Délmagyarország, 1975. november (65. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-02 / 258. szám

13 Vasárnap, 1975. november 2. MAGAZIN A vezetés: szolgálat Nem szeretném, ha bárki is hzt vetné a szememre, hogy eltúlzom, vagy bizonyos szem pontból túlé.tékelem a gazdasági fejlődés jellegében bekövetkezett minőségi változásokat. Ügy tűnik azonban, hogy a gazdasági fejlődés főbb tényezőiben korszakváltás időszakába léptünk. Lényegében az egész népgazdaságban lezárult a korábbi extenzív jellegű fejlődési szakasz és a jövőben a növekedés fő útja az intenzív módszerek alkalmazása és forrása a gazdasági hatékonyság javítása lesz. A gazdaság szerkezetében is minőségi változásoknak kell bekövetkeznie, mégpedig a gyökeresen megváltozott világpiaci feltételeknek megfelelően. A magyar népgazdaság, belső fejlődésének és nagyrészt a külső körülmények megváltozása következtében olyan helyzetbe került, amikor a gazdasági egyensúly javítása a gazdasági munka előterébe került. A gazdasági egyensúly helyreállítása történhet a gazdasági fejlődés ütemének radikális csökkentése, az életszínvonal és a beruházások erőteljes korlátozása útján. Ez a módszer bizonyára rövid időn belül eredménnyel járna az ország nemzetközi fizetési mérlegegyenSúlya szempontjából. Az MSZMP és a kormány mégsem ezt a viszonylag egyszerűbben járható utat választotta, hanem a bonyolultabbat, ám hoszszú távon eredményesebbet, amely megfelel a fejlett szocialista társadalom építéséből fakadó feladatok megvalósításának. \ Így nem mondunk le a népgazdaság viszonylag dinamikus, az eddiginél ugyan valamivel szerényebb ütemű fejlesztéséről és az életszínvonal emeléséről. Ez azonban a gazdaság egyensúlyi helyzetének javításával csak akkor egyeztethető össze, ha a fejlődés fő forrásává a gazdasági hatékonyság válik. A feladat végrehajtása mindenekelőtt annak lényedét értő, felelős vezetőket követel. Hangsúlyozni szeretném még egyszer: olyan vezetőket, akik valóban érzik a feladat lényegét, súlyát, megértik, hogy ez a gazdasági feladat most a politikai munka első vonalába került. Éppen ezért nemcsak gazdasági vezetékre gondolok. Az üzemi pártszervezetek. a szakszervezetek és valamennyi tömegszervezet vezetőjének csatasorba kel] állnia a XI. pártkongress'us határozatában és a kormány munkaprogram'ában felvázolt gazdasági feladatok megvalósítása érdekében. Egy példával szeretném érzékeltetni, hogy miért hangsúlyozom a feladat megértésének, a helyes és egységes értelmezésnek a fontosságát. A külkereskedelmi cserearányromlás következtében ugyanannyi imoortért most több árut kell kivinni az országból, mint a múltban. Legalábbis, ha a terműési szerkezet nem változik, azaz exportkínálatunk összetétele lényegében a jelenlegi marad, akkor valóban az a helyzet, hogy egyre több árut kell exportálnunk az import ellenértékeként. Egyes gazdasági vezetők csak annyit értenek a jelenlegi helyzetből, hogy a cserearanyromlás és a gazdasagi egyensúly javítása érdekében növelni kell az exportot, mindenekelőtt a tőkés országokba. Erre azt kell mondanunk, hogy ez a régi, menynyiségi szemleleten alapuló vezetői elgondolás. A korszerűen gondolkodó vezető értékviszonyokban gondolkodik, és az értékviszonyok termékstruktúrákhoz kötődnek. Ezért a korszerű vezető válasza nem az, hogy termeljünk és exportáljunk többet ugyanabból, amiből eddig, hanem az, hogy vizsgáljuk meg: milyen változtatásokra van szükség a vállalat termelési szerkezetében ahhoz, hogy az eddiginél értékesebb, kelendőbb termékeket gyártsanak. Vagyis a korszerű válasz nem a mennyiság, hanem az exportált termékek értékének emelésére irányul. A korszerűen gondolkodó vezető az eddigi behozatali szerkezetet is vizsgálat tárgyává teszi, hiszen a feldolgozóipar számos ágazatában viszonylag tág lehetősége van az ésszerű helyettesítésnek, a beszerzési piacok jobb megválasztásának. A korszerűen gondolkodó vezető tehát felülvizsgálja a vállalat egész tevékenységét. Bizonyos előrelátással kell kiválasztani a versenyképes és gazdaságosan értékesíthető, továbbá a viszonylag kis ráfordítással versenykériessé tehető termékek körét; a termékek egy része ugyan nem gazdaságos, de biztonsági okokból termelni kell. míg a nem versenyképes termékek többsége olyan, amelynek megszüntetése vagy termelésének korlátozása kívánatos. Szeretném hangsúlyozni a viszonylag kis ráfordítással és viszonylag rövid időn belül versenyképessé tehető termékek kiválasztásának fontosságát. M égpedig több okból. Az egyik ok, hogy a vállatok fejlesztési lehetőségei a jövőben kisebbek lesznek, mint eddig. A másik ok, hogy a saját forrásokat elsősorban abban az esetben lehet külső (hitel) forrásokkal is kiegészíteni, ha az hatékony, versenyképes exporttermékek termelésére irányul. A harmadik ok az, hogy a mai világban nem tanácsos túlságosan hosszú i"'őt igénylő, sok bizonytalansági e'e_ met tartalmazó fejlesztést vállalni. És végül: a népgazdaság érdeke is az, hogy a fejlesztésráfordításból minél előbb a hatékony exportból megtérülő termék, vagy szolgáltatás váljék. A vállalatot körülvevő gazdasági körnvezet 1976-tól olyan lesz, amelyben erőteljesebben hatnak a kényszerítő és az ösztönző tényezők. A vállalatoknak tehát gyorsabban és érzékenyebben kell reagálniuk a műszaki fejlődés és a kereslet változásaira. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a vezetőknek több változatban kidolgozott fejlesztési elgondolásai vannak, ha javul a döntési és a felelősségvállalási készségük, dinamizmusuk és rugalmasságuk. A beruházások viszonylag szerényebb növekedési üteme és belső arányainak eltolódása (a kitermelő iparok és az energiatermelés javára) miatt az ötödik ötéves tervidőszakban a feldolgozóipar fejlesztési lehetőségei szerényebbek lesmek, mint a jelenlegi tervidőszakban voltak. Ezért a vállalatok fejlődése az eddiginél nagyobb mértékben függ majd atttt; mennyire képesek feltárni és kihasználni belső tartalékaikat. A műszaki haladás. a dolgozók s'akism retének és termelési tapasztalatának fejlődésével, a tartalékok időről időre újratermelődnek. Erre azért kell felhívni a figyelmert. mert néha hallható: „mi már a vállalatnál minden zugot kisöpörtünk, elfogyott minden' tartalékunk". Ha ez igaz is lenne. akkor is statikus felfogást tükrözne Egyelőre azonban nincs arról szó, hogy már „minden zugit kisöpörtünk volna". Hogy varjában mennyi tartalékunk van, talán fel sem tudjuk mérni. Mindjárt itt van a legfontosabb erőforrással, a munkaerővel való gazdálkodás. Vajon ki állíthatja, hogy valóban tervsrerűen és racionálisan használjuk fel a munkaerőt. A munkaidő kihasználása és a végzett munka minősége nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. A munka- és technológiai fegyelem javításában rejlő tartalékok nagyságát aligha lehet túlbecsülni. Hasonlóan nagy tartalékaink vannak az állóeszközök kihasználásában. a beruházott' vagyon értékesítésében. A szervező munka szerény, de a gyakorlatban hasznosítható módszerei nemcsak anyagi javakban eredménye-hetnek megtakarítást, hanem elősegíthetik a vállalat rugalmasságának javulását. Nem folytatom a felsorolást. Olvasóim nyilván értik és érzik, hogy mindaz, amiről eddig szóltunk, egyben a vezetői munkával szemben támasztott új követelményeket is jelenti. Könnyebb úgy fejlődni hogy bőven van pénz új beruházásokra, mint újra meg újra értékelni és újrarendezni a vállalat belső erőforrásait, és így szert tenni pótlólagos fejlesztési forrásokra (persze, korántsem akarom azt mondani, hogy kizárólag ilyen források állnak a vállalatok rendelkezésére) ; könnyebb hosszú időn át azonos termékeket gyártani, és azt kedvező piaci helyzetben értékesíteni, mint nehezebb értékesítési körülmények között időről időre me-újítani a termelés szerkezetét. Ez gazdaságilag és politikailag is nehezebb, bonyolultabb munka. Méltán jelentette ki Lázár György au országgyűlés eszi ülésszakán elmondott zárszavában, hogy „az élet minden területén harcolni kell a knzépsze űség visszahúzó erejével, de különösen fel kell lépnünk a középszerűség ellen a vezetés minden szintién, mert a feladatot, amelyet meg kell oldanunk — a fejlett szocialista társadalom építését —, nem lehet középszerű munkával megoldani". A gazdaságfejlesztés int-nzív szakaszában a vezetési funkció felértékelődik, a munkamegos" tá9 rendszerében elfoglalt helye fontosabbá válik. Ezt a felismerés tükröződik az MSZMP XI. kongresszusának határozataban, amely állást foglalt amellett, hogy „Bátorítsuk az új iránt fogékony, kezdeményező ... einberek funkcióba kerülését." A mi társadalmunkban a vezetés: szolgálat. De szeretném ehhez hozzátenni: a társadalom érdekében végzett szolgálatot kiváltképpen meg kell becsülni, olyan társadalmi elismerésben részesítve a vezetői funkciót és a jó vezetőt, hogy valóban a legjobbak válhassanak vezetővé. DR. VARGA GYÖRGY Csak megköszönni lehet Sebészeti klinika, mellkasosztály. Kitárul a kórterem ajtaja: a mozzanatlan nyugalmat, a némaságot jelenlétünk háborgatja meg. Csönd és fehérség. A fehérségben állvány: rajta két, szájával lefelé függesztett üveg. A színtelen plazma és a szép-kék öblítő csöppenként indul bonyolult útjára a gumicsöveken át, az ember éltetésére. Borbély Mária 26 éves, törékeny teremtés. Keze mozdulatlanul fekszik a takarón. — Most már jobban, sokkal jobban érzem magam. Először jutott eszembe március óta, hegy tulajdonképpen unatkozom, lassan olvasni is tudnék. Mária életében legalább tízszer kapott vért. Hogy szüksége volt rá, ez ebben az esetben nem helyénvaló kifejezés: ez jelentett számára mindent, az életet. Nyelőcső visszér-vérzéssel többször szállították a klinikára és ooerálták is. Egy-egy ilyen műtéthez két és fél liter vér kell. — Tudja-e — érdeklődöm, nem bízva abban, hogy tapintatlannak tűnő kérdésemre pontos választ kapok —, hogy legutóbbi műtéte után mennyi vért kapott? — Most egy hét alatt 30 litert — mondja —, nem állt el a vérzés. — Ismert-e valakit azok közül, akiknek a nevét esetleg a palackon olvashatta? — Édesanyámtól, édesapámtól kaptam vért gyerekkoromban, mást nem ismerek. Tudom, hogy lehet írni lapon a véradónak.., Meg is köszönném.... Csak idáig erre nem gondolhattam — mondja, és már tud mosolyogni. összetalálkozik tekintete az ágy lábánál álló Gál docensével: — Hátra van még a nyelőcsőplasztikai műtét — aztán lehet írni at lapokat, ha akarja. — Akarom. Nem csak szeged'ek Továbblépünk. Közben dr. Gál György docens, a me^eí vérellátó alközpont vezetője elmondja, hogy nemrégiben volt egy betegük. aki 40 liter vért kapott. Egy nap alatt öt megye fogott össze és Szeged intézményeinek dolgozói, hogy előteremtsék a különleges csoportú vérből a megfelelő mennyiséget. Ilyenek a nyelőcsöműtétek is, de a többi sebészeti beavatkozáshoz: a tüdő, a szív, az agy és különösen az éroperációkhoz van szükség rengeteg vérre. A művesekezelés Is vérigényes. Szegeden évente 7500 litert hasmáinak fel a kórházban, a klinikákon, noha tavaly 5200 liter gyűlt össze a városban lakóktól. Ez a S'ám korántsem azt mutatja, hogy a szegediek híián lennének humanista érzelmeknek. Inkább azt, h"gv például a szívműtétre kerülő betegeknek több mint 50 százaléka még csak nem is Csongrád megyei. hanem az ország különböző vidékeiről jöttek Szegedre gyógyulást keresni. Örkényről utazott ide Hegyi Mártonná is, aki, míg elhaladunk az ágya mellett, nem mulasztja el megmondani; ő is kapott vért, egy litert. A művesekezelő zsúfolt helyiségében műszerek társaságában fekszenek a betegek. Az egyik férfi Csabáról utazik ide hetenként, hogy amit saját veséje elmulasztott. elvégezze helyette a művese. Időnként azonban ő is vérátömlesztésre szorul. Véradó lehet 18—65 év között, aki szellemileg és testileg egészséges, akinek nem árt a véradás, akinek a vére gyögyító, nem visz át betegséget, akit az orvosi, laboratóriumi vizsgálat egészségesnek talál. Vérnyomás: RR 120/80—170/90 Hgmm Vörösvértestszám: 4,0—4,5 millió;mm8 Fehérvérsejtszám: 6000—6000 mm1 Vérsüllyedés: 20 mm/óra Lues-reakció: negatív Májfunkció: normális Vér epefesték (büirubin): 1 mg % alatt Vizelet: negatív Májgyulladás kizárva. én is írnék szívesen Würtz Ádám Romeo és Júlia K. B. egyedül fekszik az általanos sebészeti osztály elkülönítőjében. Lábujjhegyen meg/ünk, alszik. Előző nap operálták és az elvesztett vért — a már üres palackok tanúsága szerint Bozóki Rozáliának és Paksi Józsefnek, a DÉLÉP dolgozóinak jóvoltából tudták pótolni az orvosok. Vajon találkoznak-e valaha ezzel a most békésen szendergő, őszülő hajú férfival, akinek magukból a legértékesebbet ajándékozták, ismeretlenül? — Most nem tudom megkérdezni. Az érsebészeten már felépült az operáció után a gyufagyár egyik dolgozója, aki nem mondja meg ,a nevét, de nem kutatja azokét sem, akik „összeadták" neki az 5—7 litert az ő számára. Alig beszélünk vele, úgy tűnik, természetesnek veszi ezt a segítséget. Talán ő az egyedüli, aki maga is adott többször vért, míg egészséges volt, — Az én nevemet írja csak meg — szól a szomszéd ágyból Kopasz Ferenc. — Én ugyan csak akkor nyújtottam oda a karomat. ha kaptam és nem adni kellett. A mai fejemmel, ha egészségem engedné, másként cselekednék. Ötödik napja műtötték. Mondtam is a nővérkének, kutassa már föl az én jótevőim nevét. Tudja, postás vagyok Szatymazon. Kézbesítettem én már ilyen köszönő leveleket. Hát én is írnék szívesen... — Ne írja ki a nevemet — ezzel fogad Szőcs Mihály, akit szintén alig 24 órája operáltál). — inkább keressen meg a postán, ha meggyógyultam, és a munkámról beszélgessünk. Mikor megtudja, mi járatban vagyok: — Az más. ha a véradóknak ezzel a csekélységgel örömet szerezhetek, írja csak bátran! Nehéz erősnek marodni A baleseti sebészetre kanyarodunk. Az idősebb, szemlátomást is beteg asszonyok kizött, a szélső ágyon fekszik özv. Papp Petemé. Nem mondaná meg senki róla, hogy három felnőtt gyermek édesanyja, sőt nagy unokája is van. Két lánya és az unoka rendszeresen jelentkeznek véradásra. Amikor a tű szúrását érezték, eddig bizonyára nem gondoltak arra, hogy maguk közül val'nak is élet-halál kérdése lehet még a palackban összegyűjtött vér. — A pesti és a bajai űt kereszteződésében történt a baleset — rrteséli látszatra már higgadtan a történteket Pappné. — Motorral jöttünk a férjemmel. Tulaidonképpen nem is emlékszem többre. Annyit tudok, hogy bennem nem reménykedtek az orvosok ... Es én itt vagvok. A férjem 12 liter vért kapott, egy hétre rá meghalt, ö elvesztette az életét, én meg őt — és a> jobb lábamat. De élek. Megígérte a nővérke, m-gtudja, kik segítettek rajtam. Köszönetet akarok mondani nekik, meghálálni ezt úgysem lehet... csak megköszönni. — Előveszi a zsebkendőjét. — Nehéz erősnek maradni — mondia —. nagyon nehéz. Igen. nehéz. Különösen a beteg embernek az. Az egészséges könnyebben erőt vesz magán. Szegeden' egv h^nap alatt t>00 —1000 vé-átömlesztést végezn-k. Évente 26 ezer Csongrád megyében élő, egészséges ember ad vért. Minden térítés nélkül. Csupán humanitásból. A legtöbb. amit kaphatnak érte: a felgyógyult ember köszönete. CHIKAN AGNES