Délmagyarország, 1975. november (65. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-19 / 271. szám

Szerda, 1975. november 19. Tmutt—ii mai —ii inuiii i ni ni 11 iiHiuiiui 5 MMK Munkássegítség iskolának 'A szegedi, Osztrovszky utcai kisegítő általános Iskola igazgatósága küldte be a következő levelet: „Napjainkban természetes hírként fogadjuk egy-egy új iskola, óvoda átadását, a régiek bővítését, felújítását. Az is megszokottá válik, hogy ezekben a munkákban oroszlánrészt vállalnak a szocialista brigádok tagjai, társadalmunk élenjáró dolgozói. A hétköznapokból való kiZökkenést, a köszönet feltörő szavát leginkább az váltja ki, ha ezt a segítséget közvetlen közelről, saját környezetünkben tapasztaljuk. Így kívánkozik a nyilvánosság elé a kisegítő iskola fűtéskorszerűsítő munkája is, melyet a DÉGÁZ Vállalat Bende András vezette szocialista brigádjának tagjai, szabad idejük feláldozásával, a tanítási idő sürgető szoritásában^ végeztek. A munka megszervezését és eredményességét segítette a DÉGÁZ vezetőségének és műszaki gárdájának megértő támogatása. A szocialista brigád minden egyes tagjának önzetlen munkáját most a tiszta, meleg tantermekben tanuló gyerekek, a kisegítő iskola vezetőségének és tantestületének öröme, hálás köszönete nyugtázza." Vezetéstudományi konferencia Mintegy 700 hazai és csaknem 30, európai szocialista országokból érkezett szakember részvételével tegnap, kedden — az Építők székházában — megkezdte munkáját az V. vezetéstudományi konferencia. A plenáris ülés megnyitó előadását Karakas László munkaügyi miniszter tartotta, aki az V. ötéves tervidőszak előremutató gazdaságpolitikai elvei és az ezekből adódó vezetési feladatok néhány lényeges kérdését taglalta. A szekcióüléseken elhangzó 30 előadás és széles körű vita segítségével elemzik a napirenden szereplő kérdéseket. A tapasztalatok összegezése a tanácskozást záró csütörtöki plenáris ülés feladata lesz. Szegedi dzsesszegyüttesek Fe I bomló ba n, újjászületőben A színfalak mögött . Hogy évek óta együttműködő, sikeresen szereplő beat- vagy dzsesszegyüttesek felbomlanak, nem ritka jelenség. A szétválásnak legtöbbször nem személyi ellentétek az okai. Változnak az idők, változnak a zenei elképzelések, az együttesek kiforrott muzsikusai a maguk választotta úton szeretnének továbbhaladni. A dzsessz szakembereinek véleménye megegyezik: Szeged sok tehetséges, képzett dzsesszzenésszel dicsekedhet. Az Ifjúság}. Há?bp.n .működő Molnár, Dixieland nemcsak az or«éaban, külföldön is ismeré^Épperr a • napokban vettek részt a csehszlovákiai Kromerizben rendezett nemzetközi dzsesszfesztiválon, szereplésüket bronzfokozattal jutalmazták. Szólóénekesük, Garay Márta, aki zongoristájuk is egyben, az énekesi különdíjat szerezte meg.) Vági-Ék is rövid idő alatt népszerűségre tettek szert, bár úgy tűnik, a nagyközönség számára kevésbé népszerűbb stílusban játszanak, mint más, befutott zenészek. Nemrégiben kettészakadt az együttes. Vági László már bemutatkozott új csoportjával, a siker nem maradt el. Móczin Péter, Király István és Varga János új együttest alapított, remélik, hogy ezután maradéktalanul megvalósíthatják elképzeléseiket. Segítőtársra a régóta elismert dzsesazzongorista és-zeneszerző Szakcsi . Lakatos Béla személyében találtak, aki a Rákfogó tagjaként vált közkedveltté. Szerencsésnek látszik a társulás, hiszen Szakcsi Lakatos szerzeményei és játékstílusa avandgarde, csakúgy, mint a szegedi zenészeké. Móczánék az East (Kelet) nevet adták együttesüknek, Miniszteri rendelet: A közületi tehergépjárművel! jobb kihasználására Á közlekedés- és postaügyi miniszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben rendeletet adott ki a közületi tehergépkocsik üres futása csökkentésének, raksúlyuk jobb kihasználásának érdekében. A rendelet a közlekedési vállalatok és a fegyveres testületek járműveit kivéve valamennyi közületi szerv teherautóira, nyergesvontatóira, és pótkocsijaira vonatkozik, s lényegében megszigorítja a tehergépjárművek közlekedését. A rendelkezés szerint ugyanis amennyiben valamelyik közület öttonnás vagy annál nagyobb teherautót .üresen vagy a raksúly felét el nem érő terheléssel kíván közlekedtetni, be kell jelentenie a területileg illetékes menetirányító irodánál, ahonnan a menetlevélbe feltüntetendő visszaigazolást, nyilvántartási számot kan —ennek híánvában a gépkocsi nem indítható útnak. A főváros és a megveszékhelvek közötti fuvaroknál december 1-től. a megyeszékhelyek közötti közlekedésben március 1-től érvényes a bejelentési kötelezettség. Ennek alapján a menetirányító a gépkocsi jobb kihasználása érdekében felkéri az üzemeltetőt, hogy működjek közre valamelyik közlekedési vállalat fuvarozásában —, akár Idegen pótkocsi vontatásával is —, vállaljon más közülettől árufuvarozást vagy a kocsi teljesítményéhez képest kevés áruját vitesse el közlekedési vállalattal vagy más közülettel. Az ilyen idegen fuvar megszervezését, vállalását anyagilag ösztönzi a rendelet. A fuvar létrejöttekor a fuvardíj 5 százaléka a menetirányitót, 85 százaléka a közületet, 3—5 százaléka a gépkocsivezetőt illeti. Amenynyiben a kocsi jobb kihasználás a érdekében a gépkocsivezető maga szerez szállítási feladatot, jutaléka a fuvardíj 5—8 százaléka. A rendelet a párt- és a kormány takarékossági határozatának szellemében, a KPM intézkedési programjának végrehajtása érdekében született. ezzel is Jelezve, hogy valami újat szeretnének megvalósítani. Otthonra a KISZÖV klubjában találtak. Játékuk különleges zenei csemege, bár lehet, hogy az út, melyet választottak, eleinte göröngyös lesz. Stílusuk még eléggé ismeretlen Magyarországon: felhasználják a haladó dzsesszirányzatok eredményeit, szerzeményeikben a keleti — elsősorban az arab és a hindu — népzene érezteti hatását. Játékuk az elmélyülés, a gondolatiság zenéje, szeffepet kap/benne az improvizáció, a szokatlan hangeffektusokat a rock elemeivel is átszövik. Kissé markánsabb, mint a megszokott dzsessz, de valószínű, hogy a nagyközönség sem fogadja idegenüL Az East nemcsak koncertekre készül. A KISZÖV dzsesszklubjában afféle ismeretterjesztő missziót szeretnének betölteni. Szívesen várnak minden zenekedvelő fiatalt; diákot és ifjúmunkást Céljuk, hogy azokka' is megkedveltessék a dzsesszt, akik idáig Idegenkedtek tőle. Foglalkozásaikat rendszeresen, minder második hét szombatján, alkalmanként jam sesslonnel egybekötve tartják. Az elméleti előadások mellett neves hazai és külföldi zenészek meghívását tervezik Első alkalommal Gonda Jánost látják vendégül. L. Zs. Az ünnepeknek, főként, ha többnapos munkaszünettel járnak, örülnek az emberek. Pihennek, szórakoznak, látogatóba mennek, barátokat fogadnak, barkácsolnak, vagy éppen élvezik, hogy semmi dolguk. Sokan ki sem mozdulnak hazulról, a kényelmes fotelhez, a tévénézéshez ragaszkodnak. Csodálkoznak is azokon, akik még ilyenkor is dolgoznak, méghozzá nem muszájból, hanem önszántukból. „Meglopják" idejüktől családjukat, az ünnepi ebédet már előző nap elkészítik, az izgalmas filmről is lemondanak, hogy másokat szórakoztassanak. Nem a bármuzsikusokról, a pincérekről vagy a vasutasokról van szó, azokról az emberekről: mérnökről, osztályvezetőről, gyári munkásról és egyetemistákról, akik szabad idejük legnagyobb részét a gyerekeknek szentelik. Bábokat, díszleteket készítenek, jelmezeket varrnak, fúínak-faragnak, világítást, hangszórót szerelnek. Ha kell, a nézőteret is felforgatják, hogy átrendezve a székeket, megemelve a sorokat még jobb hélyet teremtsenek az apróságoknak. • A bábszínház előadásairól türelmetlenül várakozó gyerektömeg árulkodik minden vasárnap délelőtt. A tájékozatlan járókelő csodálkozik, miért ez a csődület. Nemrég két kamaszfiú — hasztalanul próbálkozva utat törni a járdán — meg is kérdezte: mit osztanak itt? A gyerekek értetlenül nézték őket: nem tudják? Mesét. A kicsik már az előadást is elképzelték magukban, látni vélik a tőrpéket, a gyönyörű Hófehérkét, a rút almát kínáló boszorkányt. Ábrándozással hamar telik az idő, nyílik is az ajtó: jókedvű gyerekforgatag árad az utcára. Bentről a ^jegyszedők kukucskálnak, arcukon fáradtság nyoma. Néhány perce még báboztak, énekeltek, díszletet mozgattak. Most helyükre kalauzolják a kicsiket, a földre ejtett sapkát utánuk viszik, a legapróbbakat különös gonddai segítik. Aztán eltűnnek, félrehúzódik a függöny, felhangzik a zene. A nézőtéri izgatott csivitelés alig akar elülni. De amikor megjelenik Hófehérke, már pisszenést sem hallani. Mint az igazi nagyszínház, csak kicsiben. Fényeffektusok, zsinórpadlás. A színpad ugyan nem forog, de annál többet forognak a színfalak mögött a szereplők. Olykor 2gymás tyúkszemére lépnek, hiszen a magasba, a bábokra figyelnek, a hely is elég szűk, a mikrofontól sem lehet túlságosan eltávolodni. Majdnem olyan, mint a nagyszínház, de itt a közönség nemcsak kitörő tapssal tudatja tetszését. Közbekiabálnak, biztatják a szereplőket, majdhogy nem játszanak ők is. Hangos a bábszínház. Gyakran felpattannak helyükről a gyerekek, lábuk izgatottan dobol a padlón. A színfalak mögött megbújó felnőttek nem is bánják, hogy megfeledkeznek magukról. A sikerről árulkodnak a zajok. * A kicsik nem kutatják, ki van a bábok mögött: számukra valóságosak a szereplők. Miért is gondolnának rá, hány késő estébe nyúló próba, mennyi munka előz meg minden bemutatót. Ha belesnének a függöny túlsó oldalára, látnák, hogy Hófehérke nem is olyan szép, mint a kivilágított, varázslatos színpadon — tehetetlenül lóg egy szögön. Mellette a törpék, a királynő és a királyfi, a gyufatüskés sündisznó. Életrekeltőik megtörlik verejtékező homlokukat, gyorsan rendet raknak és sietnek a dolgukra. Legtöbben még óvodásként ismerkedtek meg a bábszínházzal, felnőtt korukban sem lettek hűtlenek hozzá. Csak most a függöny túlsó felén, a színfalak mögött játszanak. Ladányi Zsuzsa Az IFA beleszaladt a Skodába A Devecseri Állami Gazdaságban a télen több mint háromezer köbméter cellulóznyárfát termelnek ki a fiatal erdőkből. A gazdasághoz tartozó leromlott talajú — növénytermesztésre alkalmatlan — földeken 1965 óta telepítik a gyorsan fejlődő fafajtákat, s ez ideig csaknem 1400 hektárt ültettek be. A tavaszig az új telepítésekkel 1600 hektárra nő a devecseri nyárfaerdő területe. Somogyi Károlyné felvétele Az ijedtségen kívül, szerencsére semmi baja nem történt az IY 58—21 rendszámú Skoda személygépkocsi három utasának, pedig az autó alaposan megrongálódott. A karambol tegnap történt az Algyői úton, előidézője egy IFA, tehergépkocsi vezetője, aki — a követési távolságot be nem | tartva — az előtte lassító, majd megálló Skodába beleszaladt, és hozzápréselte egy balra kanyarodó teherautóhoz. Képünk közvetlenül a karambol után készült. A menyasszony mosolya Véletlenül _ került a kezembe az elmúlt napokban egy esküvői fénykép. Fotografálással is foglalkozó, régi ismerősöm nyomta a kezembe, „lásd, milyen szép a menyaszszony!" A menyasszony valóban szép volt. Kedves, bumfordi kislány, fehér selymek és tüllfátylak közti! nézett a gép lencséjébe, olyan természetes öntudattal, amit minden tizennyolc éves lánynak kívánnék. Miért is ne burkolódzhatnék minden tizennyolc éves lány a fehér fátylak felhőjébe, miért ne kezdhetnék lányok és fiúk úgy a? életüket, hogy e nagyszerű pillanatban csak magukra figyeljenek, ne kelljen törődniük csak azzal, ami rájuk, magukra tartozik. Szeretem a fiatal házasokat, azért kívánom nekik, hogy a maguk holnapjára gondolhassanak. De tulajdonképpen mégsem tudtam örülni a kedves, fátylas, bümfordi menyasszonynak. A fényképező Ismerős ugyanis rögtön kommentárt fűzött a felvételekhez. A kislány most érettségizett, a fiú autószerelő, de azt az emeletes, villogóan sokszobás házat — ahol az erkélyen az ünneplő ruhás, fiatal pár integet — a szülők építették számukra. Megtehették, telik rá, éjt-nappallá téve dolgoznak a termelőszövetkezetben, a háztájiból is kihozzák, amit lehet, magukra nem költenek, eddig szinte csak azért éltek, hogy elindíthassák a gyerekeiket. Ha csak a sugárzó, fehérfátylas kislányt látom, eszembe sem jut, hogy ne kívánjak jószerencsét neki. Ahogy a bányászoknak, akik leszállnak a tárnába, a sötétségbe. Minden kipróbálatlan együttélés tárna, a hétköznapokat a bizalom, a megértés világító lángocskájával kell végigjárnia mindenkinek. Ilyen, vagy olyan eredményei. A szomorú válási statisztikák megmutatják, hogy elég sokan megriadnak, az ismeretlenséget félelmetesnek látják, az út elején, közepén visszafordulnak. Ügy gondolják, a gondok sötétsége áthatolhatatlan, egymástól várják az utat megvilágosító lámpa fényét, közben elfelejtik igénybevenni a maguk energiaforrásait. Ezért nem tudtam mégsem örülni az emeletes villába beköltöző menyaszszony boldogságának. Szerencsések? — nézegettem a képeket. A szülők megtehették, hogy mindent megadjanak nekik. Mindent? Nem hiszem. Házat, berendezett szobákat adhatnak a fiataloknak, de pótolhatják-e a tárgyak a szülők élettapasztalatát, szorgalmát, gyűjtögető kitartását? Biztosan tudom, hogy nem. Pedig tapasztalat, szorgalom, kitartás nélkül ezek a fiatalok sem boldogulhatnak. . ,,, Ezért féltem a villogóan sokablakos ház lakóit. Nem kívánom, hogy személyes élményük legyen a régi, földes szoba-konyhákról, a petróleumlámpákróL Elmúlt, nem rájuk tartozik, más világ van. De az rájuk kell hogy tartozzon: ne tartsák természetesnek saját körülményeiket Ne azért integessenek öntudatosan új házuk erkélyérőL Az érettségi után férjhezment, készen kapott otthonba beköltöző fiatalasszony boldog öntudatát csak akkor vagyok hajlandó elfogadni, ha tudja, mennyire nem a saját érdeme. Ha tudja például, hogy a szülők gondolkozását átalakító körülmények Is beleépültek az új ház falaiba. Ha ismeri azokat a fiataj párokat, akik csak magukra számíthatnak, ahol nincs támogató, családi háttér, csak két, önmagára utalt fiatal ember van, akik úgy döntöttek, együtt akarják leélni az életüket Akik szülökhöz szorulva, vagy albérletben kezdik, mások segítsége nélkül, a választott társra hagyatkozva, emeletes családi ház helyett a közös takaró jövőjére építve. ök vannak többen, őket tisztelem és szeretném, ha a fehérfátylas új asszony sem felejtené el, hogy ók vannak többen. A falujukból eljövök, a sokágyas otthoni szobákból saját otthonra kívánkozók, a falakért íillért-fillérre rakosgatők, az egymásért mindent vállalók, az életüket együtt felépítők, ez ad igazi örömet. Engem az ők mosolyuk melegít. Víczlán Erzsébet