy emberek mint tanulók A zsenik az iskolában ls zseniálisak voltak — ez az egyik elmélet. A más'k ezzel szemben azt állítja: a híres emberek átlagosan, vagy rosszul tanultak, osztályt isméte'tek, sót, e'ég gyakran kicsapták őket az iskolából. Az igazság — mint rendszerint —, va'ahol a középen van. Kutatók állítása szerint sok nagy ember volt rossz tanuló, persze nem azért, mert buta lett volna. Jellemük, egyén'ségük, nem állt'a a merev isko'ai kereteket. Két érdekes és jel'emző példa. bizonyítja egyebek között, hogy híres politikus is lehetett csapnivalóan rossz tanu'ó Nevük: Bismarck és Churchill. „Az isko'ai évek: szomorú, szürke folt az életemben — írta Churchill. — Csupa szenvedés, megaláztatás, kényszer, unalom és értelmetlenség!". Franz Kafka is sokat szenvedett az iskolában: „É'szakánként ma is k'sértenek a ve'em foglalkozó tanári értekezletek" — fr1a naplójában. Hadd árultuk el: nagy nehezen csúszott át egyik osztályból a más'kba. G. B Shaw, aki szinte betegesen félénk természetű volt, ezeket írta az angol isko'arendszerről: „Az egész nevelési rendszer egy nagy csa'ás. A tízéves oktatás végén még anyanyelvemet sem ismertem jól. Legföljebb derék sporto'ókat neve'nek, de m'nden erkölcsi tartást kiirtanak az emberből..." A fentiekkel ellentétben kitűnő tanuló volt Descartes, Voltaire, Kant, Hege', Lenin, Richárd Strauss, Erich Kástner. Descartesról ismeretes, hogy nyolcéves korában tökéletesen beszé't latinul, matematikai tudása pedig bámulatba ejtette tanító' t. Kant az ötödik osztálytól kezdve osztályelső volt, és végig az is maradt. Hegel évről évre kitüntetési kapott az iskolában, tízéves korától tizennyolcéves korá'g. Tizenötéves korában latinul írt naplót. Zsen'átisnak azonban egyáltalán r.em látszott. Barátai egyike így nyilatkozott erről: — Nem számítottunk arra, ami később lett belő'e. Lenin kitüntetéssel végezte az Isko'át. Érettségi bizonyítványába bejegyezték: „Rendkívüli tehetséges, szorgalmas és alaoos. Sem az isko'ában, sem az iskolán kívül, sem szóval, sem tettel nem adott okot tanárainak a megrovásra..." Annál több volt a baj Darwinnal. De nem ő, hanem az angol iskolarendszer volt a hibás ebben, amely megtörte a tanulók jellemét, a többi között sú'yos testi fenyítéssel. Dokumentum van arról például, hogy ChurchTlt annyit verték az isko'ában. hogy emiatt egy ideig dadogott és selypített. Ta'lózva híres emberek életrajzában, meg'epő dolgokra bukkanhatunk. Ki gondolná ugvan•s. hogy rossz tanuló volt Albert Einste'n, a relativitáse'mélet atyja, Richárd Wagner a zsen'ái's zeneszerző, sőt Mahatma Gandhi is. Tizenöt éves koráig igen roszszul tanult Napóleon. Egyszerűen nem ismerte a helyesírást, a francia nyelvet ped'g — egyik tanára szerint — „barbár módra használta". Ragyogó tehetségnek b zonyult azonban a katona'skolában: az e'őfrt három év helyett egy év alatt elvégezte az iskolát. Komo'y s'kereket értek el az iskolában Friedr'ch Schiller, a két Gr'mm-testvér, Gustave Flaubert. Emilé Zola, Marx Károly és Ho Si Mlnh. Még egy pár rendhagyó eset Ide kívánkozik, melyek szerint rendkívül tehetséges tanutók voltak — bár nem jártak iskolába — Nacv Sándor, Julius Caesar, VIII. Henrik. Morus Tamás és Rotterdami Erasmus. Kevesen tudják, hogy Mark Twaln csak e'emi isko'át végzett, akárcsak Jack London. A'berto Moravia 60 éves korában érettségizett. akkor is csak azért, hogy megkaphassa hivatásos újságírói igazolványát. Honoré de Balzac ál'andóan különféle büntetéseket kapott az iskolában. Maíakovszkijt tizenhat éves korában kicsapták az iskolából; tizenkilenc éves, amikor bejut a képzőművészeti fó'skolára, de rutinszerű fog'alkozások hamarosan un'atni kezdik és otthagyja az iskolát. Befejezésül még egy rendhagyó pé'da: William Fauikner amerikai regényíró csak két évig járt közép'skolába. Apja jó kapcsolatai révén, érettségi nélkül, bejutott ugyan az egyetemre, de ott egy év'g sem bírta ki. Mégis Nobel-díjas író lett belőle... LÁSZLÓ Z5CZSA l _ A vonat valószínűtlenül lassan döcögött. Az asszony még mind'g érez.te a gyógyintézeti kivizsgálás zsibbadtságát, orvosságszagát. Az a kilencedik csigolya... Oda költözött be a háború, hordta, viselte három hosszú évtizeden át... A tanyai iskola tanítói lakásának ablakából messzire lehetett látni. Ke'etre is, meg nyugatra is. A legköze'ebbi ház is jó par kilométerrel beljebb volt az úttól, Egy-egy facsoport, füstcsík jelezte hollétüket a havas mezőben. Itt rekedtek ketten, K fiatal tanítónő, méhében már egy új t'et reményével és hadirokkant férje, aki a súlyos sebesülés után február óta itt tanult a két mániát hóna alá szorítva, újra járni. A férfi a fronton megszokta Í veszélyt, a halál köze'sigét, a íájda'mat salát magán éreúe. a I uskaropogás álmában is kísérti, s hányszor érezte a k's'o'gá'tatatiság torokszorító te'ielet'enslgét. Most sem magát, a fe'esógót meg a szü'etendő gyerekét féltette. Ismerte a katonákat... Pedig azok csak er-e jöhetnek. Nyugatról is. ke'etről is. A rettegés szülte ötlet abszurdpak tetszett. Nehezen vájták kl c I sípős decemberi szél szánkázott a víztócsák jégszoknyáján. Habzó párát lehelitek a fuvaros'ovak a telep mellett, felhajtott gal'.érja'k mögé húzták a nyakukat a hazas'ető emberek. E<zv nagy s etés volt az egész város. A híd szürke vastraverza megremegett az átrobogó autóbusz súlyától. Lenn a víz méltóságteljesen kígyózott a két part csipkeszegé'ye között. Még az éjszakai műszak járt az gszében. Sóder felkiáltott: „Zsíros az iszap, kenyérre lehetne kenni. Még egy s'kt, és az olaj megérkezik". Cigarettát ha'ászott elő zsebéből, komótosan nekiütögette a gyufásdoboz olda'ának, aztán rágyújtott. Jólesett a láng pillanatmelege. Az év többi napián éjszakai műszak után mindig betértek egy pálinkára az öreg méregkeverőhöz, aztán va'amennyien haza'ndultak. Ki-ki a saiát lakókocs'iába. És éjszaka a fáradt álmokkai utaztak a gyerekekhez. az asszonyhoz. Most valahogy nem érez'e a fáradságot, a méregkeverőnél nem csapta mellbe a tömény cigarettafüst, nem köszöntek rá az ismerősök, még az olaios padló is tisztább volt a kelleténél. Lehango'ta a látvány. — Egy deci büdösét — vetette oda az öregnek rosszkedvűen — Hát maga nem utazott haza? — kérdezte a más'k. , Fogta a pálinkát és leült a pult melletti asztalhoz. A törköly fanyarabb, élesz' tőszagúbb volt, mint máskor. Otthon ilyenkor már iavában iszogattak a rokonokkal, barátokkal. Az ass-ony meg a konyhában készítette az ünnepi vacsorát. Zo'i. a k'sf'a. mind'g az órát .nézte, mikor jön már a Jézuska. — El de rossz a páMnkád. öreg. ezt már az ünnepekre készítetted. Tölts magadnak is! ' Ütőn — Boldog karácsonyt! — Csak a csomagot adják át a gyereknek, a többi egyáltalán nem számít. 0 Rózs'hoz most is elmehetne. Csak hogy mondja meg nek', hogy kirúgták, még félreértené. A fene essen bele. A ringó csípője, kerek combiai és az a huncut pongyola, am'ben várta. Ha'kan duruzsolt a tűz a k's kó'yhában. És ráadásul dlsznópörköltet főzött, jó zsírosan. Előtte pálinkát ittak, aztán bort. Az asszony valahogy megtudta, hogy azon a karácsonyon nem volt szo'gá'atban. M'lyen gyorsan eltelt az egy év. Azóta nem volt otthon. 0 — Pálinkát öreg és bo'dog karácsonyt! Ilyenkor díszítették a fát. M'nd'g volt azon szaloncukor rogyás'g, angyalhal, meg sokszínű gyertya. Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok ... A nagymama minden évben felkendőt kapott, az asszony kötényt, a gyerek játékokat. Milyen illatos bőre volt a Rózsinak..'. 0 A kocsmából már az a néhány vendég is hazament, ak'k egy-egy fé'dec're be'értek. Az öreg fé"iteres üveget vett e'ő a pult n'ó', két poharat to*t a műanyagtálcára ás leölt Zsótér me'lé. — K.oec'ntsunk a karácsonyra! — M't is kérdeztél, öreg? Hogy m ért nem utaztam haza? Hát azért, mert nincs hazaút. Rozs' az oka mindennek. Kíváncsi lennék, ma kit hívott meg karácsonyra. De ha tudnád, milyen bársonyos volt a bőre... Töltöttek, ittak, a doboz Symphon'a is elfogyott. Az öreg lassan szedelőzködni kezdett — várta otthon a- család. Kint közben a szél elült. Lomha hópihék himbá'ództak az utcai lámpa fénycsóvájában, amikor elköszöntek egymástól. Egvedül maradt szorongó gondolata val a kihalt utcán. A karácsony pillanatképei villantak fel gondo'a'a'ban. Látta a fiát. amint ujjongva ugrik a nyakába, feleségének megtört arcát, hallotta az öregasszony áitotós vinnyogását, amint énekelni kezdi a Mennyből az angyal-t. Látta a szomszéd gyerekeket a bethlehemme', egy pillanatra feltűnt Rózsi üres tekintete is, aztán Sóder vigyorgása. Va'ami nehezet érzett a mellkasában. Élesztőszagút köpött, maid megbot'ott a járda szegé'yében és az arcára zuhant. A gyenge hóp'hék rátaoad'ak a szemp'iláiára és harmatcseppé o'vadva legurultak róla. A csontia'ban érezte a h'deget. amikor fe'tápászkodott. Nem tudta mennyi ideig feküdt a h'deg kövezeten, csak azt, hogy meztelen angya'okkal kergetőzött. 0 Tompa puffanással csapódott be mögötte a lakókocsi attaja. Az aknatorony lámpafüzére mint fenyőfán a gyertyák, bevilágították az egész környékér Naevot húzott a pélink-toüveaből, aztán fáradtan végigdőlt a vaságyon. 0 Cs'oos decemberi szé' szánkázott a vfztócsák iégszoknyátón Habzó nár*t legeltek a fnvaros'ovak a leien me"ett és a h'd szürke vastraverza is té'i ruhába öltözött. I'yenkor utaznak a fáradt á'rrokkal va'amenny'en gyerekhez, asszonvhoz, szeretőhöz. És ő, most ú'i" "->i» BAGAMÉRY LASZLC