Délmagyarország, 1975. november (65. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-18 / 270. szám

3 Kedd, 1975. november IS. Huszonöt éves a postai hírlapszolgálat Ünnepi megemlékezés Szegeden Az ünnepség résztvevőinek egy csoportja Tegnap, hétfőn délelőtt Szegeden, a Tisza Szálló nagyiermében a postai hírlapszolgálat 25. évfordulója alkalmából Csongrád, BácsKiskun, Békés megye postai dolgozói részére ünnepi megemlékezést tartottak. Az ünnepség elnökségében többek között helyet foglalt dr. Koncz János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, Toplak Ferenc, a Posta Vezérigazgatóság hírtapügyosztáJyának vezetője, Keresztes Mihály, a Postások Szakszervezete Területi Tanácsának titkára. Dr. Bán Ferencnének, a Szegedi Postaigazgatóság osztályvezetőjének megnyitó szavai után Rózsa látván, a Szegedi Postaigazgatóság vezetője mondott beszédet. Szólt a lapterjesztés kezdeteiről, majd vázolta a terjesztési munka fejlődését. Ennek magyarázata az is, hogy a lakosság politikai, kulturális, gazdasági érdeklődése sokkal nagyobb, mint a történelmünk során bármikor is volt. A negyvenes évek végén a falvak többségében csak négy-ötféle lapot járattak, ma ugyanitt 70-féle Sajtóterméket olvasnak. A kezdetekhez képest a terjesztett hírlapmennyiség megháromszorozódott. Természetesen az előfizetők száma is lényegesen emelkedett, a 25 évvel ezelőtt nyilvántartott 1,5 millióvá! szemben jelenleg 7,6 millió. A hírlapárusításban elért eredmények részben a hálózat bővítésével, a dolgozók számának növelésével, részben pedig a módszerek fejlesztésével magyarázhatók. A postaigazgatóság vezetője szólt a következő időszak fejlesztéséről is. Az ötödik ötéves tervben újabb hat-hét hírlapüzlet, 42 korszerű pavilon nyitását tervezik. Beszéde végén hangsúlyozta, a Magyar Posta, a 25 év alatt bebizonyította. hogy a legalkalmasabb a hírlaoterjesztés feladatainak ellátására és ebből a munkából a szegedi igazgatóság derekasan kivette a részét. Dicséret és köszönet illeti a hírlapszolgálat dolgozóit azért az áldozatos és lelkiismeretes munkáért, amelyet a feladatok végrehajtása során a legnehezebb körülmények között is végeztek. Az ünnepségen felszólaló Toplak Ferenc, a posta vezérigazgatóság, dr. Koncz János, a Csongrád megyei pártbizottság nevében mondott köszönetet a hírlapterjesztő postai dolgozóknak. Toplak Ferenc kitüntetéseket adott át: Csongrád megyéből miniszteri dicséretben Kálai Imréné (Szeged), vezérigazgatói elismerésben Szécsényi Józsefné (Mindszent), Joó Ferenc (SzegedKiskundorozsma), Vörös Sándor (Kistelek), ifi. Veres István (Szeged) részesült. Rózsa István Csongrád, BácsKiskun és Békés megye 73 dolgozójának adott át oklevelet, igazgatói dicséretet. befejezik. B. D. Korszerűsítések a rostiparban Az egységes magyar ken- gyár közül kettőben megderipar megteremtése, a szüntethetik a rostkikészítést Kenderfonó és Szövőipari Ugyanakkor természetesen a Vállalat néhány éves műkő- kevesebb gyárral, s a kisebb dése, jelentős fejlődést ersd- létszámmal is megoldják a ményezett a hazai rostkiké- kenderiparra váró növekvő szítésben is. A szegedi or- feladatokat. A munkásokat szágos nagyvállalat már jó- nem bocsátják el, mert a részt megoldotta a rostfel- gyárakat más feladatokkal, dolgozás rekonstrukcióját, új cikkek gyártásával bízamelyre mintegy 100 millió zák meg Az -egész rosMoari forintot irányoztak elő. Fon- rekonstrukciót hamarosan tos feltétele ez annak, hogy a falvakban is munkaerőhiánnyal küzdő kendergyárak ellássák a feladatukat; gazdaságosan termeljenek, s a továbbfeldolgozó fonó- és szövőgyárakból ne hiányozzék a nyersanyag. Valamennyi felújított kendergyárban megszüntették már a nehéz fizikai munkát. elsősorban a tilolást gépesítették. Ennek a lényege, hogy mind a hat rekonstruált gyárban modern tilolóturbinákat — vagyis az iparág legkorszerűbb ilyen berendezéseit — szerelték fel. Ezek helyenként elavult gépeket — sőt egyes gyárakban teljesen elmaradott kézi munkát váltanak fel. Nagy termelékenységgel törik meg a kenderszáiakat, választják külön a pozdorját, a kócot, s a legértékesebb részt, a szálanyagot. Csak ezeknek a turbináknak az üzembe helyezésével mint-gy 20o dolgozó munkáját helyettesítik a gyárakban. További megtakarítást, illetve termelékenység emelkedést jelent új kócfeldolgozó gépsorok üzembe helyezése. ' Mindezekkel olyan mértékű centralizálást val 'sttanak meg, hogy az eddigi tíz kenderBaseli Endrére A nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosára, Basch Endrére emlékeztek születésének 85. évfordulója alkalmából hétfőn, tegnap e Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Cséby Lajos és Gyáros László, a Magyar Partizán Szövetség országos bizottságának tagjai — egykori harcostársak — megkoszorúzták a spanyolországi nemzetközi brigád részvevőjének emléktábláját. Koszorút helyeztek el a család tagjai is. (MTI) Az országgyűlés kulturális bizottságának ülése Hétfőn a Parlamentben dr. életszínvonalának, az iskoláOrtutay Gyula elnökletével zottság szintjének emelkedétar.ócskozott az országgyűlés sével, illetve a társadalom kulturális bizottsága. A ta- struktúrájában végbemenő nácskozás napirendjén a átrétegeződéssel. A könyvkönyvkiadás. könyvterjesztés kiadásnak és a könyvterelemzése szerepelt. A képvi- jesztésnek ezért még hatéselők megállapították, hogv konyábban kell szolgálnia a könyvkiadásunk az elmúlt művelődéspolitikai célokat, a esztendőkben eredményesen szocialista világnézet széles fejlődött, megfelelt a "kulfu- körű terjesztését, a korszerű rális politika követelményei- általános és szakmai műveltnek. Néhány bizonyító erejű ség emelését, a magyar és az szám: 1970-ben 4793 mű je- egyetemes kultúra értékeiMunkások a tanácsban lent meg, kis híján 47 millió példányszámban, 1974ben már 7281 mű, több mint 68 millió példányban. A könyvkiskereskedelmi forgalom adatai azt tanúsítják hogv növekedett az üzemi munkásság könyvvásárlása, 3 csaknem kétszeresére emelkedett a falusi könyvforga'om. A következő években azzal kell számolni, hogy várhatóan tovább növekszik a könyv iránti érdeklődés, ösZszefüggésben u lakosság nek megismertetését. Engi Vince tanácstag olajos munkaruhában ment a boltba, s amikor reklamált valamiért, az eladó felelt is neki foghegyről, meg nem is. Olyan helyzetbe hozta a vita, meg kellett mondania: ő ennek a körzetnek a tanácstagja, kötelessége, hogy mások érdekében is szóvá tegyen visszásságokat. Ha hibát talál, még intézkednie is kell. „Honnét tudjuk mi azt, hogy maga a tanácstag?" — kérdezték jelentősen megszelídülve. A tanácstag akkor is tanácstag, ha olajos ruhában dolgozik, meg akkor is, ha — ugyanő — fehér ingben ül a tanácsülésen. Nem a ruha, a vállalt munka teszi. De hogyan látja el feladatait a munkás, ha bekerül a testületbe? Nehezebb utat jár meg, ezt gondolhatjuk. De meg tudja-e járni? — ez a kérdés súlyosabb része. Kapcsolat az emberekkel Kazánkovács a KSZV újszegedi gyárában Engi Vince, s a városi 81. sz. lakókörzet tanácstagja. Ez a II. kerületi baktó—új-petőfitelepí területen van. — Hogy milyenek a külvárosi, vagy ha úgy tetszik, városszéli utcák, azt tudják a szegediek. De mit tehet a tanácstag a választókerületben élők körülményeinek javításáért, azt talán kevesebben mérik fel. Konkrétan: ön mit tudott eddig tenni? — kérdezzük Engi Vincétől. Első felelete egy nagy sóhajtás. Aztán szakszerű magyarázat következik arról, milyen is az a kohósalak út, amelyet körzetükben is terveztek, de a megépítés késik. — A belvíz miatt sok minden elmaradt nálunk, meg más körzetekben is. Volt egy ankét, amelyen ismertettük az itt élő emberekkel a terveket. Most pedig el kellene mondani, miért maradtak papíron. Komolyan mondom: én bízom benne, megértik as emberek, hogy a várost nem körzetekre szabdalva, hanem egységes egészként kell nézni, s ha „bejön" valami baj, elmarad más tervezett dolog. Mégis engem szorít a gond, hogy adhassunk valamit a körzetnek. Mert úgy van ez: ha én nem érzem saját bőrömön, hogy környezetemben előnyös változások történtek, hiába hallom-olvasom, hogy Móravárosban út épült, vagy járda. Ezért hajtjuk, hogy karácsonyra bővüljön a villanyhálózat. Tudja, hogy sikerül majd? Ipari tanulók dolgoznak rajta társadalmi munkában. Báló Miklósné munkásaszszony, a 46-os körzet' tanácstagja azt mondja: — Mióta szaladgálok, hogy járda épüljön a Szőregi úton! Mert megépült a szép úttest, de túl magas töltésre. Hogy a házakhoz bejárhassanak, magasított lejtőt kellett a kapuk elé rakni. Ahány ház, annyi huppanó. A. kismamáknak a babakocsit emiatt a nagy forgalmú úttesten kell tolniuk. A választókkal igen jól megértik magukat a munkás tanácstagok, gondjaikat érzik, harcosan képviselik. Ha szót emelnek — bizonyítható —, ugyanolyan figyelemmel hallgatják őket, mint bárki mást a testületben. Ha harcolni is kell valamiért, ugyanúgy kiharcolják, mint más. És az idfi? A munkás nem szaladhat el a gép mellől, s olajos munkaruhában is legfeljebb a boltban intézheti tanácstagi munkáját. Ha a tanácsülésen a sorokban keresi az ember, nem lehet elválasztani, ki a munkás, ki a professzor, és ki a téesztag vagy hivatalnok. Legfeljebb a felszólalásnál. Mert — engedtessék meg — legkevésbé ők veszik át az érthetetlenségig bonyolult hivatalos zsargont, sokszor világosabban fogalmaz a felszólaláshoz aligha hozzászokott munkásember, mint bárki más. De hogy a vitákba érdemlegesen is beleszóljanak, ahhoz megintcsak több időre van szükségük. Mert nem biztos, hogy eligazodnak a költségvetés, a lépcsőzetesség, meg a szakigazgatás és a minisztériumi rendeletek szövevényeiben, már annál is inkább, mert ezek, és bizony a tanácsi jelentések, előterjesztések szövege is az élettől elrugaszkodott nyelvezetű. Nemegyszer felszólaltak már emiatt tanácsülésen, vb-ülésen is tanácstagok! De mások csak mondják a magukét, míg a munkásemberek — mint ahogy a munkát is csak szívvel-lélekkel tudják végezni —, ha bizonytalanok, inkább hallgatnak, visszahúzódnak. Aztán mi sem veszi el jobban kedvüket — csakúgy, mint minden tenni akaró emberét —, ha szólni ugyan lehet, de beleszólni valójában kevés dologba tudnak. — Hogy mit árul a bolt, és mikor tartson nyitva, lesz-e új üzlet, hol épül járda meg óvoda, mi a művelődési ház programja, azt mindig valami bizottság, felügyeleti szerv, vagy anyavállalat dönti el, s „tudja jobban**, mint a felszólaló — mondja V. János. — Aztán nekem még a fülem is pirul, mikor kapom a féleletet, hogy az ötlet jó, megvalósítása közérdek lenne, de most nem lehet kivitelezni, meg nincs hitel, nincs fedezet, s ha hozzuk is a társadalmi munkafelajánlást, az kevés. Legközelebb még a jó gondolat is belémreked, nem szólok, nem javasolok, nem is kérdezek, mert még azt hiszik a végén, mindig csak hiábavalóságokkal foglalkozom, vagy okoskodom. Keserű szavak csupán, vagy egy az egyben igazak? Rangot adni! Nézzük meg más oldalról is: lehet-e fontosabb egy kérdés, egy kérés, ha munkáé: tanácstag kérdezi, kéri? Mondhatnánk rá egyszerűen: attól függ... De — és itt időzzünk egy kicsit! -» a munkás nemcsak a maga gyakorlatias észjárását, tapasztalatait hozza pluszként a testületi munkába, és még csak nem is egy ugyanolyan körzetet képvisel, mint akármelyik, más foglalkozású tanácstag. Egyrészt, mert a munkás tanácstagok egy alappolitikánkból eredő elvet is képviselnek: a munkásság hangját minden politikai testületben. Egy munkás tanácstagnak rangot, kurázsit szerezni azt jelenti, hogy s munkásság gondolatainak, véleményének szerez, ad teret. Másrészt pedig: nem a véletlenek összétalálkozáss, hogy a munkás lakókerületeket képviselik ők, tehát amiért harcolnak, a körülmények, amelyeknek megjavításáért dolgoznak, a munkások közérzetét, hangulatát meghatározó dolgok. Nem erőszakolt és másrészt pedig nem mellékes kérdés, hogy a munkájukat nehezebben ellátó rmmkás tanácstagokkal sokat kell törődni, kérdéseikre, kéréseikre még Jobban kell figyelni. Az ő alkotókedvükre, lendületükre, közszereplésükre nagy szükségünk van — de akkor vigyázzunk arra, még jobban vigyázzunk, hogy fontosnak, eredményesnek tarthassák ők maguk ie munkájukat, "nogy kedvüke* ne veszítsék ügyintézési labirintusokban, időt emésztő harcokban. Velük, gondjaikkal törődni szép feladat lenne a tanácsi hivatali pártalapszervezetek számára is. Szőke Mária Szakszervezetek kongresszusa Ú/ffő kohászok A Lenin Kohászati Művek dolgozói az év első tíz hónapjában csaknem kilencszáz újítást nyújtottak be, mintegy háromszázötvennel többet, mint a megelőző év hasonló időszakában. Ugyanilyen arányban növekedett az elfogadott újítások száma is, amely elérte a négyszázötvenet. A dolgozók újításai az év első háromnegyedében több mint tizenhatmillió forint nyereséghez, illetve megtakarításhoz segítették a vállalatot. Befejezte munkáját vasárnap a vasas szakszervezet és a pedagógus-szakszervezet kongresszusa. A vasutasok tanácskozásán részt vett és felszólalt Biszku Béla, az MSZMP KB titkára, a PB tagja, ott volt Hérczeg Károly, a SZOT titkára, Karakas László munkaügyi, Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter. A peda„ gógusok tanácskozásán jelen volt Nemes Dezső. az MSZMP PB tagja és dr. Hanga Mária oktatásügyi miniszterhelyettes. A vasasok kongresszusán a küldöttek megválasztották a 121 tagú központi vezetőséget, s az elnökséget. A Vas-, Tém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének elnökévé Borovszky Ambrust, alelnökévé Csenterícs Sándort és Szabó Piroskát választották. A szakszervezet főtitkára Méhes Lajos, titkárai : Farkas Lajosné, Koltai Endre és Sttgár György. A pedagógusok kétnapoü tanácskozásán megválasztották a szakszervezet 111 tagú központi vezetőségét és elnökségét, elnök: dr. Csűrös Zoltán, alelnök: Pataki Tiborné. főtitkár: de. Voksán József, titkárok: Qr.~ bán Sándorné és Sárdi jos. fmammtmammmmmmmmmm konferenciája Hétfőn, tegnap a Magyar Nemzeti Galériában megkezdődött a művészrestaurátorok kétnapos konferenciája. Első ízben vitatják meg a képzőműveszeti alkotások restaurálásának helyzetét, problémáit, feladatait. (MTI)