Délmagyarország, 1975. október (65. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-11 / 239. szám

* Szombat, 1975. október 11. Kérdések és válaszok A sajtókonferencia folytatása Néhány mondat erejéig szó­ba került ugyan a Magyar Rádió Csongrád megyei saj­tókonferenciáján a szegedi strandok, fürdők ügye, ebből a témából így is egész cso­korra való kérdés maradt. Juhász Lajos (Szeged, Do­rozsmai út 58.) kérdezi: Sze­ged fürdőváros... — szok­tuk mondani. A gyógyvizek hasznosítása szerepel-e a fürdőfejlesztési tervben? Válasz: A fürdővárossá fej­lesztés természeti adottságai megvannak Szegeden, de eh­hez igen nagy anyagi terhek társulnak. Szeged strand- ás gyógyfürdőfejlesztési koncep­cióját a tanács végrehajtó bizottsága tavaly december­ben hagyta jóvá, és határo­zatában az újszegedi part­fürdő, Odesszai körút, Gyap­jas Pál utca, Torontál tér ál­tal zárt területet jelölte ki erre a célra. E terv szerint strand- és gyógymedencék épülnek, tíz év alatt mintegy 10 medence. Az újszegedi gyermekkórház mellett el­kezdődött a MÁV rendelő­intézet építése, s ebben a gyógyintézetben a termálvi­zet gyógyításra is alkalmaz­zák. Ot-hat éven belül üdü­lőszállóval egybekötött gyógy­íürdőegyüttes építését szeret­nénk megkezdeni a SZOT, az Egészségügyi Minisztérium és a nagy ipari üzemek, terme­lőszövetkezetek támogatásá­val. Csányi József (Tápéi u. 3.) és Joó Edéné (Kígyó u. 2.) azt kérdezi: mikor lesz ver­senyuszoda, fedett medence a sportolóknak? Válasz: Az újszegedi sport­csarnok mellett versenyuszo­da épül, vízforgató berende­zéssel, 800—1000 nézőt befo­gadó lelátóval, és egy tan­medencével. Az 50X21 mé­teres uszoda kiviteli terve el­készült, a DÉLÉP még az idén megkezdi az építést, s előreláthatóan 1976-ban be­fejezi. Fedett uszoda építé­sére belátható időben nem lesz pénze a tanácsnak. Bő­vítik a Torontál téri ver­senyuszodát is két medencé­vel, az előbb említett prog­ram keretében. Az ehhez szükséges terület kisajátítása megtörtént. Dr. Kiss Györgyné (Sze­ged, Bécsi krt. 8—16.) kérde­zi: Az Április 4. útja mögötti nagy üres teret — valószí­nűleg a SZOTE sportpályára gondol — miért nem hasz­nálják fel uszoda építésére? Válasz: Itt az Orvostudo­mányi Egyetem szándékozik egy 700 ágyas klinikát épí­teni, a területet erre tartják fenn. Soós J. Zoltán (Szeged, Bu­dapesti krt. 2l/A) kérdése: Mikor épülnek meg Tarján­ban az elmaradt iskolák? Válasz: Az V. ütem terüle­tére tervezett 16 tantermes iskolát 1976-ban, a VI. ütem­ben esedékes 16+4 tanter­mes iskola oktatási szárnyát pedig 1977-ben szeretnénk megépíteni. E szándék csak akkor valósulhat meg, ha az építőipar is magáévá teszi és munkáját úgy szervezi, hogy tiszteletben tartja a határ­időket. Megvéfelro keresünk kifogástalan állapotban levű ZIL 130, vagy ZIL 130 G típusú tehergépkocsit. Clm: Miskolci Mélyépítő Vállalat Miskolc, Partizán nt 2. ÜL: telefon: 16-505. x Farkas Mihály (11-316-os telefonról) kérdezi: A tar­jául orvosi rendelőben miért nem lehet éjszakai ügyeletet szervezni? Válasz: Szegeden az éjsza­kai orvosi ügyeletet a köz­ponti rendelőintézet látja el. Az ügyelet hatóköre a régi közigazgatási határ. Elsőren­dű feladat az ügyelet kiter­jesztése a város egészére, a csatlakozott községekre is. Így egyelőre a központi ügyelet erősítése van napi­renden. Később megvizsgál­ják, miként lehet éjszakai és ünnepnapi ügyeletet szervez­ni a város több pontján, leg­alább három helyen. Amint ennek anyagi és személyi fel­tételei meglesznek, a tanács nem fog késlekedni a meg­oldással. Mészáros István (Szeged, Tarján 110.) kérdése: Elké­szült a Centrum Áruház, épí­tik mellette az olajipari iro­daházat — miért nem épí­tették egybe ezt a két objek­tumot? Válasz: Az irodaházra csak a negyedik ötéves tervben állt rendelkezésre anyagi fe­dezet Célszerű lett volna várni az áruház építésével? Laczkó Mihályné (Dóc, Fel­szabadulás u. 2.) kérdezi: 1975-ben minden községet el kellene látni vízmüvei — a dód vízmű építése pedig ép­pen az idén szakadt meg. Miért? Válasz: A községi vízmű­fejlesztési tervet visszavetet­te a kutak gáztartalmának vizsgálatára és a gáztalaní­tásra vonatkozó, közben meg­jelent rendelet, hiszen ennek végrehajtása jelentős több­letköltséget okoz. Dóc mély­fúrású kútjának gáztartalma ls a megengedett határérték fölött van, ezért gázleválasz­tót kell hozzáépíteni. A víz­mű építése társulati úton va­lósul meg, a kivitelezés így csak a társulat megalakulá­sa után kezdődhet el. A kis lélekszámú település lakos­sági hozzájárulásai a költsé­geknek csak 20 százalékát te­szik ki, a többit állami tá­mogatásból kell biztosítani. Kálmán Dánielné (Forrás­kút) kérdezi: A Forráskút dűlőben mikor épül meg az ígért villanyvezeték; a ta­nács és a téesz hozzájárul-e a költségeihez? Válasz: Folyamatosan vizs­gálják, a megyének mely te­rületein lehet arra számíta­ni, hogy a tanyák még hosz­szabb ideig megmaradnak. Eszerint dönt majd a me­gyei tanács a villanyhálózat fejlesztéséről. A sűrűbben la­kott és hosszabb Ideig fenn­maradó tanyás területek alapellátását megoldják, és ehhez a megyei támogatás is várható. Forráskút dűlőnek reális esélye ígérkezik a fő­vezeték megépítésére. Varga Gyula (Szeged, Tar­ján 116.) kérdései: 1. Ki le­het tagja a fogyasztási szö­vetkezet takarékszövetkeze­tének? 2. Megyénkben hány fogyasztási szövetkezet mű­ködik, s mennyi a taglétszá­ma, illetve a fogyasztási szö­vetkezetnek hány dolgozója van? 3. Milyen a fogyasztási szövetkezet évi áruforgalma, s a megye Összes forgalmá­ban mennyiben részesednek? 4. Milyen elképzelések van­nak a hálózatfejlesztésre? Válasz (a kérdések sor­rendjében): 1. A takarékszö­vetkezet tagja lehet minden nagykorú személy, aki a ta­karékszövetkezet működési területén lakik, illetőleg ál­landó munkahelye ott van. 2. A megyében 25 általános jellegű és három speciális jellegű fogyasztási szövetke­zet tevékenykedik. Tagjaik­nak száma 56 ezer 266. A szövetkezetek dolgozóinak száma: 3310 fő. 3. A fogyasz­tási szövetkezetek áruforgal­ma évről évre dinamikusan nő. 1974-ben a kereskedelem bolti és vendéglátóipari for­galma elérte a 2,5 milliárd forintot, ez évben várhatóan 2,8 milliárd forint lesz. 4. A hálózatfejlesztést illetően az ötödik ötéves terv időszaká­ban a fejlesztés a városok felé orientálódik. A megyei szövetség vezető testületének és vezetőinek állásfoglalása alapján az állami kiskereske­delemmel koordinálva Sze­geden egy 12 ezer négyzet­méter alapterületű áruház létrehozását tervezik. Ezen túlmenően ABC-áruházak is épülnek Szegeden. A makói áruház felépítése is befejező­dik (alapkőletétele már meg­történt). Hódmezővásárhe­lyen a Kertvárosban a ven­déglátó igények kielégítése r soron következő feladat. Szentesen és Csongrádon to­vább korszerűsítik a már meglevő hálózatot. (Folytatjuk.) Hiúság vására Kész nevetség, mennyit erőlködnek az emberek, hogy egymásnak, vagy legalábbis önmaguknak imponáljanak. A sikerre áhítozó, nagyratö­rő rongyrázók abbeli törek­vésükben, hogy kiemelkedje­nek a „szürke" tömegből, elég sajátságosan viselked­nek. Hogyan is? Doktor Valaki rágyújt egy Pali Mailre, de nem holmi közönséges gyufával ám, ha­nem egy súlyos fémes szer­kezettel. Ügy lövelli kt a szúró lángot, mint indítás­kor a Szojuz, majd hirtelen megszelídülve visszafogja a tűzerőt, hogy hevét állni tudja a nehéz pecsétgyűrű­vel ékesített középső ujj bütyke. — Meglepődtél, ugye? — így a doki, és heherészik. Forgatja, emelgeti tenyeré­ben drága öngyújtóját, hogy nézzek már oda. Vegyem észre, és sárgítson el az irigység. Esetleg mohón kap­jak utána, vagy érdeklődjem, hány százasba került. Mivel azonban abszolút érzéketlen vagyok az ilyesmi iránt, er­re a nem titkolt szándékra is csak az enyhén sajnálkozó fintorból tudok következtet­ni. Nevetséges. ra Szakszervezeti kulturális napok Különös jelentőségű az október 10-e és 20-a között megrendezésre kerülő KPVDSZ XV. kulturális napok prog­ramja. Nemcsak ez eseménysorozat másfél évtizedét kö­szöntik kiemelt rendezvényekkel, de a szakszervezetek fennállásának 75. évfordulóját is üdvözli a gazdag prog­ram. A KPVDSZ-hez tartozó vállalatok sokszínű progra­mot állítottak össze erre a tíz napra, elsősorban azzal a céllal, hogy a szervezett dolgozóknak színvonalas szakmai és kulturális programot biztosítsanak. A pro^amfüzetet lapozgatva, feltűnik az irodalmi rendezvények széles ská- i Iája, az író-olvasó találkozóktól az irodalmi vetélkedőkön i és könyvankétokon át a szavalóversenyekig. Már beszámoltunk lapunkban a kulturális napokat szinte bevezető képzőművészeti eseményről, az ÉLIKER dolgozóinak amatőr képzőművészei kiállításáról. A program egyik központi rendezvénye volt a tegnap, pénteken dél­előtt a Juhász Gyula Művelődési Központ dísztermében megnyílt amatőr fotókiállítás, melyen közel nyolcvan fotót láthatnak az érdeklődők. Az október 20-ig nyitva tartó me­gyei amatőr fotókiállítás arra jó bizonyíték, hogy az alko­tók szívesen fordulnak környezetük felé, árnyaltan ábrá­zolják a dolgozó embert és a természetet. Külön érdemes kiemelni Balogh István Szilárd csongrádi fotós Gyár című képének szinte jelképi erejű együttesét, Szabó Sándor sze­gedi alkotó Peer Gynt című, sok asszociációt nyitó, remek triptichonját, Süli István képsorát, valamint Rágyánszki Katalin Ifjú szakmunkás című képét. A MÉK-vállalat központjában tegnap délután nyílt meg Tóth Jánosnak és Tarnai Károlynak, a vállalat dolgo­zóinak szépen rendezett, hangulatos kamarakiállítása, Tóth János ízig-vérig grafikus alkat. Tarnai Károly színesebb egyéniség. Ezt nemcsak a kirakatokból átmentett dekorá­ciói bizonyítják, de vörösrézlemezre karcolt-festett, hol né­pi ihletésű, hol szürreális dekorációi is. Kiállításuk a szegedi amatőr mozgalom újabb sikere. T. L. Hvar-sziget „fővárosának" kikötőjében lődörögtem, für­dőgatyában, mezítláb, mint a többi napimádó. Jöttek­mentek a hajók, érkeztek és örvendeztek, búcsúztak és sírdogáltak az emberek. Amikor kiürült az apró öböl, panamai lobogós, hófehér jacht tűnt föl a bejáratnál, majd föltűnően és teljes méltósággal a kőpárkányhoz simult. Szép nagy jószág volt,- tagadhatatlan, legalább ötvenszemélyes, és minden csavar, fogantyú kismirgliz­ve ragyogott rajta. Csak öt embert hozott azonban: két urat és három szolgát. Az urak férj és feleségnek lát­szottak, a szolgák válogatott, húszéves forma szépfiúk, tal­pig patyolatban. A hölgy — jó negyvenes — már teljes pompában várt a korlátnál, ölében egy ondo­lált minikutya pihegett. Mi­után az egyik atléta lesegí­tette a lépcsőn, rögtön végig­vonult a sétányon. Tán ket­ten, ha utána néztek, a több­ség nem törődött vele. Pedig aznap délután még tízszer megcsinálta ugyanezt, s min­dig más ruhakölteményben. Hiába. A fiatalok csókolóz­tak, meg kergetőztek (az egyik kis híján feldöntötte őnagyságát); az idősebbek sört ittak, vagy a padokon ül­ve arcukat fürdették a nap­ban; itt szuvenírt válogattak, amott újságot böngésztek; a sarkon két apáca szoknyája alját fölfogva ügyesen ugrott ki egy billenő csónakból; a kertvendéglő bejáratánál ronda halait kínálgatta egy öreg dalmát. Úgy látszott, a téren nyüzsgő szürke ga­lambsereg is jobban érdekli az üdülőket, mint a ki tud­ja honnan jött jachttulajdo­nosné, pedig őt már aligha lehetett hajazni a különleges javak birtoklásában. Mert nem olyan érdekes már a milliomos sem, mint valamikor. Persze egyelőre makacsul tartja magát az a hiedelem, hogy a megvásárolható stá­tuszszimbólumok révén érté­kessé válhat a hitvány, -zép­pé varázsolható a csúnya, okossá tehető a buta. Mert az a zsigulis, aki friss rend­számú kocsijával legalább ötvenszer megkerülte tegnap a szegedi Széchenyi teret, bizonyára szentül hiszi: kü­lönb ember azoknál, akik villamossal közlekednek, vagy — uram bocsá' — ma is biciklivel mennek a dol­guk után. Ki figyel oda?! — mondja az utca embere. Közhasznú elgondolásokkal, de még lát­ványos bukfencekkel is le­het általános elismerést be­zsebelni. De pénzzel, szerető­vel, raccsolással csak az os­tobák dicsekszenek. ra irányba, mert szerinte csak a Piccadilly-ről meg az Champs Elysées-ről küldött anziksz támaszt irigységet a szomszédékban, a keleti utazások olcsók, szinte bárki számára elérhetők, ezért nem érdekesek. Mesélte a barátom, egy időben sokat bosszankodott amiatt, hogy amikor úgy két óra tájban elkezdődött a szo­kásos napi értekezlet, rögtön berregni kezdett a főnök te­lefonja. Csevegett valakivel öt percig, tíz percig, ők pe­dig várakoztak angyali türe­lemmel. Amikor végre befe­jezte. és hozzáfogtak volna a munkához, ismét jött egy te­lefon. Ez így ment hónapo­kig, sőt évekig, mire rájöt­tek: a főnök elvtárs saját személyének fontosságát bi­zonyítandó, megszervezte, hogy bizonyos helyekről min­dig két-három óra között kérjék őt telefonon. Talán mondani sem kell, végül is kinevették a munkatársai, vagyis ahelyett, hogv tekin­télye gyarapodott volna, tu­lajdonképpen a becsülete ls odalett 3. Szinte gigászi pluszmun­kát, erőn fölüli másodálláso­kat, olykor képességet meg­haladó külön feladatokat vállalnak nálunk is egyesek, azért, mert úgy vélik, hogy a föltűnőbb társaság, ruhá­zat, turistaút, lakás, hivatali cím, vendégfogadás, beszéd­modor stb. alkalmas arra, hogy emelni tudja a társada­lomban elfoglalt helyet. Szo­cialista emberek az ilyenek? Szocialista társadalomban él­nek mindenesetre, s a gyako­ri derültségen kívül — vall­juk be — nem csekély bosz­szúságot okoznak azoknak, akik magukon kívül a közös­ség boldogulásával is törőd­nek. Ismerek olyan „elvtársat", aki nem győzi eléggé hang­súlyozni, milyen előnyösek és érdekesek a Lengyelor­szágba, az NDK-ba, a Szov­jetunióba szervezett turista­utak, de ugyanakkor csak olasz, francia, spanyol határ­állomások pecsétjei láthatók az útlevelében. Egy másik, úgynevezett újgazdag csa­lád azért utazgat minden le­hetséges alkalommal nyugati Nehezen tudnám itt felso­rolni, az imponálni akarás különféle módozatalt, de annyit közvetlen tapasztalat­ból is állíthatok: meglepően széles skálája van az erre irányuló leleményességnek. Van, aki azért késik el a színházból, vagy az értekez­letről, hogy amikor belép az ajtón, mindenki odanézzen, lassacskán megismerjék, majd megjegyezzék: ez a Kovács mégis csak valaki, lám, ö letolás veszélye nél­kül késhet. Bizony, ha az ön­mutogatásra és a különleges cuccok fitogtatására fordí­tott energiát be lehetne kap­csolni a közélet áramába, minden bizonnyal lecsök­kennének az ügyintézési és építési határidők, ugrássze­rűen megnőne a társadalom öntudata és műveltsége. Azt beszélik a hiúság vá­sárán, hogy az autó, frizsi­der, mosógép, magnó, va­dászpuska csak akkor érnek valamit, illetve abban az esetben alkalmasak hatáskel­tésre, ha különösen fényűző kivitelűek. De vajon mi lesz akkor, ha majd mindenki hozzájut ahhoz, amire szük­sége van, s közben a fejek­ben is beérik a szocializmus vetése? Reméljük, kedves ol­vasó, akkor már másfajta gyarlóságokon fogunk nevet­gélni, vagy bosszankodni. F. Nagy István Küldöttségünk az útügyi világ konferencián A világ csaknem vala­mennyi országának képvise­lői részt vesznek az október 12—20. között Mexikóban megrendezésre kerülő út­ügyi világkonferencián. A közlekedési szakemberek 4 évenként találkoznak, hogy összegezzék az útépítésben és a forgalomtechnikában elért eredményeket, és meghatá­rozzák a fejlődés fő irányza­tait. Magyarország 5 témával szerepel a konferencián. A magyar küldöttség Kiss Dezső közlekedés- és posta­l'.gyi miniszterhelyettes ve­zetésivel pénteken elutazott Mexikóba. (MTI) Magyar—lengyel barátsági nap A magyar—lengyel barát­sági napra tegnap, pénteken Szegedre érkezett Wladislaw Kobialka és Barbara Wiech­no, a Lengyel Kultúra Háza igazgatója és igazgatóhelyet­tese. A vendégeket délelőtt a Hazafias Népfront városi bizottságán dr. Szilágyi Jú­lia. a megyei béke- és barát­sági bizottság elnöke köszön­tötte és fogadta. Délután a 800-as számú ipari szakmun­kásképző intézetet keresték fel, ahol pedagógusokkal ta­lálkoztak, és a lengyel okta­tásról. nz oltta.ári re*—mról I adtak tájékoztatót. UJUátog.rt­I tak a Szegedi Kojizerygyái:­ba is, ahol Darázs Sándor­né igazgatónő kalauzolta őket az üzemnézéserj. A városi népfrontszékház­ban kerületi pártszervezetek titkáraival és a körzeti nép­frontbizottságok elnökeivel, titkáraival találkoztak. Wla­dislaw Kobialka tájékoztatta a találkozó résztvevő't a len­gyel társadalom fejlődéséről. A Csongrád megyei KI­SZÖV szegedi ifjúsági klub­jában lengyel klubesten vet­tek részt. A műsorban a Mi­nerva Szfnnad működött közre. Ezt követően a len­gyel vc • ,ek .,-W-j utaztak Rndanc órc. 4

Next

/
Thumbnails
Contents