Délmagyarország, 1975. november (65. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-07 / 262. szám

7 Péntek, 1975. november T* MAGAZIN ŰMJM érdekli. Az egyik szomszédos házban egy hétig holtan feküdt egy magányos öreg. Onnan tudták meg, hogy postaládájában túl sok volt már a bedobott reklámcédula..." S rendszerint enyhe kis sóhajjal hozzáteszi: „Igen, nálatok még törődnek egymással az emberek." Emberi tartolom Kis visszapillantó tükrocskék az ilyen beszélgetések, találkozások, összehasonlítások, de sokszor az ilyen visszapillantások többét mondanak, mint a nagy számok. Emberi tartalmat keresünk az életben, mert' ha az nincs, vagy csökkent értékű, az egyéb értékek haszna is kétessé válik. Az, hogy közösségi társadalomban élni, ahol az egyéni boldogulásnak nem kell szükségképpen szembefordulnia a közösséggel, sőt csak vele és együtt lehet tartósan és megnyugtatóan előrejutni — elvont formájában általánosságnak hangzik. Még gyakorlati jelenléte se tör át mindig a köznapi tudaton. Viszont hiánya, de még átmeneti nélkülözése is a mi társadalmunk emberének már nehezen elviselhető. Azok a magyarok például, akiket munkájuk, foglalkozásuk hosszabb, vagy rövidebb időre külföldre, kapitalista országba szólít, gyakran emlegetik ezt az érzést, mint olyasvaiaA fizikus válasza Harminc évvel ezelőtt még dörögtek a fegyverek Németország szívében és elvétve a japáni szigeteken, de a katonai szakértők már pontosan tudták, hogy a győzelem a nagyhatalmak kezében van, s végetér a II. világháború. Amikor az első amerikai atombombát előállították, az amerikai kongresszus szélső jobboldala javasolta, hogy ha többet nem ls, de legalább egyetlen atombombát dobjanak le élő településre, ezáltal az ellenfelet megfélelmlítenék, s „egyúttal" kipróbálnák embereken az atombomba hatását. A szélső jobboldaliak javaslatuktól nem álltak el, sőt már erélyesen követelték az atombomba bevetését. Mivel a vita feszültté vált. felállt doktor Róbert Oppenheimer ameriIsai atomkutató, a Demokrata Párt vezetőségi tagja és megmagyarázta világosan, érthetően az atomfegyver rettenetes hatását, majd kifejtette, hogy annak bevetése teljesen indokolatlan és törvénytelen, hiszen a háborúnak nélküle ls vége lesz napok múlva. Egvébként — tette hozzá az atomkutató — mi, amerikalak is kaphatunk egy atombombát. Együtt boldogulni Kitekintésünk a világra és kapcsolatunk a világgal szélesebb, mint valaha. Ügy is, hogy milliók utaznak, mozognak, látnak, tapasztalnak, tehetnek öszszehasonlításokat úgy is, hogy a sajtó, az irodalom, film, televízió közvetíti hozzánk a világ dolgait. Nemcsak országok, népek, szokások, ipari termékek, összehasonítására nyílik mód így, hanem ársadalmi és gazdasági rendszerek, életformák —• és életmódok, emberi körülmények — és életfeltételek összehasonlítására is. Az összemérés pedig sok-sok ember esetében már nem elégszik meg a felszínnel. Már nemcsak az autóforgalom sűrűsége, a reklámfények és díszkivilágítások káprázata, a divatok meglepetései, az áruházak csábereje, a szórakozónegyedek mozgalmassága marad meg az emlékezetben. A külföldet látogatók kölcsönösen kezdik észrevenni egymás hétköznapjait, örömeit és gondjait, lehetőségeiket és korlátaikat Nem képmutatőan Ml ls reálisabban látjuk a nyugat kapitalista társadalmainak emberét és közöttük ls többen vannak, akik szeretnének túllátni azon az előregyártott képen, amit a polgári sajtópropaganda kliséi Igyekeztek agyukba vésni a szocialista országok társadalmairól. A kölcsönös összehasonlításnak ez a mélyebb, tartalmasabb jelentősége végösszegében nem rossz számunkra. Gyümölcsei kezdenek megérni, mert az élet névleges és számszerű értékei mellett a mai ember szemében más, számokban talán nehezebben összefoglalható értékek jelentősége is növekszik. Az ifjúság szemében például a tanulás, a pálya- és hívatagválasztás lehetősége; az öregek szemében az értelmes és hasznos létezés abban a korban, amikor a munkaképesség csökkenőben van; a munkások szemében a garantált foglalkoztatás ás a beleszólás lehetősége munkahelyének ügyel be-dolgaiba, létkörülményeinek rendszeres javulása; az értelmiségnek az alkotó munka légköre, és általában a célok és eszmények humanitása, a közösségi lét harmóniája. Nem viselkedhetünk képmutató módon az anyagi jólét kérdéseiben. Igenis, számít, nagyon is számít az egy főre Jutó termelés, jövedelem, a pénz, az életet szebbé, kényelmesebbé és örömtelibbé tevő javak megszerzése. Mi is számolunk, törekszünk, versengünk, mint minden ember. Az viszont a társadalmunk emberének egyre visszatetszőbb, ha a kapitalista országból jött vendég csak dollárban méri fel a saját és mások értékét, munkáját, eredményeit Ha azt hiszi, hogy az általa, vagy mások által megkeresett dollár mennyisége kizárólagosan mutatja, hogy sikeres, vagy sikertelen, tartalmas, vagy tartalmatlan, emberi vagy emlsertelen, boldog vagy boldogtalan az illető élete-sorsa. És sokszor bizony e kérdésben halljuk tőlük a legmeglepőbb önvallomásokat is: „Persze, nektek könnyű. Talán kevesebbet kerestek, de az viszont biztos élet. Nincs az az embernyüvő hajsza." Aztán: „Szép kocsi? Igen, szép. Ha nem lenne Ilyen, akkor szomszédaim azt gondolnák, megrendült a helyzetem. Akkor az üzleti kapcsolataim megsínylenék, akkor már a bank habozna hitelt adni. Nem, ezt nem engedhetem meg magamnak." Aztán kis megjegyzések: : „Mennyi ember van nálatok az utcán este. Ez nálunk lehetetlen lenne. Az első sarkon leütnének. Mi sokszor úgy megyünk haza, hogy egymást kísérjük a kapuig. Ügy biztonságosabb." Hallunk dicsekvéseket: „És ez a házam, a kert jében műanyag úszómedence is van, nézd meg a fényképét." Kicsit később: „Tudod, nálunk »az én házam, az én váram-. Senki nem avatkozhat a szomszédja ügy.ttte.99 az igaz, hogy, nem js mit, aminek idehaza talán nem voltak eléggé tudatában. Történelmi felelet Aztán látunk visszájára fordulni egy másik legendát is. Azt, hogy az ember szabadsaga a sokféleségnek álcázott elkülönülésben van. A külsőre lebilincselő festői tarkaságoan, ahogyan a kapitalista társadalom felosztja, megosztja és elkülöníti a társadalmi rétegeket, csoportokat, vallásokat. nemzetiségeket, eredetet. És való igaz: a modern polgári társadalomban nincsenek kasztok, mint Indiában. Csak klubok vannak például Ahová csak azonos társadalmi és vagyoni rétegbe tartozók léphetnek be. Csak társaságok vannak, amelyeket jól kiszámított üzleti érdek tart össze. Csak az egyenlőtlenséget szentesítő szokástörvények vannak, amelyeket nem szabad áthágni. Azt, hogy mit jelent a mienkhez hasonló, a közösségeket nem egymástól elválasztó, hanem összekapcsoló szocialista társadalom, s hogy felfogása az életről, az ember egyenlőségéről és méltóságáról mennyivel humánusabb, ugyancsak az ilyen összehasonlítás képes megvilágítani helyesen. És az, hogy szabadnak, társadalmilag egyenlőnek érezzem magam, az számomra, az ember számára nem kevésbé fontos, mint az, hogy mit viselek és mit fogvasztok. A másik világ ma milliók számára bizonytalanná tette a „miből éljünk" kérdést, anélkül, hogy felelni tudna a másik, nem kevésbé nyomasztóra, a „hogyan éljünk"-re. A történelmi felelet viszont mindkettőre a ml szocialista társadalmainkban formálódik. ROZSA LÁSZLÓ mert kl tudja, hol kinek a birtokában van még. Nem tartom például kizártnak, hogy partnerünk, a Szovjetunió is rendelkezik vele, s ha netán ott, az ő területükön óhajtanák kipróbálni bizonyos amerikai katonai szakértők... könnyen visszaüthetne a dolog. A felszólaló szaval után sfrl csend lett a teremben. A kongresszus elnöke végre megtörte a csendet. Sápadtan felállt és erőltetett nyegleséggel ezt kérdezte: — És ön szerint Oppenheimer úr egy esetlegesen ellenünk használt atomfegyverrel szemben mi amerikalak rendelkezünk-e valamiféle eszközzel, amellyel megvédhetnénk magunkat? Az atomkutató Oppenheimer ismét felállt, végignézett a teremben ülőkön, aztán a szélső jobboldal felé fordulva nyomatékkal ezt mondta: — Igen, elnök úr, igen, uralmi Ml, amerikaiak is rendelkezünk ilyen eszközzel. Ilyen eszköz csak egy van a világon. Ez az eszköz pedig- a BÉKE! (Krlch K&stnertói (ordította: Dénes Géza) N

emcsak Szovjetunió-szerte. hanem külföldön is ismert és elismert a kárpáti képzőművészet. A Szovjetunió Kárpátontúli Területének művészeti alapjait ötven esztendeje rakta le két kiváló i alkotó és müvészetszervező, s napjainkban már közel félszáz tagja van a szövetségnek. Festők, grafikusok, szobrászok dolgoznak Ungváron és környékén. Elsődleges ihletőjük a csodálatos táj é& az ott élő, dolgozó ernber. Sokat merít ez a művészet az ukrán és a kárpátaljai népművészét bő vizű forrásaiból, de érzékenyen reagálnak napjaink modern élményvilágára ls. A szovjet kultúra napjainak gazdag eseménysorozata keretében néhány reprodukció idézi a szovjet képzőművészet egy izgalmas, sok arcú vidékét. Koczka András Verhovinai lány című festményén (jobbra •ént) ember és taj kapcsolatának, a népnűvászet máig érő hatásának lehetünk ta úi. MoUutczkyne L.utck Edit egy verho/inai falu életképet festi meg jellegzetes házzal, mai fiatalokkal, népviseleti darabokkal. Horváth Anna terrakotta kisplasztikája a ve-uegszerető kárpáh nép megtestesítője. I