Délmagyarország, 1975. december (65. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-18 / 296. szám

t CsfltSrtöfr, 1975. december 18. Tanácskozik az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás a 3. oldalról.) nek lehetőségeinkkel össz­hangban álló kielégítése. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy az élet­körülmények javítása csak­is gazdasági fejlődésünkkel összhangban történhet, az életszínvonal emelésének le­hetősége gazdasági munkánk eredményétől függ. A terv szerint a lakosság jövedelme, a fogyasztás, a nehezebbé vált gazdasági feltételek mel­lett is jelentősen növekszik. A tervidőszak folyamán fo­kozódik a tartós fogyasztási cikkek térhódítása, egészsé­gesebb lesz a táplálkozás, je­lentősen fejlődik az öltözkö­dési és a lakáskultúra, javul­nak a lakásviszonyok, bővül­nek a szolgáltatások. — Arra törekszünk, hogy a keresetekben a végzett munka mennyisége, minősé­ge, a szakképzettség, a mun­ka nehézségi foka az eddigi­nél jobban érvényesüljön. Nem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel, a sok he­lyen tapasztalható egyenlős­divel. A dolgozók többségé­nek igazságérzetét is sérti az a gyakorlat, amikor a bérek és a jutalmak elosztásánál arra hivatkozva nem diffe­renciálnak a teljesítmények arányában, hogy az a dolgo­zók között feszültséget te­remt. Ennek éppen az ellen­kezője igaz, és az a feladat, hogy mindenütt érvényt sze­rezzünk a teljesítményekkel összhangban álló bérezésnek. A tervidőszakban a kereseti arányok javításit központi béremeléssel is elősegítjük. Ugyanakkor emeljük a több műszakban, folyamatos mun­karendben dolgozók műszak­pótlékának összegét is. — Fontos társadalmi, poli­tikai követelménynek tekint­jük, hogy a munkásság és a parasztság jövede'me megkö­zelítőleg azonos ütemben nö­vekedjék. Külön figyelmet kívánunk fordítani a nagy­üzemi munkásság bér- és jö­vedelmi viszonyainak alaku­lására, továbbá arra, hogy csökkenjenek a termelőszö­vetkezeti jövedelmekben fennálló Indokolatlan kü­lönbségek is. A helyesebb jö­vedelmi arányok érdekében arra törekszünk, hogy az ala­csony keresetűeknél az átla­gosnál nagyobb legyen a nö­vekedés, ugyanakkor meg kell akadályozni minden jö­vedelemnövekedést, amely nem áll arányban a teljesít­ménnyel. — A következő években is a társadalmi juttatások nö­velésével fokozatosan mérsé­kelni kívánjuk a családok jövedelmi színvonalában az eltartottak száma miatt meg­levő különbségeket. A társa­dalmi juttatások a munka­jövedelmeknél gyorsabban növekednek. Növeljük a tár­sadalmi hozzájárulást a gyermekneve'és költségeihez: emeljük a családi pótlékot; továbbra is fontos feladat­nak tekintjük a gyermekin­tézmények fejlesztését; gon­doskodunk arról, hogy a gyermekgondozási segély mértéke lépést tartson az át­lagkeresetek növekedésével, Nagy figyelmet fordítunk a nyugdíjasok helyzetének ja­vítására. A nyugdíjak reál­értékének megőrzése mellett a tervidőszakban lehetősége­inkkel összhangban emeljük az alacsony nyugdijakat. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti tagok nyugdíj-kor­határa a tervidőszak végére fokozatosan — a nőknél 55, a férfiaknál 60 éves korha­tárra — csökken. Mindebben az idős korúakról való foko­zottabb társadalmi gondos­kodás jut kifejezésre. — A bérek és a szociális juttatások emelése nem egyetlen tényező'e az élet­színvonal, az éle1 körülmé­nyek javítására irányuló tö­rekvéseinknek. A lakosság életkörülményeinek javulá­sát szolgáló beruházásoknál fenntartjuk a jelenlegi terv­időszakban megvalósult ma­gas arányt. A rendelkezésre álló anyagi eszközök zömét a lakás- és a közműéuítés. a nagyvárosi tömegközlekedés, az óvodai, az általános isko­lai és a szakmunkásképzés hálózatának fejlesztésére for­dítjuk. A lakásépítés üteme elsősorban a fővárosban, a nagyvárosokban és az ipari centrumokban gyorsul. Meg­különböztetett figyelmet for­dítunk a nagycsaládosok, a munkások lakásépítésének támogatására és arra, hogy az építés pénzügyi feltételei jobban igazodjanak a lakás­ra várók jövedelmi és szo­ciális helyzetéhez. — Amint látható, a követ­kező tervidőszakban is az életkörülmények, a jövedel­mi viszonyok folyamatos ja­vítására törekszünk. A reál­jövedelmek és a reálbérek azonban a tervidőszak első felében — gazdasági lehető­ségeinkkel összhangban — az öt év átlagánál szerényebb mértékben növekedhetnek. a termelési szakosítás, a koo­peráció bővítése és a ter­mékcsere növelése útján még szorosabbá tegyük. Aktívan dolgozunk a szocialista in­tegráció elmélyítéséért, amely elősegíti nemzeti cél­jaink jobb érvényesítését, or­szágunk és az egész szocia­lista közösség erősödését szolgálja, a gazdasági, a mű­szaki és tudományos fejlődés új forrásait tárja fel. Ennek szellemében veszünk részt több közös beruházásban, va­lamint a KGST-országok nyersanyag- és energiaszük­ségleteinek kielégítésit, a gépiparban a termalési koo­perációt és a szakosodást hosszú távra megalapozó célprogramok k'dolgozásá­ban, majd megvalósításában. A mezőgazdaság területén olyan együttműködésre tö­rekszünk, amely elősegíti kö­zösségünk szükségleteinek biztonságos kielégítését a mezőgazdasági és élelmiszer­ipari termékekből. — Gazdaságunk fejleszté­sében, szerkezetének korsze­rűsítésében a jövőben is ki­emelkedő szerepe lesz a ma­gyar—szovjet gazdasági kap­csolatoknak. Ipori termelé­sünk jelentős mértékben a Szovjetunió nyersanyag- is energiaforrásaira támaszko­dik. Ipari beruházásaink szá­mottevő hányada korszerű szovjet technológiai berende­zések felhasználásával, köz­vetlen műszaki segítségével valósul meg. Szovjet műsza­ki segítséggel, komplex be­rendezések szállításával épül például a paksi atomerőmű, az új solti rádióadó és sok más nagy létesítményünk. Ugyanakkor a Szovjetunió biztonságos értékesítési lehe­tőséget nyújt a magyar ipari és mezőgazdasági termékek számára. — Jól fejlődnek gazdasági kapcsolataink a Szovjetunió­val és a többi baráti szocia­lista országgal. A középtávú népgazdasági tervek egyezte­tése, a hosszú lejáratú keres­kedelmi megállapodások rendszere nagy biztonságot nyújt népgazdaságunk terv­szerű fejlődéséhez. Előreha­ladásunk fontos záloga a köl­csönös testvéri segítség el­vein alapuló együttműködés további erősítése, a gazda­sági kapcsolatok elmélyítése. Arra törekszünk, hogy bizto­sítsuk a szocialista áruforga­lom tervszerűségét, és a nép­gazdaság szükségleteivel össz­hangban továbbra is bővít­sük a már egyeztetett forgal­mat. — Minden korábbinál na­gyobb erőfeszítést követel tő­lünk az előirányzott tőkés külkereskedelmi forgalom tervszerű megvalósítása. A tőkés importtal kapcsolatos árveszteségek és a termelés növeléséhez szükséges anyag­import miatt a behozatalnál gyosabb ütemben kell növel­nünk a tőkés országokba irá­nyuló exportot. — A tőkés országokkal folytatott gazdasági kapcso­latokat általános külpolitikai törekvéseinkkel összhangban, a szocialista közösség érde­keit is szem előtt tartva ala­kítjuk. Együttműködésre tö­rekszünk, de ennek a köl­csönös előnyökön, a hátrá­nyos megkülönböztetésektől mentes, egyenlő elbánáson kell alapulnia. A io kezdet - fél siker A magyar - szovjet gazdisági kapcsolatok k emelkedő szerepe — A terv számol az árak változásával is, és ennek megfelelően irányozza elő a reálbérek és a reáljövedel­mek növekedését, vagyis úgy alakítjuk a jövedelmeket és a szociálpolitikát, hogy azok együttesen a lakosság élet­színvonalának tervezett ja­vulását eredményezzék. Az árak a gazdaságban fontos szerepet töltenek be, a ter­melés területén befolyásolják a gazdasági döntéseket, mó­dosítják a fogyasztás szerke­zetét, hatnak a kereslet ala­kulására. Az árpolitika cél­kitűzése, hogy a termelői árak jobban tükrözzék a rá­fordításokat. Ez fontos felté­tele annak, hogy megvalósul­hassanak a termékszerkezet átalakítására, a minőség ja­vítására, a gazdaságos ter­melésre irányuló célkitűzé­sek. Ugyanakkor tartósan a fogyasztói árak sem marad­hatnak el a termelési költsé­gektől, ezért gazdasági fejlő­désünk érdekében egyes fo­gyasztói árakat is emelni szükséges. A nagyobb kiha­tású fogyasztó: áremelést, mint például jövőre a húsár­emelést, jöve jelemkiegészí­tés-e' kapcsoljuk össze, és ezáltal is biztosítjuk, hogy a tervezett reálbár- és a reál­jövedelem-növekedés megva­lósuljon. — Annak érdekében, hogy a fogyasztói árak növekedé­se a tervezett keretek között maradjon, biztosítani kell az órfegy elmet, az árak szigorú ellenőrzését, az indokolatlan áremelések és visszaélések megelőzését. Nagy felelősség hárul a vállalatokra és az őket felügyelő irányító mi­nisztériumokra abban, hogy a gazdasági szabályozók mó­dosítása miatt bekövetkezett nyereségcsökkenést áreme­léssel, minőségrontással ne hárítsák át a fogyasztókra. — Megkülönböztetett fi­gyelmet igényel, hogy az árualapok és a vásárlóerő to­vábbra is összhangban legyen. Gondoskodni kívánunk ar­ról, hogy kiegyensúlyozott legyen a lakosság áruellátá­sa. Az ellátásárt felslős mi­nisztériumok, vállalatok tart­sák elsőrendű kötelesságük­nek, hogy összehangolt mun­kával megteremtsék ennek minden szükséges feltételét. — Előrehaladásunk elkép­zelhetetlen a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok sokrétű fejlesztése, állandó bővítése nélkül. Érdekünkben áll, hogy még erőteljesebben használjuk ki a nemzetközi munkamegosztásból szárma­zó előnyöket, növeljük az áruforgalmat, és a termelés­ben előtérbe állítsuk a köl­csönös előnyökön nyugvó tartós együttműködési for­mákat. — A magyar népgazdaság fei'ődéteben a jövőben is alapvető szerepe lesz a KGST-országokkal folytatott sokoldalú együttműködés­nek. Arra törekszünk, hogy a. gazdasági együttműködést — A megváltozott világ­gazdasági helyzet, a nemzet­közi munkamegosztásban va­ló aktívabb részvételünk megköveteli, hogy jobban feltárjuk a" világgazdaság változásainak a magyar nép­gazdaságra gyakorolt hatá­sait, összefüggéseit, hogy ru­galmasabban tudjunk alkal­mazkodni a megváltozott fel­tételekhez. — Most, amikor az ország­gyűlés a szocializmus építé­sének a következő öt évre szóló nemzeti programját ik­tatja törvénybe, gondolnunk kell arra is, hogy az 1976-os esztendővel kezdetét veszi a terv végrehajtása. Mint is­meretes, pártunk Központi Bizottsága jóváhagyta az 1976. évi népgazdasági terv irányelveit, amelyek össz­hangban vannak az ötéves terv céljaival. — A jó kezdet fél siker. El kell érnünk, hogy már a jö­vő évben kibontakozzanak, megerősödjenek azok a fo­lyamatok, amelyek megala­pozzák a további évek ki­egyensúlyozott fejlődését. Ez megfontolt, de határozott központi és helyi intézkedé­seket követel. Mire irányul­janak ezek az intézkedések? Mindenekelőtt a gazdaságos és versenyképes termékek arányának növelésére, a gaz­daságtalan termékek terme­lésének korlátozására; a gaz­daságos export növelésére, tartós és biztonságos értéke­sítési kapcsolatok kiszélesíté­sére. a munkaerő-gazdálko­dás javítására, a munkaerő tervszerű átcsooortosítására, a munkafegyelem erősítésé­re: az adminisztratív létszám csökkentésére; a takarókos­ság következetes érvényesíté­sére: az energia és nyers­anyag ésszerű felhasználásá­ra; a költségvetési intézmé­nyek gazdálkodósának javí­tására; az igazgatási tevé­kenység egyszerűsítésére — egyszóval anyagi és szellemi erőforrásaink, - nagy tartalé­kaink jobb hasznosítására. — Gondoskodni kell arról is. hogy a folyamatos munka feltételeinek biztosításával egyidőben növekedjék a tel­jesítménybérben dolgozók száma, hogy a műszaki és a szervezési feltételekkel össz­hangban a munkanormákat mindenütt folyamatosan tart­sák karban, fordítsanak na­gyobb figyelmet a termelő állóalapok fokozottabb ki­használására, az üzem- és munkaszervezés megjavításá­ra. Határozottan véget kell vetni a gazdasági lehetősége­inket meghaladó költekezé­seknek, a még sok helyen ta­pasztalható hivalkodó repre­zentálásnak, a felesleges kül­földi utazásoknak, a pazar­lásnak. — A törvénytervezetben foglalt célok elérése a veze­tés minden szintjén a koráb­bi évekénél nagyobb erőfe­szítést, szervezettséget, szem­léleti és cselekvési egységet követel. A munka minőségét nemcsak az anyagi termelés­ben, minden más területen is javítani kell. A gazdasági fejlődés feltételei — össz­hangban gazdaságirányítási rendszerünk bevált alapel­veivel — a központi irányí­tás, valamint a vállalati ön­állóság és felelősség egyide­jű erősítését követeli. A köz­ponti irányítás erősítése azt célozza, hogy egyértelműbbé, következetesebbé és össze­hangoltabbá tegyük a dönté­seket, hogy a gazdasági fo­lyamatok szabályozása job­ban szolgálja a népgazdasági terv megvalósítását, a társa­dalmi érdekek érvényesítését. Ötödik ötéves tervünk népünk boldogulását szolgálja — A bonyolultabbá vált feladatok megoldásának el­engedhetetlen feltétele a ve­zetés színvonalának emelése, az üzemi, munkahelyi de­mokrácia erősítése, az egy­személyi felelősség érvénye­sítése. Terveink teljesítése a vezetőkkel szemben az eddi­ginél sok tekintetben maga­sabb követelményeket tá­maszt, nagyobb felelősséget, fegyelmezettebb munkát igé­nyel. A vezetők többsége ma is eredményesen látja el fel­adatát, pol'tikai, szakmai hozzáértése, emberi magatar­tása alapján alkalmas arra. hogy a nagyobb követelmé­nyeknek megteleljen. Gyako­ri azonban, hogy azonos mű­szaki és gazdasági feltételek mellett dolgozó vállalatok, szövetkezetek gazdasági eredményei és teljesítményei kőzött elfogadhatatlanul na­gyok a különbségek. A gyen­gébb eredmény ar esetek nagy részében a nem megfe­lelő színvonalú vezetésnek tulajdonítható. A szükséges személyi cserék mégis elma­radnak, és ez így nincs rend­jén. Ugyanakkor jobban meg kell becsülni azokat a vezető­ket, akik következetesek a párt és az állami határozatok ér­vényesítésében, önállóak és határozottak a döntésekben, a végrehajtás, a munkafe­gyelem megkövetelésében, jó szervezők és kezdeményezők, akik támaszkodnak a dolgo­zókra, erősitik az üzemi de­mokráciát, megteremtik a feltételeit annak, hogy a szo­cialista munkaverseny a terv céljaival összhangban, lendü­letesen folytatódjék. — Amikor most törvénybe foglaljuk a következő terv­időszak célkitűzéseit, olyan programról határozunk, amely igazodik a valóságos helyzetünkhöz, figyelembei veszi eddigi eredményeinkét, reálisan számol erőforrása­inkkal, a fejlődés belső és külső feltételeivel. A terv megvalósítása a gazdasági fejlődést, népünk életkörül­ményeinek további javítását, a fejlett szocialista társada­lom építésének folytatását jelenti. Ötödik ötéves ter­vünk a további előrehaladás, a szocialista építőmunka olyan programját jelenti, amely a nemzet egészét, dol­gozó népünk boldogulását szolgálja. Ezért megvalósítá­sában bizton számíthatunk munkásosztályunk, paraszt­ságunk és értelmiségünk, egész dolgozó népünk cse­lekvő támogatására. Ez ter­vünk sikeres végrehajtásá­nak legfontosabb biztosítéka. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a magam nevé­ben a törvényjavaslatot el­fogadom, és a tisztelt kéovl­selőtársaknak is elfogadásra ajánlom — zárta beszédét Németh Károly. Vietnami szolidaritási gyűlés Szegeden A magyar—vietnami ba­rátság jegyében tegnap, szer­da délután szolidaritási gyű­lést tartottak a Volán 10. sz. Vállalatánál. A gyűlésen többek között részt vett dr. Németh Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak titkára, Deák Béla, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának titkára, Molnár Sándor, a népfront megyei, Kiss Piroska, a népfront vá­rosi titkára, Fb-ágai Tibor, a szegedi városi tanács elnök­helyettese, dr. Dékány Klára, a KISZ városi bizottságának titkára, dr. Csiszár Károly, a Volán 10. sz. Vállalatának igazgatója. A gyűlésen ott voltak a szegedi egyeteme­ken tanuló vietnami diá­kok is. Réti István, a vállalat pártbizottságának titkára kö­szöntötte a résztvevőket, majd dr. Molnár Béla, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára mondott beszédet. Szólt arról a szo­lidaritásról, amellyel a ma­gyar nép éveken át segítette a hős vietnami nép harcát. Hangsúlyozta, hogy a vietna­mi nép győzelme azért is vi­lágpolitikai jelentőségű, mert a haladó eszmék győzelmét bizonyította. Vietnam nem­csak a szabadságát harcolta ki, hanem az építőmunka le­hetőségét és a békét is visz­szanyerte. A magyar nép és a szocialista világrendszer szolidaritása azonban a há­ború befejeztével még nem ért véget. A szocialista or­szágok, köztük hazanx is, tovább segítik, támogatják a vietnami népet, de most már békés építő munkájában. A gyűlésen felszólalt Mai Le Hoa, Szegeden tanuló vi­etnami diák'ány, és köszöne­tét fejezte ki a magyar nép szolidaritásáért. Végül Se­bők Imre főosztá'yvezetfi fel­szólalásában a vállalat dol­gozói nevében biztosította a vietnami néoet további szo­lidaritásukról. Heckmann István­emlékkiállítás Részlet az emlékkiállításról A magyar és a szegedi munkásmozgalom kezdeti időszakába vezet el bennün­ket az a dokumentumkiállí­tás, mely tegnap, szerdán délelőtt nyílt meg Szegeden, a Közművelődési Palota ku­polacsarnokában. Az MSZMP Csongrád megyei és Szeged városi bizottsága propagan­da- és műve'ődési osztályai, illetve a Somogyi-könyvtár rendezésében létrejött kiállí­tás Heckmann Istvánra, a bőrmunkásmozgalom kiemel­kedő személyiségére emléke­zik, születésének 125. évfor­dulója alkalmából. Szabó G. Lászlónak, a városi pártbi­zottság osztályvete'őjének bevezető szavai után S. Vin­cze Edit, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tu­dományos főmunkatársa mondott megnyitó beszédet. A dokumentumkiállítás meg­nyitóján a szegedi munkás­mozgalom veteránjai mellett ott volt dr. Tamasi Mihály, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője és dr. Ágoston József, az SZMT vezető tit­kára, Németh János és Ru­szina Györgyné, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége Elnök­ségének tagjai. Az emlékkiállítás megnyi­tása előtt a vendégek, a két pártbizottság munkatársai és a munkásmozgalmi veterá­nok megkoszorúzták a Dugo­nics-temetőben Heckmann István sírját,

Next

/
Thumbnails
Contents