Délmagyarország, 1975. október (65. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-12 / 240. szám

ki fájdalmat okozni... Egyszerűen meg kell büntetni a makacs kislányt. Még egy kicsit gyötrődik, és engedelmesen enni fog. Hívogatóan csörgött ezüstkanalával. Ezt a foglalatoskodást a második telefoncsörgés zavarta meg. Ismét Márta hívta. — Igen, Igen, hallom. Képzeld, Márta, lázadás van a hajómon ,.. A lány nem akar velem enni, mert német vagyok ... Hagyjam nyugton? Nem, magammal viszem Hamburgba, hiszen árva gyerek... Hogy mért kell nekem?... A saját gyermekkorom látom benne... Ne nevess ki, Márta... Hogy mit csinál most?... — Nyissa ki az ajtót — követelte Ljuda. — Ó, istenem, nézz erre a hálátlan teremtésre! — Nyissa ki! — sürgette a lány. Apró izzadtságcseppekkel borított arca olyan fehér lett, mint az izzásig hevített acél. — Menj el a szekrénytől, te alávaló! Egy ujjal is elintázlek, olyan gyenge vagy mint egy tollpihe ... — Ljuda még közelebb lépett a szekrényhez. — Ne merj! Ne gyere ide! — kiáltott a német nő, és fölemelt kezével arcul ütötte a lányt. Másodszor is meg akarta ütni, de megbotolva, estében a fotel karfájába ütötte fejét. ...A kislány egy fehér orgonával kezében kószált a városban. Ott. ahol a gépkocsik kerekei erősebben poroltak, tenyerével takarta el az orgonát. Enni szeretett volna. A kék égen egy kenyér alakú, aranyszínű felhő úszott. Mellette szívós alkudozás folyt, főtt puliszkát árultak az asszonyok. A bódék ajtaján savanyúkáposzta-illat szivárgott ki. A kislány léptei egyre lassúbbak lettek. A halcsarnok kirakata mellett megállt. A porban egy marék apróhal, sózott hamsza hevert, valaki elejthette. Nehezen egyensúlyozva, egytől egyig fölszedte a földről az ezüstös halacskákat, és közben egyre mosolygott Evelina Schultze eközben szobájában feküdt a díványon, fásllval a fején. Haragosan, zavartan meredt maga elé. A tenger felől forró levegőt hozott egy légáramlat. Az utcákon elviselhetetlen hőség honolt. A járdákon olvadt az aszfalt. A városban izzadt, sovány, szakállas arcú olasz, spanyol, román és német katonák járkáltak, szemükben lázas fény csillogott, s úgy mentek, mintha semmit sem láttak volna maguk előtt. Az égen a madarak tovább daloltak, és különös, de még a katonacsizmák dobogása sem tudta elfojtani dalukat. Ford.: Bálint István Népművészeti kiállítás Az élő népművészét, a népi iparművészet seregszemléje a budapesti a Munkásmozgalmi Múzeumban szombaton, tegnap megnyílt II. országos népművészeti kiállítás, amely az ország szinte valamennyi tájegységének népművészetét, gazdag motívumkincsét tárja a közönség elé. Láthatók matyó, sárközi, Rába-közi, zalai, békési, mezőségi hímzések, beregi keresztszemesek, hajdúsági szűrrátétek, azután szövött textiliák, kékfestők, fafaragások, bőrdiszművek és kovácsoltvastárgyak. A kiállított bútorok és más berendezések á fiatalok képzőművészeti stúdiója tagjainak a mo^ dern lakáskultúrához kapcsolódó törekvéseit jelzik. A múzeum udvaran, rögtönzött játszótéren népi játékokat mutatnak be. A kiállítás idején — december 13-lg — a gyermekek, szakemberek irányításával, bábukat és más játékokat készíthetnek. Minden pénteken néprajzi előadásokat és filmvetítéseket tartanak, szombatonként zenekarok. va-árnao délelőttönként az ország legjobb bábegyüttesei lépnek fel. A szombati ünnepélyes megnyitón Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára mondott beszédet Múzeumok reneszánsza Az az 1818-ban készült üveges szekrény volt a szegedi múzeum első bemuíatővitrinje min! egy száz esztendővel ezelőtt, mely ma dr. Trogmayer Ottónak, a Csongrád mcgjel múzeumok igazgatójának szobájiban könyveket őriz. A múzeumi hónap sokrétű és gazdag programja a közvélemény érdeklődését !s felkelti a múzeumok, a múzeumi munka iránt. Azért kerestük fel dr. Trogmayer Ottót, hogy a múzeumok hajdani és megváltozott szerepéről, feladatairól beszélgessünk. A „múzsáknak szentelt liget" érdekes, izgalmakban bővelkedő világa mindannyiunk érdeklődését felkelti. B

idején közel 50 ezren keresték fel reknek rendezik a kiállításokat? a néprajzi tárgyak gyűjtésére éppúgy, mint az intenzíven folyó rovargyűjtésre. Ez utóbbi átalakulóban levő világ is rengeteg feladatot ad a muzeológusoknak, hogy ne csak olyan véletlen kuriózumok legyenek a mai állatvilág rika példányai, mint a mi múzeumunknak az az egyetlen hód vagy farkas. A feldolgozó munka kétirányú tevékenység, részben a feltárt és összegyűjtött leletek rendszerezését, leltározását, mentését és restaurálását jelenti, részint a tudományos feldolgozást, a publikációt, a kiállításrendezést. Közművelődési feladatunk is sokirányú. Hódmezővásárhelyen például rendszeresen tartanak Iskolai órákat a múzeum épületében, az utóbbi időben ez Szegeden is egyre Jellemzőbb. Jó értelmű divatot szeretnénk megalapozni azzal a kezdeményezésünkkel, hogy szocialista brigádok tagjai részére múzeumi hangversenyeket szervezzünk. Nagyszerű kapcsolatot építettünk ki az NKFV szegedi üzemének Március 15. brigádjával. — Hogyan változott a múzeumok szerepe az elmúlt, csaknem száz esztendőben? — Hajdanában éremgyűjtemények, régiségtárak és ritkaságok raktárai voltak a múzeumok. Móra Ferenc idejében Szegeden még minden múzeumi tárgy egyúttal kiállítási tárgy is volt. Éppen e szobában levő szekrény vitrinjében szemlélhették az első múzeumi tárgyakat a szegediek. E század elején kezdődött meg az elkülönülés. alapozta meg éppen Móra a régészeti, a néprajzi és képzőművészeti anyagot, s kísérte a kiállított tárgyakat illusztratív rajzokkal. A felszabadulás után, az ötvenes évek elején változott meg a helyzet, különült el a raktáron levő anyag a kiállítási tárgyaktól. Ezzel elkerültük a sok ismétlést — típusokat, a legjellemzőbb darabokat tudtuk bemutatni, illusztrációkkal, magyarázó rajzokkal erősíteni hatásukat. —Milyen helyet foglalnak el a megye múzeumai az országos hálózatban? — Bátran mondhatom, hogy Csongrád megye múzeumi rendszere országos példa. A ml intézményeink nem kis „nemzeti múzeumok". hanem e tájegység legjellemzőbb emlékeinek gyűjtő, rendszerező és bemutató helyei. Arra is ügyeltünk, hogy a megye múzeumaiban se ismétlődjön az anyag. Például a Szegeden 1977ben megnyíló új kiállítások Csongrád megye viseleteit, népi bútorait és a kismesterségek tárgyait vonultatják fel. Csongrádon már megnyílt a kubikosmúzeum, Hódmezővásárhely az egykori vásárok emlékeit gyűjti össze. Van külön fazekasmúzeumunk és több tanyamúzeumunk. Ugyanez a szemlélet érvényes a régészetben és a kéDzőművészetben is. — Többször olvashatunk — elsősorban nyugati cikkekben — arról, hogy haldoklik a múzeum, nincs szükség ezekre az intézményekre. — Éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk: a múzeumok reneszánszukat élik. Mi ennek az oka? Leszűkültek á távolságok, az egyre több, dinamikusan mozgó, kiránduló embert érdekli a múzeum. Mi sem jobb példa erre, mint az, hogy hazánkban tízmillióan élünk, ugyanennyi, tízmillió a múzeumlátogatók száma. S ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy több mint 90 százalékuk hazai érdeklődő. Ezt azért fontos megjegyezni, mert például Olaszországban, mely messze földön híres múzeumairól és a múzeumlátogatók tömegeiről, a hazai múzeumlátogatók arányszáma meszsze alulmarad a mienkéhez képest, Az idei szabadtéli játékok — Hallhatnánk-e valamit a közeljövő terveiről? — Sokan azt gondolják, ha megépül az új megyei könyvtár, akkor a szegedi múzeum minden problémája megoldódik. Bár a raktárainkban zsúfolt anyagból többet tudunk majd bemutatni, de minden gondunkat akkor sem oldhatjuk meg. A legközelebbi terveinkben szerepel, hogy a múzeum nagytermét közművelődési programok lebonyolításéra is alkalmas díszteremmé alakítjuk, s itt kap helyet a Szegedi Galéria képanyaga is. Ez nemcsak a múzeumnak, de a városnak is reprezentatív terme lehetne. Szeretnénk folytatni a bevált kiállításainkat, a nyári tárlatot, a karikatúra-kiállítást, az idén elmaradt szabadtéri szoborkiállítást, és az élő galéria anyagának kétévenkénti cseréjét 1977-ben új kiállításokat nyitunk, mint már említettem, régi bútorokat és viseleteket mutatunk be, s Ember és környezete címmel természettudományos kiállítás nyílik. A nagy szegedi árvíz emlékére nagyszabású kiállítást tervezünk 1979 tavaszán. A múlt évekhez hasonlóan, az ország több megyéjével szeretnénk csereki állításokat szervezni, örülnénk, ha ezek a cserék az országhatáron túl ls megvalósulnának. T. L. Felső képünkön a múzeum néprajzi kiállításán látható alsóvárosi ház tisztaszobája látható. A klárafulvi bronzkori lelet anyagát elemzi Horváth Ferenc és munkatársa (középen). Az alsó képen a pusztaszeri kolostor díszkapujának rekonstrukcióján dolgozik Szűcs Árpád. 4