Délmagyarország, 1975. december (65. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-17 / 295. szám

Szerda, 1975. deeemSer 17; 5 A Fáklya új száma Számos érdekes, olvasmá­nyos, színes cikket tartalmaz a „Fáklya" legújabb száma Start előtt az új szovjet öt­éves terv — ez a címe a lap vezércikkének, amelyből a magyar olvasók megtudhat­ják, hogyan növekedett az elmúlt időszakban az ország gazdasági potenciálja, mi­lyen szempontok alapján ál­lították össze az új ötéves tervet, hogyan alakul az iparfejlesztés üteme, és mi­lyen nagyszabású beruházási programok valósulnak meg a Szovjetunióban 1980-ig. Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát a Bé­ke-világtanács elnöksége a Joliot-Curie-emlékérem Wrány fokozatával tüntette ki — ebből az alkalomból szemléletes írás mutatja be a szovjet párt vezetőjét, a béke fáradhatatlan harcosát. Elemző írások olvashatók a kilencedik ötéves terv élet­színvonal-növelő intézkedé­seiről, a beruházások növek­vő hatékonyságával össze­függésben az eszközök kon­centrálásáról, s az ennek nyomán fejlődő anyagi-mű­szaki bázisról. A legkülönbözőbb témák kedvelői is megtalálják a kedvükre való olvasmányt a látványos képekben gazdag folyóiratban. Érdekes képri­port számol be a moszkvai „órabirodalomról", valamint a művészet és a városfej­lesztés ' kapcsol atáróL Nagy érdeklődésre számot tartó cikk a születő, megújuló bolygó, amelynek szerzője a természeti kincsek ésszerű kihasználásával kapcsolat­ban a környezetvédelem egyik legfontosabb feladatá­ról, a mezőgazdasági műve­lés alatt álló területek csök­kenésének megakadályozásá­ról ír. Zenei naptár Modern művek Szombat délután a buda­pesti Jeunesses-kamara­együttes modern műveket Játszott Ligeti András ve­zényletével. Az együttes tag­jai részben zeneakadémis­ták, részben frissen végez­tek. Játékukon technikai tu­dásuk mell itt nagy ambí­ció, szellemi frlsseség és a zenélés öröme egyaránt ér­ződött. A műsort Poulenc trombi­ta-kürt-harsona triója nyi­totta meg A kompozíció je­lentéktelen, gyenge, előadása árnyoldalát képezte a kon­certnek. A következő mű, Ránkí György Két bors ök­röcske című rajzfilmzenéje azonban mindenkinek örö­met okozott, a jelenlevő kö­zönségnek és az együttes mosolyogva játsző tagjainak egyaránt, és bizonvára élvez­ték volna az általános isko­lások is — ha eljöttek vol­na. A mű tökéletesen meg­felel a filmzene követelmé­nyeinek, de egyszersmind Világosan deklarálja azt is, hogy nem akar többnek lát­szani, mint ami, A népdal­és gyermekdalmotívumokat felhasználó zene valóban szellemes, hangszerelése zse­niális. A mesét' éppen úgy, mint Prokofjév Péter és a farkasé ban — narrátor mondja el. Stravinsky két, 1918-as keletkezésű müvét hallottuk a második részben. A Rag­time-ot játszó 11 hangszer közt exponált szerepe van a cimbalomnak, amelyet a szerzővel akkoriban ismerte­tett meg Rócz Aladár. A Stravinsky egyéni stílusát a dzsessz elemelvei vegvítő da­rab rendkívül friss, lendüle­tes előadásban szálait meg. A legjobb előadói produkció azonban a zenetörténetil sg ls nagy jelentőségű remekmű: A katona története volt. Ha az együttes valamennyi tag­lát nem Ls sorolhatjuk föl, a Katona történetének elő­G dalian aulóvezelés miatt kát barátja halálát okozta , .Rendőrségi hírként annak idején lapunkban megírtuk, hogy ez év szeptember 27­én, éjfél körül, halálos ki­menetelű közlekedési balese­tet okozott személygépkocsi­val Hódmezővásárhely és Szentes között B. Á. 17 éves fiatalkorú szegedi lakos, aki apja gépkocsiját engedély nélkül elvitte, hogy megko­csikáztassa barátait. A bal­eset következtében az autó utasai közül ketten olyan súlyosan sérültek, hogy a helyszínen életüket vesztet­ték, rajtuk a gyors orvosi beavatkozás sem tudott vol­na segíteni. Súlyosan megsé­rült a gépjármű egy harma­dik utasa, valamint a gép­kocsit vezető fiatalkorú is. Az ügyet most tárgyalta első fokon a szegedi járásbíróság, ame'y megállapította, hogy a fiata'korú vádlottnak nem volt jogosítványa, és nem rende'kezett gyakorlattal a génjárművezetésben, apja felügyelete mellett a baleset beköve'kezéséig mintegy 40 —50 kilométert vezetett. A kérdéses napon a vád­lott negyedmagával indult el a gépkocsival Szegedről Hódmezővásárhelyre,' majd onnan Szentes felé tartot­tak. óránként mintegy 100 kilométeres sebességgel. Az úttest száraz volt, az Idő tiszta, a forgalom kicsi. Ve­zetés közben a vádlott tár­saitól cigarettát kért, amiért hátranyúlt, és fejét is elfor­dította jobbra, nem nézett az úttestre. Ezek a mozza­natok elégségesek voltak ahhoz, hogy a gépkocsi ve­zetése fölött elveszítse ural­mát a vádlott. Az útpadkára sodródtak, majd áttértek a menetirány szerinti bal ol­dalra, aztán visszasodródva arokba szaladtak, miközben a gépjármű kétszer is fának ütközött. A hátul ülő két utas az ütközés következté­ben a gépkocsiból kiesett, az elól ülő harmadik utas a szélvédő üveget áttörve a motorháztetőre esett. A vádlott beismerte bű­nösségét, de azzal védeke­zett, hogy amikor a gépjár­mű az útpadkára sodródott a hátul ülő utasok egyikf előre nyúlva jobbra rántotta a kormányt. A bíróság ezt a védekezést nem fogadta el A bíróság megállapította a fiatalkorú vádlott bűnössé­gét. a gondatlanságot, amely­lyel két ember halá'át okoz­ta, és harmadik utasa is sú­lyosan megsérült. A büntetés kiszabásánál a bíróság enyhítő körülmény­ként értékelte, hogy a vád­lott súlyos sérülést szenve­dett, továbbá, hogy részben beismerő vallomást tett. Sú­lyosbító köril'ményként ér­tékelte a bíróság, hogy a két utas halá'án túl a vád­lott magartartása miatt a harmadik utas is súlyos sé­rülést szenvedett, és a vád­lott többszörösen megszegte a közlekedési szabályokat. Mindezeket figyelembe véve a szegedi járásbíróság B. A fiatalkorút nem jogerősen 1 év 2 hónap szabadságvesz­tésre ítélte, amelyet a fia­talkorúak fogházában kell letöltenie. adói precíz és virtuóz já­tékukkal ezt mindenképpen megérdemlik. Édes Pál (e sorok írója a mű hegedű­szólóit ilyen szépen még nem hallotta), Tóth István — nagybőgő, Maczdk János — klarinét, Pillinger Szi­lárd — fagott, Petz Pál — trombita Farkas István — harsona és Homlokos Emil — ütő: mind kiváló muzsi­kus. Ligeti András, az együt­tes vezetője, a hegedű tan­szak elvégzése után most a karmesterképző növendéke. Vezénylése annyira szerény, sallangtalan, hogy figyel­münk néha el is terelődött róla. Azonban mihelyt kar. mesteri beavatkozásra volt szükség. Ligeti rögtön jelen volt, és teljes koncentrált­sággal, nyugodt magabiztos­sággal uralta az együttest A hétfői zenekari hang­verseny műsorán szintén modern zene, Bartók és Ko­dály műve) szerepeltek A Szegedi Szimfonikus Zene­kart Szalatsy István vezé­nyelte. Kodály egyik legtöbb ze­nekari műve, a Galántai táncok lendületes, pont s előadásban szólalt meg. Szép fúv.'sszőlókat hallot­tunk a lassú rész'-en, és ki­gyakorolt, biztonságos vo. n-sössz játékot a frissben. Mindent összevéve ez volta koncert legérettebb produk­ci ja. Bartók korai hegedűverse­nye melyet 1907-ben Geyer Stefinek írt, sokáig külön­böző okokból az ismeretlen­ség homályában maradt, nemrég került csak nyilvá­nosságra A Wagner- és Ri­chárd Sfrauss-hatást Is tük­rözi a mű első, lírai, las­sú tétele Igen szép és jó! megírt zene. A második té­tel, mely gyors főgondolatot váltogat lírai közjátékokkal, zeneszerzőileg problematikus és hatásában ls vegyes. Gyarmati Vera. a ve-senv­mű szólistája szép hangszín­nel hegedült, Játéka a mű alapos Ismeretéről tanúsko­dott. Különösen az első té­telben szerzett maradékta­'an élményt. A műsort Kodály nagv­tzabósú Budavári Te Deum­a zárta le. A közreműködő öregedi Zenebarátok Kóru­ta (karígamató Vaszy Vik­•or) becsülettel megtanulta i művet, azonban így ls 'kadt néhány bizonytalan -HUanatuk. a nagv kulmlná­tlős ponton oedig hangma­•jassági problémáik voltak Meg kell azonban mondani hogy a mű valóban olyan éneklési nehézségeket tá­maszt. amellyel más kóru­soknak ls meggyűlik a ba­juk. Az énekes szólisták: Karikó Teréz, Lengyel Il­dikó, Réti Csaba, és Véghelyi Gábor, lelkiismeretesen éne­kelték rövid szólórészeiket. Szalatsy vezénylésében leg­figyelemreméltóbb a művek alapos, precíz Ismerete volt. és az ebből fakadó bizton­ság. Tetszettek szilárd tem­póvételei és jól formál\bár kissé szikár felfogásmődja. Huszár Lajos Egy munkásasszony a tanulásról Kiss Ernőné, az újszeged! szövőgyár munkisnője, ti­zenegy gyermekes vásárhelyi szegényasszony fészkéből in­dult az életbe. Anyja 1918­ban nyolc gyerekkel maradt magára, a nyolcból ma hét él. közülük csak a legfiata­labb végezte el időben a nyolc általánost A beszélgetésre egyikünk se nagyon készülődött, csak a hangját ismertem, a talál­kozót telefonon rendeztük meg. Nem a gyárban ültünk le, ahol kicsit merev, gépsza­gú a beszélgetés. Kissék la­kása nagyon szép, korszerű, igényes otthon. Gyermekko­rában talán gondolni se mert ilyenre. — Korán kellett dolgozni, küzdeni, nagy volt a sze­génység, de jó, hogy most minden testvér szépen bol­dogul. Szépen boldogul 6 is, egy szem gyereket nevel a vil­lanyszerelő férjével, s maga sok társadalmi funkciója mellett most fejezi be az ál­talános iskolát. — Hogyan látja ebből a helyzetből a művelődés gond­jait, hogyan tágult ki. s tá­gul folyamatosan látóköre a nyolc osztály tanulmányi anyagából? — Munkahelyemen egyre több emberrel találkozva el­fogott valami furcsa szoron­gás, hiányzik valami. Voltak és vannak témák, amelyek­hez nem tudok hozzászólni, amelyeket nem értek. Ezért kezdtem sok éves kihagyás után tanulni. És akkor elfo­gott az újabb szorongás: fe­szélyezett a többiek előtt, hogy az én koromban iskoláa lettem. Tessék elhinni, ez a feszélyezettség ma is nagyon sok munkást visszatart attól, hogy beüljön az iskolapadba. Pedig azok az emberek, akik ott foglalkoznak velünk, na­gyon tapintatosak, kedvesek. — A munkásokat — foly­tatja újabb kérdésemre — legalább három-négy cso­portra lehet osztani. Vannak, akik fölismerik a tanulás szükségességét, és leküzdik a szorongásalkat. Vannak — főként idősebbek —, akik késeinek tartják, a vannak, akiket életformájuk, például a nagy család, fékez abban, hogy nekivágjanak. Ám akadnak — többnyire a fia­talabb korosztályból — kö­zönyösek is. Közönyösek, mert jól keresnek, jól élnek, van lakásuk, esetleg házuk, kocsijuk, befelé fordulnak, megelégedettek Iskolázatla­nul is. Ügy látszik, nem akarnak többet látni a vi­lágból, a körülöttük formá­lódó életbőL Nem érdekli őket, hogy ha tanulnának, iobban, könnyebben megítél­hetnék, mi a jó, mi a rossz. A vagyonszerzés, tollasodés fásulttá tesz, nem érzik, hol a határ. — Milyen az arány a ta­nulni vágyók és a közönyö­sek között? — Kevesebb akar tanulni, mint amennyinek kellene — feleli határozottan. — Nincs, aki a vonakodókat meggyőz­né a tanulás szükségességé­ről. Nem propagandaanya­gokra, ilyen-olyan útmutatá­sokra gondolok, hanem arra, hogy a munkásokkal több tanult embernek kellene em­berien szót váltani, szívvel közeledni hozzájuk; az em­beri jóságnál, melegségnél nincs jobb propaganda. — Hogyan látja a müveit munkás helyzetét? . — Azzal kezdem, hogy, sajnos, a tanultabbak, iskolá­zottabbak elég nagy része nem marad munkahelyén. Pedig a tanulásnak éppen az lenne az egyik fő célja, hogy a termelésben is hasznosít­sák az emberek, ne csak az Altalános műveltségüket gya­rapítsák, hanem a szakmá­jukban is legyenek többet érő munkások. Én például, nem mondom, elég nehezen vágtam neki a tanulásnak, de most, hogy világosabban, többet látok, elhatároztam, nem hagyom abba. — Hogyan élnek a gyáriak a művelődési lehetőségek­kel? Felcsillan a szeme, ha le­het még nagyobb lendülettel beszél. — No, ott sok minden van, ami nagyon nem tetszik ne­kem. A munkával kapcsola­tos vállalásokról, természete­sen eleget hallunk, olvasunk, de a művelődés fejlesztésére is megindult valami. Példá­ul nálunk, a cérnázóban ti­zenhat brigád van, ezek min­dig megemlékeznek a név­adójukról: a József Attila brigád József Attila-ülést tart, beszélnek a költőről, verseket mondanak. Ez na­gyon szép, hangulatos, de itt is több segítség kellene az iskolázottabb emberektől, több jó előadás, hogy töb­bet kapjanak a brigádtagofc A továbblépés? Több kultu­rális brigád-összejövetel kel­lene, a családias hangulat­ban sokkal jobban fölkelt­hetnénk az emberek igényét a művelődésre, olvasásra. Véleményem szerint az em­berek nem rosszak, nem ri­degek, csak a lelkükhöz kell férkőzni, hogy úgy mond­jam. Éz a lényeg. Ez tényleg lényeges feltó­tele a művelődéspolitikai munkának, s feltétele lesz mindaddig, amíg az embe­reknek a szellemi javakat, a politikai tisztánlátást kínál­juk. A szakszervezetek kong­resszusának egyik résztvevő je mondta a napokban: „a művelődés nem Ismer befe­jezett állapotot, az igények, követelmények ismétlődve nagyobbodnak". — Hogyan vélekedik er­ről? — Nagyon sok idő, talán száz év is kell még ahhoz, hogy a műit örökségeit el­vessük, hogy ne az anyagias­ság vezesse az embereket. Fejlődni, előrelépni mindig kell. Ezt én most már tisztán látom, érzem, hogy kitágult körülöttem a világ, másként látom az embereket, tisz­tább a politikai tájékozódá­som. Régebben ls szerettem olvasni, tessék nézni, elég sok könyvünk van, de most a könyvet ls máshogyan ve­szem a kezembe. Aztán Itt a televízió. Nálunk, ha Itt­hon vagyunk, mindig bekap­csoljuk, rengeteget tanul be­lőle az ember. Emellett szín­házba járunk, drámát, ope­rát nézünk, szóval, a csalá­dommal együtt arra az útra léptünk, ahol a művelt mun­kás jövőjét el tudom kép­zelni. Minden érdekel, és mindenből levonok valami­lyen tanulságot A mai mun­kásnak, ha érdekli a sorsa, jövője, tanulnia kell És er­re ne papírokkal rendelke­zésekkel próbáljuk meggyőz­ni, hanem emberséggel aho­gyan már említettem. Ormos Gerti Szakköri kiállítás Kisteleken Szakköri kiállítás nyílt vasárnap délelőtt Kistele­ken, a 25. születésnapját ün­neplő Szabadság Művelődési Otthon nagytermében. Vi­rágcsendéletek, békésen szu­nyókáló tanyák, élethű arc­képek, nagy gonddal készí­tett tanulmányok fogadták az érdeklődőket. A helyi képzőművészeti szakkör tag­iainak alkotásaiból állított issze tárlatot Cs. Pata} Miklós, a csoport vezetője. A bemutatott munkák alko­tói amatőrök, akik szabad idejükben, kedvtelésből, szó­rakozásból festenek, rajzol­nak, ismerkednek a vizuális művészetek törvényeivel. Néhány elismerésre méltó munkával ismerkedhettünk meg. Ilyenek Vigh Antal a jelenségeket realisztikusan ábrázoló, lírai telítettségű olajképei, Gera Mihály el­vontabb akvarellcsendéletei. Pap István grafikái és Ma­joros László tollrajzai. 34. To Szocialista brigádok a gyermekekért Ac« S. Sándor fetvétele A szegedi Tarjánváros I. számú bölcsődéjében a kicsinyek télen is pihenhetnek naponta n friss levegőn egy keveset. Ezt a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat sze­gedi üzemének szocialista brigádjai tették lehetővé. Fedett, a széltől is lói védett teraszt építettek a bölcsődében, 600 óra társadalmi munkában. Munkájuk értéke több mint 80 ezer forint

Next

/
Thumbnails
Contents