Délmagyarország, 1975. október (65. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-22 / 248. szám

2 Szerda, 1975. október 22. Lázár György Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) A magyar kormány külön' repülőgépéből kilépő Lázár György miniszterelnököt el­sőként szovjet kollégája, Alékszej Koszigin üdvözölte, majd a többi vendéglátókkal és a magyar diplomatákkal jogott kezet. A moszkvai helyőrség ka­tonazenekara előbb a ma­gyar, majd a szovjet him­nuszt játszotta. Lázár György ezután Alekszej Koszigin ol­dalán ellépett a tiszteletére felsorakozott díszszázad sor­fala előtt. A fogadás ünne­pélyes ceremóniája azzal fe­jeződött be. hogy Lázár György és Alekszej Koszigtn Jogadta a díszszázad díszme­net ben végrehajtott tisztel­gését. A vnukovói repülőtérről Lázár György, valamint a kíséretében levő magyar sze­mélyiségek fehér sisakos mo­toros rendőrök díszkíséreté­bfn hajtottak a városba, a magyar kormányfőnek a Le­nin-hegyen kijelölt szállás­helyére. A repülőtérről a vá­rosközpont feli vezető uta­kat, valamint a Lenin su­gárutat ugyancsak magyar és szovjet zászlókkal díszítették fal erre az alkalomra. Kedden délután a moszk­vai Kremlben a Szovjetunió Minisztertanácsának üléster­mében tárgyalásokra került sor Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottsága tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke és Lá­zár György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a magyar kormány elnöke kö­zött. Szovjet részről a minisz­terelnök két oldalán foglalt helyet a tárgyalóasztalnál N. K. Bajbakov és M. A. Le­szecsko miniszterelnök-he­lyettes, N. Sz. Patolicsev külkereskedelmi miniszter, N. N. Rogyíonov külügymi­niszter-helyettes, V. J. Pav­lov. a Szovjetunió magyar­országi nagykövete és V. F. Grubjakov, a szovjet Kül­ügyminisztérium 5., európai osztályának vezetője. A magyar tárgyalóküldött­ség tagjai között volt Szekér Gyula miniszterelnök-helyet­tes. Marjai József külügymi­nisztériumi államtitkár, He­tényi István országos terv­hivatali államtitkár, Tordai Jenő külkereskedelmi mi­niszterhelyettes és Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete. Az ülésterembe lépő ma­gyar kormányfőt ismét Ko­szigin üdvözölte elsőként, s már a hivatalos eszmecsere első perceiben tolmácsolta Leonyid Brezsnyev nek, az SZKP KB főtitkárának és Nyikolaj Podöormjnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökének üdvözletét. Koszigin hangoztatta, hogy hasznos eszmecserére, ered­ményes. gyors munkára szá­mit, mivel a felék előre ki­jelölt és egyeztetett munka­terv alapján látnak munká­hoz. A magyar kormányfő tolmácsolta Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Losonczi Pal, az Elnöki Ta­nács elnöke üdvözletét a szovjet vezetőknek, majd kö­szönetet mondott a szovjet kormány meghívásáért, és a szívélyes fogadtatásért. A megbeszélések további részében a testvéri barátság, a teljes és kölcsönös megér­tés légkörében a két ország közötti együttműködés meg­szilárdításának és elmélyíté­sének számos kérdését vitat­ták meg, különös tekintettel az időszerű gazdasági problé­mákra, a IV. ötéves terv és a szovjet IX. ötéves terv "Végrehajtásával összefüggő feladatokra. A két kormány­fő egyetértett abban, hogy a szocialista integráció orszá­gaink gazdasági erősödéséhez legbízható év ígéretes alapot . lent. A tárgyalópartnerek kife­jezésre juttatták azt a meggyőződésüket, hogy a népgazdasági tervek koordi­nálásának jelentősége egyre nagyobb lesz, a tervkoordi­náció a magyar—szovjet együttműködés nagy fontos­ságú szilárdító tényezőjévé válik. A termelés szakosítása és kooperációja az ipar és a mezőgazdaság egész sor ágazatában szampttevö elő­nyöket hoz mindkét népnek. Koszi gin és Lázár György, valamint a két tárgyalókül­döttség tagjai időszerű nem­zetközi kérdéseket is megvi­tattak. Este a nagy Kreml palota Katalin-termében a Szovjet­unió Minisztertanácsa est­ebédet adott Cázár György, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, hazánk mi­niszterelnöke tiszteletére. Lázár György mellett, aki az asztalnál Alekszej Koszi­ginnal szemben foglalt he­lyet. Az estebéden Alekszej Ko­szigin és Lázár György be­szédet mondott. Az estebédet meleg, baráti légkör jellemezte. Uekszej Koszigin beszéde Tanácskozik a nők világkongresszusa Kedves. Lázár elvtárs, elv­társak! — Ma első alkalommal van módunk üdvözölni önt Moszkvában. Lázár" elvtárs, a Magyar Népköztársaság kormányfőjeként. Tolmácsol­va önnek az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kor­mány üdvözletet, szeretném megjegyezni, hogy pártunk Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa Igen nagy figyelmet fordít a szocialista Magyarországhoz fűződő kapcsolatai fejleszté­sének kérdéseire. Mint Leo­nyid Iljics Brezsnyev mon­dotta egyik beszédében: „A szovjet emberek, pártunk nagyrabecsülik harcos, ki­próbált szövetségünket a magyar kommunistákkal, a magyar néppel. Mi igaz ba­rátainknak tekintjük önöket, akikkel egyesítenek bennün­ket a közösen megtett út, mai nagy feladataink és kö­zös terveink a jövőre." Meg­győződésünk, hogy az ön lá. togatása az az eszmecsere, amelyet a kétoldalú kapcso­latok és a nemzetközi viszo­nyok egész sor kérdéséről folytattunk, újabb hozzájá­rulás lesz a szovjet és a magyar nép megbonthatat­lan barátságának további szilárdításához. — A Szovjetunió és Ma­gyarország együttműködésé­nek, valamennyi szocialista ország együttműködésének elsőrendű fontosságú terüle­te a nemzetközi politika szférája, ahol még nem ke­vés erőfeszítésre van szük­ség az európai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi Jelentőségű ered­ményeinek megszilárdítása. ra. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és Magyaror­szág, amelyek együttesen tö­rekedtek az európai tanács­kozás összehívására, együtt fognak törekedni a tanács­kozás eredményeinek meg­szilárdítására, az enyhülés megszilárdítására, a nemzet­közi együttműködés fejlesz­tésére — mondotta többek közt Alekszej Koszigin. — Pártunk Központi Bi­zottsága, a *ovjet kormány nagvrabecsüli a Magyar Népköztársaság eredményeit a szocialista építésben, me­lyet Magyarország dolgozói az MSZMP vezetésével foly­tattak. Örömmel töltenek el bennünket a testvéri ma­gyar nép sikerei, a szocia­lista Magyarország nemzet­közi tekintélyének szüntelen növekedése. # Berlin (TASZSZ) Berlinben a nők világ­kongresszusán Valentyina Nyikolajeva Tyereskova, a világ első női űrhajósa, a szovjet nőbizottság elnöke, a kongresszuson résztvevő szovjet delegáció vezetője felhívással fordult a nőkhöz, hogy a legtevékenvebben ve­gyenek részt a Béke-világ­tanáosnak a fegyverkezési hajsza megszüntetését sürge­tő stockholmi kiáltvány tá­mogatására indított kampá­nyában. — Ügy gondoljuk — mon­dotta Nyikolajeva Tyeresko­va —. hogy a nők világkong­resszusa kidolgozza és jóvá­hagyja a nemzetközi feszült­ség további enyhülésére irá­nyuló együttes akciók konk­rét tervét. „A népek és egy­ben a nők legmagasabbrendű törekvése a Föld biztos bé­kéjének megteremtése és megszilárdítása. Effelé az ál­talános és teljes leszerelésen át vezet az út" A nukleáris fegyverkísér­letek teljes eltiltására, vala­mint az új tömegpusztító fegyverfajták kidolgozásának és gyártásának eltiltására vonatkozó új szovjet kezde­ményezéseket említve, , a Lázár György beszéde Kedves Koszigin Elvtárs! Kedves szovjet Barátaink! Engedjék meg, hogy min­denekelőtt szívből jövő, őszinte köszönetünket fejez­zem ki a Szovjetunió kormá­nyának azért a meghívásért, amellyel ezt a mostani láto­gatást lehetővé tette. Elve a lehetőséggel, őröm­mel teszek eleget annak a megbízatásomnak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának, Legfelsőbb Taná­csának, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának, az egész szovjet népnek átadjam a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és kormánya, egész dolgozó népünk forró, testvéri üdvözletét. — A magyar nép képvise­lői, küldöttel mindig, amikor arra alkalom nyílik, nagy várakozással és örömmel lá­togatnak el a testvéri Szov­jetunióba. Még inkább (gy van ez ebben az esztendőben, amikor felszabadulásunk 30. évfordulóját ünnepeljük. Né­pünk mély hálával és tisz­telettel adózik azoknak a hős szovjet embereknek, akik tel­jesítve történelmi hivatásu­kat, a fasizmus ellen vívott győztes harcban elhozták szá­munkra a szabadságot. A magyar népgazdasági építőmunka eredményeinek rövid ismertetése után pár­tunk és kormányunk külpo­litikai állásfoglalásairól szólt Lázár György, majd így foly­tatta: — A mi mostani látogatá­sunknak az a célja, hogy ta­pasztalatainkat kicserélve megbeszéljük, egyeztessük együttműködésünk tovább­fejlesztésének feladatait, so­ron levő teendőit. Meggyőző­désünk, hogy a Szovjetunió­val való sokoldalú és egyre fejlődő együttműködésünk, amely eddig is gyümölcsöző eredményeket hozott, teljes mértékben megfelel népünk érdekeinek, és egyben fon­tos hozzájárulás a szocialis­ta közösség erőinek gyarapí­tásához ls. Ez a szellem ha­totta át és a teljes nézetazo­nosság jellemezte azokat a megbeszéléseket, amelyeketa mai napon Alekszej Nyikola­jevics Koszigin elvtárssal folytattunk. E megbeszélés ismét bizonyította, hogy ter­veink megvalósításában szá­míthatunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Szovjetunió kormányának megértő támogatására, segí­tőkész együttműködésére. — Pártunk és kormányunk, egész népünk fáradhatatla­nul azon munkálkodik, hogy tovább erősítse a Szovjet­unió Kommunista Pártjával, a Szovjetunió kormányával, a testvéri szovjet néppel való barátságot és együttműkö­dést. Mostani látogatásunk­kal !s ehhez kívánunk hoz­zájárulni. Még egyszer meg­köszönve a meghívást és a szívélyes, elvtársi fogadta­tást. önöknek és önökön ke­resztül az egész szovjet nép­nek sok sikert, és boldog éle­tet kívánunk. szovjet nőbizottság elnöke hangsúlyozta, hogy ezek a javaslatok széleskörű támo­gatásra találnak az ENSZ­ben. A 8. számú bizottságban magyar részről felszólalt. Németi Irén, a Nők Lapjá. nak főszerkesztője. A nemzetközi sajtóköz­pontban tartott kedd délutá­ni sajtókonferencián, amely­nek elnökségében Erdei Lász­lóné is helyet foglalt, első­sorban a nők egyenjogúságá­ról volt szó. Ezen Angéla Davis, a vi­lágszerte ismert amerikai bé­keharcos hangsúlyozta hogy az Egyesült Államokban a nők. de különösen a színes­bőrű nők egyáltalán nincse­nek egyenjogú helyzetben. Az amertkai nőknek sok olyan egyesülete, szervezete van képviselve a mostani berlini kongresszuson, amely nem kommunista, de a női egyen­jogúságért határozottan sík­ra száll. S ez a találkozó — hangsúlyozta Angéla Davis — valóban megérdemli a vi­lágkongresszus nevet. A világkongresszus kilenc­bizottságában kedden össze­sen több, mint száz nő éb férfi szólalt fel. Delegációnk a Hitachi cég központjában # Tokió (MTI A dr. Bíró József külke­reskedelmi miniszter vezette magyar delegáció, amely ab­ból az alkalomból tartózko­dik Japánban, hogy aláírták a magyar—japán kereskedel­mi és hajózási egyezményt, tegnap egésznapos látogatást tett a Tokiótól 150 kilomé­terre levő Httachi City-ben, a világszerte Ismert Hitachi cég központjában. A látoga­tásnak különös fontosságot kölcsönöz, hogy a Hitachi cég és egyes magyar válla­latok kapcsolatának immár hagyományai vannak. AChe­mokomplex és a Hitachi kö­zött jött létre az a szerződés, amelynek értelmében a ja­pán cég szállítja az új nagy teljesítményű PVC gyárnak folyamatszabályozó berende­zését. Az üzemlátogatásokat kö­vetően lezajlott beszélgetés elsősorban arra Irányult, hogy megvizsgálják az Im­már hagyományos együttmű­ködés további lehetőségeit. Ezekről részletesen tájékoz­tatta a japán vendéglátókat dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter. Felhívta a figyelmet arra. hogy a Hi­tachi cég számára milyen le­hetőségeket kínál az együtt­működésre és a gazdasági és műszaki kooperációra 8 rövidesen beinduló új ma­gyar ötéves terv fejlesztési programja. Kifejtette, hogy milyen kereskedelmi feltéte­leket kellene teremteni Ja­pánban ahhoz, hogy a japán cégek versenyképesen vehes­senek részt a magyar fejlesz­tési program valóraváltásá­ban. Hangsúlyozta, hogy mi­után aláírták a két ország kereskedelmi és hajózási egyezményét, jók a lehetősé­gek a kapcsolatok szélesíté­séhez. JÓZSEF István meg letámadta; mindenféle bugris, os­toba, hisztériás jelzőket mondott rá. Nem képes egy emelkedett gondolatra, és folyton prédikál. A hangos civódás akkor is elindult, amikor az 61, a fásszín tapasztása vált esedékessé, vagy a kert őszi, tavaszi forgatása. István elnézte, hogy az asszony dagasztja a sarat, forgatja az, ásót, az olvasás nem engedte szabadon. Ha aztán Er­zsébet fölhánytorgatta ezt a helyzetet, akkor az­zal fizette ki: „Ha morogsz, inkább ne csináld." Szó szót követett, a feleség is kitálalt, hogy „Té­ged megenne a kosz... olyan lusta vagy, hogy a föld is sír alattad.. .* Na, erre aztán úgy rá­kezdett, hogy szegény asszony ijedtében magába­húzódott, nem volt több szava. Letette a szer­számokat, hideg vizes ruhát csavart a homloká­ra, ecetes vizeset a szívére, mert állandó szív­idegessége volt. A gyerekek ilyenkor, ha csak tehették, eloldalogtak, mert szégyenlették a han­goskodást. Egyébként Molnár István csöndes ember volt. Ráérő idejében — az meg bőven volt — szívesen foglalkozott a nagyobbak tanulásával, tanításá­val, mert a városszéli gyönge elemi iskola véko­nyan csurgatott a tudományokból. A gyerekek akkor és később sem értették, hogy apjuk hon­nan vette azt a sokféle ismeretet, amivel rend­szeresen ellátta őket. A kétévnyi, befejezetlen fémipari iskola nem lehetetett elegendő a csilla­gászat, nyelvtan meg a matematika, közgazda­ságtan ismeretére. Nagy Rondot fordított az ol­vasás megszerettetésére. Ügy forogtak a házban a kölcsön- és cserekőnyvek, mint étkezéskor az asztalon a tányérok. Leginkább a mesét szeret­ték hallgatni. Azok a mesék valódi történetek­ről szóltak, és olyan szépen, hihetően voltak cif­rázva, hogy egyik-másik gyereknek a tenyere is belenyirkosodott az izgalomba. Nagyra tartották az apjukat, aki a maga olvasottságából merítet­te azt, amit továbbadott. Nagyra tartották, de féltek is tőle. A második gyerek egyszer a Szalagáré nevű szatócstól ellopott egy kétkilós cipót, mert nem volt otthon kenyér. István kegyetlenül lepofoz­ta, és vtsszazavarta a kenyérrel a boltoshoz. A fiú nem merte visszavinni, félt a Szalagárétól, ezért odament, és a nyitott ajtón bedobta a bolt­ba a kenyeret, azután elment tilággá. Csak ne­gyednapra került elő, akkor az apja úgy meg­vesszőzte, hogy egy ideig nem mehetett ki az ut­cára. Ez akkor történt, amikor a családfő két álló esztendeig nem dolgozott. Valami nagy baj tör­ténhetett, hogy a gyárkapun kívülre került. Majd' éhen veszett mindneki, de István nem mozdult hazulról. A gyerekek már úgy lesová­nyodtak, olyan szakajtófejűek lettek, mint az angolkórosak. A szomszédok óvatosan áthivo­gatták a kisebbeket, és megetették őket azzal, amijük éppen volt, azért, hogy életben maradja­nak. Erzsébet kérte-marta, hogy keressen vala­milyen napszámosmunkát, menjen el cséplőgép mellé, részesaratónak. Azt mondta, hogy „egy iparos ember nem juthat el addig, hogy nap­számos legyen. Pusztulni kell annak a társada­lomnak, amelyik az iparosait nem foglalkoztat­ja." — „A gyerekeid pusztulnak, te szerencsét­len, nem a társadalom" — vágott vissza az asz­szony. István tenyér közt dörgölt, szárított tá­nyéricalevélből megtömte a pipáját és fújta a füstöt. „Nem erre a világra születtél" — álla­pította meg az asszony, talán már ezredszer, és elment otthonról. Fölkereste a tisztffőorvost, és előadta a hely­zetüket. Az orvos meghallgatta. Egy szót sem szólt közbe, amikor véget ért a mondóka, egy csomó élelmiszerjegyet nyomott az asszony mar­kába, és útrabocsátotta. Az ajtóban megkérdez­te, van-e annyi ereje, hogy hazagyalogoljon. Er­zsébet igennel felelt, mire a főorvos közölte, hogy két nap múlva keresse meg a római kato­likus parókián a tisztelendő urat. István telje­sen odavolt, amikor az asszony hazavánszorgott a kenyérrel, szalonnával, tejjel, és szólította Bé­lát, a kisebbik fiút, hogy menjen el a Kecske­méti-boltba, ott van tíz kiló krumpli. „Megalázó, meggyalázó" — folyton csak ezt hangoztatta István, s nem evett a hazakerült élelemből. A kellemos modorú, halk szavú pap szépen be­szélt Erzsébet asszonnyal. Sok mindenféléről faggatta, még arról is, hogy milyen vallásúak, melyikőjük adott reverzállst, és azután még több jegyet nyújtott át, mint a tisztifőorvos. Megkérte arra is, hogy a férjét küldje be, nagyon szeret­ne megismerkedni vele. Nem tehetett másként, megígérte, hogy majd ráveszi a látogatásra, de a plébános segített: „Ha makacskodik az em­ber, majd én látogatom meg magukat." Ügy történt, hogy a tisztelendő úr kereste fö! István hajlékát, azzal a szándékkal, hogy né­hány komolyabb kérdésről szeretne beszélni a családfővel, de négyszemközt. A ház elébe, a nagy diófa alá ültek, és a gyerekeket elhessen­tették onnan. Olyan sokáig beszélgettek, hogy végül Erzsébet hívatlanul odamerészkedett. A fa törzsének támaszkodott, és szótlanul nézte a két embert. A pap azt mondta: — Nézze, kérem, maga egy elismert, tekinté­lyes szakember. — Ezt ön honnét tudja? — Informálódtam, és segíteni akarok magu­kon. V A piszkos, kopott kis deszkalapra — amely egy kiszáradt meggyfa levágott törzsére szögel­ten, asztal gyanánt szolgált — a plébános nagy csomó élelmiszerjegyet rakott le. A reverendá­ja alól húzta elő a jegykötegeket. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents