Délmagyarország, 1975. december (65. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-03 / 283. szám

Szerda, 1975. december 3. Elutazott hazánkból Werner Laiaberz A ' Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására november 29.—december 2. között baráti látogatást tett hazánkban Werner Lamberz, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. , Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elsó titkára fogadta Werner Lamberzet, valamint a kíséretében levő Kurt Ttedkét és Rudolf Eingert, az NSZEP KB tagjait. Az NSZEP képviselői megbeszélést folytattak Győri Imrével, a Központi Bizottság titkárával. Kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaiknak a szocializmus építésében szerzett tapasztaltairól, és véleménycserét folytattak a két párt agitációs és propagandatevékenységéről. A két testvérpárt képviselői az agitációs és a propagandamunka terén való együttműködés továbbfejlesztésére munkatervet fogadtak el. Werner Lamberz magyarországi látogatása hozzájárult a két párt kapcsolatainak további erősítéséhez és fejlesztéséhez. Werner Lamberz és kísérete kedden elutazott Budapestről. A Ferihegyi repülőtéren Győri Imre és Varga István, a KB külügyi osztályának osztályvezető-helyettese búcsúztatta a vendégeket. Jelen volt Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete. Sokat Javult a nemzetközi vasúti közlekedés A KGST állandó bizottságának ülése A kereskedelem és a lakosság Kedden reggel a Gellért Szállóban plenáris ülésen folytatódott a KGST közlekedési állandó bizottságának jubileumi tanácskozása, amelynek fő témája ezúttal a vasút, a KGST-tagországok árufuvarozási helyzete, problémái, s a nemzetközi személyvonatok menetrendszerűsége. Foglalkoznak az ülésen az export-import és tranzit áruszállítás tervezésének korszerűsítésével, a rakodás és a pályaépítésfenntartás gépesítésével, a korszerű szállítási módszerek kiszélesítésével, a vasúti teherkocsik és mozdonyok kölcsönösen cserélhető részegységeinek, alkatrészeinek szabványosításával. Az egyik előterjesztés adatai szerint a tagországok egymás között és harmadik országok között 1975. első felében 63,9 millió tonna árut szállítottak vasúton. A KGSTországok közös gondja egyebek között, hogy a fuvarozások üteme a legtöbb vasúton egyenetlen, a negyedévek végén ugrásszerűen megnövekszik, s így egy-egy határállomáson torlódik az áru, feleslegesen ácsorognak a szerelvények. Ezért is fontos a szállítás-tervezés tökéletesítése. Szükségesnek tartotta a bizottság a határállomások műszaki fe'szereltségének, technológiájának fejlesztését is és javasolta, hogy a különböző ellenőrző és növényvédelmi vizsgálatokat a határállomások helyett a bevagy a kirakodóállomásokon végezzék. Az egyes tagországok sokat tettek a nemzetközi vasúti közlekedés javítására. A 27 ezer kilométer hosszúságú nemzetközi jelentőségű vasútvonal-hálózat 60. százalékán alkalmazzék a Dieselvontatást, a villamosított vonalak aránya 34 százalék (a legmagasabb, 79 százalék, hazánkban, ahol a jugoszláv Irány kivételével valamennyi nemzetközi vasúti fővonalat villamosítottak.) Megállapította a bizottság, hogy az év első 8 hónapjában a múlt év azonos időszakához képest a tagországokban a nemzetközi személyvonatok menetrendszerúsége az indításnál javult, útközben azonban elsősorban pályameghibásodás és javítások miatt romlott, a vonatok sokat késtek. Az ülésen ezzel kapcsolatban egész sor intézkedést dolgoztak kl. S az OPW javaslatára foglalkozik a bizottság az egyik vasútról a másikra késéssel átadott nemzetközi vonatokkal kapcsolatos anyagi felelősség bevezetésével. A plenáris ülés befejeztével a napi munka a szerkesztő bizottságokban folytatódott. A KGST közlekedési állandó bizottság szerdán folytatja munkáját. Forgóeszközök a termelőszövetkezetekben Az elmúlt években a szegedi és Szeged környéki termelőszövetkezetekben a forgóeszköz értéke arányosan növekedett. Jellemző, hogy a forgóvagyon 34,8 százalékkal — 238 millió forinttal — több, mint 1972-ben. Ugyanakkor a forgóeszköz-ellátottságot vizsgálva, e térség közös gazdaságaiban lemaradás mutatkozik a megyei és országos szövetkezetek eszközellátottsági színvonalához viszonyítva. Ügy is fogalmazhatunk, a Szeged környéki gazdaságokban problémát jelent napjainkban, hogy az állóeszköz, forgóeszközarány igen kedvezőtlen. Ezt az arányt és összetételt természetesen alapvetően befolyásolja a gazdaságok termelésszerkezete. némely helyen a kialakult 19—25 százalékos forgóeszköz részarány megengedhetetlenül alacsony. Egyértelműen bizonyítható negatív hatása a gazdálkodásra. Ezt az arányt nem egy esetben a szövetkezetek gazdasági lehetőségei, hez mérten túlméretezett, túlfeszített beruházás idézte elő. A fejlesztési eszközöket részben közvetlenül, részben a beruházási hitelek fedezetéül hosszabb távra lekötötték a különböző építési beruházások, telepítések stb., ígv aztán az állóeszközök bővítéséhez elengedhetetlenül szükséges forgóeszköz, forgóalap-növekedés elmaradt. Napjainkban tehát nem jut annyi forgóeszköz ezer forint bruttó állóeszközértékre, mint például 1972ben. A termelőszövetkezetekben a beruházási ütem mérséklésével, a gazdasági eredmények folyamatos javításával nagyobb gondot fordítanak a forgóeszköz-állomány növelésére. A forgóeszközök összetételében is jelentős változás következett be. Az állomány háromnegyed részét a különböző készletek teszik ki. Ez viszont döntően befolyásolja a termelési hatékonyságot. A TESZÖV elemző vizsgálatai kimutatták, hogy a 15 ezer forint/ hektárnál nagyobb forgóeszközértékkel rendelkező szövetkezetek háromszor annyi termelési értéket, bruttó jövedelmet állítanak elő mini az 5 ezer forint/hektár alatti forgóeszközértékkel gazdálkodó üzemek. Az elkövetkezendő években nagy gondot fordítanak a forgóeszközök hatékonyságának javítására, a helyi lehetőségek, tartalékok feltárására. Köztudott, hogy a termelés anyagköltségében jelentős mozgás, változás tapasztalható. a jövedelmezőséget csökkentő tendenciákat, hatásokat csak a tartalékok teljes körű mozgósításával ellensúlyozhatják. A mezőgazdasági üzemek egyre növekvő mértékben használnak fel ipari eredetű anvagokat, eszközöket. Például 1980-ban az összes anyagfelhasználás 25 százaléka volt csak ipari eredetű, napjainkban ez az arány eltolódott, 60 százalékra. Ez arra inti, kötelezi a közős gazdaságokat, hogv nagyobb figyelmet fordítsanak az anyagellátás és anyaggazdálkodás helyes megszervezésére. Bizonyítanunk sem kell, hogv mennyire- lényeges, a gazdaságok anyagkészlete mindenkor optimális legven. Az indokolatlanul nagy készletek, elfekvő készletek, a pénzeszközök felesleges lekötését jelentik, csökken a forgási sebesség, ám az is vitathatatlan, hogy a hiányzó anvagok, alkatrészek menvnvire veszélyeztetik a terme, lés. a gazdálkodás folyamatosságát. Nem rossz minél hamarabb meghatározni a saját és a vásárolt készletek minimális és maximális nagyságát arra törekedni. hogy a készletek intenzívebben segítsék elő a termelési folyamatokat^ Alkatrészeket, műtrágyákat, növényvédő és gyomirtó szereket vásárolnak, tárolnak a mezőgazdasági nagyüzemek. Ideális lenne, ha folyamatosan tudnák beszerezni ezeket, ám biztonsági szempontból a szövetkezetekben való tárolás elkerülhetetlen, az anyagellátás ugyanis nem folyamatos. A saját termelésű és vásárolt készletek megfelelő tárolása, a menynyiség és a minőség megóvása érdekében egyre inkább nagyobb gond a termelő üzemekben. Napjainkban örvendetesen szaporodnak a különféle terményszárítók, magtárak és raktárak. erősödik az a törekvés, hogy az anyagfelhasználás agronómiailag és gazdaságilag egvre megalapozottabb. Egyértelmű, hogv a forgóeszköz felhasználásának van egy ootimuma, amely alatt, vagv amely felett a befektetés kevésbé gazdaságos, így például a kevés, vagy a túlzottan sok műtrágya, szervestrágya-felhasználás, stb. Ezékben az években előtésbe került a mezőgazdasági nagyüzemekben az üzemszervezés, a termelési folyamatok ésszerűbb összehangolása, a belső tartalékok feltárása, nem utolsósorban az eszközhatékonyság színvonalának növelése. A megteremtett és elért gazdálkodási színvonalról tovább haladni csak akkor lehet, ha a közgazdasági szabályzókkal élve, a belső erők, lehetőségek optimális felhasználásával olyan szinkront teremtenek, amely nemcsak egy esztendőben, haneír hosszú távon szolgálja a termelés és a gazdaközösségben szorgoskodó ember érdekeit. . Sz. L. I. B

enne vagyunk a vásárlási hónapban. A boltokba nagyobb tömegben tódulnak az emberek, mint krimifilmet nézni, nem számít, hogy már november végén sokan két karácsonyra való cukrot hazacipeltek. így év vége felé, mintha új erőre kapna a lakosság beszerzési vágya, vagy legalább is közösen elhatározná, hogy ismét próbára teszi a szocialista kereskedelem teherbíróképességét. Csodálni lehet az élelmiszerboltok eladóit. Csodálni fizikai erejüket és főként türelmük kifogvhatalanságát a közömbös, de türelmetlen vevő iránt, és mindig mosolyogni tudó képességüket. Örökmozgó'-ént futkosnak a pult. mögött, szalámit szeletelnek, élesztőt mérlcské'n-k, számokat írnak és összeadnak látszólag elanadhatatlan energ'ával, s alig számíthatnak rá, hogy enyhül a sietős vásárlók áramlása. S ez így megv valamennyi kiskereskedelmi üzletben, vendéglőben, s talán azért is oly visszatetsző, ha olykor flegma vagy goromba kiszolgálóval találkozunk. Igen, a szocialista kereskedelem 230 ezer dolgozója ma már magas színvonalon végzi a dolgát s ez akkor is igaz. ha a lakosság részéről elhangzó kisebb-nagyobb panaszok jogosak és állandósulni látszanak. Szem előtt levő szakma a kereskedelem. Mivel a lakosággal állandó a kapcsolata, itt kevés maga a képzettség és hozzáértés. Ha egy kőműves szótlanul és mogorván kopácsolja a tégla sarkát, ez legfeljebb brigádtársait érinti, ha azonban a kereskedő megfeledkezik az előzékenységről, vagv természetéből fakadóan képtelen állandóan vidám arcot ölteni, ez baj. mert sokak hangulatát rontó tényező lehet. Ezért olyan fontos, hogy ak k ezen az exponált területen dolgoznak, az otthoni gendok. családi problémák hangulati következményeit ne vigyék be munkahelyük-, re. Ez szabály, s mint mondani szokás, a kivétel csak erősiti. Csakhogy, ezúttal is más az élet és más a közóhaitás. Magyarországon évente 20— 22 ezer szakembert kéneznek ki a kereskedelem részére, ennek azonban csak a fele fiatal, a többi idősebb korban, különféle tanfolyamok elvégzése utén lép kereskedelmi pályára. Ez elég is lenne utánpótlásnak, ha nem létezne fluktuáció, és a jelentkezők mind megfelelnének, nemcsak szakmailag, hanem emberileg ls. Szinte lehetetlen azonban kizárólag rátermett, udvarias embereket alkalmazni, annál is inkább, mert gyakran nem hogy a munkaadók, de maguk a pályakezdők sem tudják, miképpen győzik mosollyal és türelemmel az ezer- és tízezerféle igény kielégítését. Természetesen az is okoz bizonyos nehézséget, hogy jelenleg a szakképzettséget igénvlő munkaköröknek mintegy 20 százalékában segéd- és alkalmi munkások do'goznak. ak'knek például az áruismerete is minimális. Mégis, inkább az a súlyosabb gond. hogyan lehetne ideálissá tenni a kereskedelmi dolgozók és a vásárlók kapcsolatát A Be1k°reskede1ml Minisztérium vezetői rendszeresen keres'k és vizsgálják az okokat. Nem védik minden áron a mundér becsületét, és szerintük is többnyire jogosak a keresktóe'met és vendéglátást érintő elmarasztalások. Igaz. sok esetben nem ők tehetnek a hibákról, hanem az iparcikkeket gvártó üzemek, de hiába. A vásárló csak a kereskedelemben tudja szóvá tenni kifogásait az árrkkal, a ml 6séggel, a választékkal, vagy a hiánycikkekkel kapcsolatban. A kereskedelemnek éppen e sajátos helyzeténél fogva vállalnia kell a közvetítő szerepét. Az a fontos, hogy a lakosság lássa. tapasztalja: jelzései nem maradnák hatástalanok, s előbbutóbb javul az ellátás és a kiszolgálás. A jó áruellátás természetesen sokoldalú és igen nehéz probléma, s legfőképpen fontos társadalmi és gazdasági érdek. Ahhoz, hogv az árut el tudják adni, illetve színvonalasan l-hessen k'szolgáln', az embereken kívül üzleíhetyiségekre is szükség van. Gyrkori jelenség, hogy nem annyira a megszokott áru hiánya, hrnem a zsúfoltság éa a kulturálatlan körülmények miatt ingerlékenyek a vásárlók. A mostani ötéves tervben országosan csaknem egymillió négyzetméterrel bővült a kereskedelmi eladótér, és érdekes, hogv zömmel vidéken. Szegeden 1971 és 1974 között összesen 8 ezer 400 négyzetméterrel lett nagyobb és főként kulturáltabb a hely. ez azonban korántsem volt arányos a forgalomnövekedéssel. Különösen a lakótelepi ellátásban okozott feszültséget bizonyos kereskedelmi célú építkezések elmaradása — amint ezt a városi pártértekezlet is megállapította. S ami tovább súlyosbítja a helyzetet: most, az ötéves terv végéi is, azt jelzi a városi tanács, hogy építőipari nehézségek miatt nem készül el közel 3 ezer négyzetméter alapterületű kereskedelmi és szolgáltatólétesítmény. Az Indokolás igen egyszerű és szépen hangzik, úgy tudniillik, hogy a lakásépítési. tervet kellett mindenképpen teljesíteni. Ez rendben is van, a lakásgondok enyhítése valóban közös érdek. Legutóbb a városi pártvégrehajtóbizottság is megállapította azonban: jobb szervezéssel mindkét faladatot meg lehetett volna oldani. Csakugyan nagy boldogság új lakásba költözni, de ha messzire kell gyalogolni bevásárlás végett, ráadásul az üzletben ez is hiá-yz=.k, meg az is (szűkös helyen nehéz bővíteni a választékot), nos akkor igen hamar lelohad a családi öröm tüze. Milyenek a kilátások? örvendetes, hogy az a pénz. anvt nem használtunk föl kereskedelmi hálózatbővítésre, az pluszként hozzátehető az ötödik ötéves tervben Ilyen célra fordítandó összegekhez. Félő azonban. hagy a már említett okokba való hivatkozással. a jövőben is nehézkesek lesznek a kereskedelmi beruházások, s ennek nemcsak a lakosság, hanern a népgazdaság is kárát látja. A fejlesztés iránya a nagyobb fokú gépesítés, ami, szaknyelven szólva, növeli majd a hálózat áteresztőképességét. További: mivel az a tapasztalat, hogy a tágasabb, korszerűbb áruházakban és éttermekben a forgalom 40— 50 százalékkel is növekszik, nagyobb alapterületű áruházak építése kívánatos. E központi elképzelésnek felel meg a szegedi terv is. A pártértekezlet megállapította. hogy a meglevő boltok jelentős része kis alapterületű, ezért nem al' almaa a modern eladási formák bevezetésére. Ha megkérdeznénk a vásárlók bármelyikét, hogy véleménye szerint a kereskedelmi alkalmazottaknak jár-e az úgynevezett szabad szombat, bizonyosan azt válaszolná: természetesen. De ugyanez a vásárló rögtön méltatlankodik, ha például vasárnap, séta közben, bezárt boltokat lát. s nem tud kedve szerint vásárolni. Pedig pihenőnapokon igazán felesleges dolog a széles körű nyltvatartás. A fölmérés szerint ugyanis a vasárnapi kiskereskedelmi forgalomból mindössze 5—6 száznléko tesz ki a tel-, kenyér- stb vásárlás, a többi italokból, konzervekből, tehát köznapokon is megvásárolható árucikkekből tevődik össze. Az élelmiszer-kereskedelemben különösen érződik a munkaidőcsökkentés ha'ésa. Ha metszámitjuk. hogy ez Jelentős m nkaldőkiesést jelentett, ráadásul a létszám IS százaléka állandóan beteg vagy a gyermeke miatt kénytelen otthon maradni, akkor látható. tn'lvan gondokkal ke'l megküzdeni a zavartalan ellátásért. Valószínűleg szükség Írsz rá, hogv feloldjanak bizonyos ren lelete'et. s legalább csúcsforga'om idején nyugdíjas kereskedőket és háziasszonyokat is bevonjanak a munkába. Ha ez sem elég, elképzelhető bizonyos átcsoportosítás is. A kevésbé exponált terület-ksn, mint az óra-ékszer, vagv az llletszersz-knában esetleg létszámstoppot lehet elrendelni, hogy az ellátás szempontjából fontosabb üzletek megfelelő munkaeröhöz jussanak. Hogy pontosan milyen intézkedések szükségesek. azt nálunk az Uletákas főhatóságok jobban tudják, mindenesetre a lakosság Szegeden is nyugodt lehet af-lől: minden lehetőt megtesznek a zavartalan áruellátás érdekében. A választékbővítés miatt is álla-dóan fő a feje a kereskedelmn-dc. Főleg szerelési anyagokból, vas-műszaki és úgy e~ vezett standard ruházati cikkekből van olvkor hiány. M* tagadás, időnként eltűnnek az üzletekből az olcsó és jó minőségű férfiingek és lábbelik is. De mint korábban már utaltunk rá, ennek álalábnn nem az az oka. hogv elfeledkeznek a megrendelésről. Elég annyi, hogy egy k'sz ne kapjon meg például nótrinv tonna alumíniumot. az üzletekből máris hiányozhat a kávéfőző és hasonló norórikk. I'yan eset pedig könnyen leheféges. Aki házrt a'ar építeni, vagy énnen tatarozni szeretné az otthonát, rendkívül bosszantónak trlöl.la, ha nem tud meszet vásárolni. Mégis, gyakran előfordult mészhiány. Nem hanyagságból. hanem azért, mert több kis égető leállt a t-rmelé-sel. n nagvüzemek pedig képtelenek voltak kielégíteni az igénveket. Vagy itt van a m'n5ség kérdése. Többek szerint helytelen dolog visszacserélni a levált ta'pú lábbelit, mert —. úgymond — sokan v'sszaélnek a rendelettel. és „tönkreteszik a népgazdaság t". Mint érte-ü1 tünk róla, mégsem szün etlk meg a cserelehetőséget, mert amíg a cipők minőségét nem sikerül javítani. ad 1; minde-féle szigorítás vagy megszorítás a vásárlók rovására történne. Hogy az üzletvezető miért nem követeli meg a rrinő séget? Hiába teszi, úgysem kap különb árut, sőt. ha nagyon válogat, kövyen megeshet, hogy legközelebb „elfelejtenek neki szállítani. S

zóval, nem árt, ha tudjuk, mi történik a pult másik oldalán, rrert akkor esetleg megértőbbek leszü k vásárlásaink alkalmával, illetve belátjuk, hogy a ké'ségtelen fogyat'kosságok ak valóban lehetnek objektív okai is. Biztcsa'. lehetünk abb'n hogv a kere-ked lem vezetői ésszerűbb beruházásokkal, importnöveléssel. szervezéssel gondoskodni akarnak a jó áruellátásról. Az egyes emberek hibáit pedig próbáljuk úgy elbírálni, mint a magunk gyengeségeit. E. NAGX ISIVAN v