Délmagyarország, 1975. november (65. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-30 / 281. szám

Vasárnap, 1975. november 30. MAGAZIN r':í ;-•>),[> >•. Címerek A-tól Z-ig Az ember legfőbb élettere ma már a város, s ha az emberiségé ma még nem is — a városokba tart a világ. Oda áramlik a népesség, ahol a modern kor, a civilizáció áldásai karnyújtásnyira vannak, vagy ezeket az áldásokat akarják maguknak újabb és újabb lakóközösségek megteremteni. Így duzzadnak a régi és így születnek az új városok. Ezt a folyamatot erősíti a gazdasági élet, ezt követeli a kényelem, a művelődési váev, ezt lendíti és fokozza a társadalmi haladás. Elég a magunk példája: 1945ben hazánk népességének egyharmada élt városokban — ma a lakosságnak több mint fele; 1920-tói 1945-ig tizenegy községet nyilvánítottak várossá — azóta harmincat. S minthogy a várossá válás nem csupán rendelkezésen múlik, sőt bizony az csak iormasága, könnyű felismerni, hogy a szocialista építés különösen kedvez ennek a folyamatnak. Dunaújváros, Komló, Kazincbarcika, Százhalombatta vagy Leninváros bizonyíték: a szocialista iparfejlesztés új városokat is teremtett. De megtoldhatjuk Hódmezővásárhely vagy Szeged, Pécs vagy Kecskemét és szinte akármelyik történelmi városunk példájával: a régi adottságokon új városminőség születik. Ma • "Írországnak ma a főváros és az öt megyei város mellett még 77 városa van. A legkisebbek, melyeknek lakosságát tízezer alatt jegyzik, mindössze négyen vannak: Százhalombatta, Balatonfüred, Csorna és Leninváros. De nem a népesség száma a mérvadó, mert ha az lenne, .gyorsan várossá üthetnénk több mint 50 nagyközséget, amelyben 10 ezernél több ember él; hét olyat, amelyben 15—20 ezer között van a népesség; s még egy 20 ezernél nagyobb lélekszámú községet is. Lessü k bele más adatokba is. A főváros egyedülálló helyzete unalomig ismert, lakosszáma meghaladta a 2 milliót. Itthon nincs párja, versenytársa, hiszen az öt megyei város együttesen sem olyan népes, de még az 1 millióig sem ér fel. A megyei városok sorrendje most a következő a népességben: Miskolc (1974: 193 ezer), Debrecen (1974: 182 ezer), Pécs és Szeged sorolása hiteles adatok híján most inkább Szeged javára lehetséges (1973-ban Pécsett 159 ezer, 1975ben Szegeden 167 ezer 220 lakost számláltak), Győr (1974:113 ezer). Csongrád megye városiasodása az országos átlagnál magasabb. Ha ugyanis 450 ezerre becsüljük a megye lakosságát (1970: 441 ezer 399), legalább 300 ezer a városban élő népesség. Az ismertetett adatok jó része abból a könyvből való, amelyről tulajdonképpen szólni kívánunk: a tanácsok negyedszázados jubileumára megjelent, A magyar városok címerei című kötetből. Hiszen ezek a számok beszéde• sen szólnak arról a bevezetőben megfogalmazott gondolatról, hogy „A településhálózatban kiemelkedő szerepet töltenek be a városok. Azokban találjuk a legtöbb ipari üzsmet, a lakossági ellátást biztosító szolgáltató intézményeket. Jelentős politikai szerepük is, hiszen a városokban dolgozik a társadalom vezető erejének, a munkásságnak döntő része. A városok adottságaik révén nemcsak a bentlakóknak, hanem a környező települések lakosságának is foglalkoztatási lehetőséget és magas színvonalú ellátást biztosítanak. a szerepük a jövőben méginkább fokozódik.". Ebben a könyvben együtt láthatjuk a magyar városok címereit és zászlóit, eredeti színekben — a Szegedi Nyomda reprezentatív kivitelezésében. A címerábécé Ajkával kezdődik és Zalaegerszeggel zárul, s mindegyik címer mellett ott találjuk a vá-. ros történetét, fejlődését, jellegzetességeit és adatait tartalmazó tömör nacionálét. Gyors és szép munka. Hiszen tavaly még a címertervezés és címeralkotás folyamata zajlott a tanácsokban, a Minisztertanács rendeletére. Sok város rendelkezett hagyományos címerrel, ezek azonban jórészt nehezen megfejthető, gyakran a feudális múltban fogant jelképek voltak, s nem fejezték ki a városok mai szocialista minőségét. Az újratervezés, a címerek újjáalkotása folyamatában ezt az adósságot igyekeztek legtöbb helyen törleszteni: a mai társadalmi valóságra utaló vörös csillaggal, a városok új minőségét, jellegzetességét kifejező ábrákkal, a szocialista építés eredményeinek tömör jelképes bemutatásával. Kevés eszköz, világos, érthető megfogalmazás — ez volt a tervezők legfőbb gondja, s ezeknek az újdonságoknak a hagyományos elemekkel való ..házasítása". A címer- és zászló-alkotás a tanácsok önálló feladata volt, nem illik bírálgatni. Több helyen változatlanul hagyták a régi címert (Cegléd, Hatvan, Kecskemét, Kiskunhalas), legtöbb város azonban a kor igényéhez igazította. Különösen sikerült, szép címert alkotott Debrecen, Esztergom, Gödöllő. Mohács, Sopron, Szigetvár, az új városok között Százhalombatta — nekem legkevésbé tetszett Pécs, Baja, Kalocsa, Orosháza, Oroszlány és Zalaegerszeg címerrajza. Á Csongrád megyei városok címerei a hagyományőrző és az újat hordozó megoldást jól egyeztették, noha az egyéni ízlés szimplának találja Szentes címerét és a Makó címerpajzsán uralkodó nagy vöröshagymát. Így együtt látva minden városcímerünket, sajnos sok a sematikus megoldás. A tervezői fantázia gyakran elakadt egy csillagnál, egy fogaskeréknél, egy könyvnél, egy sugaras arany napkorongnál. Nem lehet szerencsésnek nevezni azt a fajta megoldást sem, hogy termékek rajzolata szerepel több címerben, hiszen az iparfejlődés, a gazdasági haladás nem garantálja ezek meghatározó mivoltát történelmi távlatban. Ezzel együtt is nagy és szép vállalkozás eredményének reprezentatív bemutatása a magyar városok címerkönyve, amely kiegészül a városok praktikus bemutatásával. SZ. SIMON ISTVÁN ^ w í ^ 1 ^ Nw a r r lr • J^^HHjj iJBSŰK: * M ->M A Magyar Rádió születésnapja Reggelente, amikor csörögni kezd az ébresztőóra, csak kinyúlunk a takaró alól, egy kattintás — szobánkban terem a világ, álmot kergető muzsikával, józanító hírekkel, figyelmeztető időjárásjelentéssel. Igen, a rádióról van szó. mely immár életünk természetes velejárója, mindennapjaink hű kísérője. Borotválkozás idején és a száguldó autóban, ebédszünetben és az utcai forgatagban hajnaltól késő éjszakáig, napi 20 órában. Születésnapot ünnepel december elsején az a hatalmas apparátus, melyet úgy nevezünk, hogy Magyar Rádió. Nem is akármilyet, éppen az ötvenediket. Fél évszázad mezsgyéje egyszerre kötelez a visszapillantásra és a holnapok körvonalazására. Ahogy a technika hétmérföldes csizmában járt, az egykori fülhallgatós, telepes néprádiók, „bakók" után ma az újabbnál újabb hordozható zsebrádióknak, a sztereo-csodáknak ámulunk, úgy változott, bővült és gazdagodott, színesedett és mélyült a rádió tartalmi munkája. Az évfordulóra emlékezve már az is büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a rádiózás alapötlete, az egy központból való műsorszórás magyar gondolat — a múlt század 80-as éveiben született meg Puskás Tivadar agyában. A „hivatalos" magyar rádiózást kétéves kísérleti adás után ötven esztendeje, 1925. december 1-én délután 5 órakor ünnepélyes keretek között nyitották meg, melyet studióhangverseny követett. Műsorán többek között régi magyar dalok, Liszt Szerelmi álmok és Bartók Allegro Barbaro című mfive hangzott el. Alig egy hónappal később már több mint 17 ezer előfizetőt számláltak, ez a szám 1926 áprilisára, a lakihe»vi adó üzembehelyezésekor 98 ezerre nőtt. S (hol tart ma, öt évtized múltán a magyar rádiózás?! A szinte regényes, buktatókkal terhes, de eredményekben is bővelkedő fél évszázad után két és félmillió rádióelőfizető van hazánkban, s ez azt is jelenti, hogy minden száz háztartásra 140 készülék jut. Ebben óriási szerepe van a rohamosan elszaporodó hordozható készülékeknek. A Bródy Sándor utca 5—7. ma már szinte fogalom. Huszonhat stúdió, öt nagy közvetítőkocsi. 12 URH adó-vevővel ellátott riporterkocsi, 400 studió-magnetofon és 400 riporter-magnó csak érzékelteti e hatalmas apparátus technikai felszerelését, ahogy a tartalmi munkát is csak jelzi a szalagtárban őrzött 40 ezer órányi műsor és a hangarchívum több mint 8 ezer óirányi anyaga. Joggal nevezik századunkat az információrobbanás korának. Ebben a bennünket elárasztó információ-özönben megkülönböztetett, épnen ezért nagyonis felelősségteljes szerepet tölt be a rádió. A rádió, melyet a tévé megjelenésével és elterjedésével temetni kezdtek, de amelyik bebizonyította, hogy képes megújulKatona Judit versei Karola Úgy tudom, meghalt Karola. Gyerekslepp csúfolta, ha látta. Pirosra kente sarkait, így rótt utcákat hadonászva tollas kalapban a bolond. Házakhoz járt foltozni néha fillérekért, ahol nagyon kellett foltra-folt, rongyba cérna Kővel dobálták rossz fiúk, csúnyákat mondtak Karoláról. Még látom miként gömbölyít kifésült kóclabdát hajabol. Ott ül nyarak zöld arkain. belemotyog tavaszba, őszbe Emlékeimben látom: ölt, foltoz, sorsom vásznára dőlve. Telihold Udvara fénylik, tiszta a hold görnyedve ott ül anyácskám. Kinőtt sorsomból nyes s beletold szélvásznat sző ma, ruhát rám. Perdül a rokka. Hullik a szösz, fonja csak tépi a szálat, lángol a kert vizén, újra kiköt fűöblöt verdes a bánat. Vitorlát bontott, ringat a csend, tűnnek a hangok, a léptek. Perdül a rokka, jár odafenn s lenn én dúdolok, aki élek ni, képes felismerni az új helyzetből adódó feladatait, megváltozott funkcióját. Ma legfrissebb információs csatornánk, az a forrás, amelyikből a leghamarabb értesülhetünk a világ és az ország dolgairól. 1968 júniusában a Magyar Rádió New York-i tudósítója — valamennyi európai kollégáját megelőzve — elsőként közölte földrészünkön a Róbert Kennedy ellen elkövetett merénylet hírét. Kuriózum, afféle szakmai bravúr, mely ugyan fehér holló, ám nem függetleníthető „aranyfedezetétől", a folyamatos és rendszeres átlagteliesítménytől. Naponta 38 híradás hozza szinte átélhető közelségbe a világ minden részének fontos és érdekes eseményeit, s a politikai adások főszerkesztősége bizonyítja talán legpéldaadóbban (mert minduntalan itt kell a legnagyobb és legkeményebb fába vágni a fejszét — s ezt szinte mindig sikerrel teszik) a megújulás igényét, lehetőségét és szükségességét. Ha valaki bekapcsolja rádióját, legevakrabban zenét hallhat. A muzsika és a szöveges műsor aránya 61,8, illetve 38,2 százalék. Ez a zenei program természetesen nagyon változatos és sokszínű. A Ki nver ma? visszatérő programjától a Hangfelvételek — felsőfokon, a koncertprogramokon, a studióhangversenyeken át a gyerekkórusokig, a könnyű- és tánczenei műsorokig, a magyar nótáig és népzenéig széles a skála. A sokfelé ágazó zenei tevékenységet Kodály Zoltán irányjelző mondata hitelesíti: .Xegyen a zene mindenkié!" Természetesen igen jelentős szerepet kap a műsorszerkesztésben az irodalom, a rádiószínpad, a szórakoztató jellegű programok, s nem feledkeznek meg ifjúságról, a gyerekekről sem. A magyar rádiózásra soha nem tapasztalt dinamikus fejlődés jellemző. Ma még vannak az országnak, ha nem is fehér, de szürke foltjai, ahol nem vehető tisztán a műsor. 1976 végére felépül az ország műsorellátottságát gyökeresen javító 2 ezer kilnwattos solti nagyadó. Az sem titok. hogy a közeljövőben Szeged neve is gyakrabban lesz hallható a műsorokban: itt létesül az ország hatodik vidéki rádió-studiója. Ha elromlik a rádiókészülékünk — joggal bosszankodunk. Megszakad egy szál, mely a világhoz köt bennünket. Elnémul egy csatorna, mely tanít, szórakoztat, elősegíti műveltségünk gyarapodását, kielégíti információ-éhségünket. Most, amikor félévszázad mezsgyéjén köszöntjük a jubiláló magyar rádiót és további feilődést remélve újabh nagyszerű eredményeket kívánunk minden munkatársának és dolgozójának, végül is ismét magunkra gondolunk. Mert magunknak kívánunk még jobb, még gazdagabb, még szebb és tartalmasabb műsorokat. T. L I » 4