Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-28 / 228. szám

Vasárnap, 1975. szeptember 28. MAG Ideológiában nincs légüres tér Gyakran használjuk a címben szereplő, jelszószerűen hangzó megállapítást, olyannyira, hogy szinte már közhelynek tűnik. S mi tagadás, sokszor valójában azrá is válik, mert nem mindig vonjuk le eléggé gyakorlati következményeit, érvényesítésének aktuális, a konkrét helyzetből fakadó követelményeit. Felelevenítésének jelenlegi időszerűségét több körülmény is magyarázza. így mindenekelőtt az ideológiai harcnak, mint az osztályharc egyik fő formájának előtérbe kerülése; az ideológiák szerepét lebecsülő nézetek és tendenciák tudatos terjesztése eszmei ellenfeleink résterői; a fejlett szocializmus építésében megnyilvánuló növekvő társadalmi aktivitás szocialista tudatosságának erősítése. Mindemellett azért is aktuális szólni róla, mivel az új politikai oktatási év kezdetén vagyunk, amikor új lendülettel, szorgalommal vetjük bele magunkat ideológiai ismereteink bővítésébe és fejlesztésébe. Az ideológia szerepének, jelentőségének ismételt felidézése újból megvilágítja és tudatosabbá teszi számunkra ezzel kapcsolatos fáradozásaink értelmét Az ideológiai ismeretek fokozása és azok elméleti megalapozása természetesen számunkra nem lehet öncélú feladat Ez az ideológiai gyakorlatban való aktívabb részvételünket a szocialista szemlélet és tudat formálását kell hogy szolgálja, önmagunk és mások eligazodása a társadalmi élet bonyolult szövevényeiben enélkül egyszerűen lehetetlen. Miért kell újból és újból számításba vennünk, hogy az ideológiában nincs légüres tér? Nem utolsósorban azért, mert a burzsoá ideológia megpróbálja ennek az ellenkezőjét elhitetni. Teszi ezt azért, hogy megkönnyítse Saját nézetei térhódítását Hamis címkével, a „semlegesség", a pártosságtól mentes „tudományos objektivitás" jelszavaival igyekszik becsempészni nagyon is pártos ideológiáját nézeteit a dolgozók tudatába. A burzsoá „dezideologizáló" nézeteket nem nehéz megcáfolni. Már Engels rámutatott arra, hogy a társadalomban semmi nem történik a tudattal, akarattal, céllal cselekvő emberek tevékenységétől függetlenül. S az is alapvető igazság, hogy az emberek tudatát céljait, törekvéseit létfeltételeik, osztályhelyzetük, társadalmi körülményeik határozzák meg. Mindebből természetszerűen következik, hogy az emberi viszonyokat érintő társadalmi cselekvés mögött mindig valamilyen osztályérdekeket tükröző eszmeiség húzódik meg. Vagyis: cselekedeteiknek — akarva-akaratlan — ideológiai vonatkozásai vannak. Felvetődhet a kérdés: ha a gondolatokat eszméket alapvetően az emberek társadalmi körülményei határozzák meg, vajon miért tartjuk ennyire szükségesnek a burzsoá ideológia ellenni harcot hiszen nálunk már a szocialista viszonyok az uralkodóak. Valóban, hazánkban csaknem mindenki szocialista vállalatnál, szövetkezetben, intézményben dolgozik, mégsem számithatunk arra, hogy a szocialista ideológia önmagától, automatikusan uralkodóvá lesz a közgondolkodásban. Az emberi cselekvés eszmei indítékainak különbözősége vagy ellentétessége a mi viszonyaink között nemcsak abból ered, hogy a világban különböző társadalmi rendszerek léteznek, és azok hatnak egymásra. S nem is csak az az oka, hogy a régi viszonyok tudati maradvanyai még élnek és hatnak az emberek gondolkodásában. A különböző ideológiák hatásának forrásául szolgálnak ezen kívül a szocialista viszonyok fejletlenségéből fakadó belső ellentmondások is. Különösen akkor, ha megoldásuk elodázódik, s emiatt gyengül az összhang a különböző érdekek között, Ilyen esetben kedvezőbbé válik a talaj a polgári nézetek behatolása, feléledése számára. Az eszmei harc tehát gyakorlati intézkedéseket is követel társadalmi kérdéseink megoldására. De ezek nem pótolják a polgári nézetek elleni Ideológiai küzdelmet, csupán ennek feltételeit teszik kedvezőbbé. Éppen azért, mert az ideológiai viszonyokban nincs légüres tér, a szocialista eszmék céltudatos terjesztése és a polgári nézetek cáfolata mindenképpen szükséges. Csak ezzel biztosítható a szocialista eszmeiség és közgondolkodás fokozott térdódítasa, a burzsoá ideológiák visszaszorítása. Az aktiv ideológiai munka alapvetően a párt feladata, de sikere nem egyszerűen pártérdek. Egyesek szeretnék úgy beállítani, mintha itt kizárólag a párt érdekében folyó tevékenységről lenne szó. Valójában — amellett, hogy ez ténylegesen elsőrendű pártérdek — minden dolgozónak is a legközvetlenebb és legalapvetőbb érdeke. Hiszen éppen azért érdeke a pártnak, mert arra törekszik, hogy elősegítse a dolgozó emberek tisztánlátását, hogy így valóságos érdekeiknek, a szocialista céloknak megfelelően alakíthassák a társadalmi gyakorlatot. RÁKOS IMRE Aforizmák Jobb járni, mint tétlenül ülni. Csak az harsogja túl a kórust, akinek nincs hangja. Előfordul, hogy egy jóféle rúgás szárnyakat ad. Az optimista olyan ember, aki utolsó fillérein pénztárcát vásárol. A fiatalsag csodalatos dolog; bún a fiataloknak ajándékozni. Tanuld meg, hogyan kell egy teljesen haszontalan napot teljesen haszontalanul eltölteni. A vöt idegen ország, amelynek nyelvét, szokásait a férfi sohasem fogja megtanulni, mégha egészen kisfiú korában telepszik is oda. &M3TŰM Néphadseregünk haditechnikája Páncélozott Járművek, harckocsi-elhárítő rakétával felszerelve Petőfi barátja, Lincoln katonája Kevés olyan szülötte van városunknak, akik nemzetközileg is elismertek. Ezek közé tartozik Számwald Gyula, az amerikai rabszolga-fölszabadítő háború legendás hírű hőse. Százötven éve, 1825. szeptember 25-én született Szegeden. A Nemzeti Oskolában tanult, majd egészen fiatalon katona lett. Leszerelése után Pesten, Emich Gusztáv Űri (ma: Petőfi) utcai könyvkereskedésében dolgozott (1846), és csakhamar Emich üzlettársa lett. Itt ismerkedett meg Petőfivel, aki verset írt hozzá (1848), Egy könyvárus emlékkönyvébe címmeL A költővel együtt részt vett a március 15-i eseményekben, és tagja volt a Közcsendi Bizottmánynak. A szabadságharc kitörésekor fegyvert fogott, hadnagyként harcolt Guyon hadtestében. Branyiszkónál súlyosan megsebesült, helytállásáért vitézségi érmet kapott. Világos után külföldre menekült, de Emich kegyelmet eszközölt ki a számára (1850). A Bach-korszak hivatalai azonban nem felejtettek: kiadói tevékenységének akadályozásával lehetetlenné tették megélhetését, így ismét külföldre kényszerült Berlini és londoni évei után (itt állítólag Marx-szal is megismerkedett) az Egyesült Államokban telepedett le, és újságíróként dolgozott. A polgárháború kitörése után jelentkezett az amerikai hadseregbe. Megszervezte a New York-i 8. önkéntes gyalogezredet, amelynek alezredese lett. A vesztes Bull Run-i csatában (1861) ezredével ő tartóztatta föl az előnyomuló délieket, mialatt a visszavonuló északiak soraikat rendezve elszakadtak az ellenségtől. Minden jelentősebb ütközetben részt vett. Különösen Cross Keys mellett (1862) tüntette ki magát, és a következő évben Lincoln altábornaggyá nevezte ki. Harmincnyolc éves volt ekkor! Élete végéig büszke volt rá, és ma is megdobogtathatja a szegediek szívét a gettysburgi csata (1863) utáni fölvonulás: a Lincoln elnököt követő tábornoki kar élén az egykori alsóvárosi fiú, Számwald Gyula tábornok, a polgárháború hőse haladt! Legnagyobb hőstettét a virginiai Piedmont melletti csatában U 864) vitte veghez. Súlyos sebé* nek kötözése közben értesült arról, hogy a déliek fölülkerekedtek. Visszatért lovassága élére, és híres halálrohamával oldalba támadta a délieket, amellyel el is döntötte a csata sorsát. Ezért a tettéért kapta meg a legmagasabb amerikai kitüntetést, a Congressional Medál of Hfcnor-t. Fölgyógyulása után hadbírósági elnök, majd főkonzul volt, később bányászati kutatásokat irányított. Haláláig őrizte Kossuth neki dedikált fényképét. 1912ben halt meg New Yorkban, gránitoszlbpos sírja a nemzeti hősök arlingtoni temetőjében van. Koporsójára Wilson elnök is küldött koszorút. Hagyatékának írásos része és kitüntetései hazakerültek a Nemzeti Múzeumba. Születésének 150. évfordulóján szülővárosa tisztelettel emlékezik rá. ÁPRÚ FERENC Hazánk, a Magyar Népköztársaság — több mint két évtizede — olyan nemzetközi szervezet tagja lett, amely következetesen megvalósította ez idő alatt az „egy mindenkiért, mindenki egyért" elvet A Varsói Szerződés Szervezetéről van szó, amely 1955. május 14-én kontinensünk szocialista államai kollektív önvédelmi szerveként lépett a nemzetközi politikai porondra. Néphadseregünk 1955 óta a szocialista védelmi koalíció tagjaként fejlődik, s jelenleg olyan szinten áll, amely világviszonylatban is a legkorszerűbbnek tekinthető. A Magyar Néphadsereg minőségi fejlesztése összetett, bonyolult feladatot jelentett, amely magában foglalta a hadsereg korszerű technikával történő átfegyverzését, a csapatok erkölcsi-politikai állapotának magasabb fokra emelését, a hadsereg szervezetének és kiképzési rendszerének tökéletesítését, valamint a vezetés színvonalának emelését, s ennek részeként a korszerű harcászati és hadműveleti elvek alkalmazásának elsajátítását A Magyar Néphadseregnek az MSZMP VII. kongresszusa óta végbement fejlődése minden téren gyökeres változást mutat. Néphadseregünk tűzereje és mozgékonysága, a rendszeresített korszerű rakéta- és hagyományos haditechnika alkalmazásának következtében többszörösére nőtt ' Kialakult a hadsereg korszerű szervezete, mely minden tekintetben megfelel a magas fokú követelményeknek. A csapatok és a személyi állomány Csemniczky Zoltán rajza erkölcsi-politikai állapota egységes és magas színvonalú. Néphadseregünk fejlesztésének eredményei kézzelfoghatóan megmutatkoznak a csapatok állandó és magas fokú harckészültségében, a bonyolult és magas színvonalú kiképzési követelmények folyamatos és eredményes teljesítésében. Csapataink, magasabb egységeink és törzseink eredményesen helytállnak a Varsói Szerződés tagországainak óramű pontosságú tevékenységet igénylő együttműködési gyakorlatain. Néphadseregünk hárci feladatainak teljesítése mellett évről évre rendszeresen, növekvő mértékben vesz részt a szocialista építőmunkában. A Magyar Néphadsereg fokozott ütemű fejlesztésének fő forrását a szocialista társadalmi rend gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális eredményei, dolgozó népünk öntudatos áldozatvállalása képezi. Erre a bázisra támaszkodott pártunk és kormányunk tudományosan megalapozott honvédelmi politikája, mely biztosította a hadseregfejlesztés gazdasági, politikai és egyéb feltételeinek megteremtését. Felbecsülhetetlen értékű volt az a segítség és támogatás, melyet a Varsói Szerződésbe tömörült testvérhadseregek — elsősorban a szovjet hadsereg — nyújtottak számunkra. Néphadseregünk fejlesztésében a személyi állomány, elsősorban a hivatásos állomány, ezen belül is különösen a tisztikar helytállása és lelkiismeretes munkája rendkívüli szerepet töltött be. Haderőnk csak a felső politikai és katonai vezetés, valamint a személyi állomány és a tisztikar közös erőfeszítésének eredményeként válhatott valóban korszerű hadsereggé. Ennek a feladatnak a teljesítésében a tisztikarra hárult a rendszeresített technika alkalmazásának, a termonukleáris fegyverekkel vívott harc hadászati és hadműveleti elvei elsajátításának, a személyi állomány új követelmények szerinti kiképzésének, a harckészültség magas szintre emelésének legfőbb terhe. Parancsnokaink és a törzsekben dolgozó tisztjeink e fokozott követelményeknek jól megfeleltek, nemcsak a megnövekedett feladatok magasabb szintű teljesítésének terheit vállalták, hanem a hadseregfejlesztéssel együtt járó, gyakran a tiszt személyét és a családját érintő követelmények teljesítését is. A Magyar Néphadsereg ma kész és képes a testvérhadseregekkel együtt hazánk és a szocialista országok védelme érdekében bármikor, bármilyen viszonyok között magasztos feladatának teljesítésére. IL i 4