Délmagyarország, 1975. november (65. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-20 / 272. szám

6 Csütörtök, 1975. november 29. Szocialista országok szovjet baráti társaságainak tanácskozása Szerdán, a Magyar Tudományos Akadémia Országház utcai dísztermiben — a Magyar—Szovjet Baráti Társaság rendezésében — megkezdődött a szocialista országok szovjet baráti társaságának nemzetközi tanácskozása. A kétnapos eszmecserén részt vesz a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége, a Bolgár—Szovjet Barátság össznépi Bizottsága, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség. a Lengyel—Szovjet Baráti Társaság, a MongolSzovjet Baráti Társaság, a Német—Szovjet Baráti Társaság és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság küldöttsége Aprö Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke köszöntötte a megjelenteket, akiknek soraiban ott volt Győri Imre. az MSZMP KB titkára is Ezután Púja Frigyes külügyminiszter tartott előadást ..A Szovjetunió békepolitikája" címmel. Dr. Pozsgay Imre, kulturális miniszterhelyettes „A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus kiteljesedésének alapja: barátságunk továbbfejlesztése a Szovjetunióval" címmel szólalt fel. A tanácskozáson hazai közéleti személyiségek politikusok, a társadalmi élet különböző területein tevékenykedő szakomberek szóltak hozzá a két előadás témaköréhez. Félsz Jaltak a részt vevő szocialista országok szovjet baráti társaságainak küldöttságvezetői is, s beszámoltak arról, hogy országuk baráti társasága hogyan segíti elő a szocialista hazafiság és a proletár Internacionalizmus teljesebbé válását. Komszomolkiiidöltség Vásárhelyen Tegnap a kora délutáni órákban a leningrádi Kom9zomol-bizottság tagjaiból álló, ötventagú küldöttség látogatott Vásárhelyre. A kedves vendégeket az Ifjúsági Házban a város politikai, állami és társadalmi szerveinek vezetői fogadták, A leningrádi fiatalok ezután városnézésre Indultak, este pedig a HÖDIKÖT, Illetve a METRIPOND Ifjúsági klubjában ismerkedtek, barátkoztak a két nagyüzem KISZ-eseivel. A küldöttség ezután Szegedre utazott. Országgyűlési bizottságok ülése Védőolfás közömbösség ellen Tegnapi ülésén az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága meghallgatta és megvitatta azt a tájékoztatót, amelyet dr. Korom Mihály Igazságügy-miniszter tartott a jogalkotás időszerű tennivalóiról. Ami a tárna hátterét Illeti: társadalmi, gazdasági, poFehér-tó forintjai Haionuzas lltlkat viszonyaink fejlesztéséhez több új szabályt kell alkotnunk jogi területen. Az állami tulajdon hatásosabb védelmét szolgálja majd a vállalati törvény, a személyi tulajdonét pedig a társasházakról és a lakásszövetkezetekről készülő jogszabály. Felülvizsgálják az ingatlanok kisajátításának szabályalt. Hatásosabban kell fellépni a harácsolás ellen, meg kell akadályozni, hogy az egyéni és a csoportérdek a társadalmi érdek rovására érvényesüljön: szükség van az ellenőrzés új szabályozására. Az állampolgároknak a közügyekben való részvételét segíti majd a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről, valamint a társadalmi bíróságokról — az új Igényeknek megfelelően — megalkotandó jogszabály. Szerdán délelőtt a Parlamentben ülést tartott az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. A képviselők — a mezőgazdasági tárca előterjesztésében — a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növeléséről tanácskoztak A2 ülésen elhangzott: mezőgazdaságunk eredményei különösen azért jelentősek, mert az ágazatban dolgozó aktiv keresők száma 1060—1974. között 40 százalékkal csökkent. A mezőgazdasági termelés hatékonysága a népgazdasági átlagnál kedvezőbben alakult. A bizottság véleménye egybevágott a minisztérium álláspontjával: kulcsfontosságú feladat a beruházások kivitelezési Idejének csökkentése, a meglevő állóalapok maximális kihasználása, a technikai színvonal gyorsabb ütemű korszerűsítése, a munkaerőforrások jobb íri használása, a munkaszerve, zés javulása. L

ógatja az orrát barátunk. Egy ideig azon búsult, hogy annyi a gondja, nehézsége, mint fűszál a réten, aztán meg az bántotta, de nagyon, hogy senki nem kérdezte, mi baja van. Igaz, a leiét se mondaná el. Nekem elpanaszolja, hogy munkahelyén gyűlt meg a baja, s még csak nem is azért, mert nem dolgozott (az előbb eltűrnék — vélekszik), hanem azért néznek rá ferde szemmel, mert főnökei szerint azért újít. javasol, úgymond buzgólkodik, hogy mielőbb előrejusson — talán éppen az 6 helyükre. Másnak meg esetleg a dolgok másik felét mondaná el. Hogy tönkremegy a házassága, folyton zsörtölődik az asszony, mert keveset van otthon, s akkor is a munkahelyi problémákon rágódik. „Nem érdemes, öregem, semmit se csinálni. A dolgok anélkül is mennek, ha nem töröm magam, jobban meg akkor se mennek, ha én vagyok az a bizonyos korai fecske, amelyik nyarat akar csinálni. Legyek olyan, mint mások? Harácsoljak, fussak a magam kis ügyel, dolgai után, aztán jó éjszakát, aludjék mindenki, ahogy tud? Ezt persze rosszkedvemben mondom. Talán még nem váltam mégsem közömbössé?" Valóban annyira nem törődünk egymással, hogy közönyössé válhatnak az emberek, hogy a „mindegy, csináljátok nélkülem!" nulla fokra jutnak egykor lelkes, sokat akaró emberek is? S mert nemegyszer tapasztalható Ilyen kommunistánál is, nem kell-e felvetni, hogy bennünket nemcsak a közös céljaink, sikereink és örömeink, de ugyanennyire közös gondjaink is, meg kudarcaink is összekovácsolnak? Vannak életünknek mélypontjai, hullámvölgyei, magunkkal hordozzuk kifulladásainkat is. Van, amikor érvek nélkül állunk kérdések kereszttüzében, s nem hogy erősödni, többet tudni akarnánk, elintézzük egy nemtörődöm kézlegyintéssel méltatlan feleletünket. Meghátrálunk feleletek és feladatok elől. Nemegyszer azért, mert minden cselekedetre, munkánkra tapsot várunk, s nem mindig jön be a taps. Igen, sokszor a megérdemelt taps se. De miért tudunk olyan könnyen elfáradni, hogyan tudunk olyan egyszerűen hátatfordítani tegnapi lelkesedésünknek — s miért hagyjuk, hogy mások is ezt tegyék? Mert nemcsak műlelkesedők és munkájukat magamutogatón jól végzők esnek a közöny áldozatává, érdemes ezt mérlegelni. Még mindig akadnak olyan emberek, akik maguk megbecsülését kizárólag abban mérik, mit kapnak ők elismerésként. Akik nem annak örülnek, hogy az a ház, vagy az a gép, mondjuk, amit a kollektíva elkészített, jó és sok ember véleménye szerint jó, hanem azt szeretnék nyilatkozatban látni, hogy a házban a tapéta a legjobb, vagy a csapágy a gépben — szóval, amit ők csináltak. Mindannyiunk munkája egy-egy alkotó eleme a nagy egésznek, örülnünk kellene hát, hogy a részeket is ki-ki a legigényesebben szeretné elvégezni, megcsinálni, örülnénk is neki, ha kellő szerénységgel és természetességgel dolgozna mindenki jól — nem pedig külön elismerésért. És orrunk alá számlát tartva. Vagyis hát: Igaz lenne akkor, hogy oka van barátunknak, s még oly sok embernek a meghasonlásra, hiszen munkakedvének, az átlagnál többet akarásának Jutalma az a gyanakvás lett, amelyet főnökei részéről kap? Ehhez persze elfogulatlanabb képet kellene festeni főnökségéről. Mert vannak, akiket saját lustaságukra, alkalmatlanságukra figyelmeztet, következésképpen irritál munkatársaik ötlethalmaza; de igaz, ami igaz: sokan meg a látszatra önzetlenül végzett munkáért pozícióelőnyt, gyorsabb előrehaladást akarnak biztosítani maguknak. Mindkettőt egyformán kell megítélnünk, sőt: elítélnünk. A

pártnak, a pártszervezeteknek kell megadni a mércét ezekben a kérdésekben is. Elsősorban azzal persze, hogy saját soraikban nem tűrik a hasonló hibákat, hogy egymást megóvják azoktól az életfelfogásbell és jellembeli torzulásoktól, amelyek ellen fellépni kommunista kötelesség. A világ dolgaitól elfordulni azért is lehet, mert individualista módon él valaki, harácsol, külön járja a tollasodás útját, meg azért is, mert jószándékú munkájában nem látja az eredményeket. S ez utóbblak közömbössé válása még nagyobb veszteség. Figyelni rájuk, megállítani őket, kötelesség. S hogyan lehet? Pontos recept aligha van, de emberre szabott adagdkban, tapintatosan elkészített gyógyszer Igen. Ez pedig: törődés egymással. Legjobb megelőző módon, védőoltásként „beadni". Szőke Máris Az építésügyi tájékoztatásról Érdektelenség egy érdekes témakörben Néhány udvariasan megfogalmazott sort olvashatott a megye valamennyi építőipari és tervező vállalatának, szövetkezetének vezetője a meghívón, amely az Építésügyi Tájékoztatási Központ értekezletére invitálta őket: „... Kérjük, hogy az értekezleten véleményének, tapasztalatának közlésével a műszaki információs rendszer fejlesztésének ügyét szíveskedjék elősegíteni!" Tegnap, szerdán délelőtt azonban, ennek ellenére, csupán annyi érdeklődő jeMolnár József felvételei Válogatják és mérik a halakat Az ősz nemcsak színeiben gazdag, hanem forintokban is kínálja kincsét a szegedi tájban, s ilyenkorra már betakarítódik a szőlő, fűszerpaprika, gyümölcsös, földben pihen Jövő évi kenyerünk magja. A szövetkezeti, állami gazdasági táblákon járnak még a traktorok, halad a mélyszántás. Fehér-tón is nap mint nap kínál munkát „Halország". A Szegedi Állami Gazdaság fehér-tói kerületében az őszi halászás október elején kezdődött meg, a korábbi évekhez hasonlóan. Ez a nagy munka november végéig tart. Becsei Attila 18 fős brigádja naponta 200 mázsa halat fog ki. Külföldi piacokra kevés hal utazik Fehértóról, Az idei haltermés közepes. Az őszi halászattal készülnek a télre is, a tenyészhalakat, az ivadékokat a teleitetőkbe rakják át, ahol átvészelik a hideg hónapokat. A tervek szerint a teleitetőkbe 80 vagon hal kerül. A Szegedi Állami Gazdaság az egyik legkedvezőtlenebbül tagolt állami gazdaság. Két járás területén fekszik, és földjei 12 község határában terülnek el. Átszervezések sorén különböző adottságú gazdaságokból alakult ki a mostani állami birtok, sok évi hagyományra vezethető vissza a haltenyésztés, amely nemcsak népgazdasági igényt elégít ki, segít Szeged város ellátásában, de a nyereség előállításában is nagy szerepet játszik, Befejeződött az OrvosEgészségiigyi Dolgozók Szakszervezetének kongresszusa Az orvostársadalom előtt álló feladatok megvitatásával az ÉDOSZ-székhnzban folytatta és befejezte munkáját tegnap az OrvosEgészségügyi Dolgozók Szak. szervezetének VII. kongreszszusa. 1 A felszólalások azt mutatták, hogy a küldöttek nagy felelősséget érezník az egészségügy fejlesztése iránt. A vitában gyakran szerapelt egyebek között a régi. elhanyagolt kórházak felülvizsgálatának korszerűsítésének kérdése. Számosan ad. tak hangot annak a meggyőződésüknek, a szakszervezetnek Is s-urgalmai.i.. kellene, hogy etikai kódexben foglalják össze azokat a követelményeket, amelyek; nek megtartását a társadalom elvárja az orvosoktól. A vitában elhangzottakra dr. Darabos Pál főtitkár válaszolt, majd megválasztották a vezető szerveket, tisztségviselőket. Az OrvosEgészségügyi Szakszervezet tiszteletbeli elnökévé dr. Babics Antal akadémikust, tiszteletbeli alelnökökké Meskó Károlyt, és dr. Vég Antalt választották. A szakszervezet új elnöke dr. Darabos Pál, alelnöke dr. Kedvessy György, Koncsek Aranka (Sugár Ferencné), Sárii Rózsi (Németh Jánosnál lett. Főtitkárrá dr. Füzl Istvánt, titkárokká Bodnár Árpádnét és dr. Csehálc Juditot választották. lent meg a Technika Házában, hogy az előre Jelzett értekezlet végül ls szűk beszélgetéssé „vedlett". Bozsó Ferenc, a BácsKiskun megyei Tervező Vállalat Igazgatója megnyitójában hangsúlyozta, mennyire fontos az egész építésügyben a gyors és alapos tájékoztatás. Ugyancsak ezt elemezte dr. Csanády László, az ÉTK főosztályvezetője és dr. Kiss Sándor, az ÉTK lapjainak, kiadványainak főszerkesztője is. Mint Ismeretes, ennek a 25 éve fennálló intézménynek az a feladata, hogy a magyar építésügyi ágazatban dolgozókat rendszeresen tájékoztassa a hazai és külföldi építőipar és a tudományos kutatás legújabb eredményeiről. Ezzel segítik a népgazdasági feladatok megoldását. és egyben sok Időt és energiát takarít meg a vállalatok szakemberei számára is. És egyáltalán: olyan ismeretekhez juttatja az Iparban dolgozó szakembereket, amelyeket alig, vagy csak nehezen tudnának megszerezni. Jelenleg 69 országgal és 230 külföldi szervezettel van dokumentációs és cserekapcsolata a központnak, ezek közül pedig 153 tájékoztató- és kutatóintézet. Kérésre lefordítanak cikkeket. rendszeresen figyelnek bizonyos témákat — jelenleg 500 külföldi folyóirat és 100 ezer információs közlemény referátumát adhatják ki kérésre —, a világszínvonalat vizsgáló tanulmányokat készítenek, feldolgozzák az ágazat kiemelt témáit. Tcvr'-'-nységi körük minden részletére itt lehetetlen kitérni. De már az eddig felsoroltakból is látszik: arb ra vállalkoztak, hogy az építőipar „szolgájává" szegődnek. Márpeuig az etiujta szolgálatért köszönet járna, vagy legalábbis egy kevés figyelem. Hogy a vallalatok vegyék a fáradságot, és olykor-olykor — hát még ha Ilyen szépen hívják őitet! — leüljenek egy asztalhoz azokkal, akik valósággal tálcán kínálják az ismereteket nekik, amelyek saját házuk táján megtakarított pénzben, vagy tökéletesebb épületekben testesülnének meg. Mert hogy van megbeszélnivaló — javítanivaló is — bőven, bizonyítja a néhány jelenlevő, ügyszerető szakembernek a hozzászólása. A Csongrád megyei Építő Vállalat képviselője például kifejtette, jó lenne, ha a szegedi információs iroda arra is választ tudna adni — természetesen a központ közreműködésével —, hogy az ország többi hasonló vállalata hol tart bizonyos fejlesztésekben. Fölösleges önállóan tájékozódni, kutatni, amikor eset; leg az ország másik csücskében már mindezen túl vannak, és eredményesen kidolgoztak egy új eljárást. Az effajta információk közvetítése is feladata lehet a központnak. Valószínű, ilyen és ehhez hasonló észrevételei más vállalatok vezetőinek is lennének. Am a ki nem mondott szóból sem szellemi, sem anyagi gazdagság nem terem. Azért ls érthetetlen a távolmaradók némasága, mert elsősorban saját magukat fosztják meg a takarékoskodás lehetőségétől. A .xfvélyes mrehívásnak mégiscsak eleget kelleti volna tenniük. „ Ch. Á.