Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-23 / 223. szám

Szombat, 1975. szeptember 27. 23 Nemzetközi tanácskozás kezdődik a szak­munkásképzésről Hétfőn megérkeztek a kül­földi küldöttségek a szocia­lista országok szakoktatási szervei vezetőinek szerdán kezdődő budapesti tanácsko­zására. A bolgár küldöttséget Nen­cso Sztanev közoktatásügyi miniszter, a csehszlovák de­legációt dr. Miroslav Cipro, a Cseh Szocialista Köztársa­ság közoktatási miniszter­helyettese, a lengyel küldött­séget Michal Godlewski, a közoktatás- és nevelésügyi miniszterhelyettes vezeti. A Mongol Népköztársaság dele­gációja G. Mendszajhan­nak, a Minisztertanács álla­mi munka- és bérbizottsága elnökhelyettesének, az NDK-é Bodo Weidemann szakmunkásképzési államtit­kárnak, a Román Szocialista Köztársaságé Vasile Ale­xandrestu oktatás- és neve­lésügyi miniszterhelyettes­nek a vezetésével érkezett a magyar fővárosba. A szovjet küldöttséget P. D. Szeliva­nov, a Minisztertanács álla­mi szakoktatási bizottságá­nak elnökhelyettese vezeti. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyet­tes fogadta. Ott voltak az ér­kezésnél az érintett budapes­ti nagykövetségek képviselői is. A Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a tanácsko­záson részt vevő küldöttsé­gét Nguyen Manh Cam, a VDK budapesti nagykövete vezeti. Közéleti napló ÜJ ALGÉRIAI NAGYKÖVET Losonczi Pál. az Elnöki gériai Demokratikus és Né­Tanács elnöke, Lázár György, pi Köztársaságba akkreditált a Minisztertanács elnöke és - új nagykövetét, aki a közel­utazik állomáshe­Apró Antal, az Országgyű- . . _ lés elnöke fogadta Széphelyi Jövőben Zoltánt, hazánknak az Al- lyére. HAZÁNKBA LÁTOGAT A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANACSANAK KÜLDÖTTSÉGE Az Országgyűlés meghívá- SZKP KB Politikai Bizott­sára kedden hivatalos bará- ságának póttagja, a Szovjet­ti látogatásra hazánkba ér- un;ó Legfelsőbb Tanácsa el­kezik a Szovjetunió Legfel- nökségének tagja a Bjelo­sobb Tanacsanak politikai " . _ ' ' , küldöttsége. A delegációt rusz KP Kozponti Bizottsa­Pjotr Mironovics Maserov, az gának első titkára vezeti. BUKARESTBE UTAZOTT ORBÁN LÁSZLÓ KULTURÁLIS MINISZTER Dr. Orbán László kulturá- udvaron megjelent dr. Mol­lis miniszter vezetésével Jcül- nár Ferenc kulturális állam­döttség utazott vasárnap es- titkár. Jelen volt Constan­te Bukarestbe, a szocialista ün cimbru budapesti ro­orszagok minisztereinek er- . '. , , .-, . . tekezletére. A delegáció bú- man nagykovetseg ideiglenes csúztatásán a Keleti pálya- ügyvivője. AZ INDIAI ÁLLAMELNÖK HAZANKBA LÁTOGAT Losonczi Pálnak, a Nép- ság elnöke szeptember 26— köztársaság Elnöki Tanácsa 30 között hivatalos iótoga_ elnökenek meghívására F. A. Ahmed, az Indiai Köztársa- tást tesz Magyarországon. MEZŐGAZDASÁGI KÜLDÖTTSÉG ÉRKEZETT TUNÉZIÁBÓL Hassan Belkhodzsa tuné- ügyi miniszter, jelen volt ziai földművelésügyi minisz- Moncef Jaafar, Tunézia bu­ter vezetésével küldöttség dapesti nagykövete. Hétfőn érkezett hazánkba. Fogadá- megkezdődtek dr. Romány sara a Ferihegyi repuloteren & , ...,,,.. megjelent dr. Romány Pál Pál es a tunéziai delegáció mezőgazdasági és élelmezés- megbeszélései. OKISZ-KÜLDÖTTSÉG UTAZOTT PnENJANBA Küldöttség utazott a Ko- Koreai Szövetkezeti Központ reai Népi Demokratikus Köz- elnökének meghívására az társaságba. Rév Lajosnak, az együttműködés bővítésének OKISZ elnökének vezetésé- lehetőségeiről, az 1976—80-as vei. Li Szang Szen kereske- évekre vonatkozó szövetkeze­delemügyi miniszternek, a ti árucseréről tanácskoznak. NÉPFRONT-DELEGÁCIÓ JUGOSZLÁVIÁBA Dr. Szentistványi Gyulá- Jugoszláv Dolgozó Nép Szo­nénak, a Hazafias Népfront cialista Szövetsége meghívá­Országos Elnöksége tagjának, sára. A küldöttséget a Feri­az OT titkárának vezetésével hegyi repülőtéren dr. Molnár hétfőn háromtagú népfront- Béla. a HNF Országos El­küldöttség utazott hivatalos nökségének tagja, az OT tit­látogatásra Jugoszláviába, a kára búcsúztatta. Hol járjanak a traktorok ? A kisvasút kavicsából út épülhetne Elment a szegedi madzag- vasút kavicsát. Menjen majd vasút — béke poraira. De végig egy nagy gép a talpfák mi lesz a kavicsaival, amire helyén tolólappal, terítse el a mérnökember azt mondja, ágyazati anyag? Amibe a talpfákat beleágyazták, ami a mocsár fölött is megtar­totta a vonatot? A községi tanácsok dolga dönteni fö­lötte, és biztosan felelősség­gel is döntenek. Oka van, hogy mégis szót kérünk eb­ben az ügyben. Tavaly ősszel, amikor az egész mezőgazdaság dott a betakarítással, egész ország nyújtotta segí­tő kezét, külön kérték, füg­gesszék föl a tilalmat, mely szerint főúton traktor, lovas kocsi és más lassú jószág nem járhat. Megtették, me­hettek a traktorok. Idén, aratásban újra elhangzott a sóhajtás: a földutakon ten­gelyig ér a sár, a főúton pe­dig ott a tábla. A közlekedés Irányítói tudják, hogy a nagy forgal­mú utak autóáradatának vé­delme mekkora felelősséggel , , .. jár. Bár segítettünk mindig ke,k tovább sóhajtani a mezőgaz­daság panaszát — hiszen sok milliós értékekről volt szó —, azt is hozzágondoltuk, ideje lenne végleges megol­dásokat keresni. Az egyik, hogy egyre több teherautót vásárolnak a szövetkezetek — ha kapnak —, és fölvált­ják a vontatókat az utakon. De a traktor így is traktor marad, nem szánthat min­dig egy helven, közlekedik is. Lassan jár a kombájn is, és tegyük hozzá, a mostaná­ban induló mammuttrakto­rok el se férnek rendesen a betonúton. Domaszéken mondta valaki még a tavasz elején a ta­nácsházán, hogy nem kelle­ne széthordani a madzag­a kavicsot, tapossa meg, és járjanak azon a traktorok. Az ötlet tehát Domaszék­ről való, de máshol is érde­mes lenne meggondolni. Benne van a megszüntetést megelőző alkuban, hogy he­lyét hasznosítani kell. Ez a haszosítás sok helyen azt je­lenti, hogy ki kell szedni jó . mélyen a földet ott is, ahol kinlo- kavics sincs, mert gyomirtó­es az val agyonvegyszerezték, he­lyére pedig új földet kell vinni. Mit lehet tenni a ré­gi kaviccsal? El lehet vinni tölteléknek rossz utakhoz, gödrökhöz, vagy betonba rakni új házak lábazatához. Ennél a földcserénél, el­hordásnál, újratöltésnél sok­kal egyszerűbb a szétterítés. De ha belegondolunk, meny­nyibe kerülne, mondjuk öt év múlva kavicsot hordani ide az ország másik feléből, mert valamilyen út mégis­a mezőgazdaság­nak. akkor legalább egy sza­vazati kaviccsal oda kell tenni a voksot, hogy ahol szükség van rá. vagy rövid időn belül szükség lesz, ott maradjon meg a töltés anya­ga. Semmiképpen nem arra gondolunk, hogy készítsünk belőlük jó burkolatú utat. Annyi pénzünk most nincs is, és szükség sincs rá. Ellen­ben ezzel az ötlettel, és eset­leg a kavicsnak a fölösleges helyekről való átszállításá­val segíteni lehetne az öt­vennyolc aláírással szerkesz­tőségünkbe küldött levél honvéderdei íróinak a pana­szán is. Azt írják a levélben, választhatnak, ha utazni akarnak: Pusztamérgesre vagy Rúzsára gyalogoljanak előbb. Öt-hat kilométer jobbra is, balra is. Számuk­ra ugyan ez a megoldás nem jelenthet végkielégítést, de segítene addig, amíg jól jár­ható utat nem kapnak. A mezőgazdaság gépeinek pe­dig azután is jó lenne. Horváth Dezső Öntudat munkafegyelem S okan élnek még azok közül, akik nap mint nap látták a gyárak ka­puján a táblákat: „Munkásfelvétel nincs!" Aki munkába menet találkozott a fölirattal, örült, hogy beléphet a kapun. S azoknak a sorsát is ismerjük — ki a tör­ténelemkönyvek lapjairól, ki tapasztalat­ból —, akiknek szólt a rövid elutasítás. Mostanában más táblák tűnnek szemünk­be. Olyanok, amelyeken hosszú lista hir­deti, milyen szakmában hány munkáskéz hiányzik a gyárban. Munkaerőhiánnyal küszködnek tehát a vállalatok. Öriási erőfeszítéseket tettünk a munkásvándorlás megállítására, s azt mondtuk, a munkaerő tulajdonképpen nem hiányzik, csak két gyár közt, az utcán ta­lálható. Az egészséges, reális okokból ere­dő munkaerőmozgást nem tekintve, a vándorló munkások nagy kárt okoztak, gazdasági és erkölcsi szempontból egy­aránt. Természetesen nem kizárólag a sa­ját hibájukból. Jobb munkakörülménye­ket kerestek, s hűtlenek lettek a gyárak­noz. Gyakran olyanokhoz, amelyekben' csöpp jóakarattal, odafigyeléssel meg le­hetett volna teremteni a jobb munkafel­tételeket, azaz megtartani, a távozni ké­szülőket. Többen nagyobb munkabért sze­rettek volna — ki jogosan, ki jogtalanul —, s mivel nem kapták meg, elmentek. Megkapták máshol. A nagy körforgást a íörzsgáraatagok sínylették meg. Akik ki­tartottak munkahelyük mellett, kénysze­rűitek elviselni az' adott munkakörülmé­nyeket, s nézni 'azt, hogy az újonnan jött munkások magasabb, vagy azonos órabért kaptak. Az új dolgozó a tanulási idő alatt nem tudott annyit termelni, mint az, aki­nek a helyére állt: gazdasági kár. Maga­sabb órabért kapott, mint a többiek: a hűséges munkások erkölcsileg elítélendő­nek tartották. S nőtt a tengeri kígyó, mely­nek fejét még mindig nem tudtuk levágni. Ez év első felében Csongrád megye ipari munkásai közül minden száz.ól tizen­nyolcan léptek ki munkahelyükről, az épí­tőiparban pedig huszonegyen. Valamelyest javult azért a helyzet. A munkaerő-gazdálkodás fogalmát helyesen értelmező vezetők megfontolt intézkedések végrehajtására törekedtek. Megszívlelték pártunk Központi Bizottságának határoza­tait az üzem- és munkaszervezésről, amelynek fejlesztése óriási lehetőségeket tárt föl. Kevésbé munkaerőigényes tech­nológiák kidolgozásával, átcsoportosítással, megfelelő bérintézkedésekkel sok vállalat reálisabb munkaerőigényeket jelentett be a tanácsnál, mint a korábbi években. Csökkent a munkásvándorlás. mértéke is. Nem lehetünk azonban nyugodtak. A hiányzó munkaerő egy része most nem az utcán van, hanem a gyárkapun belül. Mármint azok az emberek, akikre más gyárakban inkább szükség lenne. Azok az emberek, akik munkaidejük nagy részét sétálással, üldögéléssel, ácsorgással töltik, nem is alacsony órabérért. A napokban azt mondta valaki, a munkás világ életében azért harcolt, hogy minél keve­sebbet kelljen dolgoznia, egyre magasabb bérért. Amikor a munkásnak a szó leg­szorosabb értelmében harcolnia kellett, ak­kor még igaz volt ez a tétel. Amikor munkások százai életüket is képesek vol­tak feláldozni a nyolcórás munkaidőért, s a tisztességes munkabér megszerzéséért, akkor merőben más volt a helyzet, mint most. Azt a „harcot" a mi társadalmunk­ban bem lehet folytatni. Erkölcstelen. Kü­lönösen erkölcstelen azokkal a munkások­kal szemben, akik gépek mellett, teljesít­ménybérben, szalagban dolgozzák végig szinte megállás nélkül a nyolc órát. A KSZV gyáraiban, a textilművekben, a ru­hagyárban, a vágóhídon, és így tovább. A munkásság volt mindig a társadalom leg­öntudatosabb osztálya. Az olyan rendszer­ben, amelyben ez az osztály az uralkodó, miért ne számíthatnánk az öntudatára? Igenis számíthatunk, s számítanunk is kell. Mert a munkásság nagy többsége ma is öntudatos, egyetért szocialista céljainkkal, becsületesen dolgozik is érte. Amikor mun­kafegyelemről beszélünk, nem belőlük akarunk még többet kisajtolni. A munká­soknak azon csekély hányadáról van szó. akik megfeledkeztek önmagukról. Akik to­vább akarják folytatni a múlt idők „har­cát" — immár önmaguk ellen. S azokról a vezetőkről, akik ezt hagyják, mindany­nyiunk kárára. S azokról az alkalmazot­takról, akik az asztal sarkán üldögélve, kávézgatva, süteményt majszolva, vidám beszélgetéssel gyakran fölpiszkálják a munkások indulatait: így is lehet pénzt keresni?! M i lenne,' fia az irodákban csalt any­nyian volnának, ahányan kellenek az adminisztrációs munkákhoz? A semmittevésre „kárhoztatott" üldögélőket át is lehet vezérelni a termelőmunkába, követni például a kábelgyári kezdeménye­zést. Csökkenne a munkaerőhiány, javulna a munkafegyelem. Ha fölszámolnánk a „sétáló" fizikai munkaköröket, illetve mérsékelnénk bennük a létszámot, az is az előbbi eredményhez vezetne. Nagv a felelősség. A munkaerő-gazdálkodás és munkafegyelem kérdései szorosan össze­függnek. Az utóbbi elengedhetetlen fölté­tele az előbbinek. S hogy meglegyen ez a föltétel, azért sokat kell tenni. Fejlődő szo­cialista társadalmunk egyik alapköve a szocialista öntudat. Ahol ez hiányzik, ott segíteni kell kialakulását, formálódását. A nevelő munka fő bázisa a szocialista bri­gádmozgalom, a nagy tömegeket mozgató, lelkesítő munkaverseny. Támasza a gyári pártszervezet. Elsősorban a párttagok fe­gyelme legyen példaadó, a műhelyekben, az irodákban, mindenütt. Tegyük felelőssé a munkahelyi vezetőket is a fegyelem la­zulásaért. S ha tettekkel is nevelünk, nem csak szavakkal, nagyobb lesz a ha­tás. Ha a fegyelmezetlen embereket ia megnyertük, sikerül tudatukat, arculatukat megváltoztatni, közelebb kerülünk a cél­hoz. Pártunk XI. kongresszusának határo­zata kimondja: „Fontos feladat a népünk, elsősorban munkásosztályunk gondolkodá­sában és magatartásában kibontakozó szo­cialista vonások általánosítása és terjesz­tése ... Az élet minden területén növelni kell a szocializmus aktív híveinek megbe­csülését, a szocialista módon végzett mun­ka, a szocializmus ügye iránt elkötelezett magatartás tiszteletét." A munkafegyelem megszilárdulásának alapja a szocialista gondolkodás, öntudat fejlődése. Harcunk most abban áll, hogy minél tisztábbá, acé­losabbá tegyük ezt az öntudatot. BÁLINT IBOLYA Jubilál a Központi Fizikai Kutató intézet Az uránkémia, az izotóp­gyártás és a nukleáris mű­szergyártás alapjainak lera­kása, a korszerű reaktorku­tatás megteremtése, a fej­lett sugárvédelem létrehozá­sa, a számítástechnikai be­rendezések fejlesztése, illetve ben, a korszerű tulajdonsá- lódnak korunk nagy tudomá­gokkal rendelkező anyagok nyos felfedezéseihez, példa előállításában. Különösen fi- erre a KFKI-ban folytatott gyelemre méltó az anyagi vi- lézerkutatás, továbbá a tá­lág alaptörvényeinek feltá- rolt programú analizátorok rását szorgalmazó részecske- kialakítása, és magfizikai kutatások hasz- A kutatók előtt további je­nosítása más tudományterü- lentős feladatok állnak: elterjesztése terén végzett leteken. A magfizika és a gyorsítani a kézzel végzett úttörőmunka — a felsoroltak szilárdtest-fizika kutatói kö- műveletek gépesítését, töké­jói érzékeltetik azt a rend- zötti együttműködés egyik letesíteni, módosítani az Elvül széles körű, megalapo- utóbbi kimagasló teljesítmé- energiafelhasználás szerkeze­zott tudományos munkát, nyeként a korszerű félveze- tét, növelni a nukleáris amelyet a Központi Fizikai tőgyártásban nélkülözhetet- energiatermelés Kutató Intézet végzett fenn­állásának negyedszázada alatt. A jubiláló „tudósműhely" eredményeiről és terveiről hétfőn a Magyar Sajtó Há­zában Pál Lénárd akadé­mikus, az intézet főigazgató­ja tájékoztatta az újságíró­kat. Utalt a szilárdtest-kuta­tások terén elért eredmé­Ien, úgynevezett ionimplan­tációs technológiát hoztak létre. Az eredetileg 100 kutatóra tervezett intézetben napja­inkban több mint kétezren dolgoznak, s tevékenységük legfontosabb értéke a széles alapokon nyugvó műszaki­tudományos kultúra létreho­zása, amelynek eredményeit nvekre, amelyeket ma már egyre gazdagabban haszno­széleskörűen alkalmaznak, s sitják az oktatásban, az ipar­ez nem kis mértékben se- ban, s újabban a mezőgazda­gítette az ipart különböző ságban is. A tudományos ku­technológiák tökéletesítésé- tatók alkotó módon kapcso­mennyise­gét, hozzákezdeni a drágán beszerezhető nyersanyagok és alapanyagok helyettesíté­sét lehetővé tevő új anyagfé­leségek ipari bevezetéséhez. A felsoroltak csupán jelzik a tennivalókat, a legfonto­sabb az intézetben létreho­zott tudományos potenciál továbbfejlesztése, hogy a KFKI kollektívája még ak­tívabban segíthesse a tudo­mány frontján a gazdaság­politikai célkitűzések valóra­váltását. Baráti találkozó Hétfőn baráti találkozót rendezett a Német Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövetsége az NDK-meg­alapításának közelgő, 26. év­fordulója alkalmából. Ger­hard Reinert nagykövet kö­szöntötte a vendégeket, majd Horst Brasch, az NDK Né­pek Barátsága Ligájának el­ső elnökhelyettese, a Német Szocialista Egységpart Köz­ponti Bizottságának tagja kitüntetéseket adott át azok­nak a magyar állampolgá­roknak, akik eredményesen tevékenykedtek a népeink közötti barátság elmélyítésé­ben. 13-an a Népek Barátsá­ga Liga arany jelvényét, 11­en az ezüstjelvényt, ketten a Népek Barátsága Liga Ér­demérmét kapták. Ugyancsak a hétfői ünnep­ségen mutatták be az NDK budapesti kulturális és tájé­koztatási központja új igaz­gatóját, Dieter Henze szemé­lyében.

Next

/
Thumbnails
Contents