Délmagyarország, 1975. november (65. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-11 / 264. szám

Kedd, 1975. november 11. 3 Brigádnaplók Kiállítás nyüt a Szegecíi Kenderfonógyár ebédlőter­mében a gyár szocialista bri- ® gádj&inak naploibóL A két j héten át tartó kiállítás cél­ja, hogy az újonnan alakult Brigádok tagjai tapasztalato­kat szerezzenek a gyár leg­eredményesebb szocialista brigádjainak eddigi munká­járól, és a naplók helyes ve­zetéséről. Képünkön a fólia­íizem Lenin szocialista bri­gádjának tagjai ismerkednek ; • -kiállított brigádnaplókkal. Reigl Endre felvétele Beszéljünk velük Nőtt a természetes szaporodás Férfi túlsúly a fiatal korosztályokban A Központi Statisztikai Hi­vatal szerkesztésében, a Sta­tisztikai Kiadó Vállalat gon­dozásában megjelent a leg­újabb Statisztikai Évkönyv, aipely átfogó kéoet ad az or­szág fejlődéséről, gazdasági és társadalmi helyzetéről. Az évkönyvből megtudjuk, hogy 1975 elején 10 millió 509 ezer lakosa volt az or­szágnak, ebből 5 097 300 fér­fi és 5 411 700 nő. A nők te­hát még mindig túlsúlyban vannak, bár arányuk folya­matosan csökken. 1960-ban még 1073 nő jutott 1000 fér­fira. jelenleg 1062. A negy­ven éven aluli 3 061 500 fér­fira már csak 2 968 900 nő jut. tehát a fiatalok korcso­portjában már a férfiak ke­rülnek túlsúlyba, sőt har­minckét év alatt már vala­mennyi évjáratban több a sértt. mint a nő. Az adatok szerint hazánk­ban évente körülbelül 100 ez^r házasságot kötnek. Ta­valy egészen pontosan 99 962 párt adott össze az anya­könyvvezető néhány százzal kevesebbet, mint 1973-ban, de többet, mint 1960 és 1972 között bármely esztendőben. A születések száma jóval túl­jutott már a mélyponton. 1965-ben 133 009, 1974-ben pedig 186 288 magyar állam­polgár jött a világra, az évi természetes szaporodás pe­dig az 1965. évi 2,4 ezre­lékről 5.8 ezrelékre nőtt. A természetes szaoorodás Sza­bolcs-Szatmár megyében a legnagyobb; 11,1 ezrelékes. A további sorrend: Fejér me­gye 9, Komárom 8,7. Hajdú­Bihar megye 3,6 ezrelék. A fővárosban tavaly 1,9 ezrelé­kes volt a természetes sza­porodás, messze elmaradva az országos átlagtól. Az ezer élveszülöttre számított cse­csemőhalálozások Szolnok megyében a legalacsonyabb (23,3). de nem sokkal ma­gasabb Vas és Győr-Sopron Üj szolgáltatás a Patyolatnál Ágynemügarnítúrák — kölcsön nak a fehérneműs szekrény polcain. A vállalat a tulajdonában levő huzatokat, lepedőket 21 napra adja bérbe, s hogy mennyiért, az még nem dőlt el, most kalkulálják a köl­csönzés díját. A Patyolat a már meglevő gépiekkel lát hozzá új tevékenységéhez, és az ott dolgozók létszámát sem emelik emiatt. Felvető­dik a kérdés: vajon nem más szolgáltatások kárára valósul meg az ágyneműköl­csönzés? Hiszen az utóbbi hónapokban enélkül is meg­szűnt az expresszmosás. Az igazgató válasza szerint nem okoz fennakadást az, hogy eggyel több feladatot vállal a Patyolat. Kétségtelen azon­ban, hogy tökéletesebb szer­vezést, percnyi pontossággal beütemezett munkát igényel az, hogy folyamatosan, zök­kenőmentesen ki tudják elé­gíteni az igényeket. A gyors­mosásról pedig annyit tud­tunk meg: azért nem vállal­tak egy ideig három naora mosást, mert átmeneti les munkaerőgondokkal küzdött az üzem. Ezen sikerült úrrá lenniük, és a november 7-i finnének óta ismét rövidebb idő alatt tettes'tik a fiókok a lakosság kéréseit. Bizonyára sokan fogadin': örömmel a Patyotet új vál­'álkozását. de reméliük. ami­kor egvik kezével ad a vál­lalaf a lakosságnak, nem -lesz szükség arra. hogy a másik­kal visszavegyen valamit, amit már megszerettetett ve­lünk. GJt A* A szegediek csak hírből ismerik az ország több vá­rosában már bevált szolgál­tatást: az ágynemű kölcsön­zését. Hamarosan azonban saját tapasztalataink is lesz­nek a segítség ésszerűnek látszó új formájáról. A Pa­tyolat Vállalat ugyanis — az ötödik ötéves terv egyik lényeges lépéseként — 1976. első negyedévében bevezeti nálunk is ezt a szolgáltatást. Nyári Mihály igazgató tá­jékoztatása szerint a válla­lat már megrendelte a köl­csönzésre szánt ágynemű­garnitúrákat, szám szerint egye'őre kétezret. A győri textilgyár kétféle alapszín­ben készíti el a mintás, tük­rös paplanhuzatokat, a kis­és nagypárna-haiakat, s ők szállítják a fehér lepedőket is. A polieszter-pamut alapi­anyagú ágynemű a kereske­de'mi forgalomban a drá­gábbak közé tartozik, mégis elmondhatjuk, hogy a Patyo­lat első lépéseit az új szol­gáltatás megszervezésekor az ésszerű takarékosság jellem­zi. A tartós anyagból készült agyneműket nem kell egyha­mar újra kicserélniük, ugyanakkor divatosak ésszé­pek is, így a legkényesebb igényeket is kielégítik. A kölcsönzéssel a Patyolat a takarékoskodásban segit a fiatal házasoltnak, albérlet­ben lakó diákoknak, a nyug­díjasoknak és a nagycsaládo­soknak. De kisegíti bárme­lyik háziasszonyt: több na­pig maradó vendégek miatt apm szükséges új garnitúrá­kat vásárolnia, hogy aztán használatlanul ott sorakozza­megyében sem. Az országos átlag 34,3 ezrelék. A foglalkoztatottsági ada­tok Szerint hazánkban 5 073 000 az aktív kereső, 58 százalékuk munkás. 14,6 szá­zalékuk szövetkezeti paraszt, 24 százalékuk értelmiségi és egyéb szellemi dolgozó, a többi kisiparos, kiskereske­dő, mezőgazdasági önálló gazdálkodó, illetve azok se­gítő családtagjai. A fogyasztással foglalkozó fejezet több évtizedre visz­szamenően közöl összehason­lító adatokat. Különösen ér­dekes az összehasonítás a háború előtti esztendőkkel. Az adatok felidézik, hogy húsból például 1938-ban fe­jenként átlagosan 33,2. 1974­ben pedig 66 4 kilót fogyasz­tottunk, a fejenkénti évi cu­korfogyasztás a háború előt­ti 10,5-ről 37,5 kilogramm­ra, a toiásfogyasztás pedig 93-ról 270 darabra emelke­dett. Viszont jóval kevesebb lisztet és burgonyát fogyasz­tottunk. Hazánkban 26 377 orvos működik. 16 ezerrel több, mint 1938-ban. Tízezer la­kosra a háború előtti 12 helyett ma 25 orvos jut. Az arány a fővárosban a leg­magasabb: 10 ezer lakosról 48—49 orvos gondoskodik. A megyék közül Baranyában Csongrádban és Hajdú-Bi­harban a legtöbb a lakos­ság számához viszonyított or­vos. A további adatok arról szólnak, hogy Magyarorszá­gon 3945 óvoda, 4736 általá­nos iskola. 528 középiskola. 55 felsőfokú oktatási intéz­mény működik. Tavaly Ma­gyarországon 32 741 művet adtak ki 104 és fél millió példányban. 1974-ben több mint 6 millióan voltak szín­házban, 78 millióan pedig moziban. Ez azt is jelenti, nogy a színházak látogatott­sága 1967 óta most volt a I legnagyobb, a mozik népsze­rűsége pedig az utóbbi évek visszaesése után ismét növe­kedésnek indult. N e csak róluk. Két gondolat fölváltva felelget egymasnak. — Polgárjogot kér a háztáji — mondja az egyik. A felelet rá: — Éppen jókor. Minek azt a kaput döngetni, amelyik nyitva van? Vagy éppen nyílik. Volt harmadik gondolat is, de az'kiesett a sorból. Az, amelyik attól rettegett, hogy nagyüzemi dédelgetéssel visszacsinálnánk a maszekvilágot. Az, amelyik attól félt, hogy két sor paprikájával bajlódik ott­hon, aki tíz hektárt is fölszánthatna egy nap a közösben, és hét szilvafáját kerül­geti, pedig egész gyümölcsöst is rá lehetne bízni. Azért szállt el az aggodalom, mert nem hoz többet a két sor paprika meg a hét szilvafa, mint a közösben végzett tisz­tességes munka. Attól se fél senki, hogy „fű alatt" visszanőnek a régi hajtások, mert a kisüzem és a nagyüzem pöre régen eldőlt. Nem vállalná vissza kínlódásnak, embernyúzó nyűgnek a földet, aki a kö­zösben jól érzi magát. De azért jó, ha megmarad a két sor paprika is, meg a hét szilvafa is. Egy múlt heti tanácskozáson hallottuk, hogy megyénkben 250 ezer hektoliter tejet adtak a szövetkezetek tehenei és 190 ezer hektolitert gyűjtöttek össze a sok háztáji Riska, Bimbó, Zsömle tejéből. Egy másik tanácskozás az egész országra tekintő adatként azt mondta, hogy évente 25 mil­liárd forint értéket termelnek a szövet­kezeti háztáji gazdaságok. Sok tejből, zöld­ségből, gyümölcsből, hízó marhából, ser­tésből. baromfiból és tojásból jön össze ez a 35 milliárd forint. Biztosan lehetne több is, azért születnek sorra a határozatok, hogy nagyobb támogatást kell ide is adni. Nyílnak tehát a kapuk. Azt is számítgatjuk ilyenkor, hogy új istállóban több tíz ezer forintba kerül egy számosállat helye. Drága, de szükség van rá. A háztáji jó istállók egyharmada vi­szont üres. A józan számítás vége mindig ez: ne hagyjuk üresen, ami megvan. Csakhogy a háztáji istállóba se elég be­kötni a jószágot. Van, aki etesse, itassa, idősek is elbajlódnak vele, de sokszor nincs takarmány, nincs szalma. Hányszof látni, hogy a hetedik határból biciklin vagy talicskán tolják haza a takarmányt. Egy darabig tolják, aztán eladják inkább az állatot — hacsak a szövetkezet nem áll elő a fogatával. Számos példa van rá, hogy előáll, hiszen a közös is gyarapszik vele. A TOT elnökségének az az elsőrendű föladata, hogy a közös gazdaságokat se­gítse közbenjárásával, javaslataival, irány­elveivel, a múlt héten a háztáji gazdasá­gok gondját is magáénak vallotta. Ez az átvállalás nyilván nem a tanácskozás ide­jére szólt csupán. Hathatós intézkedéseket kér például a szövetkezetektől és az állami szervektől, hogy a szarvasmarhák száma se csökkenjen a háztáji gazdaságokban, de ne csökkenjen a zöldség- és gyümölcster­mesztés se. Hathatós intézkedés az lehet, ha nem csak beszélünk róla, nemcsak ke­rülgetjük a témát, hanem valóban segí­tünk rajta. Se szeri, se száma, hány tanácskozáson kerül szóba, mit köszönhetünk a háztáji szorgalomnak. Valóban „terven felüli" szorgalomról van szó, hiszen a végigdolgo­zott tízórás munkanap előtt és után gon­dozzák az állatot, a vasárnap pedig hétről hétre, évről évre arra megy, hogy kapál­nak, szénát kaszálnak, gyűjtenek, szállíta­nak — és újra meg újra fáradtan kezdik a hetet. Második műszak, másodállás? Akárminek nevezzük, nagy áldozat a pi­henés, a kényelem rovására. Hányan van­nak, akik valósággal agyonhajszolják ma­gukat, mert most lehet, most megéri! Eb­ből is épül az új ház a régi helyén, és új ház az egyik meg a másik gyereknek. Száz ispán nem tudta volna megdolgoztatni így az embereket. Mire minden megvan, el­kopnak, kifogynak az erőből és az életből. A z tűnt föl nekem az eddigi tanács­kozásokon, hogy a sok jó szándékú segíteni akarást mintha titokban akarnánk tartani. Hangoztatjuk, igyek­szünk is körültekintők lenni, de a hátuk mögött Addig még nem jutottunk, hogy meghívjunk egy „sima" szövetkezeti tagot is a tanácskozásra. Olyat, aki tehenet is fej, vagy zöldséget is termel. Messziről próbáljuk kitalálni, neki éppen most mi fáj. Attól tartunk, hogy előáll egy kosárra való problémával? Azzal például, hogy ne hajnalok hajnalán kelljen elvinni a tejet sok kilométerre a tejcsarnokba? Mert ő is szeretne aludni még egy kicsit? Ezek a ta­nácskozások éppen arra val<4k, hogy va­laki előtálaljon, és közösen keressük a megoldásokat hozzá. Ha feléből-harmadá­ból ismerjük csak a gondokat, ha másod­kézből, hallomásból tudunk róluk, felét sem éri a tanácskozás. Jól emlékszem arra a hatásra, amit a Szegeden tartott tanyai tanácskozáson egy tanyai asszony felszóla­lása váltott ki- Mindenki ismerte a tanyát — ki filmről, ki valóságosan —, aki előtte hozzászólt, szívből beszélt az is. de a kis­sori asszonynak, mintha két szíve lett vol­na. Mert ő a nagy közösség baját úgy tud­ta mondani, hogy a magáé is benne volt. Némelyik tanácskozás nagyon megszo­kott pályán mozog. Előre tudjuk, ki lesz ott, sokszor azt is, hogy mit fog mondani. Csak a címjegyzékbe kellene fölvenni né­hány nevet azok közül, akik az évi 29 milliárdot mellékállásban megtermelik. Ne csak róluk beszéljünk, velük is, és velük együtt döntsünk. Sokkal jobb nekünk is a 25 milliárd, ha kevesebb munkával te­rem, és az is jó lenne, ha még több lenne, Horváth Dezső Befe"ezfáeft a bőr­ipari szakszervezet kongresszusa Az Építők székházában hét­főn befejezte kétnapos ta­nácskozását a Bőripari Dol­gozók Szakszervezetének XIX. kongresszusa. A hétfői ülésen részt vett Jakab Sán­dor, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a KB osz­tályvezetője, Kiss Károly, a SZOT alelnöke, Timmer Jó­zsef, a SZOT titkára, és dr. Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyettes is. A két­napos vitában 31 felszólaló egészítette ki a szakszervezet Központi Vezetőségének be­számolóját, értékelte az utób­bi négy esztendő munkáját, ás tett számos javaslatot a további tennivalókra. Jakab Sándor az MSZMP Gyára vatás Ny ergesű jf a f u ba n Hétfőn, tegnap délután ünnepélyes külsőségek között felavatták Nyergesújfaluban az új eternitlemezgyárat. Az ünnepségen Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter mondott beszédet, és méltatta az új ipari léte­sítmény népgazdasági jelentőségét. Az ország egyetlen eternitgyára — a régi nyergesúj­falui gyár — mar nem tudta olyan mértékben növelni a kapacitást, ahogyan azt a piaci igények megkívánták. A népgazdaság jelentős importra szorult. Több országból is vásároltunk eternittermékeket A hétfőn felavatott új gyárral több mint háromszorosára — évi 22 millió négy­zetméterre — növekedett az eternitlemezek hazai gyártása, s ezzel feleslegessé vált e fontos építőanyag importja. Központi Bizottsága nevében köszöntötte a tanácskozás résztvevőit és általuk a 107 esztendő szakszervezet el­évülhetetlen érdemeket szer­zett idős harcosait és egész tagságát. Kiemelte: mozgal­mi, politikai és szervezési ta­pasztalataik hasznosítása nél­külözhetetlen a szakszerve­zetek munkájának továbbfej­lesztéséhez. A továbbiakban a bőripar rekonstrukciójá­nak eredményei között emlí­tette a szociális ellátottság nagymérvű javulását is. Ez­után arról szólt, hogy a szak­szervezet sajátos eszközeivel jól szolgália a párt XI. kong­resszusának határozataiban és a programnyilatkozatban megjelölt célokat, amelyek eléréséhez a szakma XIX. kongresszusa is hathatós se­gítséget jelent. Az élénk vita után a kong­resszusi küldöttek megvá­lasztották a szakszervezet 65 tagú Központi Vezetőségét, 7 tagú számvizsgáló bizottsá­gát és azt a 14 küldöttet, akik a magyar szakszerveze­tek XXIII. kongresszusán a bőripar szervezett dolgozóit képviselik. A Központi Ve­zetőség megtartotta első ülé­sét, amelyen megválasztották a szakszervezet 17 tagú el­nökségét és a tisztségviselő­ket. Elnök: Móczi András alelnökök: Petrovics Jánosné Bihari Sándorné és Turzó László, főtitkár: Petrák Fe­renc, titkár: Csikós Pál. (MTI) R KPVDSZ jubileuma A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipart Dolgozók Szakszervezete fennállásának 75. évfordulója alkalmával ünnepi aktívaülést tartott a KPVDSZ Csongrád megyei bizottsága tegnap, hétfőn délelőtt a Tisza Szálló hang. versenytermében. Ünnepi be. szédet mondott Kopasz 36­zsefné, a KPVDSZ Csongrád megyei bizottságának titká­ra. A többi között hangsú­lyozta, hogy 75 esztendővél ezelőtt, szakszervezetük meg. alakulásának idején általá­nos volt a napi 12, gyakran a 16 órás munkaidő és az alkalmazottak nagy része a hét valamennyi napján dol­goztak. Ma 44 óra a törvé­nyes munkaidő a hozzájuk! tartozó népgazdasági ágait, ban. Szociálpolitikai, mun­kaügyi törvények és rendele­tek biztosítják a dolgozók jogait. A jubileum alkalmával « felszabadulás előtti szak­szervezeti munkáért Jubileu­mi Emlékplakettet kapott Arany Ernő, Börcsök Ferenc, Hajdú Mihály, Kálmán Ist­ván, Kálmán János. Ladányi Benedek, Mison Nándor, Molnár Gyula. Nyilasi Pé­ter, Pusztai Andor, Telkes György, Török László, Viski Sándor. A Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozata ki­tüntetésben részesült Rá­gyánszki Sándor és Tóth Ist­ván. A Szakszervereti Mun­káért oklevélben húszan ré­szesültek és heten kaptak KPVDSZ: emlékplakettet. 11

Next

/
Thumbnails
Contents