Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-21 / 222. szám

Vasárnap, 1975. szeptember 21. . MUTT I"I I1' I * F I H I' I DM TEREFERE « a ás szemében a szálhát... fy\ Folytatnám, de most iga­zán a fáról, ha nem is a gerendáról, szeretnék szólni. Mélységesen tisztelem azokat, akik a városrendezési terveink miatt halálra ítélt fák nevében, érdekében szóltak. Előre kellett ezt bocsátanom, mert magam is tollat fogtam e téma megírásához nemegyszer, de mert az újság ha­mar „meghal", nem kívánhatom, hogy sokan emlékezzenek rá. Védjük, óvjuk, szeressük a fákat, a bokrokat, a virágokat, mert egészségünket védik ők is: oxi­gént adnak tüdőnknek, gyönyö­rűséget szemünknek-szívünknek — ezt vallom és ezt hiszem. De azt kell hinnem, kevesen vagyunk, akik tettekkel is óvjuk­védjük városunk élő szépségeit. Ismét itt a faültetés évadja és szomorúan gondolok arra, hány csemete kerül majd ki a fais­kolából az életbe — s az enyé­szetbe. Szerencsétlenek. A gyerekek minden feddés veszélye nélkül próbálják ki rajta az anyag ru­galmasságát, szakítószilárdságát. A kutyák..., de hiszen a ku­tyák legalább tőrödnek velük. Míg az ethberek le se le se locsolják. Próbált már valaki utánaszá­molni, mibe kerül a városnak a parkok építése? Meghagyom, nem lenne könnyű, az egyik be­ruházási keretből megy, a másik ilyen, meg olyan keretből. De aki a száradó, senyvedő igen drága és különleges évelő és egynyári virágokat látja, tudja-e, hogy tavasszal a piacon a salvia, a petúnia, meg a muskátli mi­lyen drága volt? Lehet, hogy ezért látni csak elvétve erkélye­ken, ablakokban is virágot dísz­leni? A kertészeti brtgádok munka­területe óriási, s mert kevés az ember a fű nyírására, a bokrok, virágágyak kapálásához is, ho­gyan is jutna erö és idő az ön­tözéshez? Sajnos, akiknek háza elé, ab­laka alá virágot, parkot telepí­tettek, nem gondolnak arra, hogy nekik virul, s egy-egy kan­na vizet meghálálna a díszes nö­vény. A szeretetlenségtől száradt el sok facsemete és sok külön­leges, i gonddal tervezett-telepitett park virága. Nem szólnék, ha bele kellene törődnöm: hát ilyenek vagyunk. Nem szólnék, ha van ellenpélda is: nem egy tarjául fűtőház be­járatát fútórózsa övezi, a 416­os vagy az 512-cs házak elejét meg különleges virágok ékesítik. A ház lakói ültették, ápolják. Elmúlt a nyár — de lesz kö­vetkező. Levélbontó, sziromnyi­togató. Én csak annak ültetnék fát, virágot, aki meg is becsü­li. Sz. M. • • ot földrész mosolyából — Drágám, ugye tisztában vagy vele, hogy a férfiak nagyon os­tobák? Képzeld el, valahányszor, amikor pénzre van szükségem, akkor mindig összeveszek a fér­jemmel. Miután megcsináltam a nagy patáliát, megfenyegetem, hogy elutazom vidékre a mamá­hoz ... — És ez használ? — Természetesen. Minden egyes alkalommal ad pénzt a vonatjegyre. A szórakozottságáról híres pro­fesszor beül a fodrászszékbe. s- Kérem, nyírjon meg! — Igenis professzor úr! Csak kérem, hogy előbb vegye le a ka­lapját. — Öh, pardon! Nem vettem észre, hogy hölgyek is tartózkod­nak az üzletben. * A fiatal drámaíró darabját a közönség hűvösen fogadta. Bará­tai addig-addig vigasztalták, míg végre sikerült megnyugtatni: — Végül is nagyon örülök, hogy nem fütyült a publikum. — Ez természetes, mivel nem lehet egyszerre ásítani is, meg fütyülni is — vetették ellen ba­rátai. * A farmer és a fia szörnyen lus­ták. Egyszer ebéd utáni lustál­kodásuk alkalmával a követke­ző beszélgetés hangzott el kö­zöttük: — Figyelj rám, Ulle: — mond­ja a papa. — Légy szíves nézz ki az ablakon, és mondd meg, hogy esik-e az eső? — Jobb lesz. ha kiküldőd a ku­tyát az udvarra, meg behívod, és azután megnézed magad, hogy vizes-e a szőre vagy sem. * — Hallottam, asszonyom, hogy a lánya elutazott Párizsba. Nem félti őt a sok kísértéstől, mely fenyegeti ebben a világváros­ban a leánykáját? — Nem. A legteljesebb mér­tékben nyugodt vagyok. A kis­lányom a legutóbbi levelében azt írta, hogy rendőri felügyelet alatt áll, * — Melyik egyetemre iratkoztál be? — Az orvosi fakultásra. — Nagyszerű. Én pedig az ál­latorvosira. Ha elvégezzük az egyetemet így legalább tudjuk egymást gyógyítani. A színház szinte kong az üres­ségtől. Az igazgató így szól a szerzőhöz: — A közönségnek nem tetszik az ön darabja. — Ezt meg hogy meri állítani? Hisz itt nincs is közönség! Harc a korrózió ellen tudomány A korrózió elleni küzdelem egy_ idős a fémek Ismeretével és használatóval. Mint tudjuk, e je­lenséget bizonyos kémiai, illetve elektrokémiai folyamatok idézik elö, melyeknek intenzitása és roncsoló hatása elsősorban az egyes fémek gáz- és folyadékköí­nyezetétől függ. A kémiai korrózió mellett beszélhetünk radioaktív korrózióról (az erős radioaktív sugárzásnak kitett fémek és öt­vözetek esetében), valamint mag­mlkus korrózióról. Ez utóbbi je­lenség bolygónk kéreg alatti, ma­gas hőmérsékletű rétegeiben ját­szódik le. Becslések szerint a korrózió évről évre a világ acéltermelé­sének mintegy 10 százalékát pusztítja el. A korrózió által oko­zott károk azonban még ennél is jóval nagyobbak, hiszen a vesz­teségek gazdasági felmérése so­rán figyelembe kell vennünk az antikorróziós megelőző művele­tekre fordított összegeket, vala­mint a használhatatlanná vált fémalkatrészek cseréjének költ­ségeit is. Hosszú évek óta folynak kuta­tások a korrózió elleni védekezés legmegfelelőbb módszerelnek ki­dolgozósára. Számos új alapel­mélet és „iskola" született. Az egyik legáltalánosabban elfoga­dott tudományos teória, amely a harmincas években látott napvi­lágot, a fémek és ötvözetek fel­színén még a gyártás és meg­munkálás közben létrejövő oxid­réteg (az ún. „reve") természetét vizsgálja. Az ötvenes évek elejé­től a körülmények kényszerítő hatósára, szinte valamennyi erő­sen iparosodott ország bekapcso­lódott a korrózió elleni harcba. Természetesen ezek az országok rendelkeztek a legmegfelelőbb vizsgálati eszközökkel és a leg­jobban felkészült szakembergár­dával. A korrózió elleni küzdelemmel foglalkozó egyik tudományos köz­pont, a krakkói Bánya- és Kohó­ipari Egyetem fiatal szakembe­rekből álló kutatócsoportja né­hány éven belül világszerte a „krakkói iskola" néven vált is­mertté. A hatvanas évek közepén sikerült pontos elméletet kidol­gozniuk a magas hőmérsékletű fémek gázkorróziójával kapcso­latban. Ezt az elméletet — amely alapvető fordulatot hozott a ma­gas hőmérsékletű fémek gázkor­róziójának szemléletében, s elein­te számos ellenvetést váltott ki — ma világszerte a többrétegű oxidburkolat kialakulásának disz­szociációs teóriája" néven Isme­rik. Az új elmélet tudományos meg­alapozottságának és helytállósá­gának vizsgálata azonnal megkez­dődött külföldön ls, és ezek iga­zolták a krakkóiak elméletének helyesség ét1 A krakkói tudósok tovább folytatják elméleti kutatásaikat, s ezzel egyidőben újabb és újabb gyakorlati megoldásokat dolgoz­nak ki. Az általuk kialakított módszerek és megoldások máris számos iparágban alkalmazásra leltek — így például legutóbb a felszín alatti kénbányászatban —. s óriási veszteségektől kímélik meg a népgazdaságot. Robinson igaz története Kevesen ismerik Robinson Crusoe igaz történetét. Mert Dá­niel Defoe valóságos históriát örökített meg regényében. De nézzük közelebbről: ml is tör­tént tulajdonképpen? Chile partvidékétől mintegy 400 mérföldre terül el a tizen­három mérföld hosszúságú sziget, amely bevehetetlen erődként emelkedik ki a Csendes-óceán­ból. Egy hatalmas kőszirt aljában, száz méterre a parttól barlang­nyílás látható. Itt talált menedé­ket Alexander Selkirk, 28 éves skót tengerész, miután 1704-ben partra tették, mert fellázadt a hajóján uralkodó embertelen kö­rülmények ellen. Négy hosszú éven és négy hó­napon keresztül magányos reme­teként élt Selkirk ezen a lakat­lan szigeten. „Furcsa és megle­pő kalandjai" inspirálták Dániel A Patria-trió Szeged-bár. Nyitás este 10-kor. Jó ideje már fél órával előbb sorba kell állni a bejárat előtt, hogy helyet kapjon az ember. Felkapott szórakozóhely, igaz nem nagy a konkurrencia sem. A zene meg egyenesen összeha­sonlíthatatlan. És ami ritka, a Szeged-bárba nagyon sokan zenét hallgatni járnak. Korábban az volt a gyakorlat, hogy egy idő után le kellett cserélni a zene­kart, mondván, a sűrűbben oda­járók megunják. Kivétel ez alól a Dorogi-trió működése. Jelenle­gi összeállításukban • már több mint egy éve dolgoznak a Sze­gedben. És a mindennapos táb­lás ház, az ő érdemük is. Elcsendesedik a terem, amikor Dorogi leüti az első akkordot. A fekte-fehér billentyűk harmóniá­ja a színskála mindeh árnyala­tát elővarázsolja. Mint egy festő, ügy játszik a színekkel. Muzsi­kájuk olyan érzést kelt a hall­gatóban, mintha együtt dobanna a szívük, egyszerre lélegeznének. Nepi is igazi bárzenészek, inkább koncertzenét játszanak, de azt kitűnően és olykor-olykor önfe­ledten is. Dorogi mélybordó Ges­dúr akkordja az orgonán, a baszSusgltdr sötétkékje és a dob szétszakadt sárgája egv megfog­hatatlan lüktető színt komponál. Két hét múlva Norvégiába utazik a trió, hogy hónapokon keresztül a skandináv országok­ban öregbítse a magyar zenészek jó hírét. Dorogi György, 27 éves, a ze­nekar vezetője. A kezdetről, ál­lomásairól így beszél: — Hétéves koromban ültem először a zongora mellé. Aztán elvégeztem 7 előképző, majd 4 továbbképző kurzust, amely a mostani zenekonzervntóriumi vég_ zettségnek felel meg. Első mun­kahelyem a kisteleki presszó volt, 18 éves koromban. Egy év múlva Szegeden a Tisza-presz­szóban játszottam. 1973-ban 9 tagú együttest szerveztem. A Prométheus azonban egy nyilvá­nos koncert után anyagi csődbe jutott és feloszlott. Hat hónapig Budapesten, a Tengerszem-bár­ban dolgoztam, majd Jugoszlá­viában és az NDK-ban is. Há­rom év óta a Szeged-bárban játsszom. — Még az NDK-ban kaptuk meg a skandináviai könnyűzenei menedzseriroda címét. Irtunk ne­kik. Fényképeket és magnófelvé­teleket kértek, aztán úgy látszik minden stimmelt, mert a szerző­dés is gyorsan megérkezett. Kertes Béla, 23 éves dobos. Nyolc évvel ezelőt ült először a „bőröTi" mögé. Első együttese a Ciklon volt, majd a Kristály. 1974 októberétől játszik Dorogi­val a Szeged-bárban. Hogy mit vár a skandináviai túrától, így válaszol; — Elsősorban zeneileg szeret­nék továbbfejlődni, aztán meg sokat látni, az északi emberek életritmusát megismerni. Dr. Bereczki Pál, 25 éves. Bas­szusgitáron és szaxofonon ját­szik. A jogászpályát Cserélte fel a zenészt hivatással. Hegedű sza­kon 8 évig tanult a vásárhelyi zeneiskolában. — Beatzenét 1984 óta játszom. Első együtesem a Vásárhelyi Pi­ramis. Jó kis „banda" volt. 1975 januárjában Dorogi Gyuszi hívott Szegedre. Nem bántam meg, hi­szen a zenében megtaláltam azt, amit addig hiába kerestem. Íme három fiatal, tehetséges zenész, akik „hódítani" indulnak Skandinávia könnvűzenét kedve­lő közönségéhez: Üj nevük mos­tantól fogva Patria-trió. Patria — haza BAGAMÉRY LÁSZLÓ lijlilfc f®' "V" 7 A, ^ É Igfjl b ^vl 4 i ^ J < 'rf,® . , s IIIÉ AA *i ^ * i Defoet klasszikus regénye, a Ro­binson Crusoe megírására, ame­lyet első ízben 1719-ben adtak kl. Miután hajlékot talált az egyik hegyoldalon, Selkirk naponta vé­gigfürkészte a tengert, hajókat keresve, de azok nem tűntek fel a léthatúron. Kétségbeesett (akár_ csak Crusoe). Lassanként azon­ban enyhült melankóliája. Mind nagyobb örömöt talált a termé­szet szépségében és a magány­ban. Két kunyhót épített — az egyikben lakott, a másikat kony­haként használta —, mégpedig nehezen megközelíthető helyen, ahová csak a sziklákon átugrál­va lehetett eljutni. Az első időkben Selklrknek sok kellemetlenséget okoztak a pat­kányok; a lábába martak és tönkretették a ruháját. A pat­kányok a hajókról kerültek a patra és ott hihetetlen gyorsa­sággal elszaporodtak. Szerencsé­jére a hajósok által parton ha­gyott macskák ugyancsak soka­sodtak. Selkirk megmentője, Woodes kapitány elmesélte, hogy „kecs­kehússal táplálta a macskákat", s annyira megszelídítette azokat, hogy százszámra éltek körülötte és hamarosan megszabadították a patkányoktól. Társasaguk örömmel töltötte el a magányos férfit, aki azzal szórakozott, hogy a legtanulékonyabb macskákat táncra fogta. Selkirk legfőbb tápláléka a •kecskehús volt. A kenyerét ká­posztával pótolta, és hagymát, valamint retket is talált a szi­geten: ezeket évtizedekkel az­előtti telepesek ültették. Szelídí­tett kecskéi „gondoskodtak" a tej ellátásról. S miután ruházata teljesen elrongyolódott, öltözetét is szárított kecskebőrből készí­tette. Selkirk kis lőporkészlete csak­hamar elfogyott, de a szirtek megmászása közben izmai meg­acélosodlak, és meglepő Ügyes­séggel több mint ötszáz vadkecs­két puszta kézzel fogott el. Rö­ge rs kapitány feljegyezte, hogy Selkirk a későbbiekben naponta több kecskét fogott megmentéi élelmezésére. A Rogers kapitány megérkezé­séig eltelt évek alatt csak két spanyol fregatt kötött kl a szi­geten. (Spanyolország akkoriban hadban állt Angliával.) Együtt érkeztek és Selkirk csak a gyor­saságának köszönhette, hogy si­került megmenekülnie legénysé­gük elől, akik puskavégre fogták a kecskebőrbe öltözött remetét. Egy sűrű lombú fán rejtőzött, mfg üldözői közvetlenül a fa alatt haladtak el. Teltek az évek. s végül 1709. február 1-én a délutáni órákban Selkirk észrevette, hogy két ha­jó közeledik az öbölbe. A partra rohant és nagy sietve tüzet gyújtott. Az öbölbe érkezett Duke és Duchess hajók legénysége csapdától tartott, s délig nem kö­tött kl... Selkirk meghökkentette meg­mentőit történetével, amelyet fel­jegyeztek a kapitány naplójába. Rogers kapitány másodtisztjévé nevezte kl Selkirk matrózt, ami­kor a Duke és a Duchess észak felé indult rablóhadjáratra. Ké­sőbb Selkirk lett egy zsákmány­nyal ejtett spanyol hajó kapitá­nya. Rogers hajói még tizenegy hónapon keresztül hajókat rabol­tak kl Chilétől Mexikóig, zsák­mányukat később nyolcszázezer fontra értékelték. Selkirk vagyou nos hajósként, 1711. október kö­zepén London mellett szállt partra. Nyugtalan szelleme azon­ban nem tudott megpihenni Je­lentkezett a haditengerészetnél 4s néhány évvel később a Wey­mc.: '.j hajón, Afrika partjai mel­lett, 43 éves Icrfi^nn meghalt. Zs. b i

Next

/
Thumbnails
Contents