Délmagyarország, 1975. november (65. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-16 / 269. szám
@ Vasárnap, 1975. november 23." Közéleti napló ROMÁNT PÁL HAZA ÉRKEZETT RÓMÁBÓL Az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezete, • FAO konferenciájának római XVIII. ülésszakáról szombaton hazaérkezett dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Hsmmer József mezőgazdasági és élelmezésügyi mintazterhelyettes. A november 27-ig tartó tanácskozáson a magyar küldöttséget a továbbiakban dr. Karcsai Károly, a FAO magyar nemzeti bizottságának főtitkára vezeti. CZINEGE LAJOS BEFEJEZTE AUSZTRIAI LÁTOGATÁSÁT Sombaton délután hazaérkezett Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, aki Kari Lütgendorf osztrák szövetségi honvédelmi miniszter meghívására, hivatalos látogatást tett Ausztriában. A Ferihegyi repülőtéri fogadtatáson megjelent Csémi Károly altábornagy, honvédelmi minisztériumi államtitkár, a HM katonai tanácsának és a tábornoki karnak több tagja. Jelen volt dr. Peter Hohenfellner, a budapesti osztrák nagykövetség tanácsosa. Együttműködési megállapodás Együttműködési megállapodást írt alá szombaton Moharos József, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökhelyettese és Sadif Khalifa, a Palesztin Általános Paraszt Szövetség hazánkban tartózkodó elnöke. A palesztin küldöttség egyhetes magyarországi látogatása során meg' eszélést foly. tátott a palesztin és a magyar parasztság helyzetiről, valamint a Palesztin Altalános Paraszt Szövetség és a TOT közötti jövőbeni kapcsolatokról. A TOT a nemzetközi fórumokon segíts áget ad a palesztin nép harcához. Szakszer ve&eti kongresszusok Szombaton befejezte tanácskozását a MEDOSZ XXIV. kongresszusa. A tanácskozáson ott volt dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is. A kongresszus megválasztotta a 99 tagú központi vezetőséget, a 9 tagú számvizsgáló bizottságot és azt a 63 küldöttet, akik a MEDOSZ-t képviselik majd a SZOT kongresszusán. A központi vezetőség megválasztotta a szakszervezet 17 tagú elnökségét. A MEDOSZ elnöke: Huny a István, alelnökök: Szebeni Istvánná és D. Kovács István. Főtitkár: Kovács István: titkárai: Dr. Deli István, Káldi Katalin és Miesuch László. A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének XXXII. kongresszusa kétnapos tanácskozásának vitájában felszólalt Szurdi István belkereskedelmi miniszter is. A kongresszus megválasztotta a szakszervezet vezető testületét, a központi vezetőséget, a számvizsgáló bizottságot, és a SZOT-kongreszszus küldötteit. A központi vezetőség alakuló ülésén megválasztotta a 21 tagú elnökséget. A szakszervezet elnöke Tausz János, alelnöke Nóvák Gusztávné dr. ésZenkó Béla lett; főtitkára dr. Krefeócs György, titkárai: Vészi Lászlóm és Nagy László. A szakszervezet fennállásának 75. évfordulója alkalmából, három évtizedes főtitkári működése elismeréseként, a nyugdíjba vonuló Ligeti Lászlónak Gáspár Sándor, az MSZMP PB tagja, a SZOT főtitkára átadta a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát. Ezt a kitüntetést kapta Szász Ferencné, a szakszervezet volt elnöke és Körösi Gyula, a szakszervezet tiszteletbeli alelnöke is. A tanítók, nevelők, oktatók képviselőinek részvételével szombaton az ÉDOSZszékházban megkezdődött a pedagógusok szakszervezetének X. kongresszusa is. A tanácskozáson megjelent Nemes Dezső, az MSZMP PB tagja, a Politikai Főiskola rektora, Földvári Aladár, a SZOT elnöke, dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője, dr. Polinszky Károly oktatási miniszter és Szűcs Istvánné, a Magyar Üttörők Országos Szövetségének főtitkára. Dr. Csűrös Zoltánnak, a szakszervezet elnökének megnyitója után dr. Voksán József főtitkár ismertette a központi vezetőség beszámolóját. A vitában felszólalt Nemes Dezső, aki a párt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a küldötteket — személyükön keresztül a pedagógustársadalom és az oktatásügy valamennyi dolgozóját. Felszólalt dr. Polinszky Károly és Virizlay Gyula, a SZOT titkára is. A szakszervezeti kongresszus vasárnap folytatja munkáját. Szombaton megkezdődött a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének XXVII. kongresszusa. A tanácskozáson megjelent Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, a Politikai Bizottság tagjai, Karakas László munkaügyi. Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari és dr. Simon Pál nehézipari miniszter, valamint Pásztor Gabriella, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Borovszky Ambrus alelnök megnyitó szavaiban kegyelettel emlékezett meg Máner Józsefről, a vasasszakszervezet nemrég elhunyt elnökéről, majd Méhes Lajos főtitkár beszámolója egészítette ki a központi vezetőség jelentését. Ezután Kálmán József, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését, majd megkezdő dött a vita a beszámolók ér a kongresszusi dokumentu mok felett. A vitában felszólalt Gáspár Sándor, Nemeslaki Tivadar és Pásztor Gabriella is. A gazdaságtalan termék kolonc a vállalat nyakán Gazdasági fejlődésünk alapvető fontosságú tényezői közé tartozik a termelés gazdaságosságának fokozása, a gyártmánystruktúra átalakítása, a gazdaságtalan termelés visszaszorítása. Az elmúlt években több párt- és kormányhatározat foglalkozott e kérdéssel, s tűzött ki feladatokat a vállalatok elé. A KSH megyei igazgatóságának szakemberei, amikor anyagot állítottak össze, akkor az állami ipar termelésének 70 százalékát képviselő, 27 megfigyelt vállalat és gyáregység termelését minősítették, A kevés is sok A Szegeden és a megyében megfigyelt vállalatok és gyáregységek 1973. évi befejezett termelésüknek 8 százaléka mondható gazdaságtalannak. A minisztériumok és más felügyeleti hatóságok felhívása alapján a vállalatok figyelemmel kísérik a termelés gazdaságosságának alakulását, feltárják a gazdaságtalanság okait, törekednek annak csökkentésére, illetve felszámolására. Ennek eredményeként a megfigyelt vállaltoknál 1974-re több mint felére csökkent a gazdaságtalan termelés aránya, £ mindössze 3 százalékot tett ki. Ezen belül vál'alatonként nagymértékben eltér a gyártmánystruktúra gazdaságossága. A szóban forgó vállalatok közül tizennégynél egyáltalán nem volt gazdaságtalan termelés, egynél — a Hódmezővásárhelyi Fémipari Vállalatnál — több mint 20 százalékot tett ki, és az előző évi öt vállalattal szemben tavaly csak két vállalatnál — a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató, va'amint a Tisza Bútoripari Vállalatnál — haladta meg a 10' százalékot. Okok és okozatok A termelés gazdaságosságának javulását jelzi a befejezett termelés összetételének a gazdaságtalan termelés aránya szerinti változása is. 1974-ben az 1973. évi 44 százalékkal szemben 12 százalékot tett ki azoknak a vállalatoknak a termelési részesedése, amelyeknél a gazdaságtalan termelés meghaladta a 10 százalékot. A vállalatok a termelés gazdaságtalanná válását előidéző tényezők közül a következőket tartották a legjelentősebbnek: szabad áras anyagokból maximált áras termék készítése. Például a Magyar Kábelműveknél az import és hazai alapanyagok (szalagacél, etilénbázisú lágyítók) árnövekedését nem tudták a vizsgált időszakban a termékek áraiban realizálni. A Kontakta Alkatrészgyár lakossági szükségletet kielégítő villamosszerelési cikkei 1968-tól fokozatosan váltak gazdaságtalanná, mivel a szabad áras kategóriába tartozó alapanyag (porcelán, színesfém, préspor) áremeléseket nem tudták „kigazdálkodni". A gumigyár termékei közül a szállítóheveder és a hajtószíjak gyártásánál a textil áremelkedése okozott gondot. További okokként említik a világpiaci áremelkedéseket. Például a kenderipar által gyártott szizál alapanyagú szőnyegek ára nem változott semmit, holott a külföldi szizál rost beszerzési ára háromszorosára emelkedett. A Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Válla'at termelésének 15 százalékát kitevő Hamster Mayor rendfelszedő gyártása importból származó lehordólánc, keréktárcsa, kardántengely áremelkedése miatt vált gazdaságtalanná A gumigyár fémerősítéssel készült tömlője a jugoszláv importból származó fémcsatlakozó magasabb ára miatt vált gazdaságtalanná. A lakosság szükségleteit közvetlenül kielégítő ruházati és élelmiszeripari termékek közül több cikk, főleg a vállalati költségekhez képest alacsonyan megállapított árszint miatt gazdaságtalan. A HÖDIKÖT-ben a tréningruha, a Szegedi Ruhagyárban a munkaruha és egyenruha, a Baromfifeldolgozó Vállalatnál a tojás, a Tejipari Vállalatnál egyes tejkészítmények, a konzervgyárban a finomíz, szörp és egyes készételgyártmányok termelése, a paprikafeldolgozónál pedig a húslevespor és a húskészítmények. Az elavult termelőberendezések állandóan növekvő karbantartási költségei, elsősorban a gumigyár és a konzervgyár termelésének eredményességét csökkentették. A termékek korszerűtlensége miatt csupán három vállalat minősítette gazdaságtalannak egy-egy gyártmányát: a vásárhelyi mérleggyár, a tolósúlyos mérlegtípust, a gumigyár a hajtószíjakat, a Tisza Bútoripari Vállalat pedig a régi típusú konyhabútort és a kárpitozott heverőket. Mivel ezeket a termékeket külföldön még igénylik, ezért gyártásuk megszüntetése egyelőre nem lehetséges. Hit lehet tenni? A termelés gazdaságosságának javítása, illetve a gazdaságtalan termelés megszüntetése érdekében a vállalatok különféle intézkedéseket hoztak. Növelték egyes szabad áras termékeik árait, néhány gazdaságtalan termék gyártását megszüntették, s mivel az importanyagok áremelkedése érzékenyen érintette őket, keresték a belföldi anyagbeszerzési lehetőségeket. Kezdeményezték több olyan maximált árkategóriába tartozó termék árának felülvizsgálatát, amelynél a szabad áras anyagok ára nagymértékben emelkedett. Ennek következtében több kábelfélét és villamossági cikket magasabb áron hoztak forgalomba már az idén. A vizsgálat fölhívja a figyelmet arra, hogy alaposabban kell foglalkozni a gazdaságtalan termelés viszszaszorításával a szegedi és a környékbeli vállalatoknál. dolkod ássál kapcsolatos megállapításait, feladatkijelölését mindenekelőtt nagyfokú realitástartalom jellemzi. A realitásnak Lenin is nagy jelentőséget tulajdonított. „Ha nem vezetik vissza az eszményeket a tényekre — írja Lenin —, hanem a modern tudománnyal' és a ,modern erkölcsi eszmékkel' vetik össze, akkor az eszmék jámbor óhajok maradnak csupán, és semmi esélyük nem lesz arra, hogy a tömegek elfogadják, következésképpen megvalósítsák őket." Ismerve a közszellem helyzetét. a befolyásoló tényezőket, s eszményeinknek a tényekkel való összevetését, a kongresszusi megállapításokat joggal tartjuk lenini értelemben reálisnak. AZ EREDMÉNYEK MELLETT a problémákról szólva csupán két tartalmi kérdésre utalunk. A közvéleményben nincs teljesen helyén még a termelés, az elosztás és a fogyasztás fel nem cserélhető sorrendisége. De hogy gazdasági életünknél maradjunk, gond az is, hogy nem vált általános szemléletté az üzem- és munkaszervezés, a hatékony és gazdaságos termelés szükségessége, hovatovább kényszere. Többeknek nem okoz még gondot, hogy a társadalmi termelés alig növekvő időalapiával miként biztosítjuk a növekvő fejlődést és életszínvonalat. A termelési, és összességében alkotó kapacitások sokoldalú hasznosítása számos kívánnivalót hagy még maga után. Jelentős ugyanakkor — és ez adhatja reális optimizmusunk alapját —, hogy elsősorban a munkásközvélemény igényli és követeli a hibák felszámolását, mert termelni akar, hatékonyan és eredményesen. Alapjaiban és növekvő mértékben ez jellemzi parasztságunk. értelmiségünk életszemléletét is, mégis ahhoz, hogy e szemlélet a fejlődést meghatározó közgondolkodássá váljék, sok és nagy feladatot kell még megoldani. A közvéleményt ma is gyakran foglalkoztatja a kispolgári életvitel, mint magatartásforma. A X. kongresszus időszakában a közgondolkodásban ez gyakran leszűkült anyagi kérdéssé. Az azóta megjelent rendelkezések a kispolgáriság anyagi megnyilvánulásait törekedtek visszaszorítani (a lakástörvény, a telekrendelet, a másodállások rendezése stb.). Az utóbbi időben kibontakozik az a helyes szemlélet, amely reálisan és jól látja, hogy a kispolgári életvitel politikai vezélyessége nem kisebb, mint anyagi kihatása. Az önzés, az egoizmus, a passzivitás, a közügyek lekicsinylése, olyan — rendeletekkel nem kiküszöbölhető — magatartásforma, amelyhez a jogalkotás, a joggyakorlat és a politikai munka együttese szükséges. Van még felülről várás a problémák megoldását illetően, s ha léptünk is előre a „saját portán söprés" gyakorlatában, e téren is vannak problémáink. A reális kritika és önkritika nem vált még napi gyakorlattá társadalmi életünkben. A szocialista közgondolkodás fejlődésének folyamatában az első és alapvető a párt, és általa a munkásosztály vezető szerepének biztosítása érdekében, a párt-közgondolkodásban az ideológiai, politikai, szervezeti; összességében a cselekvési egység biztosítása. Az a nagyfokú ideológiai, politikai érdeklődés és aktivitás, amely a kongresszusi dokumentumok feldolgozásában megnyilvánult, egyértelműen mutatja pártközgondolkodásunk nagy erejét, érettségét. Ennek kialakulásában nagy jelentőségű a pártdemokrácia, amelynek a határozatok előtt a véleménynyilvánítás jogában és kötelességében ke'l megnyilvánulnia, a határozatok után az egységes cselekvésben. Ebben nagy jelentőségű a párttagok tájékoztatása a párt előtt álló feladatokról, az eredményekről és a gondokról, a párt vezető szerveinek informálása a párt közvéleményét foglalkoztató kérdésekről, a párton belüli agitációs és propagandamunka állandó fejlesztése. Soraink és egységünk állandó szilárdítása azért is fontos, hogy a párt példát mutasson a szocialista életelvek gyakorlati megvalósításában, s a párt minden tagja érezze kötelességének a párt normái szerinti magatartást. E téren pártszervezeteinkben jelentős a fejlődés, ugyanakkor reálisan látnunk kell, hogy a lenini megállapítás nálunk is érvényes — „lehetetlenség, hogy valaki bizonyos társadalomban éljen, es ugyanakkor független legyen ettől a társadalomtól". A társadalom negatív hatásainak kivédése, illetve a társadalom pozitív fejlődési tendenciáinak erősítése, a párt-közgondolkodás és a kommunista magatartás fdddstd A SZOCIALISTA TÁRSADALMI TUDAT fejlesztésében fontos a párt-közgondolkodást a munkásosztály szemléletévé tenni. A munkásosztály éppen azért tudja betölteni vezető szerepét, mert marxista—leninista vezető pártja van, amely történelmi osztályküzdelmeiben erősödött és edződött. A munkás közgondolkodás erősítésében alapvető feladat a munkásosztály szervezeti, politikai erősítése, a termelési helytállás feltételeinek mind sokoldalúbb biztosítása. Figyelemreméltó, hogy a munkás közvéleményben az utóbbi ^vekben jelentősen növekedett a politikai és a szakmai képzettség súlya, rangja és jelentősége. A munkásosztály szocialista tudatának társadalmi közszellemmé fejlesztésében a legfontosabb feladat a szövetséges osztály. a parasztság közgondolkodásában a szocialista elemek erősítése. A falusi életmód változása, a korszerűbb életkörülmények. a mezőgazdasági munka átalakulása, a közműveltség gyarapodása kedvezően befolyásolja a parasztság életfelfogását. Fontos körülmény az is, hogy a falu ma már nem egyszerűen mezőgazdasági település, hiszen a lakosság egyre nagyobb hányadát munkások teszik ki, s a munkásosztály ideológiai-erkölcsi hatása fokozottabban érvényesül a falvakban, a mezőgazdasági lakosság körében is. A politika és a tudomány szövetségében és egymásrautaltságában nagy a szerepe az értelmiségi közgondolkodásnak. A tudományos-technikai forradalom kibontakozása, a társadalmi fejlődés egyre magasabb szintje törvényszerűen növeli az értelmiség szerepét és felelősségét a szocialista építőmunkában. Az értelmiségi közszellemben is erősödnek a szocialista vonások. Társadalmi fejlődésünknek — úgy véljük — olyan szakaszában vagyunk, amikor a szocialista közgondolkodás és erkölcs kibontakoztatása növekvő szerepet kap. Az elmúlt három évtized társadalmi fejlődésének ideológiai-erkölcsi eredményei óriásiak hazánkban. A marxizmus— leninizmus, amely a felszabaduláskor csak kevesek által ismert és vallott eszme volt, ma hegemón szerepet játszik a társadalom világnézeti arculatában. Megnőtt a tisztességes munka becsülete. Sokat fejlődött a közéleti erkölcs, a társadalmi felelősség — a szűkebb lakóhelytől a szocialista világrendszer ügyéig. A magyar— szovjet barátság nemzeti ügyünk lett a harminc esztendő során. Jelentős előrelépés történt a szocialista családerkölcs, a nők egyenjogúságának gyakorlati megvalósítása tevén is. AZ IDEOLÓGIAI ÉS ERKÖLCSI fejlődés nagy korszaka van mögöttünk. A munkásosztály életszemléletének, erkölcsének normái a társadalom nagy tömegeinek normáivá lettek. Most e téren is az intenzív, a dolgok mélyére hatoló, az oldalgyökereket is átformáló munka következik, amely nem látványos, de annál fontosabb feladat. KONCZ JÁNOS t