Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-24 / 224. szám

Szombat, 1975. szeptember 27. 5 Napirenden betegek gondosabb és jobb ellátása KISZ-vezetők Egészségügy! politikánk fontos célja, hogy az egész­ségügyi hálózat intézményei minden állampolgárt — la­kóhelyétől függetlenül — azonosan magas szintű, kor­szerű ellátásban részesítse­nek, s minden beteg ellátá­sáról abban az intézmény­ben — körzeti avagy szak­rendelőben, kórházban, kli­nikán — gondoskodnak, ahol a beteg állapotának meg­felelő legkorszerűbb ellátás feltételei adottak. Ezt a célt szolgálja az egészségügy gyó­gyító-megelőző hálózatának szervezeti és működési to­vábbfejlesztése, amelyről — az egészségügyi miniszter júniusban megjelent rende­lete alapján — kedden tá­jékoztatták az újságírókat az Egészségügyi Minisztérium­ban. Az Intézkedés lényege, hogy — ahol az lehetséges — szervezetileg összevon­ják a meghatározott terüle­ten működő kórházat és ren­delőintézetet. így a szakren­delés az illetékes kórházi osztály részlegeként műkö­dik majd, s a szakorvosok felváltva dolgoznak az egyes kórházi osztályokon, és az megfelelő szakrende-annak lésen. Ahol ez a szervezeti egy­ség az intézményhálózat széttagoltsága miatt nem oldható meg, ott a különbö­ző szintű egészségügyi intéz­mények szakmai együttmű­ködéséről gondoskodnak: a kórházak osztályvezetői, fő­orvosai közreműködnek pél­dául a körzeti orvosi, a kör­zeti gyermekorvosi, iskolaor­vosi, üzemi orvosi szolgálat szakmai irányításában. Az intézkedés további célja, hogy lehetőleg ugyanaz a szakorvosgárda kísérje fi­gyelemmel a beteg útját a megelőzéstől a gyógyításon és az utókezelésen át a gon­dozásig. Ugyanakkor meg­szüntessék a betegek fölös­leges küldözgetését, és az ugyancsak fölösleges párhu­zamos vizsgálatokat. Az új szervezeti forma a rendelke­zésre álló gép_ és műszer­park gazdaságosabb kihasz­nálását ls lehetővé teszi. Az intézkedés végrehajtá­sára a következő tervidőszak első éveiben kerül sor. KISZ-titkárok, politikai munkatársak, gazdasági ügy­intézők, politikai képzési felelősök vettek részt azon a kétnapos tanácskozáson, amelyet a KISZ Csongrád megyei Bizottsága tartott Szegeden, szeptember 22—23­án, a KISZ-vezetőképző tá­borában. A tanácskozáson megjelent Markov András, a KISZ KB szervezési osztá­lyának helyettes vezetője is. A két nap alatt a fiatalok­dásában megfelelő, terméke­nyen aktív politikai légkör megteremtésével mozgósít­hatják a fiatalokat. A KISZ-vezetők előadáso­kat is hallgattak aktuális po­litikai kérdésekről is. Me­gyénk gazdasági-politikai helyzete az MSZMP KB 1974. december 5-i határozata tük­rében címmel Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára; A párt szervezeti életének aktuális kai ismertették a KISZ előtt kérdései címmel Gyárfás Mi álló aktuális feladatokat, a soron következő KlSZ-kong­resszusra való felkészülést. Tájékoztatót kaptak a KISZ KB 1974 áprilisi határozatá­ból adódó teendőkről, hogy szükséges a kommunista jel­leg, az ifjúmunkások közöt­ti tömegbefolyás erősítése. Fontos feladat olyan KISZ­vezetők képzése, akik a megnövekedett gazdasági és keretében vitatták meg politikai feladatok megöl- hallottakat. hály, a megyei pártbizottság osztályvezetője; Tömegpoliti­kánk időszerű kérdései a XI. pártkongresszus tükrében címmel dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára tartott tájékoztatót Az előadások után a részt­vevők kérdéseket tettek föl, majd csoportos foglalkozások a Vers- és próza­mondó verseny A város iskoláinak és üze­meinek irodalmi színpadain, színjátszó csoportjaiban sok Szegedi termékek a világpiacon A szőrmeárugyár és a háziipari szövetkezet exportja Az NSZK-beli Frankfurt­ban évente megrendezik a szörmeáruk bemutatóját, ami egyben a2 irha- és szőr­mebundák egyik legnagyobb európái vására is. Minden évben jelentős üzleteket köt­nek itt a külkereskedelmi vállalatok és a bundákat gyártó cégek. A vásáron rendszeresen megjelennek a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat szegedi gyárának szakembe­rei is, saját tervezésű mo­dellekkel A szegedi irhaka­bátok és szőrmebundák mindig nagy sikert aratnak, ez tükröződik az exportszál­lításokban. Irhakabátokat elsősorban Nyugat-Európa államai vásá­rolnak a szegedi szőrmeáru­gyártóL A legtöbbet Anglia és az NSZK veszi, kisebb mennyiségben visznek Svéd­országba, Norvégiába és Finnországba. Kedveltek a szegedi irhák Kanadában és az Amerikai Egyesült Álla­mokban is. Az irhabundák különböző fazonokkal és tet­szetős színekben görög bá­rányok bőréből készülnek. Nagyrészt külföldi juhbőr­ből varrják a szép, filmnyo­mott, tarkamintás szőrme­bundákat, de újabban hazai nyersanyagot is fölhasznál­nak a tigris- és ocelotszőr­mékre emlékeztető bundák­hoz. Ezekből szerződésben rögzített mennyiséget szállí­tanak évente a Szovjetunió­ba, s más szocialista álla­mokba. Szőrmebundából az idén kétezerrel többet készí­tenek exportra, miűt a ko­rábbi években. A szegedi szőrmeárugyár tervezői lépést tartanak az európai divatirányzatokkal. Legutoljára szeptember ele­jén voltak Párizsban, ahol tájékozódtak a legújabb fa­zonokról, színekről. A női ir­hakabátokon még mindig uralkodik a korcsúsított vo­nal, de láttak hátul bővülő, övvel összefogott modelleket is. A jövő divatja a bő ir­haköpeny. sokkal hosszabb változatban, mint a mostani bundák. Az új fazonokra hosszú szőrű gallérok kerül­nek, értékes róka- és mosó­medveprémekbóL A férfiak irhakabátja is az egyenes vonalútól eltérően, karcsúsí­tott lesz, hétnyolcodos yagy tehetséges fiatal hívta már fel magára a figyelmet. De akadnak, akik még nem sze­repeltek nyilvánosság előtt. Számukra, s minden iroda­lomkedvelő, versszerető diák és dolgozó fiatal részére biz­tosít most bemutatkozási le­hetőséget a szegedi Ifjúsági Ház. A Simon István emlé­kére meghirdetett vers- és prózamondó verseny re októ­ber 11-ig lehet benevezni. Je­lentkezési lapok az Ifjúsági Házban és az iskolákban, az üzemekben is kaphatók. A versenyen Simon István: Ballada a szekeresről című verse kötelező, a prózarészlet — lehetőleg magyar szerző tollából — szabadon választ­ható. A sikeresen szereplő, te­hetséges fiatalok közül töb­bet színjátszó körének sze­retne megnyerni az Ifjúsági Ház. HÉTKÖZNAPOK Nem ingyen Ültek a padokban, mélyeket szívtak az öreg isko­la jellegzetes levegőjéből, bámulták a falakat, figyelték egymást, lesték régi tanáruk száját. Mit mond, hogyan mondja? örültek a padoknak, örültek egymásnak, örültek a szavaknak. Egy óra, másfél óra is alig tel­hetett el, a padok ismét az öregdiákokhoz nőttek, a levegő újból megszokott lett, és úgy beszélgettek, mintha mindig ezt tették volna. A 15 év gyorsan összezsugorodott, időtlen lett, az alma mater varázs­pálcájának suhintására. Az iskola, a jó öreg alma ma­ter visszavárt. De nem ingyen. A búcsúzásnál az iskolagondnok tartotta markát, és valamilyen címen pénzt kért. Az alma mater búcsúzóul pénzt kapott. Pöttyek Téren, úton, útfélen Kifestette magát Szeged, s elegáns ruhát vett ma­gára. Megszépült a Belváros, hiszen kopott gúnyáját hamar levetette. Öröm ez annak, aki szereti a szépet, szereti a várost, de jólesően nyugtathatja szemét a friss színeken az idetoppanó idegen is. Valamin azonban megakad tekintete, éppúgy, mint a bennszülöttnek. A pöttyökön botlik meg nézése. Fe­héres színű bádogtáblák, szabályos vagy szabálytalan formával a díszes kapukra felaggatva. Krétával vagy ceruzával írták rájuk a háztömbfelelös nevét, s lak­címét. Ki vitathatná lényeges szerepét eme információ­nak, s azon fölösleges morfondírozni, hogy kell-e a tábla, vagy nem kell. Feltehető, hogy a táblák máshol is jól megférnek. Mondjuk a kapun belül, vagy a bejáratoknál. Mert mostani formájukban ezek a mi díszes kapuink úgy néznek ki, mint a leevett nyakkendők. Szomszédvárak Harcolnak a lakók, Igaz, nem karddal, hanem pennával. Sorra gyártják a beadványokat, és ahol meg­hallgatják őket, felszólalnak. Jó ideje már, hogy a Vedres utca végén, Újszegeden, a 201. és 202. tízemele­tes épületekben előásták az indulatokat. Persze, ők lennének a legboldogabbak, ha a viharos szeleket a megnyugvás elűzné, összkomfortos boldogságban éltek mindaddig, míg a jóval távolabbi épületek lakótársai el nem határozták, hogy a 201-es és 202-es házak kö­zelében garázsokat emelnek. A pontos helyzetképhez tartozik: a szóban forgó két lakóházat egy forgalmas országút, egy autóbusz-végállomás, vasúti feljáró és már több tucat garázs határolja. Nem azért emelik égnek tekintetüket és küldik különböző irányba fohászaikat, mert a gépkocsitároló­tól iszonyuk van. Egyszerű, praktikus okok miatt sze­retnék elkerülni az újabb helyfoglalást. A néhány sza­bad négyzetméteren játszóparkot akarnak építeni, mert különben az országúton futballoznak vagy bukfencez­nek a gyerekeik. A mai szomszédvárak sajátos csörtéjé még mindig nem ért véget. Ezért tehát tovább lehet szurkolni: haj­rá, gyerekek! Halász Miklós Höffner Pálné, az exportbundák minőségét ellenőrzi háromnegyedes hosszal. A színek is változnak az irha­bundadivatban: uralkodóvá válik a borvörös, a bordó, s a barna különböző árnyala­taival is találkozhatunk. A szegedi gyár szakemberei a Párizsban látottakat azonnal felhasználták. Az októberi budapesti bemutatóra készü­lő modelleken már nyomon követhetjük a legújabb euró­pai divat vonalát. Az expor­ton kívül természetesen min­denben kielégíti a gyár a belkereskedelem igényeit is. Az ország háziipari szövet­kezetei között alapos a mun­kamegosztás abban, hogy ki mit gyárt. A szegedi szövet­kezet főbb termékei a gyer­mekruhák, a rongyszőnyeg és a fonott kosarak. A kis szövetkezet árui eljutnak Európa országaiba, és a Kö­zel-Keletre is. A Szovjetunió­nak 42 ezer darab gyermek­ruhát varrnak az idén. Rongyszőnyegből 40 ezer négyzetméter az exportterv. Legnagyobb szőnyegvásárlók Svédország és az NSZK. Vesszőből font kosarakkal is megjelenik a Szegedi Házi­ipari Szövetkezet a világpia­con. Készítenek apró ke­nyérkosarakat, piaci bevá­sárlókosarakat, s kutyakosa­rakat Bevásárlókosárból például 1100 darabot vásá­rolt az idén az NSZK, jelen­tős mennyiséget küldtek Bel­giumba is. A kutyakosarak nem egy darabból állnak, ha­nem 4—6 darabos sorozatból, egymásba rakva. A szobaku­tya gazdája megveszi a so­rozatot, 6 ahogy nő a kutya, úgy helyezi a különböző mé­retű kosarakba. A vesszőko­sarak népszerűek Olaszor­szágban, s eljutott belőlük 300 darab még Iránba is. Az idén a budapesti Kálvin téri áruház közreműködésével, árucsere alapon, több kötött pulóvert is eladtak az NDK-1 nak, i Jo másfél hónappal ez­előtt örömmel látták a Szent István, valamint a Lechner tér lakói, hogy az út mellé lámpatartó oszlopokat tettek le autókról a DEMASZ dol­gozói. Arra számítottak, hogy az oszlopok hamarosan a helyükre kerülnek s a lám­pák erős fényt árasztanak az eddigi gyér világítás helyett. De csalódniuk kellett, mert a kandeláberek még most is az út mellett hevernek. Csak a Lechner téri gyerekek örül­tek ennek. Rájöttek, ha föl­másznak a fekvő oszlopok lámpatest felöli végére a másik oldal, a betontuskó valamelyest fölemelkedik. Márpedig ha az fölemelke­dik, vissza is billen. Es ha valamelyik gyerek lába alat­ta marad? E gondolatokkal kerestük föl a DÉMASZ-t, és kértünk tájékoztatást, mikorra várha­tó az oszlopok „elültetése". Kérdésünkre Zelena Ferenc osztályvezető elmondotta, hogy a Kossuth Lajos su­gárút átépítése során 110 da­rab kandelábert emeltek ki a földből. Ezek * ott már kor­szerűtlenné váltak, de a vá­ros más területein jól hasz­nálhatók. Az áramszolgálta­tó vállalat szakemberei — ezt fölismerve — száz oszlopot szállíttattak el az eddig gyengén megvilágított utcák­ba, terekre. Azért nem a bé­ketelepi raktárba, mert az sok többletmunkával járt volna. Az oszlopok alapjainak ki­ásásával a DÉMÁSZ a do­rozsmai költségvetési üzemet bizta meg. A dorozsmaiak sok más feladatuk mellett hozzá is fogtak a munkához; a Pulz utcában két, a Petőfi Sándor sugárúton pedig 21 alapot ástak ki. Remélhető­leg hamarosan eljutnak a Szent fetván, illetve a Lech­ner térre is. És akkor a DÉ­MASZ sem késlekedik, a kandeláberek felállításával, s bekötésével. Addig türelmet kérnek az áramszolgáltatók és — velünk együtt — azt, hogy a szülők fokozottabb fi­gyelemmel kísérjék gyer­mekeik játszadozását. Leselkedik a Lechner tér környékén lakó kisgyerekek­re egy másfajta veszedelem is. Amikor a Kossuth Lajos és a Tolbuhin sugárút for­galmát — ideiglenes jelleggel — a Szent Mihály utca felé terelték, alaposan felgyorsult a Lechner tér forgalma is. Már az első napokban a megengedett legnagyobb — olykor még ezt is túlszár­nyaló — sebességgel szágul­dottak a gépjárművek. Sokan jő messziről figyelték a for­galomirányító-lámpákat. s akkor igyekeztek leginkább, ha sikerült kiszámítaniuk, hogy egy hajrával még ép­pen átsurranhatnak a Nagy­körúton. Ilyen körülmények között sok autós és motoros ügyet sem vetett az úttesten átjá­ró kisgyerekekre. Pedig a téren legalább ötven óvodás, és iskolás gyerek játszado­zik naponta. Legtöbbjük tud­ja. hogy az úton csak figyel­mes körültekintés után sza­bad átmenni, mégis megfe­ledkeznek néha a szülői in­telmekről. Ilyenkor csak a véletlenen múlik, hogy nem történik súlyos, vagy akái végzetes baleset. Vajon mit lehetne tenni az apróságok védelmében? Vigyázzanak jobban a .szü­lők? Néhányan valóban meg­tehetnék. de akik délelőtt dolgoznak, azután pedig egyebek között főzniük, mos­niuk. takarítaniuk kell, azok aligha. Jó megoldás lenne viszont, ha korlátoznak a se­bességet. mondjuk húsz ki­lométeresre. A gépjárművek vezetői nem veszítenének so­kat, hiszen mindössze 200 méteres útszakaszról van szó. A száguldás különben sem indokolt, hiszen mái­másfelé terelik az E5;ös út forgalmát. Szirák József f «

Next

/
Thumbnails
Contents